Re: New York (Új-Hala)

by **Ammon Einarson** Hétf. 29 Okt. 2012, 13:34

Egyenlőre sikerül kikerülnöm a lövéseiket. Egész megfelelően manőverezek de a lövéseik közel vannak hozzám így nem lankadhatok egy pillanatra sem vagy eltalálnak. Lövéseimre szétszélednek a kisebbek s csak az őrszemek jönnek tovább így ahogy eddig bár rajtuk csupán szétpattannak a lövedékek. Igen, ettől tartottam, hogy hatástalanok lesznek rájuk nézve s valószínű, hogy a kisebb üldözőimre nézve is veszélytelenek de a célnak megfelelt a tűz viszonzása s el is hagyom az általuk diktált irányt s a sávból kitörök azonnal s remélem még időben mielőtt ismét tüzet nyitnak a kisebbek is. S ezután rákapcsolok s gyorsítok a sebességemen, hogy messzebbre kerüljünk az épülettől még jobban. Nem tudom, hogy hogyan állhatnak társaim de nem akarom, hogy esetleg visszaforduljanak páran üldözőim közül rájuk. A tüzelést abbahagyom egy rövid időre míg vissza előre fordulva gyorsítok fel de hátra hátra fordulva tüzet nyitok a kisebbek felé. Nem célzok, s nem fordulok meg teljesen sem ehhez, csupán félig fordulok feléjük és úgy eresztek el pár sorozatot csupán s ismét előre nézek.
Nem tudom, hogy meddig fogom ezt tudni játszani. Alig két vagy három sorozatot fogok tudni még ellőni feléjük s gépkarabélyom ki fog fogyni s táram nincsen hozzá mit betölthetnék. Rövidebb sorozatokat pedig most nem indíthatok. Három négy lövedék aligha zavarná meg őket így muszáj vagyok a 7-9 es sorozatokhoz ragaszkodni. Csak remélem, hogy James-ék hamarabb fogják megtalálni mit keresünk minthogy én zsákutcába kerülnék üldözőim által.

by **Thorhalla** Kedd 30 Okt. 2012, 08:34

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

- Lyukat robbantasz? – kérdezte Jack egy vigyor kíséretében.
Így nem igen maradt más, mintsem odakint keresni egy lejáratot. Óvatosan mentek ki az épületből, először arra néztek ki és körbe, ahonnan beérkeztek. Olyan negyven méterre volt tőlük az utcán kint, ahol jelenleg senki sem volt. A levegőben látszott, hogy ott repkedett Aian és az őrjárat pedig őt követte és vadászott rá, így James és Jack szerencsére megtudták közelíteni a csatornát. A tetőt egy kissé fel kellett feszegetni, de hamarosan letudott mászni a páros, hogy onnan nekilásson megkeresni a tárgyat.

Aian tovább repkedett és tartotta távol attól a helytől az érintetteket, vagyis a nem kívánt személyeket. mikor megfordult és lőni kezdett újra és sikerült a nagyszórásnak hála két ellenfelet leszedni, amik zuhanni kezdtek lefelé. A társaik nem is foglalkoztak velük, csak sorsukra hagyták őket, Aian sokkal izgalmasabb és fontosabb volt a mentésnél. Azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy ezt nem fogja tudni végtelenségig tartani, és valóban. A háta eddig is megannyi dolog repült el mellette az ellenfelei támadása miatt. ám most valami visszajött abból az irányból. Hátulról csapódott valami a fiú hátának és pillanatok alatt terítette be hálóval, aminek hála Aian is zuhanni kezdett a föld irányába.

by **Sarah** Szer. 31 Okt. 2012, 00:26

Jack megszólalására pár másodpercig rá tekintek, amolyan semmilyen tekintettel és csak aztán szólalok meg.
- Egy pillanatra megfordult a fejemben, de sem szaktudásom, sem pedig nyersanyagom nincs hozzá, mások épségét pedig nem kockáztatnám akkor sem, ha meglenne ez a két hiányzó elem. - Nagyon halkan beszélek miközben óvatosan kilesek, odakint pedig igazából senkit sem látok, legalább is a közvetlen közelben nem, az már más dolog, hogy az égre feltekintve... Nos Aian jól tartja magát, meglepő, legalább biztosra vehetem, hogy jól van, legalább is most még, nem figyelem úgy igazán sokáig, bízom benne, hogy minden rendben lesz vele, így pedig bár nem egyszerű de elterelem a figyelmem és mivel látszólag semmi sem gátolhat meg a lejutásban, így megközelítem a csatornafedőt, vagy megközelítjük, mivel ketten vagyunk és mivel még mindig nem történik semmi, ezért igazából bár kis szenvedéssel, de sikerül lejutnunk... Idelent pedig egy kicsit fellélegzek, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet a részemről, eléggé kellemetlen ez a hely, de sajnos ez van, nem lehet leállni az ilyen apró kellemetlenségek miatt, így belegondolva pedig minden ilyen dologról így vélekedek, amit amúgy egy teljesen átlagos napon valószínűleg ne csinálnék meg de itt mégis belevetem magam... Nem igazán tudom, hogy minek mondjam ezt, egyértelműen nem önfeláldozás, az ennél sokkalta másabb, erre is van egy jó kifejezés de akárhogy töröm rajta a fejem nem jut az eszembe, így végül is arra jutok, hogy nem fontos, van és kész. Bár a föld alatt vagyunk, ez nem azt jelenti, hogy nem kell óvatosnak lennem, így tehát itt is óvatosan kezdek el haladni abba a bizonyos irányba és remélem, hogy annak a megszerzésével el tudnak majd minket vinni innen, úgy ezt a hármast ahogyan jöttünk.

by **Ammon Einarson** Csüt. 08 Nov. 2012, 22:36

Lövéseimnek hála két ellenséges egységet leszedtem ám még így is bőven maradtak akik utánam loholnak. És úgy tűnik kifogytam a szerencsémből s az eddigi lövedékek melyek csak elmentek mellettem eddig most egy eltalált, egyenesen hátamnak csapódott neki s valami háló terített be pillanatok alatt. Ennek köszönhetően elkezdtem zuhanni a föld felé. Fegyveremet elengedve mindkét kezemmel a hálót ragadom meg s azt megpróbálom lehúzni magamról, leszakítani vagy megtépni, hogy kiszabaduljak alóla. Nagyot fordult a helyzet. A fogócskázást túlságosan is könnyedén vettem és az eredménye el is ért. Viszont nem adhatom meg azt az örömöt nekik, hogy elkapjanak ahogy ezen felül sem élvezhetem, engedhetem meg magamnak ezt. Nincs semmi garancia rá, hogy ezt a hálót le fogom tudni magamról szedni vagy egyáltalán sikerül eltépnem de meg kell próbálnom. Mert ha meg se próbálom letépni magamról akkor nem tudom, hogy menni fog-e vagy sem. De ha nem akkor még mindig megpróbálom lehúzni magamról a hálót, hogy ki tudjak bújni belőle. Viszont számolnom kell vele, hogy egyik sem sikerül majd. Ezek az eszközök arra lettek kitalálva, hogy ne lehessen csak egyszerűen kikerülni fogásukból. Ha nem sikerül kikerülnöm belőle akkor meg kell próbálnom palira venni őket. Remélhetőleg mikor a földbe belecsapódok elég nagy port fogok verni fel, hogy ne lássanak egy röpke pillanatik és esélyt nyerek arra, hogy álcázóm bekapcsolva elhitessem velük, hogy eltűntem. Ehhez persze az is kell, hogy az érkezést felkészülten várjam.

by **Thorhalla** Pént. 09 Nov. 2012, 10:39

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

Lent a csatornában James és Jack elindult a tárgy felé, egészen pontosan Howlett követte a másik fiút. James határozottan érezte, hogy honnan is jön a tárgy kellette érzés. Egy kanyart kellett csak megtenni, amikor a sötétben levő csatorna folyosó fényes lett, már a leérkezéstől látszott, hogy ott van fény és valóban nem csak képzelődés volt mindez. Beérve arra a csatornarészre már világos lett, hogy mi okozta a fényt. A falba egy fényesen világító doboz volt beékelődve. A falon, se egyéb helyen sérülés nem látszott, így nem volt magyarázata annak, hogy az miként került oda.

Aian jól gondolta, hogy nem fog tudni kibújni csak úgy belőle. Amikor próbálta letépni magáról, vagy átvágni nem igen adta meg magát a fémháló. Hihetetlenül rugalmas és ellenálló volt. így valóban néhány másodperc múlva következetett a becsapódás a raktár udvarára, ami le sem volt betonozva. Talán emiatt nem szenvedett túl komoly sérüléseket a fiú, na meg a páncéljának is. A várt porfelhő jelentkezett és annak jótékony takarásában Aian bekapcsolta az álcázást. Az ellenség pedig néhány pillanat múlva meg is érkezett, landoltak a fiú közelében kör alakban, bekerítve őt, nehogy bármerre is szökhessen.

by **Sarah** Hétf. 12 Nov. 2012, 14:47

Határozottan tudom, hogy merre kell menni, ez pedig eléggé jó, bár nem tudom, hogy mennyire is lehet messze a tárgy, de igazából kézenfekvő, hogy nem lehet valami hatalmas távolságra, mivel akkor nem érezném... És úgy tűnik, hogy fején találtam a szöget, mert egy kanyar után fény fogad, ami határozottan a fal egyik pontjából jön... Azt hiszem, hogy ez lesz az, igen, egyértelműen ez az amit keresünk. Közelebb lépdelek nyugodtan, majd alaposabban szemügyre veszem, nincsenek a falon sérülések..
- Hogy kerülhetett ez ide? - Teszem fel tulajdonképpen magamnak ezt a költői kérdést, úgysem tudja rá senki sem a választ, a lényeg , hogy megpróbálom valahogy finoman kivenni a falból, bár még mielőtt próbálkoznék ilyesmivel, megvizsgálom, hogy vannak-e a falban direkt ujjaknak kialakított rések, mélyedések, amikbe benyúlva esetleg biztosabb fogást tudnék találni rajta, vagy legalább egy kis bemélyedés a láda körül... Ha nincs, akkor nem tudom megfogni és magamnak kell onnan kiszednem, ehhez pedig igazából úgy vélem, hogy megvan a megfelelő eszközöm is, lézer... Szóval ha más nem, megpróbálom azzal kiszedni a falból, nagyon óvatosan, precíziós munkával kicsit meglazítani, avagy megritkítani a körülötte lévő falat, és aztán megpróbálni ugyan úgy kiszedni. Nem akarok véletlenül sem kárt tenni benne.

by **Ammon Einarson** Csüt. 15 Nov. 2012, 16:32

Igen, sajnos nem sikerült se letépnem se kiszabadulnom a háló fogásából így a földbe csapódáskor a felvert por takarásában kapcsoltam be álcázóm. De nem tudom, hogy sikerült-e megtévesztenem őket. Bár én láthatatlan vagyok a háló rajtam nem az s az üldözőim is körbe álltak engem. Nem kockáztathatok, hogy most mi is a helyzet így egy utat látok a menekülésre. És az pedig át a negatív zónába. De gyorsnak kell lennem..
A kaput magam alatt próbálom meg megnyitni, hogy át essek azon s még mielőtt még követhetnének üldözőim bezárom azt magam után. A kaput megpróbálom úgy nyitni, hogy közel legyek a kastélyhoz de ne közvetlenül annál. Nem akarok a kastélyba menni vagy időzni bármivel is ott de egy biztonságosabb pontnak tekintem annak a közeli területeit. Biztosra veszem, hogy ott kisebb az esélye annak, hogy valamiféle szörnyeteg rám támadjon míg én a hálóban vagyok ha egyáltalán azok vannak még. Ki tudja. De ahogy átértem s sikerült még bezárnom a kaput mielőtt még követhettek volna akkor nekiállok és megpróbálom lehámozni magamról a hálót. A zéró gravitáció csak segíthet itt, remélem legalábbis. De az biztos segíteni fog, hogy nyugodtan, higgadtan kezdem meg megkeresni, hogy merre is van a kifelé belőle.

by **Thorhalla** Pént. 16 Nov. 2012, 18:46

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards és Zen Aian Khalil

Aian az egyetlen menekülési útvonalat választja, utat nyit magának a Negatív zónába. Egy villanással tűnt el az őt körülvevők elől, a biztonságos helyre.

James és Jack megérkeztek a tárgyhoz, hiába nézték mind a ketten nem találtak a falon semmilyen olyan helyet, ahol meg lehetett volna ragadni a tárgyat. Így James-nek nem maradt más lehetősége, mintsem az, hogy lézerrel körbevágja a tárgyat, vagy legalábbis a falat meglazítsa mellette. Ami pedig a hangok alapján igencsak sürgőssé kezdett válni, ugyanis a csatorna megremegett, ahogyan nem sokkal felettük valaki, vagy valami belelőtt igencsak nagy erővel a felszínbe.
- Azt hiszem szaporábban is dolgozhatnál pubi – szólalt meg Jack.
De nem lehetett annyira sietni, hiszen nem volt nyilvánvaló, hogy mekkora a doboz és vigyázni kellett arra, nehogy megsértse James, így egyelőre csak a fal egyik oldalára volt elég ideje, hogy azt meglazítsa a másik rész még hátravolt.

by **Sarah** Vas. 18 Nov. 2012, 16:13

Mivel ténylegesen nincs más lehetőség, így a doboz körül lévő fallal kezdek ügyködni, ami nem egyszerű eléggé sok figyelmet és türelmet is igényel, mert egy rossz mozdulat tönkre tehet bármit. Ez még nem nagy gond, mert idő kérdése csak, hogy normálisan készen legyek, viszont megremeg a csatorna, eléggé egyértelműen jelezve, hogy valaki fentről a türelmetlenebb módon próbál bejutni, eléggé kellemetlen, Jack pedig sürgetni kezd.
- Igyekszem-igyekszem... Mellesleg hogy akarunk visszajutni, ha ez megvan és... Mi az a pubi? - Most már kénytelen vagyok megkérdezni, közben pedig természetesen továbbra is a doboz kiszabadításán dolgozok, egy pillanatra sem állok meg, csak ha szükséges, de még próbálok is egy picit gyorsítani a tempón, mivel azt mondják, hogy az ember stressz helyzetben jobban tud teljesíteni, nos kíváncsi vagyok, hogy ez mennyire igaz, csak remélem, hogy nem teszem tönkre a dobozt, bár mondjuk nem tudni, hogy mennyire is lehet ellenálló, de azért nem szeretném kipróbálni, mert azzal csak növelem az esélyt arra, hogy ténylegesen elcseszek valamit, amit nagyon nem kéne.

by **Thorhalla** Hétf. 19 Nov. 2012, 10:32

Helyszín: New York, Új-Hala
Résztvevők: James Richards

- Mindegy – mondta a kérdésre. - Ha megvan, akkor Daniel visszateleportál minket. Legalább is ebben egyeztünk meg, hogy így jut vissza a csapat.
James folytatta azt, amit eddig is, de odafent is egy újabb rázkódás volt, aminek hála már újabb és újabb csatornadarabok estek le a két fiú közelébe és a fal is több helyen megrepedt. A tárgy valószínűleg ekkor már kijöhetett volna, mert a közelében is jelentkezett egy nagyobb repedés a rengésnek és James munkájának hála.
- Erre nincs időnk! – mordult fel Jack.
Ekkor odanyúlt a falban levő tárgyhoz, hogy megpróbálja kitépni a falból azt. Amint hozzáért fényesség vette körbe mindkettejüket, majd egy villanás után Tianban találták magukat.

by **Thorhalla** Hétf. 14 Okt. 2013, 12:01

2076. – Invázió
2076. május vége – Apokaliptika (az egykori Washington DC), Új-Hala
Résztvevők: Végrehajtó, Goblin, Őrző, Apokalipszis (Nagy Evolucionista) és Zsarnok

2076. május vége, alig két hét telt csak el azóta, hogy többen a Marson jártak és az ott levők elindították a Celestialok parancsára a Föld kiirtását. Máris százezrek, milliók estek áldozatul a lényeknek az egész bolygón, egyetlen fajt sem kíméltek, mindet egyformán irtották. Az első és legfontosabb az volt, hogy mindig fejlődtek, hihetetlen gyorsan, olyan szinten, hogy még a Nagy Evolucionista sem volt képes lépést tartani velük. Emiatt Apokalipszis a legjobbjait hívta össze Apokaliptikába, amelyik város a legrosszabbul állt, az egész város és a környéke egy hatalmas ultramodern metroplolisz lett, néhány régi építmény maradt csak meg. A legfontosabb kísérletek zajlottak itt, amiket valami oknál fogva nem lehetett odébb vinni innen – Tao-ra bízom, hogy miért – és amit nem lehetett hagyni elpusztulni. Az egykori Fehér-ház területére szorult a haderő, a katonák és harcosok tartották a frontot, de nehezen. Ezekre az állapotokra érkezett meg a csapat is Apokalipszis vezetésével. A lények minden irányból körbevették a helyet, több millió rajzott a városban. Mozdulni sem lehetett tőlü. Köztük megannyi ember nagyságú lény volt, de voltak repülő bogarak és rovarok is, mind-mind embernyi méretűek, vagy annál nagyobbak, és akkorák is a földön, amik legalább tizenöt-húsz méter magasra is felértek. A helynek pedig beavatkozás nélkül percei lehettek csak hátra.
New York (Új-Hala) - Page 4 OVOmf

Résztvevők: Nathaniel Orrin és Laura Orrin
Pókék az inváziónak hála tudtak Washington határába eljutni. Nat az itt levő titkos tervekért jött, amit itt őrzött Apokalipszis, nem tudta, hogy miket, csak annyit, hogy kell neki a kutatásaihoz. A város határában pedig a milliós sereg állta útjukat.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 14 Okt. 2013, 14:19

A Fehér-ház. Így nevezték annak idején. Mennyi szánalmas összecsapás helyszínét szolgáltatta ez a terület az emberek fantáziájában... Mégis, mikor valódi harcra kerül a sor, még csak részt sem vehetnek a küzdelemben.
Ez a hely már régóta nem azt képviseli, amit ők gondoltak, de számomra is hasonlóan fontos központtá vált. Az itt őrzött kísérleteim túl fontosak ahhoz, hogy hagyjam őket megsemmisülni, és túl komplexek ahhoz, hogy egyszerűen elszállítsam. Szerencsétlen fintora a sorsnak, hogy a horda útjába került ez a helyszín is, talán ha több időm van, megoldhattam volna, egy szállítható, nagy kapacitású energiatermelő eszközt építsek, ami képes fenntartani a kísérleteim biztonságos tárolásához szükséges szintet. De ez már nem fontos.
-Alattvalóim! - Hangomat megemelve fordulok legbelsőbb embereimhez. - Ez a harc ma itt a győzelmünkkel fog véget érni. Megparancsolom nektek, hogy oldalamon küzdve pusztítsátok el a hordát, ami megpróbál betörni ide. Végrehajtó. Milliónyi életet oltottál ki, mióta engem szolgálsz. Jobb kezemként igen nagy bizalmat szavaztam neked. Bizonyítsd, hogy méltó vagy erre, és növeld a halottak számát legjobb képességeid szerint! Őrző. Te még Végrehajtónál is közelebb kerültél hozzám, visszahoztalak a halálból, és olyan erőt adtam neked, ami méltóvá tett, hogy a lovasok közt elfoglald a neked szánt helyet. Tégy büszkévé, hogy jól választottam ki a társamat, végezz annyival, amennyivel nem szégyellsz! Zsarnok és Goblin. Testvéreim. Minden fegyvereim leghatékonyabbjai. Lovasaimként a birodalmam legfőbb hadurai vagytok. Egy hadúrnak pedig kötelességei vannak. Milliárdokkal végeztetek, hogy a neveitek mellett az én hatalmamat is hírül vigyétek. Pusztító szupernovákat, lángokat, anti-anyagot és feketelyukakat akarok látni a csatatéren! Holnapra további milliókkal nőjön meg ez a szám!
A harctér felé fordulok, és méretemet jó három méterrel növelem meg, hogy hangom még jobban bezengje a helyet.
-Halljátok Apokalipszis, A Nagy Evolucionista szavait! Ezen a napon valaki azt hitte, többet tud nálam! Azt hitte, erősebb nálam! Azt hitte, eltaposhat, mint egy férget! Megmutatom neki, mekkorát tévedett! PUSZTÍTSÁTOK EL MINDET!
Egy hatalmas erejű energiahullámot képzek, amit pusztító pengeként lövök a horda közeli részébe, ezzel levéve a terhet az ostrom alatt álló falak egy részéről.

by **Tyler** Szer. 16 Okt. 2013, 12:19

A város, a Fehér Ház- régebben - most cseppet sem illik a nevéhez, a falait, bogarak ostromolják, mindenféle fajtából és vér mindenhol. Idegesítő bogarak. Öltem már náluk erősebb fajokat is, ezek nem fognak megállítani. Nem fognak legyűrni minket, soha.
Apokalipszis máris a csatába veti magát, és nem hozhattok szégyent az Uramra. Zsarnokhoz fordulok.
-Fogadjunk, hogy én többet nyírok ki...-
Vérszomj tölt el, és vigyorra húzódik a szám. Nem maradhatok le a társam és a főnökeim mögött. Csettintek egyet és tűz kitöréseket hozok létre a fal előtt, égjenek szénné ezek a nyomorultak, aztán a megmaradtakra tűzgömböket hajítok, kiterjesztem a tűzoszlopokat, tűzfalat létrehozva. Bemelegítésnek megteszi...és a falakon lévő katonáink fellélegezhetnek kicsit, bár csöppet sem érdekel azoknak a gyenge nyomoroncoknak a sorsa. Majd mi visszaverjük őket, és megmutatjuk hol a helyük ezeknek a férgeknek.

by **Sarah** Szer. 16 Okt. 2013, 15:13

Idegenek... Sosem hittem volna, hogy féregszerű idegenek szánalmas támadásai fogják a legnehezebbé tenni a birodalom vezetését, de mégis eljött ez a nap, ráadásul a semmiből. Minden időmet felemészti az ellenlépések és a védelem felállítása, kiépítése, s meg is van a több éves uralkodói tapasztalatnak s urunk gondolkodásának átható ismeretének a gyümölcse, hiszen sikerül az invázió folyamatát lassítani, de nem eléggé, s ím, fény kíséretében érkezünk oda, hol a horda általi támadások már más erővel nem tartóztathatóak fel s verhetőek vissza, csupán a közrejátszásunkkal, ezúttal pedig a parancsosztás szerepe sem az enyém. Ahogyan a Nagy Evolucionista hozzánk szól, kihúzom magam, s mozdulatlanul hallgatom a beszédét, megadva minden tiszteletet ami szükséges, majd pedig egy szolid, kimért bólintás képében nyugtázom, hogy megértettem a feladatot s hogy minden erőmmel azon leszek, hogy bizonyítsam: a felém mutatott bizalom nem volt hiábavaló ennyi éven át. Többször is bizonyítottam már, de ez, ez s az elmúlt két hét a legdicsőbb alkalom az összes közül. A déli falak felé veszem az irányt, egy, vagy ha szükséges több nagyobb ugrással, s azok tetején megvetve a lábam, pár másodpercig megvetően nézek a férgekre, miközben magamhoz veszem a kozmikus energiákat, s kinyújtva a jobb kezemet, abból egy erős és széles sugarat kilőve tisztítom meg elsőként lent a terepet, hogy levegyek egy kevés megterhelést az ott ténykedő harcosainkról, majd pedig vegyesen az eget és a földet veszem ismételten célba ugyan ezen módszerrel, hogy irthassam az erről érkező ellenfeleket mind a levegőben, mind pedig a földön, emellett csak minimálisan koncentrálok arra, hogy szükséges esetben ellépjek és esetleg közelharcban átüssem egy ellenfél mellkasát, ha szükséges, de ha mindenki megfelelően végzi a dolgát kétlem, hogy közel fognak kerülni, erre támaszkodva pedig inkább koncentrálok a magam sugarára és a minél szélesebb és hatékonyabb pusztításra.

by **Reptile** Csüt. 17 Okt. 2013, 10:53

Nathaniel:
Invázió, két hete tart nagyjából, tökéletes időpont a számomra szükséges információk és technológiák, tervek megszerzésére, hogy talán végre valahára a testvériség népe is felvehesse az ütemet, avagy inkább a lépést Apokalipszisék génkezelt, nyomorult brancsával, vagy a Szörnyszülöttek népével, s biztonságban tudhatom valamennyire majd a népemet, igaz ez csak a technológia velejárója, ha egyszer sikerül majd feltárnom, amit biztosra veszek, hogy sikerülni fog, megfelelő képzettséggel és tudással rendelkezem, csupán idő kérdése az egész, ami jelen helyzetben nem biztos, hogy rendelkezésre áll, nem az invázió közepén, bár ezen lények felettébb érdekesnek tűnnek, ki is adtam a parancsot pár befogására, s meglepő módon ez hamar meg is hozta a gyümölcsét. Az új kísérleti alanyoknak hála egyenlőre le állítottam az emberem klónjain való kísérletezést, s át tértem rájuk, hogy gyenge pontokat kereshessek, amiből nincs sok, sőt, a számuk erősen közelít a nullához, bár főleg más okból, lehet rajtuk találni, de kiküszöbölik, egy idő után a lézeres vágóeszközökkel is nehéz volt felvágni az egyedeket, a mintagyűjtés, genetikai boncolgatás pedig kiváltképp nehéz volt s azóta sem sikerült megtalálnom azt a gént, amely az alkalmazkodást ennyire könnyűvé teszi, de ha egyszer megtalálom, megalkothatom a tökéletes fegyvert, talán egyetlen csapatnyi ember is elég lenne ahhoz, hogy az egész ellenséges branccsal és az invázióval is számolni lehessen, nem úgy mint a legutóbbi szerkezetemmel, ami addig volt jó, amíg először bevetésre nem került... A sikerhez meg kell találnom azt az egy apró gént, de még várat magára s most hirtelen fontosabb dolgom van mint egy szuperfegyveren való kísérletezés, méghozzá az, hogy megszerezzem azt, ami valószínűleg könnyítené a dolog folyamatát a tudásom kibővítésével. Elérjük végül Apokaliptika határait, végre! Itt aktiválom a magamhoz vett egyetlen felszerelésemet, az álcázó berendezést, majd pedig végignézek a hordán ami a város határában tolong. Nem valami kellemes, meg kéne őket kerülni, egy olyan helyen bejutni ahol kevesebben vannak és talán van egy szűk ösvény, ezt kezdem el keresni a tekintetemmel s ha nincs ilyen a láthatáron, akkor oldal irányba kezdek mozogni.

Laura:
Két hét, elég sok idő, főleg ha ennyire ólomcipőben vánszorog az, mert rengeteg dolog s intézendő van a testvériség népével kapcsolatban, főleg úgy, hogy férjem, míg a kísérleteivel volt elfoglalva, rám hagyta a vezetést. Meglehetősen irritáló s időigényes munka, de volt már hozzá szerencsém más alkalmakkor, mégiscsak királynő vagyok, de ilyen mértékben még nem volt olyan, hogy ennyire megosztottan kellett figyelnem mindenre s igazgatnom, hogy mi hogyan legyen. Most, hogy ott kellett hagyni a népet, s segíteni a férjemnek, a legmegbízhatóbb emberemet hagytam hátra, hogy intézkedjen amíg távol vagyok. Ezt szívesebben kifejteném még, de ez is elég, s nem kell még mellé szerintem megemlítenem, hogy a gyerekekkel is foglalkozni kellett, így lényegében minden nap bőven kimerítőnek bizonyult, s stresszesnek. Amit pedig most csinálunk az életveszélyes, de ez a helyzet megkívánja ezeket a lépéseket, s talán megoldáshoz juttathat minket, majd kiderül, most viszont szembe kell néznünk egy rajjal, egy hatalmas rajjal ami az utunkban áll, nekem pedig ötletem sincs azzal kapcsolatban, hogy ebben a helyzetben mi lenne a megfelelő lépés, így jobb híján követem a férjemet csendben, s szemel tartom az ellenséges létformákat.

by **Night** Csüt. 17 Okt. 2013, 22:57

Mikor megérkezünk a helyszínre láthatom csak meg mennyire súlyos is a helyzet. A férjem lelkesítő beszédet tart és én pedig csak úgy magamba iszom a szavait. Szeretem az én Nagy Evolucionistámat és megteszek mindent annak érdekében, hogy megvédjem a párom munkáját.
- Számíthatsz rám.
Mondom, majd a fal széléhhez lépek, és a könyvet kitárva az ég felé fordítom, hogy az emberi szúnyogokat beszippantsam. Legalábbis annyit amennyit csak tudok, amulett, hogy képes legyek a zsebdimenziót is irányítani.
A rovarokat akik a könyvbe kerültek, a kínzások és halálok fejezetébe küldtem. Ahol középkori és modern fegyverektől haltak szörnyű halált mind akik bekerültek. Voltak akik kalodába szorultak és a fejüket vágták le, másokat derékba törtek, megint másokat lézerrel szabdaltak kis cafatokra. A haláluk igaz gyors volt, de legalább szórakoztató. A könyvből csak a halálhörgések zaja szűrődik ki, és mikor másodpercekkel később, már minden bekerült személy meghalt, újra kinyitom a könyvet és kilököm a hullákat a seregre, akárcsak egy véres felhőt.
- Ezt nektek.
Mondom, majd mikor kiürült a hulláktól a zsebdimenzió, akkor a könyvet újra az égre emelem, hogy egy újabb csapat rovart küldjek a halál fejezetébe.

by **Thorhalla** Kedd 22 Okt. 2013, 09:31

2076. május vége – Apokaliptika (az egykori Washington DC), Új-Hala
Résztvevők: Végrehajtó, Goblin, Őrző, Apokalipszis (Nagy Evolucionista), Zsarnok, Nathaniel Orrin és Laura Orrin

Apokalipszis megtartotta a beszédét, amivel az embereit ösztökélheti, a legtöbb embere lézerfegyverekkel, vagy éppen a képességeivel támadta a közeledőket. Eközben az uruk megnőtt jó három méterrel, azaz közel öt méteres volt. A támadásának hála a falról leesett minden ellenség és visszazuhantak jellemzően holtan a többiek közé.
Zsarnok kifejezéstelen arccal nézett Goblinra a másik lovas szavai után.
- Az efféle játékos hozzáállás megengedhetetlen – mondta érzelemmentes hangon. – Nem érdekelnek az efféle versenyek, semmilyen logikus alapjai nincsenek.
Zsarnok ezzel a levegőbe emelkedett az összes lénynél magasabbra és figyelni kezdte a lényeket, illetve azt, hogy azok miként reagálnak a támadásokra. Ő maga azonban még nem támadott.
A falakon nem gyenge idegroncsok voltak, hanem Apokalipszis által létrehozott faj, aminek minden egyede tökéletes volt, Új-Hala-n szabad polgár csak a Homruul Aeternus fajból kerültek ki, akik olyanok voltak lényegében, mint a két lovas, csak nem ennyire felturbózott erőkkel. És minden egyes ilyen lénynek a halála hatalmas károkat okozott. A tökéletesség, az evolúció csúcsa nem hullhatott el csak úgy.
Goblin végül nekiállt a támadásoknak, a bátya már jellemzően megoldotta eddig a kérdést a falaknál, így ő némileg kijjebb támadott. A tűzfal megjelent és a legmegdöbbentőbb az volt, hogy ahogyan a gömbök és a tűzfalak is megjelentek a rovarok elfordultak a faltól és a tűzoszlopokba kezdtek belemászni. Öngyilkosságok követtek el lényegében, Apokalipszis jött csak rá, hogy miért, percek kérdése volt és a kozmikus tűzhöz alkalmazkodnak és ettől kezdve Goblin haszontalan a csatatéren. Ha felnézett az égre észrevehette, hogy Zsarnok is erre a következtetésre jutott, éppen ezért nem is támadott még.
Végrehajtó megérkezik az ellenkező oldalra a falakhoz és beleveti magát a csatába és gyors módszert választott, hogy azzal öli az ellenséget, a bogarak felrobbantak előtte, ahogyan a kozmikus erők elérték őket, pillantok teltek el csupán és hatalmas félkör alakban már csak tetemek voltak a férfi előtt. A bogarak néhány pillanatra megtorpantak ugyan, majd ismét, egyszerre egy „emberként” vetették rá magukat a Végrehajtóra.
Őrző a könyvet választotta, a levegőből megannyi lény került a könyvbe a megfelelő fejezetbe. Azonban valami feltűnt neki, azok, akiket kínozni kezdett, hihetetlen gyorsasággal alkalmazkodtak, ahogyan kiszórta a tetemeket a földre, több bogár még életben volt, a bőrük és páncélzatuk megerősödve azon a részen, ahol a kínzások érték őket. Ezek a jegyek pedig szépen lassan kezdtek minden kint levő bogáron megjelenni, azokon is, amiket ekkor szippantott a könyvbe.

A távolban levő Orrin testvérpár látja a fellobbanó tüzeket, ahogyan azt is, hogy belevetik magukat a lények, Nat tudja, hogy miért, alkalmazkodnak. Az égen magasban Zsarnok volt kivehető, aki egyelőre csak a megszokott ridegséggel mérte fel az ellenségeket, és kimért volt, nem támadott.
Úgy tűnt, hogy az álcázók alatt levő testvéreket nem vették észre a bogarak. A távolban még a hatalmas méretű Apokalipszis is kivehető volt, ahogyan ő maga is beszállt a harcokba. Arrafelé már rettentően sok tetem feküdt, de az legalább még légvonalban három-négy kilométerre volt a párostól, addig pedig mindenhol bogarak voltak, az épületek tetején, az utcákon, illetve a szabadban is, a parkokban. A levegőből kezdtek csak eltűnni, az eltűnés módja szerint Őrzőnek hála.

by **Night** Csüt. 24 Okt. 2013, 11:23

~ Az eszem megáll, ezek a bogarak szívósabbak, mint gondoltam volna. Csak még erősebbek lettek a kínzásoktól és a páncéljuk is egyre jobb lesz, na várjatok csak. Ebben a fejezetben garantáltan meg fogtok dögleni.
Mondom magamban és a beszippantott teremtményeket, egy új fejezetbe küldtem, melynek a címe: "Aszalt bogár leszel" Akik bekerültek a könyvbe, azokból hihetetlen gyorsasággal tűnt el minden csepp nedvesség a szervezetükből és végül összeaszalódott hullákként estek mind a földre, mikor megbizonyosodtam róla, hogy mind megdöglött, (amelyik nem halt meg ettől sem azt lézerrel szabdaltam apró cafatokba, még az előző fejezet maradványaként) Végül pedig kidobtam az összes hullát a seregre.
- Nesze nektek aszalt bogár.
Mondom, majd ismét az ég felé emelem a könyvet, (jó szorosan tartva) hogy újabb adag repülő bogarat szippantsak be.

by **Sarah** Pént. 25 Okt. 2013, 13:48

Elégedetten nézek végig az előttem elterülő pusztulás nyomain, ahogyan félkörben csak égett cafatok maradtak az ellenségből, s hogy eredményként még meg is torpantak, érzékelvén a veszélyt attól függetlenül, hogy agyatlan férgek. Mámorító érzés ismét így harcba vetni magam, s pontosan ezért, ahogyan a lények ismét megindulnak, egyszerűen megroppantom a nyakam, majd pedig a koncentrációmat a bőröm megszilárdítására helyezem, s így vetem bele nemes egyszerűséggel magamat az ellenséges hordába, érkezésemet megfűszerezve egy szimpla dobbantással, majd pedig egy teljes erőből kovácsolt tapssal, hogy a közelben lévők már csak a lökéshullámtól hátra essenek. Innentől kezdve lényegében nyitott tenyérrel küzdök, nemes egyszerűséggel minden ütésemmel egyszerűen azon vagyok, hogy a lehető legtöbb módon kettéhasítsam az ellenfeleimet, válogatás nélkül, s így törjem át az utamat a csatamezőn amíg el nem érek egy nagyobb lényig, melyet megragadva azzal folytatom tovább ugyan így a mészárlást, úgy használva mint egy élő légycsapót, egyszerűen a tömeget csapdosom vele minden irányba s néha söprő mozdulatokat végzek, hogy szélesebb körben ki tudjam terjeszteni a pusztítást vele, amint pedig ez már használhatatlanná vált, egyszerűen áttérek ugyan így egy következőhöz, amíg pedig megfelelően kemény a bőröm, addig kétlem, hogy bármilyen módon ártani tudnának nekem, akármekkora tömegben is legyenek, ha pedig mégis, akkor taktikai visszavonulással és regenerációval megoldható, addig viszont élvezem a harcot, olyan harcot amilyenben már rég nem volt részem, ami inkább egyoldalú tömegmészárlás.

by **Tyler** Szomb. 26 Okt. 2013, 09:53

Zsarnok nem igazán veszi a célzást, vagy nem hajlandó részt venni a versenyben. Nem is baj, sótlan egy alak. A tűzfalat és tűzgömböket létrehozom, de ezek az undorító alja bogarak egyszerűen mindenhonnan belemásznak és öngyilkos módra nekimennek. Ezek nem normálisak....várjunk csak.....
Egy intéssel megszüntettem a tűzet a csatatéren, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt, de nagyon nem tetszett a dolog, hogy ezek simán belemásznak a tűzbe. Remélhetőleg még időben megakadályoztam azt, hogy alkalmazkodjanak a tüzemhez. Túlságosan is gyorsan alkalmazkodnak ezek a valamik, még lehet, hogy így harcképtelenné tettek. Nos egy módon deríthetem ki, egy jókora tűzgömböt hajítok a legközelebb lévő bogárcsoportra és kíváncsian várom az eredményt. Vajon megsülnek-e ezek a mocskok vagy sem?
Ha nem akkor nehézkessé válik a harcban való részvételem, de remélhetőleg még tudok tenni valamit ezek ellen a nyomorult férgek ellen.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 28 Okt. 2013, 11:36

Az alattvalóim megkezdik a harcot, és egyelőre hatékonyan szedik áldozataikat, de tudom jól, hogy az ellenség alkalmazkodni fog.
-Erőtök legpusztítóbb formáival csapjatok le rájuk, ne hagyjatok időt nekik alkalmazkodni! Ne fogjátok vissza magatokat! Szabadítsátok el a pusztítást!
Dimenzión kívüli erőforrásaimból merítve méretemet tovább növelem, immáron meghaladva a húsz métert, és közben átlépek a falakon. Külsőmet átalakítva talpam helyére halálos pengéket formálok, kezeimből pedig gigászi kalapácsot és bárdot képzek. Testem többi részét milliónyi tüskével teszem halálossá. Miközben természetfeletti erőmet szupersebességemmel kombinálva kezdem felaprítani, kilapítani vagy éppen felnyársalni ellenségeimet, szememből kozmikus sugarakkal égetem fel az eget, hogy a repülő rovarok megsemmisülve zuhanjanak a tömegbe. Igyekszem minél több, különböző típusú pusztítást használni, hogy ne tudjanak egyidejűleg alkalmazkodni mindenhez, megzavarodjanak. Ha még marad kihasználatlan potenciámból, és úgy látom, hogy a védelem valahol veszélyben van, akkor áthatolhatatlan erőtérrel gátolom meg a támadók betörését, bár kétlem, hogy most közel kerülhetnének a falakhoz.
~Zsarnok, ha kiismerted őket, és készen állsz, hatékony pusztítást várok tőled. Nem hagyhatjuk, hogy mindenhez alkalmazkodva haszontalanná tegyék erőinket.~

by **Reptile** Hétf. 28 Okt. 2013, 16:40

Ahogyan utat keresek a tömegben feltűnik, hogy a távolban tűz lobban fel, s nem nehéz felfedezni Zsarnokot az egész tömeg felett, plusz magát Apokalipszist is.
~ Ez megnehezíti a dolgokat, de logikus volt, hogy egy fontos kísérleti telepet nem fognak hagyni elesni. mindenesetre is továbbra is van 33% esély rá, hogy sikerrel járunk, csupán távol kell maradnunk mindentől és mindenkitől, viszonylag távol.... Valamint tűz lehúzva. ~ Annak a ténye, hogy a lények ilyen tömegesen vetik bele magukat eléggé egyértelművé teszi, hogy valószínűleg ennek már késő, nos, talán nem, ha Goblin eléggé gyorsan kapcsol akkor hasznos lehet még, de a lovasok ezen tagja nem egészen az eszéről híres, végül is a tűzhöz különösebb tudás nem is kell, főleg nem olyan tűzhöz amit ő képes generálni. Zsarnoknak sem lenne szüksége különösebben gondolkodásra, mégis megteszi, az pedig számomra rejtély valamilyen szinten, hogy miért van ekkora különbség a kettő között, talán személyiségi eltérés, de vajon van rendesen személyiségük, vagy csak azt hiszik, de valójából programozva vannak? Hmm, kérdések kérdések hátán, olyan kérdések melyekre talán válaszra lelhetek ha rá tudom tenni a kezeimet az itt lévő kísérletek egyedeire, vagyis inkább magára az információra amit itt tárolnak. Igaz elsődleges célom továbbra is olyat alkotni, amellyel legalább a mutánsok részére megoldhatóbbá válik a krízis, utána jöhet a technika ezen részének boncolása, majd ha ismét oda jutunk, hogy a fajok közötti háborúról beszélünk. Amint találok megfelelő helyet, ahol úgy néz ki, hogy haladásra leszünk képesek, nos, egyértelműen arra indulok, amennyiben ilyen nincs, úgy továbbra is a kerülés lehetősége marad megfelelő helyet kutatva, talán hozni kellett volna valamit ami repülésre alkalmas, de a kibocsájtott energia és a zajok miatt amit generál túlzottan kockázatos lett volna, egyszerűen bemértek volna azok alapján, ha nem az idegenek, akkor Apokalipszisék.

A távolban tűz gyúl, nem is akármilyen, olyan ez, ami egyértelművé teszi, hogy Apokalipszisnek valószínűleg minden embere itt van, nos, minden olyan embere, akik nagyobb hatalommal rendelkeznek. Eléggé tanácstalanul nézek a helyzetre, mind az előttünk elterülő rovar hordára, mind pedig a régebb óta ismert ellenségeinkre.
- Mi legyen? - Kérdem halkan

~ Bízd rám, pontosan tudom, hogy meddig hat az álcázó, találunk egy utat közöttük, vagy a hordával haladunk, de mindenképpen hamarabb kell eljutnunk a laborokig, mint ahogyan ezek elpusztulnak, különben nem fogunk tudni bejutni. Kövess!. ~

Nat gondolataira némán bólintok, majd pedig követem.

by **Thorhalla** Szomb. 02 Nov. 2013, 21:03

2076. május vége – Apokaliptika (az egykori Washington DC), Új-Hala
Résztvevők: Végrehajtó, Goblin, Őrző, Apokalipszis (Nagy Evolucionista), Zsarnok, Nathaniel Orrin és Laura Orrin

A harc itt is tovább folytatódott, Őrző könyvében további bogarak tűntek el, hogy halálukat leljék, meglehetősen gyorsan haltak és emiatt nem igen volt arra lehetőségük, hogy alkalmazkodjanak, noha így is sikerült némileg alkalmazkodniuk hozzá főleg a vége felé, de egyelőre még igencsak hatásosnak bizonyult a módszer.
A hely másik felén Végrehajtó közvetlen közelről pusztította a lényeket, a bőre kellően ellenálló volt ahhoz, hogy csak minimális sérüléseket szenvedett el ennek hála, de a férfi ügyelt arra, hogy minden támadása halált osszon, így ennek hála mindezt megtudta tenni. A következő pillanatban egy hatalmas legalább öt méteres és három méter széles lény érkezett meg egy nagy ugrással, aminek hála a föld is megremegett és behorpadt.
Goblin egy újabb tűzlabdát vágott a tömegbe, összesen azaz egy lény halt bele, amelyiket eltalálta, a többi, ami közel volt csak súlyosabb égési sebeket szenvedett, a többi még ennyit sem, és nekiugrottak a lovasnak.
A Nagy Evolucionista bíztatására többen kezdtek a fegyverek mellett a saját képességeikhez nyúlni és úgy ki-ki támadnak a falról, mélyebbre, hogy nagyobb kárt okozzanak, mindannyian igyekeznek és halálra mennek, nehogy alkalmazkodni tudjanak. Ezzel egy időben Zsarnok is válaszol.
~ Amíg nem alkalmazkodnak mindenhez, addig nem lenne logikus. Addig ti kellően lecsökkentitek a számukat és egyetlen eltörlő csapással intézem el őket a végén ~ válaszolta Zsarnok érzelemmentes hangon a bátyjának. ~
Apokalipszis megnövesztette magát és támadott a képességeit használva és hatalmas pusztítást végzett a képességeivel és egy nagy részen üres halott pusztaság maradt utána egy tölcsér alakban, aminek a végén ő állt. A lények nála megtorpannak és néhány pillanatra nem mernek tovább menni Apokalipszis felé.

A város szélén Pók és Laura, ahogyan a férfi gondolkodik Zsarnok lehet az, aki saját maga és nem kellett agymosni, ő még pontosan ismerte annak idején Tyranis-t, akiből lett ez a klón a nő is teljesen rideg és távolságtartó volt, mint egy élő számítógép, valószínűleg a klón, Zsarnok is pontosan ilyen, így belátta, hogy ez a legjobb lehetőség és nem kellett megtenni. Goblin pedig telesen más kérdés volt, amikor Magneto köröztette már akkor is egy idióta volt.
A páros továbbra is látta azt a pusztítást, ami zajlott odabent a városban – Végrehajtó oldalát nem – de a többit igen. Végül pedig úgy döntöttek, hogy indulnak. Pók indult előre és királynője követte, egyelőre könnyedén tudtak haladni, csak ketten voltak, álcázva és nem jelentettek láthatóan veszélyt, így három sarkot tudnak megtenni, kerülgetve a lényeket. Itt érnek egy hármas elágazáshoz egy egykori útra. Ezen a részen annyira tele van a hely bogarakkal, hogy a földön nem igen lehetett tovább haladni.

by **Godlaw / Tao** Vas. 10 Nov. 2013, 17:04

A pusztításom után temérdeknyi hulla marad a csatatéren, és a lények is kezdik felismerni, hogy esélyeik csekélyek a létszámbeli fölényük ellenére. A falakat védő népem parancsomnak megfelelően veti bele magát a harcba, és kiválasztott katonáim is tengernyi betolakodóval végeznek... Kivéve Goblint. Az egyszerű tűzlabdákhoz és lángfalakhoz már alkalmazkodtak az támadók, de ennél többet várok el tőle.
~Goblin, képes vagy olyan szupernovát létrehozni, ami az egész bolygót hamuvá égeti, és azzal sértegetsz, hogy tűzgolyókkal hajigálod az ellenséget? Mutasd meg nekik az igazi forróságot, perzseld fel a földet és a levegőt, mintha a Nap felszínén járnának, égesd le szánalmas, porhanyós húsukat testükről, mielőtt dühbe gurulok, és közéjük hajítalak!~
A telepatikus üzenet közben odébbállok a kipusztított csatatérről, ezek a támadók már nem mernek közelíteni hozzám, így nekem kell újabb ellenfeleket keresnem. Elrugaszkodom a földtől, majd telekinetikus erőmet használva átrepülök a fal egy másik részéhez. A levegőben Húsz méteres testemet ismét átalakítom, egyik karomból fülsüketítően zúgó körfűrészt képzek, másikból kozmikus sugarat vető ágyút csinálok. A testemet borító tüskékkel vetem be magam a csatatérrel, ahogy becsapódom a levegőből, és folytatom a mészárlást, amit elkezdtem. Időről időre átalakítom végtagjaimat, ezzel változtatva a gyilkolás módját.
-Ez itt Apokalipszis földje! Lássátok erőmet, és féljetek, mint Istent félik a férgek! HALÁL A BETOLAKODÓKRA!

by **Sarah** Csüt. 14 Nov. 2013, 09:47

Amit csinálok, amit mind csinálunk, az eddig csupán egyoldalú mészárlás, pedig én csak nyitott tenyérrel csapkodok, precízen, ügyelve arra, hogy minden támadásom halálos egyen, legalább beleszeljen az ellenfélbe, vagy olyan helyen érje, ahol az ütés által keltett erő, ha nem is üti át a páncélt, de a létfontosságú szerveket roncsolja eléggé ahhoz, hogy halál legyen az eredmény, igaz ez egyenlőre nem áll fenn, hiszen könnyedén törnek fel az ütések alatt, de ha sokáig folytatom akkor ez valószínűleg hamarosan változni fog. Egy nagyobb vetődéssel érkezik meg hozzám egy több méteres példány, vetődve, a súlya alatt pedig megremeg a föld. Egy viszonylag elégedett, de lesajnáló mosolyt engedek meg magamnak, ahogyan egy pillanatig elidőzik a tekintetem a férgen, de végül összegyűjtöm minden erőmet és jómagam is dobbantok egyet a földön, aminek egy sokkalta erősebb rengést kell eredményeznie. Mindennek csupán annyi értelme van, hogy egy kevés időt nyerek vele magamnak, valószínűleg, nem biztos, hogy ez meg fogja zavarni, de ha mégis, akkor ugyan azt játszom el, amit korábban is megtettem már, összegyűjtve a kozmikus energiákat lövök a tenyeremből egy sugarat a több méteres példány felé, majd pedig onnan félkörben folytatva tovább próbálok meg elporlasztani ismét egy eléggé szép számot az ellenségből, mivel gyors mészárlás nem hiszem, hogy lesz idejük hozzá alkalmazkodni, még egyenlőre. Amennyiben nem zavarja meg és támadna... Egyszerűen megragadom és a fejével lefelé csapom a földhöz, hogy bezúzzam azt, majd pedig csapkodom vele a többit.

by Ajánlott tartalom