Re: New York (Új-Hala)

by **Steven** Pént. 03 Aug. 2012, 00:10

Meglepődtem Freydis-en. Legalább is azon ahogy megfájdult a feje. Először azt hittem hogy valamit megérzet, egy fajta hatodik érzékként vagy hasonló ként, de aztán Jack hamar elárulta hogy a mentál mágiáját nem tudja még irányítani. Sajnos ez előfordul ha valakiben túl erős a mágikus erő és nem tanulás révén tesz szert a különféle mágiákra. Minden esetre Jack erőtejesen azt sugallja, hogy bocsánatot kellene kérnem, na meg hogy ne gondolkozzunk túl sokat ha lehet.
~ Egész életemben folyamatosan átgondoltam minden lépésemet, nem fogom tudni csak úgy kikapcsolni az agyam, pláne nem ilyen hírek hallatán. És Jack miért halja még mindig amire gondolok? Ha tényleg csak arról van szó hogy nem tudja irányítani vele miért osztja meg.~ Bár biztosra veszem hogy Jack hallotta ezt, elvégre Rachelnek is elég nagy a hatótávolsága, nem várom meg hogy válaszoljon rá, még miközben mesél a többieknek erről a lehetséges jövőről, én Freydis után megyek. Szerencsére azt még sikerül meghallanom hogy az én ötletem volt az egész.
~ Ha lesz rá lehetőségem akkor fogok is beszélni Mr. Hamiltonnal.~ Gondoltam miközben kimentem Freydis után a szobából. A másik szobában egy pillanatra megálltam átgondolni hogy mit is mondjak, elvégre nem akarok még jobban rontani a helyzeten, aztán ráébredtem hogy teljesen mindegy elvégre mindent hall amire gondolok, így jobb ha inkább ki is mondom.
- Sajnálom hogy megbántottalak.. De nem fogok bocsánatot kérni azért amit gondoltam. Azt hiszem nem is lenne értelme. – Ezután elgondolkodtam azon hogy vajon jót vagy rosszat mondtam valamint hogy esetleg Rachel segíthetne-e Freydis-en.
~ Igaz hogy én is elkezdtem foglalkozni a mentál mágiával, de még csak nem rég kezdtem bele és én az ellene való védekezést tanulom nem az irányítását, ráadásul ahhoz hogy ezen segíthessek már sokkal mélyebbrehatólag kéne ismernem a mágia ezen ágát.
- Rachel talán segíthetne, hogy legalább amíg innen ki nem kerülünk, addig valahogy lefedjen minket és így nem kéne mindenkit egyszerre hallanod. Gondolom amíg nem fogod tudni irányítani addig inkább árt mint használ ez az adottság.. Talán még a pengém is képes lenne gyengíteni, bár még eddig egyszer se használtam Asgardin. Nem tudom milyen hatással vagy, hogy egyáltalán hatással lenne-e rád. – Ekkor egy kicsit elgondolkodom, hogy hogyan is hangozhatott ez az egész. Nem olyan volt mint ha azért mondtam volna hogy segítsek neki, inkább mint ha azért hogy ne tudjon olvasni a fejemben. Végül is ez részben igaz. Elég kellemetlennek érzem hogy vannak akik engedély nélkül bele láthatnak a fejemben, annak se örülök hogy Rachel megteszi néha, pedig már pár hete ismerem. Ezért is akarom megtanulni hogy hogyan lehet ellene védekezni. Azonban megértem hogy Freydis nem szándékosan csinálja, így nem is vagyok már mérges rá. Erre ráébredve még hozzá teszek egy két mondatott. – Persze csak ha szeretnéd ezt a fajta segítséget.

by **Thorhalla** Hétf. 06 Aug. 2012, 23:07

Résztvevők: David Ethan, James Richards, Andrew Ramirez, Daniel Hamilton, Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil, Zyro Tao és Rachel Wilcox

- Mert senki sem gondolta, hogy valaki elkezd siránkozni ezen – morgott Jack. – Főleg, hogy pont ő az, aki a mágusai között telepatikus hálót tart fent, hogy mindenkit ellenőrizzen. Most meg még nyávogva siránkozik ezen.
A fiú végül Rachel-re vigyorgott.
- Persze, hogy tudja, hogy kié, tizenhét éves a leányzó – mondta. – A fiad barátnője – fűzte még hozzá. És akkor elérkeztünk Vadföldhöz. Mint utaltam rá korábban Rachel és Kevin, azaz Ka-Zar a vezetője. Van egy repülő városuk, ami Vadföld és Ausztrália között repked. Itt élnek azok, akikre semmilyen hatással nincs az, ha mutánsok próbálnak tenni ellenük valamit. Kevinről kiderült, hogy a Vadföldi törzsi istenek kiválasztottja és avatárja, továbbra sincs képessége pontosan ugyanúgy néz ki, mint a ti időtökben, semmit sem öregedett. Feleségül vette Rachel-t. Van egy tizennyolc éves fiúk Jason.
Itt újra egy holokép jelent meg a szőkehajú angyalszárnyú fiúról.
New York (Új-Hala) - Page 3 Comingsoon

- Mielőtt jön a kérdés a srác nem mutáns, hanem angyal. Alig volt pár hónapos, amikor Rachel és Jason egy merényletnek estek áldozatul, amit a szörnyszülöttek vezettek. De Rachel is visszajött, ahogyan a fiú is és itt élhettek továbbra is a Földön. Rachel, azt leszámítva, hogy meghaltál nagyon is jól vagy angyalként. A képességeid ugyanazok, csak erősödtek és már nem az X génből használod, hanem angyali mivoltodból. Így vagy képes a népedet is megvédeni és kapcsolatot tartani velük. És így nézel ki manapság:
New York (Új-Hala) - Page 3 Rachelq

- És még egyvalaki nem volt, David pajtás! – vigyorodott el. – Nos, az emberek és mutánsok vezetője vagy, a tengeri városban új-Atlantiszon élsz a két hallal, Namorral és Lady Melissa-val. Ami azt illeti Jon Miller és Steve Rogers halála óta és annak hála, hogy Victoria már nem harcol a föld legjobban képzett harcosa vagy. Goblinnal egyszerre volt egy harcod, aminek hála elvesztetted a fél karodat és kibernetikusan kellett pótolni, még jobb is, mint a régi. Lassanként az lettél vezető, itt ismerted meg a feleségedet, Aurora-t, aki valószínűleg a legjobb kém és lövő a világon. Van két kisebb gyerkőcötök, egy tíz és egy nyolc éves kisfiú.
Újra lenyomott pár gombot és ezúttal Davidről jelent meg kép, majd a feleségéről.
New York (Új-Hala) - Page 3 Davidethan

Itt ekkor ismét kivárt egy picit mielőtt újra megszólalt.
- Ha már mindenki megemésztette, hogy ki és mi lett belőle; ez a világunk 2076-ban…
New York (Új-Hala) - Page 3 Vilgtrkp

A másik szobában, ahogyan Daniel beért az asgardi lány felé fordult.
- Jack és én közel állunk egymáshoz, nem tudatosan van részemről csatorna nyitva irányába. De a szerelmi életem nem tartozik rád Daniel – mondta Freydis. – Rachel segíthet… odakint próbálta használni a képességét és migrénes fejfájást kapott. Miatta találtalak meg titeket. És nem tud segíteni, ahogyan te sem tudtál. Az anyám tudna, vagy a nagyanyám. De nem vagyok Asgardon, mert itt nagyobb szükség van rám. S a képességed sem használ én istennő vagyok, s nem mutáns. A kozmikus erőket nem vagy képes befolyásolni még a felnőtt alakod sem. A mágiád lehet, hogy erős, de elfelejted, hogy nekem a felmenőim között három főmágus van, az anyám, az anyai nagyapám s az apai nagyanyám.

by **Ammon Einarson** Szer. 08 Aug. 2012, 22:53

Elhúzom a számat még a többin, hogy én nekem is tetszett de felvontam a szemöldökömet mikor azt mondta, hogy a kéz fel támasztana ha meghallnék. Aztán egy "áh, tényleg" szerűség jelenik meg az arcomon és a tarkómat vakargatom egy kicsit majd a holoképeket nézem tovább miközben fojtatódik a mese. Aian népe, hogy milyen sorsra jutott láthatóan megviselte, elhagyta szinte a körünket. Nem tudom mit kezdhetnék vele így inkább hagyom, hogy ezt magában lerendezhesse és a többit figyelem. Van egy lánya és Rachelnek meg egy fia aki angyal és együt járnak, Rachel is angyal lett. Miután mi? Meghalt? Az...bizarr. Na jó ez egyre furcsább, hogy melyikünkből mi lett. De mindenki megtalálta a másik felét még egy ilyen elromlott világban is.
Egy hangos sóhajt eresztek el. Miért csak nekem van kényszer házasságom? Ez annyira nem fer...

Mikor rólam mesél az elején boldogság fog el, hogy sikerül haza mennem ám az utána következők lelohasztják azonnal azt a boldogságot azonnal. Egy másik faj elpusztította anyabolygómon élő s küzdő társaim s én erre érek haza. Bele szédülök ebbe a hírbe és jobb karommal hátra nyúlva körkörös mozgással támaszt keresek, a falat, hogy nekidőljek de beljebb állok annál így szinte élettelenül dől le a kezem s a másik is elengedve kiesik a kezemből a sisakom és a földre koppan. Oldalra billeg egy keveset mielőtt megdermed az is ahogy én is mereven, mozdulatlanul állok. Az arcomon megdermedt egy köztes állapotba szorult arckifejezésen. Az első boldogság és az utána hideg zuhanyként jövő szavak dühöt, indulatok és a mérhetetlen szomorúság egyvelege.
A hír sokkoló, nem tudom lekezelni és csak meredten állok. A gyermek, feleség és a gyermeknek barátja már át sem érkezik hozzá ahogy az sem, hogy mit tett utána érte, hogy megtalálja az okozókat a bosszúért. Csak a meredtség és a megállása a dolgoknak. Nem is figyel tovább a beszélgetésre, hogy a többiek mit tesznek, kérdeznek. Ha hozzá szólnak se reagál rá. De az arcán látszik, hogy eltűnik az a katona akit eddig lehetett látni és megmutatkozik benne az, hogy egy gyerek viseli a katona páncélját.
~Nem nem... Nem lehet, hogy ez így történjen. Végre mire hazajutok? Ez? Nem... Apu.. Az osztag. Mindenki.. Senki sem lesz. Nem lehet így...~
Hírtelen kapom, fordítom el a fejemet és nézek el a vállam felett hátra mintha csak ott lenne a megoldás, ott lebegne. Ugyan ilyen hévvel fordulok meg is, a sisakomba bele is rúgok de mintha észre se vettem volna lépek tovább és sétálok a falhoz. Cyborg karom ujjaival érintem csak meg a falat és elfordítva a fejemet mintha a falat hallgatnám éppen.
~ Tudom, hogy mi fog történni, tudom, hogy késő lesz de most még nem az. Nem tudom, hogy miért voltam velük eddig, nem foglalkoztam azzal amivel ideérkezésem óta törődtem, egyszerűen elfeledkeztem róla. Elkényelmesedtem közöttük, elfelejtettem, hogy honnan jöttem és mit akarok. El kell felejtenem az ő gondjaikat. Haza kell jutnom sokkal hamarabb mint ahogy történt itt. És akkor időben tudok figyelmeztetést adni és ott tudok lenni és harcolhatok, segíthetek megmenteni magunk, hogy ne kelljen ezt a sorsot beteljesítenünk. Hisz annyi éve küzdünk, hogy visszakaphassuk a bolygónk, hogy kipusztuljanak a gyíkok nem lehet, hogy más jön oda és elveszi mindenünket. A bosszú értelmetlen mert az elvesztett dolgokat nem hozza vissza csupán egy kapaszkodó a feketeségben. Ám, ha meg tudom akadájozni akkor minden más. Nem kételkedem, hogy meg tudom akadájozni ezt. Meg fogom.~
Elveszem a faltól a kezemet és a tenyeremet nézek. Ez a hely egyszerűen kifordít magamból, megváltoztat de most megvan, hogy mit akartam mióta itt vagyok, amiért bele mentem mindenbe. Ideje azt a tudást használnom amit adtak nekem. Amiben jó vagyok. És velük még egészen egyszerű is lehet.
- Van.. - megfordulok és mostmár tisztábban, visszatérve fordulok Jack felé - Van bármi amit tudtok arról, hogy hogyan jutottam haza? Bármi.
Teszem fel kis hévvel a kérdésemet majd kis zavarodottság még visszatér és körbe kapom a fejemet míg nem állapodik meg a sisakomon amit elejtettem. Vissza lépek hozzá és felveszem a földről. Utána viszont rögtön visszafordulok Jack felé és komor tekintettel figyelem. Nagyon sok mindent várok ettől a választól. Ha egy kis dolgot is tud mondani már előrébb leszek és az is már hamarabb haza juttathat akár évekkel korábban is. Minél hamarabb haza kell jutnom, hogy ezt megakadályozhassam.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 09 Aug. 2012, 13:29

Az utolsó fejezetek következnek, kicsit jobban figyelek, mint korábban, erőltetem az agyamat, hogy koncentráljon. Rachel és Kevin életéről van szó, ezt felfogom, a gyerekük már felnőtt, ahogy a nevelt gyerek is szinte az, ismét egy szerelem, ami valószínűleg a szükség szüleménye inkább, mint az érzelmeké - na persze nem pont nekem kéne az érzelmekről beszélnem.
David az utolsó, és amikor befejezi Jack a történetet a félkarú férfiről, a mesterlövész feleségéről és a két gyerekükről, valami ismeretlen helyről szedem össze az erőmet, és felállok a székből.
-Mennünk kell - jelentem ki, bár fogalmam sincs, arról, hogy biztonságos-e már a terep, csak abban vagyok biztos, hogy nem bírom tovább ezt a helyet. - Induljunk - ismétlem meg, és bizonytalan léptekkel fordulok a hátsó ajtó irányába.
Most, hogy felálltam, a rosszullét kissé visszatért, de sokkal gyengébben, mint először. Le tudom gyűrni - ezt sulykolom magamba, és lépésről lépésre igyekszem elnyomni a végtagjaim remegését meg a hányingert.
Közben eszembe jut, hogy hogyan lehet Rachel története boldog, ha közben meghalt a gyerekével együtt... Még ha fel is támadtak mind a ketten, át kellett élnie a gyermeke halálát. Ez biztos mély nyomot hagyott benne. Rachelre nézek a vállam felett, aztán átgondolom még egyszer, hogy vajon hagyhat-e bármilyen nyomot még ebben a nőben valami. Amennyit tudok a múltjáról, az máris több, mint amit a legtöbb ember valaha is átél egy... Egy normális világban. Persze ki látott mostanában normális világot?!

by **Quentine Constantine** Csüt. 09 Aug. 2012, 13:38

-Juhú! - Kiáltok fel visszafogottan, mikor Jack megjegyzi, hogy van egy fiam. Fura, nem mintha gyereket akarnék, vagy bármikor tervezgettem volna ilyet, épp eléggé lefoglalt az örökös harc az életemben, de belegondolva azért nem rossz, hogy egyszer majd lesz egy gyerekem Kevintől, és felnő majd, és lesz barátnője és...
-Meghalunk? - Kérdem megütközve a híren, de aztán rögtön jön a folytatás: fel is támadtunk mindketten. Hát a múltamra való tekintettel nagyjából egyetlen okot tudok elképzelni, amiért visszaküldtek engem: az anyám elintézte. Biztos nem volt könnyű, talán még azóta is fizeti az árát, de végülis biztos úgy gondolja, hogy megérte. A fiam angyalként... Az apja jóképűségét örökölte... Meg az anyja szárnyait. Egy ideig elmerengek ezen a képen... Egyrészt tuti, hogy csak a páncél miatt tűnik ekkorának a mellem! Másrészt viszont jól áll a lila... Kevin pedig nem öregszik. Egy angyal és egy örök életű avatár, jobban hangzik, mint a félangyal fattyúként nevelkedett utcagyerek, meg a dzsungellakó ősember.
Még David van hátra, akinek a története azért úgy ahogy szintén boldog, egy kar az eddig hallott veszteségekhez képest nem nagy szám. Aztán Zyro után nézek, aki már menne is. A megállítása nem tudom, mennyire lenne könnyű, vagy egyáltalán szükséges, így inkább Jackre nézek kérdően, hogy tényleg indulnunk kell-e.
-Tiszta már a levegő odakint?

by **Bishop** Pént. 10 Aug. 2012, 03:13

Hallgatom tovább a dolgokat, különös, hogy sokan találtak maguknak párt a jövőben, azért ezt így nem gondoltam volna. Közben felfigyelek Aian viselkedésére, kiborítja őt is a dolog, ahogy látom nem is kicsit, újra megjegyzem magamnak, hogy jó öltet volt a falnak dőlni már az elején, bár nálam semmi gond nem vetődött fel.
~ Szegény srác, biztos nem esett neki jól a tudat hogy az egész bolygó elpusztult, mindene és mindenkije csak úgy odalett, nehogy itt összeomoljon, nem jönne jól, Zyro is ki van, na csak gondolni kellett rá.
Nézem ahogy megtesz pár lépést, majd indulásra utasít, lehet igaza van menni kellene de én azért még várnék egy kicsit, hagy tudják Jackék jobban a dolgokat. Addig is a érképet vizsgálom, hogy hogyan vannak felosztva a területek, bár ez csak megerősítés hiszen egyszer már hallottam és elképzeltem.

by **Sarah** Szomb. 11 Aug. 2012, 14:02

Szóval haladunk, továbbra is, és úgy tűnik, hogy már nem sok van hátra, abból ítélve legalább is, amit korábban mondott nekünk, persze ki tudja, nekem végül is nem számít, egyrészt azért mert mindenki sorra fog kerülni, így logikus, másrészt meg azoknak a gépeknek nem hiszem, hogy eszébe jutna benézni a házakba, mert ha így lenne, akkor már valószínűleg megtaláltak volna minket, hiszen korábban elvileg elsétált mellettünk egy. A történet következő fejezete a Rachel - Kevin páros története, amiben van néhány érdekes csavar, avagy talán nem is csavarnak kéne ezt nevezni, hanem sokkal inkább... Meglepő tényezőknek, szóval uralkodó pár lettek, és megmérgezték őket, vagyis Rachelt és a gyerekét... Ez a fajta támadási módszer őszintén szólva engem valahogy nem lep meg, az hogy meghaltak, az igen, de a támadás módszere nem, az uralkodóknál ez valahogy szokás volt, ha nem tudták őket nyíltan megtámadni, akkor egy kis méreg ide, egy kis méreg oda, és máris kész a munka, vagy esetleg régebbi időkben elvitték vadászni, és " megölte egy vaddisznó " ugyebár... Köszönöm törikönyv, mindig jó voltál hozzám, még akkor is, ha nem hiszek a tanításaidban, mert ki tudja, hogy milyen hazugságok vannak beléd írva, és mi a valós történelem... Szóval visszatértek az életbe, és máris kapunk róla egy képet, amire nos mit mondjak? Megengedek magamnak egy " ez igen " füttyentést, kifejezetten jót tett neki a halál, már most is " jó állapotban van " de így... Jó végül is ha jól értem, akkor ő most egy angyal, azokat meg mindenhol tökéletesnek írják le, izmos szőke herceg alakok, és gyönyörű nők... Persze ki tudja, hogy miként van ez valójából, lehet csak egy erős ferdítés. A lényeg hogy ők megvannak, eztán pedig következek én, a "pajtásra" kissé szélesebb lesz a mosoly a képemen, már csak azért is, mert ez általában jó jel. Ahogyan hallgatom a sztorimat, kissé elkerekednek a szemeim, igazából sok dologra számítottam, de erre nem, összegezve: víz alatti városban élek a két hallal, nincs meg az egyik karom - ami igazából annyira nem zavar, úgyis mindenféle technológiával lehet már ezeket pótolni, és nem tűnik hatalmas veszteségnek - a Föld legjobban képzett harcosa vagyok, és ráadásul van feleségem is, akinek így hallásból már a neve is tetszik, ó és vezető vagyok... Nos eléggé felvitte a sors a dolgomat, vagy jól megcsináltam magamnak, akárhogyan is, nekem tetszik ez a jövő, mármint az én részemen, de persze ettől továbbra is apokaliptikus a helyzet, az meg nem fekszik.
- Fasza, még mindig jóképű vagyok... Remélem a királynő "termesztett" már magának humorérzéket. - Méregetem a képeket, miközben dörzsölgetem az államat, persze poénnak szántam, de mint tudjuk, minden poén fele igaz. Jó tudni hogy megéri az a rohadt sok edzés. Ezt elég könnyű megemészteni, két jó hír, persze vannak mások, akik most eléggé lehangoltak, de ezek olyan dolgok, amiken lehet változtatni, vagyis nagyrészt, azt hiszem, szóval nem kéne ennyire letörni, jó persze ezt mondom, de fordított esetben nekem is hasonló reakcióm lenne, vagy legalább is gondolom, ebben nem vagyok biztos. Jön egy amolyan világtérkép, és hát először nem tudom mit mondjak rá, nekem egészen korrektnek látszik, mindenkinek eléggé nagy területe van, persze ők háborúznak, mert akárhogyan is, mindenkiben ott van az ember, legyen bármilyen fajú is, és sajnos nekünk meg a hatalomvágy eléggé rossz szokásunk, bár szerintem ez nem csak bennünk található meg... Gondolom mindenhol volt már háború területért, vagy nyersanyagért, persze gondolom akik már fejlettebbek, mármint azok a fajok, és többet megéltek már, azoknál egység van, nekem így tűnik működőnek, egy amolyan utolsó, működő rendszer, vagy fázis. Miután kellően felfogtam az egészet, biccentek egyet, majd pedig várok.

- Értem... - Ennyit tudok hozzá fűzni a válaszhoz, amit kapok, se többet, se kevesebbet, az emberek változnak, lehet, hogy most még nagyon ellenére van, a jövőben pedig majd amolyan alapnak fogja tekinteni, megesik, mindenki változik, aki nem... Nos nagyon ritka, de olyan is van, és arra nem tudok mit mondani, mondhatnám, hogy " az nem " de azzal nem terelem magam előrébb a témában. Az utolsó két sztori jön, először Rachel élete, majd pedig a második élete, utána pedig David története, ezek pedig... Nos nem tűnnek vészesnek, merem úgy venni, hogy ismét két jó "mese" a többi közül, jó nekik, örülhetnek. Eztán egy kis emésztgetés, bár ezekhez nem tudom, hogy miért kell, jó persze... Hogy is hívják... Zen?... Igen, ő lesz az, neki eléggé rosszul esett amit korábban hallott, és ezen szerintem senki sem csodálkozik, végül is csak az otthonát veszítette el, mármint az eredeti otthonát, és gondolom mindenkiét és mindenkit, akivel jóban volt, vagy akit szeretett... Kellemetlen. Mindenesetre is egy térkép következik, ami eléggé jól leírja, hogy kinek mennyire terjed ki a területe, ehhez én pedig nem tudok hozzászólni, szerintem más se nagyon, úgy értem ez nem egy olyan dolog, amihez bármit is hozzá lehetne fűzni, egy térkép, fővárosok nélkül... Ennyi.

by **Steven** Kedd 14 Aug. 2012, 00:54

Hallottam amit Jack még mondott de próbáltam nem foglalkozni vele.
- Nem felejtettem el… ~Tudom hogy Asgardi vagy és hogy milyen a családi háttered. Egyszerűen csak azt nem tudom, hogy én mire vagyok vagy leszek képes.~ - … Érted? – Teszem hozzá miután realizáltam, hogy ezt a gondolatot is hallhatta. Nem zavart hogy nem akart jobban bele menni abba, mi is van közte és Jack között, ez elegendő válasz volt nekem. Az már egy fokkal jobban érdekelt, hogy én még is hogyan tudtam emberi kapcsolatot kialakítani bárkivel is, bár idővel biztosan rá fogok jönni arra, hogy hogyan is megy ez. Aztán megint eszembe jutott.
~ De hisz az nem is én voltam. Többé már nem. Nem én tettem. Ne én szerettem bele egy Atlantisziba. Nem én vettem el feleségül, nem nekem születtek tőle gyerekeim, nem én lettem a mágusok vezetője és nem én pusztítom el és törlök ki mindent aminek csak a leghalványabb köze volt hozzánk az elmúlt 30 évben.
- Sajnálom hogy ezt meg kell hallgatnod..Hallgatnotok. De nem tudtam tovább visszatartani. Apám okkal tiltotta meg, hogy valaha is az időt próbáljam manipulálni és el is árulta a következményeit.. Szerencse hogy már nem él, így legalább nem tud róla mit is tesz a fia. – Szerettem volna valahogy elterelni a figyelmemet mindhármunk érdekében, elvégre Jack elégé nyíltan kimutatta, hogy nem örül annak amit tőlem hallanak és valószínűleg Freydis sem repes az örömtől. Azonban amíg nem tiszta a terep addig nem tudunk elmenni innét.
- Elmeséltétek hogy velünk mi történt, de mi van veletek a többiekkel? Mi történt veletek? Hogy végezte Magneto?

by **Thorhalla** Kedd 14 Aug. 2012, 11:08

Résztvevők: David Ethan, James Richards, Andrew Ramirez, Daniel Hamilton, Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil, Zyro Tao és Rachel Wilcox

- Zam vitt haza – mondta Aian-nak. – Csak időbe tellett, hogy megtalálják a bolygódat, de most oda tudjuk adni a koordinátákat, hogy egyből haza tudj menni.
A kérdések után Jack felállt és az ablakhoz lépett, kissé kinyitotta és beleszagolt a levegőbe, majd becsukta.
- Szépségem! – kiáltott át a másik a szobába. – Mehetünk!

A konyhában Freydis még válaszolt Daniel-nek.
- Magneto mindent elvesztett, a szemei előtt hullott szét a világ, hogy mindenki rezisztens lett a vírusára. Nem maradt neki semmi, tehetetlen lett. Élete utolsó éveit Asgard egyik börtönében töltötte.
Ekkor lehetett kintről hallani Jack kiáltását.
- Mennünk kell – mondta.
Kiment a konyhából, vissza a hallba, ahol mindenki más is volt. Intett a társaságnak, hogy menjenek közelebb. Ahogyan mindenki elég közel ért a lány felemelte a pörölyét és ott megpörgette, a következő pillantban mindenkit elvakítottak a villámok, majd némi szédülés és hányinger után, mire kitisztult a látásuk egy másik helyen voltak már. Mindenfelé repülő városrészek, gyönyörű és békés hely.
- Üdvözlök mindenkit Tian-ban, az Ígéret földjén, a mágusok otthonában! – vigyorgott Jack.

by **Sarah** Szomb. 01 Szept. 2012, 17:03

Tian
Nos, úgy tűnik hogy mindenki egyet ért abban, hogy külön-külön kéne inkább menni, ami azt hiszem igazából nem meglepő, gyorsabb és egyszerűbb, ha csak nem kerülünk olyanba, ahol az emberek száma számít, tehát valami meglehetősen kellemetlen harcba... Amit nem igazán szeretnék. A csapatok kiosztásra kerülnek és ezzel együtt az is, hogy ki hova megy, ahova pedig mi megyünk... Vissza arra az átkozott helyre... Reménykedtem benne, hogy nem így lesz, hogy nincs ott olyasmi ami nekünk kell, de sajnos számítani lehetett rá, hogy valakinek oda kell majd mennie. Az viszont, hogy ki kivel került egy csapatba és hova megy, nos gondolom, hogy nem véletlenszerűen lett kitalálva, vagy kisorsolva, hanem Danielnek meg is volt rá a megfelelő oka, hogy így osszon szét minket... Logikus lenne, nekünk pedig még segítséget is felajánl Jack formájában, ami mindenképpen csak hasznos lehet.
- Nos... Szerintem igencsak könnyebbek lennének a dolgok, ha velünk jönne... Már ha nem probléma. - Az utolsó mondatomnál rá nézek, majd pedig... Nos nem tudom hogy válaszol-e, vagy sem, mert a fény elvonja a figyelmemet, megint teleportálunk...

New York
Érkezés után egy kicsit megdörzsölöm a szemeimet, hiszen kibernetikusak vagy sem, ez egy meglehetősen kellemetlen érzés, mármint amikor pár pillanatra elvakul az ember. Miután ezzel végeztem, alaposabban szemügyre veszem a környéket és nem nehéz megállapítani, hogy egy kikötőben vagyunk, egy eléggé romos kikötőben, és talán ez az első, hogy én egy ilyen helyen járok... Igen ez az első alkalom, kár, hogy ilyen állapotban látom.
- Gondolom ahogyan korábban is, most is jobb lenne gyorsan tovább állni innen, mielőtt a teleportálásra összecsődül a fogadóbizottság. - Mert hát korábban is a teleport miatt egyből futni kellett, szóval gyorsan végig pásztázom a területet, még hőlátással is, hogy biztos lehessek abban, hogy tényleg nincs itt semmi, vagy ha van akkor hol, majd pedig lehetőleg el is indulok, csak óvatosan, nem kell semmi kellemetlen meglepetés.

by **Ammon Einarson** Szer. 05 Szept. 2012, 17:27

Tian
A csapatfelosztás gyors és egyértelmű. Nem akarok én sem időt húzni ám elsietni sem akarom majd az itteni feladatunkat. Nagyon is a szemeim előtt lebeg, hogy haza jussak minél hamarabb de tartozom annyival az ittenieknek, hogy minden eszközömmel segítek nekik megmenteni a sajátjukat.
- Jöjjön velünk.
Mondom egyszerűen és rövidre fogva én is majd a teleportálás következik rögtön utána. És gondolom, hogy az említett kísérőnk is majd érkezik velünk.

New York
Miután megérkezünk teszek egy két bizonytalan lépést a teleportálás miatt majd körbe nézek, hogy nincs-e ellenséges robot vagy bármi a közelünkben, kezemben a fegyveremet fogom és biccentek.
- Igen, jobb ha azonnal mozgásba is lendülünk.
Kétlem, hogy a mostani teleportáláskor másképp lenne szóval meg is indulok én is James után közben magam elé is és fölfelé is nézve. Azok a robotok repültek, lehetséges, hogy más kisebb eszközök vagy emberek is tudnak a levegőben őrjáratozni így míg James a felszínen nézelődik én inkább magunk fölé tekintgetek. Nem hiszem, hogy sok idő kell, hogy ide érjenek hiszen erős tempóban indultunk meg mikor először ideértünk ezért ha már mindenki mozgásban van akkor megnyújtom a lépteimet.
- Álcázóm bekapcsolom. Itt leszek melletted.
Mondom James-nek majd be is kapcsolom az álcázómat. Nem tudom, hogy van-e szerkezetük amin látható maradok, vagy a robotok amiket láttunk azok elől rejtve leszek-e de látok rá esélyt, hogy igen és akkor már bekapcsolva élni is fogok tudni ezzel az eséllyel. Nem szeretném ha szinte rögtön a nyomunkba lennének, vagy egyáltalán hamarabb mint ahogyan megtaláljuk azt amiért érkeztünk.

by **Thorhalla** Csüt. 06 Szept. 2012, 00:05

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

A párossal érkezett meg Jack is, aki velük tartott, hogy segítsen nekik. Ő maga is egyetértett, hogy jó lenne mozogni erről a helyről. A trió egy kisebb sikátorba érkezett, a hely külseje alapján valahova Bronxba. Mindannyian futni kezdtek, hogy a lehető leggyorsabban elhagyják ezt a helyet. Aian bekapcsolta az álcázót így igen hamar el is tűnt a társaság szeme elől. Szerencsére most gyorsabban reagáltak, mint a legelső ittlétekor, így már nagyon messzire sikerült elfutni, amikor meglehetett egyáltalán hallani azt, hogy érkeznek mögöttük a teleportálás helyére az őrök és azok, amiket Zyro alkotott. Az egyik kuka mellett haladva Jack felkapott egy szakadt és öreg kapucnis kabátot és odadobta James-nek.
- A helyiek ismerik a képedet, nem árt, ha álcázod magad – mondta.
A következő sarkon a fiú befordult és ki is derült, hogy miért kellett mindez, egy kisebb utcára értek át, ahol egy segélyközpont szerűség állt romokban és a helyi emberek ott álltak sorban élelemért és gyógyszerért.
New York (Új-Hala) - Page 3 U11008

- A piros ruhások Zyro-t szolgálják és még átalakításra várnak – suttogta halkan. – A többiek a civilek, akik még itt élnek a városban.

by **Sarah** Csüt. 06 Szept. 2012, 20:46

Mindenki egyetért a mozgással, így hát meg is indulunk természetesen, én pedig semmiféle ellenségesnek vélhető létformát sem látok, de még csak egyáltalán élőlényeket sem, hőlátással sem, így hát kissé megnyugszom, meg persze a többiek is valószínűleg figyelnek, így ha én mégsem vennék észre valamit, akkor ők igen, Jack pedig tuti, hiszen a szaglása átlagon felüli. Mire meghallom a gépeket, amiket korábban is lehetett, már egészen messze járunk, még jó, hogy a rövidtávú memóriája mindenkinek jó, kivéve annak, aki ilyen téren beteg... Mármint elme terén, a lényeg, hogy nem a kísérőnknek kellett ugrasztania minket, hogy kapkodjuk a lábainkat, valószínűleg kissé jobban a határán " táncolnánk " a dolognak, abba pedig, hogy mi történt volna akkor, ha ő sem jön és mi is teljesen megfeledkezünk a dologról... Nos abba nem akarok belegondolni, valószínűleg igencsak kellemetlen lett volna és ez még finoman fogalmazva. Pár kuka mellett elhaladva Jack egy pulóvert dob felém, amit persze el is kapok, aztán pedig csak lesek, hogy most mit is kéne...
- Rendben.... - Bólintok, bár nem örülök neki, végül is egy kukák mellett heverő öreg, régi pulóver, ki tudja, hogy mi van rajta, meg egyáltalán az anyagában... De ez nem a sírás és a nyavalygás helye, amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, ez pedig a helyzethez képest azt hiszem, hogy igazán nem nagy dolog, főleg mert hogy azt sem szeretném, hogy most miattam kelljen itt időzni, vagy hogy miattam csődüljön ide egy csapatnyi, vagy seregnyi... Nem is tudom mi, egy csapat túlméretezett gép és... Valamik.feltételezem hogy úgy 30-40 darab... bár lehet, hogy túl sokat mondok, végül is nem tudom, hogy mennyire erősek. Felkapom a pulóvert, a fejemre húzom a kapucnit, majd pedig óvatosan szemügyre veszem az annyira nem messze ténykedőket, mármint akik sorban állnak ennél a... Központféleségnél, ami nekem egy TALÁN központféleség csupán...
- Miért nem próbál senki sem elmenni innen? - Lehet, hogy hülye kérdés, de meg kellett kérdeznem, ha pedig megyünk... Nos lesütöm a tekintetemet, bár igyekszem nem túlzottan feltűnően csinálni.

by **Ammon Einarson** Hétf. 10 Szept. 2012, 14:47

Az álcázóm bekapcsolva, haladunk is és a reakciónk gyors volt és kellő is. Már messze voltunk mikor hallani lehetett még, hogy megérkeztek az őrök s kreálmányok. De ezzel nem is kell időzni hiszen nincsen dolgunk velük. A sikátorban egy pulóvert kapott fel Jack és azt odaadta James-nek, hogy vegye fel. Kell az álcázás mivel ismerik. Igen, nem válna előnyünkre hogyha felismernék őt. Legyen az akárki. Szerencsémre nekem az álcázóm megoldja ezt a problémát és így nincs probléma azzal, hogy igen csak kitűnnék a sorból a bandázs kölcsönözte külső miatt.
A következő sarkon be is fordulunk és onnan kinézve szemünk elé tárul egy segélyközpont. Itt lakó emberek s őrök kik Zyro-t szolgálják. Élelemért és gyógyszerekért várnak az emberek s nem tűnik épp olyannak ami tud is szolgálni ilyesmivel számukra. Vagy mindegyiküknek. James kérdésén elgondolkozom egy kicsit. De egész hamar jut is eszembe egy igen értelmes magyarázat erre.
- Talán nem tudnak elmenni.
Suttogok ahogy Jack is tette. Nem szeretném ha pont emiatt vennének minket itt észre. Hiszen még nincs meg ami kell és úgy keresni, hogy közben üldözőink a sarkunkat tapossák egyáltalán nem jó.

by **Thorhalla** Kedd 11 Szept. 2012, 00:13

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

- Aki tudott elmenekült – folytatta suttogva. – Figyelnek minden forgalmat, és nem csak New Yorkban rossz a helyzet, hanem mindkét amerikai kontinensen. Csak itt Zyro közelsége miatt olyan forró a talaj. Esélytelen megfelelő háttér nélkül kijutni innen.
Int a kezével, hogy be kell állni a sorba, innen nem volt más kiút. A hátuk mögött az őrszemek és a katonák is gyülekeztek, a legjobb mód pedig az elvegyülés volt. ő ment oda először, remélve, hogy közvetlen mögötte James is megy, illetve láthatatlanul Aian is. Ha beállnak ők is oda, akkor alig néhány másodperccel később meg is éreznek valami furcsát, valami sugallatot. Az épület felől érkezett, egészen pontosan a föld alól, csak néhány másodpercig tartott, utána elmúlt. A föld ekkor némileg megremegett és két korábban Nimrod osztályú őrszemként ismert gépezet lépett be erre a részre – ezek olyan 3 méter magasak csak – és a lábaiknál három-három furcsa szerzet, teljesen egyformák, a két fiú már felismeri őket, azok a lények, amiket Zyro alkotott.
- Vizsgálatot tartunk, lázadók lehetnek itt – jelentette ki az egyik.

Az őrszemek és Zyro emberei:
New York (Új-Hala) - Page 3 2008419-nimrod_006

New York (Új-Hala) - Page 3 2008419-nimrod_006

,

by **Sarah** Vas. 16 Szept. 2012, 11:50

Amit Jack mond... Kellemetlen, eléggé pocsék érzés, ha az ember nem tud hova menni és kénytelen itt maradni, ahhoz fűzvén pedig, hogy ez az egész hely Zyro területe... Igen, még a térképen is néztük, bár akkor ha jól értem, itt még neccesebb a helyzet. Jack int, hogy álljunk be a sorba és ő maga is így tesz, én pedig követem, igyekszem a nyomában maradni ugyan úgy, ahogy eddig is volt, nem szándékom lebukni, ahogyan azt hiszem, ezt korábban is említettem, mert abból csak kellemetlenségek lennének, nagyon nagy kellemetlenségek, főleg így, hogy gyülekeznek is mögöttünk. Ahogyan beállok a sorba... Valamit megérzek, nem tudom pontosan, hogy mi lehet az, de csak néhány másodpercig volt jelen és egészen biztos vagyok benne, hogy az épület alól jött....
- Van valami... Az épület alatt.. Te is érezted? - Kérdem halkan továbbra is Jacktől, mivel nem tudom, hogy Aian amúgy merre lehet, bár gondolom valahol a közelben, Akárhol is legyen, megremeg a föld és két nagy gépezet jelenik meg... Közel, sajnos túlzottan is közel, a lábaiknál pedig hat, vagyis mindkettő lábánál külön két darab három fős csoport azokból a fura lényekből, amik valamilyen szinten kísértetiesen emberiek, csak mégsem azok, mert ugye azt már tudjuk, hogy Zyro hozta létre őket... Vizsgálatot tartanak? Igazából nem tudom, hogy itt mit jelent ez, mármint hogy szkennelnek, vagy arc alapján képesek felismerni bárkit is? Nem tudom, de tartok tőle, hogy ennek csúnya vége lesz, viszont azt nem tudom, hogy mit tehetnénk, ezért pedig igazából az egyetlen dolog, ami az eszembe jut az, hogy meg kéne kérdezni a tapasztaltat... Természetesen.
- Most mi legyen? - Továbbra is halkan, bár ki tudja, hogy milyen érzékenyek ezek a gépek, vagy a létrehozott teremtmények, lehet, hogy ezt is könnyűszerrel meg fogják hallani, de lehet, hogy nem... Na és mi van akkor, ha nem tudunk mit tenni és felismernek? Mi van akkor, ha én is olyan leszek, mint az itteni énem? Nem akarok tömeggyilkos lenni.

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 17:45

Kicsit lemaradva követem őket. nem akarom, hogy véletlen nekem jöjjenek mivel nem látják, hogy merre állok. Így mikor ők a sorba állnak be én tőlük két - három méterre állok meg s csendben figyelem őket. Nemsokkal azután, hogy beállnak a sorba a föld megremeg s őrök bukkannak fel. Két őrszem melyek némileg magasabbak nálam s lábuknál három - három emberi szerzet. Zyro emberei azok. Egyáltalán nem jó hír ez nekünk. És lázadókat keresnek itt. Vizsgálat... Semmiképpen sem jó hír ez számunkra. Ha a sorban állókat végig vizsgálják akkor mindenképpen meg fogják találni James-t is és Jack-et is. Semmiképpen sem bukhatnak itt le. Komoly döntést kell most hozni. A harc mindhármónk részéről ostobaság lenne. Nem fedhetjük fel mindannyiunk ittlétét. Az övékét a sorban semmiképp sem mert akkor esélyes, hogy sokkal jobban fogják őrizni utána az épületet vagy akár kiürítik azt teljesen. Egy működőképes gondolat jut most az eszembe. Í módon ők a sorban maradhatnak észrevétlenül s a katonákkal sem kell foglalkozniuk.
Amekkora sebességre csak fel tudom magam gyorsítani a bandázs segítségével álló helyzetből indítom meg magamat egyenesen az egyik 3 méteres robot felé, hogy annak a fejére így mérjek egy ütést remélve, hogy azt ezzel a sebességgel le is fogom vinni, "hatástalanítva" így a robotot. Ha ez sikerül az ütés pillanatában előbukkanok egy rövid időre a kontakt miatt de ez után feljebb repülök s az álcázómat lekapcsolva fordulok a többi ellenséges egység felé.
- Már azt hittem sose értek ide. Kezdtem halálra unni magamat.
Adom elő olyan szlengesen mint amit még az első években szedtem össze az utcán mielőtt még találkoztam volna a többiekkel. Mindkét kezemmel intek hívóan, hogy "na gyere" és ha megindulnak erre vagy még ez előtt is akár már megindulnak felém akkor elkezdek az épülettől elmenni elég gyorsan, hogy ne érjenek utol de még tudjanak követni. Csak remélni tudom, hogy bejön és sikerül elvinnem onnan minél több vagy akár az összes őrt s ők be tudnak jutni az épületbe mert mostantól arra kell ügyelnem, hogy engem ne szedjenek cafatokra ez idő alatt.

by **Thorhalla** Szer. 10 Okt. 2012, 11:01

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

Jack kissé értetlenül néz James-re a kérdése után és megrázza a fejét, ő nem érzett semmit sem. A férfi valószínűleg a harcot választotta volna, amikor hirtelen megjelent mellettük Aian, több ember kezdett erre pánikolni és rohanni minden felé. Jack és James még halhatták Aian szavait, de Howlett már megragadta James karját és húzni kezdte menekülőkkel egy irányba a társát.
- Kövessük, amit érzel! – mondta halkan.
Ettől kezdve hagyta, hogy James vezesse tovább.

Aian pedig valószínűleg egyedül marad odakint, ahogyan akarta, az őrszemek és hat másik is rá fordította a figyelmet. Az elterelés remekül sikerült, csak éppen lehet, hogy más kellemetlenségek fognak adódni így.
- Azonosítás… ismeretlen személy – jelentette ki az egyik őrszem. – 80%-os esély van arra, hogy ez Zen A. Khalil a körözött személy.
Erre mind a hat alak furcsa fegyvereket emelt a fiúra.
- Adja meg magát! – hangzott fel a valószínűleg utolsó parancs.

by **Ammon Einarson** Csüt. 11 Okt. 2012, 18:37

Sikerül az elterelés s mindegyik mik megjelentek rám figyel. A sor ami állt pánikba esve menekül s így tesznek társaim is. Remek. Reméltem, hogy így fognak tenni s nem a harcba szállás mellett döntenek. Örülök, hogy a prioritást tudják. De figyelmemet most az ellenségre kell öszpontosítanom. Ahogy a levegőben lebeget hallgatva parancsukat néma maradok. Furcsa, 80%-ban eggyezem meg itteni önmagammal. Sok változáson eshettem át ha a gépek csak ennyire tudtak beazonosítani. De még így is elegendően ahhoz, hogy kinyilvánítsák körözöttségem és tudják nevemet.
Furcsa fegyvereiket emelik rám s megadásra szólítanak fel. Robotok így érthető felszólításuk. Egyébként nem parancsolnának ilyesmit. Szerencsémre úgy tűnik, hogy álcázásomon nem képesek átlátni így ha szorulna a hurok képes leszek eltűnni még időben szemük elől remélhetőleg. De ez is akár az azonosításuk, nem teljes bizonyosságú. De nem lézengek mozdulatlanul tovább hagyva, hogy rám célozzanak s szabad célt mutatva nekik.
Meg is indulok hirtelen. Eltávolodva az épülettől s közben egyre magasabbra is repülve. Nem vethetem el a lehetőségét, hogy ők is tudnak követni a levegőben ahogy azt se tehetem meg, hogy egyenesen repülök mert akkor könnyűszerrel eltalálhatnak ezért miközben elfelé tartva repülök hirtelen irányt változgattatok jobbra s balra, időnként meredekebb emelkedéssel. Nem tudom miféle fegyvereik lehetnek de nem kockáztathatom azt meg, hogy egy is eltaláljon s az végzetes legyen vagy ártalmatlanítson elég időre, hogy elfogjanak.

by **Sarah** Csüt. 11 Okt. 2012, 20:16

Oké a kérdésemre a válasz egyértelmű, már csak Jack tekintetéről megmondható, hogy nem érezte... De hogyan lehetséges ez? Én miért éreztem és ő miért nem? Mi lehet bennem ennyire más? Furcsa, nagyon furcsa és valószínűleg senkitől sem fogok rá értelmes választ kapni, maximum találgatásokat, így a későbbiekben utána kérdezni is feleslegesnek tűnik. Mindenesetre is nem tudom, hogy mit lehetne most tenni... Ellentétben Aiannal, aki megjelenik és beszélni kezd, magára vonja a figyelmüket, eléggé jól csinálja de nem tudom, hogy mit tudna, vagy mit tudnánk kezdeni ezek ellen, biztos, hogy nem könnyű ellenfelek... Bár mielőtt bármit mondhatnék, vagy ezen egyszerűen csak tovább gondolkodhatnék oszlani kezd a tömeg, vagyis tulajdonképpen menekülni kezdenek az emberek én pedig fogást érzek a karomon majd pedig egy húzást, ami el is indít az adott irányba, bár kell pár lépésnyi idő, hogy úgy rendesen felfogjam a dolgot, mivel eléggé gyorsan történt végül is és finoman szólva meg vagyok lepődve, de a lényeg hogy végül kapcsolok és normálisan szedni kezdem a lábaimat. A felvetésére finoman bólintok, majd pedig arra indulok el, amerről utoljára éreztem azt az... Érzést... Igen más szó nem szükséges ehhez, bár nem vagyok benne biztos, hogy egyszerű lesz oda jutni de most elvileg nem velünk foglalkoznak, ami pedig mindenképpen csak könnyebbé teheti a dolgokat, viszont remélem, hogy Aiannak nem lesz súlyos baja, mert most tulajdonképpen magára hagyjuk két gép meg egy fél tucatnyi egyéb teremtmény ellen...

by **Thorhalla** Pént. 12 Okt. 2012, 12:22

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

James-nek leesik a saját kérdésére a válasz, amit mondtak Daniel-ék Tianban, hogy ők nem tudják megtalálni a keresett tárgyakat és éppen ezért kellett a múltból idejönnie a csapatnak. Lehetséges, hogy ez volt az oka, hogy éppen ezért. James pedig követte azt az érzést, amit kellett. Így nem az utcán haladt a páros tovább, hanem bevágódott a raktárépületbe, ami ott volt mellettük. Még néhány másik járókellő is ide menekült be az elsősegélyeseket nem számítva, akik az ételt és az ellátmányt osztották a civileknek. Odabent konténereket lehetett látni, mindegyiken hatalmas lenyomattal, hogy mi van bennük, élelem, ivóvíz, ruházat, gyógyszerek, takarók. Bent legalább egy tucat személy bújt el, kik a konténerek mögött, kik pedig a polcok árnyékában. Beérve James már pontosan érzi, hogy hol is lehet a tárgy, az épület alatt a csatornákban.

Odakint, ahogyan Aian elrugaszkodott a földtől a lövések arra a helyre csapódtak be, ahol pillanatokkal korábban állt. Mikor már a levegőben volt és repült a szeme sarkából láthatta, hogy az őrszemek is a levegőbe emelkednek, akárcsak azok az egyforma külsejű és ruhájú alakok is. azok továbbra is lőttek minden irányban Aian felé, aki rájött, hogy egy bizonyos spektrumban, sávszélességben akarják tartani és nem hagyják kitörni, ezért is a legtöbb lövés igencsak pontatlan és inkább csak egy sávba szorítja vissza a fiút. Amint ez megtörtént az őrszemek kezdtek lőni Aian-ra, ezek a lövések csak sárga fénynek tűntek és nagy kiterjedésben, szélességben szelték át az eget és kerültek egyre közelebb és közelebb a menekülőhöz.

by **Sarah** Pént. 12 Okt. 2012, 18:59

A saját magamnak feltett kérdésemre, melyről úgy véltem, hogy sohasem fogom rá megtudni a választ... Nos eszembe jutott valami, mert hát mondták, hogy ők nem érzik a tárgyakat velük ellentétben, de tulajdonképpen ez nem az a válasz, amire kíváncsi vagyok, pedig mégiscsak ennyi jut az eszembe, de azt ettől függetlenül még mindig nem tudom, hogy mi ilyen nagy különbség köztük és köztünk, hiszen ők is mi, annyi a különbség, hogy mi most itt vagyunk, ők meg nem voltak, de... Ez egy ekkora hatalmas különbség lenne? Vagy a kor teszi?... Vagy valami más lapul a háttérben amiről nem akarnak nekünk beszélni? Nos majd idővel kiderül, vagy nem, mit mondtam, kétlem hogy normálisan válaszolni tudnának erre, max. csak találgatnának, vagy egyszerűen csak találgatásnak álcáznák a hazugságot de nem tudom, nem akarok ilyesmin gondolkodni mert magunkról van szó, így azok alapján ahogyan ismerem magunkat én gerinces társaságnak merném feltételezni a jövőbeli énjeinket is... Remélem azok. Mindenesetre is ez most annyira nem is igazán lényeges. Bemegyünk a házba, ott pedig... Nos van ott pár dolog, konténerek, rajta egyértelmű jelekkel, hogy mi is van bennük, bemenekült emberek, olyanok akik alapból is bent voltak, na meg persze itt bent már eléggé egyértelműen érzem azt a valamit...
- Az épület alatti csatornákban lesz. - Mondom nagyon, nagyon halkan a Jacknek, majd próbálok valamiféle lejáratot keresni, ami megfelel a célnak, tehát körülbelül bármilyet, mert mi másra lehetne egy ilyen dolgot használni, nemde?

by **Ammon Einarson** Szer. 17 Okt. 2012, 18:33

Időben rugaszkodhattam el a földtől mert lövedékek csapódnak be a földbe hol nemrég álltam még. Repülésem nem gátolja őket, ők is a levegőbe emelkednek és elkezdenek üldözni í módon. Nem is számítottam másra, nem meglepő repülésük hiszen láttam már, hogy így tettek és a nélkül is valószínű volt ez. Lövéseik viszont pontatlanok, vagy éppen hogy nem azok. Nem engednek irányt váltani túlságosan, egy csíkban próbálnak tartani lövéseikkel. Ez egy ideig nem is gond, hiszen nem célom most, hogy lerázzam őket. Sokkal inkább minél messzebbre húzásuk innen. Viszont ezek után az őrszemek is tüzet nyitnak. Az ő lövedékeik viszont eltérőek a többitől. Talán valamiféle bénító sugarak lehetnek. Nem engedhetem, hogy eltaláljanak vele ezért megkockáztatom azt, hogy a másik lövedékből kapjak találatot. Hirtelen váltom az irány egy teljes balra fordulattal miközben kezembe veszem a puskámat. Remélem, hogy nem fognak eltalálni de sajnos nagyobb esélyt látok arra, hogy igen. De ha azok a sárgás lövedékek ténylegesen bénítóak vagy valami ahhoz hasonlóak akkor nem maradhatok a sávban amiben tartani akarnak. Az irányváltás után pedig hátra fordulva de haladva tovább kezdek el tüzelni rájuk közben néha hátra hátra pillantva, hogy ne menjek neki semminek sem.

by **Thorhalla** Csüt. 18 Okt. 2012, 11:03

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

Jack csak bólint James szavaira és ő is nekiáll annak, hogy végignézze a helyet, hogy hol lehet lejárat innen bentről az épületből. Azonban roppant sajnálatos módon ez egy modern épület volt, legalább is annyiban, hogy nem több mint száz éves. Ezzel pedig az volt a baj, hogy csak a nagyon régi épületeket építették úgy, hogy a csatorna lejárat is bent legyen. Mivel ez újfajta volt, így a páros nem talált benne sehol sem

Aian egyelőre jól manőverezett a levegőben és sikerült kikerülnie az őrszemek lövéseit is, ügyesen. Igaz mind nagyon közel száguldott el mellette, de ettől függetlenül a fiú tudta, hogy nem kell tőlük tartani, mert távol vannak és nem fenyegették őt. Mikor hátrafordult és tüzelni kezdett az őt követők az őrszemeket kivéve némileg szétszóródtak, hogy ne lehessen eltalálni őket, az őrszemekről pedig egyszerűen lepattantak a lövések, azok annál bonyolultabb darabok voltak. igaz Aian nem talált el egyetlen másik személyt sem, akikre lőtt, de legalább most megvolt az esélye, hogy a sávot eltudja hagyni, amelyikbe beszorították. Erre pedig nem is volt olyan sok ideje, mert a támadói repülés közben újra emelték a fegyvert és most abból a szögből próbáltak rálőni, ahol voltak.

by **Sarah** Szer. 24 Okt. 2012, 14:28

Nekiállok odabent a keresésnek, ugyebár valamiféle lejáratot keresek, lépcsőt, létrát, vagy akármi mást ami megteszi ilyesmi gyanánt, akár egy lyuk a padlón, de semmi sincs, túlzottan " modern " épület, igaz számomra nem, öreges inkább, de ez most nem számít. Jackre pillantok, de úgy tűnik, hogy ő sem járt több szerencsével a kutatás terén, mint én, így hát csak egy lehetséges megoldás marad a föld alá jutáshoz, illetve kettő van, de az egyiknek nyersanyag híján vagyunk és sokkalta nehezebb, meg veszélyesebb is, nem akarom most lerészletezni mert nem számít, a lényeg, hogy keresnünk kell valamit, ahol le juthatunk az épületek alá, ez pedig egy helyen lehetséges, egy csatornafedőnél... Csak le kell szedni a helyéről és lemászni, más megoldás most nem igazán hiszem, hogy van, bár még sosem jártam azon a helyen, azok alapján amit hallottam nem is igazán szívesen megyek oda, de amit meg kell tenni azt meg kell tenni, nehogy már én húzzam ki magam a munkából!
- Azt hiszem tanácsosabb lesz az utcán keresni valami csatornalejáratot, ha már más mód nincs a lejutásra. - Ezzel pedig óvatosan megindulok kifelé, nem sietek egyből ki, tényleg csak óvatosan, szétnézve, nem nagyon akarok bármi kellemetlenségbe belefutni, ha szükséges akkor még odébb is vonulok a lemászás érdekében, mert gondolom azért ez egy eléggé feltűnő dolog lenne, már ha maradt még odakint egyáltalán valaki, akinek ez feltűnhet.

by Ajánlott tartalom