London romjai (Apokalipszis Kora)

Észak:
A kiborg akaratával képes a felhőket szétoszlatni. A pöröllyel úgy parancsol az időjárásnak, mintha az csak egy izom lenne a testében. Smiley és a fiatal pap tovább indulnak, de pár házal lemarad a másik három lovas, akik észrevesznek valamit. Egy csillogó szempárt, amikor közelebb lépnek látják, hogy ez az ereklye egy tigris bőre, aminek szemei rubinszerű ékkövekként fénylenek. Az ereklyét egy nő tartja, akinek üres fehér tekintette van.

A vörös ruhás nő körül egy aura táncol némán, amitől még vörösebb lesz minden.

Azonnal felismerik őt. Tao lovas főpapja, a száműzött varázstudó, akit Apokalipszis maga dobott ki Attilanról, amikor az lovasi címét követelte. "Hivatalosan" azért száműzték, mert valójában ember, de mindenki tudja, hogy az igazság az, hogy az uralkodó nem akart még egy Fájdalmat. A nő feledésbe is merült volna ha az Asgardi harcok során nem kerül elő és kezdi el lemészárolni minkét felett a hatalomért. Mára csak egy néven emlegetik a renegát asszonyt: Varázslónő.
- A kölyök kutyái, de aranyos. Vajon ezt is túléled ent?
Kérdezi és Tölgyre pillant, aki azonnal lángokba borul. A nő arcán mosoly jelenik meg és örömmel nézi a tűzet.
- Remélem, most az a rész jön, amikor megtámadtok. Úgyis unatkozom.
Mondja és finoman megnyalja a szája szélét, mintha csak egy egy falat ételt nézne.

Közép-London:
A kiborg és a pap békésen sétálnak előre látják, hogy délen már erdő van és keletre két ereklyét pillantanak meg. Egy fehér medált, egy kocsi romján lógni és egy íjat az egyik háztetőn.
Az erdőbe induló X-ek közé Bárd áll.
- Elég volt!
Mondja félhangosan és az ökle elektromos szikrákat kezd szórni.
- Nem érünk rá erre. Nem érdekel mit gondoltok egymásról, de most csak mi menthetjük meg magukat szóval nincs személyeskedés.
Hellstrom nézi a macit majd megfogja a fejét és lerakja April mellé. Thorhallát a hideg rázza ki, ahogy megérzi, hogy Ő itt van és már varázsolt is. Pár lépés után a fák közül látja Holocaust két harcosát. A többiek beérve őt ugyanúgy megpillantják a duót.

- Küld a testvérpárt haza – néztem komoran Bárdra. – Csak hátráltatnak minket ezzel a gyermekded viselkedéssel. Nem akarom a többiek halálát miattuk, igazából miatta – böktem a fejemmel a szárnyasra. – De mivel csak együtt mennek bárhova, így mindkettő menjen!
Már az erdőnél voltunk, mikor hirtelen kirázott a hideg, Stephanie itt volt s mágiát használt. Még mindig belesajdult a szívem s a lelkem, hogy ezt is elvette tőlem, az egyetlen dolgot, mi tényleg az enyém volt. A lelkem egy részét tépte el tőlem, már így is túl sokat vesztettem, a szerelmemet, Einar-t, ahogyan atyám végzett vele s végül azt, ami még én voltam, a mágiámat.
- Steph itt van – mondtam halkan. – Ha arra kerül a sor, hogy összecsapjunk vele, ő az én ügyem.
A fák közül kilépve megvolt kettő a lovasok közül, ezen esetben a többit foglalhatja le Stephanie, vagy éppen Holocaust-ot. Két ereklye volt itt, ennyit éreztem.
- Nem szerezhetik meg az ereklyéket! – mondtam.
S már lendültem is előre a páros irányába, láttuk a pörölyt, hogy mire képes s a pap is elektromossághoz ért. teljes erőből rugaszkodtam el s löktem el magam irányukba. Figyelve, hogy támadnak-e irányomba. A futás közben teljes erőből tapsoltam, hogy az így keltett lökéshullám a földre lökje őket. Ha támadnak, akkor egy a magasba ugrással próbálok kitérni a villámok, vagy lövések elől. Ha sikerül megérkeznem hozzájuk, akkor igyekszem kettejük közé beugrani, az egyik felé karddal vágok a dereka magasságában, míg a másikat ezzel egy időben fejbe rúgni.

Mikor a kiborg kimászik az árokból odajön hozzám és megragadja a vállamat. A pöröly lendül a fejem felé, de nem reagálok semmit. A fejem mellet megállt a fegyver. Tudtam, hogy nem üt meg. Ismerem annyira, hogy tudjam a programja nem engedi, de ha nem lenne a program akkor sem hiszem, hogy megütött volna. Egyszerűen csak az erejét próbálta fitogtatni. Lesöpröm a kezét a vállamról és elindultam. A kis srác és a kiborg előreszaladtak, addig én a többiekkel lassan sétálgattunk. Nem kell sehova sem sietnünk. Az ereklyék nem nagyon mennek sehova, de ha mégis akkor visszaszerezzük őket. Hamarosan valami furcsát pillantottam meg. Egy nő volt és egy ereklyét szorongatott. Az erejét használva felgyújtotta az egyik társamat. Sírni támadt kedvem az örömtől, hogy végre egy erős ellenfélbe botlottam. Már mióta erre vártam. Az egész testem bizseregni kezdett az izgalomtól és arcomon beteges mosoly jelent meg.
- Pontosan az a rész jön. Remélem élvezetes lesz a harc - mondtam a nőnek és felkészültem a csatára. Minkét kezem felnyílt a bőr és a vér kezdett kiáramolni belőle, de nem úgy mint egy normális embernek. Lebegett és egyre távolodott a vége a kezemtől. Mikor már elég hosszú volt megszilárdítottam és egy penge lett belőle.
- Kezdődjön hát a harc. - Amint ezt kimondtam már rohantam is a nő felé. Különböző irányokból próbáltam vágásokat ejteni felé.

Észak:
A nő egyetlen hatalmas ugrással elhátrál a fa-mutáns elől, az lassan ég szét, miközben az állatember a többiekhez megy. Blood Man azonnal készen áll a kihívásra. Varázslónő végig simítja az ajkait kihívóian mosolyogva.
- De aranyos vagy. Ha túléled lehet, hogy megtartalak ágyasnak, bár... mit tudsz még teremteni a véredből?
Kérdi pajkosan és a támadó férfi mögött jelenik meg a támadása után egy kék kénkő szagú teleportálással. Az ujjával rajzol a levegőben és a mutáns hátán vékony bőr felmetsző seb hasad fel. Ruháját elszakítva.

Dél:
/Mivel az előző reagomban egyszer se említettem, hogy a lovasok érzékelik az x-ment mégis ti itt előre készen álltatok a támadásokra és még reagáltatok is rájuk. Ez nem Age of Meta, szóval oktatásképpen nemes egyszerűséggel ignorálom a mostani postjaitokat./
Az atlantiszira Bárd néz.
- Vidd magaddal Hellstormot.
Mondja a férfit és a vörös hajú alak azonnal el is repül vele.
Thorhalla támad először. A tapsa lökéshullámot kelt, amitől a páros elzuhan. A testvérek elrepülnek és megszerzik a két ereklyét. A robotot egy vágás éri az oldalán majd a lábát egy tűzgolyó sebzi. A papot fejbe rúgja az istennő majd Bárd alatta robbantja fel a földet elektromossággal. Mire a fiú landolna és összeszedné magát egy hatalmas medveszerű teremtmény csapódik rá. Behemót ezt látva érkezik meg, de őt csak Jégangyal veszi észre, amikor az íjjal landol egy háztetőn.
/Látjátok? Most oda írtam ki vette őt észre./

Égben:
Hellstorm morogva fogta a lányt és nézte a harcot.
- Oktalanság volt ez... Remélem megéri majd.
Morogja majd mindketten látják a Big Ben romjain álló világító óriást.
- Alacsonyan repülj különben észre vesz.

//Z elnézést, de ha ők látnak minket. Mi miért is nem látjuk a felénk támadó ellenfelet? Egy komplett hadsereg jött és nem éppen csendben. Logikusnak tűnt ha olyan 8 ember lát minket akkor csak észrevesszük őket mi is. Csak úgy érdeklődöm, hogy ez általánosan használt képregényes fegyver? Már elnézést, de ez szerintem furcsa. Köszönöm a kalandlehetőséget, de mivel jelenleg egy több tonnás medve feszít rajtam a karakterem halott.//
Muguramat váratlanul a földre küldi egy találat. A fiú megpróbálja megidézni az erejét, de valami nagy erővel fejbe rúgja. A fiút elnyeli a sötétség. Mire a medve rá érkezik a rúgás már végzett vele. A hatalmas erejű találat összetörte a koponyáját.
//Nem tudok róla, hogy embernél nagyobb lenne az ellenállásom szóval a 30 tonnás erőnél már az is csoda, hogy még van feje a karakternek. Szerintem, ha tévedek majd kiderül.//

Tetszett a nő stílusa. Ritkán találkozni hozzám hasonló emberekkel. Úgy érzem, hogy élvezni fogom a harcot.
- Hát ha azt vesszük akkor bármilyen formába létre tudom hozni, de van néhány kedvencem. - Válaszoltam a nő kérdésére. Hirtelen mögém teleportált és valami egy kis sebet nyitott a hátamon. Erős képesség ha át tudott jutni az ellenállásomon. Végre egy igazi ellenfél. Érzem ahogy a hátamon lévő sebből kicsordul a vér. Elmosolyodok és az erőmet használva egy hosszú tüskét növesztek. Nagyon gyorsan nő és a nő mellkasát célzom meg vele. Akár sikerül akár nem a tüskét visszarántom a testembe, mert nem kéne sok vért veszíteni már az elején. Ha a támadás nem sikerül akkor megfordulok és újabb vágásokat próbálok felé intézni. Ha sikerül akkor valószínűleg a földön fog haldokolni és élvezettel nézem végig, ahogy szép lassan meghal.

A rúgás után a fiú elterült a földön s még a medve is megérkezett. Bíztam benne, hogy még életben volt, hisz nem kívántam eltévelyedése miatt a halálát. Robbanások voltak mellettem s a gépezetet is sikerült megvágni s megsebezni. Most már csak megadásra kellett felszólítani őt, s remélni, hogy valóban leteszi a fegyvert. Az a pöröly a kezében túl nagy hatalom volt számára.
- Add meg magad s tedd le a fegyvert! – mondtam komoran. – Ha megadod magad te s a társad is további sérülések nélkül távozhat innen, ezt én garantálom. Hátrányban vagy, nem győzhetsz, lásd ezt be s ne folyjon több vér feleslegesen.
S nem is állt szándékomban mindezt megcáfolni. Nem akartam, hogy vér folyjon s valóban elengedtem volna őt s a gyermeket is. mindezek ellenére sajnos számolnom kellett vele, hogy nem fogja megtenni. Amennyiben nem csak elengedi a fegyvert, hogy az leessen a földre, hanem támadni készül bármilyen módon, akkor az emberfeletti gyorsaságomra hagyatkozva lendülök felé s próbálom azonnal a fegyverforgató karját levágni a helyéről. Majd lendülve tovább próbálok távolabb ugrani, mert tudom, hogy egy hasonló képességű pöröly mire képes, láttam a nagybátyámat harcolni nem egyszer a Mjölnirrel. Nem kívántam azt, hogy a támadás révén egy adag villám találjon el.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység



//Ti nyílt terepen jöttetek, mi fedezékben, azért nem láttatok minket. Egyébként nem rúgott akkorát Halla, hogy belehaljon bárki is, ez a karakter nem öl meg senkit sem és ez Z is tudja. Ha úgy írtam volna, hogy teljes erőből támad, az lett volna a 30 tonnás és az ment volna halálra.//

Észak:
A nőt a hátból kiemelkedő tüskék telibe találják. A nő vért köpve zuhan a földre.
- Hogy? - kérdi véres buborékokat lehelve. - Kérlek... - kezd el sírni. - Kegyelmezz...
Hörgi és könnyek között néz fel a lovasra, miközben az egyik kezével remegve nyúl felé.
- Könyörgöm...

Dél:
/A harci körben az játszódik le, amit én leírok. A lovasok nyílt terepen jöttek és az X-ek fák között lopakodtak. Alapjáraton nem sérültettek volna meg természetesen, hanem oda írtam volna, hogy támadás indult. Következő körben ti kényelmesen tudtatok volna reagálni rá és ők a ti reakciótokra. Igen, így is előnyük lett volna, de ez a meglepetés lényege. Adam, ne oktass ki a mesélésből kérlek, magadat égeted ilyesmikkel./
Thorhalla és az X-men felpillant a szárnyas társuk pisztolylövéseire így a robot gyomron vágja Hallát. Nem sebzi, de ellöki addig ameddig a gépezet a pörölyért nyúl és annak a hatalmat nem használja.
A lövésekre azért figyeltek fel, mert a golyók robbantak, de a lovas könnyedén elkerülgette őket és a házon felfutva megragadta az ereklyét pontosan mielőtt Jégangyal elrepült volna.
A pöröly parancs szerint pokoli vihart robbant ki. A villámok mindenkire céloznak (kivéve Jégangyalt és behemótot), de sajnos a lupine ekkor találja el a gép kezét. A lövéstől a pöröly a földre zuhan és egy villám a gépet és méterekre repteti. Az ereklye utolsó parancsa szerint tomboló vihart teremt, de a villámok mindenkire vadásznak cikázva és parancsoló nélkül, a káosz egyre inkább terjed, a hőseinknek találniuk kell valami stabil pontot mielőtt az orkán erejű szél felkapja őket. Teddynek esélye se volt azonnal peregni kezd a levegőben.

Égben:
Hellstorm megragadja a lány torkát és szorítani kezdi.
- Ez az igazság. Apád halott. A néped halott. Mindenki, akit valaha ismertél és szerettél, halott. Mert ez az Apokalipszis Kora.
Mondja a férfi dühös és kegyetlen tekintettel.
- Apádat akarod látni? Az utolsó szálat keresed Atlantiszhoz? Az életedet? Öld meg Holocaustot és Apokalipszist, mert az apád halott és ezt most elmondom neked. Meghalt. Egy üres váz, amiben már nincs lélek. Nem menthetted meg. De a népedet és azt, amiért ő is küzdött azt igen. Ne ölesd meg magad.