Cyber Chaos - Remény város (Az egykori Kárpát-medence területén)

Szépen telik az idő, tudok gondolkodni az úton, mit, hogyan kellene csinálni, de nem jutok sehogy, se dűlőre, hogy mi lenne a helyes.
~ Kövessem, a főnök parancsait, annak a főnöknek, aki NEM az állam, aki egy cég elnöke, és aki mellesleg valószínű engem is ki akar iktatni. Vagy találjak ki valami okosat? De, hisz meg is válaszoltam a kérdést.
Közben közeledünk az épülethez... mindjárt itt a csata ideje.
- Először ne a rakétákat vesd be, azt akkora kell tartogatni, mikor ellentámadnak. Örülnék ha egyetlenegy helyen meggyengítenéd az épület szerkezetét is, és hagynál egy rakétát.
Ezután fegyverem élesítem, vállhoz emelem, a hevedert, ami tart ellenőrzöm és meglazítom, hogyha baj lenne, le tudjak kapcsolódni.

Hamar eltelik az idő és megjelenik a célpont, már várom az összecsapást de, idő közben én is elgondolkozom, azon hogy a főnök lehet, hogy az akció után minket is likvidálni akar majd. Sőt mi több meg vagyok erről győződve, hiszen nem olyan okos a fickó viszont kiszámítható ilyen téren ezt természetesen 99-esnek nem mondom, mert az ő lojalitásában nem vagyok biztos, hiszen még alig ismerem de, remélem, hogy ő is rájön erre. Mert azt a másik három alakot nem feltétlenül szükséges megölni, mert akár még jól is jöhetne a segítségük.
- Mit szólnál ahhoz, ha ameddig be nem jutnak várunk és kilövök egy rakétát, ha kell. De az elsőt biztos nem olyan pontra, ami meggyengíti a szerkezetet. A második rakétát, pedig már olyan pontra lövöm, és a maradékot megtartom.
Válaszolok 99-esnek, aztán élesítem a fegyvereket és várok a többiek jelzésére. De azért szólok is róla nekik.
- Ha kell a terelés, jelezzétek.
Miután szóltam nekik visszaváltok a másik frekvenciára, hogy csak 99-es hallja, amit mondok.

A nő elmondta a mondókáját majd az őslakó csevegett valamit a rádión. Én még egyszer leellenőriztem a kezem, hogy az ketyere amit rá tettek nem tett valami kárt benne. Bár igaz, hogy ha baja lett volna akkor sem tudtam volna semmit se csinálni. Ugyanis semmit nem értettem az ilyen szerkentyűkhöz még azt sem tudtam hol és kik készítették. Szerencsére két ökölbeszorítás után pöcre beindult a mini erőmű a kezemben majd szép szikrák jelentek meg az újaim között. Ezután megnéztem a nyilaimat és egyéb felszerelésemet. Mindent rendben találtam. Akkor már teljes nyugalommal vonulhattam a csata mezejére. Annyiszor kellet szembenéznem a veszélyes helyzetek és a halállal, hogy már nem ideeskettem. Igaz erről a fejemben lévő időzített bomba is tehetett.

Borzalmino, Spartan:
- Meglátjuk. Talán a másik kettő is segítene. Nem volna jó egymást lemészárolni. Várj amíg az időzítő pörögni nem kezd. Az jelzi a biztonsági rendszert leállását. Utána viszont sietnünk kell. - mutat a nő az egyik kijelzőre. - Akkor lehagyhatod a rombolót teljes sebességgel menj a tetőre. Mind a ketten kelletek ahhoz, hogy menjen a dolog szóval harckészültség. kapcsold a járművet lebegésre. Valakinek előre kell mennie. Aztán a felszerelés. Csak egy ember kell a rakodáshoz. Aztán neki is jönnie kell. A fedlapot innen is ki tudom nyitni. - mondja a nő közben Spartannak a kijelzőkön is mutatja az útvonalat. Alighogy befejezi pittyegni kezd a visszaszámláló. Spartan pedig teljes sebességgel végrehajtja a manővert. Közben zörgő megint a kezén matat.
- Fiúk innentől a ti dolgotok. Az bejárat nyitva. - mondja a nő amikor eléritek a megadott pozíciót. A csörlővel szerelt oldalajtóhoz megy és rátok vár.

Adam, 99:
Nálatok is nemsokára megjelenik a visszaszámláló a vizorokon. Eléritek a megjelölt emeletet. Pont az ablakokkal szemben álltok amikor egy sorozatnyi lövedék vágódik a rombolóba. A vértezetben nem tesz kárt. A romboló érzékelőin megjelenik a lövedékek pályája is. Így Adam azonnal láthatja honnan lőnek. A férfit ki is emeli a romboló mesterséges intelligenciája. A lőszerszámláló is megjelenik Adam vizorján, és a 25000-es számot írja ki. A 10mm-es forgócsöves gauss puska ezt képes akár 5 perc folyamatos tűzzel is felhasználni, de a fegyverrel lehet 50-es 100-as és 200-as sorozatokat is lőni. Valamint lehet fixálni a tűzsebességet 500 lövés\percre is állítani. A fegyvernek nincs szüksége pörgetésre. A célkereszt is megjelent. Adamnek jelzi a páncélja, hogy több ablakban is mozgolódás támadt. Bishop szintén láthatja hol törtek ki az ablakok, és egy emberi alakot is felfedezhet. Ő is célba veheti ellenfelüket. Ahogy innen látják az épület egész külső fala üvegből van. Mögötte viszont valami más anyag alkotja a következő falat.

Elérjük az emeletet és pont, amikor beindul a számláló lövedékek csapódnak a rombolónak. A rendszer mutatja a golyók irányát és az embert is, aki tüzelt így könnyű becéloznom. Manuálisra állítom a gépfegyvert aztán egy fél pillanatra, meghúzom a ravaszt, hogy csak egyetlen golyó repüljön ki, ami biztosan végezni fog a támadóval. A rendszerek mozgolódást jeleznek, kilövök egy rakétát is az egyik pontra, ahol nagy a mozgolódás és nem teszek károkat a szerkezetben, viszont kirobbanthatok jó néhány embert.
- Kezdődhet a buli?!
Szólok 99-esnek aztán bele, eresztek egy sorozatot egy másik nagyobb biztonsági csoportba. A kirobbantott terület elé repülök, és ha valaki oda merészkedne gyorsan közelebb, repülök, megragadom és kirántom az épületből, hogy aztán hátrébb jöjjek ismét és a rám, tüzelőkre lőjek.
- HUÁH!
Kiáltok a rádióba. Ezt mindenki hallhatja de, nem foglalkozok vele inkább nagy mosollyal, ritkítom a véderőket ameddig a benti csapat csendesen, dolgozik.

Kezdődik az akció, közel érünk az épülethez és rögtön kezdenek is ránk tüzelni. Nekem kicsit jobban kell figyelnem, mert a páncélzatom gyengébb. Éppen ezért ha nagyobb lövedék, rakéta egyéb közeledik felém, akkor próbálok elmozdulni a rombolón, pont ezért lazítottam a zsanérokon. Közben pedig a fegyveremmel, szépen egyenként próbálom az embereket likvidálni, három-négy lövést eresztek egy emberre, de nem azokat az embereket célzom, akiket a romboló tömegben támad, hanem azokat, akik egyesével vannak, esetleg mesterlövészek vagy erősebb fegyvereik vannak. Ha egy célpontot sikerül likvidálni, nem várok sokat, rögtön becélzom a következőt. Így próbálok segíteni a rombolónak, hogy ne kelljen neki össze-vissza célozni. Közben azért társamnak is szólok.
- Mi az, hogy kezdődhet, már elkezdődött!

Végre nincs több mesedélután nincs több laca-faca elkezdődött az akció. Minden úgy történt ahogyan a nagykönyvben meg volt írva. Mikor az időzített elkezdett pörögni kilőttünk a romboló melöl akár egy rakéta. Utána föllebegtünk egészen a megbeszélt emeletig. Zörgő szerint minden rendszert ki lett kapcsolva de azért én kissé aggottam. Utána eszembe jutott egy mondás mit jelent a kissé. Kiakadt ingatag síkideg és érzelmes. Ezért megacéloztam magam és még a gondolatát is kiűztem a fejemből az érzelmeknek. A nő kinyitotta a fedlapot és várt ránk, hogy segítsünk pakolni. Spartan elindult előre amíg mi pakolunk ő fedez minket.
-Én talán jobb lennék mégis csöndesebbek a fegyvereim- de mivel nem vagyok teljesen bunkó ezért inkább gyorsan kipakolom Zörgő holmiait.
Azért a késemet a kezem ügyébe helyezem, hogy a hívatlan vendégekbe vághassam.

Borzalmino, Spartan:
A leereszkedés gyorsan és zökkenőmentesen ment. A ládák is leértek. Ötven méterre és két kanyarnyira vagytok a páncélteremtől. A biztonságiak nem rohantak meg titeket viszont az épületet nagy erejű robbanás rázza meg. Zörgő csak int.
- Erre kell mennünk. A következő sarkon jobbra. Aztán a második ajtón megyünk be. Onnan kezdődik a páncélterem. - mondja a nő. A folyosó amin vagytok teljesen hagyományos. A külvilágot egyik oldalon sem látjátok. A fényforrások valamilyen módon a folyosó éleinél voltak elrejtve. A folyosó falai fehérek és egyformák voltak egyetlen jel sem volt rajtuk. A nő várta a csapat indulását.

99, Adam:
A egyetlen lövedéket a fegyverből nem tudott kilőni a számlálón egyetlen pöccintésre is 30-al esett a szám. Páncélja reagál a rakétakilövés parancsra. Feliratok jelennek meg rajta:
CÉLPONTOK BEMÉRÉSE
ELSŐDLEGES CÉLTERÜLET MAGHATÁROZÁSA
IRÁNYÍTOTT ROBBANTÁSI MÓD
ROBBANTÁSI ZÓNA MEGHATÁROZÁSA
KILÖVÉS
Az utolsó felirat után süvítve indult el a rakéta. Még az épülettel való érintkezés előtt felrobbant. Éppen csak pukkant mintha valami nem működött volna. Aztán a hirtelen egy robbanássorozat, ami egalább 40 méteres lyukat robbantott az épület külső falába. Adam a géppuskával igencsak hatékony pusztítást visz véghez. Bishop is leszed pár ellenfelet. Viszont a választűz eltalálja. A férfi érzi, hogy a páncél erősen megremeg a találattól. A védelem emberei szaporodnak. Adam látja a mozgásukat az épületen belül is mivel nem mennek az árnyékoló mezők sem. Egyre több ember érkezik az ablakokhoz. A romboló páncélja ugyan jól bírja, de még az sem a végtelenségig. Valamit tenniük kell. Még nehéz fegyverekkel nem lőnek csak rohampuskákkal.

A csomagokat szép csendben leeresztettük a csörlő segítségével. ~Nem tudom miket pakolt bele azokba a ládákba de ha a rengeteg cipekedés után nem tudja majd kinyitni én puszta kézzel tépem ki a páncélszekrény ajtaját.~
A míg hallatunk ilyen sötét gondolatok kerítettek a hatalmukba cipekedés közben. Cipekedés közben tisztán lehetett érezni ahogy minden megrázkódott. Annak örültem, hogy egyelőre a másik csapat hibátlanul végzi a feladatát. Hogy utána mi lesz azzal ráérünk később gondolkodni. Ráadásul az is lehet, hogy ki se jutunk innen élve. Mindenesetre ahogy a folyóson haladtunk előre senki nem jött velünk szembe. Bár én nem is tudtam volna mit tenni mert mindkét kezemet lefoglalták a csomagok.

Miközben ritkítottam az embereket elkezdek cikázni a levegőben, hogy kitérjek a lövések elől, és nehezebb legyen minket becélozni. Bár így 99-esnek sem lesz olyan könnyű dolga, viszont nálam nem okoz különösebb gondot a célzás továbbra sem a rendszereknek köszönhetően. Aztán élesítek egy újabb rakétát, viszont most szándékosan egy olyan pontot keresek, ami eléggé meggyengíti a szerkezetet, ahhoz hogy miután letelt az idő még pár percük legyen a bentieknek, hogy kijussanak. Aztán összedőljön az épület, vagy legalább összemenjen.
- Az idő leteltével úgy öt percetek lesz, hogy kijussatok, ha minden jól megy.
Szólok a bentieknek aztán egy újabb elégedett kiáltással, sorozok meg egy nagyobb csoportot. Azért közben figyelek, hogy ha valahol feltűnik egy erősebb fegyver, kilőjem, mielőtt még használhatná, és súlyosabb kárt okozhatna a rombolóban.
- 99 még megvagy?
Kérdezek rá, hogy megtudjam megsérült-e és lövöm tovább az embereket aztán végül a megfelelő területre ki is, lövöm a rakétát.

Néhány lövés eltalál, meglepően jól céloznak, biztos van célzássegítőjük, próbálok egy kicsit arrébb kerülni, be a romboló válla/háta mögé, hogy védve legyek, itt újra is töltök.
- Megvagyok még, csak haladjunk terv szerint.
Most már kicsit óvatosabb vagyok, inkább a romboló védettségéből próbálok tüzelni, ugyanazzal a technikával. Közben ha előkerül valami nagyobb kaliberű védelmi fegyverük, na akkor azt próbálom lőni, remélhetőleg az Avatar megteszi a hatását.

Borzalmino, Spartan:
Könnyedén eléritek a páncélteremhez vezető bejáratot. Az ajtó könnyedén kinyílik nincs zárva. Bent három ember áll tüzelésre kész fegyvereket emelnek Spartanra. A férfinek éppen csak annyi ideje van, hogy kitérjen a támadás elől. Borzalmino láthatja, hogy Spartan félreugrik aztán hallja a lövedékek koppanását az ajtóval szemben a falon. Bent a katonák jó pozícióban vannak. Mindegyikük a folyosó falából kiálló fém panelek mögött rejtőzik. Zörgő lerakja a nála lévő két csomagot. Aztán rátok néz.
- Intézzétek el őket ez a ti dolgotok. - mondja mosolyogva. Közben megjön a rádióüzenet is. Az épület pedig hevesen megremeg.

Adam, 99:
Adam kilő még egy rakétát. Az épület szerkezete meggyengül ugyan, de még legalább 2-3 ponton kéne hasonló robbanás ahhoz, hogy a hatalmas komplexum ledőljön. Ezt jelzi Adamnek a rendszer. Próbálják megritkítani az ellenséget, de már nem olyan könnyű az épület belső falai még a nagy kaliberű robbanó lövedékekből is megfognak jó párat. Ezért nem könnyű kikatatni a már fedezékbe vonult ellenséget. A lövedékzápor egyre keményebb. Adam láthatja ha sokáig nem kerülnek fedezékbe még baj lehet főleg a 99-es könnyű páncéljával. A 99 is észreveheti, hogy ellenfeleik fedezékén a fegyvere nem hatol át. A páncéljába újabb lövedék csapódik. Ismét kellemetlen vibrációt okozva. Valamit sürgősen ki kell találnia a férfinak különben bajba kerül.

Nem működik kristály tisztán ez a terv, még egyszer eltalálnak, és én három lövésre kalkuláltam a ONE terhelését, tehát ez így semmi kép nem lesz jó.
~ Na jól van, jöhet a plan B.
Eloldozom, vagy gyorsan az Amazonnal levágom magamról a hevedert és a jetpack segítségével az épület tetejére, vagy az egyik felső szinte próbálok repülni. Közben az Avatarral fedezem magam, egy nagyobb sorozat keretei között, ha nem tudok a tetőre repülni, akkor az egyik felső szint üvegét is a fegyveremmel próbálom kilőni.
- Repülj át az épület másik oldalára, én bemegyek a fegyveresekhez, ha szorul a hurok akkor szerintem a tető az jó hely.
Óvatosan, célozva haladok előre, lehetőleg előre, hogyha a romboló a másik oldalra megy, és a védők követik, én pedig ügyesen lejutok, akkor pont hátba kapom őket. Persze ha nagyobb gond lenne rögtön fedezékbe vonulok és onnan ha lehet jetpackkel ki.

A rakéta becsapódik rendszer, pedig jelzi, hogy ahhoz hogy a torony teljesen leomoljon még pár helyen el kéne találni de, ez is megtette a hatását. Viszont az őrök mintha csak osztódnának és egyre csak többen, lesznek, ezért hamar ki kell találni valamit, hogy ne hagyjuk itt a fogunkat. 99-es tervét követve megpróbálok felrepülni a tetőre, hogy addig is fedezékben legyek ameddig átjutok az épület túloldalára, ahol néhány sorozattal kilövöm a zavaró üveget, hogy 99-es is láthassa a bent lévőket, aztán ismét elkezdem ritkítani azokat, akik már átjutottak erre az oldalra.
- Hogy álltok bent?
Kérdezek, rá miközben lefuttatok egy rendszerdiagnosztikát, hogy ellenőrizzem megsérült-e a romboló.

Végre elértünk a páncélterem bejáratához. Spartan amint kinyitotta az ajtót rögtön félrevetődött. Nem is kellet megkérdeznem mi történt ugyanis a becsapódó lövedékek megadták a választ. Zörgő akár egy főnök rögtön utasított minket, hogy intézzük el őket. Láttam Spártán nagyon figyel valamit bizonyára azt nézte hogyan tudná őket elintézni. Én valami könnyebb megoldásra gondoltam.
Belenyúlok a táskámban és előveszem két robbanó nyilamat. Az egyikből kiveszem a robbanó töltet a másikból nem. Ezután a többiekhez fordulok mindkét kezemben egy nyílvesszővel.
-Ebben a kezemben egy robbanó nyíl van ami pillanatok alatt megoldhatja a problémát. A másikból kivettem a dinamitot de ezt a bentieknek nem kell tudniuk. Ha ezt vágom be megijednek az égő kanóctól előugranak te pedig leszedheted őket. Na mond meg melyiket választod haver.-

Borzalmino, Spartan:

A nő nézi mit a csinál a két férfi. Aztán mielőtt bárki bármit tehetne Spartan tüzet nyit. A lézerfegyvert kibernetikus kezébe veszi ami a szeméből kapott jelek alapján halálpontosan cselekszik. Behajol és lő. Az ellenfél felordít ugyan a fájdalomtól, de elhallgat. A halála nem biztos tény. Az első lövés után a következő célpontra emelné fegyverét, de az ellenséges tűz túl erős ezért visszahajol a fedezékbe. Zörgő és Borzalmino az ajtó másik oldalán áll. Zörgő megfogja a férfi kezét.
- Azt nem lőheted be oda. - mutat a robbanó nyilakra. Aztán felpattintja ez egyik dobozt.
- Zsoldosok. - morogja elégedetlenül majd egy hengert nyújt Borzaminonak. - Villanó bomba. Különleges részecskékkel még a szenzorokat is vakítja inkább ezt. - mondja. Éppen csak befejezi a mondatot amikor koppanás hallatszik és guruló hang kíséretében egy fekete henger ér ki a folyosóra közétek.

99, Adam:
Mivel a az épület hatalmas így mind a ketten tudjátok, hogy a túloldalra repülő Adam nem fogja látni 99-et, és vice versa. Ahogy Adam elindul a kihasználva a romboló sebességét gyorsan kikerül a lőtávolból. Ahogy átér a túloldalra látja, hogy a fogadóbizottság még nincs itt. Az üveg külső réteget több helyen szétlövi.
99 elindul felfelé és elér egy felsőbb szintet ahonnan nem lőnek rá. Az ablakot is be tudja törni majd elindul befelé. Egy ellenséges őr toppan elé a férfi meglepetten néz rá. Már nincs ideje felemelni a fegyverét a 99-es lelövi őt. A férfi egyetlen hang nélkül kis sistergést hallatva esik össze. A visszaszámláló szerint még 45 percük van.

Spartan úgy viselkedett mintha ott sem lettem volna minddel egyedül akart végezni. A fényfegyverét mechanikus kezébe vette át és valamit nagyon nézett a műszemével. Bizonyára valamit állított a szemén mert a következő lövését egy üvöltés jelezte. Bizonyára ez azt jelentette, hogy talált bár nem tudtuk pontosan, hogy halálos volt-e a találat. Én választási lehetőséget kínáltam a robbanó és robbanónak látszó nyílvessző között. Zörgö azonban egy sóhajtással kinyilvánította csak neki van esze a csapatban. Majd kezembe nyomott egy villanó bombát azt javasolta inkább azt használjuk. Röviddel ezután egy guruló hangra lettem figyelmes. Az évek tapasztalatának hála rögtön tudtam mi lehet az és azonnal a földet kezdtem figyelni. Azonnal meg is láttam egy kis fekete tárgyat ami nagyon gyorsan felénk gurul.
Megvan a bevált taktikám. Beugrom az ajtón mert bizonyára nem számítanak arra, hogy arra próbáljunk menekülni. Igaz volt mikor számítottak de röptömben úgysem tudnak eltalálni főleg ha közben mint az öt ujjamból villámzáport zúdítok a nyakukra mielőtt egyáltalán tüzelni tudnának.

Megy ez terv szerint, be az ablakon, szembe jön egy fickó, de gyorsan ki tudom lőni, számítottam is erre.
~ Csak minden menjen ilyen könnyen.
Ezután gyorsan haladok tovább, hogy hátba tudjam támadni az őröket, akik valószínű a másik oldalon lődöznek. Úgy megye, hogy közben végig magam elé célzok, hogy ne érhessen meglepetés, néha hátra is figyelek, nem lenne jó ha hátam mögött teremne valaki. Igyekszem gyorsabb lenni mint ellenfeleim és így leszedni őket, minél kevesebb időveszteséggel. Természetesen ha a helyzet kívánja, akkor fedezékbe vonulok, vagy hasra vágom magam. Végső esetben a jetpack segítségével igyekszem elhaagyni az épületet.

Borzalmino:

Borzalmino beugrott az ajtón a gránát felrobbant mögötte. Még a robbanás előtt sikerül eltalálnia egyik ellenfelét. A férfi egyetlen mozdulat nélkül esett össze. A robbanás hatására a férfi berepült. A páncélja megvédte. A robbanástól. A másik őr nem volt szerencsés. Egy repesz átment a nyakvédőjén. Ahogy Borzalmino feláll és hátra néz. Látja, hogy a folyosó fala megsérült, de nem robbant át. Valószínűleg masszív a falat alkotó anyag. Ahogy visszamentél láthatod, hogy Spartan nagyrészt megúszta mert elugrott. Zörgő jobb lába vérzett. A nő összeszorítja a fogait, majd egyik zsebéből injekciót vesz elő és rád néz. Beadja a combjába.
- Ez talpon tart, de nem sokáig siessünk. - mondja a lány aztán felemeli az egyik ládát, és húzni kezdi. - Hozzátok a másik kettőt. Sietni kell. - fejezi be. Mich segít neki. Amikor az ajtóhoz értek meglátjátok a hatalmas akadályt. Az ajtó átmérője legalább négy méter. Egyetlen parányi panel van rajta. A csaj a panelra mutat.
- Ezeket szinte lehetetlen feltörni. Pont ezért a zár fizikai részét támadom meg, de előtte lekapcsolom a bombát ami a panelben van. Fedezzetek. - fejezi be aztán nekiáll szétkapni a cuccot. Spartan fedezékbe lép és felemeli a lézerpisztolyát. Ha körülnézel láthatod, hogy a terem jól védhető. Ha ketten tüzeltek akkor szinte lehetetlen lesz bejutni.

99, Adam:
Adam látja, hogy az ellenség éppen próbál alakzatba állni. Néhány lövést leadnak rá, de vigyáznak a rombolóval. 99 egy folyosón halad amikor hirtelen mellkason vágják és elesik. A fegyverét kirúgják a kezéből. Egy nagydarab férfi áll feletted. Széles vállai vannak arca markáns. Hatalmas nehéz mellvértet visel, de azon kívül nincs rajta páncél. Teste duzzad az izmoktól. Vállán puska lóg, a kezében egy kés. A késben 99 a sajátja mására ismer. A férfi megvárja míg feláll. Aztán támadni kezd. A kést kalapácsfogásban tartja és próbál megvágni téged.

Szinte ösztönösen bevettem magam az ellenfeleinkkel teli terembe. A sok évnyi fejvadászkodás sok mindenre megtanított. Ezek közül az eggyik az volt maradj mindig kiszámíthatattlan. Szerencsére ez a szabály ezúttal is megmentette az életemet. Az örök nem számítottak arra, hogy valaki melléjük veti magát. A robbanás pedig plusz löketett adott így képtelenek voltak arra, hogy eltaláljanak. Azonban ez engem is akadályozott a célzásban ezért csak egyiküket találtam el villámot szóró kezemmel. A szerencse és az ostobaság kisegített ugyanis a másik őrt a saját gránát robanásának egyik repesze találta el. Lassan sajgó háttal föláltam és láttam a fal és a csapat többi tagja és megúszta nagyobb sérülések nélkül. Zörgő elkezdett újra parancsolgatni, hogy vigyük be a holmiát. Tudom az volt a feladatom, hogy elhárítsam a zavaró tényezőket de egy köszönömöt elfogattam volna. Majd a fönökaszony közölte elöször a zárra szerelt bombát kell leszedni tehát fedezzük.
-Csak nyugodtan kislány a világ minden idelye az őné. A töbivel ne törödjön mindent elintézünk.
-Elkezdem átkutatni az ellenfeleimet és elveszek mindent kivéve a ruhájukat. Egy esetleges támadás során jól jöhetnek még túsznak legalábbis az aki nem vérezte össze magát.

Megyek előre, de hirtelen valaki leterít egy ütésből, rögtön tudom, hogy aki ezt tette elég erős, mivel nem sokan tudnak csak így feldönteni. Hamarosan megjelenik az alak, egy olyan késsel mint amilyen nekem van.
~ Ezt hogy? Hogy van olyan kése? Ő is állami lenne? Nem... nem állami. Akkor ez valami hasonló lesz mint én.
Gyorsan felpattanok egy mozdulattal, előrántom a késem és élesítem. Eszemben sincs azokat a taktikákat, fogásokat alkalmazni, amiket én ismerek, valószínű, hogy ismeri őket, én viszont arra számítok, hogy ismerni fogom a lépéseit. Amikor szúrni akar mindig hátra szökkenek, legalábbis megpróbálok. Aztán mikor egyszer szúrni akar és már számít rá, hogy szökkenek hátra, hirtelen beguggolok mellé, arra az oldalára, ahol az a keze van, amibe nincs kés. Közben igyekszem a késem a lábába mélyeszteni, elég erősen. Ha van időm próbálkozok gáncsolni is, hátha orra esik, bele a pengébe. Terveim szerint átvágja mint kés a vajat, persze közben figyelek fel ne rúgjon, vagy a késen kívül mással is próbálkozzon.
Ha a művelet sikerül akkor igyekszem gyorsan felpattanni a háta mögé.
Hogyha ez nem lehetséges akkor az egyik döfésénél oldalról a tenyeremmel megpróbálom ellökni a pengét és egy mozdulattal levágni csuklóból a kezét, amiben a kés van, közben kell egy kis elterelés, ezt térdelés formájában igyekszem végrehajtani.
Végső eset az, hogy megvárom hogy elég közel kerüljön és egy térdelés kíséretében az arcába próbálom dobni/szúrni a kést, de ezzel vállalom, hogy ő is megszúrhat elég könnyen.
A művelet sor közben, figyelem az ellenfelem mozdulatait, és a kését is szemmel követem, hogy tudjam mit akar, esetleg megpróbálhatom a kését a sajátommal hárítani, elvileg csak szikrázni fog. Hogyha lehetséges, megpróbálom ütni is az ellenfelem, elterelésként, mielőtt a késsel támadok, a páncélom elég kemény, fájhat neki.