Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

by **Serena Davidson** Csüt. 09 Feb. 2012, 10:36

Az ütés kész és mindkét őr a földön feküdt eszméletlenül. Így már nem maradt sok dolgom, amíg sakkban tartotta Andrew a társunkat. Megragadtam az őrök karjait és a közeli bokorba húztam őket. Nem mintha olyan sokat számítana, de a lényeg azért értékelendő. A fiúra néztem, amint végeztem, akinek még mindig egy katana volt a torkánál, nem tudtam, hogy Andrew miért nem ütötte már le, amikor régen megtehette volna, kellően gyors volt hozzá. Igaz Al erős, de nem gyors. Már bent lehettünk volna, a kérdésre csak megvontam a vállamat miközben feléjük sétáltam.
- Bocs pubi, semmi személyes, tudod, hogy kedvellek – morogtam.
Így hacsak nem lép előbb Andrew és már nem ütötte le eddig, akkor itt is hasonlóképpen próbálok eljárni, mint eddig, egy határozott mozdulattal halántékon csapni a társunkat, hogy összeessen, bár, hogy ez nála meddig fog tartani, igencsak kérdéses volt, révén ő maga is hozzám hasonlóan regenerált. Ha ezzel megvoltunk, tette is bármelyikünk lassan és óvatosan elindulok befelé az épületbe, szaglászva, hogy az ellenséget már előre ki tudjam szogolni, ha közeledik.

by **Tyler** Csüt. 09 Feb. 2012, 11:53

A cápák miatt, nem tudom megragadni a férfit, csak a lábainál. De szinte rögtön el is engedem - a láncot a lábain hagyva - mikor a cápák támadnak. Rachel és David pácba kerülnek, így nem is foglalkozok a férfival tovább.
Próbálok annyi láncot teremteni amennyi szabad cápa van, és gúzsba kötni őket, majd amilyen gyorsan csak tudok David és Rachel felé úszni, és az őket támadó cápák gyomrára egy-egy ütést bevinni. Próbálok olyan erővel ütni, hogy ne okozzak még több fájdalmat kettejüknek, lehetőleg. Ha ez az egész sikerül, akkor megpróbálom a part felé húzni kettejüket. ez az egész el van cseszve, s van egy olyan érzésem, ennyivel nem ússzuk meg ezt az egészet. A többiek vajon jobban csinálják a dolgot?

by **Adam Taylor** Csüt. 09 Feb. 2012, 15:09

Grigorij maszkja megsérül. A víz elkezd beszivárogni. A fiú egyenlőre nem ez a legnagyobb gondja.. Ha tudja visszarántja a sisakot, hogy több víz ne hatoljon bele. Akár sikerül a sisak akár nem. A láncos férfira lő egyszer. Számolja a lövéseket. Még nyolc lövedék maradt a puskájában. A fegyverét a lánc felé irányítja és a lánchoz illeszti a fegyver csövét. Az extrém hatóerejű puska ilyen közelről minden bizonnyal könnyedén átszakítja a láncot. Ha ez sikerül akkor bebiztosítja a puskáját, és gyorsan letépi a búvármaszkját. A maszkról levágja a levegő áramlásáért felelős csövet és a szájába veszi. A sós víz marja a szemét a fájdalom hatására euforikus remegés fut végig a testén. Az adrenalin megsokszorozza a harci kedvét. A férfi ennek ellenére inkább a part felé indul. Menet közben a maszk másodlagos légcsövét megtöri, hogy ne veszítsen több levegőt. Aztán a maszkot levágja a másik csőről. Közben hátra pillant az ellenfeleire. Elteszi a kését. Ha valaki követi akkor ismét kibiztosítja a fegyverét és belelő a legközelebbi célpontba.

by **Steven** Csüt. 09 Feb. 2012, 21:34

A cápát sikerült elkergetnem egyelőre, de később még lehet vissza fog térni. Ezzel viszont most nem törődhetek. Reménykedem benne, hogy keres magának más kaját, mert most a többieknek kell segítenem. Sajnos a többi cápa figyelmét nem tudtam magamra vonni, és elég súlyos sérülést okoztak a többieknek. David még hagyjám, de Rachel már több sebből vérzett.
~Ha nem jutunk ki a száraz földre gyorsan, egy dús növényzetű területre, akkor hamarosan elfognakvérezni.~ Ethantől sajnos túl távolt voltam, hogy őt megvédhessem az idegen által leadott sorozattól, de reménykedtem benne, hogy nem találja el egy töltény sem. A többieknek próbáltam segíteni a cápákat lehámozni és elkergetni róluk, majd ha ez sikerült, segíteni nekik a partra kiúszni. Azonban, mivel David nagyjából tudott még úszni és Ethan is segített, én inkább a támadót tartottam szemmel, ha megint támadna, akkor az Eltérítéssel kivédhessem azt. Ezen kívül a cápákat is megpróbáltam szemmel tartani, hogy ne hogy visszajöjjenek.
- Én majd fedezlek titeket. – Tudattam a többiekkel, hogy nem kell attól tartaniuk, hogy hátba támadják őket, miközben menekülnek. Elégé nehéz volt rávennem magam, hogy ne menjek a támadó utána, vagy hogy ne fagyasszam le itt helyben, de sajnos kötöttek a szabályok, és ő volt előnyben. Egyedül nem lett volna esélyem. Plusz a többieket is el kellett látni, és rajtam kívül tudtommal nincs más gyógyító a csapatban.

by **Thorhalla** Pént. 10 Feb. 2012, 12:48

??:?? – ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Ethan Jackson, Rachel Wilcox, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

A lövés utána végül a lánc megadja magát, de sokkal nehezebben, mint kellene, Grigorij rájöhet, hogy nem közönséges darabbal volt dolga. Mindezek ellenére sikerül kiviteleznie, amit akar és sikerrel kiúszik a partra, a többiek pedig nem követték őt.

David keze megmaradt, csak vérzett, hála Daniel és Manó gyors reakciójának a cápákat még elintézték, de a távolban már látszott a következő adag cápa, ami errefelé úszott, azok pedig nagyobbak voltak, mint amiket most intéztek el. Érkeztek a vér szagára. Végül szerencsére mindenkinek sikerült a partra úsznia, jó fél kilométerrel odébb ért a csapat partot a támadójuktól. David keze még mindig vérzett a cápa csontig sértette fel a karját, szerencsére eltörni nem törte el. Azonban Rachel nagyon sok vért vesztett és még mindig igen erősen vérzett. A lány mostanra már tényleg sokkot kapott és valószínű, hogy rendes orvosi ellátás nélkül el fog vérezni nagyon hamar.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 4 00120

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 4 00120

??:?? – Japán, ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Lorna Howlett, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim és Hjuchia Algernon

Yusuf végignézte a többi szobát, de semmilyen érdemlegeset nem talált, azok is lakószobák voltak, azonban az első kamaszlakástól eltérően ezek már mind japán tradíció szerint voltak teljesen berendezve. Amit kerestek és amiért jöttek nem ezen a szinten volt, így most már visszatud menni abba a szobába, amelyiket kinézte magának először. Egyelőre még mindig senki és semmi nem jött erre a szintre, így tovább tudja folytatni a keresést.

Odalent, mivel Andrew még nem lépett Lorna lépett a válasz után oda Algernon-hoz és ütötte le a fiút. A páros pedig be tudott jutni az épületbe, ahol egy kisebb csarnok fogadta őket, amiből egy lépcső vezetett az emeltre és két folyosó jobbra, illetve balra.
Odakint pedig hála a regenerációjának lassan máris ébredezni kezd, noha a feje még mindig fáj.

by **Tyler** Szomb. 11 Feb. 2012, 12:32

A láncaim legtöbbje betalál, és visszarettenti a cápákat. S sikerül a másik kettőnek is bevinni egy-egy akkora ütést aminek hatására elengedi a két társamat. Nagyon szar állapotban vannak, így a lehető leggyorsabban a part felé vonszolom őket Daniel segítségével.
Rachel-t és Davidet felkapva vonszolom ki őket a parta, mikor a víz magassága engedi, hogy fel álljak. Óvatosan lerakom őket a földre.
-Meg tudod gyógyítani őket?-
Fordulok kétségbeesetten Daniel felé. Ha nem kapnak sürgősen orvosi ellátást vagy gyógyítást nem fogják túl élni. S őket nem veszíthetem el. Őket nem. Ha időben reagálok talán ez nem történik meg.
-Kérlek.....-
Letérdelek Rachel mellé, óvatosan próbálom meg szabaddá tenni a sebeit, majd valahogy csillapítani a vérzést....remegő kezemmel, ez nem nagyon megy.
-Kérlek mentsd meg őket.....-

by **Sarah** Szomb. 11 Feb. 2012, 21:55

Végül is erős asszisztálással, de sikerül kicsinálni a cápákat, hála a többieknek, de úgy tűnik hogy a következő csapat már érkezőben van, és ezek korántsem tűnnek annyira... Ártalmatlannak, mint az előző csoportnyi, igaz azok sem tűntek ártalmatlannak, mert egy cápa nem lehet az, egy ragadozó halfajzat nem lehet se barátságos, se ártatlan, se ártalmatlan, és egy jó jelző sem mehet rá. Ami tetőzi az egészet az, hogy a támadó kiúszik a partra, és igazából semmi komolyabb baja sincsen.
~ Fulladtál volna meg! ~ Nézek utána haragosan, majd átkarolom Rachel derekát és megindulok úgy kifele ahogy csak bírok. Iszonyatosan sajog a kezem, de vészhelyzet van, ha most arra kezdek el koncentrálni akkor lelassítok, és valószínűleg cápakajaként végezzük mindketten. Végül is nagy szenvedéssel, de sikerül kijutni a partra, ott térdre esek, és fáradtan lihegni kezdek.
- Heh...Heh... már azt hittem hogy... - S ekkor kezd el vonszolni Jackson, én pedig csak meglepetten nézek rá, hirtelen még a szavam is eláll, és ettől ismételten a fájdalomra kezdek koncentrálni.
- Áh b@zmeg. - Kapok a kezemhez, és megszorítom a könyökömnél, igaz ez semmit sem segít, de általános emberi reakció a nagy fájdalomra, és így valamilyen szinten azt az illúziót kelti, hogy nem annyira vészes a helyzet.
- Jackson mi az istent csinálsz? - Kérdem zavarodottan a szavai után, nem vagyok annyira rossz bőrben mint ahogy ő hirtelen beállítja a dolgot, Rachel sokkal inkább.
- Narancs, vele kezd, sokkal nagyobb szüksége van most a segítségedre, sok vért vesztett, én még bírom egy darabig.. - Mondom, s valóban így is gondolom, ő már egy ideje ott dulakodott a vízben, én meg csak nem rég lettem megharapva, igaz iszonyatosan fáj, nagyon, de kaptam erre kiképzést, ne rombold a morált azzal hogy nagyon kimutatod... S tartom is ehhez magam, össze szorítom a fogaim, és amikor ordítani támadna kedvem akkor nyelek egyet, s tovább szorítom a karom.
- Igyekezz... - Préselem még ki nagy nehezen.

by **Albert Shear** Vas. 12 Feb. 2012, 13:12

Yusuf a többi szobában nem talál semmi érdemlegeset. Aztán visszatér a hullákkal tűzdelt, rituális jellel védett és minden bizonnyal veszélyes tartalmú helység ajtaja elé. ~ Nem lenne szabad bemennem. Egyértelműen nem. De mégis. Mintha elvárás lenne, hogy kerüljek bajba. Eddig csendben ment minden. De most. Még akár meg is fertőződhetek valami méreggel. ~ Egy ideig komolyan elvitázgat magával. Aztán végül úgy dönt, hogy a vak szerencsére bízná a dolgot. Úgy rémlik neki, hogy van pénzérme a zsebében. Azt feldobja fogja eldönteni, hogy bemenjen-e a szobába vagy ne. Ha "fejet" dob, bemegy. Ha "írást", akkor egy szinttel feljebb fogja folytatni a kutatást. Szerencsétlenségére rosszul emlékezett és nincsen nála érme. Ezt intő jelnek tekinti, ezért tovább halad a lépcsők irányába inkább. Egy emelettel feljebb szeretne jutni, reméli talál rá módot. Lassan és óvatosan halad, minden lépését jól megfontolja és hallgatózik, figyel, nehogy meg tudják lepni.

by **Serena Davidson** Hétf. 13 Feb. 2012, 09:31

Algernon leütve, tudtam, hogy nem marad sokáig így, így hát gyorsan siettem befelé az épületbe. Meg kellene találni azt az iratot, dokumentumot. Igazán remek, amikor még azt sem tudjuk, hogy papíron, vagy számítógépen lesz. Mert eddig nem tűnt a modernség tárházának a hely, főleg nem azok után, amit a Kézről hallottam. Szóval ezek alapján valószínűleg csak egy papírt fogunk keresni, bár ki tudja. Odabent körbenéztem és a levegőbe szagoltam, hogy merre lehetne menni. Halványan éreztem Yusuf illatát odafentről, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy hol is lehet pontosan, ahhoz túl gyenge volt a légkmzogás.
- Yusuf, pubi, merre vagy? – kérdeztem a rádióba halkan. – Hányadikon és mit találtál?
A bejáratnál sem maradhattunk, két irány volt, bal és jobb, illetve fel, a fel részen már volt egy társunk, így Andrew-ra néztem és intettem neki, hogy menjen a jobb oldali irányba. Én pedig gyorsan indultam balra óvatosan, hallgatózva, hogy mikor fogok valamilyen ellenségbe futni, ha nem történt meg és eljutok a bal szárnyra, akkor ott nekiállok körbenézni.

by **Ammon Einarson** Hétf. 13 Feb. 2012, 16:43

Lorna ütése erős. El is fekszem tőle. Fáj egy kicsit az ütés helye ahogy térek magamhoz újra. Felnézek az égre majd a kezemet az ütés helyére teszem.
~Legalább nem voltam sokáig kiütve.~
-Mmm...
Dörzsölve az ütés helyét térdelek fel majd talpra.
- Persze, én is...
Kicsit kótyagos vagyok de ez akár a fejfájás majd tova száll, nem várhatom meg. A két kiütöttre néztem, felkapom egyiküktől a katanáját majd az első bejárat felé kezdek rohanni. Ha odaérek akkor az őrök előtt megállok és rámutatok az egyikre.
- Azonnali riadót fújni, kettő vagy akár több személy behatolt az épületbe az oldalsó kapun.
Majd a többi felé fordulok.
- Kutassátok át az összes szintet. Az egyikük egy nő, hosszú fekete haja van, nem tudjátok eltéveszteni, a másik pedig egy férfi aki az egyenruhánkat viseli. Nyomás!
Ahogy megindulnak én is elindulok. Azon a kapun ahol bejöttek nem sok felé tudnak menni és biztos vagyok benne, hogy szétválnak. Mindig szétválnak... Sietve megyek az épületben a folyosón arra amerre kiköthetnek ha az alsó szinten maradnak. A katanát jobbomban fogom és figyelek arra, hogy bár sietek a mozgásom semmilyen zajt ne csapjon. Bármelyikkel is futok össze nem fogja megköszönni...

by **Quentine Constantine** Hétf. 13 Feb. 2012, 22:17

Mikor belém harap a cápa, koncentrálnom kell, hogy eltüntessem a szárnyaimat, de túl sok a behatás, és nem vagyok rá képes, csak amikor végre kiérek a partra. Jobban mondva a többiek ráncigálnak ki, és meg lelököm magamról ezt az istenverte búvármaszkot végre. Kapkodom a levegőt, és nincs elég lelkierőm lenézni a hasamra, mert nem akarom látni a sebet, a vért, és a szigonyt, ami kiáll a gyomromból.
-Az isten Rágcsáljon gyutacsot - elkapom David kezét, mármint nem a sérültet, hanem a másikat, és magamhoz húzom. - Hogy néz ki? Túlélem? Áááh - sikítok fel a fájdalomtól, ahogy kifújom a levegőt, a hasam megfeszül, és érzem magamban a hideg fémet. - A picsába! Az igazat akarom hallani! - Úgy szorítom David kezét, mintha attól elmújna a fájdalom, de valamit muszáj csinálnom, és senki sem adott egy bőrövet, hogy ráharapjak, vagy ilyesmi.
-Ígérd meg, hogy elkapod azt a rohadékot. Ígérd meg, hogy kinyírod! - Fröcsögöm a fogaim közt, és újra fájdalmas ordítás tör ki belőlem.

by **Steven** Hétf. 13 Feb. 2012, 23:02

Sikerült végül a cápáktól megszabadítani a többieket és még időben kiérni a partra, hogy ne legyen belőlünk haleledel. Ahogy kiértünk a partra, vonszoltam tovább Rachelt és közben kiáltottam a többieknek is.
- Gyerünk tovább a dzsungelhez, amennyire közel csak lehet! – Üvöltöttem nekik, majd ha odaértünk, segítettem lefektetni néhány fa alá a lányt.
- Minden tőlem telhetőt megteszek. Te addig őrködj, ne hogy az a rohadék hátba támadjon minket. – Szóltam Ethan-nek, majd David felé fordultam.
- Ne hagyd elaludni. Közben Nagyon kellesz koncentrálnom, így nem fogok beszélni. Ha láttod, hogy a közelben minden fa elpusztult és még nincsen kész, akkor gyorsan segíts majd odébb húzni Rachelt, hogy mihamarabb tovább tudjam folytatni. – Mondtam neki is, majd felmértem a helyzetet. Normál esetben a szigonyt biztonságosan kellene eltávolítani. De a Mérleg azt a kárt is rendbe hozza, ami azzal jár, ha egyszerűen kitépjük és most elégé sürgetett az idő.
- Rachel ez nagyon fog fájni. – Szóltam majd megragadtam a szigonyt. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy talán hibát követek most el, de aztán beláttam, hogy muszáj megtennem.
- 3..2..1.. – Számoltam vissza majd megpróbáltam a szigonyt úgy kiszedni, hogy minél kevesebb kárt okozzak, de ugyan akkor siettem is. Mihelyst kint volt már dobtam is el a halálos eszközt. A bal kezemet egy fa törzsére, a jobb kezemet pedig a súlyosan vérző sebre tettem és neki kezdtem a gyógyításnak. Amint egy fa teljesen elpusztult, a bal kezemet át raktam egy másikra, és folytattam tovább. Bokrokkal vagy hasonló kisebb növényekkel most nem foglalkoztam. Próbáltam nem gondolni semmi másra, csak a varázslat fenntartására. Ha elrontom, az valószínűleg Rachel életébe fog kerülni.

by **Adam Taylor** Kedd 14 Feb. 2012, 09:09

Grigorij kijut a vízből. A légzőkészüléket kifelé menet gyorsan elköti, hogy ne veszítsen értékes levegőt. Aztán kipattintja a karabélyából a tárat. Elteszi egy rekeszbe a ruháján. Aztán frisset pattint a fegyverbe. A kezébe veszi a GPS-t és elkezd gondolkodni. Pár másodperc után magaslati hely felé indul. A pisztolyait csőre tölti és bebiztosítja. A férfi a csapat partraszállási pontját keresi. Több sérültjük is van. A férfi tudja ezt. Ha meglátja őket próbál a közelükbe kerülni és megtudni, hogy mi van velük. A közelükben nagyon óvatos. Nem akarja magára felhívni a figyelmet. Csak annyira megy közel, hogy lássa mi van velük. Egyenlőre nem veszi fel velük a kapcsolatot. Az csak a B terv, hogy segít nekik. Jelenleg úgy gondolja ez felesleges lenne.

by **Thorhalla** Kedd 14 Feb. 2012, 14:17

??:?? – ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Ethan Jackson, Rachel Wilcox, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

A csapat nekilátott annak, hogy kihúzza a lándzsát Rachel gyomrából, mire az kijön a lány elvesztette az eszméletét a fájdalom hatására. Daniel pedig nekilát annak, hogy begyógyítsa a sebet is, a fa lassan korhad és így nagyon lassan, de biztosan eláll Rachel vérzése is, még mindig életveszélyben van a sok vérveszteségtől, de legalább nem fog elvérezni idekint. De egy másik veszély eszébe jut a csapatnak, ahogyan a vízben a vérszagra gyűltek a cápák, ha vannak ragadozók a szigeten, azok gyűlni fognak. Ekkor megint felvillant az ébren levők szeme előtt a kép a teremről, a hóhérnál most egy kard volt és teljes érzéketlenséggel szúrta vele fejbe Ko-Rel-t.
- Újabb hiba, a nem sérült csapattárs nem állt őrt, miközben egy ellenség is van a közelben - mondta Magneto - Fogytán vannak a lehetőségeitek gyermekek.
Ezzel a holokép eltűnt a szemük elől és ismét egyedül maradtak.
Grigorij hála annak, hogy a többiek nem figyeltek, hanem a sebesültekkel voltak elfoglalva sikerül úgy 20 méternyire eljutnia a többiektől és egy sziklacsoport mögött megbújni, onnan figyelemmel tudta követni, hogy a négyes mit is csinál.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 4 00120

??:?? – Japán, ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Lorna Howlett, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim és Hjuchia Algernon

Haladás közben Yusuf megkapja Lorna rádióüzenetét, hogy merre is van. Ahogyan a férfi elindulna felfelé a lépcsőkön legalább öt pár láb lépéseit hallja, amik fentről érkeznek a lépcsőházból abba az irányba, mint ő. Ha odakint marad a folyosón, amikor a lábak gazdái megérkeznek minden bizonnyal észre fogják őt venni, mert idekint nem igen lehetett elbújni.

Algernon jól érezte, már nem volt a páros a központi csarnokban. El is indult az egyik irányba, míg az emberei, akiket kiküldött is elindulnak, hogy megtalálják a behatolókat.

Lorna elindult jobbra, hamarosan pedig egy folyosóra ért, aminek a vége 90 fokos jobbra sarokkal ér véget, négy ajtót lát a folyosón, kettőt-kettőt. Azonban a háta mögött, bármennyire is halkan akarnak közeledni felé valakik a szaguk elárulta, de nem emberek voltak. Hanem, holtak és hamarosan utol is fogják érni.

Andrew balra indult, hamarosan pedig egy Lorna-hoz hasonlóan folyosóra ért, aminek a vége 90 fokos balra sarokkal ér véget, négy ajtót lát a folyosón, kettőt-kettőt. Ennek a folyosónak a végére a sarok mögé érkezik meg Algernon is, aki már tudja, hogy Andrew – noha őt még nem látja, csak ha kiles – mögé hamarosan a Kéz emberei is megérkeznek, akiket ő küldött a három személy után.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 4 00120

A holtaknak a végén közösen lesz mesélés, mert többre is számítok, így nem szeretném egyesével mesélni a dolgokat, hanem majd egyszerre csak a végén. A megértést köszönjük!

by **Adam Taylor** Kedd 14 Feb. 2012, 15:07

Grigorij látja a csapatot. Nézi a szánalmas embereket, ahogy próbálják rendezni a soraikat. Nincs őrszem a férfi nyugodt és gyors mozdulattal engedi a földre a légzőkészülékét. Aztán két kézigránátot old le az övéről. Összeragasztja a két gránátot és szinkronizálja a gyújtószerkezeteket. Úgy állítja be a két gránátot, hogy még a levegőben robbant fel. A gránátokat magas ívben hajítja a szedett-vedett táborra. A gránát az időzítés miatt a levegőben. Elképesztő repeszfelhőbe borítva mindent. A férfi könnyedén áll fel a sziklák között. Jobb kezében a sötét karbonból készült pisztollyal, a balban pedig egy gránáttal. Elindul a csapat felé. Ha valaki talpon van arra azonnal tüzet nyit és egy gránátot is a lába elé dob. A férfi nem megy tizenöt méternél közelebb. Ha szükséges fedezékbe lép. Aki még él és látja őt az láthatja, hogy a férfi mosolyogva nézi a pusztítást. Úgy áll mintha a világ legszebb dolgát látná. Minden mozdulatán látszik az elégedettség.

by **Bishop** Kedd 14 Feb. 2012, 20:29

Tudom, hogy hamarosan követni fognak, így jó lesz megszabadulni a ruhától és gyorsan valami helyet keresni, no meg azt a tekercset is. Elmegyek parancs szerint jobbra, de mégis bal oldalon kötök ki. Az első ajtón, ami tisztának tűnik be, ha van bent valaki gyorsan próbálom lereagálni és kiütni az illetőt, extra sebességgel, majd a ruhámtól megszabadulni. Ezután szépen körül nézek, keresem a tekercset, persze a fegyvereim a közelben tartom, magam mellett. Persze ha közbe támadás érne, akkor próbálok védekezni.

by **Steven** Kedd 14 Feb. 2012, 21:01

- Rendben. Ennél többet nem tudok segíteni rajta. Legalább is mágiával. Az által hogy a szárnyait eltüntette, nem tudom hogy azok maguktól begyógyulnak-e vagy sem, de remélem mert különben komolyan fertőzéssel kell számolnunk. Így is veszélyes állapotban van a vérveszteség miatt. – Ekkor azonban a holo felvétel félbe vágta a mondani valómat. Egy újabb áldozat. Ezúttal viszont csak egy halt meg. És meg is tudtuk, hogy miért. Szerettem volna rá ordítani Ethan-re, hogy még is miért nem bírt őrködni, de végül nem tettem. Valószínűnek tartottam, hogy az ő anyja volt az, akit ezúttal megöltek. Alig fél óra alatt látta, ahogy meggyilkolják az apját és az anyját is. A haragot, amit azért éreztem mert hibázott, hamar felcserélte a sajnálat és a részt vét. Szerencsémre nekem sose kellesz megtudnom milyen két szeretett szülőmet is elvesztenem majdnem egyszerre. Csak egynek kell végig néznem a szenvedéseit. Ahogy apám képe átfutott az agyamban, egyből magamhoz is tértem. Ő azt akarná, hogy ne hagyjuk, hogy ezzel befolyásoljanak minket és folytassuk. Az a legfontosabb hogy túléljük. A szüleink tudták, hogy milyen sors vár majd rájuk és vállalták azt értünk.
- Bár a te sebed kevésbé volt súlyosabb, mint Rachel-é, valójában nagyon is veszélyes. A vadállatok szája tele van vírusokkal, és baktériumokkal. Ez alól a cápák sem képeznek kivételt. Miután elláttam a sebed, azzal is meg kell majd gyűrkőznünk, mielőtt tovább állunk. Mennyire vagytok jártasak a botanikában? – Kérdezem tőlük, miközben felkészülök, hogy David sebét is begyógyítsam.
~Nem szívesen mutatnám meg nekik egyesével a gyógynövényeket, amikre most szükségünk van, aztán meg még le is ellenőrizni utána hogy jókat szedtek-e. Remélem nem csak én ismerem őket.~ A válaszaikat már nem várom meg. Bár itt már nem kell annyira sietnem és akár beszélhetnék is velük közben, de szeretném minél hamarabb befejezni a gyógyítást mi előtt a támadónk ismét nekünk támadna.

by **Sarah** Kedd 14 Feb. 2012, 21:19

Rachel megragadja a kezemet, és olyan szinten szorítja hogy az már rendesen fáj, igazából nő ilyen durván még nem szorongatott meg, de jelen helyzetben érthető volt, s nem is igazán mutattam ki hogy fáj, kell valami amivel elterelheti az ember a fájdalomról a figyelmét, neki ott van erre a kézfejem, nekem meg... Nekem is ugyan ez, meg hogy beszél, és hogy az is nagyon fáj, szóval sikeresen csinálja a dolgát, úgy hogy valószínűleg ő erre cseppet sem gondol.
- Hát.. - Mondom kissé elgondolkozva, hazudni nem fogok neki, és amúgy is bejelentette, hogy nehogy meg merjem tenni azt a galádságot.
- Nem köntörfalazok, kurv@szarul néz ki, úgy áll ki belőled az a vacak mintha egy görögdinnyébe szúrt napernyő nyele lenne. - Eztán kissé közelebb hajolok.
- De ne aggódj, amíg itt vagyunk biztos hogy nem fogsz elpatkolni, erre akár a szavamat is adom. - Mosolyodok el, bár látszik hogy fájdalmas, de inkább a kezem miatt, mintsem amiatt hogy vele lenne valami, hiszen a sárgadinnye úgyis helyre tudja pofozni.
- És ne aggódj, lyukasra fogom szaggatni a koponyáját, és... Ez most azt hiszem nagyon fog fájni. - Mondom amikor látom hogy Jake mire készül.
- Kapaszkodj... - Majd igazából mivel mást nem tudok tenni, igazából ugyan úgy hagyom hogy szorítsa a kezem ( ha szorítani fogja ), mást nem tehetek, majd érzem ahogy szép lassan elernyed a szorítása. Rá rakom a nyakára két ujjamat, majd megkönnyebbülve realizálom hogy.
- Még életben van, jó... - S ekkor jön az újabb felvétel, amin fejbe szúrnak egy szerencsétlen nőt, nem tudom ki az, de aki fájdalmasan reagál a felé fordulok és részvétemet nyilvánítom felé, miközben a hideg futkorászik a hátamon. Végül Jakere nézek.
- Amúgy tökmindegy csak ess már neki a kezemnek aztán álljunk tovább innen mert egy helyben nem biztonságos ácsorogni, és nem hiszem hogy bármelyikünk is értene itt ilyesmihez. - Ezt az idiótát... Nem lényeg, de azt hittem elég ideje volt hogy összeismerkedjen velünk.

by **Ammon Einarson** Kedd 14 Feb. 2012, 21:36

Sikerül beérni egyiküket és nagyjából körbe is lesz zárva mert mögé is megérkeznek nemsokára. Kihúzom a katanát a tokjából majd leteszem azt a földre óvatosan. A kardot a balomban fogom meg és óvatosan kilesek a sarok mögül, hogy rálássak a férfi merre fog mozogni. Nem nehéz kitalálni, mikor kilesek az egyik szobába lép be éppen.
Ha bement a szobába akkor kilépek a folyosóra és addig az ajtóig megyek ahol ő bement. A széle előtt egy lépéssel megállok, hogy ne áruljam el jelenlétemet semmivel se. Jobb lában van előrébb, félig guggolok, a kard pengéjét hátrafelé tartom s másik kezemmel is ráfogok. Csapásra készen guggolok az ajtónál és csendben várok, hogy a férfi majd kijöjjön az ajtón és akkor lesújtok rá a fegyverrel. Elég hangos, nem hiszem, hogy elvéteném ha elhagyná a szobát más felé.

by **Albert Shear** Csüt. 16 Feb. 2012, 12:37

Yusuf nem válaszolt szóban a rádióban feltett kérdésre. Csak háromszor megnyomja az adó gombot. Nagyon reméli, hogy Lorna ebből megérti nem csak az emeletet, de a helyzetét is. Az "üzenet" leadása után tesz néhány lépést felfelé a lépcsőfokokon, amikor fentről lábak dobogását hallja. Nem mozdul azonnal, inkább lefelé sandít, hogy pontosan tudja, hogy hova fogja tenni a lábát. Aztán dinamikus mozdulattal lép hátra, de súlya még az első lábán marad. Óvatosan teszi le hátralendített lábát és lassan, de határozottan áthelyezi a súlypontját. Aztán maga után húzza a levegőben, az eddig lépcsőn lévő lábát és megfordul a tengelye körül. Csak a lakószobákba menekülhet s úgy dönt, az első ajtót választja. Újra benyit a "nyugatiasabb" lakószobába, majd becsukja maga mögött az ajtót. Ha toló ajtó van, akkor a nyitási iránnyal ellentétesen, ha befelé vagy kifelé nyíló ajtó van, akkor nyitási irányban simul a falhoz, hogy ha valaki itt lép be, akkor takarásban legyen egy darabig. Ezt követően előhúzza a tőrét jobb kezébe, bicskáját pedig a balba. Utóbbit kinyitja, majd vár s hallgatózik. Ha a lábak gazdái lejönnek és tovább mennek, esetleg lefelé, akkor figyelmezteti majd Lornat.
- Körülbelül öten, lefelé tartanak.
Ha bejönnének a szobába, akkor a meglepetés erejével felvértezve venné fel a belépőkkel a harcot...

by **Serena Davidson** Csüt. 16 Feb. 2012, 13:00

Egyelőre nem kaptam választ a kérdéseimre, csak három darab adás ki-be kapcsolást. Elsőre úgy gondoltam, hogy mindez morze lesz, de aztán leesett, hogy ez jelenthette azt, hogy hányadik szinten van, biztonságosabb volt így, mintha hangosan mondta volna és nem volt itt Rachel sem, hogy telepatikusan figyeljen minket és nem tudta közvetíteni a gondolatainkat. Pedig úgy annyival kényelmesebb volt az egész. Arra nem kaptam választ, hogy mit is talált, ezek szerint semmit sem, ahogyan mi sem. Két-két ajtóval találkoztam a folyosón végül. A hátam mögül lépteket hallottam, halkan mordultam fel, majd a szagok alapján elfintorodtam. Ezek nem élők voltak és még a szívük sem vert.
- Ezek halottak! – suttogtam a rádióba Yusuf-nak.
Muszáj volt bemennem valamelyik ajtón, hogy rajtaütésből üthessem le őket, így óvatosan, némi hallgatózás után próbálok benyitni azon az ajtón, ahonnan nem hallok semmilyen hangot, vagy pedig nem érzek személyt sem. Ha egyik ajtó sincs nyitva, akkor a sarok mögött próbálok elbújni, amíg nem érnek oda a követőim.

by **Tyler** Csüt. 16 Feb. 2012, 13:40

Ökölbe szorított kézzel nézem Rachel-t, tehetetlenül. Átkozva magamat, majd anya....halála után.....
Összeszorított, vérző ajkakkal lépek hátra a többiektől, hátat fordítva nekik. Őrködni, vagy hogy ne lássák a könnyeimet. Már olyan mindegy, minden mindegy.
Már csak az éltet, hogy cafatokra szaggassam Magnetot, és az összes csatlósát, rokonát, mindenkit aki valaha is önként őt szolgálta. A könnyeim lassan elapadnak, így fürkészem a környéket, várva hogy tovább álljunk. Hogy megcsináljuk a feladatot. Egyáltalán van értelme. Van értelme bárminek is. Ezek után nem hiszem....

by **Thorhalla** Csüt. 16 Feb. 2012, 16:23

??:?? – ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Ethan Jackson, ~~Rachel Wilcox~~, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

David kezén a seb vérzése lassan eláll és mindenki készen lenne az indulásra, amikor bekövetkezik az, ami elkerülhető lett volna, ha figyel valaki az őrködésre. A csapat valamit lát meg repülni maguk felé, majd egy robbanás lökéshulláma terít le mindenkit a lábáról. Rachel-t ez és a repeszek azonnal megölik, David és Daniel pedig legalább hat-hat repeszt kapnak a testükbe és fájdalmas sebekkel, vérezve terülnek el a földön. A legjobban a képességének köszönhetően Manó járt, a repeszek csak alig-alig sebzik a bőrét.

Grigorij pedig elindult feléjük, mire odaér Manó már talpon lehet, így rálőtt a férfi, de az is csak alig sebzi őt, a golyó beleáll, de csak alig fél centi mélyen, a többiekről nem látja, hogy élnek-e vagy halottak, a gránát eldobására pedig egyelőre még nem maradt idő, csak most veszi kézbe Grigorij.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 4 00120

??:?? – Japán, ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Lorna Howlett, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim és Hjuchia Algernon

Andrew – bocsi a bal és jobb miatt – bement az első szobába, amit Algernon kintről látott is, a szobában igazából semmi lényeges nem volt, egy nagy raktár helység csak, benne zsákok, egy részük megnyitva, bennük rizs. Élelmiszerraktár volt, és teljesen üres, itt semmilyen tekercs nem lesz, ami nekik kellhet. Mikor elindul kifelé, csak ajtónyitáskor éri támadás, de szerencsére Andrew a képességének hála gyorsan tud reagálni és a két kard Andrew mellkasától egy-két centire találkozik és áll meg.

Yusuf bemenekült a szobába, és ki tudott lesni onnan, hogy mikor mennek el a ninja-k. ugyanúgy fehér ruhában voltak, mint a kint is látottak, de őt szerencsére nem vették észre és elhaladtak lefelé. Lorna még válaszolt is vissza rádión, de ezek után Yusuf nyugodtan tudott már haladni, és felért a negyedik szintre is, ha ment, ahol mindössze egy rövid folyosó fogadta, és csupán egyetlen ajtó volt a folyosó végén.

Lorna is sikeresen bevágódott az első ajtón, ami nyitva volt, itt bent sem volt semmi, csak egy mosókonyha szerűség, semmi jelentős dolog nem volt odabent. Ellenben hallotta, amikor az őrök, akik követték elhaladtak az ajtó előtt, majd a lépteik is elhalkultak.

by **Adam Taylor** Csüt. 16 Feb. 2012, 17:08

Grigorij azonnal Manó alá dobja a gránátot. Az időzítőn rutinos mozdulattal az élesítés közben állít. Így remélhetőleg pont a férfi orra előtt robban fel és már nem lesz ideje kitérni. Amikor a gránát elhagyja a kezét azonnal az övéhez nyúl mivel látja, hogy a hagyományos lőszer nem tesz komoly kárt a férfiban. Ezért a fejére lő, hogy a kinetikus sokk kibillentse a férfit. Tüzelés közben akaszt le egy páncéltörő lőszerrel töltött tárat. A férfi tüzelés közben két lövés között villámgyorsan és gyakorlottan tölti újra a pisztolyt. A zuhanó tárat manó felé rúgja és belelő a levegőben. Reméli, hogy ez lelassítja a férfit. Közben még a tokjában elkezdi kicserélni a tárat páncéltörőre. Előrántja a pisztolyát és elkezdi mindkét fegyverrel lőni a férfit. Továbbra is próbálja tartani a tizenöt méteres távot. Ha sikerül Manót kiütnie azonnal célpontot vált. Mind a három fekvőbe belelő. Közben közeledik hozzájuk. Nem fejbe csak mellkasra lő. Nem siet. Amikor elég köze l ér mindegyikük fejébe három lövedéket lő.

by **Albert Shear** Csüt. 16 Feb. 2012, 23:08

Yusuf vár. Amikor évekkel ezelőtt a katonaéletet választotta, eszébe sem jutott volna, hogy ideje nagy részét várakozással fogja tölteni. Pedig így történt és ezt a jelenlegi helyzet is tökéletesen példázza. Igaz, sohasem esett nehezére türelmesen kivárni az események menetét s így legtöbbször a megfelelő időben tudott közbelépni. Akkor, amikor a beavatkozást a céljának legmegfelelőbben tudta kihasználni. Jelen helyzetben ez azt jelentette, hogy megvárja, amíg elmennek a ninják. Miután nem hallotta a közlekedők lábainak ütemes dobogását, Yusuf elszámol hétig. Aztán jobban kinyitja az ajtót és óvatosan elindul kifelé. Miután meggyőződik arról, hogy a szint biztonságos, elteszi a pengéit és újra megindul fölfelé. Próbál hangtalan lenni, de a korábbinál magabiztosabban halad fölfelé. Úgy vette észre, hogy nem kerültek ki vagy aktiváltak csapdát vagy riasztót a lépcsőben.
A következő emeleten újra óvatosabbra vált és megindul az egyetlen ajtó felé. Ha eléri, akkor óvatosan megpróbál benyitni. Nagyon reménykedik benne, hogy célba ér.

by Ajánlott tartalom