Re: Tian (Ígéret Földje)

by **Thorhalla** Hétf. 24 Szept. 2012, 14:31

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

Megnézve a tetemeket semmilyen sérülés nem volt rajtuk, a csontok robosztusabbak, mint az emberiek, valószínűleg sok fizikai munkát végeztek életükben. Mindannyian egyforma magasak voltak, mindenük tökéletesen megegyezett. A hideg miatt gyanítható volt, hogy nem itt haltak meg, mert akkor meg kellett volna, hogy ez látszódjon. A hidegnek tartósítania kellett volna őket, de ezek csak csontok voltak.
Végül is a páros a szemben levő barlangot választotta és arrafelé indult el. Egy ideig teljesen egyenesen mentek, majd megérezték, hogy az egész némileg lejteni kezdett. A falak még mindig érintetlenek voltak, de látszott, hogy nem természetes képződményről volt szó itt. A földön a hideg fagyott talaj miatt semmi sem látszott. Néhány perc séta kellett, amikor végül a folyosó kiszélesedett és egy hatalmas csarnokba értek. A plafon nem látszott hirtelen, ahogyan a helység másik vége sem, de amit a fény bevilágított itt a már fémből volt a padló, a falakon díszek, szobrok és beugró vájatok, azokban koporsók. A két fiú egy hatalmas sírboltba ért.

by **Godlaw / Tao** Kedd 25 Szept. 2012, 11:45

A folyosón haladva azon gondolkodom, vajon mindig ennyire hideg volt-e itt. Talán korábban ez a hely is része volt Attilannak, és fűtött folyosók voltak ott, ahol most jeges vermek vannak. Ha viszont nem így van, akkor talán egyszerűen iderakták a holttestek maradványait. Ez elég különös lenne. Nem tűnik valószínűnek az sem, hogy lerágta volna valami a húst róluk, akkor a csontokon ennek nyoma lenne. Akármi is végzett velük, talán már sosem tudjuk meg, hogy miért kellett meghalniuk.
A folyosó végén óvatosabban mozgok, a kissé lejtős, jeges út nem éppen biztonságos, és akár csapdát is rejthet. Végül azonban biztonságban érünk be a terembe, ami egy kriptának bizonyul.
-Még mindig semmi - jegyzem meg, de igazából fogalmam sincs, hogy milyen messziről fogjuk érezni a tárgy jelenlétét, és az sem látszik, hogy mekkora ez a hely pontosan.
-Váljunk szét, haladjunk cikk-cakkban, egy koporsót se hagyjunk ki, mert hatalmas ez a hely, és bárhol lehet az a... Valami.
Meg is fogadva a tanácsomat elindulok jobbra a koporsók mellett, de ha látok beljebb is emelvényeket a távolban, azt is megközelítem kissé. Mivel más dolgom nincs, megnézegetem közben a szobrokat, díszeket, koporsókat, hátha találok valami árulkodó jelet, vagy valami érdekességet, amivel elfoglalom magam.

by **Steven** Pént. 28 Szept. 2012, 22:30

A csontokon nem látszanak sem vágások sem harapások se semmilyen sérülés. De pont emiatt lehet arra következtetni, hogy valószínűleg nem itt haltak meg, mivel akkor a hideg tartósította volna őket.
- Kétlem hogy itt haltak meg. Inkább ide hozták a maradványaikat. – Az viszont hogy miért már egy másik kérdés. Idővel talán az is megválaszolásra kerül.
- Egyetértek. – Válaszoltam Zyro-nak aztán követtem. A jelzésnél kicsit elmosolyodtam a Z betűn.
~ Vajon erre van valami szokás, hogy mindenki a kezdőbetűjével szokta megjelölni az utat?~ Gondolkodtam el rajta egy pillanatra, de nem túl sokáig. Jelenleg fontosabb dolgunk is van ennél. A járat amiben haladtunk egy idő után elkezdett süllyedni. Ez egyaránt volt biztató és aggodalomra okot adó tényező. Elvégre amit keresünk,akármi is az, komoly esély van arra hogy nem a felszínen tárolják, ugyan akkor nagyobb a túlélés esélye ha egy rengésnél csak néhány kő plusz valamennyi hó esik ránk, mint ha több tonna törmelék. Még is ez utóbbitól kevésbé tartottam mivel láthatóan nem természetes járatokban haladtunk, és ha eddig kibírták a természet erőit, akkor csak nem most fogják megadni magát. Végül egy hatalmas kriptában kötöttünk ki. Elég nagy volt ahhoz, hogy ne lássuk a túloldalát ami egy kicsit ismét kellemetlen érzéssel töltött el. Elvégre attól hogy a fényeink nem világítanak el odáig, ha van ott valaki az könnyen megláthat minket.
- De legalább már érthető hogy miért voltak ott azok a csontok. - Válaszoltam ismét Zyro-nak. Közben a padlót néztem meg ami ismét fémes felületű volt.
- Rendben. - Válaszoltam és elindultam Zyro-val ellentétes irányba az az balra. A koporsókat én is leellenőriztem, de engem sokkalta inkább a falakon a díszek kötöttek le. Az ilyen kriptákban általában szokás hogy a falakra egy történetet rajzolnak fel, ami elmesél valamit az itteni holtestekkel kapcsolatban. Nem biztos hogy itt is ez a helyzet, de talán kiderül belőle valami, pl hogy pontosan mit is keresünk. Közben gyakori időközönként hátra-hátra pillantottam, hogy lássam Zyro még nem-e tűnt el egy újabb lyukban vagy hasonlóban.

by **Thorhalla** Szomb. 29 Szept. 2012, 11:23

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

A páros elindult, hogy végignézze az egész helyet, egyik koporsó, vagy sírbolt sem volt felsértve, vagy megbontva. A csontok valószínűleg nem innen származtak. A beugrókban és a falakon írásjelek voltak, Zyro ha jobban megnézte őket, akkor még ismerősnek is találta azokat. Hasonlítottak a kree-re, de mégsem az volt, így nem is tudta elolvasni őket, de ebből már sejthette, hogy mit találtak itt. Ahogyan végül a páros elért a csarnok másik végébe végre megéreztek valamit. Nem innen jött a csarnokból, hanem tovább kellett menni még beljebb a város szívébe. Ugyanis haladt tovább az alagút, de ezúttal már nem földúton, hanem végig fém volt, a falak és a plafon is. a falakból előugró lámpák világítottak, így már a fényforrásra sem volt szükség. Illetve a folyosón végre már melegebb volt és nem az a fagyos hideg, mint eddig. Az egész folyosó itt olyan 100 méter lehetett és az egésznek a végén egy ajtó volt működő terminállal, ami többek között az ajtó nyitásáért is felelős volt.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 01 Okt. 2012, 10:42

A koporsók nem adnak támpontot, a falakon lévő írás valószínűleg az embertelenek írása, a kree-hez hasonló, de nyilván az évek során átalakult. Szóval Attilan rég volt lakosainak kriptája ez, nem tévedtünk. A terem másik végén aztán találkozom újra Daniellel, és végignézek a folyosón.
-Én már érzek valamit. De rossz előérzetem is van, ezek a folyosók... Nem kéne, hogy világítsanak ezek a lámpák, és fűtik a helyiséget. Ez a hely egyáltalán nem elhagyatott. Valaki él itt, és csak remélhetjük, hogy barátságosak lesznek. Légy nagyon óvatos, légy résen, és tartsd nyitva a szemed.
A fénygömböt elteszem, most már nincsen rá szükség, a kampót viszont kezemben tartom, nem a legjobb fegyver, de jelenleg nincs sok választási lehetőség A panel felé haladva óvatosan teszek meg minden lépést, attól tartok, itt csapdák lehetnek elhelyezve az illetéktelen betolakodók ellen. A falakat és a padlót vizsgálom, és megnézem, nincsenek-e nyomok a fémpadlón összegyűlt porban. Ha gond nélkül elérünk a panelig, megnézem, mit tudok vele kezdeni, és hallgatózom, hátha van mozgás az ajtó másik oldalán.

by **Steven** Csüt. 04 Okt. 2012, 21:04

Bár a falon lévő díszek és írásjeleket nagyon érdekeseknek tartottam, semmit sem értettem belőlük. Sajnálatos módon nem ismertem a nyelvet amin íródtak, és felismerni sem tudtam semmilyen képet rajta, ami segíthetett volna a keresett tárgy azonosításában. A sírok viszont sértetlenek voltak, amiket jobbnak láttam úgy is hagyni. Jobb nem megbolygatni a holtakat. A csarnok végén végül egy folyosón keresztül vezetett tovább az utunk, de most már legalább tudtuk, hogy jó irányba haladunk, mivel mindketten megéreztünk valamit.
- Mr. Hamilton megemlített egy Embertelent is. - Jegyeztem meg Zyro-nak a nem mellékes információt, tekintve hogy erősen valószínű hogy találkozni is fogunk vele. A pengémet én is szertefoszlattam, de folyamatosan figyeltem hátra felé nehogy hátba támadjanak minket.
- Az hogy a lámpák maguktól bekapcsolódtak, jelentheti azt is hogy egy érzékelő jelezhette az ittlévőknek azt hogy idegenek jöttek be? – Kérdeztem Zyro-tól ugyan is jobban otthon volt az ilyen helyzetekben mint én. Amíg egy ajtó el nem állta az utunkat, én folyamatosan Zyro mögött haladtam. Így volt ez rendjén, ő ellenőrizte hogy előttünk vannak-e csapdák, én pedig hogy valaki a hátunk mögött nem-e akar csapdába csalni minket. Amennyiben elértünk a konzolig figyelmesen néztem, ahogy Zyro próbája kinyitni az ajtót, ki tudja talán nekem is használnom kellesz egyszer egy ilyet.
- Ha gondolod a pengém kipróbálhatjuk rajta. – Ajánlottam fel a lehetőséget, amennyiben hosszabb idő után sem tudta kinyitni az ajtót.

by **Thorhalla** Pént. 05 Okt. 2012, 11:11

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

A páros minden nehézség nélkül elérkezett az ajtóhoz. Itt sem látszott semmilyen nyom továbbra sem, még por sem. Ennek hiányában lábnyomok és ehhez hasonlók sem. A fal valószínűleg elég vastag lehetett, mivel a másik oldalról semmilyen zajt nem lehetett hallani. Zyro megnézte a panelt, de egyelőre azokat sem tudta elolvasni, ami rajta volt, és a megszokottakhoz híven a mesterséges intelligencia, vagy a számítógép sem felelt arra, hogy ő itt van és képes beszélni a gépek nyelvén is. Mivel mindez sikertelennek bizonyult Daniel jött és próbálkozott, hogy a képességével nyissa ki az ajtót. A pengét végighúzta a panelen várva arra, hogy valami történjék, vagyis az energia megfeleződjön, de erre sem történt semmi. Csak egyvalami, az eddigi sárga fények helyett a lámpák átváltottak vörösbe és a riasztó is megszólalt.

by **Godlaw / Tao** Pént. 05 Okt. 2012, 11:54

-A fények valószínűleg automatikusak, bárki számára felkapcsolódnak - válaszolom Danielnek. A panelhez fordulok, mert más lehetőséget nem találtam, sem nyomot, ami elgondolkodtatóba ejthetne. Az érthetetlen szöveget nézegetem egy ideig, de nem tudok kapcsolatba lépni a számítógéppel a képességem ellenére, mesterséges intelligencia sem kapcsolódik be, úgy tűnik, ide tényleg csak emberteleneket engednek be, és csak akkor, ha jó helyen járnak.
Félreállok, hogy Daniel megpróbálkozzon a maga módszerével, majd megszólal a riasztó.
-Hoppá - jegyzem meg kissé cinikusan, teszek két lépést hátra az ajtótól.
Nézzük a lehetőségeinket: vagy örömmel fogadnak minket, és ennek eredményeképpen megengedeik, hogy elvigyük az alkatrészt, amiért jöttünk, vagy most ránk küldik a teljes biztonsági szolgálatot, és kérdés nélkül kivégeznek minket. A második opció eléggé rontja az összesített túlélési esélyeinket.
-Futás! - Szólok Danielnek, és elindulok visszafelé a folyosón, egészen az elágazásig meg sem állok, és remélem, hogy gond nélkül érünk el addig, mielőtt megérkezne bárki is. Akkor van persze gond, ha pont belefutunk az őrségbe, ha erre utaló zajokat hallok, akkor félúton, a kriptában keresünk majd búvóhelyet... Vagy megharcolunk, amire nem szívesen kerítenék sort.

by **Steven** Vas. 07 Okt. 2012, 23:22

- Értem. – Válaszoltam egyszerűen Zyro-nak, bár a válasza nem zárta ki azt ami miatt aggódtam egy kicsit. Mindenesetre ezen most fölösleges volt agyalni, mert ha nem jutunk át az ajtón, akkor teljesen mindegy hogy látják-e hogy itt vagyunk, vagy sem. A konzollal végül Zyro nem boldogul így hát rajtam volt a sor. Megidéztem a pengémet és végig is hasítottam rajta, de semmi nem történt. Illetve ez nem igaz. Igen is történt valami. Valami rossz. Úgy tűnt sikerült bekapcsolnom valamilyen riasztót.
- Hmm.. Nem tetszett neki. – Jegyeztem meg miközben én is hátrálni kezdtem, majd mikor Zyro elkiáltotta magát, akkor én is neki iramodtam. A folyosó ahol voltunk tényleg nem számított a legelőnyösebb helyszínek közé. Túl könnyedén sarokba szoríthattak volna minket. Ha sikerül eljutnunk a kriptába, ott a fal mentén futok tovább Zyro után, ha esetleg mögöttünk jönnének, akkor ne tudjanak azonnal hátba támadni.

by **Thorhalla** Hétf. 08 Okt. 2012, 13:17

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

A páros menekülni próbált és elfutni abba az irányba, amerről érkeztek. Azonban néhány lépés után rá kellett jönni, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Ahol a kriptából a folyosóra értek egy fémajtó csapódott le és elzárta a menekülési útvonalat. A páros csapdába esett. Néhány pillanatig semmi sem történt, majd az ajtó, amelyiken eddig be akartak jutni kinyílt. Valaki a másik oldalról aktiválta, ha arra néztek, akkor négy darab teljesen egyforma külsejű és egyforma ruhában levő alakot pillanthattak meg.
Tian (Ígéret Földje) - Page 2 1066236-alpha_primitives

Tian (Ígéret Földje) - Page 2 1066236-alpha_primitives

Első ránézésre nem tűntek túl értelmesnek, intelligencia jele nem igen volt látható rajtuk. Közelebb léptek a pároshoz be a folyosóra, de ott megálltak. Mögöttük az ajtóban egy fiatal lányt pillanthattak meg.
- Kik maguk és mit keresnek itt? – kérdezte.
Tian (Ígéret Földje) - Page 2 128094-84089-marista

Tian (Ígéret Földje) - Page 2 128094-84089-marista

by **Godlaw / Tao** Hétf. 08 Okt. 2012, 14:23

A menekülés nem járt sikerrel, az ajtó elzárja az utunkat, ami viszont két dolgot jelenthet. Vagy csapdában vagyunk, és mindjárt valami mérgesgáz vagy altató áramlik be, aztán majd egy cellában ébredünk - jó esetben. Vagy mivel lezárták a mgöttünk lévő utat, mégis ki fog nyílni az előttünk lévő ajtó, de nem fogunk örülni annak, amit ott találunk.
-Készülj!
Az utóbbi eshetőség válik be, reflexből magam elé kapom a kampót, mint egyetlen fegyveremet, és felkészülök a harcra. A négy, látszólag állati intelligenciával sem rendelkező alak bejön, szinte betámolyog, én meg várom, hogy elkezdődjön a dolog.
De aztán feltűnik egy fiatal, csinos lány, a haja kuszán áll, mintha össze-vissza nyírták volna, vagy talán megégett. Embertelen, ez biztos, más nem is találhatott erre a helyre.
Majdnem elkezdem mondani a nevemet, mikor rájövök, hogy az itteni énem nem lesz a bejutásunk kulcsa.
-Békével jöttünk... Időutazók vagyunk, és egy alkatrészt keresünk, amivel megakadályozhatjuk, hogy... Ilyenné váljon a jövőnk. Itt van valahol a tárgy, amit keresünk.
Oké, ez nem a legjobb válasz volt, lehet, hogy jobb, ha hallgatok, és innentől Danielnak adom át a szót, aki nem tömeggyilkos, hanem valamiféle hős ebben a világban. Akár a nevét is elmondhatja például.

by **Steven** Csüt. 11 Okt. 2012, 21:40

Elég rövid időn belül megakadtunk, mikor is a kripta bejárata lezárult előttünk, mögöttünk pedig a korábban zárt ajtó végül kinyílt.
- Legalább sikerült kinyitni. – Jegyeztem meg alig halhatóan, miközben védekező állásba álltam és pengémet harcra kész emeltem. Az ellenfelek inkább tűntek fejlett állatoknak mint sem intelligens élőlényeknek, bár amióta az emberek világában élek, egyre többször gondoltam arra hogy egyes emberek jóval az állatok értelmi szintje alatt vannak. Végül mikor egy hölgy jelenik meg köztük, jogos kérdést feltéve, lejjebb eresztem a kezemet.
- Jó ötlet volt elmondani? – Tettem fel a kérdést halkan Zyro-nak majd aztán a nő felé fordultam.
- Elnézést hölgyem amiért hívatlanul érkeztünk az önök földjére. A nevem Daniel Hamilton és mint ahogy a társam már említette, egy rendkívül fontos küldetés keretein belül érkeztünk az önök földjére. – Válaszoltam a nőnek. Azon egy kicsit elgondolkodtam hogy vajon jó ötlet volt-e a nevemet elmondani, elvégre ha jóban lennének Mr. Hamiltonnal, akkor nem lett volna ránk szüksége hogy megszerezze ezt a tárgyat, valamint akkor nem örültként jellemezte volna az itt élő embertelent.

by **Thorhalla** Pént. 12 Okt. 2012, 11:55

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

A lány kezei ökölbe szorultak és a testén levő csíkok lilás fényben izzottak fel, ahogyan a szeme is, mikor a párosra nézett.
- Elvetettek mindent már! – mondta ingerülten. – Nem volt elég?! Nem elég a technológia, ami Tian alapjait adja? Nem volt elég, hogy az apámnak hála vagytok legyőzhetetlenek? Nem… meg kellett ölnötök őt és az anyámat, mert követelték az alku rátok eső részét. Ezt nem mondták el, akik ideküldtek titeket?
Egyelőre nem mozdult és a vele levő lényeket sem utasította semmire, csak figyelte a párost.
- Távozzatok, amíg még engedem, hogy megtegyétek – mondta ridegen. – Egy percet kaptok erre, mert utána már csak a tetemeteket látják viszont Tian-ban.
Ekkor nyúlt oldalra a konzol felé, azon lenyomott valamit és a fiúk háta mögött levő fémajtó kinyílt, így szabad volt az útjuk vissza a kripták irányába.

by **Godlaw / Tao** Kedd 16 Okt. 2012, 09:56

Daniel kérdésére megvonom a vállamat, nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, de ha hazugságba kezdünk, előbb vagy utóbb megütjük a bokánkat. Sajnos ez a nő tényleg elég dühös ránk, pontosabban nem ránk, hanem... Hát végülis ránk, csak nem a mostani énünkre.
-Hölgyem, öhm... Úrnő, mi nem tudunk semmilyen alkuról, és a szüleiről sem hallottunk itt senkitől. De azért vagyunk itt, hogy a sok rosszat, ami itt történt, meg nem történtté tegyük. És ebben a sok rosszban az ön szüleinek halála is benne van. Meg az alku megszegése. Ezek a dolgok mind máshogy alakulnak, ha sikerrel járunk. Talán soha nem lesz alku, a szülei máshogy döntenek, és tovább élnek még száz évig. Talán megkötik az alkut, és ezúttal a másik fél is betartja azt. Nem tudjuk, mi fog történni, mi csak azt akarjuk, hogy ne ÍGY történjen semmi. Mert most senki sem boldog. Kérem, segítsen, hogy jóvá tegyük mindezt.
Remélem, hogy ez valamennyire meghatja, fogalmam sincs, hogy mi történt itt, ami ennyire kiborította, de ha ezt a verziót hisszük el, akkor úgy tűnik, Daniel annyira mégsem jó fej a jövőben.

by **Steven** Pént. 19 Okt. 2012, 13:38

Láthatóan nem csak én voltam az, aki nem kedvelte azt, aki a jövőben elvileg leszek és ez csak megerősített abban, hogy a felszín alatt sokkal több van elrejtve, mint amennyit mondtak nekünk.
- Hölgyem! Azok alapján amit mondott, minden joga megvan arra hogy dühös legyen Mr. Hamiltonra és a többiekre. De mi nem ők vagyunk és nem is leszünk olyanok! Én például semmiben sem hasonlítok arra az eretnek szem*tl*dára, aki most a mágusokat vezeti. – A káromkodást persze úgy raktam hozzá, hogy felelevenítettem mit mondott egyszer David, mikor az egyik harci játékban átvertem, de a jelentése még mindig homályos volt számomra. Mindenesetre reméltem, hogy jól használtam, valamint kicsit jó érzéssel töltött el, hogy ezzel jellemezhettem Mr. Hamilton-t. Hiába tűnik indokoltnak az idő megváltoztatása, egyszerűen nem vagyok képes elfogadni helyességét. – Kérem, ne hasonlítson minket hozzájuk. Engedje meg nekünk, hogy bebizonyíthassuk, mi mások vagyunk. – Válaszoltam majd utána felkészültem, hogy az Elhárítás varázslat parancsszavát ordíthassam, ha esetleg nem sikerült meggyőznöm a nőt és nekünk támadna.

by **Thorhalla** Pént. 19 Okt. 2012, 15:02

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

A lány összeráncolta a homlokát a két fiú szavai után. A kezei még mindig dühösen voltak ökölbe szorítva és most már lassan fehéredni is kezdtek, ahogyan folyamatosan ezt csinálta. Szóról szóra dühösebb lett.
- De maguk pontosan ugyanazok – felelte. – A génjeik soha, de soha sem fognak megváltozni, most is azok, akik születésükkor voltak és azok maradnak a halálukkor.
Ebből még a két antiszociális és emberi érzelmeket felfogni sem nagyon tudó páros számára teljesen nyilvánvaló lehetett, hogy nem fog belemenni abba, hogy átengedje a párost. A kezeivel intett a négy vele ott levő lénynek, amik azonnal a két fiú felé fordultak. Noha nem tűntek túl gyorsnak az eddig látottak alapján most ezt meghazudtolva ugrottak neki a fiúknak. Kettő-kettő indult meg feléjük és egy gyorsabb mozdulat és kisebb ugrás után pedig már ott voltak mellettük, látszólag semmilyen fegyver nem volt náluk, csak pusztakézzel próbálták meg megütni őket, fej, illetve nyak és a mellkas felső részének magasságában. Ami még kellemetlen lehetett, hogy a szűk folyosó miatt kitérésre nem nagyon volt lehetőség, maximum hátrafelé.

by **Godlaw / Tao** Pént. 26 Okt. 2012, 13:34

Ez a nő sajnos teljesen megőrült, nyilván elvesztette az eszét a magányban, amit ezekkel a fél-intelligens lényekkel kellett megosztania, és persze a szülei halálát sem kezeli túl jól, a kielégítetlen bosszúvágy már jó ideje mardossa. Mi viszont nem fordulhatunk vissza. Nem hátrálhatunk meg, úgyhogy fel kell vennünk a harcot. Remélem a nő erősebbnek mutatja magát, mint amilyen valójában, és csak ez a négy embere van, akkor talán lehet esélyünk. Talán.
Ahogy nekem támad a két embertelen, rögtön a kampót használom fegyverként. Mivel oldalra nem tudok kitérni, és hátrálni nem akarok, ezért marad az utolsó tengely. Megpróbálok lehajolni a főként fejtájékra érkező támadások elől, és a kampót nagy erővel vágom bele az egyik támadóm ágyékába. Természetesen nem hagyhatom figyelmen kívül a másik támadómat sem, aki nyilván kihasználja a pillanatot, ezért miközben a kampót megpróbálom kirántani, a másik kezemmel egy esetleges rúgást vagy felülről érkező ütést igyekszem hárítani, majd egy hátra bukfenccel egy kis teret nyerni a következő támadáshoz. Csak reménykedhetek benne, hogy a kampó komoly sérülést okoz a fickónak, és mivel nem fogazott, egy erős rántással ki tudom majd húzni a testéből. Ha viszont beragad, kénytelen leszek megválni tőle, a testi épségem fontosabb, mint a fegyver.

by **Steven** Szomb. 27 Okt. 2012, 20:17

- Ez a penge a bizonyíték rá, hogy ön téved! – Válaszoltam kicsit dühösen miközben előidéztem a pengémet, de nem ezzel terveztem a támadónkat megállítani. Egyrészt nem tudtam hogy milyen hatással lenne rájuk, emberteleneken még sosem használtam és Asgardi mágián sem működik mint kiderült, így hát nem biztos hogy rajtuk igen. Ezért inkább a már eddig is bevált védekezést, az Eltérítést igéjét kezdtem el hangosan mondani, hogy a lehető legerősebb legyen a megidézett mágia, bár a gyorsaságuk láttán aggódtam, hogy talán elég erősek, ahhoz hogy átjussanak rajta, de ha nem, akkor meg vagy a falnak, vagy egymásnak ütköznek, ami elég jó lenne ahhoz, hogy megkockáztassam a varázslatot. Mindenesetre ha még is átjutnának rajta, reménykedem benne, hogy lesz elég lélekjelenlétem a kitérésre, és esetleg a két kezemmel való védekezésre. A pengémet nem foszlatom szét, de nem célzok különösebben vele. Egy ilyen szűk helyen nem tudnám rendesen használni. Így csak reménykedem benne, hogy miközben védekezem sikerül megvágnom vele a támadóimat ezzel talán legyengítve őket és ügyelek rá, hogy Zyro-hoz ne érjen hozzá. Ha esetleg még arra is van lehetőségem, akkor megpróbálok visszatámadni a lágyabbnak látszó testrészeiket célozva.

by **Thorhalla** Szomb. 27 Okt. 2012, 21:10

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

Zyro jól védte a támadásokat és sikerült beleszúrnia a vele szemben levő lénybe a kampót. A fiú jól is gondolta, hogy a másik kihasználja ezt, de nem ütéssel, vagy rúgással, egyszerűen rávetette magát a fél kree-re, aki így nem tudta visszaszerezni a fegyverét, és a földre zuhant hátrafelé. A fejét sikerült egy kicsit bevernie a fémtalajba, ahogyan a hátát is és most az a lény ott feküdt rajta. Teljes átlagos súlya volt, valahol egy súlykategóriában lehetett Zyro-val, akinek most a lábait próbálta félrelökni, hogy ne tudja a fiú megrúgni és próbálta lefogni az alatta fekvő fegyvertelent.
A penge fényesen jelent meg Daniel kezében, de a lányt láthatóan nem érdekelte már ez sem. A kántálásra megjelent a láthatatlan pajzs a fiú bal kezében – feltételezem a penge a jobb kezedben van –, hogy ezzel védekezzen a támadók ellen. A két alfa primitív nekitámadott ő pedig védekezett, a pajzsnak hála nem találták el a támadások, hanem egyszerűen elcsúsztak mellette. Sikerült a pengével megsebeznie őket, de érdembeli változást nem látott ellenfelein. Azok pedig igazából nem adták fel továbbra sem, hanem harcoltak tovább, a pajzsot nem törték át, és legalább az kiderült Daniel számára, hogy nem erősebbek 1 tonnás erőnél, így a pajzsa ki fog tartani. valamennyire azonban a lények is intelligensek voltak, rájöttek arra, hogy egyszerre kell támadni két irányból, ami most már könnyebb volt, hála annak, hogy Zyro a földre került és a mozgás miatt picit nagyobb felületük lett. így kissé széjjelebb váltak és egyszerre támadtak Daniel két oldalának irányába.

by **Godlaw / Tao** Vas. 28 Okt. 2012, 15:58

Az elsőt sikerül felnyársalnom a mászókampóra, a lágy rész nagyon gazdagon van ellátva erekkel, legalábbis a legtöbb humanoiddal, így az erős vérzés miatt sokkot kaphat, legyengül hamar, akár el is ájulhat, és persze meghalhat, ha nem próbálja ellátni a sérülést. Lényegében tehát most a másikra kell figyelnem, az viszont meglep, túlságosan okosnak véltem. Ahelyett, hogy rúgást, vagy ütést indítana, a legprimitívebb módon támad, egyszerűen rám veti magát. A súlya az enyémmel lehet megegyező, és a saját súlyomat könnyedén fel tudom emelni hála annak, hogy félig kree vagyok, és emberfeletti erővel rendelkezem. Érzem, hogy a lábaimat próbálja mozgásképtelenné tenni, ebből arra gondolok, hogy kevésbé koncentrál a kezei koordinálására, egyszerre nehéz sok felé figyelni, mikor ennyire közel vagyunk egymáshoz, és rövid, gyors mozdulatokkal is nagy bajt lehet okozni. Tehát amíg ő a lábaimra figyel, és a kezeire koncentrálok.
Pillanatok alatt ugranak be a mozdulatok, amiket anyámtól tanultam még gyerekkoromban, a tervem az, hogy elkapom a bal karját, majd jobbra rántom. Mivel megvan hozzá az erőm, hogy esetleg fel is emeljem, talán az is sikerülhet, hogy egyszerűen kiforgassam a tengelye körül. Ha ez sikerül, akkor pont 180 fokot fordul, azaz háttal fog feküdni rajtam. Ebben az esetben mindkét kezemmel erősen szorítom magamhoz az ő karját, ami keresztben van a teste előtt, és a szorítástól éppen a saját nyakára kell hogy szoruljon. A technikához szükséges, hogy sikerüljön teljesen kontrollálnom a testét, tehát miközben a karját szorítom magamhoz, a lábaimmal át kell kulcsolnom az ő lábait. Ez már nem lesz olyan nehéz, ha eddig eljutok, hiszen ő pont előttem lesz, én viszont a háta mögött. Még arra kell odafigyelnem, hogy nehogy a szabad kezével vagy a fejével hadonászva támadjon, ehhez csak annyit tehetek, hogy a fejemet lehajtom, a nyakamat behúzom, így kisebb támadási felületet nyújtok.
Ha túl erős, és nem bírom megcsinálni a manővert, akkor nem erőlködöm sokáig, azzal csak elveszteném a pozíciómat. Ebben az esetben átállok a védekezésre, azaz igyekszem mindig egy-egy végtagomat kiszabadítani a szorításból, hogy ne tudjon egészen lefogni., és az aktuálisan szabad végtagokkal közeli belharcot kezdek. Egy-egy térdelés a bordák közé, egy-egy közeli könyöklés arcra vagy nyakra, hátha meghozza az eredményét.

by **Steven** Vas. 04 Nov. 2012, 21:54

A védekezés sikeres volt a két embertelen szolga ellen. Őszintén szólva meglepődtem, mert azt vártam, hogy gyenge külsőjük ellenére a gyorsaságuk mellett erősek is, bár azért így sem lesz egyszerű dolgom. A pajzsom sikeresen hárította a támadásokat, ám gyorsan újraszerveződtek és hamar rájöttek arra is, ha egyszerre támadnak két külön irányból, akkor nem tudom mindkettőjüket hárítani. Arról nem is beszélve, hogy amíg a varázslat aktív, addig hátrálni sem tudtam, így taktikát kellett váltanom. A kántálást abbahagytam, ami azt eredményezte, hogy a varázs szétfoszlott, majd egy lépést hátráltam hátra és balra. Ezután a baloldali szolga kezét megpróbáltam megfogni csuklójánál jobb kézzel, és megpróbáltam támadásának irányát minél jobban, jobbra fordítani, a bal kezemmel pedig a vállánál próbáltam megragadni és tolni, hogy növeljem a lendületét. Ha minden jól megy, akkor így pont a másik embertelen szolgának fog ütközni, és együtt fognak a falnak csapódni. Ebben az esetben megpróbálom annak a szolgának megfogni a fejét a jobb kezemmel, amelyik köztem és a másik szolga között van és erőteljesen belecsapni a másik szolgának a fejébe egészen addig, amíg eszméletüknél vannak, vagy amíg ki nem szabadulnak. Mivel a pengém ekkor még mindig aktív, így pont a fekükön fog átmenni, ami nem csak azért hasznos mert, így egy újabb testrészükre lesz hatással ha egyáltalán hatással van rájuk, de azért is mert így mindkettejük szemébe benne van és elvakítja őket, talán ha elég sokáig tartom bennük, akkor ki is égeti nekik. Ha viszont nem válik be.. nos akkor a másik szolga képes lesz megtámadni, ami ellen nem sokat tudok tenni, így próbálok felkészülni, hogy minél kevésbé fájjon a támadása, és a lehetőségek szerint azonnal vissza is támadjak egy rúgás, vagy ütés formájában továbbra is a lágy testrészekre célozva, mint pl.: az ágyék, a torok, vagy a szemek. Mindenesetre a súlypontomat igyekszem alulra helyezni az alatt a rövid idő alatt, amikor már tudom hogy a támadás fog érni, és már nincs időm védekezni, hogy ne tudjanak úgy fellökni, mint Zyro-t. Ha szerencsém van, akkor akár át is eshetnek rajtam.

by **Thorhalla** Hétf. 05 Nov. 2012, 11:02

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton és Zyro Tao

Zyro sikeresen lefogta az ellenfelét, az nem volt erősebb nála, így most azt tartva álltak meg. Azonban amire Zyro nem számított, hogy nem kiszabadulni próbál, hanem nekihátrál a falnak, aminek hála a fiú igencsak alaposan beveri a fejét és a hátát.
Daniel nekilöki az első ellenfelét a másiknak, akik a falnak csapódnak, azonban nem látszott úgy, hogy megérezték mindezt, mert amikor megragadta az első fejét Daniel a lény, mielőtt a fiú üthetett volna térden rúgta ellenfelét. Ennek hála Daniel kénytelen volt elengedni ellenfelét, mert a lábai nem tartották meg és a földre zuhant. A térde egy hatalmas reccsenéssel tört el és ugrott ki a helyéről. Most már érezte, hogy mekkora ereje volt ellenfeleinek, émelyítő fájdalom járta át az egész testét. A két ellenfele közül az első pedig letérdelt mellé és ő fogta meg a fiú fejét készen arra, hogy kitörje a nyakát.
- Három másodpercet kap – szólalt meg a lány Zyro felé. – Elengedi az emberemet és távoznak, vagy a társa meghal és maga is.
Daniel is rálátott most így a lányra, akinek a lila mintái a testén sárga fényben kezdtek fényleni a szavai után és sárgás füst kezdte elhagyni a testét.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 05 Nov. 2012, 11:28

A helyzet nem sült el annyira rosszul, sikerül lefognom az ellenségemet, aki aztán nekilök a falnak. Az ütést megéreztem, de ennél azért több kell, hogy kifeküdjek, és most már a markomban van. Már készülök is rá, hogy egy gyors mozdulattal átcsúsztassam a kezem a tarkójára, és egy rántással szakítsam el a gerincvelőt a két széthúzott csigolya közt, ám ekkor megüti a fülemet a hatalmas reccsenés, és oldalra kapom a fejemet. Daniel lába nem úgy néz ki, mint amire mostanában rá tudna állni. Ezzel nem csak harcolni, de menekülni sincs sok esélye, és valljuk be, még ha le is győzöm az ellenségemet, a másik kettőt és az őrült királynőt már nem biztos, hogy le tudnám győzni. Ráadásul a nőnek is van valamilyen képessége, ez elég feltűnő. Kénytelen vagyok helyt adni a szavainak, bármennyire is nehéz. Talán ha valaki más jött volna velem... De mindegy, ezen nem érdemes vesződni. Még visszajöhetünk a tárgyunkért, később, nagyobb erővel. Most viszont nem jártunk sikerrel.
Elengedem, jobban mondva ellököm magamtól az ellenségemet, és Daniel felé fordulok.
-Olyan csatát nyert meg, felség, amit el sem kellett volna kezdenie - szólok hozzá, miközben Danielhez lépek. Ha az ellenfele lekászálódik róla, akkor megpróbálom felsegíteni. Azon az oldalon támogatom, ahol a törött lába van, hiszen arra nem helyezhet súlyt. Sajnos, semmit nem tudok kezdeni egy törött lábbal, ehhez mindenképp vissza kell jutnunk valahogyan. De hogyan?
Az idős Daniel varázslata hozott minket ide, talán az is visz haza, de honnan tudja, hogy mikor kell visszavinnie?

by **Thorhalla** Pént. 16 Nov. 2012, 21:36

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton, Zyro Tao és James Richards

Amikor Zyro elengedte a saját ellenfelét, akkor a lány is intett, mire az a lény lekászálódott róla. Daniel most már szabad volt, így a félkree feltudta támogatni a földről. A szavaira megvető tekintetet kapott, az embertelen szemeiben csakis gyűlölet látszott és semmi más.
- Tévedsz, csak most fog elkezdődni – mondta.
Ekkor mintegy gondolatolvasási felszólalásként Daniel és Zyro körül fény jelentkezett, egy villanás, és a megszokott teleportálási kényelmetlenség után már nem a hidegben volt a két fiatal férfi, hanem újra a friss levegőn Tianban. Az öreg Daniel állt ott és már lépett is oda a fiatalabb verziójához, hogy segítsen rajta.
- Mi történt? – kérdezte. – És nehogy azt mondjátok, hogy semmi jó, mert azt még én is látom…

Pillanatokkal később újabb fényesség látszott és a teleportálás után James és Jack jelentek meg, Jack kezében egy doboz, amire Zyro is érzi, hogy ezt kellett keresni. Jamesék pedig látják a sérült, törött lábú Danielt és Zyro-t is, meg az idős Danielt, akik pár méterre voltak tőlük.

//Eddig vártam Steven-re, nem írt inaktívba, msn-en nincs, nem tartom fel tovább Tao-t.//

by **Godlaw / Tao** Kedd 20 Nov. 2012, 15:42

Rendes körülmények közt nem lennék dühös, inkább csak egy kicsit csalódott, amiért nem jártunk sikerrel elsőre. Ez a világ viszont jobban dühít, mint bármi eddigi életemben. Finoman lefektetem a földre Danielt, aki törött lába miatt nem kéne, hogy álldogáljon. Aztán fordulásból, visszakézből keverek le egyet a másik Danielnek. Még neki áll feljebb, hogy nem jártunk sikerrel!?
-Mintha elfelejtetted volna megemlíteni, hogy Attilan romjai közt él az utolsó embertelen, akinek a szüleit megölted, miután átadták neked a technológiájukat, amivel felépítetted Tiant! Biztosan nem figyeltem eléggé, mikor elmondták a többiek, hogy mit kell tudni erről a helyről. Nem emlékszem arra a részre, hogy elárultad az emberteleneket, átverted őket, és megölted az uralkodókat.
A dühtől zihálva állok az öreg Daniel előtt, nem akarom újra megtámadni, már kiadtam, amit ki kellett.
-Attilan hercegnőjébe és a testőrségébe botlottunk, akikkel bármiféle fegyver nélkül kellett megküzdenünk. A barátom súlyosan megsérült miattad. Azt mondtátok nekünk, hogy azért vagyunk itt, hogy megváltoztassuk a jövőt, hogy ezen múlik a világunk. Ehhez képest ködösen beszéltek mindenről, félinformációkat adtok, és hazudtok nekünk. Most vagy elmondod az igazságot, vagy kénytelen leszek hinni az attilani hercegnőnek. És ebben az esetben semmilyen mágia nem fog megvédeni tőlem és a barátaimtól.

by Ajánlott tartalom