Re: Marokkó (Afrika)

by **Thorhalla** Vas. 22 Szept. 2013, 08:57

2048. január 9. csütörtök – Marokkó, Afrika
Résztvevők: Andrew Ramirez, Michael Ark / Szeráf és Nathaniel Orrin / Pók

Néhány kő és törmelék volt csak az utcán, ahol Szeráf volt, semmi mást nem látott, ami elérhető közelségben lett volna, vagy olyan, amit ő képes lett volna megemelni. Ha próbálkozik a kövekkel, akkor annak nem sok eredménye volt, ennek hála a további csápok elérték a testét és a másik lábára, illetve a karjára csavarodtak. Hasonló fájdalom mart bele a testébe, mint korábban, amikor így próbálna tüzet gyújtani – gondolom a menekülés közben is megtenné, ha már a dobálás nem volt sikeres – nem sikerült neki, kábultságot és bódultságot kezdett érezni, az egész teste zsibbadni kezdett és az agya is tompult, mintha valamiféle nyugtatót kapott volna.
Pók sikeresen szétfeszítette a csápokat, azok nem tartották annyira erősen, hogy ne boldoguljon vele, eközben az egyik csáp, amit már eltolt magától belecsípett, belekapott a fiú vállába. Azonban Pók még könnyedén meg tudott szabadulni és távolabb kerülni a lénytől, a csápoknak hála földet is tudott érni két lábon sérülés nélkül – a harapást leszámítva – a lény pedig, amivel harcolt a földbe csapódott. A sebe a vállán lüktetett és pillanatokkal később kábultságot és bódultságot kezdett érezni, az egész teste zsibbadni kezdett és az agya is tompult, mintha valamiféle nyugtatót kapott volna.
Andrew számára ott kezdődött a furcsaság, hogy attól kezdve, hogy leköpte a lény nem támadtak felé, hanem egyszerűen elindultak másfelé, mintha a fiú ettől kezdve nem jelentett volna veszélyt rájuk. A sérült, lezuhant társuk felé indultak, ami a Pókkal való találkozásnak hála zuhant le. Ahogyan próbálta leszedni magáról az anyagot érezte, hogy a lesöpréssel nem ezt érte el, hogy eltűnjön róla, hanem könnyebben ivódott bele a ruházatába és érte el a bőrét, először a mellkasán, majd a kezein is. Az illata pedig ismerős volt, bódító volt, és mégis gyógyszeres szagú. Mire nagyjából sikerült magáról leszedni ezt, kábultságot és bódultságot kezdett érezni, az egész teste zsibbadni kezdett és az agya is tompult, mintha valamiféle nyugtatót kapott volna.

by **Dr. Zield Jones** Vas. 22 Szept. 2013, 09:43

Szeráf hasztalanul próbálkozott. Odacsapott egy kővel, de a féreg meg sem érezte. Egyre jobban rácsavarodtak a csápok. Már körbevették a karjait is és nagyjából mindent. A tűzgyújtás nem sikerült, talán a lény szájából valami olyan jött ki, ami blokkolja a képességet, gondolta Szeráf.
Rángatózott és kapálózott, de nem tudott kiszabadulni. Kábának érezte magát és elkezdett zsibbadni az egész teste. Valami bénító vagy tompító hatása lehetett a lény nyálának. A szavakra nem reagált, nem volt beszédképes, sem telepata életforma. Végső elkeseredésében Szeráf megint megpróbálkozott azzal, amivel a Hentes laborjában. Tudta, hogy ez veszélyes és múltkor is egy szimbiontát nyelt le. Ez a lény pedig akár mérgező is lehet, de elszánta magát. A legközelebbi csápot megpróbálta megharapni. Ha a szorítás engedett, akkor a kába állapothoz mérten próbált menekülni, lépve, kúszva vagy hengeredve, ahogy sikerült. Ha nem ment, akkor csak elterült.

by **Bishop** Vas. 22 Szept. 2013, 14:37

Próbálom magamról leszedni az idegen anyagot, de ez csak segíti a felszívódását, hamarosan átjut a ruhán és a bőrömön át kezd beszivárogni a testembe. Végül már csak a kezemről próbálom minél gyorsabban lerázni az idegen anyagot. Közben érzem, hogy valamilyen nyugtató, kábító hatású méreg. Rossz érzésem támad, amit csak erősít az, hogy a lények már nem foglalkoznak velem, már nem jelentek számukra fenyegetést, ehelyett Pók felé indulnak.
~ Lassulok, nem tudok olyan gyorsan reagálni és gondolkodni, nagyon nem jó. Kell találnom valamilyen megoldást, mielőtt egyszerűen túl késő lenne, ha már nem túl késő.
Segítenem kellene akin csak tudok, még ha az ellenségem is, de egyszerűen nincs hozzá erőm. Próbálok hátra jutni, messzebb a lényektől, valamilyen rejtett helyre, mellékutcába ahol nincsenek ilyen férgek és ott megtámaszkodni egy falnál vagy más szilárd tárgynál. Ott várom az anyag további hatását, és közben koncentrálok, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Oldalra még figyelek, nehogy valami mégis rám törjön, de többre most nincs erőm, így nem tudok harcolni, csak megpróbálok kitérni.

by **Reptile** Hétf. 23 Szept. 2013, 06:28

Szét tudom feszíteni az ellenfelem karjait, bár nehézkes, közben pedig érzek valami csípést is de a helyzet hevében nem tudok ezzel foglalkozni. Ahogyan a lábaimmal végül „ kilövöm „ magam, a terveknek megfelelően képes vagyok tompítani az esést és egyből harci készenlétben érkezni a földre. A legtöbben talán most elégedettek lennének és mosolyognának, esetemben azonban ez nem így van, sem ezt az érzést maximum akkor érezhetném, ha valamiféle sikeres kísérletet elvégeztem volna ezen a nagyra nőtt rovaron, a mosoly részére pedig nem fogok kitérni, száj nélkül nem lehetséges mozdulat. A dolog kellemetlenebb része ott kezdődik, hogy a vállamon lévő seb, ami csípést korábban is éreztem, ezúttal már lüktet, hamarosan pedig tompulni is kezdek, aggasztó, nagyon aggasztó.
~ Hát ez volt az… Valószínűleg egy a rovar által természetesen kiválasztott enzim amivel megbénítja az áldozatát mielőtt felfalja, mint egy pók, de itt csak egy pók lehet az pedig én vagyok… ~ Régen gondoltam ekkora hülyeségre, kezdek tompulni.
~ Ez nem történhet meg… Gyerünk Nate, térj magadhoz. ~ Próbálom arcon csapkodni és csipkedni magam, hogy a lehető legtöbb fájdalommal karöltve magamnál tudjak maradni és ne kerüljek magatehetetlenül, tompultan a földre. Nagy karrier állhat előttem és nem fogom hagyni hogy egy rovar mérge húzza keresztbe számomra az egészet. Egyenlőre teljes mértékben ezzel vagyok elfoglalva, vagyis nem, nem egészen, próbálok figyelni a további veszélyforrásokra is és azokat elkerülni, ha bírom elugrani, vagy csak odébb állni, de egyebekben a koncentrációm nagy részét az köti le, hogy magamnál maradjak és ne tompuljak el, hogy aztán könnyű célpontot nyújthassak egy nagyra nőtt repülő póknak.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Szept. 2013, 10:10

2048. január 9. csütörtök – Marokkó, Afrika
Résztvevők: Andrew Ramirez, Michael Ark / Szeráf és Nathaniel Orrin / Pók

Szeráf már annyira lassú volt, hogy nem tudta elkapni a csápot, csak szépen lassan elterült a földön. A többiek is ugyanígy jártak, Andrew fejében még ott volt, hogy segítenie kell másoknak, és két lépés között vesztette el az eszméletét. Pók is hasonlóképpen járt, a gondolati között, hogy tisztának kell maradnia vesztette el az eszméletét.

Fogalmuk sincs, hogy mikor ébredtek fel és hol, szürke fémfalakat láttak minden irányban, félhomályt, mind a hárman egy közös szobában voltak egymás mellett, a teljes ruházatuk, felszerelésük minden náluk, aki elhozta őket ide nem vette a fáradtságot arra, hogy elvegye ezeket tőlük. Tökéletesen tudtak mozogni, amint jobban körülnéztek egy hatalmas pentagramma közepén voltak, ha megpróbáltak ebből a belső részből kijönni, kitörni, akkor a rajzolat szélénél ellenállásba ütköztek és nem voltak képesek tovább haladni, a börtönük egy ötször-öt méteres területre korlátozódott.

//Látom Szeráf lassan átmegy majd kannibálba is, hogy minden ellenfelet és hasonlót megkóstol mrgreen

Elég a másik helyre írni.//

by Ajánlott tartalom