Marokkó (Afrika)

Ahogy megkezdődik a durvább harc rögtön rájövök, hogy az ellenfelem erősebb nálam, ami meglepő. Gyorsaságom igyekszem használni ellene, hogy minél előbb harcképtelenné tegyem, de neki előbb sikerül ütést mérnie az arcomra és érzem, hogy eltöri az orrom. A sérüléstől erős fájdalmat érzek, amit megpróbálok felhasználni, hogy egy indulatosabb, gyorsabb támadás sorozatot vigyek be, ami sikerül is. Néhány jól irányzott ütéssel sikerül pillanatnyilag megbénítanom.
~ Most van itt a lehetőség, hogy befejezzem a harcot, mielőtt még túl sok sérülést kapnék.
Amint van rá lehetőségem a lehető leggyorsabban hátra rugaszkodik és hátra is lépek egy lépést, hogy ne támadhasson közvetlenül. Egyik kezemet az orromhoz kapom, hogy valamennyire védjem, majd gyorsítva oldalról igyekszem megkerülni a férfit, ellenkező irányból, mint amerre éppen néz vagy fordul, hogy még több időt nyerhessek magamnak. Majd az oldalába rúgok teljes erőből. Lehetőleg a bordák alatt egy olyan ponton, amitől minden levegő kiszorul a tüdejéből, és kénytelen összerándulni. Lehetőleg igyekszem elkerülni, hogy védekezhessen vagy ellentámadhasson, úgy időzítem a támadásom, hogy mindenképpen eltalálja.
Ha viszont ő a gyorsabb és előbb tudna támadni, vagy védekezni mint én akkor nem folytatom tovább a támadást, védekezek, egy kezemmel megpróbálom megragadni azt a végtagját, amivel támad majd teljes erőből rászorítani és belé marni. Ezután ha van időm elengedem és hátrébb helyezkedem, hogy felkészülve vár hassam a támadásait, és gyorsítva hajolhassak el előlük, vagy futhassak odébb, ezt teszem akkor is ha nem marad időm védekezni csak kitérni, hátrébb lépni.

Szeráf adott és kapott is ütéseket. Iszonyatosan gyors volt az ellenfele és a szárnya el is terült a földön. Magánál volt, de minden fájt. Duplán látott és érezte, hogy közelharcban már nincs sok esélye, habár ő volt az erősebb. Betörte a fickó orrát és az arrébb is ugrott, miután tovább támadta Szeráfot.
A fejében megcsörrent az a modern beültetés, ami nemrégiben elterjedt. Telepátia nélkül is lehetett így beszélgetni csak gondolatokkal, kiejtett szavak nélkül. Pók beszélt hozzá és ismertette a próbát. Tulajdonképpen Szeráf már ugyanezen dolgozott, de most már igyekezett mindent bevetni. A tűz egyre közelebb volt és még neki is fájna egy egész térnyi lángolás. Ennek a kezdetét érezte is a testén, a tűz és a forróság már nyaldosta.
Most már nem számított az inkognitó. Ha a szimbionta emiatt lemászik, hát legyen. Duplán látott, de Ramirez fejére és testére nézett és igyekezett a tekintetével azt felgyújtani. Ez majd leköti egy időre. Ha van is páncélja vagy hasonló, a ruhája és a feje, haja akkor is égni fog, ha ez sikerül. Ha Szeráf össze tudta szedni magát annyira, hogy felszálljon, akkor megtette és egy magasabb helyre próbált repülni. Ha talált leszálló helyet, akkor onnan tovább folytatta a tűzgyújtást. Igyekezett Ramirez mellett is mindent felgyújtani, hogy ha esetleg magán el is oltja valahogy a tüzet, akkor se tudjon kimenekülni belőle. Mivel nagyjából az egész tér lángolt, erre amúgy is kevés esély volt.
Ha nem tudott felszállni, akkor megpróbált arrébb gördülni és ha a férfi felé rúgott, akkor a lábánál fogva le akarta dönteni. Ez most nem csak a túlélésről szólt. Ha itt elbukik, akkor Ramirez simán leadja a hatóságoknak és börtönben sínylődhet. Abból elég volt a Hentesnél. Igyekezett mindent bevetni, hogy a támadásokat hárítsa és ha Andrew a földre került, akkor megpróbálta szétverni a torkát. Mindezt csak akkor tette, ha nem sikerült elrepülnie.
Pók meg csak állt és nézte. Szeráf nem üzent vissza neki. A hatszemű nyilván látta, hogy mi megy és eddig is ugyanaz volt a cél. A tét viszont nagyobb lett. Ha ezt túléli és Ramirezt elintézi, akkor Apokalipszis fogadni fogja. Ha sebekkel és meggyötörve is, de győznie kell. Az erősebb éli túl.

Támad, számítottam rá, azonnal belé marok a fémkarmokkal, de ennek ellenére meg tudni ütni, ismét igen fontos ponton. Már szinte azonnal még egy utolsó, komolyabb támadást próbálnék bevinni, mikor érzem, hogy valami a falnak vág, majd a földre esek. Orromat fogva próbálok feltápászkodni és összeszedni magam, hogy körülnézhessek.
~ Sokkal gyorsabban terjedt a tűz, mint számítottam rá, nem lett volna elég időm mindenre... de nem tudtam csak a harcra figyelni, ha nem teszek semmi civileket ölt volna. Nem könnyű. Nyilván a lány a természet, időjárás uraló képességével könnyebben ura lett a helyzetnek mint én.
Erőt veszem magamon és a faltól teszek pár lépést, felnézek a nőre, hogy úgy válaszolhassak. Előtte még oldalra is pillantok, hogy a veszélyes személy mozgását figyeljem és elkerülhessem ha támadni próbál.
- Yusuf küldött, hogy kapjam el az itt lévő veszélyes mutánsokat, Apokalipszis vagy Magneto emberei. Köszönöm a segítséget.
Figyelem a nőt, hogy hogyan reagál és mit válaszol, csak remélem, hogy nem történt félreértés és nem olyanra támadtam, akire nem kellett volna, és hogy a nő az én oldalamon áll.

A tüzek egyre közeledtek és már Póknak is meg kellett mozdulnia, hogy túlélje a dolgot. Szeráf még be tudott vinni egy ütést, de cserébe kapott egy durva marást. Egy fuvallat pedig felkapta és a falhoz vágta. Befelhősödött és esni kezdett az eső egyik pillanatról a másikra. 
~Egy időjárásuraló. Pont ez hiányzott még.
Szeráf tüzei lassan kezdtek elaludni. Elég nagy károkat okozott a térben és ezt nem fogják neki megköszönni a helyiek. Az ellenálló már lelkesen meg is köszönte a segítséget és közölte, hogy Yusuf küldte. Honnan neszelte meg az egyiptomi hatóság, hogy mi készül itt. Lehallgatták a vonalat? Rohadt emberek, gondolta magában Szeráf.

A lány nem volt bőbeszédű, de rendet akart teremteni és meg is csinálta. Ez lehet az otthona és azt védi. Nem a hatóságokkal volt, ő csak meg akarhatott szabadulni a bajkeverőktől. Ha Yusufot nagyra tartja, akkor még az is lehet, hogy ellenük fordul. De ha nem hisz Ramireznek, akkor se fog lelépni, mert nem bízik bennük. Ez látszik.
Szeráf megpróbálta egy kicsit összeszedni magát és egyenletesen lélegezni. Ha maradt még valami, ami alá be tudott húzódni, akkor oda ment az eső elől. Vagy mászott, ha csak annyira telt. Egyelőre a próbát elhalasztotta. Túl sok sebet kapott és ez a lány ugyan nem akarná megölni, csak kitenné az országból. Azzal viszont elbukja az egészet. Taktikázni kell.
- Fekete Sas a nevem. Épp távozni készültem a kávézás után, amikor ez csak úgy rám támadt. Hálás vagyok, hogy megmentettél.
Szeráf most találta ki ezt a nevet, ami illik az új külsejéhez. Előnyt akar kovácsolni abból, hogy a másik nem mutatkozott be, de ő igen és undorodik a nyálas udvariaskodástól, de most ezzel próbál időt nyerni. Az idegen megpróbálhatja bizonygatni, hogy a szárnyas miért veszélyes. Ebben a formájában még senki sem látta, így nem igazán fognak hinni neki. Pók már nagyobb bajban lesz, de majd megvédi magát. Ő találta ki a próbát, de ha őt el is viszik, utána még lesz idő Ramirezre. Apokalipszis pedig úgyis érteni fog mindent, akár Pókkal megy elé, akár nélküle. Egy jó vezető ilyen és Magneto egyre kevésbé volt ilyen az elmúlt időben. Ez a csaj meg mutáns, fajbéli. Így már kap egy jó pontot.

Oldalra kapom a fejem, rögtön tudom, hogy hazugság amit a másik mond, de nem bizonytalanodom el egy percig sem, szükségtelen magam mentegetőzéssel kellemetlen helyzetbe hozni. Ha nekem van igazam. Felesleges próbálkoznia, legrosszabb esetben, mind a kettőnket őrizetbe veszne. Ráadásul engem már a jelmezemről is könnyű felismerni és azonosítani. Figyelem a lányt, ahogy egy holokommunikátort vesz elő és egy katonától kér információt.
~ Fiatalnak tűnik a feladathoz, hogy egyfajta hősként alkalmazzák. Lehet, hogy az erős mutáns képességei miatt, és csak másodállásban foglalkozik ilyennel, legalábbis remélem. De a ruházata igen feltűnő, biztos nem véletlen...
Nem tudom befejezni a gondolatmenetem, mert hirtelen sötétségbe borul minden, egy percre én is megdermedek, majd feleszmélve azonnal körülnézek és az égre szegezem a tekintetem. Félelmetes, ahogy a horizonton egy másik bolygó jelenik meg.
~ Ez... nem lehetséges. Hogy kerül ide? Már hónapok óta látszódnia kellett volna az égen, egyre nagyobb és nagyobb pontként, ráadásul a sötétségnek is fokozatosan kellett volna terjednie. Nem kerülhet csak így ide... egy másik Föld.
Állok és figyelem a másik égitestet, hogy mi fog történne. Még oldalra vetek egy pillantást a többiekre, hogy lássam a mozgásukat, ha ez az egész csak egy elterelés Apokalipszis részéről, akkor nem akarok hibázni, továbbra is figyelem a célpontokat. Ha valóban egy másik bolygó tart felénk, akkor úgysem tudok ellene mit tenni.

Szeráf terve nem vált be. Nem számított arra, hogy a tinilány állami alkalmazott és csak úgy lekérdezi, hogy a király küldte-e ide az ellenállót. Valamilyen helyi katonával beszélt és így tisztázódott, hogy ki kivel van. Hamarosan Pókot is fel fogják ismerni, mint Magneto volt emberét és így körözött bűnözőt. Ha ő el akarja kerülni a börtönt, talán Szeráffal együtt teheti meg azt. Persze lehet, hogy egyedül is megpróbálja, ahogy azt a szárnyas is megtenné. Egyikük sem hűséges típus, úgy látszik.
A jelenetet hirtelen félbeszakítja valami, ami a lány figyelmét is eltereli. Egy másik Föld jelenik meg az égen. Szeráf nem tudja, hogy ez mit jelent, de figyelemelterelésnek jó. A lány olyan könnyen eloltotta a tüzet, hogy a szárnyas mutáns nem akar újra ezzel próbálkozni. A feketeség viszont a bolygó megjelenésével leszivárog róla. Most már nincs inkognitó, Ramirez mindjárt fel fogja ismerni, hogy Magneto egyik emberéről van szó.
A fiú most egy kis időre megszabadult attól a lénytől, ami már fél éve gyötörte valahogy az amnéziás rohamokkal. Eddig benne volt, elrejtve, most megmutatta magát, de megint visszahúzódik. Szeráf erre majd kitalál valamit. Most mind a másik Földet nézik. A szárnyas mutánsnak az első gondolata, hogy Zyro most jön vissza. Ezt hamar elveti, mert egy másik Földről nem volt szó. Ilyen közel nem lehet egy bolygó saját magához. Ez valami illúzió lenne?
A fiú megpróbálkozik azzal, hogy használja a képességét. Látóhatáron belül tud tüzet gyújtani. A másik bolygót látja és noha szinte biztos abban, hogy még egy szikra sem fog gyulladni, odanéz és koncentrál, hogy a másik bolygón tüzet okozzon. Ezzel magán nem igazán segít, csak kedvtelésből csinálja, mert jobb nem jut az eszébe. Ha a párducot vagy a lányt célozná, akkor kapna egyet a vilámmal és az most nem hiányzik neki. Zavaros tekintettel ül tovább és gyűjti az erőt.

Az őr szavaiból kiderült, hogy a lány maga a hercegnő. Szeráf hiába szórakoztatta magát azzal, hogy tüzet akart gyújtani a másik Földön, ez nem sikerült. Még mindig meg volt zavarodva a történtektől. Most nincs amnézia a szimbionta visszahúzódása után? Emlékszik arra, ami történt azóta, hogy a kávézóba ment? Ha nem, akkor is kitalálja, hogy Ramirez verte össze és hogy Pók tétlenül nézte végig az egészet. Nem hibáztatja, ő is így tett volna, ha a hatkarú kerül bajba. Kivéve, ha érdekében áll segíteni. Ha mindenre emlékszik, akkor egyszerűbb tisztán látni. Ez esetben tudja, hogy egy szimbionta van a testében és hogy úgy erősebb volt.

Megpróbálta összeszedni az erejét és felállni. Ha sikerült, akkor a lehető legalacsonyabban megpróbált elrepülni innen. Ha ez nem ment, akkor futni próbált. Most nem ő a legveszélyesebb, hanem ezek az űrférgek és a katonák is azokkal fognak foglalkozni. A próba meg most nem számít. Ha a rusnyaságok megtalálják, akkor nem Apokalipszis, hanem a sír fogadja be. Ha valaki megpróbálta megakadályozni a menekülésben, akkor a tekintetével igyekezett azt felgyújtani vagy ha közel volt az illető, akkor csak ellökni. Most a menekülés ideje volt, mert legyengült. Erőt kell gyűjteni és ha lehet, lelépni. Ezzel Apókát valószínűleg bukta, de a börtönt még megúszhatja. Az viszont szöget ütött a fejébe, hogy ha a király lánya ilyen erőkkel bír, akkor mi a francért nem hódolt be eddig? Arany életük lehetne, így meg elmondhatják magukról, hogy független ország, de ki vannak téves Magneto és Apokalipszis támadásainak is. Miért jó ez? Miért nem látják be, hogy ők is a felsőbbrendű fajhoz tartoznak és nem kell szerénykedniük, mentve az ócska embereket? Szeráf ezt talán sosem fogja megérteni.

Ahogy figyelem az eget különös lényeket látok a város felé tartani, ismerősek ezért jobban koncentrálni kezdek és felismerem a hasonlóságot az AIM telepen látott lénnyel.
~ Az a bolygó tényleg ott van, nem csak egy egyszerű látomás és a lények is kísértetiesen hasonlítanak arra amit korábban láttam, amit a másik világból érkezett Aian szabadított ki. Nem emlékszem pontosan, de Aian akkor tett valamilyen fölényes megjegyzést, majd eltűnt. Ez lehet annak a világnak a Földje és a lényei. Akár egy invázió...
Még oldalra nézek de már nem figyelek a szárnyas alakra vagy Pókra, csak perifériából akarom őket látni, hogy ha támadnak akkor kitérhessek. A lények most sokkal nagyobb fenyegetést jelenthetnek. Hátra fordulok és a lányra nézek, akiről már tudom, hogy hercegnő és ez megmagyarázza a fel nem tett kérdéseimet. A lány felszólítás ellenére sem mozdul ezért én is hozzá szólok.
- Hercegnő értesítenie kell az udvart, hogy mi történt, ön a leggyorsabb, ha erejével képes repülni. Ehhez hasonló lényeket már láttam korábban, közük van a Rákuniverzumhoz, és valószínűleg ellenségesek.
Megvárom amíg valahogy reagál majd ismét a lényekre tekintek, először valamilyen fedezéket keresek az egyik épület közelében, ahova be tudok rohanni esetleges támadás esetén, kitérve a csapások elől. Ha nem érkezik támadás továbbra is figyelek, de folyamatosan készen állok, hogy arrébb kell ugranom vagy futnom.

Szeráf tisztán emlékezett mindenre, most nem jött amnézia. Miközben menekült, még hallotta, hogy mit mond Ramirez. Ő már látott ilyet és a Rákuniverzumhoz köti ezeket a rusnya férgeket. Az viszont nem jó, ha az udvar tudomására jut ez az egész. Egy pár őr elől még el lehet menekülni, de ha erősítést küldenek, akkor már nehezebb lesz.

Nagyjából két háztömböt sikerült a fiúnak menekülnie. Utána viszont beállt elé az egyik űrlény. Sok szeme volt és fogak mindenfelé a csápjain. Sokkal magasabb is volt Szeráfnál. A szárnyas mutáns látta, hogy ezek tudnak repülni, így nem próbált meg felröppenni. Ha a közeli háznak volt nyitott ablaka, akkor megpróbált azon beugrani vagy berepülni. Ha sikerült, odabenn keresett valami fegyverfélét. Ha lakókat talált benn, akkor igyekezett kihajítani őket a lény elé, hogy azokkal foglalkozzon, ne vele. Ezután a szobából kifelé igyekezett, de a lénnyel ellentétes irányban, hátsó kijáratot keresve. Közbel felhívta pókot a beépített telefonon:
- Hogy haladsz?

A hercegnő a kérésre távozik, még mielőtt a lények megérkeznének, így még időben értesítheti nagyobb erőket. Egy ideig figyelem az eget még, amíg nem látom a lények pontos méretét, akkor kezdek el hátrébb húzódni, hogy fedezéket keressek, közben ahogy oldalra nézem, látom Pókot, ahogy a lényekkel próbál harcolni, de azok méretük miatt dobálják és ahogy a katonákat széttépik a szörnyek. A fedezék mögé húzódva szerencsére nem vesznek észre, így időt tudok nyerni.
~ A város felé indulnak tovább, ha a katonákkal ilyen könnyen végeztek a civileknek esélyük sincs és lehet még a gyengébb képességhasználóknak sem. Tennem kell valamit, még mielőtt túl késő, de figyelnem kell, hogy ne tudjanak elkapni. Egyelőre elég ha időt nyerek.
Felgyorsítom magam és hátulról, a látható érzékelőszerveik holtteréből igyekszem támadni. Az egyik férgen próbálok meg végigfutni, közben karmaimmal feltépni mellett, mögöttem a lény hátát egészen a nyakáig. Ezután a sérült lény teste mögé igyekszem húzódni az esetleges támadások elől. Ha ez nem sikerül, mert lezuhanok a féregről vagy érkezés előtt észrevesznek, cikázó mozgással igyekszem kitérni és alul, a lények hasi oldalát próbálom felvágni. Felkészülök rá, hogy engem is elkapnak, akkor a lehető leggyorsabban tépem szét a csápokat, magam körül, mielőtt túl késő lenne. A legtöbb esetben kerülöm a vérontást, de most rengeteg életről lehet szó, nem kímélem az idegeneket.

A szárnyas mutáns elugrott, hogy egy házban keressen menedéket, de a lény elkapta. A csápjain lévő száj fogai belemélyedtek a lábába és az amúgy sem túl állapotban lévő fiú felszisszent. Nem ordított, mert uralkodott magán, de fájt neki a seb. Ha ez nem lett volna elég, a lény még vissza is rántotta maga elé. Pók válaszából annyi derült ki, hogy még él és küzd. Szeráf örült ennek. Nem mintha a hatkarút féltette volna. Csak arra gondolt, hogy ha az egyik lény Pókkal foglalkozik, akkor legalább nem őt üldözi. Igaz, ezekből egy is elég. A gyenge pontját kéne megtalálni. Szeráf nem hordott magánál fegyvert. Ez egy rossz beidegződés volt a Magneto-féle tanításból, mely szerint a mutánsoknak nincs szükségük fegyverre. Most pedig jól jönne egy...
Ha tüzet gyújt, megint előjöhet a szimbionta és az az előbb se reagált, mikor Ramirez rátámadt. Ha megint átveszi a teste fölött az irányítást, akkor ez a féreg megzabálja. Szeráf megnézte, mi lehet a keze ügyében használható. Ha talált egy széket vagy akármit, amivel rá tudott verni a lábát szorító pofára, akkor odasózott egy nagyot teljes erőből. És ha sikerült elmenekülni, akkor felröppent a levegőbe és onnan már megpróbálkozott a lény szemeit felgyújtani. Sok van belőlük, de ha egy része lángol, az megzavarhatja. Mivel nem tudta, mi ez, megpróbálkozott azzal is, hogy beszél hozzá. Hátha érti és tud is válaszolni.
- Mit akartok itt? Honnan jöttetek?
nNem barátságos társalgásra vágyik, hiszen a beszélgetőpartnert közben igyekszik felgyújtani. Csak kíváncsi.

Hátba támadom a lényeket, nem igazolódik be az a félelmem, hogy észrevesznek és előbb elkapnak, minthogy én támadnék. Végighasítom a féreg bőrét, de a belseje olyan rothadt, folyadék ami mérgező hatású. Köhögni kezdek és nem tudok tovább támadni, harcképtelenné válok, csak arra riadok fel, hogy a lény felém fordul, de nem a csápjaival támad, hanem valamilyen fehér ragadós anyagot köp a mellkasomra.
Azonnal hátrálni kezdek, nagy léptekkel, hogy minél távolabb érjek, nem futok de az én sebességemnél ezt mér lehet annak nevezni. Mind a két kezemmel igyekszem megragadni és leszedni magamról a fehér anyagot, legyen az bármi is. Nem tudom milyen hatásai vannak és félek, hogy valamilyen parazita vagy fertőzés. Természetesen a közvetlen támadásokat igyekszem minél előbb kikerülni, hogy ne kaphassanak el, amíg én a rám köpött anyaggal foglalkozok. Néha hátra is nézek, hogy nehogy elessek, de végig szembe fordulok a férgekkel, hogy ne lephessenek meg még egyszer, a további köpések elől is megpróbálok kitérni.