Re: Veszélyterem

by **Reptile** Hétf. 09 Ápr. 2012, 02:29

Sikerül odajutni a sárkányhoz, igazából probléma nélkül, nem mintha számítottam volna bármiféle ellenállásra, vagy hogy valaki esetleg más célból megállít minket, de akkor is úgy vélem hogy ez egy igencsak említésre méltó dolog, már csak azért is mert kezdeti siker, és ilyen időkben amit most élünk, jobb ha az ember a legkisebb dolgot ami összejön neki így fogja fel, sikernek, de azért persze nem kell elszállni tőle, mert az meg már nem egy normális dolog, de komolyan. Van itt egy kis plusz társaság is, egy lány, aki úgy néz ki hogy elég jó bőrben van, egészség és meggyötörtség terén értendően, és van egy kis plusz felszerelése is, amin talán egy kicsit ámulok, úgy értem hogyan jutott hozzá? Bár mondjuk, lehet hogy ez olyan felszerelés, amely esetleg létfontosságú ahhoz hoyg életben maradjon, és ezekből a rohadékokból ki is nézem hogy inkább életben tartják az embert hogy szenvedjen, minstem hogy hagyják csendesen meghalni, vagy megfulladni, nem mintha én ezt bárkinek is kívánnám, de így belegondolva, logikusnak tűnik hogy biztosan vannak itt olyanok, akik inkább meghalnának, mintsem hogy több időt kelljen itt tölteniük... Szerencsétlenek, és ki tudja hogy ők milyen régőta vannak itt hozzánk képest például... Bemutatnak, én pedig csak biccentek, majd Jakere nézek furcsállva, már elfelejtette volna hogy hogyan hívják a sárkányunkat? Vagy akár engem? Visszatérve még egy kicsit, én is tudom, hogy hogyan hívják, csak sárkányozni egyszerűbb, a lényeg hogy nagyon úgy néz ki, hogy a hosszú bezártság megkoptatta az elméjét, ó és azt hiszem hogy nem nagyon fogok belefolyni az elkövetkező beszélgetésbe, hacsak a lány nem ért a kézjelekhez, amit viszont kétlek, bár amíg ezzel meg nem próbálkozok addig végül is nem tudhatom, úgyhogy próba szerencse.
" Érted amit mutogatok neked? " Aztán hátha.

by **A Vérszomjas Pókember** Hétf. 09 Ápr. 2012, 23:00

Ivan valamennyire magához tért, és érdeklődve figyeli a lány történetét. Hitetlenkedve hallgatja. Évekig volt rab Oroszországban, most itt hetekig. Tudja milyen egy ilyen börtön, és még ha ő nem is bűnös, is bezárták ilyen sokáig. Mikor befejezte a lány a mesét, odalép hozzá és ennyit mond:
-Az ellenállás hasztalan.
Szemei még mindig kicsit őrültnek tűnnek, de legalább már a világgal tisztában van maga körül, és már fázni sem fázik a hallucináció miatt. Folytatja a lánynak a szöveget:
-Szerintem hazudsz, túl jól tartod magad. Mióta vagy benn? ki vagy? kémkedsz utánunk?
Hangneme akaratlanul is felvette a kihallgatóét, felszólalása durva volt, és kegyetlen. Tekintete pedig rettenthetlen, nem kétséges ki volt kelve magából, agya nem teljesen jól működött, most a sokk hatás agresszív paranoid része következett, és a lány ennek, akár jogosan, vagy jogtalanul, az áldozata lett.

by **Teddy** Kedd 10 Ápr. 2012, 15:42

Zavartalanul tudunk haladni, s ez valószínűleg nem lenne ilyen könnyű ha Liam nem rángatna, úgy értem így sem könnyű, többször botlok meg, hogy saját magamban, hol pedig csak a lábaim akarnak cserbenhagyni, s rávenni hogy maradjak mostmár egy helyben, de végül is neki köszönhetően sikerül sokat előre jutni, s így eljutni egy szellőzőféleség alá, ahol egy egészen érdekes beszélgetésre lehetünk figyelmesek. Nem akarok közbe beszélni, csak lehunyom a szemeimet, s úgy jelenik meg előttem a kép hogy mi lehet a másik oldalon, látom ahogy halál kapitány meg egy számomra ismerős nő beszélget, habár valószínűleg nem ismerem, fantáziám mégis ismerősnek állítja be. Lélegzésem lelassul, s talán elég közel kerülök az alvás állapotához, talán képes lennék elaludni így itt egyhelyben állva, s szabad képzeletem vinné tovább ennek a kis beszélgetésnek a történetét, melyben talán valamilyen szinten magunkat vélem felfedezni. Ám mielőtt elaludhatnék, s Liam kelthetne fel, valaki megragadja a vállamat, s először azt hiszem hogy nincsen ezzel baj, biztosan csak Liam, mert mindig ő az, s nem tudom miért gondolom így, de akkor is ő lehet csak az... De tévedek, egy erős rántás, s egy őrrel találom szemben magam, és úgy tűnik, hogy ismételten láthatóak vagyunk.
~ Azt hittem... Van még időnk.. ~ Fut át egy kis csalódott gondolat a fejemen, majd Liamra tekintek, amolyan " Most mi legyen? " tekintettel, habár nem hiszem hogy bármit is tehetnénk, képzett őr, mi meg két legyengült fiatal, én inkább nem is teszek semmit, cask állok és várok, talán kissé kíváncsian hogy mi lesz ebből, hogy vajon kintebb tessékelnek minket, vagy csak tovább áll és barangolhatunk? Esetleg visszazárnak minket?... Remélem nem.

by **Shadow** Kedd 10 Ápr. 2012, 18:45

Elég sokat haladunk, de közben sajnálom is Aliciat… szerencsétlent itt rángatom, de nem akarom ott hagyni sehol se. Valahogy jobb, hogy velem, van, de érzem ezután azért illendő lesz bocsánatot is kérnem tőle, de már számítok arra, hogy lehet keze nyomát egy ideig viselem majd a pofimon. De ezen rá érek töprengeni… ez nem most lesz… legalábbis kétlem. Egy beszélgetés hangjai szűrődnek át egy szellőzőn, s itt megállok. A szavak után jön a felismerés, hogy a nagy szervezetség mögött lehet van sok ellentét, és hiba is. Legalábbis úgy hangzik, hogy Halál Kapitánnyal van aki szembe mer szállni még itt is és a beszélgetésből kitűnik, hogy nem is csak egy „kis” alárendelt lehet a hölgy aki vitatkozik vele, ahogy az is kiderül, hogy ennek a hölgynek köszönhetjük, hogy nem a cellánkban rohadunk magányban. Ms Sunken. Ez a név talán még jól jöhet később, legalábbis remélem, hogy ennyire törődik velünk és valamilyen szituban rá hivatkozunk talán… talán tesz értünk annyit, hogy meghallgat minket, s kicsit segít. Bár nem bízok azért ebben teljesen, de egy kis reményt ad azért, hogy van innen valami kiút, vagy valami, hogy könnyebb legyen és könnyebb legyen utána kiutat találni is. De kitudja. Ő tudja, hogy nincs bűnünk, csak az, hogy nem regisztráltunk néhányan, s bár ez jól hallhatóan Halál Kapitány szerint a legnagyobb bűnünk. Bár valahol úgy érzem, hogy ahogy azt se vagyok köteles bejelenti a világnak, hogy van e barátnőm vagy nincs úgy erről se kell mindenkinek tudni, hogy mutáns vagyok. Nem szégyelem… nem erről van szó… csak bűvész családba születtem és így nem akarom, hogy minden trükk után azt harsogják, hogy „csak az erejét fitogtatja és nem is trükk”. Na de térjünk vissza a jelenbe és ehhez a beszélgetéshez. Ami ezután jön az kissé keményebb, hiszen visszazárnak ezután minket külön-külön megint, azaz ideje tenni is még többet is, mert az időnk fogy és sajnos gyorsabban, mint szeretnénk. Az is kisebb sokk ként ér, hogy Logan itt van szintén, mint kísérleti alany, bár talán ő még jól jöhet, ha meg van az ereje… talán…túl sok a talán itt.
Ekkor érintést érzek a vállamon és elsőre Aliciara gondolok, de túl erős a húzás ő meg most elég gyengécske, ahogy én is. Aliciat megpillantom, aztán az őrt, s tudom, hogy letelt az időnk, s most lehet naaagy bajban vagyunk. Látom Alicia tekintetét, majd az őrre nézek.
- Elnézést, ha nem szabadott volna ide jönnünk, de nem láttunk erre jelzést, ha engedi akkor el is megyünk innen – próbálok ártatlan képet vágni – esetleg megtudná mondani, hogy valakivel tudunk e beszélni olyasmiről, hogy végezhessünk valami munkát itt? – közben óvatosan kicsit Alicia elé lépek, miközben próbálom kicsit terelgetni úgy, hogy ha baj lenne, akkor őt tudjam védeni.. bár ez jó vicc már így gondolatra is, hiszen még az erőmmel se hiszem, hogy nagyon felvenném a versenyt egy jól képzett őrrel, nem hogy így. Bár fegyverek nélkül lehet ő se pattogna ennyire. Most azonban jön a várakozás, hogy mit reagál.. megszólal, tesz valamit velünk, vagy egyszerűen hagy minket. Bármi jó, ha „szabadok” maradunk itt és nem találkozunk megint celláink padlójával. Az is igaz, hogy lehet meg kéne osztani a többiekkel amit megtudtunk, csak elsőre lássuk mi sül ki ebből.

by **Thorhalla** Kedd 10 Ápr. 2012, 19:23

Résztvevők: Jake Hamilton, Lex Orrin, Vaszilij Dragunov és Ivan Vasilovij
- Keiko vagyok – mondta a lány.
Sajnos a fejét rázta Lex mutatványára, nem értette a kézjeleket. Keiko arcán félelem suhant át és összerezzent, ahogyan Ivan kimondta a folyamatosan ismételt szavakat és most már kissé remegve válaszolt.
- Ké.. két hónapja – hebegte. – Nem kémkedek, Ms. Sunken segített, az összes képességem az, hogy felemás a szemem… de Halál Kapitány szerint veszélyes bűnöző és terrorista vagyok – ezt már szipogva mondta. – Külön cellát kaptam, ahol jobbak a körülmények, mert Ms. Sunen utánajárt az érdekemben és itt bent regisztráltam is… talán ha ti is megtennétek jobb helyzetbe kerülnétek. És ha együtt működtök, akkor is…

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevő: Matt Lawson
Matt szavaira a lány odabentről felnéz és nem látszott többnek 18 évesnél. A szemiben őrület csillogott és nem volt teljesen magánál. A fiú felismerhette őt, ő is az egyik Halál Angyal volt, akit még annak idején Tao győzött le és a lány a hírek szerint kómába került, azóta semmit sem lehetett róla hallani. De most itt volt ő is.
- Tara néni? – kérdezte vissza. – Ő jó, kedves és játszik velünk. A csúnya Ghost (AIM ismert vezetője, ezt is tudod) bácsi lánya, de psszt! – az egyik ujját a szála elé tette. – Ez titok, hihihihihi! Senki sem tudja ezt, csak mi, csak mi én és Riana…

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevő: Gulyás Csilla
Csilla egyre jobban képes gondolkodni, ahogyan nekiállt keresgélni az is könnyebben megy. Az eszméletvesztés okozta kábultság szépen lassan foszlik le róla. Az lapok között sikerült megtalálnia, hogy ő hol is lehet, egy „gyengélkedő” nevű hely a térképen pontosan a belső csarnok felett helyezkedett el, ezt egy táblán is megtalálja. És sikerül megtalálni a helyet is, ahol Logan lehet. A folyosók szintjén volt, de ugyanúgy a belső csarnokban egy laborban. Ez egy szinttel volt lejjebb a lány jelenlegi helyétől és egy ötven méteres folyosóhossznyira.

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevők: Alicia Havana és Liam V. Blacksong
Az őr békén hagyja őket ezek után és távozik távolabb, de a kamerák továbbra is veszik a párost. A folyosó ettől kezdve tovább kihalt és már nincsen sok a végéig. Itt a kanyar után már nincsenek rabok, csak a folyosó végén egy bezárt fémajtó.

90 perc a szabadidő végéig

by **Árny** Kedd 10 Ápr. 2012, 21:29

Jó, tehát a nő hall engem, és eléggé őrültnek tűnik, már akkor is annak tűnt amikor nem tudta hogy itt vagyok, vagy legalább is valószínűleg nem tudta hogy itt vagyok, hiszen a beszédéből elég sokat le lehet szűrni az embernek, sértődöttséget, undort, haragot, örömet.. Furcsa dolgokat amik nem átlagosak és elmezavarra utal, szóval ja, de végül is nem lehet biztos a dolog amíg nem látod jobban az alakot, és itt hát egészen biztossá vált, szerencsétlen, valószínű hogy nagyon sok ideje lehet itt, és még amúgy ismerős is, úgy értem már láttam képeken, és pár hír morzsát is " elcsíptem " vele kapcsolatban, de úgy tűnik hogy a kómás sztori csak egy ügyes körítés, vagy csak kómás volt és felkeltették hogy itt szenvedjen inkább, de ez túlságosan... Komplikált, inkább csak egy jól kitalált kamu lehetett az a kóma, na lényeg a lényeg, beszél és jó dolgokról, és egy újabb nevet ismerek fel benne, aki viszont annyira nem jó, de egyenlőre nincs belőle problémám.
- Szóval Tara.. Rendben, köszönöm. - Mondom halkan, majd tovább sétálok, nem hiszem hogy bármit is tudok tenni szerencsétlenért, s kíváncsi vagyok hogy szembe találkozok-e még valamivel a folyóson,esetleg sikerül-e újabb hasznos infóhoz tűnni, mert bár nem vagyok benne biztos, de úgy tűnik hogy ez a Tara, talán nem olyan szörnyűséges ember mint azok akikkel eddig találkoztunk itt, mármint az őrök meg az a mit tudom én milyen kapitány, bár nem akarok sokat adni egy elmebeteg szavaira, de talán az ilyenek a legőszintébbek, és visszatérve a folyosóhoz, az is érdekel hogy mi lehet a végén, remélem valami felkapottabb helyre sikerül keveredni, és nem egy kínzókamrába, amilyen elborultak ezek a rohadékok, kinézem belőlük hogy még azt is tartanak ezen a helyen, és ha oda kerülök ki tudja hogy mi történik, vagy hogy mit látok, s ez egy kis nem akarást kelt végül bennem, de ez nem elég ahhoz hogy megálljak, ó de nem ám, aztán csak reménykedem benne hogy semmi ilyen nincs ott.

by **Sarah** Kedd 10 Ápr. 2012, 21:54

Egyre jobban vagyok, agyilag, a koncentrációm növekedni látszik, s úgy alapjánan véve az agyfunkcióim, már el is feledtem az előbbi horrorisztikus dolgokat, s teljesen az iratokra koncentrálok, amíg végül meg nem találom azt a két infót amit kerestem, s még be is tudom lőni hogy hol lehet Logan, s úgy tűnik, hogy nem túlságosan messze innen, a cél, melyről azt hittem pár perce hogy teljesen lehetetlen, most mégis elérhetőnek, és igencsak lehetségesnek látszik, s ez ad erőt arra, hogy útnak induljak a célirányba. Tudom hogy mit keresek, tudom hogy merre, már csak az út kell, és nagyrészét annak is tudom, szóval... Bár továbbra is erősen a falnak támaszkodva és sántikálva, de megindulok végül, s a legközelebbi lépcsőt keresem mellyel lentébb juthatok, és mindeközben, bár testem s lelkem erősen meggyötört, ama kis remény a " törésből " valamiféle egészet formált, azzal a misztikus ragasztóval ami van neki, s ennek hatására olyat teszek, melyet sosem ezelőtt... Halk fohászkodásba kezdek, habár nem istenhez, vagy valamiféle ilyen dologhoz, valami sokkal, sokkal hatalmasabb dologhoz, mely markában tart mindent, még az emberfeletti, misztikus dolgokat is amikben nem hinnék ha nem lenne egy démon a kúriában, az a kislány, már elfelejtettem a nevét, de neki biztos hogy nincsenek ilyen problémái most mint nekünk, ő csak úgy ott elvan, és jól érzi magát, nem törődve a külvilág problémáival... Visszatérve, a sorshoz fohászkodok, hiszen az mozgat mindent, és mindenek felett áll, legalább is az én véleményem szerint, hiszen bármilyen hatalmas is legyen egy lény, annak is meg van írva a sorsa, s hogy miért fohászkodok? Hogy ne találkozzak össze őrökkel, vagy egyéb olyan tényezőkkel, személyekkel, akik megállíthatnak utam során, mert ezt most meg kell tennem, most elsőnek életembe szeretnék valami hatalmas, feltehetőleg jó dolgot elkövetni, ha már mindig a jóra törekedek, s törekedtem eddig is, legalább ez most had legyen kiemelkedő a többi közül...

by **Teddy** Szer. 11 Ápr. 2012, 06:35

Az őr elereszt minket, nem tudom miért, talán Liam magyarázkodása hatott rá így, de az is lehet hogy amúgy is csak azért jött ide hogy megnézze, hogy egészen biztosan nem csinálunk-e semmi helyénvalót, mert ugye olyan sok nem idevaló dolgot lehet csinálni egy vízre épített rohadt börtönben... De csak feltételezem, nem látok be a masz alá hogy tudjam és a lényeg hogy már nincs itt, így fellélegezhetünk, és haladhatunk tovább, előtte azonban még el kell intéznem valamit, nem egy hatalmas dolog, de kihagyhatatlan, nem azért mert valóban az, csak egyszerűen ezt nem lehet annyiban hagyni.
- Az is elég ha szólsz, nem kell letaperolni meg rángatni ember... - Tekintetem kissé szúrós, de úgy igazából nem érződik harag se abból, se pedig a szavaimból, továbbra is fáradtság, inkább, nem akarok és amúgy sem akarnék ennyiért itt ütlegelni valakit, ő sem látott engem, és semmiféle bocsánatkérést vagy ilyesmit sem várok, én se kérnék, azt hiszem úgy különösebben neki sincsen most rá oka, és most jönne hogy rágyújtok, és elfelejtem az egészet, de itt még ezt sem tehetem meg... Francba, mindenesetre is még valahogy elbicegek a folyosó végére, de ott csak egy zárt ajtó van, ami nem igazán ad arra okot hogy különösebben jó kedvem legyen, és nincs is, csak egyszerűen sarkon fordulok és mivel másfelé nem lehet menni, megindulok visszafelé, szerencsétlenül botorkálva, majd végül be kell hogy lássam, ez így nem fog menni, ezért inkább próbálok megtámaszkodni valahogy Liamon, ha engedi, úgy megkapaszkodni benne, ám ezúttal kissé szorosabban fogva őt, nem mintha úgy tényleg bírnék bármiféle szorítást csinálni, csak éppen ahogy bírom, egyrészt lehet így gyorsabban haladunk, másrészt pedig mert jól esik, már csak maga a társaság is ennyi idő után egyedül.

by **Reptile** Szer. 11 Ápr. 2012, 07:30

Szomorúan tapasztalom hogy nem érti a kézjeleket, na de sebaj, akkor a beszéd a többiekre marad, én meg majd csak így leszek, hozzászoktam és úgy igazából nem bánom, bár talán most jó lenne kimondani az elkövetkező pár rövidke szót, de mivel nincs rá lehetőségem hogy bárhogyan is kommunikáljak velük, bizonyos mozdulatok és könnyen értelmezhető jeleket leszámítva. Az orosz társunk is úgy tűnik hogy egészen magához tért, legalább is nem tűnik annyira összetörtnek mint ezelőtt pár percel, de viszont úgy tűnik hogy ezzel valamiféle agresszió is lett benne és kételkedés a lány irányába, habár meg is értem ha úgy vesszük, de a reakciója őszinte félelemnek tűnik, s lehet hogy csak tűnik, de én hiszek neki, már csak azért is mert miért ne? Jobb mintha sarkon fordulnék és így eltűnnél hogy " viszlát " és még csak vissza se néznék, bármi jobb annál, szóval finoman megütöm külföldi társunk felkarját, és amolyan " hé, nyugi.. " tekintettel nézek rá, majd pedig vissza terelem a figyelmemet a hölgyre, neki finoman a vállát veregetem meg, amolyan enyhe vigasz gyanánt, s remélem hogy figyelni is kezd a hatására, s ha figyel, akkor kérdő tekintettel, és pár egyszerű mozdulattal próbálok a maszkjára utalni, úgy hogy mintha megkocogtatnám magam előtt, majd egy újabb egyszerű mozdulattal próbálom kifejezni hogy " minek ez? " nem gyanusítgatás, csak szimpla kíváncsiság, az a valódi fajta, nem csak hogy legyen téma, a többiek úgyis elintézik a bonyolultabb beszélgetéseket, mert ismerve őket ha kíváncsiak valamire akkor azt megkérdik, s nekem is vannak olyan dolgok amiket most szívesen megkérdeznék, de ennyire telik, és erre is csak éppenhogy, szóval most ez van.

by **Shadow** Szer. 11 Ápr. 2012, 14:55

Mikor az őr elmegy akkor fellélegzek, s tekintetem Alicia felé fordítom. Végig hallgatom amit mond, majd lassan megsimogatom az az arcát.
- Bocsáss meg, nem akartalak vele megsérteni – mondom csendesen, majd megindulok vele együtt a folyosó vége felé, s figyelem hogyan halad egyedül, készen arra ha kell akkor elkapjam és megtámogassam. Nincs túl jó erőben most, s kicsit rossz így látni azért. A folyosó végére elérve egy nagy fémajtó fogad minket. Óvatosan megérintem, majd próbálom kinyitni, de az zárva van. Sóhajtok egyet, s mikor Alicia megindul visszafelé, akkor én is, s mikor belém kapaszkodik, akkor hátulról megölelve segítek neki megállni a lábain és haladni is. Tartom annyira, hogy könnyebben tudjunk haladni. Sajnos semmi erőt nem érzek magamban ahhoz, hogy hátamra vegyem esetleg és úgy haladjunk tovább. Azért ez az egy hónap megtette a hatását nálam is annyira, hogy azt ne bírjam nagyon.
- Vajon mi lehet azaz ajtó mögött? - kérdezem csendesen Aliciat elgondolkozva, bár tudom, hogy ő se tud erre válaszolni. – Szeretnél valahol leülni egy kicsit és pihenni? – kérdezem tőle csendesen, miközben a rabokat nézem visszafelé is. Tudom, hogy kevés az időnk, de jobb ha kicsit pihen, hiszen abban nem lesz semmi jó, ha összeesik. Érzem a szorításából, hogy akárhogy is, neki is nagyon jól esik, hogy nincs egyedül, legalább ebben a kis időben, de azt is érzem egyre jobban, hogy valahogy meg kéne oldanom, hogy legalább neki jobb körülményei legyenek.
- Szerinted tudnánk beszélni valahogy Ms. Sunkennel? – suttogom a fülébe – Úgy tűnt ő jobban mellettünk áll, mint mások akik itt vannak – ha rám néz Alicia a suttogás után, akkor a szemébe nézek, s ha szeretne, akkor segítek neki leülni, de hogy ne a hideg padlóra üljön előbb leülök és az ölembe húzom, hogy ha más nem a combomon üljön, bár nem túl kényelmes az se, de talán jobb neki, mint a hideg padló. Közben azért tekintetem a kamerákon siklik végig, s elgondolkozok, hogy miért portyáznak itt az őrök, mikor a legkisebb mozdulatunk is megfigyelik itt, még most is, s innét amúgy se tudunk hova szökni.

by **Svarog** Szer. 11 Ápr. 2012, 18:14

Vaszilij ott marad a lánnyal, miközben a többiek elmentek. Végigmérte, majd magában azt latolgatta, hogy vajon Keiko mennyire lehet spicli. Ha spicli lenne, akkor jobb mesét is kitalálhatott volna.
Valamint pont egy olyan rabbal összeakadni, aki a csatornákat takarítja, a szennyvizet valahogy el kell folyatni. És ez a Mrs. Suken nevű nő is egyre jobban érdekelte.
- Engem is érdekelne ez a meló. - Közelebb hajol. - Van olyan csatorna vagy szellőző, ami esetleg ki vezet erről a helyről. Talán meg tudlak szöktetni, itt neked nem jó.

by **Thorhalla** Pént. 13 Ápr. 2012, 10:16

Résztvevők: Jake Hamilton, Lex Orrin, Vaszilij Dragunov és Ivan Vasilovij
A többiek láthatják Lex mutogatását a gyanúsítgatásra, a lány azonban láthatóan nem vette észre, mert a többiekre figyelt. Vaszilij szavaira Keiko szemében félelem csillant és a fejét rázta meg hevesen.
- Nem! – mondta. – Nincs kijárat, mindben mozgásérzékelők vannak és kamerák meg védelmi rendszerek… más… más is próbálkozott ilyemsivel, a szemem előtt marta halálra a sav. Nem… Nem jó ötlet és… és én nem tudom elintézni… mennem kell mielőtt még bajba kerülök és a kiváltságaimnak vége.
Ezzel a lány sietve a holmijával együtt indul vissza a főépületbe a folyosók felé.

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevő: Matt Lawson
Matt tovább haladt a folyosón, de semmilyen más információt nem talált. Azonban ő is elérkezett a folyosó végére, ahol egy kilencven fokos kanyar fogadta és még egy rövid folyosó szakasz. Ezen a részen már nem voltak cellák csak falak és a legvégén egy fémajtó, ami a térkép alapján valószínűleg a belső csarnokba vezethet.

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevő: Gulyás Csilla
Csilla kilépett a folyosóra, itt minden sokkal rendezettebb, mint odalent volt. Nem voltak hörgések, sikolyok, csak csönd, teljes csönd. A hangszóró sem szólalt meg időközönként. A folyosón nem volt senki, a márványpadló pedig kellemesen hűs volt. Több iroda, vagy szoba ajtaját is lehetett látni, azonban egyiknek sem volt semmilyen felirata, hogy mi is lehet benne. Itt a lány kamerákat sem látott egyelőre, ha volt is, jól eldugták őket. Csilla végül elérkezett a lépcsőkig, amin már csak le kellett mennie, hogy oda érkezhessen, ahol Logan-t tartják fogva.

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevők: Alicia Havana és Liam V. Blacksong
A páros megállt pihenni a folyosón félúton, mert egymásra támaszkodva jobban fáradtak a halaás közben. A kamerák továbbra is figyelik őket, de az őrök nem vesznek kettejükről tudomást.

80 perc a szabadidő végéig

by **Steven** Pént. 13 Ápr. 2012, 11:19

Ivan szavaira végig borzongott a hátam és egy pillanatra ismét eszembe jutott az, amit akkor álmodtam vagy hallucináltam, amikor kihoztak. Egy pillanatra kiestem a szerepemből, de egyszerűen képtelen voltam visszafogni magam. Gyengén (bár csak azért mert nem volt erőm, hogy erősebben tegyem) hátrébb löktem Iván-t miközben arcomra ki ült az idegesség.
- Ki ne mond.. többé.. ezeket a szavakat! – Kiáltottam rá remegő hangon a félelemtől és erős késztetést éreztem, hogy elhallgatassam egy időre, de végül sikerült úrrá lenne magamon és inkább hátrébb léptem. Keiko-t időközben sajnos elüldözte Vaszilij, már pedig jelen úgy tűnik, ő ismeri a túlélést legjobban errefelé.
- Megtennéd, hogy vigyázol Vaszilij-ra és Ivan-ra nehogy hasonló hülyeséget csináljanak? Én addig megpróbálom utolérni Keiko-t. Azt hiszem egyelőre vele van a legnagyobb esélyünk a túlélésre. – Kérem meg Lex-et, majd aztán ahogy erőmből kitelik, a lány után sietek. Nem szívesen kértem amúgy erre meg Lex-et, sőt még örülnék is neki, ha inkább jönne velem, sokkal nyugodtabb lennék akkor, de később biztos megdorgálnának minket, hogy egyedül hagytuk Vasilij-t és Iván-t.
- Keiko! – Kiáltottam utána, ha elég közel sikerül érnem hozzá, hogy ne kelljen túl hangosan megtennem ezt, és még mielőtt eltűnne az épület folyosói által kialakított labirintusban. – Keiko, kérlek várj meg!

by **Sarah** Pént. 13 Ápr. 2012, 15:36

Sikerül egészen " sokat " haladni, magamhoz képest sokat legalább is, alap esetben már rég ott lennék, de most örülök hogy eddig sikerült eljutni problémák nélkül. Kamerák úgy tűnik hogy nincsenek, az ajtókon pedig nincsenek feliratok, s nem tudom így hogy miféle helyek ezek, mert akkor irodák csak nem lehetnek, mert hát ők se tudnak csak úgy a semmiből megkülönböztetni helységeket, hacsak nem annyira járatosak már a helyen hogy ismerik a legapróbb, legeldugottabb helyeket is. Na de a lényeg végül is hogy elérek a kiszemelt lépcsőig, annyira tán nem is volt messze mint amire számítottam, de így is kell egy kis idő amíg a faltól át szenvedem magam a korlátjához, majd pedig ahogyan lenézek rajta...
~ Miért.. Nincs... Lift?.. ~ Igazából lehet hogy van, s csak én kezdtem el nagy okosságomban a lépcsőt keresni, de mindenesetre is ha már itt vagyok, nem fogok elmenni máshova csak azért mert itt lehet leesek és eltöröm a nyakam... Veszek pár mély levegőt, majd "erősen" a korlátba kapaszkodva teszek pár lépést lefelé, s eddig annyira nincs is gond, de a következő pillanatban mintha szappanra léptem volna, úgy csúszik ki alólam a lábam, ám inkább hanyatt esek, mint előre, ám ez is rettenetesen fáj, főleg ilyen nem túl szerencsés állapotban.
~ Baszódj meg... ~ Egy kicsit így talán pihenek is, még ha nem is kényelmes, és több ponton is fáj a hátam, de jól esik ezt így egy kicsit megengedni magamnak, bár nem sokáig vagyok itt... Logan, el kell jutnom hozzá és már szinte félúton vagyok! Óvatosan próbálok meg felkelni, s átlesni a korlát fölött, hogy van-e ott valaki, vagy tiszta a terep, esetleg ismételten kamerák, s ha nincsen akkor folytatom a szerencsétlenkedésemet ugyan úgy a célirányba. Ha leérek a lépcsőn a falnak támaszkodva körbekémlelek, és ha továbbra sem látok semmit, akkor folytatom az utamat.

by **Teddy** Pént. 13 Ápr. 2012, 17:20

A bocsánat kérésére nem reagálok, nem vártam, nem is igazán akartam, mert nem éreztem szükségesnek, de ezen azt hiszem már egyszer átmentünk kicsit korábban, a kérdésére pedig... Nos arra meg csak vállat vonok, s bár elsőnek úgy gondolom hogy nem válaszolok rá, de végül, pár lépés után csak rá szánom magam.
- Talán... Irodák, s lehet jól jönne egy kis pihenés... - Mondom az első dolgot ami az eszembe jut, mármint az irodára gondolok most, mert hát annyit még én is tudok hogy a rabokat mindig is elkülönítették az őröktől, hiszen ki tudja mennyire veszélyes pár személy ugye, meg senki sem akarja hogy büdös mocskos lyuklakók mászkáljanak az ajtaja előtt. Kicsit végig fut rajtam a hideg amikor megérzem a meleg leheletét ama fülemen melybe belesúg, s egy kis időre le is blokkolok miatta, majd meglepetten tekintek rá, és ő pedig.. Csak néz... És így belegondolva én is csak nézek vissza rá, és talán ez így kicsit kezd kellemetlen lenni, de még elviselhető... S ezen a ponton ül le és konkrétan visz magával, annyira nem ellenkezek, mert arra számítok hogy a padlóra fogok ülni, ám ez nem így történik, sőt, igazából egyenesen az ölében landolok, amit pár pillanatra hirtelen fel sem fogok, vagy talán pár másodpercig, igazából addig amíg kissé hátra nem dőlök, s ekkor úgy kissé eláll a lélegzetem, s hirtelen nem tudom mit csináljak. Végül " megadom " magam, úgymond, s bár továbbá is feszengve, de végül hátradőlök, s igaz hogy egy nagyon picivel alacsonyabb nálam, ám az elhelyezkedésnek hála most könnyedén hajtom a mellkasára megfáradt kobakom... S most így belegondolva, még valamilyen szinten jó is tudni hogy kisebb, nem tudom miért, csak úgy jó... Miután kissé ellazulok válaszolok csak neki, az amúgy már rég feltett kérdésére:
- Igen-igen.. De nem... Nem hiszem hogy ez lehetséges, főleg hogy még csak szerencsénk sincsen... - Lehet csak én közelítem meg ezt ilyen negatívan, de nem hiszem hogy pont erre fog járni a következő nem is tudom hány percben amíg még " szabadok " vagyunk.
- Amúgy meg... Köszi... Nem is tudtam hogy ilyen úriember vagy. - Mondom kissé elmosolyodva, bár nem hiszem hogy látja, csukott szemmel "nézek" magam elé éppen.

by **Reptile** Pént. 13 Ápr. 2012, 17:49

Nos, úgy tűnik hiába nyugtatom az oroszt, és hiába ütögetem meg valamilyen szinten együttérzésemet kifejezve a lány vállát, nem reagál, sőt senki sem ami azt illeti, a lány inkább lelép, és végül is igaza is van, ami azonban már valahogy nem klappol, úgymond, az hogy Jake utána megy, nem akarom hogy bárki is egyedül mászkáljon ezen a helyen, sosem tudni hogy mifélével akad össze az ember, de megkér hogy maradjak itt és vigyázzak eme kettőre itten, s bár nem tetszik az ötlet, és ez könnyedén leolvasható a tekintetemből, de végül bólintok, és hagyom had menjen, s a két srác felé fordulok, nem szólok semmit, nem is tudok, csak figyelem őket, az orosszal nem hiszem hogy bármi probléma lenne, nem az a beszédes fajta, igazából Vaszilij miatt " aggódok " kicsit, valamilyen szinten valóban tartok tőle hogy ezzel a kissé túlságosan nyilvános szökős dolgával, és a még könnyebben kiszúrható börtön lázadásos őőőő.. Húzásával, előbb vagy utóbb sz@rba fogja keverni magát, amiből pedig senki sem fogja tudni kihúzni, és amúgy meg nem értem hogy miért akar lázadást szítani, úgy értem hogy tényleg, ott van, vagy vannak felettünk azok a fegyverek, ha bárki tesz valami nem is tudom... Fenyegetőt, valószínűleg szitává lövik vele, ha itt most lázadás törne ki, valószínűleg kizárnák az udvarra az összes embert, és egy kisebb népirtást hajtanának végre, rosszabb esetben meg valami kábító fegyverrel ütnének ki minket aztán meg ki tudja hogy mit művelnek.. És hát nem gondolhatta a sárkány sem komolyan hogy a csatornán keresztül akar megszökni, egyszerűen túlságosan "masszív" börtön ez ahhoz, hogy ilyen egyszerű legyen, biztos lehet valahogy szökni, mert mindig lehet, legalább is a legtöbb esetben, de itt ezen a kis idő alatt amennyink van, erre bőven nem lesz idő. Ha valami hülyeséget akar csinálni bármelyik is akkor megpróbálom megállítani őket, többet nem tehetek, nem lépek fel ellenségesként, nincs ilyen a célomban, csupán nem akarom hogy bárkinek itt aztán baja legyen a végén.

by **Árny** Pént. 13 Ápr. 2012, 20:10

Elérek a folyosó végére, és egy szép nagy kanyarral találom szemben magam, aminek nem örülök, s itt felmerülhet a kérdés, ami nem fontos, de van egy apró esélye hogy felmerül és bár most nem merült fel, de én most felvetem magamban hogy " miért nem? ". A válasz roppantmód egyszerű, kifinomult, tanulságos, és az utolsó kettő állítást leszámítva még igaz is, azért nem örülök neki, mert nem látom hogy mi van a kanyar mögött. És akkor most lehet kérdezni hogy " ennyi?... Tényleg?... " így gúnyos hangnemben, és én erre mondhatnám hogy " igen! Egy elcseszett börtönben vagyunk gépszerű őrökkel körülvéve, egy elmebeteg kapitányféleségnek mondott valakinek a markában, ki tudja milyen elmebeteggé vált rabokkal összezárva, szóval igen, tartok tőle hogy mi van a forduló után. " Jó igaz, úgy tűnik vannak itt jószívű emberek is, feltételezhetően, de mivel én még nem futottam össze egyel sem, így hát továbbra sem bízok az egészben. A forduló sarkához érve megállok a fal mellett, nem akarok tovább menni, egyáltalán nem, s én szívem szerint fordulnék is vissza, de az agyam mást diktál, én pedig okos ember révén arra hallgatok, szóval óvatosan kilesek a fal mögül és...
- Egy rohadt ajtó... - Állapítom meg kissé mérgelődve, konkrétan majd összecsináltam magam attól hogy mi lesz itt és csak egy tetves ajtó az egész! Megkönnyebbülve lépek közelebb az ajtóhoz, kissé átnézem, majd megpróbálom kinyitni, hátha ma van a szerencsenapom és a túloldalán találok egy jó kis medencét, és esetleg pár hölgy társaságát is élvezhetem ott... Jó tudom hogy ez képtelenség, de azért reménykedni lehet nem?

by **Shadow** Szomb. 14 Ápr. 2012, 03:52

Mosolyt csal az arcomra Alicia zavara, s ahogy végül az ölemben ül és hátradönti a fejét a mellkasomra, egy kicsit megölelem és így pihenek én is… szavain mosolygok.
- Majd kiderül azért és nincs mit. Egy kis kényelem segít ellazulni jobban, nem? – súgom a fülébe és hazudnék ha azt mondanám, hogy egy kicsit nem élvezem a dolgot, hogy most az ölembe ül, de egyáltalán nem ez motivált erre, hanem, hogy kicsit összeszedhesse magát. És ez azért nekem is nagyon sokat segít most.
Nem tudom meddig is ücsörgünk pontosan, de minden pillanatát élvezem és jó ez a csend a hang nélkül, olyan pihentető ráadásul még nem is vagyok egyedül se, s nem csak a magánnyal osztom meg nem létező fekhelyem, hanem egy másik személlyel eme kis placcot ahol most ülünk. Azonban ennek vége szakad azért, hiszen eszembe jut, hogy mé dolgunk van, s lassanmegcirógatom Alicia oldalát.
- Bocsi, hogy ezt mondom, de tovább kell mennünk, s nézzük meg mézt azt az ajtót, aztán lehet vissza kéne menni a többiekhez, s beszélni velük, még a szünet vége előtt. - mondom csendesen, s segítek felállni neki, ha rászánja magát, s utána megindulni az ajtó felé, de persze hagyom, hogy rám támaszkodjon, ha szeretne és még fogom is. Így legalább biztos, hogy eljutunk addig amíg szeretnénk, s megtapogatom az ajtót egy kicsit, majd pedig megpróbálom kinyitni, hogy hátha mégis, bár kétlem ezt. Az erőmmel nem lenne nagy trükk csenni egy kulcsot hozzá, de anélkül lehetetlen küdi kinyitni ezt az ajtót.

by **Thorhalla** Szomb. 14 Ápr. 2012, 16:37

Résztvevők: Lex Orrin, Vaszilij Dragunov és Ivan Vasilovij
Jake elrohant és a hármast magára hagyta odakint a folyosón. Közben ők láthatták, hogy a síró és összetört Sidone-t kihozták az udvarra és egy másik fiatal rabot fogtak meg, a lányt, Foxy-t, és vele indultak befelé az épületbe.

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevő: Jake Hamilton
Jake odabent hamar beérte az elrohanó Keiko-t aki egy sarokkal odébb a falat támasztotta és a könnyeit törölte a szavakra. Mikor Jake odaér hozzá a lány nekidől a halkan a fülébe suttog valamit.
- Tudok egy helyet a szellőzőknél, amit nem figyelnek – suttogta. – De nem visz ki az épületből… csak egy rabhoz visz. Az ő ereje nincs blokkolva. James „Logan” Howlett a neve… X-fegyver kódnéven. Nem tudom, hogy ki ő, de Ms. Sunken dühös volt, hogy őt is behozták…

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevő: Matt Lawson és Gulyás Csilla
Matt lépteit a hangosbemondó zavarja meg, amin bemondanak valamit.
- Figyelem! Figyelem! Alicia Havana és Liam V. Blacksong … rabok tiltott terület felé haladnak! Azonnali megsemmisítés! X Ragadozó-program indítása…
Ebben a pillanatban csapódott ki az ajtó is, amit éppen megközelítene, szerencséjére még be tud bújni mögé így a fél tucat őr, ami sietve érkezett meg az ajtón nem vették őt észre és neki pedig szabad útja van tovább és végre beért a belső csarnokba.

Csilla megérkezett a félúthoz és kinézett a korláton, és végre megpillanthatta a belső csarnokot.

A Raft legbelső csarnoka, túl a cellák folyosóin. Egészen más ez a terület, mint a komplexum többi része. Jóval modernebb, futurisztikusabb az egész, sokkal több az őr, a kamera, a biztonsági rendszer. Kis, lebegő gömbökbe épített megfigyelők tartanak szemmel mindent, az őrök pedig szinte minden folyosón tucatjával járőröznek. Észrevétlenül lehetetlen itt bárhová is eljutni.
A belső csarnokban van egy nagy le- és felszállópálya az érkező fogolyszállító és teherszállító repülőknek, több laboratórium, feldolgozóüzemek, generátortermek, valamint a különleges raboknak fenntartott speciális cellák. Valószínűleg valahol idebent található a Raftot irányító számítógépes központ is.
Veszélyterem - Page 5 Facilf

Szerencsére a lány egy olyan helyen van, ahol kevesebb a kamera és leérkezve a lépcsőkről belefut az ekkor a csarnokba érő Matt Lawson-ba. Csilla a fenti térkép alapján be tud lőni, itt közvetlenül a lépcsőház melletti kis beugró részen van a cella, amelyiket keresi. Ahogyan körbenéz nem igen lát erre sem őr, sem pedig kamera éppen.

Veszélyterem - Page 5 00120

Résztvevők: Alicia Havana és Liam V. Blacksong
A páros a pihenő után megembereli magát és tovább indul a folyosón, míg végül megérkeznek a hatalmas fémajtóhoz. Mellette számokkal ellátott panel, eddig ezt nem is látták. Valószínűleg csak a megfelelő kód beütése után nyílik ki innentől az ajtó.

Mielőtt a páros megközelíthetné és jobban megnézhetné…

- Figyelem! Figyelem! Alicia Havana és Liam V. Blacksong … rabok tiltott terület felé haladnak! Azonnali megsemmisítés! X Ragadozó-program indítása…

A fémajtó mellől… egy embertelen szörnyeteg ugrik elő. Legalább 3 méter magas, testét kemény, szürkés páncél védi, fogai hatalmasak és élesek, óriási farkával csapkod a háta mögött, és tüskés fejével agresszíven nézi a férfit…

- GRRRRRRRRR…
Veszélyterem - Page 5 76345732

70 perc a szabadidő végéig

by **Svarog** Szomb. 14 Ápr. 2012, 16:51

Vaszilij bénultan figyelte, ahogy Jake Keiko után szalad, majd úgy gondolja, hogy ő is követi őket, ekkor meglátja, hogy kihozzák a lányt, akin látszik, hogy ronda dolgokat csinálnak vele. Vaszilij felsóhajt, aztán Jake-ek után megy.
Meglátja Jake-et és a lányt, aki a másik srác fülébe súg valamit. Vaszilij odalép hozzájuk, és megszólal.
- Van valami infó? - érezte, hogy lesz valami itt ami segíthet. Ez egy fajta ösztön volt. Úgy dönt, hogy vár. Ez a tanóra valahogy kezd nem megszokott tanóra lenni. Vaszilij pedig nem akar elbukni a vizsgán.

by **Sarah** Vas. 15 Ápr. 2012, 03:05

Oké, ez a hely bizar.. Nem, nemis, furcsa.. Nem, ez sem lesz a megfelelő szó, talán inkább... LENYŰGÖZŐ! És undorító, hozzá kell ezt tennem, ezt majd elmagyarázom hogy miért, nehéz elhinni hogy amit látok tényleg itt van, ezért pár erőteljes pislogás és szemdörzsölgetés megejtése után haladok csak tovább lefele, amikor már biztosra tudtam venni hogy az ott tényleg valóság, és nem csak valamiféle halucináció. Na most a magyarázat arról hogy miért tartom undorítónak: Van kint az a börtön, ahol tartanak minket is, sötét, koszos, zavaró, büdös, és kevés a hely, erre tessék, itt van az épületben ez a nagy tiszta izé, ahol aktívan zajlik az élet, és itt mindenki tök jól elvan, gondolom én, és csesszék meg! Sikerül nagy nehezen lebotorkálnom a lépcsőn, és úgy tűnik nagy szerencsém van, s bár erősen megfigyelt terület, még nem szúrtak ki, s így még mindig nincs veszve minden, a sors valóban kegyes hozzám a mai napon, s ez abban is megmutatkozik hogy összefutok Mattal is, akinek most alap esetben leállnék mesélni, de nem, meg sem várom hogy mit mond, csak megragadom a karját, már amilyen erősen én most szorítani tudok, és húzni kezdem arra amerre mennem kell, amerre a térképről emlékszem, s ha bármit is mond akkor annyit fűzök hozzá halkan hogy:
- SSSST!... - Ilyen elcsendesítésként, és továbbá nem érdekel hogy mit csinál de ha már itt van akkor legyen olyan drága és jöjjön velem, és lehetőleg ne nehezítse a dolgokat, vagy ne nagyon keltse fel az őrök figyelmét esetleg. Ha van valamilyen kamera az útban, ami például mozog, akkor igyekszem úgy haladni hogy lehetőleg ne igazán essünk bele a látókörébe... Így belegondolva tiszta kémnek érzem már magam, attól függetlenül hogy valószínűleg amúgy nagyon rosszul csinálom és csak szerencsém van, vagy talán tényleg egy hatalmas lény figyelne rám az imádkozásnak köszönhetően? Valamilyen szinten az utóbbiban jobban hiszek, vagy jobban bízok, hiszen véletlenek nem léteznek...

by **Teddy** Vas. 15 Ápr. 2012, 03:25

-De... - Válaszolom már szinte félálomban, s tudatilag kissé már más helyen járok, talán azt is egy kisebb csodának nézhetem hogy még ezen szavait hallottam, olyan... Kényelmes most így ez az egész, ám sajnos ez sem tart sokáig, hiszen a srác haladni akar, s bár a szavait már biztosan nem hallanám, vagy teljesen máshogy jutnának el az álomba eső tudatomig, de az hogy piszkálja az oldalamat egy nagyon kicsit magamhoz térít, pont annyira hogy még ezt meg tudjam érteni.
- Nem akarok menni... - Mondom nyűgösen, de úgy tűnik hogy nincs választásom, ezért valahogy kikászálódok az öléből, majd úgy ahogy elkezdem magam felfele tornázni a fal segítségével, s lehet hogy ez így nem sikerülne önmagában, de Liam segítségével végül is sikerül ismételten két lábra állni, s ugyan úgy haladni is. Az ajtóhoz érve minden ugyan olyannak tűnik, egészen addig amíg a hangosbemondóban meg nem hallom a nevemet, majd hogy mit is terveznek éppen, amitől pedig egy kis pillanatra úgy érzem hogy megáll a szívem, konkrétan a rémülettől, s ahogy az a nagy valami előkerül igazából a semmiből, egy furcsa, hideg, ám mégis kellemes érzés fut át a testemen... Talán az adrenalin volt ez, mely már készíti is a testemet arra, hogy bár kimerült és fáradt, most mégis futásnak eredhessen szinte teljes " pompájában ", konkrétan a test összes maradék energiájának felégetésével... Rohadt biológia.
- Azt hiszem... Futás! - S remélem hogy Liam is egyetért, mert én már fordulok is, s megindulok olyan gyorsan ahogyan csak menni bírok, de nem tudom hogy merre mehetnék, illetve most igen, vissza a folyosón, és nem nézek hátra sem, s csak remélem hogy bírni fogom ezt a meghajtást, és nem esek össze közben, csak mert nagyon nem akarom hogy az a nagy izé elkapjon, vagy akár azt hogy a srácot elkapja, nem-nem, nagyon nem, szóval reménykedek abban is hogy ő is futásnak ered és hogy jól bírja majd.

by **Reptile** Vas. 15 Ápr. 2012, 04:35

Vaszilij befele veszi az irányt, a másik társunk pedig igazából nem csinál semmit, s talán általában gondolkodóba esnék hogy most menjek-e vagy sem, de pont ez a nagy semmittevés bizonyítja be nekem hogy ezzel az alakkal úgy igazából nem lehet probléma, úgy értem mit csinálhat? Ül, két mondatot ismételget, maximum sétálgat, úgysem fog leállni senkivel még csak beszélgetni sem, legalább is azok alapján ahogy eddig megismertem nem fog, szóval ezen pár egyszerű tény alapján megindulok befele jómagam is, lehet hogy amúgy is Jake után kellett volna mennem, bár tudom hogy tud vigyázni magára, meg nem is nagyon keveredne bele olyan könnyedén... Hogy is fogalmazzam... " Ártalmas " dolgokba mint a csapat nagy része, de attól még ott van az esélye hogy történik valami, és ott lehet hogy szüksége van segítségre. Pár lépést teszek meg, amikor meglátom a síró szőkeséget, s ez végül is elég ahhoz hogy rávegyem magam a kint maradásra, szóval ahelyett hogy mennék én is befele, inkább hozzá veszem az irányt, szerencsétlennel ki tudja hogy mit csináltak, és amúgy meg már viszik is a következő szerencsétlent, és amit most észrevettem az... Konkrétan most viszik el a harmadik lányt, eddig csak lányokat vittek, el, és hát ez is kissé zavaró, most nem tudom hogy esetleg talán azt gondolják hogy őket könnyebben megtörik? Lehetséges, de mondjuk ez, hogy mikor törik meg és kezd el beszélni, akár olyan dolgokról is amiről fogalma sincsen, nos ez mindenkinél személyre szabott vonás, és mondjuk Sidonieből nem nézem ki hogy sokat bír, de így belegondolva sokat volt bent, szóval lehet hogy tévedek, de mondjuk nem is igazán ezen gondolataimra koncentrálok, csak mellékesen futnak át a fejemen miközben megközelítem a lányt, majd ha oda érek hozzá akkor... Szokásos menetrend úgymond, megérintem a vállát, és várok a reakciójára, és remélem hogy valami normális lesz az, nem hiszem hogy le fog nyugodni, egyszerűen kizárt, ami pedig kissé engem is " idegel " úgymond, nem dühít, csak egyszerűen rossz egy lányt sírni látni.

by **Árny** Vas. 15 Ápr. 2012, 04:37

Nyugodtan sétálok az ajtó felé, azzal a céllal hogy megvizsgáljam nyitva van-e vagy sem, s ami történik, nos enyhén szólva meglepő, hiszen még oda sem értem de már nyílik, amitől magamelé kapom a kezeimet, s már merülne is fel a fejemben a kérdés, miszerint " mozgásérzékelő? " de a hangosbemondó már kb meg is magyarázza a helyzetet, illetve nem, mégsem, annyira nem hogy úgy tökéletesen értsem hogy mi is van, de azt vágom hogy nagyon nagy bajban lehetnek, én pedig jobb ha elbújok az ajtó mögött... Nem túl nehéz bemenni mögé, úgy tűnik elég sok hely van ott, vagy legalább is pont annyi hogy beférjek mögé, az meg nekem már elég soknak számít, bár lehet hogy alapból nem férnék be, de így kórosan soványan már egészen más a helyzet, ó és meg kell említenem azt a csapatnyi elmasírozó őrt, vagy katonát, vagy mik ezek, és hát azt hiszem helyesen tettem amit tettem, s bár érdekel hogy mi van, de mégis fontosabb lehet amit itt találhatok bent, szóval miután tiszta a levegő besettenkedek és...
- Csilla?... Te... Hó! Mi van ve... - Nem tudom folytatni, mert máris izél hogy maradjak csendbe, és valami olyasmit csinál mintha rángatni vagy húzni próbálna, de a fogás eléggé gyenge, és hát nem tudom, úgy érzem hogy igazán meg se kéne vetnem a lábaimat ahhoz hogy itt egyhelyben maradjak ha akarok, de vágül is miért is ne? Úgy tűnik hogy valami nagyon fotosat akar mutatni, főleg hogy csendbe kell maradnom és nem kérdez, nem köszön, és húzni próbál, szóval engedek neki és megyek amerre vezetni próbál, aztán remélem hogy nem valami csúnya trükk ez az egész, bár a lány kidőlt és elvitték, erre emlékszem, szóval lehet hogy őt ide hozták, de azért kissé gyanús hogy csak így felbukkan, ráadásul pont akkor amikor ide bejövök, lehet hogy számítottak rám?... Nem, nem-nem, az egyszerűen képtelenség, és próbálom is ezt a dolgot úgy ahogy van elvetni, és tényleg csak követni a lányt, aztán majd lesz valahogy, csak nehogy mi is kapjunk egy rakat őrt a nyakunkba.

by **Steven** Vas. 15 Ápr. 2012, 10:35

Végül sikerül beérnem a lányt, aki elégé rossz állapotban volt, mármint lelkileg, de még is ki csodálkozna ezen egy ilyen helyen. Az viszont meglepő volt, amit a fülembe súgott. Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Zavaromban gyengéden egyik kezemmel átkaroltam addig, amíg nekem dőlt és hallgattam amit mondott. Furcsa volt a helyzet ugyan is azért jöttem, hogy megvigasztaljam, nem azért hogy kifaggassam és erre nem tudtam hirtelenjében mit felelni. Végül is Vaszilij szólalt meg helyettem, ami miatt ismét elégé dühös lettem.
- Nincs semmi. Az isten szerelmére Vaszilij. Először is kérj tőle bocsánatot. Másodszor pedig nem azért jöttem, hogy kifaggassam szegény lányt, hanem hogy helyrehozzam, amit te az előbb elrontottál. Ha lesz majd valami említésre méltó majd szólok. Egyedül hagytad Iván-t és Lex-et odakint? Ha valaki beléjük kötne nem fogják tudni szóban elsimítani az ügyet. Menny visszasegíteni nekik. - Ezt mind normál hangerővel, de dühösen mondtam, hogy értse a sárkánygyík, most azzal segít a legtöbbet, ha nem próbál vallató módjára kiszedni mindent a lányból, és egy kis ideig egyedül hagyja. Ezután, ha elment Vaszilij ha nem, a lány fel fordulok.
- Köszönöm és bocssás meg kérlek nekünk amiatt ami odakint történt. Nem akartunk felzaklatni csak hát.. Mindannyiunkat megviselt már ez az egy hónap is idebent. Bocsáss meg kérlek nekünk. – Majd aztán átölelve és a füléhez hajolva suttogva folytatom. – Azt hiszem tudom, hogy miért tartják így fogva. Eltudnád még mondani azt is, hogy hogyan tudok oda eljutni kérlek? Nem kell velem jönnöd, nem szeretném, ha téged is még nagyobb bajba kevernénk.

by Ajánlott tartalom