S.H.I.E.L.D. főépülete

A S.H.I.E.L.D. főépülete, itt található Jonathan Miller irodája is, és mindenféle más iroda, katonai laborok.

- Szemét szövetségi, komcsi majom!
Üvöltötte a fickó, akit Svarog épp a grabancánál fogva rángatott be. A mutáns egy tarkón ütéssel elkussoltatta.
- Hülye, kobra mészáros. - Svarog végigrángatta a folyosón, több ügynök is odanézett a hangzavarra, ahogy a nagy darab sárkányszerű mutáns egy nyeszlett, szőke fickót rángat.
- A társaim kiszabadítanak!
Mindegyik bűnös volt, gyilkosok, szadista állatok, kihallgatók.
Svarog undorodott az összestől, és örült, hogy hullaként vagy a rács mögött tudhatja őket.
Például Alexander Altmant. A szemétláda a Cobra tizedese volt, egész családokat gyilkolt le, csak azért mert átakartak szökni a határon.
- Kussolj el, majd a kivégző osztag előtt legyen nagy pofád!

Steph mindig meleg fogadtatásba részesít, mikor elszabadulok az iskolából, nem mintha ő nem lenne általában ugyan ott, de neki a shield még mindig a második otthona Jon miatt. Ha már itt tartunk, Jon eltűnt, biztos vallat valakit, vagy ilyesmi, legalábbis nem hinném, hogy más okból kifolyólag egy igen magas rangú tisztet odarendelne a kötelesség.
Akárhogy is, kezdek éhes lenni.
-Hozassunk pizzát, imádom diszpécser hangját, amikor megmondjuk neki a címet, a futárok arckifejezéséről nem is beszélve! - Válaszolom Steph-nek, mikor meghallom a sárkány üvöltését. Oké nem sárgány, csak Svarog, a rendes neve Boris azt hiszem, jó fickó, csak kicsit sokat hozott magával oroszhonból.
-Jézusom, Steph, mikor lettél te is Jon? Hé, Boris, sok ember tett rossz dolgokat, mert parancsot kapott rá, nem mindenki szuperhős, hogy szembe tudjon szállni Irons-szal. Megkapja, ami jár neki, maga pedig jó munkát végzett, nincs oka emiatt dühöngeni - mosolygok a férfira kedvesen, hiszen Steph leteremtő módszere nem annyira jön be, lenyugtatni kell, nem a dühöt szíteni benne, hogy aztán elfojtsa és a következő alkalommal kiadja magából.
-Mára már végzett, nem igaz Boris? Miért nem... - Steph-re nézek kérdően. - Miért nem vacsorázik velünk? - Kérdem kedélyes hangnemben mosolyogva.

- Ott voltam, láttam mit tettünk Washingtonal - morogta Svarog. - Sőt láttam az egész szarnak a forrását. Én voltam a legboldogabb amikor kiderült, hogy az összes minta eltűnt az nap, és több ilyen járványt nem tudunk az emberiség nyakára szabadítani. Tettem dolgokat, de tudom, hogy mindennap elkapok egy bűnöst, azzal vezeklek.
Aprilra nézett, és elvigyorodott.
- Természetesen, de nem akarom az ezredesasszonyt a lakásán zavarni, ahogy a gyerekére sem akarok ráijeszteni, sőt a pizzára mindig vevő vagyok.

Steph még rátesz egy lapáttal, és Boris megint válaszol, egyikük sem veszi észre, hogy ennek így sosem lesz vége, pedig tök felesleges a vita. Boris láthatóan nagyon dühös az egész miatt, mert állandóan káromkodik, nem tűnik sorkatonának, inkább illene önjelölt igazságosztók közé, csak ő olyasféle, aki túl régóta csinálja ezt, és annyira rosszat látott, hogy már nem nagyon tud különbséget tenni barát és ellenség, helyes és helytelen között.
-Remek, akkor ezt meg is beszéltünk, pizza nálam! - Próbálom elterelni a témát. - Ki milyet kér? Nekem tuti, hogy egy vegapizza lesz extra sok csípőssel!
Ezzel el is indulok a PP lakrészei felé, és már készítem is a mobilomat, hogy rendeljem a pizzát, ha mindenki megmondta, mire vágyik.

//Ha mindenki válaszolt, akkor folytatás April lakásában.//

Már keresem a telefonszámok között a pizzázót, mikor Steph telefonja is jelez. Rögtön elköszön Boristól, és egy pillanatra azt gyanítom, csak kibúvót keres, de mikor elmondja, mi a helyzet, egy kissé meglepve nézek rá, majd Borisra.
-Bocs, Boris, majd pótoljuk! - Ezzel intek a férfinak, és elindulok Steph után. Összeszedni a holminkat, mégis mire gondolhatott ezalatt? Gondolom, hogy nem sminkelni kell valakit. Látogatni, mi? Ilyet se hallottam még.
Elmegyek gyorsan a lakásomra a pisztolyomért, kétlem, hogy használnám, de sose lehet tudni, meg különben is hülyén nézne ki, hogy én felkészületlenül megyek, mikor külön szólt, hogy pakoljak.
Kíváncsi leszek, mi sül ki ebből.

//Előzmény: Attilan, Ó-Attilan//

Paul számára az elmúlt pár nap maga a megtestesült álom. Túl azon, hogy végre kiszabadult tömlöcéből, ráadásul jól kibabrálhatott egy sebezhetetlen konzervdobozzal is, megmenthetett egy nőt a romokból, egy igen varázslatos és csodálatos városban is járhatott. Furcsák voltak az ottaniak , az épületek, a technika. Hiába az emberi én, ha egyszerű halász. S bár nem volt messze a víz, még a halakat sem volt nagyon alkalma megszemlélni. Mert kis üröm is keveredett a nagy kiszabadulási örömbe. Nevezetesen az, hogy végig vizsgálgatták különféle hideg fémmütyűrökkel. Már a feje tetején jött ki, mert az egész dolog kezdte emlékeztetni azokra a vizsgálatokra, amiket Unspoken hajtott végre rajta, s amihez foghatót csak Loki kínzásai alkalmával élt át. Paul rossz beteg, és még rosszabb egészséges, ha ok nélkül tartják kórházban vagy gyengélkedőben.
De végül elengedték. Egyenlőre nem érti, hogy miért hozzák ide, ehhez a magas épülethez. Találkoznia kell valami fickóval. Jó, és? Mi dolga vele? Ő csak egy halász... a pipája nélkül. Hisz a hajója az elmúlt években biztosan szétrohadt. Se baj, majd fog egy botot, egy madzagot, meg gilisztát. Csak ellesz valahogy.
Ilyen és ehhez hasonló borús gondolatok járnak fejében, miközben megérkezik a Shield épületébe. Hogy jövője milyen irányt vett, hamarosan kiderül.

Nem csak az a város volt álomszerű, ahol ezek az embertelenek jól megvizsgálták, hanem ama újvilági város is, hová annak idején, hosszú hajóutat követően megérkezett. Láthatólag valaki nagyon átrendezte a helyet. Paul maga Lokira tippel, hisz a csínytevő asgardi őt magát is megtréfálta. Igen fagyosan. Az ébredésről nem is beszélve.
A rá váró egyenruhás-öltönyös fickókat gyanakodva méregeti. Nem sok jót tud elkönyvelni az emberi katonaságokról, akiket nem a harc vágya éltetett, hanem a hódításé, leigázásé. Mitől lennének ezek mások? És mit akarnak tőle? Bebörtönözni, megvizsgálni, megkínozni, mint emezek is? Na ahhoz Paulnak is lesz egy-két szava!
Követi a két ügynököt, bárhova is vezessék. Egyenlőre a hely nem tűnik börtönnek, de a látszat gyakorta csal. Ahogy Loki is. A folyosón végig érve már olvashatja is a 'börtön' igazgató nevét. A név nem mond semmit. Homloka mégis beráncosodik, ahogy egy asgardi jelenlétét érzi? Talán ez a fickó asgardi lenne? Vagy Loki álcázta így magát? Belőle kinézné, hogy átveszi a katonaság vezetését. A két ügynökre néz, mintegy ellenőrzőn, hogy itt vannak-e még. Nagy levegőt vesz. Maga sem érti, hogy miért esik olyan nehezére itt belépni, ha már ennél nagyobb szörnyekkel és fémkonzervekkel is megküzdött már. Jobbjával bekopog és ha bír, akkor benyit az irodába. Lesz, ami lesz.

Belépve egy nem is olyan idős férfi fogadja. Ő lenne az ezredes? Elég fiatalka egy ilyen magas katonai ranghoz. Még emberi szemmel is, nemhogy asgardival. Persze nem ez lenne az első eset, hogy arra méltatlant helyezzenek magas pozícióba. Sajátságosan emberi viselkedés ez.
- Jó napot kívánok, Mr. Miller! - fogadja el a kezet, de nem fogadja el a katonai rangot. Ezzel is ellenszenvét fejezi ki.
- Paul Pachner vagyok. - mutatkozik be, majd helyet foglal. Nem igazán figyeli meg a szobát. Számára túl csicsás, túl emberi. Másik ajtót illetve ablakot keres csak, hogy szükség esetén valamilyen irányba menekülni tudjon. Bár barna szeme megakad a képeken látható Mjölnir-en. Furcsának is találja, hogy nem Thor kezében van. Mégis hasonlít rá... És ismerős is a fickó... De egy több mint ezer éves asgardi nem emlékezhet mindenkire, akivel életében össze futott.
És megkezdődött a faggatózás. Most még csak szóval, de ha nem lesz készséges, akkor majd jön a tű, meg a víz, meg a többi kínzó eszköz. Felsóhajt. Miért mindig ő fut össze ilyen szadistákkal?
- Mint mondottam, Paul Pachner a nevem. Tengeri halász a foglalkozásom. Hogy Tibetbe hogyan is kerültem, magam sem tudom pontosan. Elkábítottak és elraboltak. Aztán ott ébredtem, valami fura helyen. Nem tudtam, hogy az Tibet. De nem volt ott túlzottan jó. Megkínoztak, börtönbe zártak. Mintha mással nem lehetne eltölteni az időt. - morogja fogai közt. Szeme csak úgy parázslik a rossz emlékek keltette dühtől. Bár még mindig gyanúsnak találja a férfit, főleg az asgardi jelenlét érzete miatt, nem hazudik. De nem is megy bele a részletekbe.

Unspoken. Ez a szó, amit most névként azonosít be Miller ismerős Paul számára. Sok másik mellett, amit az őt kínzó és vizsgáló lény mondott gépeinek és lényeinek.
- Tehát ez a neve. Unspoken. - az arc végképp társult és rögzült elméjében. Hogy tudja, kit kell elkapnia, ha újra találkoznak. Nem csak a vele tett dolgok miatt. De azért, nehogy másokat is ilyen kínzásoknak vesse alá. Ő nem a bosszú harcosa, hanem őrző. És néha úgy a legjobb őrizni, ha megelőzzük a bajt.
- Valóban nagy szerencse, hogy azok az embertelenek arra jártak. Nekik meg az, hogy ott találtak. Kellett az én segítségem is, hogy megmeneküljenek. - jó, talán kicsit felnagyítja a robot fellökését és az embertelen nő kimentését a romok alól, de ő így érzi. Bár nem ismerte ezeket a lényeket, jó szándékkal fogadta kiszabadítóit és segítségükre kelt a közös ellenség ellen.
- Dátumot... hát lássuk csak... - kezd el kutakodni emlékei között. Nem olyan egyszerű az.
- Asszem 2018 volt. Talán tavasz. - véli Paul, de nem teljesen biztos magában.
- Minden esetre akkor még másképp nézett ki a város, mint most. - jegyzi meg, burkolt gyanakvó célzással.
- Utolsó emlék... nehéz ilyet mondani, mert elég homályos minden... de... azt hiszem egy komoly fizikai megpróbáltatáson voltam túl, mikor este nyugovóra tértem. Felébredve már nem a hajómon voltam, hanem valami ismeretlen helyen. - nehéz felidéznie a helyszínt, Lokiról pedig nem beszél. Nem bízik a másikban.
Mikor Jon elkezdi firtatni másik felét és küldetését, önelégült mosoly ül ki Paul arcára.
- Óh, szóval így állunk! - hátradől ülőhelyén.
- Ha nyílt lapokkal kíván játszani, Mr. Miller, akkor előbb fedje fel a sajátját! Nem vagyok bolond! Tudom, hogy maga sem az, akinek mutatja magát. És így már érthető, hogyan is lehet ilyen magas rangú tiszt maga. - jegyzi meg epésen.
- Ha eddig túl éltem a kínzásokat, a magukét is túl fogom. Ha eddig hallgatni tudtam, ezután is fogok tudni. De ha maga beszél, meglehet én is fogok. - tekintetét a férfi arcára emeli.
- Nos, Mr. Miller, kicsoda maga?

Bátorság. Lehetne akár a bátorság istene, hisz az elmúlt időszakban állandóan ebbe az erénybe kapaszkodott bele. Néha pedig a kérdezéshez is bátorság kell. Akár csak a válaszadáshoz. Teljes figyelemmel kísérte Miller szavait, gondosan ügyelve arcjátékára, hanglejtésére. Nem mintha nagy szakértője lenne a hazugságvizsgálatnak, de megvan a maga poligráfja: a szíve. Még ha gyanakvó is, érzései ellen nem fordulhat.
A férfi láthatóan őszinte próbál lenni. Még is, amit hall, az hihetetlennek hangzik számára. Minthogy azonban már járt egy vízalatti álomvárosban és egy új kinézetű New Yorkba tért vissza, így már sejthette, hogy történt egy s más dolog míg ő fogságban volt.
A képek és a név említése kapcsán ismételten megnézi magának a Mjölnires férfit. Kinézetre asgardi vonásokkal is rendelkezhet. Sőt, hasonlít Thorra, de nem ő az. Einar név pedig nem ismeretlen előtte. Mint hadvezérről már hallott. De sosem látta, így nem tudja a képet és a nevet összekapcsolni 100%-ban. De akkor is, hogy került hozzá a Mjölnir? Mi van Thorral?
A léleklenyomat magyarázat már holmi mágiát sejtett. Nem elképzelhetetlen, még is furcsa. A kalandos, szerelmi történet, Lokival, Halavan és Thorral hihetőnek és elképzelhetőnek hangzik. De nehezen tudja megemészteni, hogy bárki is a szerelméért lepaktáljon akár Halaval, akár Lokival. Ez nem méltó egy vihar és hadistenhez!
A történetre a koronát az évszám teszi rá. Paul arca a történet alatt változó. Hol gyanakvó, hol kételkedő, hol firtató, hol megdöbbenő. Magyarán vegyes érzések uralják.
- Akkor az négy év... Ennyi esett ki. Jóval kevesebb, mint számítottam rá. - mosolyodik el, most először. Ezt akár a bizalom első jelének is lehet tekinteni.
- Nos, Mr. Miller, szavait igaznak és őszintének érzem. Maga nem a gonosz szolgája, és főleg nem Lokié. Így felfedhetem kilétemet. - nagy levegőt vesz.
- Asgardi énem Ziltor. Azzal a feladattal küldtek, hogy Midgard egyik őrzője legyek. Egyszerű harcos, hegyi vadász voltam előzőleg Jotunheim-i hegyekben. Anyám Herdis Bjorndottir, egy valkűr, aki egymaga nevelt fel. Apám kilétét nem ismerem, anyám nem volt hajlandó beszélni róla. De Jotunheim-i kellett legyen, vagyis óriás. - hallgat el, majd szorongó ábrázattal újra megszólal.
- És Thorral mi történt? - kérdi, hiszen őtőle kapta megbízatását, így neki tartozna számadással is.

Érdekli persze, hogy mi minden történt az elmúlt négy évben. Sokkal több, mint gondolta. Mégis az a tudat, hogy Thor él, nagy megkönnyebbüléssel tölti el. Azt azonban nem igazán tudja elfogadni, hogy Loki nincs többé. Az ármányos istenség elég trükkös ahhoz, hogy ezt elhitesse a világgal. Titkon pedig erőit gyűjti.
De most nem ezen kell rágódnia. Eredeti feladatát kell folytatnia, vagy legalábbis új parancsért kell folyamodnia. Mindkét esetben vissza kell térnie Asgardba, hogy Thorral beszéljen. A jelek szerint pont a legjobbkor szabadult meg ő is, hisz a hős király is felébredt álmából.
- Ne fojtassa tovább! - inti le Millert.
- Amit még tudnom kell, megtudom a maga idejében. Most abban legyen segítségemre, hogy visszatérhessek Asgardba. Tiszteletemet kell tennem Thornál, hogy eldöntse, méltó vagyok-e a további szolgálatra. Vagy kiszabja rám büntetését hanyagságom miatt. - Jon szemébe nézz.
- Maga, ezredes, ismeri világunkat. Így biztosra veszem, hogy módjában áll felvenni a kapcsolatot az ott lévőkkel. - beszéde most először tisztelettudó. Ez nem a megtévesztést, vagy a hízelgést szolgálja. Hanem azt fejezi ki, hogy Paul már kezd bízni Jonban, és kezdi tisztelni is.

Kiugrott a szög a zsákból, már ami Paul problémáját illeti. Nincs meg a pipája, amivel asgardi alakját vehetné fel. Erre nem volt nehéz rájönni.
- Az elrablásom és a kínzások óta nem vagyok képes felölteni asgardi énemet.-erősíti meg Jon szavait, nem térve ki a részletekre.
- Ha Midgardon van Einar, akkor ő is segíthet. - bizakodik Paul. Ha már Thor fia és örököse biztosan megbízható, egyéb gyengeségei ellenére.