Re: Veszélyterem

by **Svarog** Hétf. 14 Május 2012, 15:08

Vaszilij lövést hallott, majd megfordult. Látta, hogy Halál Kapitány lép be, a kezében egy lézerfegyverrel. Azonnal elkezdte keresni a szemével, hogy ki halhatott meg a társai közül. Ekkor meglátta Keikot, ahogy a földön holtan fekszik.
Az a lány akármilyen hologram volt is, de segített rajtuk. Előkapta a zsákmányolt pisztolyát, majd ránézett a belépő fickóra. Leadott pár lövést, majd követte a többieket.
Remélte, hogy ezzel időt nyer Logannek.
- Jake, nem tudunk segíteni. Gyere...
Fordult oda a társához, nem lett volna jó, hogy hogy ha Halál Kapitány kinyírta volna.

by **Árny** Hétf. 14 Május 2012, 18:57

Mire sikerül feltennem a kérdést, már be is veszünk egy kanyart, s meg is hallja valaki, valamint válasz is érkezik rá, de nem attól, akire számítottam, egy szőke nő, mellette két ismerős arc, nem felejtettem el őket, felismerem őket arc alapján, csupán a név az, amit nehéz felidéznem, mert valahogy a nevekkel mindig is problémában voltam, és tartok tőle hogy még leszek is, pedig próbálok, és tényleg próbálok segíteni ezen a problémán, de sajnos nem megy. A válaszra bólintok, feltételezem hogy véletlenszerűen lettünk bevonva az egészbe, én legalább is egészen biztosan, hiszen teljesen véletlen hogy arra jártam, meg egy adag szerencse, hogy nem vettek észre, főleg amikor elmasírozott mellettem az a nagy csapatnyi őr, szóval ja, én tuti hogy nem vagyok benne, és szerintem a többiek se, de ha már így alakult legalább kivettük a részünket belőle, ami pedig azt hiszem egy jó pont nekünk, több szempontból is. Az egyik pillanatban még mondhatni öröm van, de tényleg, minden elég jól alakul, de aztán igencsak gyorsan megváltoznak a dolgok, egy sikoly, majd pedig a részemről egy adag értetlenség, melyet tekintetem is tükröz, mert hát ugye nem értem először hogy mi történt. Akkor esik le a dolog, amikor az a szerencsétlen lány, kitől korábban kérdeztem össze esik a földön.
- Ó a francba… - Csúszik ki a számon, ahogy végig nézek rajta, szerencsétlen, tuti hogy fájhatott, de legalább gyors halála volt, legalább is nem kínzásokkal teli, a látványa pedig amit ilyen állapotban nyújt, nos nem valami kellemes, eddig éhes voltam, de nem hiszem hogy ezután képes lennék bármit is enni, legalább is olyat nem ami hús, az egészen biztos. Kapjuk is a parancsot, hogy induljunk tovább, én pedig ezzel teljesen egyet is értek, így lesz a legjobb, a kapitánynak elvileg úgysincs semmi esélye Logan ellen, főleg hogy ha minden igaz, akkor az erejét sem tudja blokkolni, neki meg mit számít egy lézer fegyver? De komolyan. Szóval a parancsnak megfelelően megindulok a célirányba, és lehetőleg amíg oda nem érünk, addig meg sem állok, bár nem tudom hogy most pontosan kinek is az irodájába kéne bemenni, de ez majd idővel megoldódik.

by **Thorhalla** Kedd 15 Május 2012, 08:54

Résztvevő: Jake Hamilton, Vaszilij Dragunov, Matt Lawson, Gulyás Csilla, Lex Orrin és Alicia Havana

- Klónok – mondta még Alicia-nak gyorsan Tara. – Nem önként tették…
Csilla tévedett, ő is tudta, hogy merre kell menni, hiszen korábban megnézte a térképet és így pontosan tudta, hogy hova is kell vezetnie a többieket. Jake-t végül elráncigálják Keiko teste mellől, vagyis egészen pontosan Tara emeli fel és löki a többiek felé, hogy vigyék innen. Csilla vezetésével pedig a társaság néhány perc alatt megérkezik az irodához. Közben a hátuk mögül folyamatosan hallják a csatazajokat, annyira mégsem volt Tara-nak és Logannak könnyű dolga, mintsem a fiatalok hitték, ugyanis Halál Kapitány sem éppen egy egyszerű mutáns volt, különben nem rettegték volna a nevét annyira. Beérve Halál Kap irodájába egy teljesen spártai berendezésű helységben találta magát mindenki, csak egy íróasztal volt benne, egy szék és egy priccs. Ezeken felül számítógépek terminálok, a szép nagy már-már szuperszámítógép nagyságúak. Ha a csapat megnézi, akkor ebből a helységből mindent lehetett irányítani és még mindig minden működött, még hacsak tartalék rendszerről, de akkor is. És hamar rájönnek, hogy itt a felrobbantjuk módszer nem lesz hatékony, mint korábban.

by **Sarah** Szer. 16 Május 2012, 05:44

Nem meglepően, az előbbi magamnak tett kijelentésemmel tévedtem, hiszen én magam is tudom az utat, ami először meglep, és nem értem hogy-hogyan lehet ez, de aztán beugrok, a térkép! Korában mikor Logant kerestem átnéztem a térképet, és úgy tűnik, hogy bármilyen ingatag elmeállapotban is vagyok, vagy legalább is voltam akkor, bele égett a memóriámba a képe, és ez csak jó, még a végén kiderül hogy okos vagyok, csak én nem teszek érte semmit, hogy ez látszódjon is, ami meg így kissé pazarlásnak tűnik, de végül is amíg ezt nem tudom biztosra, addig nem is nagyon érdekel. Mindenesetre is, most vezetem a többieket, célirányosan a folyosókon, kissé úgy érzem magam mint egy pap aki a nyáját terelgeti, még ha ez paposan is hangzik, és hé! Máris teszek valamit az egész csapatért, ráadásul én olyan tempót diktálok, amit bárki könnyedén tartani képes, legalább is gondlom én, s még így is tán csak pár perc, mire odaérünk a kiszemelt irodához. Mint egy jó vezető, én lépek be először, ha kell engem lőjenek le... Na jó ez nem igaz, csak meggondolatlan voltam és habozás, vagy alaposabb körülnézés nélkül beléptem az irodába, s csak aztán kapcsoltam hogy mivan ha van őrség is? De szerencsére nincsen, és így nem kapok golyókat az oldalamba, vagy a fejembe, vagy egyéb kellemetlen testrészekre, mely nem lenne halálos ugyan, vagy feltételezhetően nem, de kegyetlenül fájna, és mindezt rá lehet kenni arra, hogy előre megyek, nehogy a többieket meglepetésként érje... Heh. Az irodában nincs sok minden, vagyis bútor nincs, de nagy gépek, azok persze vannak, kocka emberek, hihetetlen, lényegében én nem tudom hogy mit kezdjek velük, lehet hogy egyszerűen csak.. Ki kéne húzni a helyéről az egészet? Vagy esetleg....
- Gondolom innen irányít mindent... Talán ha átnézzük, csinálhatunk vele valami hasznosat. - Vetem fel a szinte egyértelműt, de azt hiszem most okésak vagyunk ezzel, ha más nem is, én kimondtam.

by **Teddy** Szer. 16 Május 2012, 06:03

Tara válaszán kissé meglepődök, bár nem értem hogy miért, ez talán egyértelműbb, mint az én feltételezésem, hogy önként és dalolva vetették alá magukat a késnek, és csinálták ezt a testükkel csak azért, hogy az AIMnak dolgozzanak, bár így logikusan átgondolva, lehet nincs senki, aki ennyire elmebajos lenne, na jó talán a kapitány, mármint a halál, belőle kinézem hogy annyira vakon elkötelezett, hogy belemenjen. Bólintok neki amolyan köszönet képpen, mostmár ez is tudom, szerencsétlenekkel mit művelhettek, vagyis ha klónok, akkor csak szerencsétlennel, akiről klónozva lettek, mert hát gondolom ő let először átalakítva, hihetetlen hogy képesek még így is elvenni az ember szabad akaratát. Most azonban nincs se időm, se erőm ezen háborogni, még mindig bánt hogy mi történt a többiekkel, annyira sajnálom őket, de szerencsére a séta, a folyamatos mozgás kissé eltereli erről a figyelmem, ám sajnálatosan messze nem annyira, mint reméltem, igaz meglep, hogy valaki tudja a mi kis társaságunkból a helyes utat az iroda felé, és nem értem hogy ez hogyan lehet, de nem is lényeges ez most, a rosszkedv és szomorúság, bár általában nem szoktak meglátszódni rajtam, hiszen nem vagyok az az átlagos, hű de nagyon érzelmeket kimutató ember, legalább is negatív téren nem, de most viszonylag könnyen láthatókká válnak, de nem érdekel, ha egyszer valaha kijtunk innen, majd visszatérek a rendes kerékvágásba, csak most nem megy, hiába nőttem fel egész eddigi életemben ilyen felfogás alapján, azok után amik történtek, egyszerűen az ilyen elkerülhetetlen. Az irodába belépve pár bútor, meg egy rakat gép fogad minket, s valaki már fel is veti hogy talán lehet vele kezdeni valamit. Az ötletet nem látam oly problémásnak, csupán feltételezem hogy jelszóval le van védve, bár ha úgy gondolják hogy tuti ez a hely nekik, és ide senki sem tud bejutni, akkor lehet hogy nincs rajta ilyesmi, mindenesetre is oda lépek az egyik terminálhoz, és hát annyira nem értek az ilyesmihez, de a gépek elterjedtek, nem hiszem hogy amerikában van olyan, aki még ne találkozott volna hasonló masinával, szóval azt hiszem hogy el tudok rajta igazodni, vagy legalább is remélem.
- Meglesem. - Fűzöm még az egészhez, majd igazából tényleg így is teszek, ha nincs jelszóval lezárva, akkor végül is oké a dolog, és talán szórakozhatok egy kicsit, vagy esetleg megcsinálhatom a magam kis bosszúját, vagy éppen nagy bosszúlyát, mely így sem lesz elég cserébe pár életért...

by **Reptile** Csüt. 17 Május 2012, 18:46

Nos, úgy néz ki hogy tudjuk merre kell menni, vagy legalább is egy valaki tudja, az őrökről kiderül hogy klónok, és hogy nem önként tették amit, ami engem valamilyen szinten nem lep meg, mármint az hogy klónok, nos az igen, mert sok dologra lehetett gondolni, de tényleg, a robotoktól kezdve a nagyon jól, szinte már emberfelettien képzett, csak a munkájuknak élő emberekig, de „tökéletesített” kiborg klónok? Jaket is elrángatják a holttesttől, vagyis igazából csak a szőke nő fogja meg és löki oda hozzánk, egyértelmű utalás, és én már ragadom is meg az alkarját, valahol úgy közép tájon és finoman húzva viszem magammal, nem agresszívan rángatva, bár ha nagyon muszáj, mert menne vissza, nos akkor kénytelen leszek rángatni, de remélhetőleg ez elkerülhető, és nyugodtan haladhatunk Csilla vezetésével. Mondjuk kicsit furcsa, hogy így tudja hogy merre kell menni, bár eddig nem igazán voltunk egy, nos végül is csapatban, nem tudhatom hogy hol volt és hogy esetleg miket látott, és nem látom kizártnak hogy talált egy térképet, és azt esetleg nagyon alaposan bevéste a fejébe, ez tűnik a legkézenfekvőbbnek. Egy kis séta után megérkezünk a keresett irodához, hátunk mögött óriási csata zaja, vagy ha annyira nem is óriási, mindenképpen kemény harc lehet, előttünk pedig az iroda, berendezés terén komfortnál egészen minimális, ellenben tele van egészen nagy gépekkel, amelyek még mindig működnek. Most két lehetősége van, tönkretesszük őket valahogy, annak ellenére hogy meglehetősen masszívnak tűnnek és valószínűleg tényleg azok is, vagy pedig nézelődni kezdünk rajta, és ahogy nézem, valaki már próbálkozik is ezzel a lehetőséggel, szóval egyenlőre nem csinálok semmit, vagyis majdnem semmit, igazából oda kísérem Jaket a székhez, és tessékelem hogy üljön le, ki kell hevernie a dolgokat azt hiszem. Ha ezzel megvagyok, akkor a csata zajait kezdem el figyelni, távolodik, vagy esetleg közeledik, meg persze hogy ha esetleg vége szakad a harcnak, akkor tudjak róla, és úgy tudjak készülni, hogy biztosan jön valaki, barát, vagy ellenség, valószínűleg inkább barát, mert hát Logant legyőzni… Halál kapitány ide vagy oda, nehéz, nagyon nehéz.

by **Thorhalla** Vas. 20 Május 2012, 10:29

Résztvevő: Jake Hamilton, Vaszilij Dragunov, Matt Lawson, Gulyás Csilla, Lex Orrin és Alicia Havana

Lex leülteti Jake-t, mialatt Alicia odament a gépekhez és nekilátott annak, hogy megnézze azt, hogy mit is tud tenni. A legtöbb dolog mindenki számára is érthető volt, fel volt sorolva minden rendszer, hogy mik is voltak itt és miként működtek.
- Rabok celláinak nyitása: ENGEDÉLYEZVE
- Az őrök működése: ENGEDÉLYEZVE – helyenként szabálytalanul működnek
- X ragadozó szabadon engedése: ENGEDÉLYEZVE
- Biztonsági rendszerek működése: ENGEDÉLYEZVE – helyenként szabálytalanul működnek
- Generátorok működése: ENGEDÉLYEZVE – helyenként szabálytalanul működnek
- Mesterséges köd: NEM ENGEDÉLYEZVE
- Biztonsági protokollok: ENGEDÉLYEZVE
- Kamerák működése: ENGEDÉLYEZVE
- Kijáratok lezárása: ENGEDÉLYEZVE
- Fő áramkör megszakítása: NEM ENGEDÉLYEZVE
- Halál Angyalainak leállító programja: NEM ENGEDÉLYEZVE
Egyik sem kért jelszót, láthatóan senki sem hitte igazából, hogy bárki is bejuthat ide és azt sem, hogy lázadás fog kitörni. Így Alicia teljesen nyugodtan bármit át tud állítani a rendszerben, amit csak akar. Ami pedig igencsak sürgőssé kezdett válni, mert futó lépteket lehetett hallani, ahogyan közelednek az iroda felé, nem két lépés, azaz valószínűleg nem Logan és Tara hanem az őrség egy része.

by **Teddy** Vas. 20 Május 2012, 11:01

Nos úgy tűnik hogy a feltételezésem, miszerint valószínűleg nincs jelszóval vagy bármi mással lezárva a gép, helyes, és így probléma nélkül ténykedhetek a… Nos nem is tudom milyen opciók ezek, még el sem olvastam, szóval lássuk csak… Igen, csupa érdekes és hasznos dolog, azt hiszem ezzel megütöttük a főnyereményt, ezt pedig igazolom egy oly egyszerű, s szimpla megszólalással, hogy:
- Fincsi… - Majd pedig, ha csak a fülem nem akar megtéveszteni, mint ahogyan néha a szemeim szoktak, akkor valóban lépteket hallok a folyosó felől, és ha csak pár lenne, mármint úgy kevesebb lépés zaja, akkor azt mondanám hogy „ ó oké, akkor ez biztos hogy csak Logan és Tara. „ de nem, ezek biztos hogy többen vannak, ha meg kéne saccolnom azt mondanám hogy talán egy tucat, de legalább hat személy, ki tudja, mindenesetre is úgy érzem hogy fel kell szólalnom az ügy érdekében.
- Figyeljétek a bejáratot, ez csúnya lehet… - De nem várom meg hogy ki is közeledik, vagy hogy mondjanak valamit, két dologra bökök rá először, vagyis kettőt akarok leállítani, az őrök működését, és az x ragadozó szabadon szaladgálását, gondolom az-az a böhöm gyíklény, amely korábban minket is megállított, amikor megközelítettük az ajtót, és hát nem kéne egy olyan most ide, mert lehet az is úton van, és a látottak alapján eléggé gyors lehet ahhoz, hogy hamarabb szedjen szét minket, mint ahogyan én lekapcsolhatnám ha meglátom. Eztán remélhetőleg, ha őrök közelednek akkor meg fognak állni, mint ahogyan korábban is láthattuk ketten Lexel, ha nem, akkor meg gáz van, de remélhetőleg ez elég lesz ellenük, ha pedig ez megvan, akkor szép sorban megyek végig mindenen, abban a sorrendben hogy: A halál angyalait leállító programot engedélyezem, biztonsági rendszerek lekapcsolása, biztonsági protokoll kikapcsolása, kamerák lekapcsolása, kijáratok nyitása, generátorok lekapcsolása, s ha a generátorok működése nélkül is működik a gép, akkor a fő áramkör megszakítása. Fogalmam sincs hogy mi ez az utolsó, nem értek az ilyen dolgokhoz, még hogy áramkör, mindenesetre is majd kiderül hogy mi volt ez, csak nem tettem semmi rosszat, és nem néztem el semmi fontosnak tűnőt.

by **Sarah** Vas. 20 Május 2012, 11:25

Nem tudom hogy Alicia hogy halad a gépekkel, igazából én túlságosan is lusta vagyok most ahhoz, hogy megnézzem, pedig csak pár lépésbe, meg egy kevéske érdeklődő pillantásba kerülne, de most nem megy, csak abban reménykedek hogy nincs problémája, bár annyit megjegyez az egészre hogy „ fincsi „, de én ezt nem igazán tudom hova rakni, mármint hogy most ezt negatívan kéne értelmezni, vagy pozitívan, de nincs is sok időm ezt végiggondolni, mert hirtelen léptek zaját hallani a folyosó felől, és nem is keveset, így tartok tőle hogy nem Logan, meg a szőke nő tartanak felénk, hanem inkább egy csapatnyi őr, és attól tartok hogy valószínűleg hoznak magukkal egyet vagy esetleg kettőt azokból a nagy szörnyetegekből, ami ha tényleg így van, akkor nem adnék magunknak több időt még ezen a földön két percnél, vagy talán egynél se, hiszen eléggé nyilvánvaló hogy pillanatok alatt szednének cafatokra minket, legalább is gondolom én, de nem hiszem hogy nagyot tévedek, esetleg az idő kevésségét túlozhatom el, de mást nem. A következő mondat ismét Aliciától érkezik, ezúttal inkább úgy hangzik nekem mintha valamiféle visszafogott parancs lenne, nem az a katonás, hanem inkább a kérelmezéses, de lehet hogy ez csak nekem tűnik így, bár most ez nem számít, úgy vélem hogy igaza van, ha tud valamit kezdeni azzal a géppel, az biztos hogy fontos lehet, vagy nekünk, vagy az AIMnek, és minél több kárt okoz, végül is nekünk annál jobb, valószínűleg, mert jó ha felrobbant itt valamit, és a tűz elállja az utunkat, aztán pedig mind bent égünk, nos az nem biztos hogy nekünk a legjobb lenne, de mondjuk minek raknának egy gépre olyan opciót hogy robbantson fel vele valamit? Terroristáknál oké, de azok se szerelnek bombát a saját házukba, vagy munkahelyükre, már ha van nekik, annyira nem értem őket, meg nem is tudok sokat róluk szóval azt hiszem ejtsük ezt a témát. Felkészülök egy rakat őr fogadására, ostorral, magabiztosan, bár nem tudnék én vele mit kezdeni, maximum csak hadonászni, és remélni hogy érek is vele valamit, bár ezt erősen kétlem, mert hát eléggé köztudott, vagy legalább is én tudom, hogy nem értek az ilyen dolgokhoz, még tán most fogtam a kezemben először ostort, de mondjuk tetszik a gondolata, hogy én egy ilyennel ütlegelem az ellenséget, úgy vélem hogy megérdemlik, meg hát csak úgy jó is, nem is átlagos fegyvernem, nem is halálos, legalább is én még olyanról nem hallottam hogy ostorral halálra vertek valakit, jó fojtani is valószínű hogy lehet vele, csak hát ahhoz erő kell, de ez most nem lényeg, ami számít hogy nem egy halálos fegyver, szóval azt hiszem hogy én oké leszek vele, és talán majd be kéne szereznem egyet, ki tudja hogy mikor jöhet jól, és hogy mennyi hasznát vehetem még az életemben, igaz majd azt valahol be is kell gyakorolni, a kérdés már csak az, hogy hol lehet olyan hely, ahol nem zavarok vele senkit, és más se piszkutálódik bele az én dolgomba, de azt hiszem, ezen majd ráérek töprengeni akkor, ha kijutottunk innen, most a fő cél ami a szemeim előtt lebeg, hogy bármiféle ellenség is lép be azon az ajtón, valahogy megcsapdossam, még ha szerencsétlenül gyengén is… Akkor is.

by **Steven** Szer. 23 Május 2012, 20:54

Először csak azt érzetem, hogy valaki hátra ránt Keiko testétől. Eleinte nem tudtam, hogy ki volt, de aztán mikor már a folyosón voltunk, ahol Lex húzott magával, realizáltam, hogy valószínűleg a szőke nő volt az. Lex-nek nem kellett erősen húznia, de azért érezte, ha elengedné a karomat, lehet ott maradtam volna, sőt talán még vissza is fordultam volna. Képtelen voltam elfogadni, hogy Keiko hallott.
~ Nem lehet hogy halott.. Nem lehet hogy mind halottak.. Nekik élniük kell.. Ez egyszerűen nem történhet meg.. Nélküle mi sem fogjuk túlélni.. Egyszerűen nem lehet..~ Hírtelen arra ébredek, hogy Lex egy székbe terelt, ami pedig egy szobában van. Fel se tűnt, hogy bejöttünk a folyosóról. Jobban megnézve a szobát úgy tűnt, hogy valamiféle irányító terem szerűségben voltunk. Mindenütt számítógépeket lehetett látni, csak egy íróasztal volt rajtuk kívül a teremben, ami nem igazán tűnt idevalónak. Alice már a gépeknél volt miközben Csilla és Lex az ajtót figyelték, én pedig a székemben ültem.
~ Mit csinálok itt? Mindenki teszi ami tőle telik, hogy élve kijussunk innen, miközben én meg itt ülök és bambán bámulok. Keiko és a többiek akár halottak, akár nem, ez nem segít rajtuk. Ha életben van még, akkor Logan és a nő biztos nem fogják csak úgy hagyni, hogy megöljék, ahogy a többieket sem. Itt az ideje hogy valami hasznosat is tegyek.~ Felálltam a székből majd két lépést tettem az ajtó felé aztán megálltam.
~Igazából állni is alig tudok, nem hogy még harcolni, nem lenne túl sok hasznom, ha ott várnék.~ Aztán Alice felé néztem aki a gépen ügyködöt.
~ Őt is inkább csak zavarnám mint sem hogy segíteném.~ Végül az íróasztal felé indultam el.
~ Ártani nem árt ha esetleg átnézem hátha nem csak véletlenül lett ez iderakva. Talán találok valami használhatót.~ Gondoltam miközben átnéztem gyorsan a fiókjait.

by **Reptile** Csüt. 24 Május 2012, 07:18

Miután Jake helyet foglalt, én tettem a dolgomat, ugye amit elterveztem, tehát figyelni kezdtem az ajtót, mást nem is igazán tehetnék, a gép átvizsgálás alatt van, bár nem tudom hogy Alicia mennyire érthet az ilyen dolgokról, igazából semmi ilyen típusú információt nem adott ki magáról, bár én azért kétlem, hogy különösebben tudná hogy mi merre, mármint az alap opciókon kívül, amik esetleg ki vannak írva hatalmas betűkkel, vagy amik esetleg teljesen egyértelműek. Nem, egyáltalán nem azt mondom hogy a lány ostoba, nem úgy viselkedik, mint aki az lenne, csupán azt próbálom kifejezni hogy szerintem nem ért hozzá, de szerintem senki más sem tudná jobban, legalább is mi, akik itt vagyunk biztos hogy nem, szóval azt hiszem hogy rendben vagyunk. Hamarosan léptek zaját hallom a folyosó felől, úgy tűnik hogy valóban jó ötlet figyelni, ha nem jönnének így trappolva, hogy már messziről hallani lehessen őket, akkor meg is lephettek volna minket, legalább is ha valakinek nem jut eszébe hátra nézni, ami meglepő, mert megintcsak egy egyértelmű dolog hogy ellenséges területen mindent figyelni kell, vagy legalább is a legtöbb dolgot, de mégis oly kevesen teszik ezt meg, szerencsére erre itt most nem volt szükség, de na. Előkészítem a fegyvereimet a harchoz, igaz egy kés, meg egy pisztoly, s talán a kés az, mellyel több kárt tudok okozni, hiszen a másik kezeléséhez egyáltalán nem értek, de úgy vélem hogy többre mennék jelen helyzetben egy bottal, vagy akár csak egy csővel, de sajnálatos módon az nincs, nem is vártam hogy egy ilyen helyen legyen, a raboknál nem lehet fegyver, vagy akár tárgy amit annak lehet használni, itt pedig minek heverne valahol a földön, vagy egy irodában? Szóval igen, nem igazán vártam hogy legyen, de azért a remény ott volt egy kicsit, hogy talán mégis. Akárhogy is, most az elkövetkező harcra koncentrálok, ami belép azon az ajtón, és ellenséges, arra először lövök, és ha kifogyik a tár, akkor megyek tovább késsel, jobb ötletem nincs.

by **Árny** Csüt. 24 Május 2012, 07:35

Nos, beténferegtünk ebbe az irodába, szerencsére nem valami túlságosan sietős tempóban, bár lehet ez csak azt bizonyítja, hogy lusták vagyunk, szóval... Na nem lényeg, kicsit valahogy nem tudom felfogni, hogy tényleg ott vagyunk ahol, ama bizonyos irodájában, ez számomra inkább egy negatív tényező, és egyáltalán nem pozitív, még ha esetleg itt tudunk is tenni valamit, valami hatalmasat, vagy legalább fontosat. Az egész utat úgy tettem meg mint egy gorilla, vagyis felemás gorilla, bal kézen ugrálva, még ha néha eléggé kellemetlen érzés is, de legalább tudok haladni, és így rajta támaszkodva nem is érzem magamat túl nehéznek, mármint nem úgy, mintha a normális karomat használnám ugyan így, szóval már értem hogy mi értelme van ennek, nem csak szivat a sors, hogy valami plusz súly legyen rajtam, ami miatt állandóan felborulok, szóval ja. Mindenki teszi a dolgát, figyelik az ajtókat, a gépnél ügyködnek, még az íróasztal felé is megy valaki, szóval igen, itt jöhet a kérdés, mely szerintem jogos: Mit kezdhetnék én így itt magammal? Valami hasznosat kéne csinálni, igen, de csak egy lehetőséget látok erre, beállni a csatasorba, ott lehet valami hasznom, bár annyira nem szívesen teszem, de most ez van, ilyen helyzetekben az ember jobb ha nem válogat, általában nem is igazán teheti meg, de ha mégis, akkor meg ne kényeskedjen, nem igaz? Azzal semmivel sem vagyunk előrébb. Szóval, előkészülök a harcra, igazából beállok az ajtó mellé, és az első személyt aki bejön, és nem szőke, vagy nincsenek karmai, hanem mondjuk inkább őr felszerelés van rajta, úgy igyekszem fejbe verni, egy kisebb lökés után, hogy az egyből kifeküdjön, és majd kiderül hogy működik-e, vagy hogy le tudom-e még időben rakni a kezemet utána, hogy ne végezzem a földön, nyílt célpontként. Amúgy nem tudom hogy van-e esetleg bennem ennyi erő, mármint hogy bárkit is úgy meg tudjak ütni, hogy az egyből kifeküdjön tőle...

by **Thorhalla** Csüt. 24 Május 2012, 09:49

Résztvevő: Jake Hamilton, Vaszilij Dragunov, Matt Lawson, Gulyás Csilla, Lex Orrin és Alicia Havana

Alicia nekiállt annak, hogy lekapcsolja a rendszereket, amik még működőképesek voltak a Raft területén. A többiek, akik az ajtóhoz mentek meglátták a közeledő féltucat őrt, ahogyan sietve, futva tartanak errefelé. Közben Jake pedig a fiókokat nézte meg. Nem volt benne túl sok minden, egy fegyver, egy fecskendő, zacskóban néhány levágott kisujj, és jó néhány akta, semmi több.
Alicia kapcsolgatta a programokat és szépen lassan a zöld jelzések átváltottak vörösbe, ahogyan mindent deaktivált, az őrök csak alig pár lépésre voltak az ajtótól, amikor magatehetetlenül csuklottak össze a deaktiválásnak hála. A legtöbb kikapcsolásnak nem voltak látható eredményei, de akik az ajtóban álltak látták, hogy amikor az ajtókat deaktiválta a társnőjük megannyi cella nyílt ki itt bent is, a belső csarnok hatalmas fémajtaja is kinyílt, odakint már nem volt köd, így a napfény tódult be a csarnokba a tetőn levő ablakokból és az ajtóból is. Végül a számítógépen egy hatalmas: „VÉSZLEÁLLÁS” felirat jelent meg, és ahogyan az utolsó generátor is lekapcsolt minden fény megszűnt a Raft-on, nem volt védelmi rendszer, se semmi, most már nyugodt szívvel ki lehetett sétálni a börtönkomplexumból.
A folyosón a véres Logan és Tara jelentek meg némileg sietve.
- Szép munka kölykök, menjünk és lépjünk le innen – morogta Rozsomák.

by **Teddy** Csüt. 24 Május 2012, 19:52

Gond nélkül kapcsolgatom le egymás után a dolgokat, senki sem zavar, senki sem kérdez, szóval tényleg nincsen probléma, és mivel hallgatózok közben, bár ez kissé osztja a figyelmem, feltűnik hogy a léptek valóban alább hagytak, szóval jah, azok őrök voltak, vagy valami hasonlóak, és immáron annyi nekik, legalább is amíg valaki ide nem jön, és újra nem aktiválja az egész rendszert, amit mondjuk elektromosság híján kétlek, bár lehet hogy van erre valami érdekes külön kis trükk, amellyel esetleg újra tudják indítani, de nem hiszem hogy egyszerű lenne, bár ezek csináltak regenerációs bökőt, vagyis szurit, de ezt csak nem tudnák olyan egyszerűen megoldani, legalább is ez a remény él bennem. Elfordulok a géptől, ahogy az szépen megadja magát az elektromosság hiányának, elégedetten nézek végig a természetes fények által megvilágított helyeken, vagyis úgy kb az egész szobán, itt volt az ideje hogy napfény érje ezt a szutykos, förtelmes helyet, és ne csak a lámpák fénye legyen itt, amiben látni lehet.
- Na zsír vagyok vagy zsír vagyok? - Kérdem fapofával, egy kevés önteltséggel a hangomban, a karjaimat széttárva, s azokkal is magamra mutatva, majd pedig a két beérkezőre terelem a tekintetem, Logan és Tara, csurom véresek, azt hiszem sikerrel járhattak, illetve nem is hiszem, tutira veszem, különben nem lennének itt, vagy ha mégis, akkor menekülnének, sérültek lennének, és kevesebb vér lenne rajtuk, feltételezhetően. Azért a harcra kíváncsi lettem volna, na meg persze hogy mi is volt a döntő pillanat, amikor úgy eldőlt a harc a mi javunkra, de mivel ezt nem láthatom, ezért egyszerűen oda sétálok Tarához, ő úgyis eléggé őszinte, és egy kis tovább haladás után pedig felteszem a kérdést:
- Hogy sikerült megállítani? - Közben pedig már érzem is a szabadság illatát, elvegyülve a vér és a mi bűzünk szagával, ami így persze nem annyira kellemes, főleg hogy most emlékeztettem magam rá, hogy milyen mocskosak és büdösek is vagyunk… De akkor is jó beleszagolni a levegőbe, már csak egy kis idő, és talán végre tényleg kijutunk erről a helyről, ha pedig így alakul, remélem hogy soha, de tényleg soha többé nem kell ide visszajönni.

by **Sarah** Vas. 27 Május 2012, 00:00

Kiállok az ajtóba, s megpillantom a közeledő őröket, egy pillanatra megremegek, de teljesen felkészültem már rá, hogy megcsapkodjak valakit, vagy valakiket, habár tudom hogy ez most nekem sokkal jobban fog fájni, mint nekik, igazából ahogy közelednek, úgy hagy bennem alább a remény arra, hogy ezt lelki megtörtséggel megúszom, tartok tőle hogy hamarosan az orrom betörésre kerül, az egyetlen ami tartja bennem a lelket, és ami most is képes rávenni, hogy ne sántikáljak vissza az irodába, hanem inkább maradjak itt, s bár tudom hogy semmi esélyünk, többen vannak, és erejük teljében, de mégis itt legyek, ez pedig nem más, mint, nos igen, Logan, az a tény hogy itt van, nagyon sok erőt adott nekem eddig, képes voltam elvánszorogni oda, ahol fogva tartották, bár nem volt rám szüksége, s utána képes voltam tartani azt az erőltetett tempót, és idáig eljönni, mindez pedig csak azért mert az ittléte adott elég reményt, segített abban hogy ne adjam fel, mégiscsak egy legenda, és egy ilyen személy biztos, hogy ki tud minket vinni innen. Le eresztem az eddig felcsavarva tartott ostort, majd pedig lendítek, bár eléggé nyeszlettül, de megütök vele valakit, habár semmi ereje sincsen, de valamiféle szerencsének köszönhetően kissé megsúrol valakit, legalább is ha jól láttam, már ez is meglep, ami pedig még jobban, hogy eztán az egész csapat összeesik, én pedig csak értetlenül pislogok a dolog felett, először komolyan elhiszem hogy én voltam, de végül meghallom Alicia szavait, s bár nem reagálok rá, mert most nem akarok rá mondani semmit, és egy kicsit rosszul érint hogy mégsem én vagyok ezért a felelős, de legalább akkor ezt megúsztam ép bőrrel, és még az ajtók is nyitva vannak már, plusz… Sötétség, s a lámpafényt átveszi a rendes, jó meleg napfény, Kihasználom azt a kevés időt, amíg nem zargat senki, s lehunyt szemmel élvezem azt a kellemes meleget, melyet már oly régóta nem volt alkalmam átélni, most még ez a kevés is, ami épphogy elér, szinte égeti a bőrömet, szokatlan már ez, és kellett nagyon. Végül feltűnik Logan és a szőke nő, hót véresen, sejthető hogy mi történt, cafatokra szedték a kapitányt, nem vall rám, de szívesen megnéztem volna hogy miként történt a dolog. Most mindenesetre is követem a társaságot kifelé, remélhetőleg végre vége, és szabadok vagyunk.

by **Reptile** Vas. 27 Május 2012, 03:57

Az ajtón kilépve az első dolog amit megpillantok, az a közeledő őrség, sokan vannak, és már most látom hogy erre kevesen vagyunk, főleg hogy csak így hárman jöttünk ki, és nem értem hogy hol van a sárkányunk, Jaket pedig megértem, bár nem figyelem hogy mit csinál, had pihenjen, ráfér, mindnyájunkra ránkfér, de neki most főleg kellhet, hiszen mindenki látta hogy milyen állapotban volt, jobb ha ott marad ahol letettem, a többi pedig majd még eldől. Hagyom, had érjenek egy picit közelebb, nem tudok célozni, sosem próbáltam még fegyverrel lőni, játékkal sem, nem hogy élessel, így biztosra akarok menni, másik kezemben a kés, közelharcra tartogatva. Amint elég közel érnek az őrök, meghúzom kétszer a ravaszt, készültem rá hogy nagyot fog rántani, ám a várt hatás elmarad, ránt persze, de nagyobbra készültem, s így bár nehezebben mint ahogy átlagosan menne, legalább is valószínűleg… A lényeg hogy sikerül megtartani. Nem igazán sajnálom ezeket a szerencsétleneket, nem emberek, inkább gépek már, nincs életük, nincsenek érzéseik, családjuk, barátok, ez nem élet, ez inkább kínzás, még nekik is, akkor is ha ők maguk sem tudnak róla, s ilyet még ők sem érdemelnek, hiszen rabszolgák. A golyók azonban senkit sem találnak el, mert mire meghúzom a ravaszt, ők összeesnek, sejthető hogy mi történt, Alicia, ő babrált a gépnél, bár nem vagyok benne biztos hogy tényleg ő volt-e, vagy valaki esetleg az épület egy másik pontjáról rásegített-e, a lényeg hogy ezeknek már annyi, s a következő pillanatban, szinte a következőben… Már az ajtók is nyílnak, a fények lekapcsolnak, és rendes napfény tölti meg az épületet, komolyan mondom, ez már hiányzott, csak érjünk el a kúriába, vagy egyáltalán haza, lehet hanyagolom az edzést pár napra, tényleg, csak pár napra, amíg rendbe szedem magam, és kimegyek az egyik ház tetejére napozni, már érzem is ahogy a kellemes meleg izzítja a mellkasomat, és ahogy a nap erős fénye, még csukott szemmel is vakít, régen gyűlöltem ezt az érzést, vagyis ezt a vakítást, de már egyszerűen ez is hiányzik, bármi, ami napfény és pihenés, jöhet. Ismételten nem telik el sok idő, és a mi „elveszett” Tara - Logan párosunk fordul be a folyosón, véresen, jó! Nem kívánom senki halálát, de úgy vélem hogy az-az átkozott féreg megérdemelte, bár lehet hogy ez túl kegyes neki, de a kínzás sem igazán az én módszerem, de lehet hogy keményíteni kéne, és ereszteni egy keveset az elveimből, nyitni az erőszak bizonyos ágai felé, például vallatási technikák, csak éppen máshogy felhasználva, igen, nos ez majd még eldől, most azonban csak ránk vár a szabadság, nem tudom ki hogy van vele, de szerintem inkább ne várassuk meg, szóval megindulok kifelé, bár lövésem sincs hogy merre, a többiek biztos hogy kivezetnek, így hát végül is csapatban maradok, amúgy is maradnék persze, de már alig várom hogy magam mögött hagyhassam ezt a helyet. Ha valakinek kell támogatás a járásban, annak pedig szívesen segítek, senkit sem hagyunk hátra, továbbra sem.

by **Árny** Vas. 27 Május 2012, 04:50

Nem jön be senki az ajtón, így nem verek senkit sem fejbe úgy, hogy az összeessen, szóval kissé távolabb voltak mint gondoltam, és ezt a látvány is igazolja, miután kilesek az ajtón. Sokan vannak szó se róla, de had jöjjenek, ki akarom próbálni, hogy mekkora erővel rendelkezek így, ám sajnálatos módon, és talán szerencsémre, vagy szerencsénkre, nem jutok el addig, az őrök közel érnek, és én már készülődök a lökésre, de az őrök, konkrétan az egyik pillanatról a másikra összeesnek, mintha valamiféle rongybabák lennének, nagyon és kicsit bizarrok, de akkor is pontosan úgy estek itt össze, bár igaz hogy ez a hasonlat még így is furcsa, belegondolva, nos igen, ez van. A következő dolog, hogy kinyílnak az ajtók, kialszanak a fények, és elkezd besütni a nap, hmm, nap, de régen láttam, már hiányzott, és ezt az egészet megkoronázza Alicia hangja, szóval ő volt, remek, akkor képes volt kezelni azt a gépet, gondolom nem volt rajta különösebb védelem, vagy ilyesmi, különben most éppen itt vernének agyon minket, legalább is nagyon valószínűleg, így viszont élvezhetjük a napfényt, és én pedig…
- Hmmmm… Hmmhmmm… - Adhatom ezeket a meglehetősen értelmetlen, mégis sokat mondó szavaknak sem megfelelő megnyilvánulásokat, kifejezvén az elégedettségemet a fényre, és a jó kis hőre, ami vele jön, s égeti a bőrömet. Logan és a szőke nő tűnnek fel a folyosó végén, hót véresen, ez máris egyértelművé teszi a dolgokat, legalább is azt hiszem, szabadok vagyunk, az ajtók nyitva, és itt mindennek annyi, és mindenkinek, aki az utunkat állhatná. Tudom, ez most nem hangzik túl pozitívnak, pedig az, igazából az egész alatt nem is ártottunk senkinek, legalább is én egészen biztos hogy nem, és végre úgy néz ki hogy vége ennek a sok szenvedésnek, és magunk mögött hagyhatjuk ezt nyomortanyát, a kapitányt, az őröket, azokat a büdös, mocskos, kicsi, hideg és sötét zárkákat, ahol tartottak minket, és mindenki mást is, hihetetlen hogy milyen kegyetlen tud lenni az ember, és még a hülyeségre mondják hogy határtalan, pedig nem, az véges, inkább ilyen téren vagyunk találékonyak, kegyetlenkedés terén, túlságosan is, ott vannak például a kínzások, még a középkorból, és sok helyen még ma is csinálnak hasonlóakat, elképesztő. Most mindenesetre is megyek a többiekkel kifelé, nem akarok itt maradni.

by **Steven** Hétf. 28 Május 2012, 20:46

Úgy tűnik jól döntöttem. 3-n épp elegek voltak az ajtóban, pláne hogy végül valamiért nem értek ide az őrök. Mindenesetre halható volt, ahogy a lépések megszűnnek, majd pedig testek esnek a földre. Valószínűleg összesetek, bár nem tudtam hogy mitől, azonban egyelőre nem is igazán érdekelt, a lényeg hogy nem jöttek értünk. A fiók tartalma nem volt túl átlagosnak mondható. A feljegyzéseken és a fegyveren abszolút, de nem lepődtem meg, még a fecskendő se volt olyan meglepő, azonban a kisujjakkal teli zacskó már igen is az volt. Az első pár pillanatban nem tudtam, hogy elhányom-e magam vagy sem, de végül szerencsére (vagy talán azért mert már jó ideje nem volt bennem semmi) nem hánytam. Ekkor Logan és a nő, akit Keiko Ms. Sunke-nek nevezet, megjelentek az ajtóban. Kivettem fecskendőt a fiókból, a többit otthagyva, majd Ms. Sunke-hez siettem már amennyire erőmből telt. Egy élő hullának éreztem magam, mindennél jobban vágytam arra hogy elaludhassak már nem is volt szükség ágyra.
- Ms. Sunke. Ezt a fecskendőt az iroda egyik fiókában találtam. Ön tudja, hogy mit tartalmazhat? – Kérdeztem meg tőle, miközben megmutattam neki a fecskendőt. A napfény ami kintebb fogadott nagyon bántotta a szememet és bár általában jól érezem magam, a sötétben még is örültem neki hogy végre napfényt is láttok.

by **Thorhalla** Kedd 29 Május 2012, 09:00

Résztvevő: Jake Hamilton, Vaszilij Dragunov, Matt Lawson, Gulyás Csilla, Lex Orrin és Alicia Havana

- Egyszerűen összeomlott – mordult fel Logan. – Harc sem volt.
Jake szavaira Tara Sunken odalépett a fiúhoz és megnézte az injekciós tűt, hogy mi is lehet benne.
- Nyugtató – mondta. – Szüksége volt, rá, ugyanis igencsak labilis természete volt. De most gyerünk, menjünk innen!
A nő és Logan együtt vezették le a fiatalokat a főcsarnokba, majd onnan ki a főbejáraton. Lassan haladtak, akinek kellett azt támogatták, hogy senki se maradjon hátra. Ahogyan a társaság utolsó tagja is kilépett a fénybe Veszély hangját lehetett meghallani.
- Szimuláció vége!
A környék azonnal változni kezdett és a börtön, a távolban New York, Logan és Tara is eltűnt, csak a diákok maradtak ott, az egész terem újra visszanyerte az eredeti alakját és ismét végre sebek és bármiféle fáradtság érzése nélkül ott volt mindenki egymás mellett, akik korábban kiestek persze nem voltak ott, de a hatos egymás mellett állt.
- Gratulálok – mondta a belépő android. – Önök voltak az elsők, akik végig bírták ezt a programot.

by **Teddy** Kedd 29 Május 2012, 15:43

Nos, eldicsekedem hogy milyen ügyes voltam, de senki sem reagál rá, se szó, se bólintás, de még csak tekintetet sem kapok, pedig azt hiszem, jó nem vagyok teljesen biztos benne, de szerintem nekem köszönhetően nem lett most itt szétrúgva a sejhajunk, szóval igen, úgy érzem legalább egy „ köszi „ kijárna, de áh… Sokat várok, és ez most így kissé cseszi az agyamat, kissé nagyon, jó persze kívülre ebből nem mutatok semmit, csak pókerarccal nézek végig a társaságon, s annyit fűzök hozzá az egészhez, mint csalódottságom enyhe jele, hogy:
- Akkor csesszétek meg. - Majd pedig a végén finoman elmosolyodok, de nincs kedvem sokáig tartani ezt a hamis kifejezést, így hát pár másodperc után vissza áll az arcom a szokásos, kifejezéstelen, vagy inkább talán kedvtelen, és talán kissé kihívó arckifejezésre, mint amilyen általában. Kifele megyünk, egyértelműen, és már nincs semmi ami elénk állhatna, a kapitány lőtte magát nyugtatóval, a harcban pedig egyszerűen eldőlt, és mivel így volt, akkor nem értem hogy… Ő is csak egy gép volt? És akkor Tara meg Logan, mitől csurom véresek, ha még csak harc sem volt úgy rendesen? Bár lehet hogy csak nem ugyan az a harc fogalma Logannál, mint ami nálam, nekem már egy finom verekedés is harcnak mondható, jó persze nem ez a barátságos ütlegelés, ami inkább felbátorításnak szolgál, azt hiszem ezt nem kell tovább magyaráznom magamnak, így is értem a lényegét. Kinézve a bejáraton, odakint erősen vakító fény van, valószínűleg csak az én szemem szokott már el tőle nagyon, és így kissé kellemetlen, így hát egy kicsit meg is torpanok előtte, de végül fentről eltakarva a szemeimet követem a többieket, és kilépek velük az épületből, én továbbra is büszke vagyok magamra, még ha ennek semmi jelen sincsen, kívülről legalább is. A következő pillanatban minden változni kezd, nem is tudom mihez hasonlítani, egyszerűen sorra tűnnek el a dolgok, és hirtelen már nem tűnik olyan valóságosnak az egész, mint ezelőtt pár perccel, s végül egy ismerős helyen találom magam, először fel sem fogom hogy hol vagyok, csak nézek kissé bambán előre, majd az egyik kezemet „gondolkodón” emelem fel a szám elé, a másikkal pedig alá támasztok, és úgy pásztázom át a termet, s ezzel egy időben vág fejbe a realizáció is, ez az egész, ami történt, nem volt valós, csak egy iskolai speciális tanóra… Komolyan mondom berosálok, úgy érzem hogy ez azért pofátlanság, ha tudom hogy ez lesz az órán, azt hiszem nem jelentkeztem volna, vagy elmondták és csak én nem emlékszem a részletekre? Nem lényeg, fizikailag oké vagyok, nem fáj semmi meg a többi sz@ság sincs már jelen, ami esetleg szó szerint is az, de viszont azért elmeileg nem érzem magam a toppon. Belép a rakás fémhulladék, egy futó pillantást vetek rá, majd végig nézek a többieken, úgy látom elég sokan kiestek, kellemetlen, de na, az evolúció törvénye, a legerősebb marad életben, a legerősebb pedig általában az, aki a leggyorsabban képes alkalmazkodni a környezetéhez, és az alapján változni, bár oké, azt hiszem ez a mostani korban már kissé más.
- Remek… Tegezz, nem vagyok még öreg. - Itt halványan elmosolyodok, mert ha-ha hogy én milyen vicces vagyok, majd pedig megvakargatom az államat.
- Nos… Mehetünk? - Remélem igen, nincs most kedvem itt maradni, és szükségem lenne most egy kis fűre, meg lassan neki kéne látni a biznisznek, de nem tudom hogy apám mit gondolt, amikor ebbe a suliba küldött ezen céllal, szóval találnom kell majd a kis magvacskáknak egy jobb helyet, igen, de most csak kell egy tekerés, és kész. Ha mehetünk akkor már indulok is az ajtó felé, és ha senki sem állít meg, akkor fordulok is kifele, és lehetőleg eltűnök a folyosón a többiek elől, bár az sem zavar ha követ valaki, max bevágom előtte a szobám ajtaját.

by **Sarah** Kedd 29 Május 2012, 16:09

Halmozódnak az események, igaz, messze nem olyan szinten, mint ahogyan az egész elején, úgy értem ott azért tényleg sok dolog történt, bár az emlékek már kissé halványak, nem tudom mennyi ideje lehetek itt, ezen a mocskos helyen, de az hogy hogyan kerültünk ide, már csak foszlányokban van meg, csak arra emlékszem hogy nagyon siettünk, gépek, sugár, szorító fájdalom, zuhanás, sötétség, sötét alakok… Nagyon ijesztő, még ha csak így részletekben is van meg, nem emlékszem már arra sem, hogy ki mit mondott, csak még egy rakat hulla, kik eléggé fájdalmas és kegyetlen halált haltak, de egyszerűen már nincs meg a tudatomban sem a kép, sem maga az információ hogy milyen halál is volt az, csak azt tudom hogy miért, és hogy miattunk, de már abban sem vagyok biztos, hogy nekünk ebbe volt egyáltalán bármiféle beleszólásunk, úgy értem hogy ha mindenki megérkezett volna időre, hogy akkor életben maradtak volna… Kétlem, rossz emberekről van szó, mármint azok akik ide hoztak minket, azok rossz emberek, és azok sosem tartják meg az alku rájuk eső részét, legalább is az átlagosak nem, ha valaki az átlagon felül van, az persze, azok az olyanok, mint a maffia, akik valóban valakik, de az ilyenek, mint a kapitány, nem, ők sosem, ez a filmekben is így van, a valóságban nem tudom, nem volt dolgom még maffiával, vagy bármi nagy kaliberű személlyel, de még csak kicsivel sem, hála a sorsnak, de a filmeknek általában van alapja, és ebből gondolnám én, hogy így mennek a dolgok… Heh, filmek, ha haza érek végre, kipihenem ezt az egészet, bár nem tudom hogy mennyire fog ez sikerülni, tuti hogy kísérteni fog még egy darabig, és azok a sötét alakok is… Tudom hogy ott voltak, hogy igaziak, annyira szeretném hinni, hogy csak a képzeletem szüleményei, de láttam amit láttam, ott vannak, és egyszer, érzem hogy egyszer még vissza fognak jönni értem, még ha most meg is úsztam a dolgot… Oly szinten bele vagyok merülve a gondolataimba, hogy igazából semmi sem jut el a tudatomig, se Alicia beszéde, se Jake, vagy Tara, senki, azt sem veszem észre, hogy lassulni kezdek, és hogy a szemhéjaim lassan csukódnak lefele, ahogyan a maradék erőm elhagyja a testemet, ki rohangáltam én magam mára, már úgysincs itt semmi rossz, nem lehet itt semmi rossz… Az sem tűnik fel, hogy valaki belém karol, és visz magával, egyszerűen nem vagyok képes figyelni a külvilágra most, hogy elmúlt a veszély, s a valóságba, csak egyvalami ránt vissza most, a hirtelen erős fény, mely a bejárat másik oldaláról jön. Oly annyira nem feltűnő ez, mármint nem tűnik már nagy dolognak, szabadok vagyunk, én is tudom, és örülök is, de nincs erőm ezt kimutatni, hagyom, had vigyen az illető, ki magára vállalta ezt a posztot, hogy így hordozóm lesz, s végül is én így hagyom el az épületet, ahonnan kiérve, valahogy nagyon nem az történik, mint amire számítottam. Én úgy hittem, hogy most majd valami hajóval, vagy géppel vissza visznek minket, vagy hát ki tudja, de minden torzulni kezd, bár én ezt egyenlőre az összemosódott látásomnak tudom be, s úgy vélem, ez lehet az átmenet az álomba, melyet mindig próbáltam valahogy elcsípni, de még eddig sosem sikerült, ám végül… Világos van, ébernek érzem magam, és élettel telinek, mint aki nem ment át ezen a sok szörnyűségen, a veszélyteremben vagyok, és ekkor értem meg csupán, hogy az egész egy ügyes és élethű szemfényvesztés volt, melyre én ostoba önként és dalolva jelentkeztem, abban a hitben élve, hogy nem lesz egy túlságosan kegyetlen dolog, vagy hogy inkább egyáltalán nem lesz az, hiszen a diákokra vigyázni kell… Miközben Veszély gratulál, és közli velünk a tényt, miszerint mi voltunk az elsők akik kibírták, én egy könnyed mozdulattal ülök le a földre, mely inkább egy kisebb összeesés, majd pedig hanyatt vágva magam, elterülök a hideg padlón, mely tőlem aztán lehet koszos is, úgyis zuhanyozok majd, és most egyszerűen olyan jól esik ez… A gép szavaira már nem is felelek semmit, pihenni akarok, akármilyen kipihentnek is érzem magam, ez így valahogy nem lehet, el akarom felejteni ami ma történt itt, minél hamarabb, és ezen semmi sem segít jobban, mint egy kiadós alvás.

by **Reptile** Kedd 29 Május 2012, 16:32

Se szó, se beszéd, mindenki útnak indul, habár Aliciának valami problémája van, és talán tudom is hogy mi, végül is ő kapcsolhatta le az őröket, mivel azok kiborgok, bár inkább csak gépek, mintsem emberek, nem is tudom hogy lehet ilyet csinálni, úgy értem tényleg, klónoztak valakit, és bele építettek pár elektronikus alkatrészt, mert ugye ez a kiborg, de hogy irányították őket? Talán az agyukat kicserélték egy gépre? Nem, túlságosan bonyolult, és ha az agynak baja esik, a test meghal, habár nem biztos, de ezek jelenleg a biológia alapjai, ha az agy sérül, akár egy kicsit is, az maradandó károsodást okoz, mozgásban, érzékelésben, beszédben, reakciókban, mindenben, ezt mindenkinek tudnia kell, eléggé közismert ez a tény, így hát végül is csak egy logikus megoldást látok erre a problémára, illetve talán kettőt, egy nagyon erős telepatát, aki irányította az öszeset a… Nem, ez kizárt, hiszen a gépekkel együtt ők is lekapcsoltak, telepata így nem lehet, akkor mégiscsak marad az egy lehetőség, ahogy én ezt el tudom képzelni, hogy talán az összesnek volt az agyába ültetve valamiféle mikrochip, mely kényszerítette őket, hogy azt tegye, amit mondanak, vagy parancsba adnak nekik, és ez az egész hozzá lehetett kötve egy központi számítógépre, legalább is én csak így tudom elképzelni, másként túlságosan zavaros az egész, és nehéz nyomon követni, de végül is nem megoldhatatlan, és úgy nehezebb is lenne kiütni az összes őrt, ha több… Terminálra lennének kötve, mintsem hogy csak egyre, és annak a megsütésével kifekszik az összes, érthető a lényeg azt hiszem, és így valahogy, hogy így elgondolkodok rajta, annyira nem tűnik nehéznek ezt megoldani, sőt eléggé okos húzás, de ettől függetlenül még eléggé gusztustalannak és gerinctelennek tartom, egy épeszű ember nem hiszem, hogy folyamodna ilyen módszerhez, mert még a klónok sem… Habár nem emberek végül is, vagyis azok de mégiscsak klónok, szóval azok sem érdemelnek ilyet, hogy ilyen patkányokat kelljen szolgálniuk. Mondjuk lehet hogy teljesen rossz helyen járok az elméletemmel, de nem is lényeges, térjünk egy kicsit még vissza a rasztás hajú lánykához, szóval a beszéde alapján lehet köszönhetünk neki ezt és azt, nagy dolgokat, de mosolyog mellé, így hát most nem tudom eldönteni hogy komolyan gondolja, vagy csak szórakozik, így ezért inkább rá hagyom, nem mintha amúgy tudnék neki mondani bármit is, nem áll módomban az ilyesmi, szóval igen. Csendesen folytatom az utamat kifelé az épületből, odakint pedig meglehetősen kellemes fényözön fogad minket, tökéletes, elégedetten tekintek fel az égre, szinte bele bámulok a napba, csak szinte, kicsit mellé tekintek, kiégetni nem akarom a szemem, de örömmel tölt el, hogy láthatom így egyenesen, nyíltan, meglepő, sosem hittem hogy ennyire értékelni fogom még, azonban ez nem marad sokáig így, hamarosan változni kezdenek a dolgok, a börtön eltűnik, csak úgy mint minden más, és csak mi maradunk itt, akik kijutottak az épületből, a nap sincs már, csak mesterséges fények, ismét, de ezúttal ez már kellemesebb, habár nem egy leányálom azok után, hogy mennyi jutott ki nekünk belőle, bár lehet hogy csak engem zavar ez most ennyire, ki tudja, sajnos nem látok bele a többi ember fejébe, pedig az sok problémát megoldana, mint az a beszélő szerkezet, amint Farahnaz ígért. Így belegondolva, nehéz elhinni, hogy az egész csak egy szimuláció volt, egy idő után, meg is feledkeztem róla, egyszerűen annyira valós volt az érzés, a fájdalom, és a fáradtság is, ami szép lassan úrrá lett mindenkin, látszólag legalább is, de valószínűleg is, mert még rajtam is, pedig én azért az időm nagy részét meditációval, meg egy kevés edzéssel töltöttem el, szóval igen, és kissé idegesít hogy minden amin átmentünk kamu, ha már képesek voltunk túlélni, míg a többiek kihulltak… De talán jobb is ez így, hogy csak virtuális valóság volt, és talán tényleg, jobb ha ez így marad, és remélhetőleg sosem kell újra átélnünk a történteket, már csak valahogy fel kell dolgozni, erre pedig én a legjobb módot, nos, a befejezetlen edzésben látom, vagy talán előbb ki kéne mennem levegőzni egyet? Nem, egy kiadós edzés, egy jó hideg zuhany, és ha még van rá időm, akkor kimegyek egyet levegőzni, igen, ez így egészen jól hangzik. Veszély lép be a terembe, és gratulál, csak biccentek egyet neki, azt hiszem ez egy nagy dolog, mi vagyunk az elsők akik kibírták, de mást viszont ahogyan elnézem, nem nyűgöz le annyira ez az egész, vagy csak nem akarja kimutatni, továbbra sem tudom, mint említettem, nem látok bele mások fejébe, sajnos. Halál kapitány pedig, nos kíváncsi lennék egyszer ellene egy harcra itt a veszélyterembe, még egy kicsit erősödnöm, és tanulnom kell hozzá, fegyverek kellenek, olyanok melyek egyenlőre még csak a fantáziámban léteznek, de valahogy meg fogom őket kreálni, és megtanulni a használatukat, hiszen a bot, akármilyen jól is forgatom, egymagában kevés lesz ehhez, vagy bármely bűnözőhöz, mely esetleg ilyen erős. Igen, ez még egyszer nem történhet meg, vagy legalább is nem maradhat ennyiben, az embereknek tényleg szüksége van hősökre, akik megvédik őket, s bár igaz, itt van az x-men, és a shield, de én valahogy mégis érzem a késztetést, hogy tegyek valamit jómagam is az erő sötét oldala ellen… És azt hiszem most egészen jó dolgok jutnak az eszembe…

by **Árny** Kedd 29 Május 2012, 16:53

Megindulunk végre kifelé, s bár fáradtnak érzem magamat, tudom hogy már semmi sem állhat közénk, és az oly rég óhajtott szabadság közé, már csak azért is, mert Logan és a szőke nő itt van, és ők ketten, bár a nőben nem vagyok biztos, de Logan tuti, hogy képes lenne bárkit megállítani, aki esetleg itt megpróbálhatna elénk állni, de kétlem hogy már van bárki is, azon adagnyi szerencsétlen fogjon kívül, kik úgyszint most szöknek, szóval rajtunk és rajtuk kívül, kétlem hogy már van bárki is, aki életben van ezen a helyen, vagy legalább is eszméleténél, hiszen az őrök is csak úgy össze estek, és bár nem akarom biztosra mondani hogy miért, de azért lenne egy-két tippem, főleg Alicia megnyilvánulásainak köszönhetően, de nem adok hangot a véleményemnek, nem érzem magamat olyan hangulatban, és nem tudom hogy mi lenne az eredménye annak, ha megszólalnék, ezért inkább csak átadom magamat a borzongásnak, annak az édes, kellemes, csábító, hideg rázó borzongásnak, amelyet a szabadság tudata ad nekem, mely egészen felszabadító, és ahhoz képest, hogy én nem igazán szeretem ha ilyet élek át, mármint ilyen érzést, ez most meglehetősen pozitív, hiszen jó okból történik ez, és nem azért mert valaki megkarcol egy táblát, vagy meg villát csikorgat egy tányéron.. Áh azok de pocsék hangok, mindig libabőrös leszek tőle, ás a fogaimat úgy érzem mintha közben reszelnék valami rozsdás fémmel.. Áh nem, inkább erről nem is gondolkodom tovább, nem akarom most elcseszni a hangulatomat, mikor már ilyen közel járunk a tényleges kijutáshoz. A gondolkodásból kizökkent, hogy igazából nem érzem a karomat, de tényleg, nem érzem, és ez kissé megijeszt, de már régóta használom én ezt így, és biztosan csak elfáradt, semmi komolyabb, hiszen végül is azt teszi amit akarok, hogy tegyen, úgy mozog, hogy én haladni tudjak vele előre, és tényleg tuti, hogy csak a túl sok használat miatt van, de legalább erősödik, és végre rá jöttem, hogy hogyan közlekedjek vele így szabadon, anélkül hogy felborulok, bár azt hiszem ez simán eszembe juthatott volna korábban, sokkal korábban, és nem is értem hogy ez miért nem történt meg eddig, úgy értem tényleg nem, egy csomó szenvedés kellett nekem egy pokoli börtönben, csak azért hogy erre rájöjjek, és hogy kissé jobban tudjam értékelni azokat a dolgokat, amiket az élettől kaptam? Ez azért kemény, komolyan mondom, de legalább ez is megvan, és túlvagyunk rajta, én is okosabb lettem, és azt hiszem, talán mindenki, aki most itt van, mind tanulhattunk valamit, és már csak a hazamenetel vár ránk, ismét ott lehetünk, az otthon biztonságos környezetében, nyugodtan, aludhatunk és ehetünk végre rendesen… Már érzem is az anyám főztjének az ízét, alig várom hogy belemélyesszem a fogaimat az általa készített, hmm, nos nem is tudom… Húsgombócba, mmm nyami, ettől össze is fut a nyál a számban, de kit érdekel, úgyis minden nap több litert lenyelek belőle, ahogy mindenki más is, max ma egy kicsit több lesz ebből, de alig várom. Kilépve a fényre, megváltoznak a dolgok, a kellemes napfény helyét átveszi a természetes, ismételten, én pedig értetlenül nézek körbe a veszélyteremben. Az egész csak egy… Oké ez durva, ez tényleg nagyon durva, az egész csak egy rohadt tanóra volt? Ezt nem akarom elhinni, mindaz a sok szenvedés valójából semmi volt… Oké, be kell ismernem, hogy én jelentkeztem rá, a saját akaratomból, de akkor is… Mindegy, nem akarok ezen panaszkodni, hamarosan megyek és eszek valamit, de most egyenlőre Veszély foglal le, na meg persze hogy végig nézek a többieken, elég sokan kihullottunk, nem csodálkozok rajta, kapunk egy gratulációt is mellé, és végül is egy dicséretet, hiszen a gép állítása szerint mi vagyunk az elsők, akik kibírták, és azt hiszem hogy ez egy nagy szó, egy tipikus hatalmas törpe… Az a bizonyos egyes szám, szám formájában kicsi, mégis hatalmas értéke tud lenni, az ember nem is gondolná. Finoman elmosolyodok, nem tudom megállni, hogy ezt most ne süssem el, mert ennek most tényleg ki kell itt jönnie.
- Mi Spártaiak vagyunk, mit nekünk holmi börtön, nekünk, kiknek még a szőrszálai is acélból vannak. - Oké ez finoman szólva is erős túlzás, de ha már túlestünk ezen az egészen, és még jól is teljesítettünk, azt hiszem megérdemeljük, és persze, valami jutalmat is rá, remélem, jegyet legalább, egy jó hatalmas vigyorgósat, igen. Remélem minél előbb távozhatunk, eléggé éhes vagyok már, mennék falatozni, úgyis van valami jó kaja az étkezőben.

by **Szehmet** Kedd 29 Május 2012, 20:39

Szerette volna elkerülni a tömeget. Szeretett volna magányosan járni. Hátrahagyva a szégyent, és a kellemetlen érzéseket. Rémlett, hogy Zack valami megbeszélést tervezett reggelre, de nem tudta, mennyi lehet az idő, és úgy érezte, hogy amibe bele kezdett, azt végig kell járnia, mielőtt újra a barátok elé léphetne. Nem tudta, milyen eredményt remélhetne, de úgy érezte, meg kell tennie. Maga miatt...
A diákok persze láthatóan most özönlöttek elő, ő pedig nem kerülhette el őket. Végül úgy döntött, zavartalanul, mit sem törődve velük vág át az ajtóig, és lép be a terembe.
- Veszély?- a tétova hangoktól indulva a szó felívelt egyfajta szenvtelen nyugalommá teljesedve ki. Szüksége volt rá, de nem örült neki, hogy az oly idegen robot végignézni azt, amire készült. Leküzdötte az ellenállását, és szólította, ha kellett, újra, és igyekezett türelemmel várni.

by **Thorhalla** Pént. 01 Jún. 2012, 08:39

A sötétség és a tűz kora

New York felett hála a sötét világból érkezett Einar Thorsonnak hatalmas viharfelhők léptek el mindent. Villámok cikáztak mindenfelé, mikor mindenki a városban hatalmas morajlást hallott, aminek a hatása egy nagyobb földrengés volt. Minden beleremegett, ez volt az a pillanat, amikor Einar elvesztette az uralmát a vihar felett és visszaszerezni sem volt azt immáron képes, mert már valaki más, nála sokkalta erősebb uralta a természet erőit. A fekete felhők vörössé váltak és egész New Yorkban és a környékén New Jerseyben és természetellenes eső kezdett belőle zuhogni. Valaki pontosan ezt a hatalmas erejű Asgardi mágiát használta ki ahhoz, hogy a tervét végrehajtsa. Immáron másodszor használta fel az illető a Mjölnir hatalmát ugyanarra, egyszer korábban a Vipers pályán és most újra. Az első az ő idejövetelét segítette, a második pedig a hadaiét.
Veszélyterem - Page 8 30190222450a063ddf8f

Veszélyterem - Page 8 30190222450a063ddf8f

Már a vihar is kellően furcsa volt, ugyanis égetett, akinek a bőréhez ért azon hólyagokat és égési sebeket hagyott, a növények az eső miatt elfonnyadtak és az esőnek hála a városban is melegebb lett. Ha mindez még nem lett volna elég, egy újabb nagyobb rengés rázta meg a két említett helyet, az ARMOR még működő számítógépei is kiakadtak, megannyi térkapu és portál nyílt más dimenziókból, amikből szörnyűséges teremtmények érkeztek át a Földre, hogy elfoglalják azt. Démonok, bukott angyalok, vámpírok és egyéb természetfeletti lények hat Asgardi, Loki utódainak vezetésével, mindannyian Dormammut szolgálva. Alig néhány perc alatt lett szinte éjszakai sötét a felhők miatt, amiket mindenfelé a fellobbanó lángok világítottak meg.
Veszélyterem - Page 8 Demonwarbyfpeniche

Veszélyterem - Page 8 Demonwarbyfpeniche

A hordák pedig nem várakoztak túl sokat, teljesítették az alku rájuk eső részét, minden fontosabb épületet és központot folyamatos ostrom alá vettek, ami számított ezeken a helyeken, többek között a SHIELD negyedet, Raftot, Baxter-toronyot, a Kúriát és a mutáns gimit, noha az védve volt Zack és Stephanie mágiája miatt egyelőre, az Olimposz kaszinót, az Akkaba Metropoliszt, ENSZ központ és minden más fontosabb hely is. Emberek százai, ezrei estek áldozatul a mészárlásnak eddig, de ez csak a kezdet volt, mert:

A sötétség és a tűz kora kezdetét vette!

Veszélyterem - Page 8 00120

Az eső hamar eláll, de időnként mindig lesz zivatar hasonló mellékhatásokkal. Azonban a felhők nem tűnnek el New York és New Jersey környékéről, így a sötét megmarad, ennek köszönhetően a vámpírok éjjel-nappal tudnak közlekedni ezeken a területeken.

by Ajánlott tartalom