Tian (Ígéret Földje)

by **Thorhalla** Csüt. 05 Júl. 2012, 00:38

Ázsia jelentős részét magába foglaló szövetség.
Tian (Ígéret Földje) W0k4

by **Ammon Einarson** Kedd 14 Aug. 2012, 18:34

Még Aian-nak mondja Jack, hogy megvannak a koordinátái a bolygójának és azt oda is tudják adni neki. Bolondnak hinném ha nem csapna erre rá rögtön, főleg azok után amit elmondtak neki, hogy mi lesz a bolygójával. És kéri is rögtön még mielőtt Freydis visszajönne. Gondolom, hogy oda adja neki bár nem tudom, hogy akkor mennyit fog maradni még a földön egyáltalán. De most végre tiszta a levegő már odakint ezért Freydis meglengetve a pörölyét teleportál el bennünket oda ahova eredetileg meg kellett volna érkeznünk. Ahhoz a jövőbeli énem is van. Azért kíváncsi vagyok, hogy élőben hogy festek.

A teleportálás után a rosszullét kavarja meg a gyomromat de nem tart sokáig hogy össze szedjem magamat és mikor már elmúlik végre a rosszullét nézek körbe. Nem semmi a hely. Biztos, hogy szívesen lakom itt. Még megöregedve, vénen de büszkén. El se hiszem, hogy nem idegesít halálra a dolog. Biztos, csak magamba tartom. Nem szokásom igazán mások orrára kötni ha valami bánt vagy zavar.

Zam vitt haza és csak azért tartott eddig mert meg kellett szerezni a koordinátáit az anyabolygómnak. Amit viszont most tudnak és oda is tudják adni nekem.
- Amint lehet szeretném megkapni a koordinátákat akkor.
Mondom még mielőtt a másik szobából nem érkezik vissza Freydis és a kalapácsát meglengetve el nem teleportál minket.

Enyhe rosszullét fog el miközben a villámok fénye megvakít egy időre. Mire kitisztul a kép már máshol vagyunk, némi rosszullét viszont még fenn áll de csak kizárni próbálom a figyelmemből azt is ahogy sorra mindent ami itt van. Tian a hely neve ahova érkezünk meg és ez a mágusok és a kéz területe. Az eredeti célállomásunkon végre. A hely nyugodt volt, harc által nem érintett. Értem, hogy miért jöttünk volna ide eredetileg is de nem tud már foglalkoztatni az, hogy mit is akarnak igazán. Az amit mondott a jövőmről, a bolygómról. Ez az egyetlen dolog ami most a fejembe van és azok a koordináták. Ha azokat odaadják akkor még időben haza tudnék érni, figyelmeztetni. Ha a vész jön és tudunk róla akkor sokkal könnyebben fel tudunk rá készülni. Akkor fel tudunk rá készülni és azok a dolgok amiket még itt tudtam meg is segíthetnek. A tályat sem tudom igazán értékelni, se merészségét se szépségét emiatt de nem is akarom. Most ez az egy dolo zakatol a fejemben

by **Sarah** Kedd 14 Aug. 2012, 21:27

Többen is menni szeretnének már, ez eléggé tiszta, Jack pedig nyitja az ablakot, legalább is résnyire és szimatol, majd pedig egyszerűen bejelenti, hogy mehetünk.
- Eléggé szagosak lehetnek azok a gépek. - Gondolom, vagy ha tévedek, akkor meg illatosak, akármelyik is legyen, szag alapján meg tudta mondani, hogy tiszta a levegő. Freydis tér vissza közénk, közelebb rendel magához minket, amit persze teszünk is, majd pedig egyszerűen megpörgeti a pörölyét, mire ismételten villámok jelennek meg, vagyis gondolom, hogy azok, mert tulajdonképpen az első elvakít.

Szédülés, hányinger és vakság, tökéletes párosítás ha össze akarnak zavarni valakit, vagy legalább is rá akarják venni, hogy mindenképpen elessen, bár valahogy sikerül megvetnem a lábam, az, hogy forog a világ de mégsem látok semmit, eléggé... Húzna a földre, hogy így mondjam. Szép lassan kitisztul a látásom, és a teleport egyéb mellékhatásai is múlni kezdenek, ekkor nézek körül, a látványtól pedig kénytelen vagyok elismerően füttyenteni.
- Ez igen, szép... De nem kéne valami kerítést építeni a sziklák szélére? - Mert hát egy rakat lebegő szikla, rajta épületekkel és sehol egy kerítés, vagy bármi más ami megakadályozna bárkit abban, hogy egy óvatlan lépéssel a mélybe zuhanjon, nekem meg muszáj volt ezt megemlítenem, nem mintha zavarna, ha valakivel ilyesmi történne, csupán csak kissé furcsának találom, bár gondolom megvan erre a módszerük, úgy értem ha valaki lezuhan, gondolom vissza teleportálják, vagy mit tudom én. De mint mondtam, tényleg szép hely, és lenyűgöző, gondolom mágiával tartják a levegőben.

Többek kérdésére végül Jack "kinéz" az ablakon, hogy így mondjam, inkább kiszagol az ablakon, és ebből megállapítja, hogy tiszta a levegő és mehetünk, ami eléggé érdekes, meglepő hogy ilyen szaglása van valakinek, pedig már magyarázták, hogy vannak emberek, akik rendelkeznek ilyen képességekkel, mármint hogy jobb hallás, látás, szaglás, de igazából még sosem láttam ilyesmit élőben, persze nem valami látványos, de kifejezetten hasznosnak tűnik. Freydis jön vissza, majd pedig pöröly lengetés és ismételten nem látok semmit, pontosan ugyan úgy, mint amikor értünk jött, mármint amikor kiderült, hogy rossz helyre hoztak minket.

Mivel nem látok semmit, szédülök és hányingerem is van, ezért - főleg az első két okból kifolyólag - pár vak lépés után egyszerűen hanyatt esek. Olyan, mintha csukott szemmel próbálnék haladni, értelemszerűen, és ahhoz sem igazán vagyok hozzászokva, így meg még egy fokkal rosszabb. Innentől kezdve egyértelmű, hogy jobb ötlet a földön maradva megvárni, hogy tisztuljon a látásom, ami nem is tart sokáig, de a hányinger még azután is marad egy kicsit, amin nem csodálkozok, az mindig nehezebben múlik, legalább is esetemben. Megdörzsölgetem kissé a szemeimet, majd pedig meglehetősen alaposan körbenézek, lenyűgöző és szép hely, mit ne mondjak, és meglehetősen bizarr is, bár ez talán furcsán hangzik... Vagy talán nem, és csak én vélem ezt így... Nos amíg nem mondom ki hangosan, addig nem tudhatom, de ettől függetlenül nem fogom kimondani, nem azért, mert bárkit zavarna, vagy legalább is nem hiszem, csak egyszerűen... Ezt inkább szeretném most megtartani magamnak, mert végül is miért ne.

by **Bishop** Szer. 15 Aug. 2012, 11:22

Jack érdekes módon ugyan de leellenőrzi a terepet és szól Freydisnek, hogy mehetünk tiszta a terep, én először arra gondoltam, hogy gyalog indulunk tovább, de aztán hamar kiderül, hogy mégsem, teleportálni fogunk a pöröly segítségével. Éles vakító fény szinte kiégeti a retinám, utána pedig azt se tudom hol vagyok, szédülök rendesen és egyébként is minden bajom van, de próbálom magam kihúzni és nem mozdulni, hogy ne essek el, és ha már múlnak a tünetek akkor lépek csak egyet.
~ Azért ez érdekes teleportálás volt, azt hittem, hogy a jövőben ezeket a gondokat már megoldották rég, hát nem lett igazam.
Lassan kitisztul a kép és csak akkor látom, hogy valahol lebegő sziklák és épületek között vagyunk.
- Pazar. -jegyzem meg
A stílus egyértelműen ázsiai, érkeznek is az információk, ez Algernon birodalma, szépen körülnézek, tetszenek ezek a hatalmas lebegő épületek sőt még a hajók is amik közötte lebegnek, csak valahogy ez a keleti stílus nem az én világom. Kíváncsi vagyok, hogy mi dolgunk itt, csak látogatóban vagyunk vagy valami fontos feladatunk is.

by **Thorhalla** Szer. 22 Aug. 2012, 15:58

Résztvevők: David Ethan, James Richards, Andrew Ramirez, Daniel Hamilton, Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil, Zyro Tao és Rachel Wilcox

A teleportálás után egy papírt halászott elő Jack a nadrágja farzsebéből majd egy tollat és felírt rá valamit, azt nyújtotta át Aian-nak.
- Ez az – mondta. – Nem a gépek volt a legfontosabb odakint, hanem Zyro kreálmányai. Egészen más szaguk van, mint nekünk, olyan mesterséges és formaldehid szagú.
Magyarázta még el a dolgot David-nek. A kérdésre csak egy szemforgatást kapott, de a csapat háta mögül egy hang szólalt meg.
- Soha sem tudsz megkomolyodni – mondta Daniel, kissé mélyebb hangon, mint amivel most rendelkezett.
A főmágus közelebb lépett, a nyakában ott függött a Zack-től megörökölt Aggamoto szeme, aminek hála magát mondhatta a Legfőbb mágusnak.
- Üdvözöllek titeket, Jack és Freydis minden bizonnyal már elmondták, hogy miért vagytok itt. A részleteket a saját és a ti biztonságotok miatt nem tudták ők sem pontosan. Ahhoz, hogy mindazt, ami ebben a világban történik megakadályozzuk egy gépet kell visszavinnetek a múltba. Csak ezzel egy kisebb gond van, az alkatrészek szét vannak szórva a világon. Mi ezeket nem tudjuk megszerezni, mert nem hagyhatjuk ott a feladatunkat és ránk készülnek a legtöbb helyen. El kell mennetek ezekért és idehozni. Van egy Vadföldön Magneto palotájában, egy itt az Ígéret Földjén Tibetben, egy őrült embertelen tulajdonában, egy Afrikában, egy Új-Hala-n és egy a Városban. Nem veszélytelen a feladat, de úgy vélem tudom, hogy megbirkóztok ezzel. Ismerem magunkat. Ha vállaljátok, tudni szeretném, hogy külön-külön mennétek, vagy együtt mindenki.

by **Sarah** Szer. 22 Aug. 2012, 16:38

Aian kap egy cetlit, ha jól vettem le eddig a beszéd alapján akkor fontos dolgokkal, vagy információkkal rajta, én pedig kapok válaszokat, vagyis csak egy választ, még az előbbi megjegyzésemre. Oké szóval nem feltétlenül gépek voltak ott, hanem lehettek valamiféle böhöm bestiák, vagy egyszerűen furcsa emberszerű lények is?... Ó várjunk csak, biztosan azok voltak, akiket a képeken láttunk, azok a fénylő ruhás fazonok, már ha tényleg fénylett a ruhájuk, és nem csak én emlékszem úgy... Nem lényeg. A kérdésemre pedig egy szemforgatást kapok, ami meghökkent, mert hát ez most olyan, mintha bármi rosszat kérdeztem volna, pedig igazából kíváncsi vagyok, s már mondanék is rá valamit, de még mielőtt megtehetném, egy furcsán ismerős hangot hallok meg magam mögül. Érdeklődve nézek hátra, aztán pedig ez az érdeklődés ahogy volt, tovább is úszik, végül is csak Daniel van ott, és hát ő meg nem egy túlzottan érdekes személy, illetve a jövőbeli énje lehetséges, hogy az, de az amelyiket eddig megismertem... Inkább idegesítő és értetlen, mint érdekes. Üdvözöl minket, majd pedig már regél is, miért vagyunk itt, mit kéne tenni és hogy mi a probléma, mert mindig van probléma, és kissé kellemetlen ezt hallani, mármint, hogy a jövőbeli énjeinknek szüksége van ránk... Persze ez talán nem lenne egy oly hatalmas dolog, de nem igaz, hogy ebben az univerzumban nincs más, aki segíthetne, csak mi... Persze oké, időutazás és tudnunk kell és lehet akkor már ezt így inkább összetették nekünk, annyira nem egy zavaró dolog, mert végül is miért lenne az... És igen, most mindennel próbálom magyarázni, mert nem akarom azt mondani, hogy ezek szerint mi vagyunk a legjobbak, akkor is, ha fiatalok vagyunk és eddigi tapasztalatok alapján iszonyatosan sokat hibázunk, legalább is általában. Miután befejezte szólalok csak meg.
-... Szevasz. - Mindig a köszönés az elsődleges, én pedig nem láttam jobbat jelen pillanatban, vagyis ez jutott először az eszembe, és magázódni nem fogok.
- Lenne pár kérdésem, de előbb egy korábbira visszatérve... Komolyan, mit csináltok akkor, ha itt valaki le esik? Visszateleportáljátok? - A választ megvárom, majd pedig... Nos nem is tudom mit csinálok, majd még eldől, akárhogyan is, csak azután teszem fel az erre vonatkozó kérdéseimet.
- Na nézzük, első kérdés, ami Vadföldön van, azt hogy-hogy nem tudjátok megszerezni? Nem vagytok jóban az ottaniakkal? Ó és akkor ez végül is vonatkozik Afrikára is. - Furán jönne ki, ha az lenne a válasz, hogy igen, lévén hogy Kevin és Rachel uralkodik Vadföldön, és ha jól emlékszem, akkor Yusuf és Victoria Afrikában és egyiküket sem olyannak ismertem meg, hogy csak úgy ellenségeskednének... Kivéve talán Yusufot, elpostázni meg bárkivel el lehet.
- Második kérdés, mi ez a gép pontosan? - És nagyjából ennyi érdekelt, innentől kezdve csak érdeklődve hallgatom, és remélhetőleg nem olyan reakciót kapok, mint az előbb, ó és most kötekednem kéne, de hirtelen nincs hozzá kedvem, nem tudom, hogy miért, de most nincs, majd még egy picit később. Ha a válaszaimat megkaptam, csak akkor folytatom, halványan elmosolyodva, mert végül is nincs rossz kedvem.
- Végül is részemről oké a dolog, úgysincs jobb dolgom és világot is kéne látni, csak annyi, hogy ha végeztünk, egy darabig még szívesen maradnék, tudjátok, turistáskodni. - Avagy nézelődni, ismerkedni, stb.. A választást pedig, hogy csapatban vagy külön menjünk, nos ráhagynám a többiekre.

Valaki beszélni kezd mögöttünk, amire természetesen felé fordítom a tekintetem, és a képeknek köszönhetően meglehetősen hamar felismerem az alakot. Daniel jövőbeli, vagy itteni énje. Csak biccentek neki, majd pedig hallgatom, ahogyan beszél, ismerteti velünk az egyéb információkat, amiknek az ittlétünket köszönhetjük, és persze közben szép fokozatosan felállok a padlóról, lassan igazán ideje van ennek is. Továbbá pedig... Nos nem tudom, hogy mit csináljak, kérdeznék, de nem tudnék értelmeset, úgy értem tudnék de... Na nem lényeg, meghagyom ezt a posztot inkább másnak, és csak arra válaszolok, amit kérdeztek.
- Mivel nem igazán szeretnék tömeggyilkossá válni, rám számíthattok, arról pedig, hogy miként menjünk... Szerintem, ha gyorsan akarunk, vagy legalább is gyorsabban akarunk végezni, akkor tanácsosabb külön-külön menni, de végül is egy nagyobb csoport... Hogy is mondjam, képes jobban megvédeni magát... Talán, bár nagyobb bonyodalmakat is okozhat... Végül is én a voksomat a külön utazásra adnám. - Bár a többiek valószínűleg úgy fognak dönteni, hogy inkább együtt menjen a csapat, persze ebben nem vagyok biztos, csak egy amolyan megérzésből mondom, de általában nem szoktam tévedni, vagy legalább is nem nagyot.

by **Bishop** Szer. 22 Aug. 2012, 18:35

Találkozunk Daniel itteni, jövőbeli énjével, nos szépen "hátba támad" minket, megfordulok és megnézem mi lett belőle, nyakában ott lóg egy amulett, jelezve, hogy ő a főmágus. Hallgatom a kérdéseket, és később a válaszokat is szokásos módon fogadom be és kapcsolom össze az információkat, ez nálam természetes szeretek mindig képben lenni a dolgokról és nem lemaradni valami fontosról.
~ Szóval egy gép, milyen gép lehet az? Nos ezt a kérdést már feltették. Akkor a következő lényeges dolog, hogy mennyire védettek ezek a darabok, hogyan néznek ki, mit tudnak, mit nem tudnak, milyen felszerelés áll rendelkezésre...
- Szerintem is menjünk külön. -közlöm véleményem, majd én is felteszek egy-két kérdést- Elnézést, de szeretném tudni, hogy milyen tulajdonsággal bírnak ezek a "darabok", hogy néznek ki, mekkorák, mennyire kell velük vigyázni, mit kell róluk tudni? Illetve, hogy milyen felszerelés áll rendelkezésre. Gondolom a mostani technika már jóval fejlettebb.
Miután feltettem a kérdéseket és megkaptam a válaszokat, újra kicsit hátrébb lépek és tekintetemmel a környéket pásztázom, szép módszeresen, hiába én mindig valamilyen orvtámadásra számítok.
~ Különös, hogy mi kellünk nekik, ahhoz hogy megszerezzünk alkatrészeket, amelyekből egy gépet építhetünk össze, amit vissza kell vinnünk a múltba, hogy azzal megváltoztassuk a jövőt! Miért pont mi? És mégis milyen gép lehet? Remélem hamarosan kiderülnek a dolgok.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 23 Aug. 2012, 17:56

Végre valahára elindulunk, és ahogy az lenni szokott, rögtön meg is érkezünk, hiszen a teleportálás divatosabb a jövőben, mint a vonat vagy a repülő.
A lebegő szigetek látványa egy rövid időre elvonja a figyelmemet a jelené vált jövő borzasztó körülményeiről, de Jack hamar emlékeztet, amikor a "kreálmányaimról" beszél. Daniel felé fordulok, a jövőbeni Daniel felé, aki mágusként uralja ezt a vidéket Vagy talán inkább irányítja, ha jól gondolom. Végre azt is megtudjuk, hogy miért vagyunk itt, és rögtön egy fontos kérdéssel kerülünk szembe.
David válasz helyett viszont egy sor újabb kérdést tesz fel, és ezzel egy kissé engem is összezavar. Aztán meghallgatom Andrewt is, és bólintok.
-Ha tényleg sürgős a dolog, különválva gyorsabbak vagyunk... És kisebb feltűnést keltünk - teszem még hozzá, és elhallgatok. Minden más majd kiderül, és itt végre friss a levegő, szabadban vagyok, és nem kell a tudatomat bezárnom, mint ahogy az a szoba is bezárt engem. A tájat figyelem, és próbálok elvonatkoztatni mindentől, ami arra emlékeztethet, ami ebben a világban történt.

by **Quentine Constantine** Csüt. 23 Aug. 2012, 18:32

Kicsit meglepődöm, amikor azt hallom, hogy Jack és Freydis becézgették egymást, eddig nem is merült fel bennem, hogy ő ketten is járnak... Ki tudja, talán már itt is van gyerek?
A teleportáláskor igyekszem visszafogni az aggályaimat, utána meg a hányingeremet, még mindig nem az én megoldásom a teleport, de tény, hogy praktikus. A tájat meglátva hosszasan bambulok el, a csorgó patakok, a lebegő sziklavárosok, a semmiben végződő növényzet...
-Valami ilyesmi lehet a mennyország is... Azt leszámítva - nézek fel a hatalmas repülőgépszerű szerkezetekre. Daniel hangjára összerezdülök, nem a megszokott hang, és rögtön tudom, hogy miért.
Alaposan végigmérem a férfit, aztán a mi Danielünket, és elmosolyodom. Aztán, ahogy az lenni szokott, Davidből megindul a szófosás, mi meg várunk, hogy szerencsétlen Daniel minden kérdésére válaszoljon. Szememet forgatva grimaszolok, aztán figyelek a válaszokra, közben egészen közel megyek a lebegő sziget pereméhez, és lenézek onnan.
-Igen, külön-külön gyorsabb... Ha csak nem forgácsoljuk szét túlságosan az erőinket, és ítéljük magunkat halálra.
Plusz, tuti nem jó ötlet, hogy pl. Zyro találkozzon a saját jövőbeni énjével.

by **Ammon Einarson** Hétf. 27 Aug. 2012, 23:02

Jack felír valamit egy papírra majd oda adja azt nekem. Elveszem tőle és megnézem az. Felírta rá a koordinátáit az anya bolygómnak.
- Köszönöm.
Mondom még majd a papírt biztos helyre teszem el, hogy ne veszhessen el. S feladatunk is elhangzik. A szerkezet ami majd segíteni fog a földön tomboló vírus ellen. Csupán darabjaira van szükség, hogy elkészülhessen és vissza vihessük magunkkal. A feltett kérdés pedig egyszerű, hogy egy csoportként vagy kisebb csoportokban menjünk.
- Javaslom, hogy hagyjuk a felesleges fecsegést. Nem ezért hoztak el ide minket.
Kezdek bele majd a kérdést feltevő Daniel felé fordulok.
- Több csapat gyorsabban dolgozik.
Természetesen csupán annak tekintetében ha valamelyik csapat majdan nem lesz sikertelen. Ám remélem, hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni.

Meg is érkezik a főmágus, Daniel és elkezd mesélni egy szerkezetről amit majd vissza kell vinnünk magunkkal és felhasználhassuk és megakadályozzuk, hogy ez történjen megint. Nálunk. Vagy hol... Utálom a tér és időutazást. Mindegy, most igazából nem ez a lényeg hanem az, hogy a szerkezet amit el kell vinnünk majd egyenlőre darabokban van és szétszórva is. És össze kell szednünk a darabjait. Együtt egyesével vagy külön-külön egyszerre a darabokat. Eddig azt hiszem mindenki a több csapatos megoldást választotta és én se látok igazán okot arra, hogy ellent mondjak és így még gyorsabb is lehet és még talán egyszerűbb is. Mert kisebb csoport könnyebben bújik meg ha kell.
- Felőlem is mehet a több csoport.

by **Thorhalla** Kedd 28 Aug. 2012, 11:13

Résztvevők: David Ethan, James Richards, Andrew Ramirez, Daniel Hamilton, Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil, Zyro Tao és Rachel Wilcox

David irányába nézett mindenki.
- Személyre felállított csapdák – mondta Jack. – Amiket külön nekünk, ellenünk állítottak fel. de mivel mi nem jártunk a jövőben, mármint ők… így ti máris mások vagytok, mint mi. Ti ezért tudtok oda bemenni, míg erről a világról senki más nem.
Daniel is bólintott, hogy külön-külön.
- Nem tudom, hogy miként néz ki, de megfogjátok ismerni, ha ott vagytok, tudni fogjátok, hogy mi az. Ha tudnánk, hogy mik azok valószínűleg már reprodukálhattuk volna. Akkor Algernon és Rachel mennek Vadföldre, ők már úgyis járatosak ott. Aian és James mennek vissza Új-Hala-ba, ha akarják Jack elkíséri őket. Tibetbe Zyro és Daniel, míg Wakandába Andrew és David.
Megvárta, amíg igazából Aian és James válaszolnak arra a kérdésre, hogy akarnak-e segítséget maguknak, vagy egyedül mennek egy olyan helyre, amit nem ismernek. A válasz után varázslásba kezdett. Mindenkit fény vett körbe, majd a villanás után ott találta magát, ahova mennie kellett.

Zyro és Daniel vastag meleg ruhákban derékig érő és szakadó hóban találták magukat hegyek között. (ti ebben a topicban maradtok)
Andrew és David forróságban találták magukat, egy város romjainál, Andrew felismeri, hiszen már járt itt, David csak képeken látta, ez a Királyok városának romja, Wakanda fővárosáé.
Rachel és Algernon a Repülő városban találta magát, ami épp az óceán felett volt. Az egyik nagyobb térre érkeztek meg.
Aian és James pedig, kettesben, vagy Jack-kel együtt visszaértek az egykori New Yorkba, és annak is az egyik kikötőjébe az egykori Staten Island-en.

by **Godlaw / Tao** Szer. 29 Aug. 2012, 19:17

Összehúzom magamon a kabátot, ahogy megérkezünk a hófödte hegyre. Pontosan erre volt szükségem, hidegre, fagyra, hogy lehűtsem a fejemet, hogy lelassítsam a gondolataimat.
Danielre pillantok, a narancs haja hamarosan fehér lesz a dértől. Ha jól emlékszem a varázslatai közül kettőnek itt nem vesszük hasznát. Se a fagyos köd nem segít, sem a növények életerejének elszívása, mivel nincsenek növények. A pajzs marad, ha valami bajba kerülne. A semminél több. Érzem, ahogy a testem alkalmazkodni kezd a hideghez, de ilyen szélsőséges és gyors változás esetében ehhez kell egy perc.
-Hogy tetszik a jövőd? - Kérdem tőle csevegő stílusban, hogy addig is legyen mivel elterelnem a figyelmemet a sajátomról, és elindulok a havat taposva a csúcs felé. Nem tudom miért, de úgy érzem, ott van, amit keresünk, még ha csak áttételesen is. Eszembe jut egy film egy híres színésszel, amit akkor láttam, mikor először jöttem a Földre, és a tévéből próbáltam megtanulni a világ működésének nagy részét. Egy férfiről szólt, aki Tibetben tölt hét évet, ennyi megmaradt bennem, de más nem. Még szorosabbra húzom a kabátomat, kisöpröm a hajamból a havat, és felhúzom a kapucnit is. Tetszik ez az idő.

by **Steven** Pént. 31 Aug. 2012, 02:14

Amint befejeződik a teleportálás és meglátom az Ígéret Földjét, azonnal minden kétségem elszáll.
~ Ez gyönyörű!~ Volt az első gondolatom. Szinte folyamatosan a tájat bámulom. Egy igazi paradicsom lehet. Nehéz elhinni hogy még mindig ugyan abban a világban vagyunk, amelyikben az a kietlen poszt apokaliptikus város is van. Az ámulatomat egy rendkívül ismerős de kicsit még is ismeretlen hang töri meg. Nem kell megfordulnom hogy rájöjjek, ki is az. A korábbi dühöm ami akkor lángolt fel mikor Jack elárulta hogy az én ötletem volt az egész, ismét visszatért belém. Jack elmondta hogy idősebbik verzióm telepatikus mágiát is alkalmaz valamint nála van Agamotto szeme is, így biztosan tudja hogy mit érzek. Azonban a baj már megtörtént és most már ki kell hozni belőle a legjobbat, így próbálom leplezni az érzéseimet iránta, hogy legalább a többieket ne uszítsam magam ellen vagy bizonytalanítsam el. Mindazonáltal nagyon remélem, hogy miután megszerezzük a kívánt alkatrészt utána lesz alkalmam beszélni vele.

Miután Mr. Hamilton elteleportált minket, Zyroval a hegyekben találtam magam nem túl kellemes környezetben. A testemen a ruhámat én is gyorsan megigazítottam, hogy minél jobban védjen majd megvártam míg Zyro alkalmazkodik a környezethez.
~ Az ő teste és képessége ideális ehhez a küldetéshez. Nem csoda hogy őt küldtem.. illetve küldte ide Mr. Hamilton. Én pedig már töltöttem el heteket-hónapokat hasonló helyen, így meg van az az indok is, hogy miért én vagyok a másik. ~ Gondolkodtam el közben magamban, egészen addig amíg Zyro meg nem szólalt.
- Nem tudom.. Túl tökéletes. - Válaszoltam Zyro-nak. Majdnem visszakérdeztem hogy és ő mit gondol a sajátjáról, de aztán észbe kaptam hogy talán most ezt nem kéne, inkább valami biztatót kéne mondani. – Úgy értem ez minden amit valaha is elszerettem volna érni.. De amint visszakerülünk a mi időnkbe.. az új emlékeink miatt más döntéseket fogunk hozni. Semmi sem garantálja, hogy ugyan így fog történi, még akkor sem, ha nem szerezzük meg az eszköz alkatrészeit. - Időközben ha Zyro elindult, akkor gyorsan mentem én is mögötte. Zyro testi ereje miatt nem esik nehezére ilyen nagy hóban járni és az általa kijárt úton én is gyorsabban tudok haladni, ám ehhez szorosan mögötte kell mennem.

by **Thorhalla** Pént. 31 Aug. 2012, 11:45

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

Nagyon úgy tűnt, hogy a párosnak nem kell sokáig idekint fagyoskodnia. Mindazok ellenére, hogy Daniel volt ilyen helyen és Zyro is tudott alkalkazkodni nem volt kellemes az idő. Legalább -20 fok volt idefent, ez még elviselhető lett volna, azonban a hideg csípős szél miatt sokkal hidegebbnek lehetett mindezt érezni és emiatt volt elviselhetetlen. Hiába volt kabát és vastag ruha a pároson a jeges szél a csontjaikig hatolt. Szerencsére pár percet kellett csak haladniuk, amikor megérkeztek egy magaslatra. Vagyis csak a megérkezéskor derült ki, hogy mindeddig egy magasabban levő párkányon voltak, ugyanis alattuk úgy száz méterre egy hatalmas völgy terült el, ez pedig azért volt feltűnő és különleges, mert egy város romjait látták meg a hóesésben, ami pontosan olyan stílusú volt, mint Attilan, bár ezt csak Zyro ismerhette fel, mert ő volt a városban korábban.
Tian (Ígéret Földje) Av7legioncps005

by **Godlaw / Tao** Pént. 31 Aug. 2012, 16:06

Túl tökéletes? Tényleg ez aggasztja őt? Egy apokaliptikus világban vagyunk, ahol a jövőbeli énem elpusztított milliárdnyi élőlényt, és neki az a gondja, hogy az ő jövője túl tökéletes.
-Semmi sem garantálja, hogy ugyan így fog történni? Te ettől tartasz? Inkább imádkozz, hogy semmi ne történjen úgy, mint itt.
Szerencsére hamar megérkezünk a célunkhoz, alkalmazkodás ide vagy oda, itt pokoli hideg van. Mikor lenézek a romokra, lassan beugranak az emlékek.
-Attilan. Mielőtt elrepült volna az óceán fölé, valahol a Himalája hegycsúcsai közt rejtőzött, Tibet környékén, ha jól emlékszem. Ezek szerint itt lehet elrejtve az egyik alkotóelem.
Kis szerencsével a város csak kívülről látszik romosnak, belülről még talán mindig találhatunk működőképes technológiát, ami a segítségünkre lehet.
Miközben elkezdek leereszkedni a völgybe a kihalt város felé, azon gondolkodom, hogy miként fogunk visszajutni, ha már megvan, amit kerestünk. De aztán rájövök, hogy Rachel itt az időn át is tud telepatikusan üzenni, Daniel meg kontinensek közt teleportál minket, szóval valahogy csak megoldják majd.
-Kihaltnak látszik, de azért ne csapjunk zajt. Ha tényleg itt van, amit keresünk, könnyen lehet, hogy őrzik is, kettőnket pedig nem lenne nehéz túlerővel legyőzni.

by **Steven** Szomb. 01 Szept. 2012, 23:25

- Te az én jövőmet kérdezted nem a világét. Az nem tetszik ami a világgal történt. De ami velem az igen. Szeretném ha hasonlóan alakulna az életem anélkül hogy a világ krízis helyzetbe kerüljön. - Válaszoltam Zyro-nak.
~ Úgy tűnik még mindig nem értem pontosan hogyan kell beszélgetni másokkal anélkül, hogy túlkombináljanak dolgokat na de most fontosabb dologgal is kell foglalkoznunk mint pl azzal hogy megtaláljuk ezt a bizonyos alkatrészt, valamint hogy ne fagyjunk meg idekint. Elég kellemetlen hogy pont egy hóviharba keveredtünk, bár kitudja lehet ez is a védelem része.~ Rövid időn belül egy kiszögeléshez érünk, ahonnét egy várost láthatunk. Zyro hamar felismeri, hogy ennek Attilan-hoz lehetett köze. Először kicsit elmosolyodok, mivel mindig is kíváncsi voltam hogy az embertelenek még is, milyen körülmények között élnek, aztán viszont eszembe jutott hogy nem tudjuk pontosan mit is keresünk most.
- Hmm.. Remélem nem lesz tele idegen eszközökkel. Így is elég nehéz lesz megkeresni ezt a bizonyos alkatrészt. Mr. Hamilton nem mondott túlságosan sokat róla. – Osztottam meg Zyroval a kétségeimet miközben valami ösvényszerűséget keretem, ami levezetne a városba.
- Rendben van. Mindenesetre próbáljunk meg minél hamarabb bejutni valamelyik házba, már csak azért is, mert ott legalább nem fúj a szél. Talán találunk valamit, ami segít leszűkíteni az alkatrész lehetséges helyeit.

by **Thorhalla** Vas. 02 Szept. 2012, 08:50

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

A két fiú hamarosan talált is egy lankásabb részt, ahol könnyedén le lehetett mászni bármiféle mászó felszerelés nélkül. Igaz már itt is vigyázni kellett, hiszen a magas hótól nem lehetett semmit sem látni, hogy ki hova lép és mi lehet a hótakaró alatt. Hamar rá is jön a páros, hogy valószínűleg jégréteg lehet, mert igencsak csúszkálnak és néhányszor még fenékre is esnek a lefelé haladás közben. De végül csak leérnek a várossal egy magasságba. Az első néhány lépés még könnyedén megtehető, itt még rendes föld van a lábuk alatt, de amint a város területére lépnek, érzik a lábuk alatt, hogy fém van ott és már nem föld. És az első lépés után egy hatalmas reccsenés fogadja őket a talpuk alól, majd halkan ugyanez a hang, ahogyan valami minden irányban repedni kezdett alattuk. Mintha vékony jégre léptek volna egy tó felszínén és az készült volna betörni.

by **Steven** Vas. 09 Szept. 2012, 21:29

Nem kellet szerencsére sokáig keresgélni ahhoz, hogy találjunk egy olyan részt ahol gyalog is le tudunk jutni, bár azért itt sem volt zökkenőmentes a lemenetel.
~ Lefogadom hogy vicces lenne ahogy apám lejön ezen az ösvényen. Elég lenne csak egyszer megcsúsznia és amilyen ügyetlen, egy kisebb lavinát indítana el. ~ Ahogy ezt elképzeltem mosoly húzódott az arcomra. Őszintén szólva a csontfagyasztó hideg ellenére is jól éreztem magam idekint a természetben. Sokkal kellemesebb volt, mint a betondzsungelben, ahol minden olyan természetellenes. Na persze ha hamarosan nem jutunk fedezékbe és nem csinálunk valamilyen hőforrást, akkor nem sokáig élvezhetem az itteni vidéket. Ahogy a város területére értünk észrevettem, hogy a lábunk alatt már nem föld van hanem valami más. Valamilyen fém lehet. Nem tartott azonban sokáig hogy ez megváltozzon. Ahogy megtettük a következő lépést hírtelen recsegést lehetett hallani méghozzá ijesztően ismerős recsegést.
- Vissza! – Szóltam fel elég hangosan ahhoz, hogy Zyro is hallja a szél ellenére, miközben gyorsan elkezdtem visszahátrálni a fémes területre.
- Ha vizesek leszünk, ebben a hideg szélben percek alatt megfagyunk.

by **Godlaw / Tao** Kedd 11 Szept. 2012, 10:24

A jégen haladva óvatosan teszek minden lépést, nem szívesen kezdenék el csúszni, nincs nálam felszerelés, és ilyen jeges talajon hamar felgyorsulnék annyira, hogy az első szikla megöljön. Mikor azonban a fémes talajra érünk, alaposan el kell gondolkodnom. A természetben ritkán találni fémet, de találkoztam már romos fémépítményekkel, amik a fagy hatására egszen merevvé, törékennyé válnak. Ahogy meghallom a recsegést, arra gondolok, itt is erről lehet szó. Mielőtt szólhatnék Danielnek, már el is kezd menekülni, én ehelyett úgy döntök, nem fogok trappolva futkározni a recsegő talapzaton, helyette lehasalok, hogy a súlyom jobban eloszoljon a talajon, épp mintha vékony jégen járnék.
Remélhetőleg Daniel léptei még nem szakítják be a talajt, így van értelme a tervemnek, amit aztán azzal folytatok, hogy laposkúszásban próbálom elérni a veszélyes terület szélét. Ha ez sikerül, akkor állok csak ismét talpra. Ha viszont a rohanás már túl instabillá tette a talajt, akkor csak igyekszem felkészülni az elkerülhetetlen zuhanásra, talán meg tudom ragadni az alattam lévő darabot majd, és azon tudnék szánkázni, vagy tompítani az esésemet.

by **Thorhalla** Kedd 11 Szept. 2012, 12:44

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

Daniel a reccsenés után azonnal hátrálni kezd, míg Zyro ott maradt a jégen és próbál lehasalni azonnal rajta, hogy ne omoljon be az egész. A csúszás miatt kissé nehézkes, és amikor letérdel, egy újabb hangos reccsenés hallatszik, ahogyan tovább repedt az egész, és ezen Daniel lépte sem segít, akinek a visszalépése miatt egy újabb repedések keletkeztek. Mire Zyro lefeküdt és indult volna odébb már az egész rész túl instabillá vált. Szerencsére a fiú felkészült arra, hogy mindez bekövetkezhet, így őt nem is érte túl nagy meglepetésként, hogy az egész jég beszakadt alatta és zuhanni kezdett. Daniel csak azt látta, hogy a fiú eltűnik, majd nem csobbanás követte mindezt, hanem halk puffanás. Ha lenéz, akkor meglátja a barlangban levő Zyro-t.
Zyro úgy négy-öt métert zuhant, majd leérkezett a talajra. Egy barlangba érkezett, itt lent nem volt fém, vagyis nem látszott, csak sötétség és föld, ez volt a lába alatt is. Az ügyes érkezés és a képessége miatt sértetlenül úszta meg az egészet.

by **Steven** Kedd 11 Szept. 2012, 21:22

Nekem sikerült kihátrálnom a veszélyes területről, de Zyro inkább kockáztatott. Csak hamar a repedések száma és mérete is elérték a kritikus értéket és beszakadt az egész. Zyro annak rendje és módja szerint el is tűnt.
- Zyro! – Kiáltottam miközben indultam volna vissza hogy segítsek neki ki evickélni, de még mielőtt megláthattam volna a lyuk alját, már akkor is furcsa volt hogy csobbanás helyet a csobbanás elmaradt. Mikor lenéztem csak Zyro-t láttam amint egy barlangban volt éppen. Látszólag nem sérült meg, de jobb volt inkább biztosra menni.
- Jól vagy? Lemenjek segíteni? – Kérdeztem aztán gyorsan körbe pillantottam. Ha tényleg vannak itt valamilyen őrök, akkor a jég beszakadását nagy eséllyel meghallhatták. Nem örültem volna ha most megtámadnak, akkor pedig pláne nem ha ezt észre se veszem.

by **Godlaw / Tao** Szer. 12 Szept. 2012, 15:53

A jég végül beszakad alattam, de az érkezésemmel nincs gond, még jó, hogy felkészültem rá. Persze nagyobb lett volna a gond, ha nem egy barlang, hanem egy tó van alattam, a jeges víz után még a képességem is kevésnek bizonyulhat hosszabb távon. Sikeres szánkázás után várok egy kicsit, míg konstatálom, hogy minden rendben van, és nem zuhant rám más törmelék, meg Daniel sem.
Ahogy felkelek a földről, körülnézek a barlangban, és egy pár másodpercig csak szoktatom a szemem a fényviszonyokhoz. Körülnézek, és figyelek rá, nem jön-e valami sugallat, hogy közelebb kerültem a keresett tárgyhoz, ahogy azt Daniel mondta. Végül válaszolok neki.
-Nem sérültem meg. Idelent nem fúj úgy a szél, és azt hiszem, a barlangokon át is eljuthatunk a városhoz. Plusz, kisebb feltűnést keltünk, ha nem a főbejáraton át megyünk. Szóval gyere le szerintem - javaslom neki, és felmérem, mennyire régen nem járhattak errefelé. Keresek nyomokat, vagy útszerű részt, esetleg fényt vagy fémet a távolban, ami már a városra utal.
-Óvatosan, nehogy az egész barlang beszakadjon!

by **Thorhalla** Szer. 12 Szept. 2012, 19:30

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

Zyro még semmit sem érzett meg, csak némi huzatot, azaz volt a barlangrendszernek másik kijárata is. A félhomályos állapothoz hamar hozzátudja szoktatni a szemét, és ezek után már rendesen látott. A ruhához, amit küldtek, még járt némi mászó felszerelés, ez igazából kimerült egy övben, ami fémdrótot volt képes 50 méterest tárolni és ezt odafent Daniel tudta rögzíteni a fagyott fémhez és így könnyedén le tudott ő maga is mászni. Eddigre, hiszen ezt is meg kellett találni mindkét fiú találhat még az övhöz egy kisebb energiaforrás is járt, ami képes volt egy-egy fénylő gömböt felbocsátani maguk mellé, és az ott lebegett mellettük, ez hőt igaz nem adott, de fényt igen, így legalább tökéletesen belátták a barlangot is. Három kijárat volt innen, a belmagasság olyan öt méter lehetett, ez máshol is ilyen volt, a földben fagyott nyomokat láthattak mindenfelé, nem egy személy közlekedett erre, hanem sok. Néhány csontváz is volt erre, de felszerelés és ehhez hasonló nem.
A két fiú éppen annál a résznél állt, ahol nem volt járat, előre nézve jobbra, balra és előre is volt egy-egy járat. A jobb oldali felől lehetett érezni a huzatot, a több járat felől semmit sem éreztek, és egyelőre semmilyen sugallat, vagy ehhez hasonló nem „érintette” meg a párost.

by **Steven** Szomb. 15 Szept. 2012, 22:49

Elégé megkönnyebbültem mikor Zyro mondta, hogy rendben van. Ha most megsérült volna igen csak nagy bajba keveredtünk.
- Rendben mindjárt lent leszek. – Válaszoltam aztán végignéztem a felszerelésemen, ami nálam volt. Találtam valamilyen kis szerkezetet, amin miután megnyomtam egy gombot egy kis fénygömb jelent meg. Bár ez hasznos lehet majd oda lent, idekint minél hamarabb kikapcsoltam nehogy meglássa valaki. Mr. Hamilton szerencsére gondoskodott ehhez hasonló helyzetekről, így volt nálam kötélként használható fémdrót. Nem tartott túl sokáig mire leértem én is.
- Itt mindjárt kellemesebb. – Jegyeztem meg mikor már lent voltam és végre a szél nem hasította az arcomat. Idelent megint bekapcsoltam a fénygömböt és most közelebbről is megvizsgáltam. Fénynek elég jó fényforrás, de ennél nem több. Végül kikapcsoltam mivel a másik lehetséges fényforrást sokkal jobban kedvelem, és az legalább valamennyi hőt is áraszt magából. Megidézem a kezemen a pengét és amennyiben ez sikerül akkor azzal először is felmelegítem a balkezemet majd a hóban lévő nyomokat kezdem el vizsgálni valamint a csontvázakat.
- Szerinted mitől haltak meg? – Kérdeztem Zyro-t, miközben vágás vagy harapás nyomokat kerestem a csontokon.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 24 Szept. 2012, 10:01

A fénygömbök segítségével határozottan egyszerűbb volt a terep feltérképezése. Először a holttesteken akadt meg a tekintetem, aztán a járatokat és a nyomokat kezdem vizsgálni.
-Az éhségnél és a szomjúságnál sokkal hamarabb végzett velük a hideg. Emberszerű csontvázak, de ruha nincs. Vagy kifosztották őket, vagy nem is volt ruhájuk. Anélkül pedig idekint... Talán kitaszították őket. Kiküldték őket meghalni a hidegbe - elmélkedem, és a nyomokat vizsgálom tovább.
-Ez egy gyakran használt barlangrendszer, legalábbis egykoron az volt. A jégbe fagyott nyomokról nehéz megmondani, mikoriak, itt nincs friss hó, ami megkönnyítené a dolgunkat.
A levegőbe szagolok, hogy megérezzem a huzat irányát. A háromból csak egy járat vezet ki, mi viszont egyáltalán nem kifelé akarunk menni.
-Az kivisz minket. Ez a kettő mélyebbre. Szerintem nézzük először ezeket, nem lenne jó a hátunkban hagyni semmit, ami később rosszul eshet.
A drót végén lévő kampóval egy Z-t vések a jégbe, megjelölöm az egyik járatot, amin elindulunk, nehogy később eltévedjünk. A gömböt magam mellett tartva indulok el, ha már Daniel is végzett a vizsgálódással.
-Én még nem érzek semmit, szólj, ha neked megérzésed támad - jegyzem még meg, miközben a nyomokat figyelve indulok el. Ha frissebbek lesznek, vagy feltűnő változást észlelek, rögtön megállok jobban vizsgálódni.

by Ajánlott tartalom

Tian (Ígéret Földje)

Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)

Re: Tian (Ígéret Földje)