Másik Világ

Godzilla (new york szélén)

-Mi jár a fejemben? Azt hiszem, egy kicsit még maradok- az események minden tragikuma ellenére Rat valahogy túlzottan is, indokolatlanul vidáman mosolygott.
-Minden jót, bajtárs. - Nem tartóztatta Tao-t, s habár érezte a maradás rizikóját, úgy érezte, jól döntött. Az egész helyzet valami régi érzést ébresztett fel benne. Valami olyat, amiért talán.. ez az elátkozott gyenge lét is megérhette. Már nem emlékezett pontosan akkori döntésének miértjeire, de ha valami okot akart találni rá, hosszú idő óta most először, az ideiglenes agybajon kívül végre valami más is kínálkozott.
Ahogy a bárgyilkos távolodni kezdett, Rat visszafordult a kompánia felé, és a mosoly lassan, a hősi érzettel együtt, elpárolgott. Erőt látott.. Mérhetetlen erőt, amihez.. kevés volt. Még tábori szanitécnek sem volt elég.
Rat elfintorodott, és mikor az ismeretlen csaj ráförmedt, nem is gondolkozott, csak mozdult a kislány felé. Eddig tartott ki az az édes érzés, és ennyi kellett, hogy megtörjön az előbbi akarat.
-Gyere, elmegyünk. Biztonságba. - nyúlt a kislányért, hogy felkapja, és biztonságos helyre menekítse. Így jobban belegondolva, időszerű volt utána nézni, mi van a csapattal. Jól értettek ugyan a túléléshez, de egy ekkora böhöm dögre biztos nem voltak felkészülve. Kellett oda a vezér. Azt az átokverte adósságozt később is törlesztheti.
Ha megvan a kislány, akkor rohanvást indul Tao nyomában a gyíktól ellentétes irányba, majd haza felé veszi az irányt.

Még mindig követem a furcsa alakot, aki egyszerűen ráfolyik egy nőre, valamilyen szinten és orvoslásról beszél, az pedig egyszerűen ráförmed... Ömm... Nem emlékszem már a nevére, de régebb óta ismerem, mint ezt a nőszemélyt, talán pár órája? Nem tudom, de olyan hirtelen és agresszívan szólal fel a vörös nő, hogy engem is megijeszt vele. Miért nem tud senki sem barátságos, vagy talán inkább normális lenni ezen a helyen? Miért? Akárhogyan is, ez a bizonyos... Még mindig nem tudom a nevét... Ömm.. Nem lényeg talán, már cselekszik is, én pedig nem igazán ellenzem a dolgot, mármint nem próbálok ellenállni, vagy bármi ilyesmi, egyrészt azért, mert nincs rá okom, másrészt meg valamilyen szinten még mindig nem tértem magamhoz a korábban történtekből, ez után pedig megint félek kissé, félek ettől a túlzottan agresszív nőszemélytől, szeretnék távol lenni tőle, és ha jól értettem, bár nem vagyok benne biztos, mert sok dolog történik, meg történt és gyorsan, de ha jól értettem, akkor talán ő elvisz innen, és ha úgy alakul, remélem hogy minél messzebbre, nem szeretnék ezeknek az embereknek a társaságában lenni, leszámítva azt az alakot, aki ide hozott minket, ő tényleg rendesnek és normálisnak tűnik, azt leszámítva hogy éppen valaki máson... Nem is tudom mit csinál, én még ilyesmit nem láttam korábban, így bár ( valószínűleg ) távolodunk, mégis érdeklődve figyelem a dolgot.
- Ho... - Kezdenék bele, de egy pár pillanatra kénytelen vagyok egyből befejezni a beszélést, hiszen nem tudom, hogy biztosan meg akarom-e kérdezni... De mint mondtam ez csak pár pillanat.
- Hova megyünk? - Még az érdeklődést is fel lehet fedezni a hangomban, egy kevés zavartsággal és félelemmel körítve.

Felülök a szellemlovas motorjára, majd pedig kapaszkodom az úton és mit ne mondjak, valóban sokkalta pihentetőbb és gyorsabb módja ez az utazásnak, mintha csak gyalog próbáltam volna odajutni a lényhez, vagy annak a nyomába eredni. Mire feleszmélek, már meg is érkeztünk... Valahova, ahol viszont ismerős arcokat látok, akiknek pedig nem meglepően örülök, de nem vagyok olyan állapotban, hogy ezt kimutassam és a helyzet sem túlzottan megfelelő erre, ezért köszönésként maximum csak biccentek, majd pedig tovább pihenve hallgatom. Tanács is érkezik arra, hogy mit kéne nekem csinálnom, eléggé egyértelmű dolgok, de csak az egyiket látom lehetségesnek.
- Az egész város lakosságát elteleportálni lehetetlen, még kisebb csoportokban is, túlzottan sokan vannak... - De a pajzs, igen, az talán feltarthatja egy darabig a lényt, bár nem vagyok benne biztos, remélhetőleg nincs akkora ereje, mint amekkora ő maga... Valószínűleg van, de próbáljunk pozitívak maradni, az sok mindent képes megoldani. Leszállok a motorról, letérdelek a földre, szokásomhoz hűen, ha koncentrálni kell, bár most a nemrégen történt teleportálás "utóhatásai" miatt van ez főleg, hiszen így mégsem annyira megterhelő, a mai napon pedig már kissé túl sokszor csináltam ezt, de ha egyszer muszáj vagyok, hát legyen. Jeleket kezdek formázni a karjaimmal, közben pedig varázsszavakat mormolok, ezzel próbálok egy hatalmas kupolát vonni a lény köré, megfékezve így a továbbhaladásban és akármi is történjen, próbálom a lehető legtovább fent tartani, egyrészt hogy minél több időt nyerjek a civileknek, ha már képtelen vagyok kivinni innen őket, hiszen már az a hellicarrier is sok problémát okozott, New Yorkban pedig sokkal több ember van, mint amennyi azon elfér... Másrészt remélem, hogy akármi is jár Stark fejében, gyorsan képes kivitelezni.

Tengeren - Sarah, Gladiátor
Gladiátor lézerétől Hulk üvöltött egyet a rúgás sikeres volt, de a zöld óriás megfogta Kallark lábát. Mire gladiátor reagálhatott volna a férfi hatalmas erővel gyomron ütötte. A két alak a vízbe merül.
Logan és Póki lassan összeszedik a többieket és mind egy jég táblán lesznek.
- És most? - kérdezte Pókember.
- Most? Most elintézzük ezt a lényt mielőtt kiírtja a bolygót.
- Remek. Milyen hadsereggel?
Logan szótlanul Sarahékra néz.

St. Mariah kórház - Csilla, Steph
A férfi bólint.
- Vannak, de az se működik. Semmi sem működik! Muszáj idefent lennünk! A betegek folyamatosan feljönnek. Páran itt kell maradnunk, hogy felügyeljük.
Ekkor a lény lézert kezd lőni a szájából Soho felé...

Soho - Reptil, Lex/Bosszú
Mire Lex és Reptil mozdulhatnának egy pusztító lézert látnak meg, ami feléjük tart és az óriás lényből árad ki. A lézer könnyedén változtat mindent porrá.

Godzilla (new york szélén) - Tyranis, Ray Adam, Lea, Szehmet, Tao, Lance, Anastasia, Árny és Szellemlovas
Godzilla sugár lehelete a belvárost pusztítja amikor Árny varázsa elfogja őt.
Szehmet és Anastasia távoznak. Stark és Tyranis elkészülnek a bombával, ami nagyrészt Vasember vért részeit használja fel.
- Ügyes - mondja Stark. - Kedvelek. Ha túléljük kapsz egy nyalókát - mielőtt a lány egyáltalán vissza szólhatna vagy csak csúnyán nézne. - Na Jó.. kettőt.
A szavai végén a varázs megtörik, ami olyan erős csapást mér Árnyra, hogy az a földre zuhan, mintha egy vadhullám ütötte volna meg. A szörny folytatja a város pusztítását. Grendel elveszi a bombát. Már tudja, hogy valaki belekötne, de nem engedi.
- Én vagyok elég gyors, hogy feljussak és még talán távozzak mielőtt robbanna. Maguk csak zavarják meg, hogy ne engedjen ki sugarat ameddig bedobom a száján.

Godzilla (new york szélén)

Hová megyünk... Jó kérdés a lánytól, amire Rat nem tudta a választ. Első gondolata az otthon volt, hiszen felelős volt az embereiért, de akkor még azt hitte, küzdenie kell a kislánnyal, és végül nélküle kell távoznia. Ám a gyerkőc nem ellenkezett. Rat a saját épségét bármikor kockára tette volna az övéiért, de a gyerekét.. azt nem tehette. Az események kijózanították. Ahogy futott vele, úgy döntött, tartja az irányt a gyíktól elfelé, és nem próbál a város belső részei, a menedék felé menni.
-Biztonságba, ki a városból- mondta végül, próbálva megszilárdítani magában az elhatározást.
-Aztán, ha elintézték a dögöt, haza megyünk- magabiztosan szólt, de csak remélni merte, hogy lesz hová haza térnie.
-Vagy oda viszlek, ahová menni akarsz.- nem tűnt helyesnek, hogy kivigye a városból aztán magára hagyja a lányt. Lehet hogy vérmes, veszélyes kis teremtés volt, de megvolt rá az esély, hogy egyedül olyasmibe keveredik, amihez már kevés egyedül.
Rat a fülénél kezdett babrálni. Remélte hogy a cucc, amivel a jelet adta neki az embere a szállodabeli támadás indításakor, működőképes, és el tudja őt érni vele, hogy a menedék evakuálására, vagy legalább az evakuálási üzenet továbbítására szólítsa fel. Persze a gyíkot látva lehet hogy a sofőr koma, meg az utcai suttyók már megtették a szükséges előkészületeket. De csupán reményekre nem lehet építeni. Az a csapatnyi hősjelölt, akiket otthagytak, komolyan készültek a szörny ellen, ennek ellenére úgy érezte jobb, ha üres lesz a menedék, mire a gyík a környékre ér.

Tengeren
A másik kettő, az " erősek " továbbra is harcolnak, nagyon helyes! Radoslava viszont nem teszi, amit mondok, én pedig nem igazán értem, hogy miért is nem, de egyenlőre nem említem meg, ugyanis jobban leköt az, amiről a pók és Logan beszélnek. A hadsereg megemlítésére valahogy felénk terelődik Logan tekintete, ez pedig igazából mindent elárul, ténylegesen mindent. Egyszerűen karba teszem a kezeimet, majd pedig " masszív " klóngyártásba fogok, na meg persze...
- Klónok, ide hozzám! - Mivel tulajdonképpen az előző kisebb csapatnyi klónomat sem olvasztottam vissza, most pedig mindenkire szükség lesz, bár igazából nem hiszem, hogy sokra mennénk velük fegyverek nélkül, de mondjuk az összeadott erejük elég lehet valamihez, mondjuk megsegíteni a Hulkot, lefogni azt a lila, bőrű valamit, amiről úgy tűnik, hogy az itt lévő " hősök ", akik végül is valóban azok, tudják, hogy kicsoda, vagy micsoda, de nekem fogalmam sincs róla, hiszen mire ez ide került, a börtönbe, addigra én már bent voltam.
- Mivel állunk szemben? - Kérdem, miközben még mindig a klónokon ügyködöm, igazából meglehetősen aktívan, ez pedig nekem most más szempontból is kapóra jön, ugyan is az egy dolog, hogy sok klónt tudok gyártani, de igazából még sosem próbáltam ki, hogy mennyi ebből a szám szerinti maximum, így most próbálom azt legyártani, innentől pedig legalább teljes mértékben tisztában lehetek majd az erőm maximumával, mármint ilyen téren. Mellesleg reméljünk, hogy a Hulk bírja még egy darabig, mert bár nem sokat tapasztaltam eddig abból az alakból, de az biztos, hogy nagy ereje van, képes fagyasztani és lézer szemei vannak... Eddig eléggé kellemetlen.

St. Mariah kórház
Még mindig beszélgetnek, a betegekről, meg hogy nem működik a telefon, hiába kéne neki elvileg... Nos mit lehetne tenni? Ez van... Bár mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy arról beszélnek, mert tulajdonképpen nem hallottam a kérdést, vagy megjegyzést, amire válaszolt valamelyik fél... De a szavai alapján csak arról lehet szó, mert mi mást kérdezhetnének ilyenkor, hogy van-e tv és hogy működik-e? Ugyan ki lenne ilyen helyzetben ennyire ostoba? Jó, valami suttyó paraszt valószínűleg, de egy normális ember, vagy normális személy egészen biztosan nem. Valahogy sikerül kiszúrnom egy... Nem is tudom milyen sugarat, sugár az biztos, bár csak azért ismerem fel, mert a filmekben már láttam ilyesmit, de őszintén szólva élőben még sosem láttam hasonlót... Szóval sugár és mozog, valaki pedig máris mindenkit a pincébe akar zárni előle, pontosabban az a bizonyos nő az. Feltápászkodok a helyemről, de nincs különösebb célom, csak hogy jobb rálátásom legyen arra a sugárra, arra vagyok kíváncsi, hogy merre halad, ha felénk, akkor amolyan " nos ez van " alapon elkezdek lassan le vánszorogni a lépcsőn, ami valószínűleg eléggé kellemetlen lesz, hála a térdemben lévő csavaroknak, de az is lehet, hogy nem fogom őket érezni, nem tudom, még nem próbáltam lefele mászni velük... Ha viszont nem erre jön, akkor meg eszem ágában nincs innen távozni, "friss" levegőt szívok legalább, van időm gondolkodni és kilátás is jár mellé, ha nem is éppen szép, közben pedig, a sugarat nézve átfut egy gondolat a tudatomon, ami mélyebb nyomot hagy, mint azt jómagam elsőre gondolnám.
~ Remélem hamuvá égeti azokat a rohadékokat... ~

Mielőtt hátrálni kezdhetnék, valami olyasmi tárul a szemeim elé, ami eléggé aggasztó és nem mellesleg igencsak gyorsan elvonja a figyelmemet a motoros alakról. Egy hatalmas lézer közeledik erre, egyenesen ama bizonyos kolosszus pofájából, melyet korábban egészen közelről sikerült látnom, bár lehet, hogy a dolgok hevében közelebbinek látszott, mint amennyire valóban volt, de nekem annak tűnt, ez most a lényeg, egyrészt. Mondjuk amúgy meg nem tűnne ennyire pocséknak a helyzet, ha éppen nem válna minden porrá a lézer hatására, így viszont kissé rémisztő és csak nekem lehet ekkora " szerencsém ", nyugodtan megúszhatnám az egészet, mármint ma már megkergettek, elkaptak, megszöktem, közel voltam, távolodtam, majdnem elcsaptak egy motorral, az ember azt hinné, hogy ez után már rendbe jönnek a dolgok, vagy hát legalább is könnyebbek lesznek, erre most valahogy el kéne táncolnom egy halálsugár elől, kitűnő! Tulajdonképpen az egyetlen normális menekülési lehetőségnek a csatornát látom, mert végül is az egyetlen hasznos dolog, amit az emberektől tanultam, hogy az óriási veszély elől a föld alá bújni a leghasznosabb, mert valahogy az képes kibírni a legtöbbet. Szóval próbálok lejutni valahogy gyorsan a csatornába, valószínűleg a legközelebb lévő csatornafedő feltépésével, aztán pedig nagyon gyorsan futni, hogy azért biztos ami biztos alapon, távol tudjak kerülni, ne szakadjon rám, vagy porladjon rám... Az kellemetlen lenne, megállni pedig csak akkor állok meg, ha úgy tűnik, hogy tovább vonult a veszély... Már ha eljutok a megállásig.

Oké, nem igazán tudom megvizsgálni, hogy működik-e a motor, ugyanis feltűnik, hogy valami közeledik, jobban megvizsgálva pedig valami igencsak rossz és nem sehogy lennék vak, ha ez nem tűnt volna fel, úgy értem tényleg, kiszúrja a szemem és nem igazán tetszik, hogy pont erre tart... Főleg azért, mert azt sem nehéz észrevenni, hogy mindent könnyedén elpusztít, ami az útjába esik, én pedig nem igazán szeretnék elhamvadva összekeveredni a város porával... Így hát először is felmérem, hogy milyen nagy maga a sugár, annak érdekében, hogy eldönthessem, mit is kezdjek jelen helyzetben, mert ha nem túlzottan nagy és a motor működik még, akkor azzal próbálok meg elhajtani az útjából, egyszerűen kitérni előle... Viszont ha túl nagy, akkor meg egyszerűen veszélyes itt fent maradni, vagy útnak indulni, futva pedig valószínűleg így is meg úgy is veszett az ügy, szóval ha túl nagy, vagy a motor nem megy, akkor megpróbálok lejutni a csatornákba, vagy egy épület pincéjébe és ott meghúzni magam, bár őszintén remélem, hogy képes leszek kikerülni.

Éppen mindenkinek meg van a maga dolga, de tényleg, van aki gyógyít és gyógyul, na meg persze harapósan viselkedik, erre egy picit később majd visszatérek, vannak akik éppen bombát gyártanak, van aki a lényt próbálja kordában tartani és úgy tűnik, hogy működik is, legalábbis egy darabig, amíg maga a bomba el nem készül, aztán egyszerűen megtörik, a főmágus pedig a padlóra kerül... Kicsit aggasztó, de úgy néz ki, mint aki túléli. Én próbálom felmérni a helyzetet, valahogy bele rakni magamat a képbe, hogy miként tudnék jelenleg a legtöbbet kihozni mindebből úgy, hogy annak eredménye is legyen, de valahogy akárhogyan is közelítem meg a dolgot, egyszerűen nem találom a megfelelő... Lépést. Mindenesetre is, visszatérve a korábbi megjegyzésemre, én is megkapom a magamét a vörös amazontól, de őszintén szólva, nem veszem fel a dolgot, ilyen állapotban ez valamilyen szinten végül is megszokottnak mondható, idegesnek kell maradnia, szóval nekiugrik másoknak, nem mintha amúgy meg nem lenne igaza, bár a vak, terv nélküli nekirohanás sem egy túlzottan bölcs dolog. Most viszont indulni kéne, igen, nekem pedig van egy esetleges ötletem, hogy miként tudnám egy kicsit talán gátolni, egyszerűen el kell vonnom a figyelmét, erre pedig mi a legegyszerűbb? Az a tipikus példa, amikor egy rovar rámászik az ember képére, és mindenáron a szemét akarja megkörnyékezni, a kérdés már csak az, ez esetben, hogy miként akarok feljutni a fejéhez? Nos nem semmi hegymászási kísérlet ez, de az adottságaim meg lehet hozzá, így hát rohanva megindulok a túlzottan nagyra nőtt gyík után, próbálom beérni, ha pedig ez megvan, akkor egyszerűen, mérgező "üzemmódban" megkísérlek felmászni rá, kihasználva tulajdonképpen minden kapaszkodót és a nyelvemmel is aktívan igyekszem felfelé segíteni magam, mivel tulajdonképpen eléggé messzire elér, és bőven elbírja a súlyomat. Ha sikerül felérnem és addigra még nem vett észre, akkor megállok a szeme előtt és nemes egyszerűséggel bele integetek, ez vagy azt váltja ki, hogy rázni kezdi a fejét, vagy pedig azt, hogy megpróbál lecsapni... Az első verzió jobb, persze van menekülési terv, mert laposan végezni nem akarom, egy ugrás az egész... Bár igyekszem minél tovább beállni képbe, hogy zavarhassam, mert hát akkor legalább arra figyel, hogy engem eltüntessen.

Csendesen hallgatom a nő szavait, kinek hála nem kell most erőltetnem a lábaimat, nem mintha oly nehéz feladat lenne a sétálás, mert hát az mégis eléggé mindennapos, bár a tempózás nem biztos, hogy túlzottan sokáig menne,de igazából még nem próbáltam, szóval ki tudja? Mindenesetre is úgy tűnik akkor, hogy ki fogunk menni a városból, vagyis azok alapján, amit mond, bár elvileg oda visz, ahova szeretném de... El kell ezen gondolkodnom egy kicsit, egyrészt mert nem tudom, hogy hova mehetnék, valószínűleg haza lenne de... Nem tudom, ezért is mondtam azt egy nagyon picivel korábban, hogy akkor biztos, hogy a városon kívülre megyünk, ezt pedig talán akkor a tudtára is kéne adnom, legalább pár rövidke szóban, amik viszont lehet, hogy hosszúra fognak sikerülni.
- Nem tudom... Veled szeretnék maradni. - Kissé félénken mondom ezt ki, végül is talán ilyesmit még senkinek sem mondtam, de igazából nem tudom, hogy most egyáltalán mi mást lehetne mondani, nem szeretnék valahol egyedül maradni esetleg, bár mondjuk eléggé okosnak vélem magamat ahhoz, hogy valahogy kihúzzam amíg nem találok civilizált életet... Egy város közepén, de ez most így akkor is jobb, legalább van, aki visz és nem járom le a lábamat, bár mint már korábban említettem, ez nem lenne különösebben probléma, de ez így egyszerűbb és nem lenne különösebb célom, valami saját irány, hogy most akkor onnan hova és merre mehetnék.

Képes vagyok elkapni a lényt és ezzel egy kis időre egy helyben tartani, a probléma csak az, hogy nem túlzottan sokáig, bár ahhoz sikerült elég időt nyernem, hogy azt a bizonyos bombát összerakják, bár nem vagyok benne biztos egyenlőre, hiszen nem láttam, csak két röpke mondatot sikerült elkapnom, melyek után viszont teljesen másra terelődött az a kevés figyelmem is, melyet a koncentráción kívül másra tudtam szánni. A pajzs, mellyel eddig sikerült kordában tartania gyíklényt, egyszerűen megszűnik létezni, de nem feltétlenül azért, mert képtelen vagyok már tovább fent tartani azt, valószínűleg ez is közre játszik, de ez most valami más volt... Valami olyasmi, ami közvetlenül rám is hatást gyakorolt, hiszen eléggé látványosan sikerült elterülnöm a padlón, vagy legalább is ezt szeretném hinni. Az eséssel kapcsolatban annyit meg kell jegyeznem, hogy nem volt kellemes érzés, nem mintha a lökés az lett volna. A padlón elfekve csak némán hallgatom, hogy miket beszélnek körülöttem, tulajdonképpen a bombán vitatkoznak és azon agyalnak, hogy miként lehetne azt eljuttatni a lényhez, ehhez pedig nem igazán tudom, hogy mit szóljak, számítások, precíz munka, ezt szeretem, de sosem voltam különösebben zseni. Most viszont talán valami használható jutott az eszembe, mondjuk ebben most nem vagyok biztos, de felvetem.
- Nem lenne egyszerűbb, ha egyenesen a gyomrába teleportálnám a bombát? Úgy nem kéne fölöslegesen senkinek sem kockáztatnia, vagy ha már nagyon muszáj, akkor pedig azt a bizonyost képes lennék elhozni a veszélyzónából, mielőtt egy olyan kéretlen sugár eltalálja. - Bár megkockáztatnám, hogy a kimerültségem ellenére menne még az egész csapat kimentése, ha úgy alakul a helyzet. Beszéd közben pedig csukva vannak a szemeim, tulajdonképpen igyekszem pihenni egy kicsit, tulajdonképpen rákészülök, mert ezt látom a leghelyesebbnek, de ezt a döntést nem csak nekem kell meghoznom és mivel jelenleg a legjobbakkal vagyok körülvéve... Tulajdonképpen a szavaik sokat tesznek a latba.

Tengeren - Sarah, Gladiátor
- Egy idegen szuperlény. Nem sok minden sebzi.
Mondja Logan. Gladiátor ekkor kirepül vízből és más lőne a fentiekre amikor Hulk utána száguld üvöltve és hátulról megragadja. A páros a város felé száguld.
- Remek és most?
Ezzel Póki egy hálót lő ki, ami pont eléri a partot.
- Isten áldja az automatikus rendszert. Zéró elektronika.
Majd húzni kezdi a jégtáblát, hogy partra jussanak.

St. Mariah kórház - Csilla, Steph
A két lány utoljára marad amikor Godzilla lézere le áll és a lény üvöltve robban egyet. Aztán holtan borul el.

Soho - Reptil, Lex/Bosszú
A lézer megáll és a páros már a csatornákban van, de a sugár nyomait látják és az bizony több száz kilométerrel a föld alá is bejutott. A páros ekkor érzékeli, hogy a föld enyhén megremeg...

Máshol - Szehmet, Tao, Anastasia, Gladiátor
A lányok kezdik beérni Taot amikor a házak között egy nagy lila és zöld dolog becsapódik és végig szántja a betont. A füstből Hulk emelkedik fel és az idegen inváziót vezető lényt kezdi el minden erejével ütni. A házak üvegei azonnal betörnek.


Godzilla (new york szélén) - Tyranis, Ray Adam, Lea, Árny és Szellemlovas
Az angyalok támadnak, Grendel bólint a lánynak.
- Logikus.
Ezzel felkapja és elkezd elhálózni.
- Hé! Ez nem így megy ti átkozott vulkániak! - mondja Stark
- Ne értem ezt a referenciát azóta se.
Mondja Grendel miközben a szörnyeteg lehajolva figyeli a támadóit. Mikor a szimbiótás jó ponton hintázik el akkor a lány eldobja a bombát. Azt a Godzilla lenyeli. Mikor tapos a hősök ellépnek, de Szellemlovast agyonnyomja. Hatalmas démoni üvöltést hallani majd mintha ezer lélek száguldana ki a talp alól. A következő pillanatban a szörnyeteg mellkasa robban egyet. A monstrum dőlni kezd.

Rendben, szóval egy idegen és ezek szerint nem kispályás, kissé kíváncsi vagyok, hogy honnan jöhetett és hogy ott miért pont így néznek ki... Meg valamilyen szinten remélem, hogy egy példány él csak belőle, nincs kedvem ahhoz, hogy most ezt az egyet felbőszítjük és ide csődíti az egész hordát, valószínűleg kellemetlenebb lenne, mint ahogyan azt jelenleg gondolom, pedig nem lenne egy rózsás esemény. Mielőtt bármit mondhatnék kirepül a vízből, a Hulk pedig utána, rövidesen pedig már el is tűnnek a közelből, nagyon helyesen! Sok hasznát tudnám venni a zöldségnek a testvériségben, kár, hogy nem igazán lehet meggyőzni, legalább is még nem találtam meg a módját, de biztosan van egy kiskapu, amin keresztül magunkhoz lehet csalogatni... Mindenesetre is leállok a klóngyártással és összefűzöm a karjaimat, ahogyan pókember elkezdi kihúzni a jégtáblát a partra, még intek is a klónoknak, hogy segítsenek neki, mégiscsak gyorsabban haladunk, ha többen csinálják.
- Volt így bármi értelme ezen kívül annak, hogy létrehoztam ezeket? - Költői kérdés, a válasz így már egyértelműen nem, a hangsúlyomból pedig ez érezhető is, szóval választ nem is igazán várok. Kíváncsi vagyok, hogy miként fognak alakulni a dolgok azután, hogy kiértünk a partra, valószínűleg meg kéne állítani azt a lila monstrumot,, bár én személyesen nem érzem a kötelességemnek, plusz lennének ennél fontosabb dolgaim is, de hozzájuk látni kicsit nehézkes lesz, valószínűleg.

Nos úgy tűnik, hogy tényleg le kéne lépni a tetőről, így hát megindulok én is, mint sorzáró, de ugyebár figyelem a lényt és a sugarát, vagy lézerét, legyen akármi is az, ami pedig le is áll, a lény pedig egyszerűen eldől...
- Heh.... - Jegyzem meg kissé talán csalódottan, így kisebb az esélye, hogy örökké eltűnnek azok, akiket reméltem, hogy eltalál majd, bár így is volt rá valamennyi esély, remélem be is jött, innen pedig még vinném tovább a gondolatmenetemet, de nincs rá igazán időm, mert máris kapok egy parancsot, nem mintha megtenném, legalább is alap esetben... Jelenlegi alap esetben legalább is, mert nem, én többé senkinek sem teljesítem a parancsait, de ez... Ez inkább kérésnek hangzott, így hát végül is nincsenek meg benne azok a problémák, amik meggátolnának és bár szívem szerint maradnék itt fent, tovább nézelődni, mert miért is ne ugyebár? De mivel kért, így megindulok lefelé és az első orvos, akivel találkozom, annak lehetőleg közlöm, hogy miként is áll éppen a helyzet odakint.

Máshol - Szehmet, Tao, Anastasia, Gladiátor

Rég volt már, hogy Rat- nek ennyire futnia kellett volna, de hajtotta előre az adrenalin. Ha el is vették tőle korábbi képességeit, embernek is viszonylag fürge maradt, s ez alkalommal, legalább ezért hálát adott. Nem úgy az erőtlenségért, ami miatt azok a felfuvalkodott hőskarikatúrák elküldték. De legalább a kislány itt volt vele.
-Jól van, akkor együtt maradunk- megkönnyebbült és szinte éteri volt a mosolya, ahogy a kislány mellette döntött. Ő volt az ok, akiért most futott, akiért igyekezett nem bolond döntést hozni, s úgy tűnt, valami furcsa, és sorsszerű okból útja újra összetalálkozott Tao- éval az őskáosznak tűnő események közepén.
Rat egy pillanatra megtorpan, és csak figyeli, miféle ívet vet repülés közben a hatalmas szörnyeteg, s milyen vehemensen esik neki a másik, majd megpróbálja lerázni az igézetet.
-Te.. jó ég.-csak ennyire futja, majd a lányra néz.
-Kedves utasaink, a szörnyszafari a végéhez ért. Most már tényleg gyorsan el kell húznunk a csíkot- ha ez a kettő tovább verekedik itt, akkor még rájuk borítják a várost. Ezerszer inkább a gyíkkal nézett volna szembe, mint ezekkel... így Rat, ha még elkapja valahol a tömegben Tao alakját, felé kezd futni, s ha nem, hát marad az eredeti tervnél, ki a városból, mielőbb.

A nő szavaira elmosolyodom, boldogan, őszintén, gyermekiesen, ahogyan a korombeliek csinálják, ha boldogok ugyebár... Bár semmi hozzáfűznivalóm nincsen, vagyis talán egy nagyon kevés de az is csak olyan alap dolog, hogy:
- Köszönöm. - Eléggé vidáman. Azt hiszem, hogy túl vagyunk a nap nehezebbik részén, ami most tényleg eléggé nehéz volt, és nem csak azért mondom, mert már aludni szeretnék, bár kicsit ez is közrejátszik, de főleg inkább a történtek, mert hát volt vidám része is, meg eléggé ijesztő, halálközeli is, vagy hogy is szokták ezt mondani. Igazából most ezen gondolkodnék, mert tényleg, nézelődni most nem nagyon van kedvem és valahogy csak el kéne ütni az időt... Ó várjunk csak... Most tűnik fel, hogy valami furcsa közeledik, zöldes lilás valami és becsapódik a padlóba, amiben, és tényleg nem azon, hanem benne még csúszik egy jó darabig.
- Hű! - Ennyit akarok csak hozzáfűzni, ez tetszik, mindkét alakról tudom, hogy kicsoda, az egyik már hosszabb ideje híres, Hulk bácsi, a másikat pedig mostanában láttam a tévében, azt mondják ő is erős, de a zöld tuti hogy megveri, ő mindenkit megver! Nagyon érdekes harc bontakozhat ki ebből, én pedig szeretném lenyűgözve, már-már talán szó szerint nyálcsorgatva végignézni, de bejelentésre kerül, hogy el kéne tűnnünk most már nagyon sürgősen, amivel nem értek, egyet, de olyan viccesen jelentette be, hogy egyszerűen nem tudok rá mit mondani, csak kicsit felkacagok rajta, aztán pedig jobban kezdek kapaszkodni, ha esetleg hirtelen futásba kezdene, mert gondolom az lesz, vagy sietős léptek, nem tudom, akármelyik is legyen, mindkettő gyorsabb mint az átlagos gyalogolás.

A leány reakciójával oly nagyon nem foglalkozom, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy hozzászoktam, bölcs ember lévén, legalább is azt hiszem, hogy bölcs ember lévén nem veszem fel, bár tán nem is nagyon van rajta mit felvenni, csupán néha olyan érzést kelt az emberben, mintha hülyének nézné, bár mindenkinek megvan a maga természete, a maga problémái, ő pedig valamiért ilyen. Ahogyan tovább állnak, én le eresztem a fejemet és kissé oldalra biccentem, hogy azért lássak is valamit, közben pedig már készülök arra, hogy valahogy felálljak innen, de egyenlőre még kihasználnám a padló által nyújtott átmeneti pihenés alkalmát, bár nem valami pihentető ilyen helyzetben, de most nem tehetek semmit, csak remélhetem, hogy sikerrel járnak... Néhány igazán kellemetlen másodperc következik, ugyanis az elhatározásom, hogy most egy kicsit itt fogok pihenni, tovább is tűnik, én pedig megpróbálok egyszerűen felülni, majd pedig talpra állni. Mind-e közben pedig... A lény mellkasa robban, majd pedig dőlni kezd, eléggé érdekes látvány, mondjuk kétlem, hogy veszélyeztetne bárkit is, bár nem tudom, hogy mióta lehet itt pontosan, de kétlem, hogy sok ember lenne a közelében, főleg mögötte, azon az úton esetleg amit már kijárt, bár persze egyáltalán nem garantált, hogy pont arra fog eldőlni, de azért remélem, mert az a legbiztosabb ebből a szempontból.

Soho
Sikeresen lejutok a csatornába, amit biztonságosnak véltem és hát itt próbálom átvészelni az egészet, persze úgy, hogy mozgok, jelenleg megállni azt hiszem, hogy felérne egy öngyilkossággal, azt pedig nem szándékozok végrehajtani, szóval igen, mozgok! Bár a lézer abbamarad egy idő után, hátra tekintve pedig... Heh, még hogy a csatorna biztonságos lehet? Fogadok hogy a sok idióta, mint én is a föld alá próbált menekülni ez elől, ahogyan meglátták, nos, azóta valószínűleg por sem maradt belőlük, megszívták... Így jártak, nem igazán fogom őket sajnálni, persze nem kenyerem a gyilkolás vagy a halál erőltetése de szükséghelyzetben, vagy valakinek a saját hibájából nem fogom bánni, vagy sajnálni hogy feldobta a talpát az illető szóval ja nem akarom már sokkal tovább ragozni ezt mert csak fárasztom magam, valószínűleg azért ezzel, mert nem akarok belegondolni abba, hogy mi lett volna, ha ez a lézer elkap... Mindenesetre is érzek egy enyhének mondható remegést, földrengés lenne?... Nem látom túlzottan lehetségesnek, ez esetben viszont valószínűleg ledőlt egy épület, én pedig kíváncsi vagyok rá, így az első lehetséges pontnál elhagyom a csatornát, mára elegem van ebből a helyből, persze először csak óvatosan lesek ki a csatornafedőn, ha pedig biztonságos akkor ki is mászok és körbe kémlelek, alacsonyan meg magasan is, mert hát biztos ami biztos.

Soho
Le tudok jutni a csatornákba, kissé talán könnyebben is, mint ahogyan azt először gondoltam, ez pedig igencsak szerencsés, mert így kicsit biztosabbnak érzem a helyzetemet, persze ez korántsem biztos, de mégiscsak jobb úgy belegondolni abba, hogy egy óriási pusztító sugár közeledik feléd, hogy van valami a fejed felett, akkor is, ha tulajdonképpen semmi sem garantálja, hogy az valóban meg is véd tőle. Gyorsan haladok, vagyis haladnék, de igazából valami megváltozik, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy most a hangok, vagy valami más miatt-e de... Vége lenne? Ennyi volt? Meg kell néznem, de vajon tényleg úgy van-e, ahogyan én gondolom, s a kileséssel nem írom alá a halálos ítéletemet? Hát azt mondják, hogy aki nem mer az nem nyer... Ezen a ponton pedig érzek egy rengést, de nem igazán értem, hogy mi lehetett az, mondjuk amilyen őrült egy világban élek, tulajdonképpen bármi lehetett, mert hát mégiscsak eléggé kiszámíthatatlan, nem csak az élet, hanem tulajdonképpen minden más is. A lényeg, hogy vissza mászva ott, ahol lejöttem... Nos tátva marad a szám, eléggé durva látvány az a rohadt mély szakadék, ami eléggé közel van hozzám...
~ anyám... ~ Nos igen, nem biztos, hogy a fedezék valóban meg is véd...

Godzilla ( New York szélén )
Nos, le tudjuk kötni a lényt, vagyis magunkra tudjuk terelni a figyelmét, ami ahhoz képest, hogy csak ketten vagyunk, azt hiszem egy eléggé szép eredmény, mert nem hiszem, hogy az alap rugdosódásra felfigyelne, erre viszont lehajol és... És néz, majd pedig taposna, menet közben pedig érkezik a " felmentősereg " feltételezem azért, hogy kivitelezzék a korábbi tervet, ami miatt mi is jelenleg itt vagyunk. Persze az elől a nagy láb elől el kell térni, ami valahogy nem megy annyira nehezen, mint amilyennek elsőre tűnt így alulról... Szóval igen, ez sikerült, viszont a szellemlovasnak vége... Hmm, szerencsétlen srác, kár érte, pedig jó ember volt, nem is értem, hogy miért nem tett semmit, hiszen ugyan annyi ideje volt neki is, mint nekünk... Lehetséges lenne, hogy elbambult? Nem tudom, erre valószínűleg már nem fogom megtudni sem a választ, ami kicsit pocsék érzés, ami tovább rontja a hangulatomat a halál ténye mellett, persze mindig vannak áldozatok, legalább is egy ilyen lény felbukkanásakor képtelenség, hogy ne legyenek, most viszont... Robban a mellkasa és dől. Egy gyors pillantást vetek még rá, hogy lássam merre, majd pedig, hogy tartózkodik-e ott valaki, ha pedig igen, akkor szokásomhoz hűen igyekszek minél gyorsabban oda jutni és azon szerencsétlenekkel együtt távozni, mielőtt esetleg ránk dőlne, bár a józan észre és a menekülési ösztönökre hagyatkozva valószínűleg mindenki távozott már a közelből, de sosem lehet tudni. Persze az is lehet, hogy éppen felém dől... Szóval ez esetben is próbálok mindenképpen arrébb jutni, mert nem akarom én sem laposan végezni.

Part - Sarah
Logan a testvériségre néz.
- Nem fogunk titeket csak úgy elengedni vagy segítettek a lila pasi ellen vagy becsomagolunk Pókival. Rajtatok múlik.
- És legyünk őszinték - mondja Póki - nektek is egyben kell a bolygó.

St. Mariah kórház - Csilla, Bérmajom
A lányra hallgatnak az orvosok és sokan boldogan üvöltöznek és ünnepelnek. A föld megremeg és ablakokban látni ahogy soho elveszik.... a föld remegésétől Bérmajom megcsúszik és az egyik házról az ablakon át bezuhan pont Csillára.

Soho - Reptil, Lex/Bosszú, Tobias Boon
A páros nem tud mozogni a csatornákban, mert a rengések erősödnek. Lex felfelé akar menni és Tobias, az egyetlen rendőr a helyszínen így gyorsan odarohan segíteni. Hiába fogja meg a kezét a föld megremeg és a kerület lekezd összeomlani, Az egyik toronyház Tobiasékra zuhan majd az egész városrész beomlik. Ezzel a tengervíz elkezd beáradni a hatalmas mélyedésbe. Az emberek menekülve próbálnak kiúszni, de a legtöbbeket a romok elsöprik. A víz partból egy lángolólény emelkedik ki.

Tobias Boon meghalt a bosszú dühöngő szellemei elvették a testét és most ő a Bosszú Végső Szelleme. Az élő pokoltűz. Így landol a parton karjaiban a holt Lexxel. Végig pillant a tömegen és mindenkiben lát egy bűnt. Bármilyent. A fejében üvölti az ezer hang: bűnös! Akaratlanul is kacagni kezd az őrjítő zavartól. Reptil a tömeget elkerülve tud kiúszni, de a bal karja megsérült és vállánál kificamodott.

Chelsea - Szehmet, Tao, Anastasia, Gladiátor
A trió tovább menekül. A lézer szemek telibe találják hukot, aki így védtelen az ütésekkel szemben. vagy egy tucatot kap mire Hulk egy tapsot ad Kallark két fülére egyszerre. Az űrlény elveszti az egyensúlyát és buckázva landol egy teherautóba. A fülei sípolnak. Hulk egy házból mászik elő, de jobb szemére vak, mivel még mindig egy forradás van végig az arcán.

New York szélén - Tyranis, Ray Adam, Lea, Árny, Steph és Prof AIM
Grendel segít Amazonnak, aki azt viszi észre magán, hogy a legtöbb sebe már be is gyógyult. A lény eldől, de a csoport megment mindenkit. Stark leguggol Tyranishoz.
- Tudom, hogy csak a nyalókádat akarod a laboromból, de ott csak börbön ízű van.
Ezzel a férfi Pym testéhez megy és leveszi róla az övét. A szérumot még tudjuk használni. Ezzel a füstből megérkezik Prof AIM. Bár menyire nem akarja Jelly, most az Angyalok szövetsége szükséges. Ugyanis amennyi információt szerzett telepatikus módokon a világ minden nagyvárosában ugyanezt történik. Sajnos a rossz hírek ezzel nem fogynak ki, mert angyalszárnyakon érkezik még egy hírnök, Steph. A nő látta Sohot elveszni az égből és most látta a chelseaben dúló harcot. nem tudja mik küzdenek ott, de az erejüknek a lökéshullámait még a levegőből is érezte.