Cyber Chaos - Remény város (Az egykori Kárpát-medence területén)

A nő végighallgat minden reakciót. Közben figyel. Aki igazán figyeli mit csinál észreveheti, hogy a termet figyeli a környezetét mintha keresne valamit. Aztán figyel titeket. Hallgat kicsit miután a beszédet mindenki befejezte. Csak ezután szólal meg.
- A cég bizonyára tud járművet adni. A kötél nem rossz ötlet. Akár távirányítós csörlőt is használhatunk. Akkor mindkét csapatnak van sofőrje. Remek! - fejezi be. - Nem tudom kinek mi kell még, de én most megyek és összekészítem a cuccom mindent leellenőrzök ti oldjátok meg a többit. - Adamhez fordul. - Biztonági te tudod mi hol van szerezz be mindent szerintem senkivel nem lesz gondod. - fejezi be a nő majd elindul kifelé. - Viszlát! - köpi hátra a válla a felett majd jobb kezével int. Adam mindenről tudja, hogy hol található amire szükségük van. Egyik igénylése sem okozhat nehézséget számára. Ha a csapat kilép a helyiségből egy asszisztens várja őket. Egy középkorú férfi Adam ismeri őt. A férfi udvarias hangnemben szól hozzájuk.
- Uraim mire lenne szükségük. - teszi fel a kérdést.

Most már tényleg kész van a terv, összeraktuk szépen, jónak is tűnik, lesz két csapat, az egyik a csendes behatoló, a másik pedig az elterelő, aminek része vagyok én is. A cég adja a felszerelést, mi meg elvégezzük a melót, elég valószínű, hogy nem mindenki fog visszatérni, főleg ha ügyesen délben támadunk, de én már nem vitázok, nem szokásom.
~ Nagyon sima körnek tűnik, pedig nem lesz az, soha nem az, ezt már meg kellett tanulnom jó párszor.
Én is kifele veszem az irányt a többiekkel egyetemben, ahol vár egy fickó, aki felveszi a rendelésünket, nekem viszont nem kell semmi más, csak a "normál" felszerelésem.
- Én csak a saját felszerelésem igénylem. Azt hol találhatom? Meg esetleg valami gyakorlópályát... megköszönném ha segítene.

A nőci folyton minket vizslatot. De egy idő útán észrevettem nem minket nézett hanem a termet. Valamit retenetesen keresett de én nem láttam semmi különöset. Majd közölte ha bármire szükségünk van akkor forduljunk Adamhoz. Nekem jól jött volna pár kütyü de nem bíztam abban a gazdag tahóban. Kíneztem belőle, hogy bombát rejteget a felszerelésbe amit ad. És a csendes gyors munkához minden megvolt amire csak szükségem lehetett. Ezért én a többiekkel eggyüt kimentem a teremből.
Az egyikük rágyujt én odamegyek mellé. Nem szolok egy árva szót sem csak figyelek és gondolkodom. Ha jól okoskodok nem csak engem akarnak a végén likvidálni Ezért ha sikerülne egy-két embert magam mellé állítani azzal megnövelhetném az életben maradásom esélyét.

- Értettem uram.
Válaszolok a főnöknek aztán a többieket megvárva utolsóként távozok a helységből. Kint egy már régi kollégám várt minket és vette fel a rendelésünket a felszerelésekről.
- Kéne egy csendes jármű, amivel az épület fölé repülhetünk, Egy erős drótkötél, egy távirányítású csörlő, ja, igen és egy romboló a számomra.
Az utolsóhoz hozzáteszek egy félmosolyt is ugyanis nem minden nap vezethet ilyet az ember.
- Tényleg Stev hogy van a feleséged? Már megvan a pici?
Terelem másra a szót kis kikapcsolódás céljából, ami nekem is jól esne meg ő is eléggé merevnek tűnik. A többiekre nem nagyon figyelek, hiszen nem arra kértek, hogy pesztráljam őket. 99-es egyik kérdésére én válaszolok, bár a felszereléséről nem tudok semmit.
- Gyakorlópálya? Van, egy kis lőtér lent a biztonságiaknak az megfelel?

A férfi végignéz rajtatok, majd Adam szavai után elkezd beszélni.
- A pici hála az égnek jól van. - mosolyog a férfi. - Az asszonyt már haza is engedték a picivel együtt. - fejezi be a civil dolgokat aztán újra végignéz a bandán.
- Egy romboló rendben menj le a hangárba, és mond el mit kérsz rá. Elintézem a többit is amire szükségetek lesz. Feltételezem egy védettebb járműre lenne szükséges. Egy nehéz rohamszállító tökéletesen megfelel a célra. - mondja majd a 99-eshez fordul. - A felszerelése fent van a hibernáló kamrához csatolt tárolóban. Ha vár egy kicsit elkísérem önt a lőtérre is. - fejezi be.
Mindenki meg tudja tenni amit akar és elmegy pihenni. Adam megkapja a parancsot, hogy likvidáljon mindenkit kivéve a 99-est. A 99-es szintén megkapja ezeket a parancsokat. Másnapra mindenkit visszahívnak az eligazítóba. Ezúttal teljes felszerelésben értek oda. A kijelzőn egy időpont szerepelt. A nő is ott van és megy veletek.
- A biztonsági rendszert ebben az időpontban állítják le. Maguknak ez után lesz 57 perce. Menjenek le a hangárokba. - fejezi be a hang. Ahogy elindultok lefelé a hangárban két jármű vár titeket.


A romboló


A csapatszállító

Mindkét jármű működőképes. A romboló ki van egészítve egy hámmal a 99-es számára. A másik jármű is tökéletesen működik. A romboló hátán ott van a 6 rakéta a 99-es által javasolt robbantásokhoz, és az alap fegyverzetként ott van rajta a nagy tűzerejű tömeggyorsító fegyver is robbanó lőszerrel. A hangárban van a főnökötök is.
- Üdvözlöm önöket. - köszön nekik. - Még valami indulás elött? - kérdezi nyájasan.

Miután elvezettek minket a szobáinkba kicsit megmozgattam a végtagjaimat majd leguggoltam az ajtóval szembeni sarokba hunyni egyet. Már úgyis hozzá voltam szokva, hogy kényelmetlen helyeken aludjak, hogy nem zavart. Ráadásul éberen is szoktam aludni így akármit terveztek volna azonnal reagálni tudtam volna rá. Szerencsére semmi nem történt az éjjel és lassan eljött a másnap reggel. Minden fegyverünket hiánytalanul visszakaptuk. Én centiről centire átnéztem a holmimat nem birizgáltak-e rajta valamit. Az a csinos kislány levezetett minket a hangárba ahol megismerhettük a szállító járműveinket. Az egyik egy két lábon járó felfegyverzett szkafander volt szíjakkal kiegészítve. Valószínűnek tartottam mivel ez a vacak egy személyes a második ember kívül fog helyet foglalni. Utána következett a mi járgányunk. Egy bazi nagy romboló rakétákkal és ágyukkal. Úgy látszott ezek nem ismerik a csendes behatolás fogalmát. Én legalábbis nem ekkora nagy böhöm monstrumokkal hatolnék be inkább csendesen. Ezután a nagyfőnök is megjelent személyesen. Nem tudom honnan merített ekkora bátorságot, hogy lemerészkedett hozzánk mikor nálunk vannak a fegyvereink. Egy furcsa gondolat azt súgta most rögtön intézem el a fickót mert nem érdemli meg az életet. Ám sikerült a hangot egyelőre figyelmen kívül hangom ezért csak egy apróságot mondtam neki.
-Semmit öreg de azért tudja, hogy tegnap óta ketyeg az óra? Majdnem öt millióval tartozik nekem.- majd mindezt egy hatalmas beképzelt és kapzsi vigyorral koronáztam meg. Megszokásból tudtam míg el nem végzem a munkát addig élve van rám szüksége. A munka után meg mi fog történni? Azon a hídon majd akkor megyek át ha odaértem.

//Felőlem lehet az csak simán 99 is, úgy talán egyszerűbb //

Nagyon segítőkész a fickó, felajánlja, hogy elkísér, bár szerintem magamtól is megtalálnám, de inkább megvárom. Elértem a lőtérre, vettem egy mély levegőt megy egy kis pisztolyt és kicsit lövöldöztem, főként szívre és fejre, de inkább fej lett belőle, tudom, hogy nem érdemes oda célozni, mert az kis célpont stb, de ez valahogy bennem maradt. Miután kiszórakoztam magam, meg remélhetőleg az ott lévők is, ahogy levettem bejött nekik módszerem, őszintén lehettem volna jobb is, csak nem voltam formában. Aztán még egy kicsit futógépeztem és edzettem és utána elmentem a felszerelésem ért, leellenőriztem, nincs-e vele gond, azután elmentem aludni.
Másnap eljött a bevetés napja, most már teljes felszereléssel mentem, a többiek is ott voltak, lementünk a hangárba ott vártak a gépek. Végignézek a nagy páncélzaton, tetszik a cucc, csak nekem túl nagynak tűnik, de végül is én a vállán fogok utazni, nem benne. Nem szólok semmit, várom, hogy induljunk...

Megpaskolom Stev-et és mosolyogva indulok, el a hangárba ahol elmagyarázom, hogy miket rakjanak fel a rombolóra és csak ezután nézek be én is a lőtérre. Ahol úgy látszik, a többiek azt nézik, ahogy 99-es gyakorol. Odasétálok mellé és én is elkezdek lőni, de én csak fejre, célzok. Tökéletes bemelegítés a holnapi akcióra. Miután eleget gyakoroltam én is felmegyek egy a számomra holnapig kijelölt szobába aludni. Másnap reggel összeszedem a felszerelésem és úgy megyek, a tárgyalóba ahonnan a többiekkel együtt megyünk le a hangárba. A rombolót már előkészítették és már ott vannak a rakéták is rajta meg egy hám is 99-esnek.
- Úgy látom, jól fogok szórakozni.
Mormogom magamnak bár ezt a többiek is láthatják. Mint ahogy azt is, ahogy összedörzsölöm beszéd közben a tenyerem. A főnök is odajön, hogy van e még valami kérdésünk indulás előtt.
- Nekem van. Megtarthatom a kicsikét?
Mosolyogva hüvelykujjammal a hátam mögötti Rombolóra mutatok.

A főnök mosolyogva néz Adam-ra.
- Ha megígéri, hogy nem parádézik vele fel alá a városban. - feleli. Zörgő a járműhöz sétál.
- Ez elég lesz. Jegyzi meg nyugodtan. - aztán Spartanhoz fordul. - Egy dolgot ne felejts a gépágyú nem támadásra van. Ha kergetnek minket menjünk mint a szél. - fejezi be. Ahogy Spartan átnézi a járművet láthatja, hogy a páncélzata közepes, de jelentős méretű meghajtó rendszerrel van ellátva. A lánynak valószínúleg igaza van. Ahogy átnézi láthatja, hogy a jármű célja rövidtávú szállítás. Ennek oka nem a meghajtó hanem az egyéb készletek tárolására szolgáló helyek hiánya. Mielött elindulnátok még egyszer megszólal a főnök.
- Természetesen nem egyből ide térnek vissza az akció után. Hanem a keleti óvárosba. Ott intézzük az árú átvételt. A koordináták mindkét jármű navigációs rendszerében benne vannak. - fejezi be a férfi. Adam tudja, hogy az óváros zűrös környék. Az épültek romosak a biztonsági szolgálatok pedig évek óta nem indítanak oda őrjáratokat. A városnak azon a részén általában csak komoly előkészületek után érdemes áthaladni. Előnye viszont, hogy arra nem keresik az embert. A főnök csak int és lelép. A hangár személyzete segít Adamnek felölteni a rombolót. Majd a 99-est is rögzítik. A rögzítés laza így bármikor könnyedén leválhat a páncélról. A többiek hallhatják, ahogy a romboló beindul. A szerkezet halkan duruzsol. A másik jármű még ennyi hangot sem ad ki magából pedig láthatóan 20 centivel a föld a fölött lebeg. A három nagy ládát ami Zörgő cuccait tartalmazza berakják a járműbe. A gép belseje puritán és egyszerű. Spartan láthatja, hogy mindenre gondoltak. A jármű képes egy helyben lebegni és védeni magát akár pilóta nélkül is. Vagy megadott manővereket végrehajtani akár időzítve is. Borzalmino megtalálja a csörlő vezérlését. A vezérlő rendszer vezeték nélküli és temérdek funkcióval rendelkezik. Nem is egy hanem egyből 6 darab van belőle a fedélzeten. Ezek a szerkezetek alkarvédőhöz hasonló ketyerék vékonyak és egy érintőpanelen van a vezérlés. A csomagokra is jeladókat kell helyezni, hogy csörlő érzékelje a távolságot. A rendszer képes hirtelen is fékezni a tárgyakat megadott távolságon. Zörgő indulás előtt még odamegy a rombolóhoz és jól megnézi.
- Szép masina.
Mindenki elindul.

Borzalmino, Spartan:
Indulás után Zörgő átnézi a cuccokat. Spartanbnak a terv miatt tartania kell a romboló minimálisan lassabb tempóját. Az út így nagyjából 20-25 perc lesz. Ahogy észrevétlenül settenkednek a hatalmas város alapjai között.
- Minden tiszta itt nincsenek poloskák és bombák. - szólal meg hangosan. - Tudjátok, hogy mi az amiért megyünk és mekkora a jelentősége? - a kérdés ironikus mielőtt a két férfi válaszolhatna már folytatja is. - Az egy adattároló. Az általunk ismert talán legfejlettebb adattár ami valaha létezett. Ha a cég megkapja átvehetik az irányítást Európa egésze felett. Nem adhatjuk oda nekik. A másik kettő sem tudja mi az csak én, de ők azt a parancsot kapták, hogy öljenek meg minket. Viszont szerintem őket is ki akarják majd iktatni. Csak a megfelelő pillanatra várnak. Mi legyen most? - fejezi be és néz rátok kérdőn a lány.

Adam, 99:
A másik csapat útja eseménytelenül zajlik. Mivel a romboló a lassabb jármű ezért az ő tempójukat tartja a másik gép. Adam könnyen észreveheti, hogy csak két betáplált kommunikációs csatorna van és az a másik járműhöz valamint a 99-eshez köti. Nincs semmilyen kommunikációjuk a külvilággal.

Megcsodáltuk a gépeket minden szép és jó. Majd a nagyfőnök közölte nem itt hanem az Óvárosban fogjuk lebonyolítani a cserét. Egyszer kétszer megfordultam arrafelé mikor a munkám arra sodort. Elég zűrös környék de én eddig sikeresen megúsztam. A bennszülött és a bérenc nőszemély együtt utaztunk a szállítóban ahogyan előre meg lett beszélve. A csaj megnézte a holmiját majd odalépett hozzánk. Közölte, hogy az az izé túl értékes ahhoz, hogy annak az idiótának a kezébe kerüljön. Továbbá nagy valószínűséggel meg fog öletni minket a munka végén a Romboló legénységével majd velük is végeznek. Amit mondott egy cseppet sem lepett meg mert volt pár ex főnököm aki fizetés helyet végezni akart velem. De hű maradok a túlélés szabályaihoz. Ne bíz senkiben és mindig számíts a veszélyre. Csak az ért meglepetésként, hogy ilyen nyíltan beszélt velünk. Az épületben nem volt rajta semmilyen korlátozó ketyere. Ebből arra következtettem, hogy ő a hűséges ölebe azt pedig nem szokás likvidálni.
-Kislány már említettem elegem van a mese délutánból. Inkább olyat mondj amit nem tudok.Például miért ölné meg a kis kedvencet aki nyugodtan járkálhat a cégben?- teszem föl neki ezeket a kérdéseket nem éppen kedves hangnemben.

Borzalmino, Spartan:

A lány végighallgatja amit mondanak. Borzalmino szavaira csak legyint.
- Semmi közöm nincs hozzájuk. Az már kérdés, hogy korlátozó chip amit használtak nem elég jó. Valamint nincs is rá szükség ez nem fegyver. Nem úgy ahogy a tieitek. - emeli fel a bal kezét. Majd a jobbal megérinti mire fények gyúlnak. Mindketten felismeritek, hogy valamiféle vezérlőrendszer az. A lány keze gyorsan jár. A jármű hirtelen Spartan próbálkozásai ellenére zuhanni kezd majd hirtelen újra beindul. A hajtóművek maguktól álltak le pedig a férfi nem kapcsolta le őket.
- Látjátok? - teszi fel a kérdést majd felemeli a kezét. - Ez erre való. - feleli mosolyogva. Spartan szavait is meghallgatja és elgondolkozik.
- Szajré figyeltél te rám? Ez egy adattár. Egyenlőre nem tudom mihez tudnánk vele kezdeni egy biztos átadni nem adhatjuk át. - fejezi be. Aztán elkezd matatni a ládákkal.

- Jól van rozsdás.
Válaszolok neki aztán a hangár személyzetének a segítségével felöltöm a rombolót, és ha már 99-es is a helyén van, beindítom. A gépezet lágyan kezd el duruzsolni, ha mindenki megvan, elindulok a célpont felé a többiek velünk együtt haladnak a romboló maximális sebességével, hogy együtt érjünk oda. A rendszerek között nézelődve észrevettem hogy két beprogramozott kommunikációs csatorna volt.
- Szerintem, nem stimmel valami a nő körül. Mintha túl sokat tudna...
Mondom 99-esnek a kommunikátoron keresztül ezzel is beszélgetést kezdeményezve az út idejére.

Az a nő egy hatalmas vicmester volt. Azt állította az implantjai nem fegyverek mint a mieink. Majd katintott valamit a szemén és egy pillanatra átvette a gép felett az írányítást. Ha ez nem fegyver akkor nem tudom mi. Az implantjával képes irányítani a gépeket így akkor az egész épületet is kedve szerint írányithatta volna. Halottam egy telepatról aki embereket írányított és a parancsára gyilkolt. Az ilyenek veszélyesebbek mint a fegyverek. Majd Spartan házhoz kérette a járgányát hogy azzal majd meg tudjunk pattanni. Én viszont egyáltalán nem szándékoztam menekülni. Mikor megkérdezte velük tartok-e a válaszom nyílt volt és őszinte.
-Én csak magammmal tartok de ha ti si el akarjátok kapni azt a minden hájjal megkent disznót akkor igen. Benne vagyok a bandában.-

Szépen el is indulunk, utunk eddig teljesen nyugodt, semmi nem zavar be, szépen haladunk én végig a terepet fürkészem, ellenség illetve csapda nyomát keresem. Nyugodt vagyok, jobbra balra nézelődök és kicsit gondolkodok a múltamon és a jelenemen.
~ Itt az idő talán, hogy most, hogy a világ hanyatlóban van, eljöjjön az a kor amiről mindig álmodoztam. A kor ahol nincsenek árulok, se összeesküvések se lassú rothadás. A maradék ember csapatokra oszlik, és egymással harcol, tisztességes harc, hősökkel és bukottakkal, mondjuk lehetne, hogy Spárta stílusú államok alakulnak, csak a harc számít, robotok csinálhatnák az ételt. De egy idő után annak se lenne értelme, a földek elkopnának megmérgeződnének, ahogy a levegő és a vizek is. Nagyjából minden odaveszne, de harcolnának, azért, hogy nyerjenek...
A nagy ábrándozásaim közepébe vág a társam hangja. Nyugodtan felelek.
- A nő ügyes, nagyon ügyes, szerintem már tudja, hogy el kell intéznünk a meló után. Viszont azt tény, hogy miután leadtuk a céltárgyat, minket is ki akarnak majd iktatni, sőt biztos! Neked se véletlen ígérte oda a rombolót... normál esetben nem adta volna oda.
Majd folytatom a nézelődést, egészen harcra kész állapotban.

Spartan, Borzalmino:

A lány rájuk néz.
- A menekülés nem lesz egyszerű az Arvold tartja fenn a városi őrség egy jelentős részét. A dzsiped még ennél a gépnél is lassabb. - néz a lány Spartanra. - Ha menekülni akarunk ki kell iktatni Arvald-ot is. Ha ez sikerülne lenne esélyünk. A gond a társainkkal van. Veszélyesek és a romboló vezérlése bonyolultabb. Nehezebb átvenni felette az irányítást, és ott nem lesznek perceim dologra. Ehhez is majd négy perc kellett. A dzsipet talán el tudom intézni ha van benne önvezérlés. A többiekről viszont nektek kell gondolkodnotok. - fejezi be a lány, és újra pötyögni kezd a konzolon.

99-es, Adam Deer:

//A következő körig szabadon beszélgethettek ha akartok.//

A nő ötletet nagyon szimpatikus volt. Ahhoz, hogy meg tudjunk lógni először az a disznót kell elintéznünk. Szívderítő volt ez számomra azonban nem akartam megölni. Ugyanis jól tudtam, hogy van ami sokkal rosszabb a halálnál. Látni akartam, ahogy a legszörnyűbb rémálmával kerül szembe de ha csak kinyírjuk az is megteszi. De mint társaim is említették előszór a romboló legénységével kell majd kezdenünk valamit. Sajnos az ő gépüket nem tudja pik pak befolyásolni és a milyenékhez is négy percre volt szüksége. Azon kezdtem gondolkodni előbb meg kellene beszélni velük vagy a mi oldalunkon talán életben maradnak vagy Arvald oldalára állnak de akkor száz százalék, hogy kipurcannak. Spartan fölajánlotta a masináját ha menekülni akarunk csak Zörgönek kell távvezérléssel a megadott helyre vezérelnie.
-Mit szóltok ahhoz ha fognánk egy másik pénzéhes disznót és a kettőt egymásnak eresztenénk? Mi meg végignéznénk ahogy szétmarcangolják egymást a semmiért. -

Borzalmino, Spartan:

A lány csak értetlenül néz Spartanra amikor az kormányt említ.
- Milyen kormánynak? - kérdi a lány mosolyogva. - Te talán ismersz valami rejtélyes központi hatalmat? - kérdi mosolyogva, majd elgondolkodik a hallottakon. - Borzalmino bár ilyen egyszerű lenne, de akitől ellopjuk az a legközelebbi másik szervezet aki hajlandó lenne harcolni. Az elpusztítás nem rossz ötlet, de itt a menekülés a kérdés. Hogyan jutunk ki a városból ezt kell valahogy megoldani. Ja meg mit kezdünk a másik kettővel. Azért remélem, hogy elkaphatjuk a fickót mert talán nem hoz sok testőrt minél kevesebben tudnak az adattárról annál jobb neki is. - fejezi be a lány és néz rátok kérdőn.

Adam,99:

Az út eseménytelenül zajlik számotokra. Már alig maradt 20 perc az út végéig.

Az őslakos továbbra is azon a meglátáson volt, hogy el kel pusztítani azt a ketyerét. Utána egy áll adathordozót adunk át és elrejtőzünk kicsit a keleti városban. Azonban ez úgy ostobaság ahogy van. Mert nem lehet tudni mi van rajta. Lehet, hogy hasznos pl egy olyan adatok vannak rajta ami átveszi az irányítást a csúcstechnikás épületeik felet.De talán valami veszélyes mondjuk egy vírus ami embereket ölhet hiába semmisítjük meg. Egy idő után újra elkészítik és ugyanott vagy ahol a part szakad. Akkor gondoskodnunk kell, hogy ne tudják megismételni. Én úgy gondoltam az ötletem nagyon is jó hiába szólta le a fruska.
~Amikor távozunk lehet ott hagyok egy üzenetet miszerint ha akarja azt az ízét akkor fizessen egy hatalmas öszegett aranyban. Majd bele írom hol és mikor legyen az átadás. Ha szerencsém lesz pont akkor jönnek meg mikor az a szemétláda, gerinctelen, mocsadék, főnököm is ott lesz. Mi meg szépen lelépünk mikor egymást marják.~Persze ez mind csak ötletelés volt. A helyszínen majd eldől mi legyen.

Borzalmino, Spartan:

A nő mindkettejük ötletét meghallgatja.
- Az óvárosban lehet el tudunk bújni, de nem biztonságos hely. Ha lehet gyorsan kell menekülnünk. A menekülésnél a legnagyobb akadályt a társaink jelentik velük mit kezdünk? Az adattároló cseréje nem biztos, hogy megoldható ahhoz látnunk kell. Még ha ki is cseréljük. Mi van ha ellenőrzik az átadásnál? - kérdezi a lány. Gondolataiba mélyed és férfiakat figyeli. Maga is azon agyal mit kezdjenek a másik csapattal. Mert ha megtámadják őket akkor a romboló valószínűleg kiiktatja ezt a konzerves dobozt velük együtt.

Adam, 99:

A műszerek szerint mindjárt ott vagytok. Adam már látja a megtámadandó szintet. A rendszer a rakéták felrobbanásának lehetséges helyét is megjelöli. Ezeken a helyeken lehet az épületben okozott szerkezeti kár nélkül robbantani.

// Utolsó kör az ötletelésre utána megérkeztek a rablás színhelyére.//