Az East Side utcái

A negyed utcái.

Az eredeti topic

//Előzmény: Olimposz //

A taxi sofőrjének egy East Side-i címet adok meg. Előre betanultam néhányat hasonló esetekre. Egy középosztálybeli lakónegyedbe hajtunk. A tízemeletes tömbházak között sok a félreeső utca, sötét sikátor. Nincs a közelben szórakozóhely, így gyakorlatilag nincs éjszakai élet.
- Puccos volt a buli?
- Meglehetősen. Igen.
- Ha nem bánja, mi dolga van egy ilyen környéken? Nem itt lakik, igaz?
- Nem, tényleg nem. Egy ismerősömet látogatom meg.
- Hölgyismerős, igaz?
Ideje tettetnem a félrelépő gazdag férjet.
- Van családja?
- Van feleségem, és két fiam.
- Akkor remélem, számíthatok a diszkréciójára. Tudja, hogy megy ez.
- Mondtam, két fiam van. Iskola, meg minden.
- Száz dollár, és senkinek sem mesél erről a fuvarról.
- A viteldíjon felül?
- Természetesen.
- Két fiam van.
- Kétszáz.
A kapzsi sofőr elégedetten bólint.
- Itt forduljon be.
- A sikátorba?
- Diszkréció. Nem szeretném, ha meglátnának a szomszédok. A hátsó ajtón megyek majd be. Van kulcsom.
- Rafkós egy fickó maga.
Mindketten felnevetünk. A taxi befordul a jelzett sikátorba és leparkol. A sikátor túloldalát fémkerítés zárja el. Mögötte tömbházak ölelte játszótér.
Kiszállok és a sofőr ajtajához lépek. Az letekeri az ablakot.
- Egy ötös. Meg a diszkréció.
Vigyorog, mint a tejbetök. Előveszem a tárcám. Kiveszek két százast. Természetesen nincs öt dollár apróm. Egy húszast adok mellé.
- Nincs apróm.
- Nem gond. Belefér magának, nem?
- De. Megéri.
Ahogy a pénzt rakja el és nem figyel, az ablakhoz hajolok és egy hatalmas ütést viszek be neki. Megfogyatkozott erőm még így is elég emberfeletti ahhoz, hogy ripityára törjön az állkapcsa. Ahogy kábán nyöszörög, benyúlok, és belülről kinyitom az ajtót. Bebújok és kikapcsolom a biztonsági övét. Megpróbál ellenállni, de az iszonyú fájdalom rendesen elgyengítheti és amúgy is jóval erősebb vagyok. Áttolom az anyósülésre. Két kézzel megragadom a fejét és kényszerítem, hogy rám nézzen.
- De mennyire, hogy megéri.
Elkezdem kiszívni szervezetéből a tápanyagokat és a bioelektromos energiát. Minden egyes sejtje minden csepp életerejét. Csodálatos érzés. Extatikus gyönyör önt el, ahogy érzem a duzzadó energiatöbbletet az egész testemben.
Szemeiben eleinte félelem és könnyek. Aztán, ahogy elszivárog belőle az élet, szemei fennakadnak, üvegessé válnak, majd összetöppednek üregükben.
Amikor egy múmiává aszalt szikkadt tetem marad csak a kezeim között, eleresztem.
Kiveszem a műszerfalon lévő tokból a sofőr igazolványát.
Miguel Bose. Elteszem az igazolványt és a pénzt, amit adtam neki. A családja, ha tényleg létezik, hatalmas összegű segélyt kap majd az Elizabeth Whateley Alapítványtól. Megfizetem az áldozataim árát, mint mindig.
- Egy jobb világért halt meg, Mr. Bose.
Kiszállok és becsukom a taxi ajtaját. Átmászom a kerítésen és a játszótéren át távozom. Vírust majd be kell küldenem a rendőrség rendszerébe, hátha van a környéken térmegfigyelő kamera, ami felvehetett.
Elsétálok egy forgalmas utcáig és leintek egy újabb taxit. A Pokoltűzbe vitetem magam. Ezt a sofőrt életben hagyom.
//Folytatás: Pokoltűz klub //

Albert az Avalonból való hazaérkezésüket követően igényelt magának fegyverviselési engedélyt. Nem kellett sokat várnia, csak amíg leellenőrizték az állampolgárságát és a büntetlen előéletét. Mivel makulátlan a múltja, a hatóságok rábólintottak a kérelmére. Az eljárási idő leteltével Albert besétált a boltba, ahol elindíttatta a folyamatot és átvette az engedélyét.
Az engedélye mellett vásárolt egy USP Compact .40 pisztolyt, két plusz tárat hozzá és egy doboz lőszert. Emellett beszerzett egy Blackhawk műanyag övtokot a fegyvernek és a plusz tárainak. Mivel már a boltban volt, vásárolt még két 5.11[tm] nadrágot, néhány inget és egy kabátot is. Aztán új fegyverével az oldalán és ruháival a kezében lépett ki az utcára. Fogott egy taxit és hazament a hajójára.

Miközben élvezem a középkori sárkányos idillt a betondzsungelben helyinek öltözve hirtelen meglátom az égen, mint a denevér ember a reflektoros forródrótját. Megjelenik nekem a "km-i jel". Húúúú-úúúúú
Felismerém a késztetést, mert viszket az agyam azon fele amelyiket jobban komálom lövetlen. Pillanatok alatt kikalkulálom bonyolult számításokkal a révparti következő állomását és már indulok is. Láttátok a Jég veled című remekművet?
~ Nem remekmű és úgy sem fog bejönni... ~
Te vagy az a fele amelyiktek nem szeretem... Tuti be fog jönni, ne legyél iylen negatív. Az a kedves kövér ember megtanította, hogy nem csak jegen lehet ám bob edzést tartani, meghajtom ezt a kocsit.
~ Babakocsit...~
- Nem hozzád beszélek...-
Meg is indulok nagy lépésekkel magam előtt tolva az utcában, megcélzom a Time Squaret és elkezdek gyorsítani, miután kiveszem az M4est a kocsiból. Pár futó lépés és megpróbálok bevetődni a baba helyére, hogy onnan intézhessem a dolgom.
És nem nem azt amelyikhez ők pelenkát használnak, bár ez is gyilkos cucc lesz

//Remélem jó helyre írok//

Még szép, hogy kinézek. Egy kérdés jut eszembe, ami eddig nem foglalkoztatott, de talán most jól jön.
- Nincs meg esetleg az az üveg konyak, ami nálam volt? Most nagyon jó szolgálatot tenne. - kérdem mosolyogva, hátha tud valaki válaszolni, ha van még ott illetékes, majd a válasz után a járőrhöz mentem, a többiek után, aki majd az East Side-ra visz, ahol mindegyünk mása valahogy kipurcant. Vajon találok majd valamit, egyáltalán, valamelyikünk talál valamit a saját tetthelyén.
~ A gyilkos szokott a tetthelyre visszatérni, nem az áldozat. Ez elég morbid paradoxon. - gondolom magamban, majd beszállok az autóba, és megávrom még azokat, akik esetleg jönnek, és körül akarnának nézni.
- Maga szerint találhatunk valamit? - kérdezem a járőrt.

előzmény itt: Manhattani rendőrkapitányság

A képen nem lehet semmi értelmeset kivenni, de egy biztos volt, nem az objektívbe belógó ujj volt az.
~ Egy újabb érdekesség egy újabb részlet a rejtélyből.
A patológus felajánlja, hogy egy járőr kivisz minket a helyszínre, hogy felderíthessük azt.
- Köszönjük a segítséget.
Búcsúzom el, majd a járőr után megyek, aki elvisz minket az East Sidera. Kiszállok a járműből és alaposan körülnézek a helyszínen. Bár még nem indulok el csak a csapattal együtt. Mert mégiscsak célszerűbb együtt maradni. Bár ez nem egy horrorfilm, hogy mindenáron együtt kellene maradni a a csapatnak, de azért nem árt az elővigyázatosság.
- Szerintem először azokat a részeket kellene átnézzük, amik a fotókon is szerepeltek.

Mikor meglátom hol is vagyunk rögtön szívnám is vissza az előző kijelentésemet. Ugyanis ott voltunk, ott ahol a másom meghalt.
Alaposan körülnéztem a területen. Nem volt túl nehéz mivel a bámészkodók már nem igen voltak a helyszínen. Egyértelműen dulakodás nyomait láttam, a vérfoltokat, és egyértelműen kivehettem, hogy nem más erős mutánssal hadakozott a másom, mert különben szép kis lyukak ékeskednének a konténeren, vagy pedig a falban.
~ Ezek szerint a másom vagy nem rendelkezett a mutáns erőmmel, vagy csak kisebb mértékben. Hmm, kíváncsi vagyok, hogy vajon csak az én másom vére van -e a földön, vagy esetleg a támadóé is. Hátha volt olyan ügyes a másom, hogy sikerült neki akkorát behúzni, vagy karmolni, hogy néhány vércsepp bizonyíték maradjon.
Ahogy ezt a következtetést leszűrtem, még tovább pásztáztam a terepet, hogy minden apróságot észrevegyek. Még a szemem is átalakítottam a feline szemévé egy pillanatra, hogy alaposabban is átvizsgálhassam a helyszínt. Minden apróságra ügyelve, talán lesz ott egy idegen hajszál, cipőnyom, vagy netán szövetdarab. Sosem lehet tudni.
Amikor a rendőr megkérdezi, hogy kinyissa -e a konténert én igennel felelek.
De mielőtt még kinyitná a konténert felteszi neki egy kérdést.
- A vérfoltokat megvizsgálták már? Hátha nemcsak az áldozat vére van itt.
Teszem fel a kérdést. Majd ha felnyitja a konténert, akkor azt is elemezni kezdem, feline tekintettel.

A rendőr válasza várható volt, de azért én is alaposan megnéztem a helyszínt elvégre, ha nem tette volna a kíváncsiságom nem hagyott volna békén. A helyszínen semmi nyomot sem találtam, de még a szemeteskonténerben sem, amit az imént nyitottak ki. A rendőrök alapos munkát végeztek. Szinte teljesen kipucolták a helyszínt.
Ekkor a kis srác, aki eddig velünk volt észrevesz valamit.
- Mi az Simon?
Kérdezem, majd szinte rögtön meg is kapom a választ. A telefont kiveszem a kezéből, hogy én is meggyőződhessem a tényről, majd visszaadom azt a srácnak.
- Valóban az.
Mondom, majd én is a srác után megyek, bár én nem futok ló halálában, és ügyelek arra is, hogy ne üssön el senki se semmi. Ha odaértem én is felmérem a terepet, majd előveszem az adóvevőm és leadom az infókat a társaimnak, az erőműveknél.

- Ügyes nő. Vajon mi lett volna, ha nem a mása van itt. - ezt magamban akartam, de végül kihallatszott. A vérfoltot néztem, ha dulakodás volt, nem lehet, hogy van itt a támadó véréből is?
- Nem találtak idegen szövetet a nő körmei alatt? Vagy idegentől származő vért? - tettem fel az egyszerű kérdést, mert erről még nem szólt a fáma. Közben Simon is talált valamit, és mikor odasandítottunk, egy ismerős terület tárult elénk, méghozzá nem más, mint ahol a fénykép készült.
- Mit is szoktak ilyenkor mondani? Heuréka? - de vajon lesz-e valami amin tovább tudunk haladni? Kezd ez az egész egyre furább és kuszább lenni. Nem tetszik ez nekem.

A rendőr szavai egyáltalán nem nyugtattak meg, sőt még idegesebbé tettek.
~ Remélem, hogy nem vele van dolgunk. Olvastam az aktáját és eléggé nagy "gázban" lennék, ha "megint" találkoznék vele.
A csapatunk elindult felkutatni a képeken látható helyszíneket. Vagy 20-30 percig bóklásztunk, nyomok után kutatva, míg végül aztán kilyukadtunk egy építkezésen. Pont ez volt az utolsó helyszín is. Elfogott a nyugtalanság, mikor nem láttam egyetlen munkást sem a környéken..
~ Nagyon nem tetszik ez nekem. De ha nem megyünk oda nem fogunk megtudni semmit. Hú, remélem nem rohanunk a vesztünkbe.
- Bemegyünk fiúk?
Kérdeztem a sorstársaimtól.

A konténer körül nem volt semmi komoly, amiből ki lehetett volna indulni, ám Simon talált valamit, majd hamarosan mi is követtük őt. A fényképek helyszínein haladtunk visszafelé, mikor elértünk egy építkezésig. Az érdekes az egészben, hogy sehol egy munkás, pedig elvileg dolgozniuk kéne. Nem úgy, mint nekünk most.
- Egy építkezésen dobta fel a pacskert a másom, a minimum, hogy benézünk ide. - válaszoltam a nő kérdésére.
- A fejetek fölé nem árt nézni néha. - utaltam a halál módjára, miszerint egy zongora esett a fejemre. Vagyis a másolatom fejére.

Be is léptünk az építkezés területére.Nem volt nehéz, még kerítést se kellett mászni, elég volt átmászni a kordon alatt. Láttam a szimmetrikusan elrendezett házvázakat, az építéshez szükséges eszközöket, és miegymást. Csak egy dolgot nem láttam sehol sem, munkásokat. És ez aggodalommal töltött el. Nem volt még este, javában kellett volna zajlania az építkezésnek. Bár lehet, hogy csak az itt történt haláleset miatt áll a munka? Ki tudja?
Társaimmal közelebb merészkedtünk és megtaláltuk azt a helyet is ahol a fénykép készült. Valaki, valami zöld trutyival érdekes dolgot írt a falra.
~"Hail Hydra!" Ki, vagy mi a fene az Hydra? Ismerősen hangzik.
Miközben kutatok emlékeim közt, a környezetünket kémlelem, nem akarom, hogy kilapítson egy zongora, vagy itt érjen minket a halál, ahogy az egyik társunkat is.
- Fogalmam sincs. De én nem szeretnék sokáig itt maradni. Rossz előérzetem van.