Roosevelt sugárút

E köré épült az egész negyed.

Az eredeti topic.

Egyedül sétálok az utcán, és téved a szemembe az egész jelenség. Démon szuperhős ellen. Teljesen szokványos, átlagos nap ez is... miért kellett fölkelnem? Motorom, a pajzzsal persze nincs itt, teljesen civil öltözetben vagyok, az egyetlen fegyverként használható tárgy nálam egy marék aprópénz. Közben a démon pribékjei, nagy kaliberű fegyvereket szegeznek rám. Ez lenne a nagy fenyegetés? Néhány géppuska. Már lendül a technológia. Ismerik az öngyógyító mutánsokat, és azokat, akik keményebbek annál, hogy egy hétköznapi puskával el lehessen intézni őket. Ezért építettek nem hétköznapi puskákat. Lényeg a lényeg, itt most nem éri meg keménykedni, mert fűbe haraphat az ember, muszáj leszek fedezékbe vonulni, és megelőlegező támadást indítani. A legnagyobb méretű, és súlyú aprópénzt az egyik markomba veszem, és mint valami gyilkos frizbiz felhasználva, a kisméretű fémtárggyal a jelenleg még csak pofázó hosszú szőke szemét veszem célba vele. Remélem, működnek az olimpiai sportolókat gyalázó célbalövőeszközök, a szeme talán elég védtelen ahhoz, hogy ha jól eltalálom, akkor a szemgödörből akár az agyik is eljut az érem. A pénzdarab eldobása után, sőt, félig közben igyekszem fedezékbe vetni magam, például valamiféle parkoló autó mögé, és bal kezemmel elkezdeni kioldani a nyakkendőmet. Szükség lesz még rá.

Árny szokásához hűen nyugisan sétál visszafele a "lakásához", pár napja már a várost járja, nem tudja hol van de biztosan nem otthon, túlságosan mások a dolgok errefelé. Menet közben Marks Mart mellett elhaladva azonban elfogja egy furcsa érzés, valami nem stimmel az épülettel, és ő pedig, nem is nagyon tudja miért, de meg akarja nézni. Kicsit még mélán áll, majd vállat von és közelebb megy. Gyanakodva lép be az épületbe, valami itt nagyon nem stimmel, általában egy ilyen hely számára csak fertő, csak azért van itt a placc hogy a sok szánalmas ember tudja hol költeni a pénzét. Mikor már azt hinné, hogy csak beképzelt magának valamit, és fordulna ki az ajtón, egy hirtelen fény a semmiből, majd egy indián hapek zakózik ki belőle. Ez is elég figyelem felkeltő, de Árnyat jobban érdekli az amit elejtett.
- Hmm, vajon mit sodort erre a víz? - Kérdi cinikusan, majd tesz egy lépést, ám ekkor valami fenevad mászik ki a hapsi után.
- Hát nem sok jót... - Jegyzi meg még csendesen, majd aktiválja a páncélzatát, majd idéz egy méteres pengét a csuklójára. Elég gyorsan végez a dologgal, s elkezd félköríves pályán közelebb menni a döghöz, készülvén arra hogy az valószínűleg neki ugrik, és ha ez így történne, akkor maga elé emeli a pengét, hogy a lény bele ugorjon.

A teleportálás igazi móka, bár mindig gondolkodom, hogy mi van ha célt tévesztünk, vagy ilyesmi, de egyszer élünk, nem igaz?
Na lényeg a lényeg, megjövünk a sugárútra, és keresgéljük a könyvesboltot, mire Balthazart találjuk helyette. Mikor a bolthoz érünk, Stephre nézek.
-Mi a baj, rossz előérzet? - Kérdem tőle gyanakvóan, mert eddig is sürgős volt neki a dolog, de most mintha félne is. Amíg ő az eladóval beszél, körülnézek a boltban, megnézem a pultot, és egy pillanatra bekukkantom mögé is, ha pedig van hátsó helyiség, nyakamat nyújtoatva próbálok belesni oda, hogy meglássam, ha esetleg valami nincs rendben ezzel a hellyel.

Ismét New Yorkban. Az állam, ami képes volt a szükség óráján nemes egyszerűséggel elfordúlni a háborútól, és ezzel emberek millióinak életét hagyni elveszni. Lehet, hogy minden a régi, de soha nem fogok megbocsátani ennek a városnak. Amit elkövetett az emberek ellen... amit elkövetett ellenem. Börtönbe zártak elvették a páncélomat, és most tulajdonképpen ezért is kell átlépnem a határt. Ezért kell megjelennem, hogy meggyőzzem a kormányukat, hogy jogtalanul birtokolják a tulajdonomat, és vissza akarom kapni. A tárgyalásomig van idő, így nem sietek. Az égbolton repülve figyelem a várost, hogy mi lett belőle, és hogy milyen szépen kivirágzott annak hála hogy kivonta magát a háborús időszakból. Megérte? Nem. Amit itt látok az mind hazugság és a gyávaság tégláiból épült fel. Undorodom ettől a várostól. Majd meghallok egy sikítást, utána egy újabbat és újabbat. Nem csak a város undorító, de az is, ha valaki egy nőt bánt. A hang forrása felé fordulok, és könnyedén török át az irodaház ablakán/ falán attól függően hol látom könnyebnek a behatolást.


-SENKI nem mozdul!

Adom ki az utasítást amint behatoltam, majd kiegyenesedve nézek körbe. Igen, ez nem az én tisztem. Nem az én dolgom New York védelme, tudtommal van egy igazán nagy védelmező csapat a legnagyobb "hazafi" harcosokból. Nekik kéne most itt lenni. Bosszú Angyalok... höh... Ilyenkor merre vagytok? Nem csak Jerseyrt árultátok el, de most már ezt a kormányt is? A népnek szüksége lenne a nagy szuperhősökre. Helyette sajnos csak velem kell beérniük. Velem, akit ez az állom megvetett, és megalázott. Még is én vagyok itt, és próbálok tenni valamit... Miután elhangzanak szavaim, kezemet felemelem, és türkizkék fénysugár kezd gyűlni tenyeremben talán fenyegető jellegűen, majd tekintetemmel a sikolyokért felelős és azokat kiváltó egyént keresem.

Nincs is jobb éjszaka bevásárolni. Nincs nyüzsgés, sorban állás. Nyugodtan lehet szemlélődni, megvizsgálni a termékeket. Nem beszélve arról, hogy aki fél éjszakába nyúlóan dolgozik annak még koránt sincs késő éjszaka ilyenkor. John aprólékosan vizsgálgatja a termékeket, különösen, hogy milyen vegyi anyagokkal tartósították.
- E-265... Lassan bomlik le és károsítja a sejtmagot... nem jó... - na igen. Bizonyára annak sem örülnének a kedves vásárló társak, ha ilyen megállapításokat hallanának az egyes termékekben lévő tartósítószer emberre gyakorolt hatásáról. Már pedig a doki ért hozzá.
Teljes a nyugalom, csak pár vásárló van itt, egy fia mutáns sem a közelben, azt megérezné. Mégis, mikor legnagyobb a nyugalom, olyankor tör ki a vihar. A nagy villanásra figyel fel. Kíváncsian kezd el arra nézelődni, szemüvegét igazgatva orrán. Egy vérző indiánforma, egy aranyló botszerűség és egy szörnyeteg. Érdekes trió. Miközben igyekszik felmérni a helyzetet az események már mozgásba lendülnek. Az egyik nagyobb darab vásárlótárs valami fura alakot ölt fel. John furcsának találja, hogy nem érzékel mutánst a közelben, ugyanis annak véli. Most azonban ezzel nincs ideje foglalkozni. Egy másik vásárlótárs meg a liszttel ügyeskedik. Persze az ő bevásárlókocsijában nincs ilyesmi. Az persze megüti a fülét, hogy a hapsi a Shieldet hívja.
"Shield mi? Gyanús!" - jegyzi meg magának Jason-t.
A harchoz fáradt is meg a szörnytől kiveri a veríték. Ellenben a segítő szándék csak nem engedi, hogy elszaladjon. Lebukik és kúszva igyekszik a sérült indiánhoz, hogy kihúzza a szörny elől. Reméli, hogy a szörny a másik két emberrel lesz elfoglalva, így gond nélkül kimentheti a sérültet a harctérről.

Az elmúlt időszakot zavarosan töltötte, hisz a lakásában ébredt. Az idő pedig jócskán szaladt. Többen azt hitték eltűnt, pedig csak Laaksonen vette át az irányítást fölötte. Ő pedig némi időkiesés után ébredt fel, zavaros emlékek közt. Szerencsére sikerült visszarázódnia az eddigi életébe, volt már gyakorlata az ilyesmiben. Munkája is akadt, így újra egy fotózáson találta magát.
Egy darabig minden rendben ment, noha a fényképész elég utálatos egy alak volt, de csak addig míg el nem kezdett kiabálni szerencsétlen nővel.
-Nem hiszem hogy.....-Kezdené mikor furcsa érzés vesz rajta erőt, mintha a nő egy asgardi lenne, s egy kardot húz elő, szempillantás alatt lefejezi vele az iménti ordibálót. De ideje sincs felocsúdni, mikor egy páncélos töri át a falat, szintén üvöltözve. Eltakarja az arcát, védve magát a törmelékektől, majd a nőre pillant. Tartva a távolságot tőle.
-Maga Asgardi? Jobb lenne ha lerakná azt a kardot szépen, nem esik senkinek bántódása....-
Nyel egyet, mikor a hullára pillant. Talán jobb lenne eltűnni innen, de inkább marad. Szeretné kideríteni mi is folyik itt, a páncélosról nem is beszélve. És egyáltalán honnan szedte elő azt a kardot elő ilyen hirtelen. Ha pedig rosszra fordulna a dolog, még mindig átadhatja az irányítást a másik énjének.

-A mágiát?-
Kérdezi nem csodálkozva, hanem mint aki járatos benne. ami nem csoda, hisz a másik énje egy asgardi. A nő már viseli a köpenyt, miközben a szemei világítani kezdenek. Ez semmi jót nem jelenthet.
-És miért is ölte meg ezt az embert? Nem hiszem, hogy bármi köze lett volna a mágiához....-
Miközben beszél, a páncélosra néz, s próbálja tudtára adni, hogy jó lenne, ha lekötné a nő figyelmét. Ő addig megpróbál közelebb oldalazni hozzá, óvatosan.
-Milyen démon? Mi ez az egész, talán segíthetünk....-
Beszél, ha elég közel jutott a nőhöz megpróbálja lerántani róla a köpenyt. Nem merne megesküdni rá, de mintha a kardot is abból rántotta volna elő. S jobb ha valahogy megakadályozzák, nem tűnik túlságosan jó indulatúnak. Nem szeretné ha további fejek hullanának le, mint az imént.

A lény már ugrana is de ekkor elvonják a figyelmét, kihasználná és neki rontana a bestiának de, sajnos kap egy lézert és hozzá csapódik a falhoz. Árny csak ellenszenvesen megrázza a fejét, majd Jasonre mordul, majd meg is indul futva a lény felé. Kihasználván hogy az valószínűleg megérezte a falat, megpróbálja nemes egyszerűséggel levágni a lényt, már ha biztonságos megközelíteni, ha nem, akkor ugyan azt a harci pozíciót felveszi, és persze közben reméli hogy nem lessz valaki annyira bamba hogy hátba küldje egy sugárral. Mindenesetre is Árnynak, legalább is az egójának fontos hogy ő végezzen a lénnyel, és ennek érdekében képes bármit elkövetni.

A pénzérmés trükköm nem jött be. Hiába, vagy túl kemény a bőre, vagy öngyógyító mutáns ez is. Vagy épp a fene tudja, hogy hogyan, de képes arra, hogy sérülés nélkül megússzon egy ilyen támadást, ráadásul fegyvere is van. Hé, várjunk csak. Kés. Elővesz egy kést, amikor van egy géppisztolya... lehet, hogy valamilyen asgardi a fazon? Azok harcolnak géppuskáknál is erősebb késekkel, és ez talán magyarázat is lehet arra, hogy mi a fenéért ússza meg karcolás nélkül ezt. Az asgardiak nagyszerű harcosok, közelharcban is elég jók, de fizikai erőre alapoznak, technika helyett. Szerencsére közelharcban és kézitusában én sem vagyok nagyon rossz, a saját realitásomban Vasember az én mozgástechnikámból rakta össze páncéljának küzdőstílusát. Persze, az a Világ 2, ahogy az itteni számozás alapján nevezik.

Nem futok el a közelharc elől, hanem igyekszem a csávótól elvenni a kést. Ha valóban különleges, akkor hurrá van, ha nem az, akkor viszont nekem van késem, és neki nincsen. Szokásos rutin. Alapállás, csukló elkapása, solar plexuson térdelés, csakhogy vidám legyen. Lehet akármilyen űrből jött izé, egy jó gyomorszájas még őt is meg kell, hogy fektesse.

(www[pont]youtube[pont]com/watch?v=6_QQUITEOfU válassz egyet)

- Egy nagyhatalmú aranybizsut már nem kell levágni egy vulkánba? - kérdezi tanácstalanul Svarog, majd újra teleportáltak. A házak tetején voltak. Ahogy meglátta az épületek elrendezését egyből tudta, hogy Queensben van. Hamarosan újabb látvány fogadta.
Egy több tonnás, szárnyas és pikkelyes látvány.
Svarog ámulva nézte a bestiát, majd megszólalt.
- Nézd már egy rokon - a következő pillanatban a fekete fickó is átváltozik valami köpönyeges szuperemberé, és arról beszél, hogy a dögöt valami átok ébresztette fel. Svarog mindig összezavarodott a mágusokon.
Megnézi meg van e az adóvevője, ha megvan, akkor hívja a SHIELD főparancsnokságát.
- Figyelem a Roosevelt sugárút felett egy hatalmas sárkány köröz. Nem vicc, kellene ide pár rakéta...

Köd? Az előbb még nem volt köd. Nem emlékszem, hogy lett volna. O-ó, ez nem jelent jót igaz? Erről szólt Steph és Balthazar megérzése ezek szerint. A hátam mögött megszólaló hangtól úgy megijedek, hogy egy pillanatra még fel is sikkantok, de gyorsan elfojtom magamban. Megfordulok, de nem sokáig nézegetem az idegeneket. Fenyegetés ide vagy oda, Steph-ben bízok, ahogy a kardjában is, na meg Balthazár mágiájában. Szó nélkül megfordulok, lenyomom a kilincset, és befutok az ajtón, amit be is vágok magam mögött. Persze előfordulhat, hogy zárva van, ebben az esetben előveszem a pisztolyomat, és szétlövöm a zárat. Igen, ilyen dolgokra jól tudom használni, nem kell bántani senkit, addig jól megy. Szóval bejutok így vagy úgy, aztán valami eladófélét keresek.
-Hahó, van itt valaki? Egy Darkhold című könyvet keresek! - Hadarom gyorsan, elég hülyén hangzik, de ez van.

Amint behatolok, meglátok egy levágott fejet majd egyből tudatosul bennem, hogy nem akárki ölte meg. Egy ilyen tett eléggé nagy elfajzottságot kíván meg, amire nem mindenki képes. A rémült arcok közül, talán csak egy férfié az ami nem a félelemtől van megtelve, és persze azé a fura nőé, akinek sárgán izzik a szeme, és valami mágiáról beszél. Mágia... nincsenek vele kapcsolatban cseppet sem jó emlékeim. A mágia nem megbízható eszköz, ráadásul alattomos és sunyi. Nem katonához méltó. Nem kell sok idő, míg tudtomra hozza a férfi, hogy mit is akar. Figyelemelterelés. Na nem! Nem kockáztatok civil életeket, még itt New Yorkban sem. A tervét azonnal ellenzem, egy szigorú tekintettel, majd eddig is kinyújtva tartott kezemet most már a köpenyes nő felé fordítom, majd kevés gondolkodási idő után elengedem az energia sugarat, amit 30%-ra kalibrálok. Nem akarom kirepíteni az épületből, mindössze kicsit erősebben a falhoz vágni, remélve attól elkábul. Próbálkozásom után továbbra is a célpontra tartom a kezem, és ha kell ismét lövök.

-KÖSSZ! - kiáltotta Svarog, miután a fekete fickó egy láthatatlan csapással szétdurrantotta a rádióját. - Mit gondolsz, hogy nyírjuk ki azt a dögöt? Kinyírjuk a rosszszáj szagunkkal vagy mi a f*sz*m?
A fickó hirtelen a földre esik, miután valami láthatatlan ököl hátracsapta. Svarog felé nézz, majd látja, ahogy a háztetőkőn egy kislány szalad felé, valami hülye fejfedővel a fején.
Egy macskafül lenne?
Svarog szembefordul a kiscsajjal, majd felé kiállt.
- Mit keresel ilyenkor a háztetőn?
Kezdett neki valami nagyon gyanús lenni. Harcolt már démonokkal, angyalokkal, mutáns bogarakkal, élőhalottakkal.
~A mágusokat is a listámra húzhatom.~
A tenyere felett egy tűzgolyó kezdett el formálódni.
- MARADJ OTT AHOL VAGY!