Roosevelt sugárút

Úgy tűnik az eddig csak némán és tétlenül lézengő egyén is megmozdult. Bár nem sok figyelmet kap tőlem, sokkal inkább a szőke férfi, akit az energia kalapácsom alá próbáltam elnyomni. A csapás után szembesülök a sikerrel, de ez még nem ad okot az örömre. Arcom meg sem rezzen, megtanultam az utóbbi évekbe, hogy soha nem becsülhetem alá egyik ellenfelemet sem. Úgy tűnik ez elegendő volt ahhoz, hogy véget is érjen a harc, de még mielőtt fellélegeznék a férfi keze megmoccan. Nem tetszik ez nekem. Ekkor szembesülök a regenerációs képességével. Nagyszerű... Morgok pár szót orrom alatt, majd hátrálni kezdek és készülök a második csapásra. Nem tudom még hogy hogyan fogom legyőzni, de megtalálom a megoldást. Átkozott gyógyító faktor! Fél füllel hallom csak amit az egyik civil mond a türelemről vagy miről, és csak egy pillanatra tekintek a köpenyesre, aki távolabb szökken. Van most sajnos problémám elég, így ennyivel le is tudom a duót, és figyelmemet ismét a szőke alaknak szentelem. Regeneráció? Vajon ha nem kap levegőt a tüdeje akkor hogy gyógyítja fel magát? Apró, alig észrevehető mosoly jelenik meg rajtam, úgy érzem valamire rá tapintottam, és talán ezzel szert teszek némi előnyre. A kalapácsot formázó energiát szerte foszlatom, majd egy hatalmas burkot formázok amibe ellenfelemet próbálom bezárni. Ha ez meg van, a burkot olyannyira leszűkítem, hogy csak éppen elférjen a benne raboskodó egyén, és a levegőt hamar elhasználja, így kómába essen. Ha szabadulni próbálna minden erőmmel azon leszek, hogy fent tartsam az energia mezőt. A levegő hiánya talán úgy is legyengíti majd támadó lépéseit.

Talán még magát is meglepi egy kicsit a mozdulatainak a sikere. Leszúrja a démont, majd a papírost is magához veszi. Talán ezzel sem tud majd mit kezdeni, de legalább a démonhoz sem kerül. Közben a páncélost figyeli, aki a másik férfival harcol. Míg a másik még mindig csak álldogál.
Gyors pillantást vett a tekercsre majd az övébe gyűri, miközben körbe pillant. Újabb démonszerűségek közelítenek, ezúttal az imént leszúrt férfihoz. Tétován pillant körbe, nagy a kísértés hogy lelépjen, de inkább egy nyílpuskát elővéve, a páncélossal harcoló férfit veszi célba, aki háttal áll neki, s megpróbálja lábon lőni azt.

A terv sikeres, és a lény halottan csúszik le a pengéről, majd átváltozik valami indiánná. Furcsállva nézi végig a dolgot, dehát ilyen ez a mai világ. Megbizonyosodik róla hogy itt nincs több tennivaló, legalább is harc terén, majd ha minden oké deaktiválja a páncélt, mely felveszi az alkardísz alakját, s a penge is eltűnik. Végig néz a többieken, majd a másik mágust figyeli. Úgy tűnik ismerte, legalább is tudta hogy ki a halott, őt pedig érdekelte a dolog de nem akart kérdezősködni. Végül a kérdésre Huniverre pillant.
- Hasznunkra lehetne, az egyik ilyen lényt egymaga ütötte ki. - Kezdi, majd ismét végignéz rajta. - A probléma csak ott van hogy többet menekül mint kéne, ettől függetlenül hasznos lehet. - Látja végül be. - Csupán harcra kell bírni.

- Nem vagytok szimpatikusak. - mormogja maga elé Jeremy. Eközben bal kezével kitör. Karja íves mozdulatot ír le és miután fentről lefelé hívja a szél erejét, a virsliszerű, egyszemű lények elé próbálja irányítani a légáramlatokat. Ezzel egy időben, de a másik kartól függetlenül, a jobbja is kitör de az lefelé. Így a világító szemű, sziklához szegezett férfi felé tartók "lábai" alatt is elsüvíthetnek a légáramlatok. Jeremy addig bűvöli a szeleket, amíg úgy nem érzi, hogy elérte a menet elejét. Ekkor fentről lecsap és az onnan érkező szelet, olyan harminc centis magasságban megpróbálja visszahajtani. Az alulról érkező természeti erőt pedig kicsit előrébb, hogy ne ütközzön a felső réteggel, hajtja vissza. Nem csak elgáncsolni próbálja a furcsa lényeket, hanem megállítani. Időt nyerni bárkinek aki megpróbálja kiszabadítani a leszúrt férfit.

Módfelett nem örül, hogy zombi kezek tapogatják. Még a végén az egyik enyveskezű elcsórja a tárcáját. Nem is beszélve arról, hogy ezek az AIM-es kollégák még sehol. Ennyire lehet rájuk számítani!
Nem kicsit nyugtalan mikor Fekete Talon az ő hasznosságát firtatja. Igyekszik azonban nem reagálni, de a félelem eluralja elméjét, ami most nem pörög valami jól. De teste készen áll, hogyha kell, harcoljon az életéért. Mert láthatólag azt már nem fogja tudni kivizsgálni, hogy miképpen is változnak át emberek wendigókká. Számára hasztalan ez az este. És még sört se ihatott.
A pengés fickó végül is pozitívan nyilatkozik róla. Ha ez a zombikirály hallgat rá, akkor megmenekült. Igaz, nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy bárkivel is harcoljon, de egyenlőre bele kell mennie a dologba. Igaz, ő tudós, nem katona, meg shieldes mint a másik kettő. Nem a harc a fő szakterülete. Pusztán önvédelem. Amihez hozzá tartozik a menekülési ösztön.
Egyenlőre nyugton marad, de ha a zombik ártalmára vannak, akkor használni fogja képességét és kiverekedi magát.

Svarog most röhögött volna. Ez a helyzet.
A röhögve a nőt fenyegető pisztolyos.
A csinos szöszi, aki a sírva fordul felé.
Olyan sablonos. Azt a rohadt, aki ilyet kitalál az már nem tiszta, hanem pokolian hülye!
Svarog megvakarja a tarkóját.
- Látom, hogy elég durva a helyzeted. De szerintem a kacarászó kis Jokerünk, amint te segítségért fordulsz felém, kihasznál a helyzetet, és mindkettőnknek neki menne. Valamint te annyira belenél sokkolva, hogy... na hogy ott állnál mint a sóbálvány. Láttam ma este sok baromságot, és szerintem a tiéd az eddigi legröhejesebb, akárki vagy mi is legyél.
Svarog széttárta a karját.
- Az utcán nőttem fel basszus, ne nézzél már madárnak! Úgy vagy bajbajutott csaj, mint én Amerika Kapitány!

April és Balthazar - Metró
April a könyvbe pillant és a szavak furcsán táncolni kezdenek a szeme előtt. Lassan örvényé válnak, mintha csak elnyelnék őt.

Legyintek Baltinak
- Ne hallgass nőkre. Majd ha házas leszel rájössz. A lényeg, hogy semmi baj nem történt.
Indulok lefelé miközben az öltönyös vámpírok néznek minket. Majd meghallom, hogy valami koppan.

Zack rohanni kezd és ott hagyva Baltit az egyik padhoz megy, ott felszedi a földről a nyáladzó, semmibe bámuló Aprilt. A könyv a kezében van kitárulva. Morsus egy intéssel bezárja. karjaiba veszi az őrületbe veszett lányt és fel állva a kijárat felé fordul.
- Vedd fel a könyvet.
Parancsolja komor hangon Balthazarnak és a férfi csak nyers lángoló dühöt láthat a mágus szemében. Megindul felfelé.

Steph, Balthazar és Halla - Antikvárium előtt
Kymera támadása elől a páros hátrálni kezdett az egyik varázs az arca elé egy robbanást csapott. Ettől köhögve kezdett köpködni és mire újra varázsolt volna Thorhalla elteleportálta.
Steph és Halla ekkor látják meg Morsust karjaiban a megőrült Aprilel, mögötte a vámpírokkal, akik nem szólnak semmit.
- Látta a könyvet. Steph, vidd őt be a SHIELDhez, szólj nekik, hogy senkit se engedjenek be ide - mondja a lánynak, majd Balthazarra néz. - Add neki oda a könyvet - végül Hallára, Baltira és a vámpírokra néz. - Ti velem jöttök. Ma ezt befejezzük.
Hangja rideg és ellenvetést nem tűrő.

Patriot, Henry, Jeremy és Iván - Sötét Dimenzió
Patriot sikeresen buborékba zárja az ellenfelét, aki lassan eszméletét veszti és megfullad. A gömböt ekkor éri Henry nyila és szét is töri. A férfi lezuhan és szinte azonnal köhögve levegőt kezd venni. A kését felkapva végig vágja Patriot sisakját aktuálisan valamennyire felvágva a fémet és üveget az arcánál.
Henry mellett Zarathos jelenik meg kezével megérinti a számszeríjat, ami meggyullad és markában össze is törik azonnal.
- Te nem vagy ember.
Mondja érdeklődve.
A szelek minden erejük ellenére csak lassítják az óriásokat. Az élő kőszobrok egy pillanatra sem állnak meg. A kést kicsit nehéz mozgatni, de egy nagyobb megerőltetéssel sikerül kiszakítania kőből és a férfiból Jeremynek.

Svarog és Jester - Házak teteje
/Jesternek/
Mephisto kacagni kezd.
- Kedvellek. Vicces vagy. Jól megleszünk. Ölj meg nekem pár alakot cserébe megkapod, amit csak akarsz. Egyszerű nem? Szeretem az egyszerűt.
Mondja mosolyogva. Mikor kezét nyújtja és Jester is megfogja azt kettejüket vöröses fény borítja be.

/Jester és Svarog/
A nő és Jester vöröses fénybe borulnak majd Svarog lábai elég a nő feje gurul. A füstből Jester emelkedik, ki, de most a a sárgás maszk... már nem maszk. A töklámpások valódi lángoló tökök, akire csak gondolnia kell. És a külseje...


Érdekes. Jester nem látja Mephistot, de a városban vörös aurával látja a megjelenő démonokat és kékkel a mágusokat, még falakon keresztül is.
/Képességek: Tökbombák teremtése akarattal egyszerre egy kézbe egyet, kézből pokoltűz lövése, látja a misztikus és démonikus lényeket aura szerint, igen, sárga bőr, vörös szemek és egy nem picit hosszú nyelv. A lista bővülhet idővel./

Blackmail, Huniver és Árny - MarksMart
Talon bólint.
- Akkor a férfi a hasznunkra lehet - Blackmail kérdésére elgondolkodik. - A bot pajzsot teremt vagy támadt, de azt már tudod. Úgy tudom hordozója misztikus erőit erősíti meg. Figyelem, nem akarok nyíltan szembe szállni egy démonnal és seregével, de talán ennyien áttudjuk verni és letudjuk győzni nyílt konfrontáció nélkül. Először is megszerezük a többi misztikus ereklyét az ügynökei elől. Indulhatunk?

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor a nő zöld füst kíséretében eltűnt a sugárútról. Halla felé pillantottam, vajon elárulja, hogy hova is küldte? Kizárt, vagy ha igen, akkor is hazudik. Így akkor azt hiszem, hogy jobb is, ha hagyom ennyiben a dolgot. Ám ekkor valami olyasmit láttam meg abban az irányban, amerre a többiek mentek, amit soha, de soha sem akartam. A vörös hajzuhatagot Zack karjaiban. Mi? Mi történt, hogy nem a saját lábán jön? Az ősi istenekre! Tétován léptem feléjük néhányat, amire igazából szükség sem volt, mert jöttek, amikor megláttam, hogy a barátném miként néz ki. Nem! Zack-re pillantottam, aki máris mondta, hogy mi is történt. Belenézett a könyvbe? Ezek szerint nem érte utol vagy hagyta… dühtől izzó szemekkel néztem Balthazar-ra, miközben a könnyeim végigperegtek az arcomon. Még hallottam a szavait, amire tétován bólintottam, de most nem érdekelt.
- Megöllek! Az Ősi istenekre esküszöm, hogy megöllek! – üvöltöttem Balthazar-ra. – Egy utolsó alávaló hitvány féreg vagy, semmi több!
Karddal a kezemben indultam el felé, nem érdekelt, megölöm! A vére fogja az utcát mocskolni és még ez is kevés lesz azért, amit April-lel tett.
- Még mielőtt túlságosan is élveznéd az egészet drágám – mondtam. – Ismerem magam.
S csettintettem, mire ő a könyv s a vörös is nem sokkal Miller mellett jelent meg.

//Folyatatás: SHIELD főépülete//


Unottan s méla undorral mértem végig a megérkezőket, vámpírok s az X-men hírhedt bűvésze, hiszen még mágiahasználónak is szórakozásból nevezném. A fiaim jobban használják két évesen, mint ez itt. A kicsi Stephanie s Zacharias dühe pedig kész felüdülés volt ezen a helyen, már csak a pánik s félelem hiányzott, s ez az este kész lakoma lenne számomra. Elégedetten mosolyogva fordultam Zacharias után, felüdülés volt a dühében s haragjában szinte fürdeni, amilyen erős s átható volt.
- Ily nyers dühöt régen éreztem bárkitől is halandó – mondtam. – Csábító…
S utoljára is saját magam voltam mikor atyámmal harcoltam máskor. Végignéztem újra a többieken a parancs elhangzása után s felkacagtam. Roppant mulattatónak találtam, hogy ezekkel akarta megállítani a világvégét.
- Ezek? Mik rettegnek s mozdulni sem mernek a jelenlétemben? – kérdeztem nyűgösen. – Rájuk sem kell nézni h látni, hogy mind retteg tőlem, igaz drágáim? S te jobb lesz, ha ezek után kerülöd a kis halandót - mosolyodtam el gúnyosan a halandó felé. - Isteni eskütt tett, s azokat be szokás tartani. Meg fog ölni téged.
Mit sem törődve a halandókkal indultam előre s suttogtam el néhány szót, mentál- s asztrálsíkon keresve a közelben élőlényeket, s abból is leginkább olyanokat, mik nem őshonosak ebben a világban, démonokat s egyéb ehhez hasonlatos lényeket. Illetve mágiát is kerestem. Ha sikerült bármelyiket is kiszúrni s megérezni, nyugodt ráérős tempóban indultam el abba az irányba.

Aktív mágia: élőlény- és mágiaérzékelés
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 40 egység

Elkapom a férfit, és nem vagyok a feltétlen gyilkolás híve, de a kártékony és közveszélyes egyéneket hatástalanítani kell. Elég közel járok a célomhoz, látom, ahogy fuldokol az ellenfelem, és hamarosan beáll a levegő teljes hiánya és a tüdeje feladja. Nem is okoz nehézséget fent tartani a burkot, de valami közbe szól. Egy nyíl hasítja fel a megformázott energiámat, ezzel kiszabadítva a rabot, akit foglyul ejtettem. Azonnal a nyíl gazdája felé nézek, és meglátom a köpenyes alakot egy nyílpuskával kezében. Nem tudom miért kellett bele szólni a harcba, de többet ártott mint használt. Mellékesen pedig úgy látszik az a textil erősebb fegyvereket generál, mint ahogy gondoltam. Ha egy egyszerűnek vélt nyíl áttörte az energia mezőmet, amit a háborúban nagy kaliberű fegyverek és robbanások sem voltak képesek meggyengíteni, akkor nyilván valóan nem puszta egyszerű lövedékről beszélhetünk. Mágikus csetreszről, a franc vigye el! Ha mind ez nem lenne elég, a levegő után kapkodó férfi késével végig vágja sisakom, amin meghallom a karc hangját és a rostélyom üvegét is meghúzza. Túl gyorsan és hirtelen ér mind ez, időm sincs reagálni, majd megint csak a mágikus fegyver elmélete csap le rám. Hiszen ha ez az alak a késével képes volt akár kis mértékben is, de kárt tenni a páncélom kovácsolt verbánium részén, ha csak a felületén is, ismét tudatosul bennem, valószínűleg az a tőr sem egyszerű tőr. Annyira gyűlölöm a mágiát! Elég volt a szórakozásból!

-Most befejezzük!

Adom tudtára eléggé határozottan ellenfelemnek a véleményemet, majd elrugaszkodom a talajtól, a magasba emelkedve, úgy 50 méterre, már ha minden lehetőség adott erre, és célba veszem a férfit. Aktiválom a páncél lézeres célrendszerét, az optikai lencsét, és megpróbálok kiegyenlíteni minden káros tényezőt ezzel a két eszközzel, hogy megfelelően bemérjem a férfit, és meghatározzam a helyzetét négyzet centire. Amint ezzel megvagyok jöhet a maximális erősségű taszítósugár aktiválása a lehető legnagyobb körkerülettel. A terv az, hogy a célzórendszerek segítségével frontális találat érje a célszemélyt, ezzel letaszítva erről a lebegő szikla részről, és remélhetőleg a mélybe zuhanjon, ahonnan nem tud vissza térni. Utána majd számolok a mitugrász köpeny harcossal, amiért áthúzta számításaimat, és kiszabadította a férfit a lövedékével.

Legalább az emberek számára fontos, hogy él. Kissé nyugodtabban szedi a levegőt. Bár nem sok kedve van ezzel a zombi hadsereggel tovább együtt lenni, egyenlőre kénytelen lesz színlelni. Nehogy menekülését dezertálásnak érezzék.
- Ha már hasznukra vagyok, akkor induljunk. - szólal meg egyetértőn.

A nyíl ugyan nem azt az eredményt hozta, mint várta. Megakadályozta a páncélos támadását, aminek az eredménye, hogy a páncél megsérült. De tovább nem is tud ezzel foglalkozni, hisz Zarathos jelenik meg. S egyszerű érintéssel szétporlasztja a szerszámíjat.
Automatikusan hátrébb ugrik, de nem támad rá. Hisz nem hülye, hogy ezt megtegye, főleg azok után, hogy a köpeny által teremtett fegyvert ilyen egyszerűen elpusztította.
-Nos igazad van, nem vagyok teljesen ember. Hallottál már asgardiakról?-
Kérdezi, miközben óvatosan a köpeny szélét megfogja, hogy ha kell gyorsan eltudjon teleportálni.
-Van egy másik énem, aki asgardi.....de miért érdekel ez téged ennyire?-
Mondja miközben fürkészi a démont, hogy ha kell időben tudjon menekülni.

Árny még egyszer végig néz a többieken, miközben Talon magyaráz, s elég könnyen megállapítja, hogy Huniver... Nos talán kicsit ideges, annyira nagyon nem ért az emberek viselkedéséhez, de ez azért észrevehető, legalább is számára. Miután talon végzett a tervel, közelebb lép Huniverhez, letekint rá, majd megveregeti a vállát a méretes kezeivel.
- Csak nyugisan. - Szólal meg mély hangján, de ezuttal a páncél nem torzít rajta, szóval nem olyan ilyesztő, s igazából ennyi mondandója volt a sráchoz, nem a fellelkesítések embere.
~ Te féreg... ~ Fűzi még magában hozzá, majd Talonhoz fordul.
- Részemről indulhatunk. - Bólint, majd ha ő is megindul akkor megy utánna.

Svarog ekkor látta meg, hogy a nő bizony nem is emberi lény. Sőt hirtelen átalakul valamivé. Egy hosszú nyelvű, csuklyás, sárga halálfejű dög emelkedik ki, aminek a kezében lángoló Halloweeni töklámpást tart. Svarog hátrébb lép, majd megnézi a fickó hátasát, ami valami repülőgép.
Svarog tudta, hogy nem sok jóra számíthat. A démon vartyog valamit, majd eldobja a Töklámpást. Svarog felröppen az útjából.
Ha az előbbi manőver sikerült, akkor egy tűzgolyót dob a fickó járművére.
- Akkor boldog karácsonyt, seggfej!
Majd egy újabb tűzgolyóval is bepróbálkozik.

Steph, Balthazar és Halla - Antikvárium előtt
Zack szinte lángoló pillantással nézett Thorhallára.
- Rohadt gyorsan fogd be vagy én fogom.
Mondta parancsolóan. Ezzel csettintett és a vámpírokkal eltűntek.
Mikor újra megjelennek az út másik végén vannak és ott két ember lóg keresztre feszítve. Hood és Michael Munroe, az eredeti polgármester.
- Charles...
Mondja Morsus féltőn majd le lebegteti a két férfit.
- Charles, én vagyok az Zack.
Hood szemei lassan kinyílnak.
- Ch... cha... csapda.
Mutat a minden felől meginduló lényekre.

Ám Thorhalla mást is megérez, valami tragikusat, mintha pandora doboza újra kinyílt volna, mintha apja kárörvendő kacagását hallaná ezerszer...

Patriot, Henry, Jeremy és Iván - Sötét Dimenzió
Patriot a levegőbe repül és egy pusztító csapást mér az ellenségére, aki a letörő szikladarabokkal zuhan a mélybe. Most látja a többiek helyzetét és azt, hogy a goblin, troll sereg nyilakat kezd el lőni felé.
Jeremy támadását a lények szemrésszerű fénylő pontjából kicsapó sugarak állítják meg. Az elsők még megállnak a szélben, de a többi Jeremy a kőnek lökik, amitől a férfi beveri a fejét ami vérezni is kezd.
Zarathos mosolyogni kezd.
- Tökéletes. A főmágus már úgyis közelben lehet és ismerve a Morsusokat magával hozta Asgard mágusát. Itt az ideje, hogy felébresszük Asgard elfeledett fivéreit.
Ezzel Zarathos keze izzani kezd és Henry felé nyúl, aki szörnyű kínokat érez mindenhol, mintha a feje több millió új emlékkel bővülne és a teste széttörne majd újra össze állna. A kín miatt nem képes védekezni miközben a démon a köpenyéből kivesz egy tört. Henry eddigre eltűnik és Laaksonen ébred fel a lebegő sziklán. Mire felfoghatná az eseményeket Zarathos megszólal asgard ősi nyelvén.
< - Ébredjetek Sötét Istenek. Alkut ajánlok, kaput vissza hozzánk cserébe csak hagyjátok meg nekem eme síkot és megkapjátok azt, amiről száműztek benneteket. >
Ezzel a tőrt beleszúrja és a vére az asgardinak fénylő kezd világítani. Szörnyű fájdalmakat okoz a szúrás, de szerencsére közben örök társa is magához tér, aki gazdájával együtt átalakult, egy hatalmas farkassá.

Svarog és Jester - Házak teteje
Svarog elrepül a töklámpás elől majd tűzet dob Jester felé, aki az elsőt kikerüli. A robbanás erejétől a voodoo mágus botja landol a két férfi között. Jester megérzi, hogy az első célpontja egy MarksMartnál kezd megjelenni, valamiért ő fontosabb Mephistonál, mint bárki más, hihetetlen távolságokból is érezné a jelenlétét.

Blackmail, Huniver és Árny - MarksMart
Talon BM szavaira legyint.
- A tudomány vértje nem védhet meg az elől, amivel harcolunk.
Ezzel megindul kifelé, ahogy a többiek követik látják, hogy a sziget megőrült. Szörnyek repkednek az emberek szeme vörösen világít miközben az ártatlanokat támadják, őrült és káosz van az utcákon.
- Elkezdődött.
A démonok között az utcán a beton elkezd feltörni és a vörös fényeket árasztó lyukból egy bot emelkedik ki, ami egy női kéz fog. Majd a bot landol a földön, de még mindig egy letépett kar markolja.
- Köszönöm.
Szól valaki vissza a lyukból majd kiemelkedik onnan.

Ezékiel Gordon, a Bukott Angyal visszatért.
/Mivel Tao kiesett még mindig áll az ajánlatom, hogy vezetheti a karaktert /

A taszító sugár megteszi azt, amit kell, és ezzel remélhetőleg végleg kivontam a forgalomból a férfit. Bár már nem merek semmit sem biztosra venni ilyen környezetben. De egyenlőre talán most lehetőségem van más felé is a figyelmemet fordítani. Azonnal a két civilt keresem tekintetemmel, majd megpillantom az egyiket, aki egy tucatnyi különös lénnyel áll szemben, láthatóan nem valami fényes a helyzete. Ideje cselekednem, mielőtt még az én lelkemen száradhat a halál. Célkeresztbe veszem a lényeket, akik fenyegetik a most fejsérülést szerző egyént, és két kisebb rakétát engedek útjára a túlvilági lények felé. Remélhetőleg ez elég lesz ahhoz, hogy távol tartsam őket a kiszemeltjüktől, és magamra vonjam figyelmüket. Ezután azonnal próbálok, minél gyorsabban lépni a következő irányba, és a köpenyes mitugrászt segíteni, miután szembesülök azzal a ténnyel, hogy nem egy egyszerű embert hoztam ide magammal. Asgardi valószínűleg... Hát mit ne mondjak, rontott a megítélésemen ez a dolog, de ez nem ok arra, hogy hagyjam őt elveszni. A páncél tenyér egységéből célba veszem Zharathost és maximális erősségű energialökést irányítok felé, bízva abba, hogy így kiszabadítom az asgardit(?) a nem túl rózsás helyzetéből. A két irányba kivitelezendő támadás lépéseit próbálom a lehető legfürgébben, és leghatékonyabban végre hajtani, de megvallom nem lesz egyszerű... El kéne egy kis segítség, és láthatóan valószínűleg nem a két szorítóba került alaktól fogom megkapni. Ennél fogva valószínűleg egyedül maradtam.

Még mindig csak mosolyogtam Zacharias dühöngésén, ahogyan egyre jobban s jobban dühös lett. Kezdtem a dühöngésétől s a másik félelmétől, bűntudatától egyre jobban s jobban érezni magam. Ezért szeretek erre a porfészekre, Midgardra járni, olyan könnyű a halandók érzéseiből feltölteni magam. Hiszen olyan sokan voltak s nem tudom, hogy Amatsu-Mikaboshi miért nem értette meg az én nézetemet, ez még mindig sokkal jobb, mint amit ő szeretett volna elérni. Egy újabb teleportálás, mennyivel jobb szeretem a sajátomat használni, mert az tényleg az, mintsem ez a csalás, amit a Midgardi mágusok használnak. Nem különösebben foglalkoztam a két keresztre feszített alakkal, hiszen Morsus csak tönkreteszi a gyönyörű látképet s összhangot azzal, hogy azt a kettőt lehozza onnan. Az egyiket még ismertem is, láttam korábban, s az a féreg volt, amelyik megölte Pietro-t korábban, mikor annak az ostoba fiú az atyját védte. Én a kisujjamat sem mozdítottam volna érte, majd lássa el Zacharias, ha annyira aggódik érte. Gyengeség ebben a pillanatban, hiszen ki tudja, hogy mikor tör ránk az ellenség? S lám! Kellett nekem csak erre gondolnom, mindenfelől kőnek tűnő dolgok kerültek elő s közeledtek felénk. S ebben a pillanatban még borzongás futott végig a hátamon s kirázott egy pillanatra a hideg. Valami rossz történt, valami gonosz s végzetes, mintha atyám kacagását hallanám, mit meg nem adtam volna, ha valóban az történt volna meg, hogy őt hallom, hogy visszatért s végre úgy megfizethetnék neki, ahogyan kellett volna, ha az ősi istenek nem térítik észhez. Végül gúnyosan kacagtam fel mit sem törődve a közeledőkkel, végre valami kihívás s nem csak egyszerű semmirekellő ellenfelek.
- Végre! – leheltem. – Már kezdtem azt hinni, hogy semmit sem tudsz felmutatni… s hol vannak kiket kiengedtél drága Zarathos?
Végül a közeledőkre pillantottam. Valakinek ideje lett volna eredményt felmutatni s én nem akartam ezekkel a micsodákkal foglalkozni különösebben. Rangomon aluli, hogy kőlényekkel verekedjem. Azt meghagyom a szeretett férjemnek s Michael-nek, kik még élvezetüket is lelik benne. Nekem Zarathos kellett s az, hogy Mephisto végre teljesítse az ígéretét, ha nem is azzal, hogy megállítja, akkor azzal, hogy elárulja, merre leledzik a másik démon.
- Mephisto, drágám… - suttogtam magam elé úgy, hogy más meg ne hallja. – Úgy emlékszem te még nem teljesítetted az alku rád eső részét. Hol van Zarathos?
Elővettem a kardomat s máris lángok jelentek meg rajta a másik kezembe atyámtól szerzett tőrömet kaptam s azon pedig fagy kezdett meglátszani. Nos, ha már harc lesz, nem fárasztom magam, s szórakozom. Lendültem az első lény felé s karddal próbáltam egyszerűen a fejét venni, majd fordulatból a mellette állónak a szemei helyén levő csíkba beleszúrni a tőrt, majd ahogyan mellkason rúgom már rántom is ki a tőrt. Arra figyelek, hogy nehogy a szemük helyén levő csíkból bármit is lőjenek, mert ha ez megtörténik, a támadás helyett inkább kitérek a támadásuk elől.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 40 egység

-Asgard, miről beszélsz?-
Kérdezi kicsit bizonytalanul, s már nyúlna a köpenyért, hogy eltűnjön onnan, mikor, a fejébe milliónyi emlék hasít. A fejéhez kapva, ordít fájdalmában, a teste mintha szét esne, majd újra és újra összeállna. Képtelen megmozdulni, s már....
....csak a tőrt érzi, rögtön miután újra testet öltött. Emlékképek még mindig kavarognak az elméjében, de érti mit is beszél a férfi. A még megmaradt erejével, megfogja a tőrt tartó démon kezét, megszorítja ahogy csak bírja.
<-Nem tudom ki vagy, de nem fogom hagyni, bármit is akarsz...->
Sziszegi, majd megpróbál varázslatot létrehozni, hogy a földhöz fagyassza a férfi lábait, míg Atla egy ugrással az oldalánál terem és megpróbál teljes erejéből a démon oldalába marni, s kitépni belőle egy hatalmas darabot.

Kicsit össze rezzen Árny vállon veregetésekor. Mint ha csak undorodna attól, hogy megérintik. Tekintve, hogy egy zombiarmada veszi körül, talán ez nem is annyira meglepő.
- Okés. - bólint rá szavaira.
Az sem jelent számára lelkesedést, hogy Talon lefitymálja BM akármilyen shieldes csodamasináját. A tudomány vértje semmit se ér... ezek szerint az ő tudása sem ér semmit. Mily szerencsétlen egy éjszakai bevásárlás!
Végre kint az utcán, a nyílt levegőn. Nagyot is szippant belőle Jovi örömében. Egy ideje már áhítozott kijutni. Így talán könnyebb a menekülési lehetőség. De a látvány, ami éri, erős kételyeket támaszt benne. Repedező beton, zombivá, démonná, vagy azzá a szőrmókká változni készülő emberek őrjöngenek. Savanyú képet tud csak vágni a dolgokra.
"Mibe keveredtem!" - sóhajt fel magában, azt kívánva, bár sose jött volna ide! Nem egy tudósnak való az effajta túlvilági izgalom.
Ekkor látja meg a feltörő kart, ami holtában is egy botot szorongat. Gondolja, hátha ez is olyan szörnyölő bot, mint BM-é. Tudománya fabatkát sem ér, hát használja lábát. Neki iramodik és ha elég gyors, már csak azután csodálkozik rá a feltörő túlvilági lényre, hogy a botot megszerezte.