New York (Új-Hala)

A módszerem igen hatásos volt így azt folytattam is, bár észrevettem, hogy a vége felé már mintha a bekerülők kezdtek volna hozzászokni a dologhoz, így meggyorsítottam a könyvben történő folyamatokat. Szinte rapid tempóra.
Aki bekerült az fél pillanat alatt összeaszalódott, vagy ha túlélte volna, akkor egy pár gyors halálos lézervágás után lelte halálát a könyvben. A kiszóródó hullasereg, pedig agyonnyomta a közeledő lényeket.
Aztán érzem a rengést, még az eddiginél is szorosabban tartom a könyvet, nehogy elejtsem és próbálok úgy terpeszbe állni, hogy el ne essek.
Amint ezt megtettem és viszonylag szilárdan állok a falon, folytatom, a repülő bogarak aszalását, és ha meglátom, hogy a végrehajtónak segítség kellene, akkor megpróbálom beszippantani a balinagy lényt, bár lehet, hogy ez már a könyvnek is túl sok, így ha nem sikerülne, nem feszegetem hanem inkább folytatom a bogár aszalást é lézerrel vagdosást.

Elmélkedésem közben egyéb eredményekre jutok, nem feltétlenül agymosásra, logikából adódó hűségre és egyszerű ostobaságra, de oly nagyon nem boncolom magamban a témát, még egyszer szemügyre veszem a mészárlást, amit valószínűleg egész úton megfigyelés alatt tarthatunk majd valamilyen módon, de most indulnunk kell, dolgunk van és nem húzhatjuk az időt, addig kell szert tennünk arra ami a laborokban van, bármi vagy bármik is legyenek azok, ameddig nem tudnak velünk foglalkozni, az pedig, ha a megszállók elfogynak már nem fog menni. Egy darabig könnyű a haladás, az álcázó továbbra is tökéletesen működik, nem vesznek minket észre és könnyű tőlük a megfelelő távolságot tartani, az egyik utcán befordulva viszont újabb akadályba ütközünk, ezúttal viszont nem olyanba, mint ami az előbb volt. Megközelítem a falakat, s olyat teszek amire már egy jó ideje nem került sor, valóban, régen másztam már falon, de pontosan tudom még, hogy miként kell, olyan ez mint a biciklizés, nehéz lenne elfelejteni. Továbbra is nyitva tartom a szemeimet és a körülöttünk lévő terepet pásztázom, igyekszem azt minél jobban lefedni, hogy megfelelően reagálhassak egy esetleg közeledő veszélyforrásra, s a rovaroktól ugyan úgy tartva a távolságot mint eddig igyekszem vezetni előre a feleségemet, most jön az egész neheze, s ha csak nincs minden őr a harcban, aminek kicsi az esélye, mert ha egyszer már bejutottak akkor lényegtelen, így valószínű, hogy minden őrt kivezényeltek a harcba... Csupán a biztonsági rendszerek mivolta aggaszt egy kicsit, de ezen még egyenlőre ráérek később gondolkodni, előbb érjünk oda, az sem biztos, hogy számítottak arra, hogy valaha valaki eljut oda.

Követem a királyomat, csendben, ahogyan annak lennie kell s figyelek, igazából ennél többet nem igazán tudok tenni, hiszen bármiféle agresszív kapcsolat létesítése a közös ellenséggel, bármennyire is furcsa ebbe belegondolni, mármint a közös ellenség részébe, sosem hittem volna, hogy valaha adódni fog ilyen, esetleg Apokalipszis vagy a szörnyszülöttek képében, de nem nagyra nőtt csótányok formájában.... A lényeg, hogy fölösleges lenne nekik támadni, meg sem fordul a fejemben, egyértelműen ostobaság lenne, így jelen helyzetben nincs mit tenni, követem amerre vezetnek s figyelek, fel vagyok készülve a legrosszabbra mert őszintén szólva engem idegesít, hogy körbe vagyunk véve ezekkel, megbízom abban amit Nate kreált, mindenképpen működik, érti a dolgát, de nem értem, hogy ettől függetlenül hogyan tudja ennyire megőrizni a hidegvérét.