Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

by **Serena Davidson** Szomb. 28 Jan. 2012, 16:06

- Egyedül – morogtam. – Ha majd több ember szagát érzem, szólok.
A lövés után elterült, odacaplattam a férfihoz lopakodva, reméltem, hogy ettől most jó darabig ki lesz ütve, de a biztonság kedvéért még egy nagyobb ütést mértem a halántékára, hogy biztosan odalent maradjon a földön. Végignéztem a leütötten és Andrew-n, nagyjából egy méret, így amíg a fiúk remélem figyelnek a környékre levetkőztettem az alakot, majd a fehér ninja ruhát a sráchoz vágtam.
- Öltözz fel ebbe, legalább téged ne lássanak – mondtam.
Megvárom, amíg átöltözik, mármint ajánlom neki, hogy megtegye, ha pedig készen volt, akkor indulok tovább előre, még mindig bele-beleszagolva a levegőbe, hogy mikor érünk valakinek a közelébe, vagy valamilyen csapdába, és ezeket elkerülve próbálom a lehető leggyorsabban a csapatot elvezetni a kastély bejáratához. Vagy legalább is a közelébe, hogy be tudjunk lopakodni majd. szerintem már így is elég sok időt vesztettünk és nem akartam tovább idekint szöszmötölni és tökölni a semmivel.

by **Thorhalla** Vas. 29 Jan. 2012, 15:08

??:?? – Japán, ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Lorna Howlett, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim és Hjuchia Algernon

A csapat tovább indult és Lorna a szaglására építve sikeresen elvezette őket szinte teljesen a kastély faláig. Ott már csak néhány bokor választotta el őket attól, hogy bejussanak. Amíg itt lapultak és előtte a haladás közben három bejáratot lehetett látni, a főbejáratot, és a két oldalsó falon egyet-egyet. Kamera minden sarkon volt, ami a falakat figyelte, nehogy valaki be tudjon lopózni és egy kisebb várárok is körbevette a helyet. A főbejáratot hat őr vigyázta, míg a két szélsőt csak kettő-kettő. A hármas most a hátsó fal mögött volt, ahol semmilyen bejárat nem volt.

Algernon-t Karasu hívatta azonnal, mert feladata volt a fiú számára. Ahogyan a nő szobájába ért az már várt rá.
- Az egyik őrszemmel odakint elvesztettük a kapcsolatot, nézz utána! – mondta.
Ezzel a térképen rábök arra a helyre, ami úgy tíz perc sétára volt a kastélytól, hogy ott volt az érintett őrszem tartózkodási helye.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 3 00120

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 3 00120

??:?? – ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Ethan Jackson, Rachel Wilcox, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

Miközben Daniel figyeli a GPS-t, az külsőre nem mutat semmilyen más barlangbejáratot, de nem is igazán szokása az ilyeneknek ilyet mutatni. De azzal, hogy Magento felhívta a figyelmüket teljesen biztossá vált, hogy tényleg nem csak ez az egy triviális bejárat volt, hanem valahol még máshol is lehetett. Révén a térkép csupán felső nézetből volt, műholdkép, és nem geológiai, ami a többi barlangbejáratot is mutatná.
Rachel azonban nem volt képes lenyugodni, hanem pánikolva rosszullét közben úszott kifelé. A lány nem ért ki teljesen a barlangból, amikor meglátta, hogy valaki lesben állt és őt figyelte, egy másik búvár lebegett a bejárat közelében megannyi fegyverrel. Grigorij pedig láthatóan túlságosan elbízta magát, mert a kifele úszó lány azonnal ki tudta szúrni a jelenlétét.

Bocs, korábban nem mutattam, hogy milyen a búvársisak, itt van egy kép róla:
Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 3 Defenders_5_cover_preview_by_terrydodson-d4jzw3j

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 3 Defenders_5_cover_preview_by_terrydodson-d4jzw3j

by **Bishop** Vas. 29 Jan. 2012, 17:40

Az őrszem könnyen ki lett ütve, volt nála néhány fontos dolog, a ruhája pont jó volt rám, és Lorna mondta, hogy vegyem fel, és én fel is veszem, amilyen gyorsan csak tudom.
~ Ki fogják szúrni, hogy egy őrük hiányzik, és amikor a ruháját se találják, na akkor lesz igazi kalamajka. Gyorsnak kell lenni.
Én is igyekszem sietni, mert most már ketyeg az óra, a bejárathoz érkezünk, nincs túl könnyű dolgunk, mindenhol őrök, meg kamerák.
- Javaslom menjünk az egyik oldalsó bejáraton...
Még nem tudom, hogy a többiek mit felelnek, de már azon jár a fejem, hogy hogy lehetne a lehető leggyorsabban bejutni és kihasználni, hogy álruhában vagyok.

//Majd azért írok, ha tudok...//

by **Sarah** Vas. 29 Jan. 2012, 17:58

//Bocsánat//

Úgy tűnik hogy végül is van egy működőképes ötletünk, miszerint tudat alatt kiütjük, vagy elkábítjuk... Vagyis pontosabban csak Rachel csinálja ezt mindkettővel, bár nem vagyok biztos benne hogy mit is csinál ő velük, ennek se jártam eddig utána, de talán az álom dologhoz van a legközelebb, igen valószínűleg, végül is már a múltkor is próbálta alkalmazni, és alvást parancsolt, szóval végül is elég egyértelmű, de akkor én miért gondolkodok ezen? Végül is nem fontos, hiszen úgysem sikerült még csak elkezdeni sem a dolgot, bár lehet ezzel csak én vagyok így, de hirtelenjében úgy érzem mintha lebetonozták volna a végtagjaimat, és magatehetetlenül lesüllyedek, majd aztán..
~ Megint te? Most miért? ~ Tűnődök el magamban, aztán... Ne már megint itt járunk, én ezt nem értem, betartjuk a szabályokat, egy rossz szavunk nem volt és mégis ezt csinálja? Már a legelején behunyom a szemeim, nem akarom elvéteni ugyan azt a hibát amit a legutóbbi alkalommal megtettem, nem nézem végig, vagyis pontosítva, onnantól nem nézem hogy az apámra kerül a sor... A shotgun hangjára összerezzennék, de nem bírok, csak a könnyeim csorbulnak ki ismét szárt szemhéjaim közül.
~ Nem halt meg, tudom hogy nem halt meg.. Tudom.. ~Próbálom nyugtatgatni magam, ám nagyon nehezen megy, hiszen tudom hogy ez csak egy pozitív hazugság, de igyekszek hinni a dologban. Kicsit pánikba esek, sosem hittem hogy én valaha is így fogok viselkedni, ilyen... Szánalmasan, ezért próbálok a falhoz fordulni, el a többiektől, ls Jakenek is szó nélkül nyújtom át a GPS-t, úgyse fog rajta semmi olyat találni, amit én sem találtam meg rajta. Próbálok lassítani a lélegzetemen, amíg azt nem teszem meg, addig nem tudok rendet tenni a fejemben sem... Jópár perc telik el így, sírva a falat támasztva, míg végül sikerül annyira össze szednem magam, hogy büszkeségemet viszonylag megőrizve a többiekre tudjak nézni. Megfordulva azonban... Rachel sehol, jake meg még mindig a gépezettel bíbelődik. Remegve, és "fáradtságtól" gyengülten úszok oda hozzá, s igyekszem vissza venni a gépet.
- Nem fogsz rajta... - Sírás elleni levegővétel. ... - Semmi mást találni, inkább induljunk. - S igen, realizálhattam volna hamarabb is hogy ebben a búvár cuccban lehet kommunikálni, akkor talán egyszerűbben mentek volna a dolgok. Jómagam megindulok kifelé a barlangból, és ha kiérek akkor elkezdek kutatni azért a bizonyos másik bejáratért.
- Rachel... Rachel merre vagy? - Kérdem még kissé aggódva.

by **Steven** Vas. 29 Jan. 2012, 22:15

Úgy tűnik hármójuk közül csak egyikük volt annyira ura magának, hogy ne csináljon hülyeséget. Rachel elúszott mellettem anélkül, hogy megállíthattam volna és ezt tetőzve Ethan rám rontott amivel, nem is lenne gond, ha nem ilyen hihetetlenül hangosan csinálta volna. Nem vártam volna, de David volt az egyetlen akinek sikerült csöndben elintéznie a dolgot. A GPS-t tanulmányozva álltam Ethan ordítását, bár ha nem a víz alatt lettünk volna, akkor biztos befogtam volna a száját, de most erre nem volt mód max szólhattam volna neki, de a dühtől és a saját hangjától úgy se halotta volna. Túl hangos volt. Igaz hogy a vízben kevésbé terjed a hang mint a levegőben, de ettől még féltem hogy meghallja a két atlantiszi.
- Kezdetnek ne üvöltöz, mert akkor biztos mindannyijukat meg fogják ölni. – Válaszoltam Ethannek végül.
A térképen nem arra voltam kíváncsi, hogy hol lehet még egy bejárat vagy hasonló hanem magára a szigetre. Menyire volt erdős és amennyire látszódott dobosnak vamint még is mekkora lehetett. Menyi ideig tartana körbe járni és hasonlókra. Végül David jött vissza oda hozzám.
- Nem magát a többi bejáratott kerestem rajta, hanem hogy merre kereshetjük azokat. Tessék szükséged lesz rá. Te jobban ismered Rachelt mint én. Találd meg Rachelt próbáld megnyugtatni és menjetek ki a partra. Fésüljétek át barlang menti partszakaszt valamint azt a részt, ami a megjelölt ponthoz közel van. Ne hagyd hogy repüljön, az égen könnyű célpont. Te se bíz teljesen az álcázásodban, ha valakit utánunk küldött Magneto, akkor a nanitok alapján képesek lesznek nagyjából bemérni. Valószínűleg van egy időkorlát is, amiről nem szólt nekünk, szóval sietnünk kell, de ugyan akkor az előzőhöz hasonló csapdákkal is találkozhatunk, szóval minden egyes lépést kétszer is gondoljunk át. Mi addig Ethannel a víz alatt nézünk körbe. Remélhetőleg nem fogunk eltévedni. Rachel 10 percenként lépjen velünk telepatikusan kapcsolatba ha képes rá, valamint használjuk a búvár ruhák rádióját, hogy tudjuk mi az aktuális helyzet a másik csapattal. Ha találtok, vagy találunk valamit, szólunk a másik csoportnak. A barlang másik oldalán, a parton találkozunk szerintem. Időt spórolunk vele, ha találtok vagy találunk valamit, nem kell ide visszajönni, vagy ha mégis, akkor is jóval biztonságosabb, mint az a hely ahol kiraktak minket. Nos másnak van jobb ötlete? – Vázoltam fel a tervemet Davidnek és Ethannek, miközben átadtam a GPS-t. Miután mindent rendeztünk elindultam kifelé David után. David és Rachel jó csapatot fognak tudni alkotni. Rachel képes fényt teremteni, talán képes megvakítani másokat David pedig az álcázásával kiütheti őket addig. Ha lenyugszik, akkor én és Ethan is jó csapatott alkothatunk. Ha megfagyasztom valaki körül a vizet ő még az előtt kiolvaszthatja, hogy belehalna, de ezzel ideiglenesen mozgásképtelenné tehetjük az illetőket. Persze ez elégé veszélyes és időigényes is. Ezért is nem akartam az atlantisziakon használni. Meg aztán kérdéses hogy Ethan képes-e a víz alatt is hőt termelni, bár az előbbi mondata alapján úgy ítélem, meg hogy igen. A kezemet még mindig csípi a sóstenger víz de nem foglalkozom vele, ahogy azzal sem amit láttunk. Próbálom elterelni a figyelmemet a felvételről és elkerülni, hogy folytatása is legyen.

by **Adam Taylor** Vas. 29 Jan. 2012, 23:32

Grigorij nem rejtőzött el megfelelően, ezért egy váratlan érkező meglepi. A lány kifelé halad. Észreveszi őt. A fiú a kezében lévő víz alatt is működő puskát a lányra emeli. Mivel a másik nem gyakorlott búvár esélye sem lehet kitérni. A fiú gondosan céloz és hasba lövi. Egyetlen tiszta lövés. A sok éves tapasztalatában bízik. Mivel a fiú jó úszó ezért odaúszik a sérült lányhoz. Nem akarja jobban megsebesíteni. A lány testében lévő fém szigony a hasában éppen elég lesz. A férfi elengedi a puskát és bebiztosítja azt. Aztán megragadja a lányt és húzni kezdi. Kivonszolja a partra. Mivel elég jó úszó úgy gondolja nem okozhat komoly nehézséget. Amikor a partra értek lányra néz. Ellenőrzi mennyire rossz az állapota aztán ránéz. Elmosolyodik a mosolya furcsán lágy, ahogy megnézi a sebet. Leveszi a sisakját, aztán a lányét is.
- Mik a társaid képességei? - kérdezi a férfi mosolyogva. - Ha elmondod nekem életben hagylak. Garantálom, hogy Magnetotol is megvédelek. viszont segíts nekem. Akkor talán a társaid sem halnak meg. - mondja a férfi nyugodt hangon végig a lány szemébe nézve. Közben a lány felszerelését nézte át. hátha talál benne valami érdekeset.

by **Thorhalla** Hétf. 30 Jan. 2012, 11:15

Kérlek feltételes módban írj, mert még szegény Rachel-nek is van esélye védekezni, tenni valamit.

by **Ammon Einarson** Hétf. 30 Jan. 2012, 12:01

Karasu hivatott, hogy ismét feladatom akadt. Mikor elértem hozzá egy térképen mutatott rá egy pontra és mondta is, egy őrszemünkkel nem tudunk kapcsolatot létesíteni. Megnéztem magamnak a pontot még egyszer.
- Értettem mester.
Majd már indultam is kifelé. Az egyik oldalsó kapun rohantam ki. Sétatempó 10 perc, akár már itt fenn is lehet valaki ha leütötte az őrszemet. A legrövidebb úton indulok meg az őrszem posztja felé. Miközben elmegyek az épület mellett azért ott is alaposan körbenézek, netán a betolakodó már itt bújik valahol s lábnyomokat keresek a hóban mert ha találnék akkor könnyedén meglelhetném. Ha nem szúrok ki semmit az épület környékén akkor a poszt felé indulok tovább, erőltetett sétatempóban, nehogy elrohanjak esetleg mellette vagy nyomok mellett. És figyelem is, hogy lábnyomokat találok-e vagy bármilyen más nyomot ami elárulja, hogy merre lehet az illető vagy illetők.

by **Quentine Constantine** Hétf. 30 Jan. 2012, 13:17

Miközben pánikolva úszok kifelé, meglátom a férfit, aki egyértelműen utánunk jött. Úgy tűnik, Magnetonak nem elég, hogy túszai vannak, chipeket ültet belénk, és folyamatosan figyel minket, még egy kémet is utánunk küldött.
Gyorsan kell reagálnom, de a fickó is gyors. Fegyvere is van, amivel én nem büszkélkedhetek, és nem hiszem, hogy víz alatt ki tudnék térni a lövedékek elől, úgyhogy reflexből cselekszem. Ha a ruhám engedi, szárnyaim megjelennek, és azok borulnak rám védekezésképpen. Ha nem, akkor egyszerűen a kezeimet kapom magam elé. De a valódi védekezés az lenne, hogy megpróbálok behatolni a fejébe. A sokk miatt nem tudom, hogy ez sikerülni fog-e, de ha megy, akkor nem is akarom túlkomplikálni, egyszerűen csak megzavarom egy képpel, mintha egy méterrel odébb lennék a vízben, ez talán a legegyszerűbb. Remélem valamit sikerül csinálnom, és a többiek hamar ideérnek. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy elszakadtam tőlük?!

by **Serena Davidson** Szer. 01 Feb. 2012, 11:16

Végre valahára meg is érkeztünk magához az épülethez, monumentális darab volt, azt meg kellett hagyni, ahogyan azt is, hogy a Japánoknak volt érzéke az építkezésekhez, és a Kéznek meg volt stílusa, hogy pont ezt a helyet választották maguknak. Ráadásul, ami nekik jó, nekünk kevéssé, hogy csak három bejárat volt, ebből az egyik igencsak őrzött. A másiknál kevesebben voltak, de akkor is úgy kellett lecsapni az őröket, hogy ne haljanak bele és még elrejteni őket, hogy ezeknek már ne tűnjön fel az eltűnése és az, hogy nem állnak az ajtóban. Odabent pedig, hogy miként tudnánk megszerezni, amit kellett, igazán jó kérdés volt. Majd ha bent voltunk, akkor kiderül. Andrew-re néztem, amikor mondta, hogy miként kéne bejutni. Biccentettem neki.
- Rendben! Utánad pubi! – mondtam.
Így ha el is indult az egyik irányba, akkor továbbra is hangtalanul közlekedve próbálom követni, hogy a kamerák ne vegyenek észre.

by **Albert Shear** Csüt. 02 Feb. 2012, 00:16

Az őrszem eliminálása után végül Lorna vette kezébe az irányítást. Yusufot nem zavarta. Olyannyira hozzászokott a parancsvégrehajtás mellett a magányos farkas életmódhoz, hogy észre sem vette magát. Pedig ha nem is klasszikus módon, de rangidősnek számíthatott. Mégsem ragadta magához a trió vezetését, csak sodródott az árral. Természetesen amikor Ramirez átöltözött, meglódult Yusuf fantáziája és már látta maga előtt, ahogy megöli a férfit. Aztán tévedésre fogja, hiszen kinézetre minden ninja egyforma. Eme tervét egyelőre félre teszi, mert az álruha segíthet nekik bejutni.
- Az a véleményem, - kezdi suttogva - hogy az álruhát kihasználva kéne az oldalajtók egyikéhez jutnotok. Ott le kéne ütnötök az őröket és óvatosan, be kéne nyitnotok az ajtón. Vigyázzatok. Lehetnek riasztók és csapdák. Én máshol próbálok bejutni. Ha ketté válunk, megduplázzuk az esélyeinket is a sikerre. Szerintem.
Azzal, szinte válaszra sem várva egy olyan vesszőt húz elő a tegezéből, amelynek a tolla mögé be tudja fűzni a parakord kötelét, a hegye pedig a becsapódás után esernyőszerűen szétnyílik. Ez utóbbi tulajdonsága teszi ezt a vesszőt tökéletessé arra, hogy Yusuf feljusson egy emeletre.
Yusuf gyors mozdulatokkal hurkolja a vessző végére a vékony, de nagy teherbírású kötelet. Aztán kinéz magának egy fedett falrészt. Ha talál, akkor azon ablakot keres, ahol behatolhat. Ha ez is megvan, útjára engedi a nyílvesszőt, ami remélhetőleg olyan pályára állítja a paracordot, hogy Yusuf könnyen megközelítheti segítségével az ablakot, amit először megpróbál óvatosan benyomni. Ha idáig eljut, de nem tudja kézzel benyomni az ablakot, akkor először fél kézzel a késével próbálkozik. Ha ez utóbbi módszer sem lesz célravezető, akkor kénytelen lesz erősebben próbálkozni, hogy bejusson.

by **Thorhalla** Csüt. 02 Feb. 2012, 11:40

??:?? – Japán, ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Lorna Howlett, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim és Hjuchia Algernon

A csapat kettőbe vált Yusuf mondása alapján, a férfi sikeresen kilőtte a nyilát a falra és feltudott rajta mászni úgy, hogy a kamerákat is elkerülte, így feljutott az emeletre az egyik ablakhoz. Amit pedig sikeresen be is tudott nyomni riasztók megszólalása nélkül. Odabent egy árnyasabb, sötétebb folyosóra ért, mellette közvetlen a lépcsők voltak jobb oldalra, balra a fal, és végig a folyosón amennyire innen látszott hét-hét ajtó.

A csapat másik fele pedig az ajtón való bejutást kellett, hogy válassza, Bishop-nak kellett elindulnia az ajtó irányába, ha meg is tette, akkor minden gond nélkül megtudott érkezni ahhoz a ponthoz, hogy ott állt a két ninja előtt, azok szóra sem méltatták a ruhája miatt. Azonban a csapat már megszokhatta, hogy semmi sem megy ennyire könnyen ekkor lépett ki az ajtón Algernon, a társuk. A fiú pedig az ajtóban álló ninja ruháján egyből felismeri, hogy az a ninja áll itt, akivel nemrég megszakadt a kapcsolat és ő utána küldték őt, hogy keresse meg és nézze meg, hogy mi lehet vele.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 3 00120

??:?? – ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Ethan Jackson, Rachel Wilcox, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

Daniel, ahogyan azt nézte, hogy merre lehet még barlang, két további helyet talált a szigetnél, egy zátonyos részen nem is olyan messze maguktól, illetve egy hasonló sziklás részen a sziget ellentétes végén. A közelebbi olyan negyedórára lehetett innen, a távolabbi pedig talán egy óra. Révén senki sincs nagyon hozzászokva ahhoz, hogy ússzon. Gyalog lehet, hogy gyorsabban odaérne a társaság.

Rachel volt az, aki elindult úszva kifelé, ahol Grigorij már várta, a fiú pedig lőtt. Rachel még idejében bontotta ki a szárnyait, amivel némileg lassította a lövést, ami elérte, de a szigony még így is a hasába állt, noha nem olyan mélyen, mint kellett volna. Sajnos nem sikerült most ilyen gyorsan a képességét használni a lánynak. A hasából a vér egyből bemocskolta a vizet, a fiú pedig megragadta a lányt és elkezdte kifelé húzni a part irányába.

A többiek ekkor indultak kifelé és látták, hogy mi is történik ott, a vért és azt is, hogy Rachel dulakodik valakivel. A kellemetlenebb az volt, amit mindenki megpillanthatott ekkor. Fél tucat legalább egy-másfél méteres cápa jelent meg, amiket a vér szaga vonzott ide a közelből.

by **Ammon Einarson** Csüt. 02 Feb. 2012, 15:19

Leérek a kapuhoz hamar és kilépek rajta, fejem már körbetekintésre emelném mikor a látótérben az elveszett őrszemünk van és befelé igyekszik. Felvont szemöldökkel nézek rá először, értetlenül de hamar átvált komorrá és határozottá.
- Magyarázatot.
Mondom határozottan és csendben várom, hogy mondja mégis honnan jött neki, hogy elsétál a posztról. Ám gyanakvóan tekintek az előttem állóra, nem emlékszem, hogy valaha is előfordult volna, hogy valaki elhagyta volna a posztját csak így.

by **Bishop** Csüt. 02 Feb. 2012, 20:24

A ruhám előnyeit szépen ki lehet használni, nyugodtan egyszerűen odasétálok a két őr elé, úgy tűnik minden jól megy. Az eredeti tervem valami olyasmi lett volna, hogy az egyiknek nekiesek a másikat meg lehetőleg Lorna elintézi addig és kész. De hirtelen megjelenik előttem egy ismerős arc, kicsit megállok előtte.
~ Magyarázatot? Hát... fene se tudja, segítene, nem segítene, ha tudná mi van... ezek képzett ninják, mit dilemmázok én itt?
Próbálom időközben a képességem beizzítani, eléggé rákészülök akármi is legyen. Végül úgy döntök, ellentétben saját elvemmel, hogy ezúttal nem válik be a szép szó elve, maximum ez az egész csak elterelésre lesz jó.
Amilyen gyorsan csak tudom mindenféle előkészület nélkül, egy nagyot előre lépni, a két őrt erősen ellökni, ha lehet az egyiket arcon is vágni az öklömmel, majd a kardom előrántani és a velem szemben állóhoz, a torkához szorítani. Hirtelen próbálok lenni, hogy ne számítson rá senki, közbe majd remélem, hogy a társam is tesz valamit, mondjuk a másik kettőt leüti. Már ha nem vágnak egyből szét szusinak.

by **Quentine Constantine** Pént. 03 Feb. 2012, 11:54

Ha eddig nem tértem volna magamhoz a sokkból, amit az imént látott események okoztam, az biztos, hogy most... Egy másik sokkba estem, amit a hasamból kiálló szigony okozott.
A szárnyaim már nem voltak elegendőek, hogy megállítsák a lövést, a gyomromba fúródó szigony pedig minden levegőt kipréselt a tüdőmből. Ahogy megragad a fickó, hogy magával húzzon, az első, ami eszembe jut, hogy nem tudom használni a képességemet. A sokk, a vérveszteség, az oxigénhiány, nem tudok koncentrálni, és nem túl nagy az esély arra, hogy itt meg fogok tudni nyugodni. Így egy kicsivel nehezebb lesz megmenteni magamat öhm... Fogalmam sincs ki elől.
Rögtön a fickó feje felé kapok, és megpróbálom levenni róla a búvármaszkját, leráncigálom, vagy letéptem róla, ahogy csak bírom, miközben lábammal keresek támasztékot, a hasa tájékába taposok, és próbálom elrúgni magamtól, ezzel is növelve az erőkifejtést a búvármaszkra. Plusz a levegőt is kipréselem belőle a rúgással talán. Talán.
Közben valahol a tudatom mélyén motoszkál az érzés, hogy nekem társaim is voltak, és előbb vagy utóbb ide kéne érniük, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy őket várjam. Amikor a lábamat emelem, hogy belerúgjak a fickóba, akkor nyilall igazán a belém a fájdalom, és a sós víz csípni kezdi a sebet, én meg sikítok, mint akit... Nos, hasba lőttek egy szigonnyal a tengerben.

by **Albert Shear** Pént. 03 Feb. 2012, 14:58

Yusuf a hideggel és a fájó végtagjaival dacolva húzta magát centiről centire, egyre feljebb. Amikor eléri a kiszemelt ablakot, a bal csuklójára tekeri a kötelet, miközben a jobbjával megtámaszkodott az ablakpárkányon. Mindeközben lábaival nem kalimpál, hanem a kötélen tartja magát velük. Aztán óvatosan benyomja az ablakot. Egy pillanatra behunyja a szemét, mert arra számít, hogy riasztóberendezést kötöttek a nyilvánvalóan nehezen megközelíthető "bejáratra". Szerencséjére nem számítottak rá. Miután megbizonyosodott arról, hogy a folyosó üres, bemászik a korábban kinyitott ablakon. Miután padlót ér a lába, megfordul és kinyúl a kötélért. Azt elkezdi feltekerni s amikor ezzel végez, az ablakpárkányra helyezi. Reményei szerint ott senki nem fogja bántani, így pedig nagyjából eltünteti a nyomait is. Ha pedig megszerzi amit keresnek, megmarad számára ez a menekülő út.
Becsukja az ablakot és megszemléli a környezetét. Ezután minden irányt, ajtót és sarkot megpróbál megjegyezni, hogy pontosan visszatérhessen majd ehhez az ablakhoz, ahol remélhetőleg várni fogja a menekülésének útja...
Óvatosan, minden lépést megfontolva indul el egyelőre az ajtók felé. Fülel, hátha hall hangokat. Figyeli a plafont, a beugrókat és az esetleges további ablak nyílásokat. Ha egyelőre nincs is riadó készültség, hamar az lehet. Óvatosan próbál meg be-be nyitni az ajtókon...ha az elsőnél nem talál semmit, vagy zárva van, akkor a következőhöz lép és így tovább.

by **Serena Davidson** Szomb. 04 Feb. 2012, 12:18

Andrew úton, és tökéletesen el is jutott a bejáratig, én közben próbáltam úgy mozogni a bokrok takarásában, hogy a lehető legközelebb jussak az őrökig. Meg kellett várnom, hogy a társam lépjen, mert különben kellemetlenségekbe futhatnánk. Ha már kellemetlenségek, az pedig az volt, hogy Algernon tűnt fel az ajtóban. A fenébe is pubi! Arról nem volt szó, hogy még te is itt leszel! Figyeltem a négyest, majd, ahogyan a társam elindult a képességét használva, hogy megtámadja az ajtóban levőket ugrok ki én a saját helyemről. Eddig remélhetőleg sikerült eljutnom a lehető legközelebb hozzájuk, ha igen, akkor a támadáskor ugrok elő és próbálok néhány gyors lépés után megérkezni az ellökött őrökhöz, révén, amennyire látom Andrew Algernon-t próbálta célba venni és leszerelni valahogyan, így a megérkezés után egy-egy halántékra mért ütéssel próbálom leütni őket.

by **Tyler** Szomb. 04 Feb. 2012, 13:41

Még mindig visszatartva a dühömet, válaszra sem méltatom a parancsokat, csak a két atlantiszit bámulom. Majd nagy nehezen visszafelé fordulva kifelé igyekszem, ahonnan jöttünk. Itt nem jutunk be vér nélkül semmiképpen sem. Jobba ha másfelől....persze, mégis miben lenne jobb....
Kifelé tempózok s látom ahogy Rachel dulakodik valakivel, sőt mintha cápákat is látnék valahogy. Rachel vérzik!
Próbál szabadulni, sokkal messzebb vannak, mint hogy utolérjem őket, így megpróbálok láncot idézni, bár itt a víz alatt furcsa lesz mozgatni. Ha sikerül, akkor megpróbálom meglendíteni, s a férfi-t gúzsba kötni a láncokkal. Talán az erőm elegendő lesz arra, hogy a láncokat elég gyorsan tudjam mozgatni, hogy csapdába ejtsem a férfit.

by **Sarah** Vas. 05 Feb. 2012, 02:28

A keresés végül hasznosnak bizonyult, és a barlangok annyira nincsenek is messze innen, legalább is nem tűnik vészesnek ilyen téren a helyzet, hacsak nem a sziget másik oldalán lévő járat az amelyik kell nekünk, akkor hosszú út vár ránk.
~ Remélem nem jön semmi egyéb prob... ~ Gondolkodnék magamban miközben kifelé úszunk, ám ezzel nem sikerül sokáig eljutnom, mert a kép ami elém tárul, nos felettébb kellemetlen. Rachel verekedik, vagy inkább mondjuk inkább úgy, próbál szabadulni valakitől, akit így messziről nem igazán látok hogy kicsoda, és azt se értem hogy mit is keres itt rajtunk kívül más, bár elég gyanús a dolog, főleg a vér és a kialakult helyzet miatt.
~ Ó remek, mit kapunk még? ~ Nem tetszik a dolog, bár azt hiszem ezen semmi furcsa nincsen. Van aki már reagál is a dologra, én pedig, jó munkás ember lévén próbálok úgyszintén valami hasznos dolgot csinálni, valamiféle csapatmunkát kierőltetni a dologban. A cápák ellenére, megpróbálok a lehető leggyorsabban közelebb úszni a dulakodó pároshoz, ügyelve hogy ne legyek útban a többieknek, és ha jönne esetleges támadás, akkor azt valami úton-módon elkerülni, bár szerintem jobban el lehet most foglalva a mi kis angyalkánkal, de az ember sosem tudhatja. Ha sikerül közel jutni, és még fogja Rachelt, akkor megkísérlem lehámozni róla a kezeit, bár remélem hogy a többiek ezt a problémát megoldják addigra. Ha jól jönnek össze a dolgok, akkor igyekszem a lányt minél gyorsabban kihúzni a partra, még mielőtt egyéb kellemetlen " hal életformák " csámcsognának rajta, bár a módszer amit választok erre kissé szokatlan, mivel nem vagyok tapasztalt búvár, egy egyszerű de elviekben nagyszerű módszerrel próbálkoznék megoldani az ügyet, átfogni a derekát és úgy úszni kifele, elvileg úgy nem annyira bonyolult a dolog, mintha maga mögött húzná a csuklójánál rángatva az ember. Bár mondjuk nem biztos hogy annyira legyengül, bár a víz alapján elég erősen vérzik szerencsétlen, úgyhogy egy kis támogatásra mindenképpen szüksége lehet.

by **Adam Taylor** Vas. 05 Feb. 2012, 13:42

Grigorij észreveszi a cápákat. A küzdő lány lábát ragadja meg és ellöki magától a cápák felé. Mivel nem először merül alá a vízbe ezért tudja, hogy figyelnie kell a lélegzetét ha nem akar sokkot kapni. Megragadja fegyverét, miközben körülnéz és higgadt gyors mozdulattal tűzkész állapotba helyezi. Aztána a vízben oldalra fordítja hogy kicsi legyen az ellenállása, és a barlang felé fordul mivel meglátja a többi ifjú angyalt. Egy hosszú sorozatot ereszt meg feléjük olyan 15-20 lövést. Ehhez kb.: egy másodpercre érinti a ravaszt. Aztán megfordul még fordulás közben visszaállítja a fegyvert egyes lövésre. A legközelebbi cápát veszi célba és rálő. Egyetlen pontos lövéssel intézi el. A gépkarabélya lövedéke erősebb mint egy szigony annak érdekében, hogy az ellenséges búvárok megerősített búvárruháit és a felszerelésüket is tönkretehesse. Aztán a víz alatt haladva elindul a part felé. egyenlőre nem érdekli más. Nem siet úszás közben sem. A fegyverébe a majdnem üres tár helyére frisset csúsztat. Az másikat egy másik tartóba teszi. Amikor nem kell folyamatosan lőni jól jön még. A fiú menet közben hátra hátra pillant és minden veszélyforrást figyel. Ha olyasmit lát ami árthat neki azonnal megfordul és belelő. A part legközelebbi szakasza felé tart.

by **Steven** Vas. 05 Feb. 2012, 17:02

A többiek nem válaszoltak. Nem is ellenezték, de nem is egyeztek bele a tervbe. Ez most viszont egyenlőre lényegtelen volt, mivel az egyik társunkat megtámadták.
~ Még is csak küldtek utánunk embereket. Legalább is egyet, de többre is számítani kell.~ Rachel úgy tűnt súlyosan megsebesült, minél gyorsabban el kellesz majd látni a sebét. Ezen persze az sem segített, hogy néhány cápát is idevonzott a vér szaga. Nehéz helyzet. Ethan és David indulnak is, hogy Rachelt mentsék, ami most hogy a támadó elengedte, és a ragadozók felé rúgta, különösen sürgőssé vált. Ezután láttam, hogy a támadó felénk fordul a kezében pedig már korábban is látható volt a fegyver így elégé sejthető volt, hogy mire készül. Megpróbálok még időben a többiek elé kerülni és az Eltérítés-t alkalmazva kivédeni a sorozatott. Ha ez sikerül, akkor elindulok a cápák felé.
- Én foglalkozom a cápákkal. Vigyázzatok, lehetnek a támadónak társai is. – Szóltam a többieknek közben, majd teljes tempóban megindultam a cápák felé. Próbáltam minél feltűnőbb módon viselkedni, ennek érdekében még a pengét is előhívom, hátha a fényre felfigyelnek, de sajnos Rachel még mindig vérzett, így elképzelhetőnek tartottam, hogy nem fognak velem foglalkozni. Hallom Rachel sikolyát a rádión keresztül. Elégé rossz a helyzet. Normál esetben megkérném, hogy próbálja meg telepatikus képességét használni a cápák ellen, hátha el tudja hitettetni velük, hogy valahol máshol finomabb vacsora található, de kétlem, hogy most elegendő lélek jelenléte van ahhoz, hogy ez sikerülhessen. Ha sikerül Rachel és a cápák közé kerülnöm, vagy magamra vonni a figyelmüket, akkor az Eltérítést alkalmazva, vagy ha az nem válik be, akkor egy erős ütéssel a fejükre célozva, próbálom elkergetni őket.
~A cápák alapjába véve nincsenek oda az emberi húsért, pont emiatt is lehet elkergetni állítólag egy cápát egyetlen erős ütéssel, ha emberekre támadnak. Azonban hogy egy egész rajnál is beválik-e, az majd hamarosan kiderül.~

by **Thorhalla** Hétf. 06 Feb. 2012, 13:44

??:?? – Japán, ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Lorna Howlett, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim és Hjuchia Algernon

Algernon szavaira a ninja nem felelt, ehelyett emberfeletti gyorsasággal reagált és lökte félre a másik kettőt, akik ott voltak, már úgy, hogy azok reagálni sem tudtak. Az egyiket Andrew még arcon is vágta úgy, hogy a földre zuhant, majd mire Al reagálhatott volna, Lorna került elő, őt már megismerte és kiütötte az őröket, míg a fiú torkához Andrew jóvoltából egy katana penge szorult.

Yusuf szerencsés volt, semmilyen hangot nem hallott a folyosón, egyedül odalentről lehetett japán kiáltásokat hallani, de azokat valószínűleg nem is értette. Ami talán furcsa volt, hogy a folyosón nem volt túl meleg, sőt talán egy ilyen helyhez képest egészségtelenül hideg is volt. A beugróknál sem látott semmit, így teljesen nyugodtan érkezett meg az első ajtóhoz, amit ki is tudott nyitni. Odabentről már meleget lehetett érezni, ott bent fűtöttek, egy ízlésesen berendezett szoba, bár amerikai jelleget is megütött, az asztalon pedig ismerős felszerelést látott. Így Yusufnak leeshet, hogy a társuk, Algernon lakószobáját találta meg, révén ő itt lakott Japánban, ebben az épületben.
A következő szoba koránt sem volt ennyire barátságos, ha ment tovább. Ott hideg volt, ablakok nyitva, a szoba közepébe hatalmas pentagramma felrajzolva, félig leégett és éppen nem égő gyertyákkal körbetéve. És három holttest feküdt a szobában, japánoknak tűntek, lehetséges, hogy a helyiek voltak azok.

Veszélyterem (Főmágustorony) - Page 3 00120

??:?? – ismeretlen hely és idő
Résztvevők: Ethan Jackson, Rachel Wilcox, David Ethan, Daniel Hamilton és Grigorij Taylor

Rachel küzdött, a sokk és az életveszély pedig megsokszorozta az erejét, mint ahogyan az ilyen helyzetben sokszor előfordul a kellően nagy adrenalinlökettől. Grigorij megpróbálta elkapni a lányt, de az hasba tudta rúgni és a ruhát is megtépni úgy, hogy a belső részre víz kezdjen szivárogni az arci részbe. Ekkor tudta csak a lányt a cápák felé lökni és lőni próbálni a többiek felé. A cápák eddigre megérkeztek, így a lövések jelentős része őket találta el, a maradékot pedig Steven a képességével blokkolta. Mikor a fiú menekülni akart Manó láncai kapták el a lábát és rántották vissza, jobban nem sikerült megragadni, mert a cápák útban voltak. Azok pedig támadtak, három halott volt, ennyit sikerült lelőni, egyet megtudott ütni Daniel, ami kissé hátrébb került és megrázta magát, egyelőre nem mert támadni, de még mindig ott volt kettő, amik közül az egyik elérte Rachel-t és a szárnyába harapott, a másik pedig David karjába harapott bele és törte el az alkarját és sebezte meg, amikor a fiú átkarolta az angyallányt.

by **Ammon Einarson** Hétf. 06 Feb. 2012, 20:28

Az őrszem nem válaszol sőt, hihetetlen sebességgel löki el a két mellettem álló őrt, üti meg az egyiküket. Nem vagy semmi.. Közben még egy ismerős is előbukkan Lorna személyében aki befejezi amit a másik kezdett és kiüti az őröket.
Az én torkomhoz pedig egy szép edzett penge ér, biztos vagyok benne, hogy vágásra kész. Bár nem értem miért nem egy vágásra intézett el mindhármunk, gyorsasága megvan hozzá. Elfordulok Lorna felé és arcomra feszültség ül ki de egy pillanat múlva el is tűnik és a szokásos semmilyen arckifejezésemet veszem fel.
~ Mindenre számítottam de arra nem, hogy pont ti jöttök. Bár némileg megnyugtató is mivel annyira bénák vagytok a csendes bejutásban, hogy az már nem is számít.~
- Szia Lorna, mi újság?
Miközben beszélek azért rálesek a fazonra is aki pengét tart a nyakamhoz. Megveregethetném a vállamat, hogy ilyen ügyes voltam. Még a katana-im is fennhagytam a szobámban.
- Ki az új barátod?

by **Albert Shear** Kedd 07 Feb. 2012, 15:00

Yusuf gondolkodóba esik. Az első szobába nem megy be, az látszólag nem kiemelten fontos dokumentumok őrzésére szolgál. Aztán a második ajtó mögött feltáruló látvány elbizonytalanítja. ~Ha el akarnék rejteni valamit, akkor oda tenném ahol senki sem keresi. Néhány halott egy ördögi jel társaságában eléggé rémisztő ahhoz, hogy ott ne keresgéljen egy átlagos tolvaj.~ Már-már azon van, hogy belépjen az ajtón. De az utolsó pillanatban megálljt parancsol a testének. Összevont szemöldökkel a háta mögé sandít. Vár. Hallgatózik. Folyamatosan figyeli a környezetét, hogy ne érje váratlan támadás vagy meglepetés. De gyorsan pörög az agya is tovább. ~ De ezek jakúzák. Japánok, akik ragaszkodnak a hagyományokhoz. A tisztelethez. Nem itt fogják elrejteni. ~ Bár folytatja az ajtók óvatos kinyitását, de megjegyzi magának a hullákkal tarkított szoba helyét, hogy ha a maradék öt helységből egyet se talál komolyabb átvizsgálásra érdemesnek, visszatérjen a rituálé helyszínére.

by **Sarah** Szer. 08 Feb. 2012, 14:08

Egészen okésan alakulnak a dolgok, legalább is úy tűnik, Rachel támadója kap is, el is engedi az angyalunkat, a cápák is kapnak, lehetne jobb? Bizony lehetne, így hogy még közelebb kell menni a cápákhoz eléggé neccessé vált a dolog, sőt ami azt illeti, túlságosan is problémás lett a dolog... Hogy honnan tudom?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ HOGY A MOCSKOS KURV@ ANYÁDAT TE RÜHES DÖG! - Ordítom ahogy ráharap az egyik drága hal felebarátunk a kezembe, ennek már ki kellett jönnie, s ilyen intenzív, kellemetlen, és gyötrő fizikális fájdalmat, igencsak régen éreztem magamon.
- Valaki szedje le rólunk ezeket a... Áh CSESZD MEG... Ezeket! - Miközben ezt mondom, igyekszem az ép kezemmel teljes erőből ráverni egyet az engem kóstolgató cápa orrára, hátha odébb áll, és remélem hogy nem tépi le a karomat, az meglehetősen kellemetlen lenne, és mivel itt vagyunk bármiféle orvosi felszerelés nélkül, nem hiszem hogy túlélném a dolgot, valószínűleg elvéreznék. Remélem hogy a többiek valahogy le tudják hámozni rólunk őket, és hogy az az elmebeteg puskás hapek nem akar hátbalőni minket, vagy ha mégis akkor az a hogy is hívják?... Daniel, azaz, szóval hogy fedez minket, mivel ebben a helyzetben jómagam nem tudok mit kezdeni, még csak leütni se tudnám mert túl messze van, abban is csak reménykedek hogy valakinek lesz ideje és energiája vissza ráncigálni, hogy inkább belőle legyen cápa eledel... Túl sokat reménykedek, és végül is, ketten tudnak valamit csinálni, valószínűleg nem tudnak ők sem mindenre figyelni. Ha elcsitulnak körülöttünk a dolgok, ha nem, megpróbálom Rachelt ugyan úgy a part felé segíteni, még mindig van egy működő kezem, és remélem hogy ez így is marad.

by Ajánlott tartalom