Re: London romjai (Apokalipszis Kora)

by **Sarah** Szomb. 11 Feb. 2012, 01:20

- IGEN! - Ordítok elégedetten a vihar láttán, úgy érzem talán mégiscsak sínen vannak a dolgok, ám ekkor a következő amit észreveszek, hogy egy lövedék csapódik az egyik karomba, s akaratom ellenére így a pöröly a földön köt ki, ami pedig rosszabb, telibe talál egy villám engem is, és méterekre repít az ereklyétől. Próbálom minél hamarabb stabilizálni magam, és igen gyorsan felmérni a helyzetet. " Elemzés... Javasolt taktika: alacsonyan maradni és gyorsan mozogni.. Elsődleges feladat frissítve: Szerezd vissza a pörölyt, most!... Elektromos töltést érzékeltem a levegőben, abszorbeálás aktiválva.. Akkumulátorok ellenőrzése... " Elvileg egy villám kapott telibe, tiszta energia és nem is kevés, ha esetlegesen volt akkora szerencsém, és az ellenőrzés túltöltést jelez, akkor a lézerágyúval rálövök arra, aki megpróbálja megszerezni a pörölyt, vagy bárki másra, elkerülvén így a túltöltődést, de főleg arra koncentrálok aki a pörölyért megy, ha lesz ilyen. Akár sikerül, akár nem, lehajolok, a kezeimet az oldalamhoz szorítom, a térdeim kissé megrogyasztom, majd " kilövöm " magam a pöröly irányába, olyan gyorsan ahogyan csak bírom, és meg sem állok amíg elérem, és természetesen érte nyúlok. Ha sikerül ismét magamhoz vennem, akkor kezdetnek egy tiszta sokkolással megpróbálok mindenkit eltávolítani a közelemből, hogy legyen időm nyugodtan töltődni. Amennyiben ez nem lehetséges, mert valaki már felvette az ereklyét, akkor ugyan így megállás nélkül konkrétan neki rohanok, és megpróbálom kitépni a kezéből pár csuklóra mért ütés keretében, ha máshogy nem megy. Ezen verzióban számítok természetesen támadásra is, amit próbálok elkerülni, de ennek nem garantált a sikere.

by **Thorhalla** Szomb. 11 Feb. 2012, 01:39

Jól éreztem, hogy haza kellett volna küldeni a testvérpárt. A támadása sikeresen elrontott mindent, mert megtorpantam s már éreztem is az ellenfelem rágást a hasamon. Két lépést tántorodtam hátra, de már nem volt időm a karját lecsapni s így a villámok mindenfelé cikázni kezdtek, főleg, hogy az ereklye a földre érkezett le. Az átokba! Hatalmas szél keletkezett, mi még engem is képes lesz majd elrepíteni, ha így folytatódik. Az egyik ellenfelemet is eltalálta, így métereket repült, amíg a földön van, addig valószínűleg ártalmatlan. Így nem is várakoztam tovább, nem akartam kivárni, hogy talpra álljon máris vetődtem a pöröly irányába s próbáltam azonnal megfogni. Ha sikerült, ha nem s a közelben voltam az ellenfelemre pillantottam, biztosra vettem, hogy nem fogja feladni a fegyvert, jómagam s más sem tette volna. Ha bármilyen módon próbált közelebb jutni, vagy támadni azonnal aktiváltam néhai szerelmem fegyverének képességét s jégfalat húztam ellenfelem s magam közé. Bíztam benne, hogy megvéd a támadásoktól s a villámoktól is, míg a fegyvert megszerezem, ha sikerül megszerezni s nem a levegőben kötök ki jómagam is a hatalmának köszönhetően.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység

by **Elizabeth Hemwer** Szomb. 11 Feb. 2012, 10:05

Háttal álltam a nőnek. Ő az erejével egy sebet ütött a hátamon, de erre rögtön reagálva egy hosszú tüske jött ki a hátamból. Átszúrta a nő mellkasát. Bizsergető érzés volt ahogy a vérem átszúrja a testét. A fegyveremet gyorsan vissza is húztam és megfordultam, hogy lássam az ellenfelem állapotát. Egy seb tátongott rajta és láthatóan haldoklott. Élveztem ahogy vért köpködve könyörög az életéért. Közelebb lépek hozzá, majd megpróbálom az ereklyét lekapni róla és félredobni nehogy próbálkozzon valamivel. Ezek után megragadom és közel emelem magamhoz.
- Annyira szép ahogy szenvedsz. Nem tudok betelni a látvánnyal, de sajnos küldetésen vagyok és nagyon szorít az idő, így nem tudjuk kiélvezni egymás társaságát- mondtam és arcához közel hajolva a szájából kicsorduló vért néztem majd egy hirtelen mozdulattal megnyaltam azt.
- Finom véred van. Amúgy mi van azzal, hogy az ágyasoddá teszel? Most már nem olyan nagy a szád mi? Undorító vagy. Még a hulláddal sem közösülnék, pedig nem hangzik rosszul.- Ekkor beteges kacaj hagyja el a számat.
- Mosta az egyszer kegyelmes leszek. Nem kínozzalak meg. Gyors és fájdalommentes halálod lesz. - Amint ezeket kimondtam már indult is a kezemen lévő penge a feje irányába, hogy levágjam azt. Ha sikeresen megöltem felveszem az ereklyét és elindulok a többiek után.

by **Tyler** Szomb. 11 Feb. 2012, 13:53

Morogva céloz a kiborgra, s annak a pörölyt tartó kezére. El is találja, de sokkal rosszabb lesz az eredménye, mint gondolta volna. Ugyan elejti a pörölyt - közben Troy lövéseit is hallja - de már nincs idő arra, hogy bármerre is mozduljon. A vihar kontrollálhatatlanná válik. A villámok és szél cibálja a testét. Megpróbálja belemélyeszteni a karmait a betonba (ha van), vagy jobb híján egy közeli fába, vagy a kocsiba. Miközben minden erejével a medált szorongatja a másik kezével. Próbálja valahogy aktiválni, a medálra koncentrálni, hátha talán képes arra az ereklye, hogy megszüntesse a vihart vagy valami ilyesmi. Ha egyáltalán sikerül neki valahogy életet verni ebbe az istenverte ereklyébe.

Piszok gyors a fickó, a lövéseivel nem is tudja eltalálni, de még csak követni sem. Épp készül arra, hogy felszálljon, de a fickó másodpercek alatt felkapaszkodik, és megmarkolja az íjat. Szinte azonnal reagál, a képességével megpróbálja lefagyasztani Behemót lábait, majd a pisztolyt tartó kezére, csuklójára jókora jégtüskéket teremt, és megpróbálja beleszúrni az íjat markoló ellenség kezébe majd hátraugrani és a levegőbe emelkedni. Ha elég gyors talán meg tudja előzni a fickó reakcióját vagy nyerni egy kis időt. Mindenesetre előbb megpróbálja megtartani az íjat, s bár a hirtelen támadt vihar miatt képtelen talpon maradni - legalábbis sokáig - megpróbál egy jégkupolát teremteni maga köré, hagyva a támadást Behemót ellen. Ha nem engedi el az íjat, a keze így is, úgy is megfagy, ráadásul a vihar is lecsap rá. Legalábbis nagyon reméli, hogy képes időben elég erős jeget teremteni, hogy a vihar ne kapja fel.

by **Teddy** Vas. 12 Feb. 2012, 17:32

Lövések, durranások, mindenkinek elvonják a figyelmét a sajátjaink, ez olyan aranyos, majd költök róla egy verset, de most fontosabb a hirtelen kialakult vihar, aminek a leges legelső széllökése elsodor.
- REPÜLŐŐŐŐŐŐŐK!!! - Ordítok boldogan, ritka alkalmak egyike, bár nem én irányítom, de nagyon élvezem, olyan mint egy kiszámíthatatlan, sínek és biztonsági cuccok nélküli űberbrutál hullámvasút.
- WÍÍÍÍÍÍ! - Ez a pörgésre adott reakcióm, nagyon élvezem, ha ember lennék valószínűleg másodperceken belül telihánynám a környezetem, de szerencsére nekem ilyen apróságoktól nem kell tartanom, szóval boldog vagyok.
- Mint a medve fent a fán, elsodort egy hurrikán! - Dúdolászom boldogan ezt a frissen kitalált és nagyon bocsék rímet, s bár nekem személy szerint nem tetszik, mégsem bírtam megállni hogy ki ne mondjam, csak mert most olyan verselhetnékes kedvemben vagyok, és ilyenkor én aztán megmondom. Próbálok végignézni a társaságon még mielőtt esetleg túl messzire kerülök, hogy mi érdekesség folyik lent, meg persze a messzibe is nézek hátha látok valami érdekeset.

by **A Misztikus Pókember** Vas. 12 Feb. 2012, 19:16

Egy pillanat alatt elégedett vigyorra húzódik a közel sem csupasz képem. Ahogy a kezem az ereklyére fonódik. De főleg mikor rászorítok, olyannyira, hogy lehetőség szerint elérjem a kék kezét és abba mélyedjenek a körmeim. Miközben a jobbos horoggal meg is küldöm az angyali orcáját. Noha nem várom meg, hogy a másikat felém fordítsa inkább meghintem még eggyel az előző oldalt. A lábam a hasába húzom, a karmok a lábamon a hasába marnak ha minden jól meg. Miközben fogást váltok a szárnyára. Erősen rászorítok és felkészülök a távozásra. Megpróbálom még egyszer jól megtépni a szárnyát, ahogy igazán vékony lehet a bőr, majd elrugaszkodni a terv szerint zuhanó madárkáról egy másik xel jelölt kölyökre, mielőtt az elsőt biztosan megölném az ösztöneimmel. Ha eddig megvagyok már csak a finom landolásra figyelek és, hogy semmi nagy és fénylő ne emelkedjen rám lehetőleg. Féltem az irhám...

by **April** Hétf. 13 Feb. 2012, 14:38

A tűzgolyóval és a fegyverrel sikerül elég jól meglepnünk őket, de van náluk valami, egész pontosan a robotnál, ami több, mint egyszerű fegyver. Egészen hamar megbizonyosodhatunk róla, hogy a birtokukban van egy ereklye, és nem is akármilyen. Amikor villámok kezdenek cikázni, és hatalmas erejű szél kavarog, a legközelebbi kapualjt keresem meg. Ha zárva lenne a kapu, a fegyveremmel lövöm szét a zárat, aztán belépek az ajtón. Nem megyek nagyon be a házba, épp csak egy pár lépést, hogy a falak megvédjenek a tomboló széltől, és a villámoktól. Remélem, hogy azért nem lesz akkora a vihar, hogy szétkapja ezt a házat, mert akkor aztán tényleg semmi lehetőségem nem marad. A nyitott kapun keresztül lesek ki, hogy mi folyik odakinn, mi van a robottal, Thorhallával, meg a többiekkel. Egyelőre úgy néz ki, hogy ha valakinek sikerül elérnie a pörölyt, és megállítja a vihart, akkor nagy előnyben leszünk, sikerült szétzilálni a soraikat, és megkaparinthatunk még egy ereklyét.

by **Morsus** Szer. 15 Feb. 2012, 20:57

Észak:
Steph-re Blood Man a végső csapást méri, amikor a holtest nevetni kezd. majd lassan a nevetés máshonnan érkezik és a világ folyóssá válik. Mikor minden összeáll, minden majdnem ugyanott volt csak Steph ül egy kövön és nézi a férfi kacarászva.
- De aranyos vagy! Azt hiszed képes lennél megölni. Ez a naiv büszkeség emlékeztet egy pasira, akit megöltem.
A nő szavai után délre hatalmas fénnyel és égzengéssel kezd növekedni egy vihar. majd egy villám a férfiba csap és az eltűnik. A Varázslónő ösztönösen emeli a pajzsát és hárítja a villámokat.

Az atlantiszi ledobta a férfit, aki már a levegőben elkapott egy romot és elkezdett vissza mászni. Holocaust pedig háztömbökről pillantja meg a lányt és azonnal rálő egy lézert mielőtt a lány egyáltalán elég közel érne. Mikor a lány elkerülni azt akkor Apokalipszis fiába egy villám csap és eltűnök. A lány hátra pillantva látja az őrült vihart, amiből egy villám eltalálja és eltűnik.

Dél:
A pöröly őrületének hála szinte mindennek a levegőbe emelkedik. Thorhalla elsőként veti magát rá az ereklyére és megragadva azt a megannyi villám a föld ereklyéibe csapódik bele. Amikor Behemót és Jégangyal egymásnak támadnának a köztük lévő ereklyét eltalálja egy villám és az világítani kezd. A két férfit ellöki egymástól és a következő pillanatban több száz villám csapódik be a földbe, mindenki talál legalább egy.

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1211-del-amerikai-esoerdok#11935

by **Ko-Rel** Csüt. 16 Feb. 2012, 11:18

Lenéztem az azonnal visszaindulni kívánó szárazföldire. Ennyire makacs emberrel régen találkoztam. Nem értette meg, hogy nekem mennyire fontos ez, amikor ő maga is pontosan ugyanazt tette, amit én. Csak éppen Magneto-ért, és nem pedig az apámért. Végül Holocaust felé néztem, aki még észre is vett. Nem volt baj, mert legalább tudja, hogy közeledem, ha a célomat még nem is. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom azzal, hogy odaérjek hozzá, de az ilyen ellenséges fogadtatásra sem számítottam. Könnyedén tértem ki a támadása útjából és indultam volna meg újra felé, egy villám csapott belé és tűnt el. Meglepetten néztem arra a helyre, ez nem ők voltak, ez sokkal inkább… hátrakaptam a fejemet, ahonnét jöttünk vihar tombolt. Mágikus vihar, találkoztam már odahaza mágiahasználókkal, nem voltak ritkák a népem körében, de ez?! Ez sokkal hatalmasabb volt annál. Egy villámot láttam meg, kitérni esélyem sem volt, csak a kezemet emeltem fel magam elé, majd a villám elért.

//Folytatás: Dél-Amerikai esőerdők//

by **Thorhalla** Csüt. 16 Feb. 2012, 13:40

Sikerült az ugrással elérnem a pörölyt, még azelőtt, hogy ellenfelem is megtehette volna mindezt. Már túlságosan is késő volt ahhoz, hogy próbáljam irányítani, így csak a földön próbáltam maradni s nem engedni, hogy a levegőbe emeljen. Villámok tovább cikáztak, nem láttam, hogy merre csaptak be, s mibe tették mindezt, de mikor a megannyi villám kezdett a föld felé haladni, akkor próbáltam elugrani a talajtól, hogy ne haljak bele, ha azok leérnek. Mágikus villámok, mi ellen nekem sem volt olyan nagy védelmem, mint szerettem volna. Igaz kockázatos is volt, révén a levegő is tele volt villámokkal. A többiekért így semmit sem tudtam tenni, csak bíztam benne, hogy senki sem fog belehalni ezekbe. Az utolsó mit láttam az egyik felém közeledő villám volt, Einar kardjával s a pöröllyel próbáltam felfogni, nehogy eltaláljon, de nem tudtam megtenni, még éreztem, hogy belém csapódik, de nem a fájdalom következett, hanem valami egészen más…

//Folytatás: Dél-amerikai esőerdők//

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Sarah** Csüt. 16 Feb. 2012, 19:59

Az ellenfelem ráveti magát a pörölyre, ám legyen, ha kell akkor akár egy a testén ütött lyukon keresztül, de elveszem tőle ha törik ha szakad! Legalább is így gondolom, egészen addig amíg el nem kezdenek mindenfelé villámok csapdosni, ettől kénytelen vagyok én is lefékezni, s felemelni a tekintetem az égre. Lenyűgöző hatalom, s mindez csak egy pörölyben, furcsállom hogy apokalipszis nem képes ilyeneket létrehozni, hiszen ő maga is egy isten, s akik eme fegyvert megalkották, nagyrészt már mind halottak... Nyomorult férgek. Végül hátrébb csúsztatom az egyik lábam, nagy port kavarva ezzel, s egy erőteljes lökéssel Thorhalla felé vetem magam.
- Égj a po... - Nem tudom befejezni ezt a stílusos támadás közbeni mondatom, de a támadásomat sem, hiszen telibe kap egy újabb villám, majd teljes sötétség következik.

//Folytatás:Dél-amerikai esőerdők.//

by Ajánlott tartalom