Re: Tian (Ígéret Földje)

by **Sarah** Vas. 25 Nov. 2012, 00:52

Nos, van egy olyan érzésem, hogy nem fogom egy hamar megtudni a " pubi " jelentését, kár, de valószínűleg nem nagy probléma, legalább azt tudom, hogy miként terveznek minket kivinni innen, gondolom van valami módszerük arra, hogy tudják mikor is lesz szükség arra a bizonyos teleportra. Egy újabb rengés, ami megrepeszti a falat, így pedig már eléggé úgy néz ki, hogy ki tudnám szedni a falból a tárgyat, mielőtt viszont megérinteném, Jack elveszíti a türelmét, ő teszi meg helyettem és... Teleportálunk, egyenesen vissza Tianba, ahol egy pillanatra fellélegzek, megszűnik az a feszültség, ami eddig a fentről érkező támadások miatt jelen volt, de sajnos gyorsan átveszi a helyét egy másik fajtája, ugyanis egy eléggé kellemetlen helyzetbe sikerült belecseppenni. Zyro azzal vádolja Daniel jövőbeli énjét, hogy hazudnak nekünk... Ami igazából nem tűnik lehetetlennek, bár szeretném hinni, hogy nem így van, de úgy tűnik, hogy eléggé... Súlyos dolgok történtek, főleg Daniel törött lábából ítélve, viszont én nem tudok vele mit kezdeni, mivel nincs semmilyen orvosi tapasztalatom, ha lenne valószínűleg már azzal ténykednék, most viszont, mivel jobbat nem tudok csinálni, odasietek és támogatom, hogy lehetőleg egyszerűbb legyen neki, közben pedig csendesen figyelem, hogy mi lesz ebből.

by **Thorhalla** Vas. 25 Nov. 2012, 10:55

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton, Zyro Tao és James Richards

Daniel, a jövőbeli a homlokát ráncolta.
- Attilan hercegnője? – kérdezte hitetlenkedve. – Mit keresett volna ott Lady Alecto?! Az egy dolog, hogy nincs jóban Lord Gorgonnal, de… neki él az apja…
Megvakarta a fejét, mígnem az arcán felismerés csillant.
- Ó! – kezdte. – Nem utolsó embertelen, legalább kétezren élnek még Új-Atlantiszon… akkor azt hiszem, hogy Nephthys és a Megnevezhetetlen lányáról lehet szó… és a „testőrfélék” pedig egyszerű alfa primitívek. Hat éves gyerek szintjén levő herék… ő nem hercegnő, ha az a lány tényleg létezik… Csak annak tartja magát. És igen kivégeztük a szüleit, miután egy gépezettel ki akarták irtani a teljes földet, mindenkit olyan agyatlan alfa primitívekké akartak változtatni, mint amivel találkoztatok.
Vett egy mély levegőt.
- Egy módosított terrigen-köddel akarta elárasztani a bolygót, amit pedig gondolom te is tudsz, hogy az a köd minden más fajra halálos. A szuperskrullokat és az emberteleneket kivéve. Megpróbáltuk megakadályozni, hogy börtönbe zárjuk, de úgy jött ki a helyzet, hogy meg kellett ölni, mert nem adott más lehetőséget. Az erejét elvesztette Unspoken és haldokolva hátrahagytuk. Lady Nephthys elesett a harcban. Nem tudtuk, hogy van gyermekük. Az embertelenek nagyon nehezen esnek teherbe a bennük levő örökkévaló, és így a celestial DNS miatt. Főleg ott kint Attilan-on kívül egy korábban Attilanon élő nő… Lady Melissa-t kellene megkérdezni, hogy a feltételezések helyesek-e – gondolkodott hangosan.

by **Godlaw / Tao** Kedd 27 Nov. 2012, 20:07

Daniel fesztelen elmélkedését hallgatva érthetetlen düh támad bennem. A férfi olyan könnyen tudna hazudni nekünk, hogy észre sem vennénk. Varázslóként ez nyilvánvalóan nem jelent neki gondot.
-És mégis mi okom lenne, hogy ezt a verziót higgyem el? Ő azt mondta, az ő technológiájukkal épült Tian, ők adták át mindezt egy alku keretében - mutatok körbe a lebegő földrészekre -, és te átverted őket. Ráadásul egyszer azt mondod, hogy ki akarták irtani a Földet, aztán meg azt, hogy mindenkit szolgává akartak tenni. A terrigen köd megöli az embereket, nem alfa primitívekké változtatja őket.
Ez az ellentmondás a magyarázatában nem volt éppenséggel nagy feltűnő, de mindenképpen gyanús, ha az ember jobban belegondol.
-Olyan dolgok után küldesz minket, amiről nem mondasz nekünk semmit. Azt sem árulod el, hogy mire fogod ezeket pontosan használni. Ködösítesz, és már önmagaddal is ellentmondásba kerülsz. Akármit is csináltok itt, akármire is készülsz, én ebben nem veszek részt!
Farkasszemet nézek az öreg Daniellel, nyomatékot adva szavaimnak. Persze tehetetlen düh ez, hiszen nem tudok hazajutni másképp, de elegem van abból, hogy mindig csak parancsot osztogatnak, és nem mondják el, mit miért teszünk. Nem közkatonák vagyunk, akik ostobán parancsot követnek!

by **Sarah** Kedd 27 Nov. 2012, 21:15

Továbbra is csendben hallgatom ahogyan eme bizonyos kettő beszélget, az elmélkedést, a hitetlenkedést és igazából azt hiszem, hogy meg tudom érteni Zyrot, úgy értem valóban eléggé jó dolgokat, vagyis érveket hoz fel. Ha Zyronak igaza van, akkor felmerül a kérdés, hogy mindenki próbál minket átverni, vagy csak Daniel, de akkor viszont ő mindenki mást is? Meg mondjuk eléggé jó kérdés így belegondolva, hogy...
- Hmm... Tényleg, ha ti nem érzitek a tárgyakat és egyrészt ezért kell nekünk elmenni érte, honnan tudtátok meg, hogy egyáltalán léteznek? - Ez a kérdés azt hiszem sokkal hamarabb is eszembe juthatott volna, bár ez inkább kíváncsi kérdés, mintsem gyanúsítgató... viszont kezd zavaró lenni a gondolata annak, hogy mi van, ha hazudnak, elvileg ez a jó oldal, bár mondjuk valószínűleg ez csak nézőpont kérdése, jó természetesen nem a teljesen egymással szemben lévő nézőpontokat kell most érteni, de itt mindenki a háborúra készül, szóval kinek mi itt a jó oldal... Hogy is jutottam ide? Nem számít, remélem, hogy nem süllyedtek egyesek annyira le, hogy hazudjanak tulajdonképpen a saját énjeiknek, jó okkal sem.

by **Thorhalla** Kedd 27 Nov. 2012, 21:25

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton, Zyro Tao és James Richards

- Mivel tudjuk, hogy mi az a tárgy – mondta Daniel anélkül, hogy James-re nézett volna. – Az AIM találta fel annak idején! Egyszer próbáltuk használni a múltban, amikor innen visszatértünk a múltba, széttört és darabokban került el mindenfelé, és nem tudtuk nyomon követni többé! A realitás átíródott és nem oda kerültek, ahol voltak korábban, amikor mi kerestük!
Dühösen szorította ő is a kezét ökölbe Zyro kirohanására, de arra nem maradt ideje, hogy azokra a vádakra is feleljen.
- Az igazat mondja – szólalt meg egy lágy női hang hátulról. – Embertelen technológia, de nem a Megnevezhetetlentől. Ezek szerint ezt hazudták a lánynak, Lady Nephthysről még úgy tudtuk, hogy a mi oldalunkon áll, amikor megkötötte Attilan Daniellel a cserét. Az unokanővérem is jelen volt akkor, de ő mindig bírálta az emberekkel való nyitottságomat, mit Lord Lyron emléke miatt teszek. Mikor megkötöttük a szerződést Lady Nephthys távozott s a férjéhez ment.
Zyro, ha hátrafordul Lady Melissa-t láthatta meg, aki semmivel sem tűnt öregebbnek, mint amikor a jelenben látták.
- A módosított terrigen-köd is igaz – folytatta. – Képes lett volna minden élőlényt, ami nem embertelen, a bolygón alfa primitívvé változtatni, egy nemtelen lénnyé, herékké. S ti pedig a kozmikus kocka egy gyengébbik verziójának darabjait keresitek s állítjátok össze. Egyetlen kívánság teljesítésére lesz elég, arra, hogy rendbe hozza, ami a múltban elromlott.

by **Godlaw / Tao** Szer. 28 Nov. 2012, 15:26

Daniel további magyarázata semmivel sem bizonyítja, hogy neki lenne igaza, és nem az embertelen nőnek. Aztán Lady Melissa következik, aki szintén kiegészíti a sztorit újabb részletekkel. Szépen kitölti a hézagokat, de igazából továbbra sem látom, hogy miért ne lehetne, hogy ők hazudnak, és nem az embertelen lány. Lady Melissa viszont... Ő más, mint Daniel. Persze, valószínűleg nem volt épp jóban az unokanővérével, mivel ha jól tudom, elég erős volt a trónigénye, így aztán neki is van oka elárulni a család másik ágát, és kiirtani emiatt azokat az emberteleneket, akik veszélyeztetik az uralkodását. De... De Lady Melissát nem ilyennek ismertem meg az én időmben. Még mindig kételkedem abban, hogy teljes mértékben az igazat mondják nekem, de azt hiszem, nem jövünk ki belőle jól, ha tovább ütöm a forró vasat.
Visszafordulok az öreg Daniel felé, aztán a sérült, fiatal Danielre nézek.
-Lássák el a sérülését! Vissza kell mennünk, de ezúttal többen kellünk, ha el akarjuk hozni a kozmikus kocka darabját - jegyzem még meg, és elsétálok a többiektől. Nem akarok túl messzire menni, csak annyira, hogy ne halljam őket, hogy kicsit kiszellőztethessem a fejemet.

by **Sarah** Kedd 04 Dec. 2012, 19:19

Végre sikerül megtudnom valami lényegeset az egész hátteréről, habár ez inkább csak annyira elég, hogy a saját kíváncsiságomat kielégítse, de ez is bőven elég, habár a reakciót kicsit erőszakosnak érzem, ahhoz képest legalább is, hogy nem gyanúsítás jellegével, vagy vád céljából kérdeztem, ténylegesen csak érdekelt, bár tulajdonképpen inkább egy mágiát "bolygató" válaszra számítottam, hogy azon keresztül érezték meg, érkezett valamiféle jel, de nem számít. Egy nő szólal meg, akinek a hangja sokkalta kellemesebbé teszi az előállt helyzetet, oda tekintve pedig Lady Melissát tekintem meg, akivel viszont most találkozom életemben először, itt pedig féltérdre is ereszkedem, mivel tudom, hogy a formalitásokhoz szigorúan tartanom kell magam, legalább is egy ilyen " átlagos " helyzetben, máskülönben súlyos dolgokat vonhat maga után. Lefelé tekintve is látom természetesen, hogy Zyro távozik, legalább is a lábait, de jelenleg több okból sem sietek utána, az egyik az, hogy éppen egy uralkodót köszöntök, a másik pedig, hogy inkább hagyom, hagy higgadjon le, az általában az embereknek akkor megy könnyedén, ha egyedül vannak, mert nincs senki, akinek beszélnének és újra felidegesítenék magukat, mert hát a legtöbbeknél ha jól tudom ez így megy, bár ez problémától is függ, mármint annak a súlyosságától, ez pedig annyira így nem tűnik vészesnek, nekem legalább is.

by **Thorhalla** Szer. 05 Dec. 2012, 09:43

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton, Zyro Tao és James Richards

Melissa arca megkeményedett Zyro szavaira.
- Ön itt nem parancsol senkinek! – mondta, ezúttal nem kedvesen, hanem ahogyan valóban egy királynőhöz illik. – S nem mennek vissza, nem fognak ártani annak a gyermeknek! Nem fogják megölni! Lockjaw, hazamegyünk.
Szólt a testőrének, a „kutya” elősétált, majd miután megállt a nő mellett mind a ketten elteleportáltak innen. Daniel hangosan kezdett káromkodni.
- Persze most kiakad és játssza a szentet Zyro, de amikor embereket ölt csak, mert megtehette és mert azok nem értettek egyet az ő nézőpontjával akkor nem volt gond! Volt oka, hogy Rogers rá és a többiekre parancsolt, hogy ne öljenek meg mindenkit… de nem!
- Sose értettem azt a pubit – nézett Jack Zyro után.
Néhány varázsszót suttogott el és rúnákat rajzolt a fiatal Daniel mellé, akinek ezek után lassanként a törött lába kezdett rendbe jönni teljesen. Végül James-re nézett.
- De szerintem nem is lesz szükség arra, hogy visszamenjetek, ha minden más darab megvan, akkor azzal az utolsót idehozhatjuk reményeim szerint.

by **Godlaw / Tao** Pént. 07 Dec. 2012, 13:11

A királynő szavait eleresztem a fülem mellett, felőlem parancsolgathat, akinek csak akar, de én nem ebben az időben, nem ebben a világban élek, úgyhogy amíg nekik vannak ránk szükségük, addig nem fogunk úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek. Én legalábbis nem. Már messzebb járok, de még mindig részeket hallok az öreg Daniel szitkozódásából, ezt még annyira sem méltatom, mint a királynő szavait, inkább csak hosszabbra nyújtom a sétámat. Egészen a lebegő földdarab pereméig sétálok, ahol leülök a földre, lelógatom a lábamat. Lenézek az alattam elterülő világra, és elgondolkodom, hogy vajon mit keresek itt. Tényleg segíteni akarok ezeknek az embereknek? Tényleg elhiggyem, hogy gonosz lettem a jövőben, pusztító szörnyeteg, aki milliárdokkal végzett? Bármit mondhatnak nekünk, és gondosan ügyelnek rá, hogy bizonyos személyekkel ne találkozzunk a jövőben. Könnyen lehet, hogy az egész egy színjáték, a jó és a rossz szerepe felcserélődött, és mi épp az ellenállók utolsó reményét morzsoljuk össze, amikor átadjuk nekik a kozmikus kockát.
Igen, persze igaz lehet az ellenkezője is... De nem könnyű elhinni. Gyilkoltam már a jó ügy érdekében, és nem is esett nehezemre, a természetben megtanultam, hogy ha meg akarnak ölni, akkor neked kell előbb cselekedned. Így nevelkedtem, és manapság is így mennek a dolgok a mi időnkben, a mi világunkban.
Mégis, egészen más dolog olyan tömegekkel végezni, akiknek az egyetlen bűnük, hogy mást gondolnak. Sosem támadtam meg senkit ok nélkül, és ez az ok vagy életek megmentése, vagy a saját életem megóvása volt.Kedvtelésből, véleménykülönbség miatt vagy fanatikusan sosem harcoltam, és nem is tudnám elképzelni, hogy ennyire erős érzelmek ragadjanak el.
Felállok a lebegő földrész peremére, és egész a széléhez lépek, onnan nézek lefelé. Ha most leugrom, nem élek a jövőben, nem követem el azt a sok szörnyűséget, és a világ egy jobb hellyé válik. Mennyi életet mentenék meg vele? Mi az az egy ok, amiért nem kéne leugranom?

by **Sarah** Vas. 16 Dec. 2012, 11:44

Mivel féltérden vagyok éppen és lefelé nézek, nem igazán látom, hogy mi történik, de a hangok alapján eléggé könnyedén leszűrhető minden, felháborodás, majd pedig teleportálás és eztán hangos káromkodás. Óvatosan lesek fel, miután pedig meggyőződök róla, hogy valóban az úrnő távozott, felállok és leporolom a lábaimat, eztán pedig tanácstalanul az idősebb Danielre és Jackre nézek. Nem igazán értem ezt a viselkedést, tulajdonképpen nekik van szükségük ránk, és nem nekünk rájuk, legalább is a jelenlegi állás szerint így néz ki a dolog, szóval nekem úgy tűnne logikusnak, ha egy kicsivel több türelem, esetleg megértés lenne bennük, de nem teszem ezt most szóvá, telesen fölösleges lenne, csak további idegeskedés lenne belőle és valószínűleg nem jutnánk vele egyről a kettőre, valószínűleg. Mindenesetre is úgy tűnik, hogy akárhol voltak, talán nem kell oda visszamenni, bár nem értem, hogy miként is lehetséges ez, ha maga a tárgy nem is egész, szóval azt hiszem meg kell tennem az egyértelműt...
- És... Miért nem? Működik akkor is, ha nem egész? - Amúgy akármi is legyen az, mert korábban még nem hallottam arról a bizonyos tárgyról, vagy a gyengébb verziójáról, szóval remélem, hogy ki tudtak találni valamit, bár bennem felmerül még egy kérdés.
- Tényleg, még arra kíváncsi lennék, hogy ha nem tudtátok nyomon követni a darabokat, akkor honnan tudtátok, hogy nagyjából hova kell küldenetek minket? - Lehet, hogy csak én nem emlékszem a magyarázatra, de erre is kíváncsi vagyok és még mindig nem gyanúsítgatok, nem szokásom és a hangsúlyozásból is érződik, hogy ismételten, ez csak kíváncsiság.

by **Thorhalla** Hétf. 17 Dec. 2012, 10:30

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton, Zyro Tao és James Richards

Ahogyan Zyro felkelt a helyéről és elindult a lebegő szikla széléhez nem állította meg senki, azonban a fiú elakadt, amikor tíz lépésnyire került az egész szélétől. Egy láthatatlan erőtér állította meg abban, hogy a szélére menjen. Így meglett a válasz is arra, amit korábban David kérdezett, hogy mi akadályoz meg bárkit abban, hogy leessen. Egy erőtér.

James szavaira megrázta a fejét az idősebbik Daniel.
- Nem, csak egyben, azonban ha minden rész együtt van és csak egy hiányzik a kocka hatalmával eggyé lehet tenni, szóval idehívható az utolsó része.
Jack csak megvonta a vállát a következő kérdésre és ő is a mágus felé nézett, neki fogalma sem volt arról, hogy miként csinálták és nem ért hozzá.
- Lényegében csaltam – vakarta meg a tarkóját a férfi. – Úgymond realitásmanipulációval, hogy a legnagyobb esélye legyen annak, hogy a darabok közelébe kerültök. Csak nagyjából tudtuk, hogy merre lehetnek. Így a képességemmel próbáltalak titeket a közelbe juttatni. Tudtál követni?
Érdeklődött még, hogy kell-e tovább magyaráznia, vagy sem.

És ebben a pillanatban teleportált erre a helyre egy kisebb vizes komp szerűség, David és Andrew is, Andrew egy olyan ruhában, amit Zyro és James még nem látott korábban.

by **Sarah** Kedd 18 Dec. 2012, 07:39

Türelmesen hallgatom Danielt, tulajdonképpen mind a két alkalommal. Az első, a kocka végül is nem meglepő, a második viszont, avagy a realitás manipuláció már annál inkább. Gondolom ez is mágia, legalább is így tűnik logikusnak, kiindulván abból, hogy jelenleg ki is Daniel, vagyis az idősebbik. Bár a mágia fogalma nekem még mindig eléggé ködös, hallottam már róla, talán már láttam is a többiektől egy keveset belőle, de a működése eléggé furcsa, nekem legalább is. Ettől eltérően viszont ez most meglehetősen logikusnak hangzik és talán még értem is, viszont fényesség következik, majd pedig újabb két taggal gyarapodunk és... Egy komppal? Kíváncsi vagyok, hogy vajon Daniel hozta-e ide őket, vagy sem, bár jelen esetben kétlem, hiszen nem pont velük lehetett elfoglalva az elmúlt jó pár percben, bár valószínűleg vannak itt többen is, akik felügyelték a haladást, valószínűleg a miénket is, hiszen amint megvolt a doboz idehoztak. Mindenesetre is vissza terelem a figyelmem pár pillanatra az idősebb Danielre, mert hát mégiscsak kérdezett.
- Igen tudtalak. - Eztán pedig kíváncsian figyelem, hogy mi lesz még ebből, végül is ha jól emlékszem, hogy mennyien jöttünk ide, már nem sokan hiányoznak, ráadásul ez a komp eléggé érdekesnek tűnik, talán meg kéne néznem alaposabban, talán... Most tűnik fel igazából, hogy van itt valami furcsa maskarás alak aki talán egy picit ismerős, de nem hiszem, hogy találkoztam vele korábban, ezért nem igazán közelítek.

//Előzmény: Új-Atlantisz //

Eléggé tutin megy Andrewnek az elterelés, legalább is feltételezem, mert az egészből rohadtul de nem sokat látok, csak egy elmosódott felvételt, már megint, szóval nem is foglalkozok ezzel sokáig, hanem a ládáért indulok inkább és el is jutok oda, de még ráadásul meg is tudom fogni! Bizony ez egy nagy dolognak számít már, csak a " megfordulok és elúszok " része van hátra, de az nem jön össze, mert az a rohadék kígyó izé megharap! Olyan gyorsan történik mindez, hogy még érzékelem, de reagálni rá nem tudok és már csak a fájdalmat érzem a vállamban, aztán pedig fény és már csak csurom vizesen állok Tianban. Ez még a kellemesebb része, a baj csak az, hogy most kezd igazán belenyilallni a vállamba a fájdalom, ezért az első lépésemként leteszem a dobozt a földre, onnantól kezdve pedig a jobb karomat csak lógatom és hát őszintén szólva most szitkozódni lenne kedvem, de túl sok ember van most itt ehhez, szóval káromkodás helyett a bal kezemmel finoman megdörzsölgetem a sérült vállamat, bár a kezem kissé remeg, de hangot még mindig nem adok hozzá, mert.
~ A spártaiak nem adnak hangot a fájdalmuknak, emlékezz hogy mire tanított apád. ~ Nem vagyok spártai, meg nem is tudom, hogy adtak-e hangot a fájdalmuknak, de az én fejemben nem, viszont apám mindig arra tanított, hogy a fájdalmat nem igazán szabad kimutatni, bár ezt mindig mással magyarázta, volt amikor azt mondta, hogy a gyengeség jele, célpontot csinálhat belőlem, meg a többi és hát elég sokat tett annak érdekében, hogy tűrni tudjam az ilyesmit, viszont ez most akkor is irtózatosan fáj. Próbálom rávenni magam, hogy mondjak valamit, és sikerül is, de nem pont az, amit akarok.
- Spártaaaa.... - Sziszegem iszonyatosan halkan magamnak, majd pedig az ép kezemmel lehámozom a fejemről a maszkot egyszerűen leejtem a földre, úgysem fog eltörni, eztán jöhet egy újabb próbálkozás a normális beszédhez, ettől viszont finoman kiül az arcomra, hogy éppen visszatartok valamit, mert levágok pár enyhe, mégis furcsa és finoman fájdalmas grimaszt, de azért a vége mégiscsak egy mosoly, na persze egy enyhe sóhajjal.
- Na, ez egésssszen király volt, bár remélem, hogy annak a dögnek a harapásssza nem mérgező... - Mosolygok Andrewre, aztán pedig realizálom, hogy az a valami már itt sincs, szóval nem értem, hogy miért is szórakozok még a sziszegős beszédével, szóval ahogyan a többiekre nézek megkaparom a torkomat egy picit.
- Kérhetnék erre valamit? - Mutatok a sebre, amiből valószínűleg erőteljesen ömlik a vér, valószínűleg.

by **Godlaw / Tao** Kedd 18 Dec. 2012, 15:32

Az erőtérbe ütközve elfintorodom. Hát persze, nem tudok leugrani, nem tudok végezni magammal. Hiszen ha meghalnék itt, akkor nem válnék azzá a szörnyeteggé, és nem is hoztak volna a jövőbe... Akkor pedig nem is halhatnék meg a jövőben. Ez a sorsom, megmondták, ez nem egy alternatív világ, ez a mi világunk jövője. Nem tudom, mit próbálunk elérni, de úgy tűnik, nem járhatunk sikerrel - legalábbis nem úgy, ahogy szeretném.
Visszafordulok, mikor megérkezik egy komppal David és Andrew, utóbbi elég különös öltözetben. Közelebb megyek, és David kezére pillantok.
-Az öreg Daniel majd meggyógyítja mágiával - jegyzem meg színtelen hangon, magam sem tudom hirtelen, hogy eredetileg kijelentésnek vagy parancsnak szántam. Andrewra nézek aztán és végigmérem a ruháját.
-Ez meg mi? - Kérdem röviden, aztán még hozzáteszem - Sikerrel jártatok?
Továbbra sem nézek az öreg Daniel irányába, a titkolózás, a hazugságok, még mindig úgy érzem, mintha valami rossz dolog készülődne.

by **Bishop** Kedd 18 Dec. 2012, 17:22

Az elterelés remekül sikerül, elég gyors vagyok ahhoz, hogy folyamatosan kitérjek Seth elől, ezalatt David közel úszik és elveszi a ládát, de mikor úszna el a lény egyik feje megharapja, na igen pont ezt akartam elkerülni de úgy látszik nem sikerült, fenébe. Hirtelen fényesség következik és máris Tianban vagyunk a vízi járművel együtt, nem tudom mi vagy ki teleportált ide de pont időben történt. Már keresnék is segítséget David számára de Zyro közli, hogy az öreg Daniel mágiával elintézi a sebet, remek. Közben Zyro is kérdéseket tesz fel nekem.
- Örülök, hogy jobban vagy. - a ruhámra nézek- Wakandában Bastet kiszemelt és ellátott azzal a feladattal, hogy majd védjem meg a várost, ezt tőle kaptam, meg ahogy érzem a képességeim is javultak. Egyébként elhoztunk két tárgyat is, hogy ez siker-e azt döntsd el te.

by **Thorhalla** Szer. 19 Dec. 2012, 11:18

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton, Zyro Tao, James Richards, David Ethan és Andrew Ramirez

- Ezek szerint Andrew máris átírta a realitást – szólalt meg Jack a fiút nézve.
David, ahogyan a vállához ér érzi, hogy valami nincs rendben, mintha kőhöz ért volna és a harapás környéke teljesen érzéketlen, illetve kemény. A fájdalom mostanra onnan nagyjából elmúlt, azonban a teste egésze kezdett fájni ezek után. Ha félrehúzza a ruhát, akkor láthatja, hogy valóban így van, a válla megkövült azon a részen, ahol a harapás érte, vérezni viszont egyáltalán nem vérzik. Daniel valamit kiabált az épület felé ekkor valószínűleg kínai nyelven, amikor észrevette a sebet, mert két fiatalabb lány rohanva jött ki onnan egyenesen David-hez.
- Feküdj le a földre, nekilátunk meggyógyítani a válladat – mondta az egyik.
Ha David tette, amire kérték, akkor a két lány kézrátétellel állt neki a méregtelenítésnek és gyógyításnak. Eközben Daniel fordult a többiekhez.
- Andrew-ék megszereztek kettő darabot a Városból, egyet pedig most hoztak el. Daniel és Jack Új-Halaról hoztak el egyet, még várjuk Racheléket vissza, illetve van, ami Ó-Attilanon van. Ha Rachelék sikerrel jártak, akkor a többi darabbal a Zyroék által nem sikerült részt ide tudjuk hozni és utána haza is mehettek ha a kocka egyben van.

by **Godlaw / Tao** Szer. 19 Dec. 2012, 12:44

Andrew válasza eléggé meglep, egy istennel beszélgetett, sőt, az felkérte őt egy város védelmezésére... Öhm, túl sok kérdés merül fel bennem ezzel kapcsolatban, és úgy érzem, a felére sem kapnék értelmes választ, hiszen egy isten terveit nem értheti meg senki. Már csak azért is, mert kellően őrült hozzá, hogy istennek higgye magát. A "jobban vagy" rész felett inkább elsiklom, eltekintve attól, hogy az előbb szívesen leugrottam volna erről a lebegő földtömbről, tényleg sokkal jobban vagyok...
-Értem - hazudom gyorsan -, ez sikernek számít... Legalábbis az itteniek számára - teszem hozzá szinte csak magamban motyogva.
Szóval elég jól állnak a darabok összegyűjtésével, ha Rachel és Al is visszajönnek eggyel, akkor sikerül a tervük.
-Tehát már csak egy darab kell, a kocka összeáll, és azzal haza tudtok minket küldeni. Ti mihez fogtok kezdeni, ha meglesz a kocka? Milyen hatalommal ruház fel titeket, és mit tesztek majd vele?
Észreveszem magamon, hogy azt várom, hazudjon nekem az öreg Daniel. Egyáltalán nem érzem, hogy bármi köze lenne a fiatal énjéhez, így sokkal könnyebb őt gyűlölnöm, csak azt nem tudom, miért van bennem ekkora vágy arra, hogy valakit gyűlöljek. Olyan erős érzelmeim vannak, amiket korábban nem tapasztaltam, és nem tudom, hogy az itt kapott vészjósló hírek, vagy maga a világ teszi ezt velem. Szeretném hinni, hogy a második, mert akkor hazatérve ez az egész elmúlik, és olyan lesz majd, mint egy rossz álom, amiből végre felébredtem.

by **Bishop** Szer. 19 Dec. 2012, 18:58

Kiderül David sérülése súlyosabb mint azt én gondoltam, úgy tűnik a válla ahol megharapták kővé változott és szerintem az egész testével ez fog történni de mielőtt még megint elkezdhetnék agyalni ezen máris érkezik az öreg Daniel hív két segédet és úgy tűnik a helyzet teljes magaslatán áll, én nem aggódom. Közben meg lett erősítve amit a lovasok mondtak, hogy máris átírtam a realitást. Zyro azt mondja érti amit mondtam, ez jó mert eddig senkinek nem volt tiszta, és értékeli is, hogy elhoztunk három tárgyat, igaz én kettőt mondtam de a vírust egybe vettem, hiszen a szétterjesztő nélkül semmit nem ér.
- Elnézést milyen kocka? Nem valamilyen vírus kell amivel kiirthatunk egy fajt?

by **Sarah** Szer. 19 Dec. 2012, 23:58

Ahogyan a vállamhoz érek, az furcsa módon kemény és érzéketlen, valamint már a fájdalom is egyszerűen eltűnt belőle, vagyis átvándorolt a testembe, ami eléggé kellemetlen, szóval biztosra veszem, hogy mérges volt a dögje, vagy csak az én szervezetem reagál furcsán a fájdalomra? Hmm... Nem, megtekintem a vállamat és az... MEGKÖVÜLT? Egy pillanatra megáll bennem az ütő ahogyan meglátom, trükkös méreg, egészen egyedi, be kell látnom, hogy tetszik, de jobban örülnék, ha nem saját magamon tapasztalnám a hatását mert így meglehetősen kellemetlen. Daniel ordibál valamit a csing-csáng nyelven, vagyis azt hiszem hogy azon a nyelven, mire két fiatalabb hölgy rohan ki, egyenesen hozzám és máris igazgatni kezdik a dolgokat, úgymond, szóval azt akarják hogy feküdjek a földre és elkezdhetnek kezelni... Mármint a vállamat, nekem ez pedig egyáltalán nincs ellenemre, mert nem sok értelmet látok a csak úgy kővé dermedésben, szóval lefekszem és hagyom, hogy tegyék a dolgukat.
- Köszönöm hölgyeim. - Szólalok meg kedvesen, majd pedig szinte teljesen nyugodtan és mozdulatlanul fekszem tovább, egyrészt azért, mert bízom a szaktudásukban, másrészt pedig azért, mert ha kővé dermedek... Nos akkor mi van? Persze közben figyelek arra, hogy mit beszélnek, de nem sok hozzászólni valóm van, szóval teljesen fölöslegesnek látom azt, hogy ilyen téren bármit is mondjak.

Ahogyan elhangzik az Andrew név, jómagam is felismerem az illetőt, érdekes dolgokon mehettek keresztül, már csak magában ez az istennős is eléggé "soknak" hangzik, ráadásul mind-e mellett sok helyen is jártak és egészen sok darabot összegyűjtöttek, legalább is ahhoz képest, amennyit nekünk sikerült... Tehát egyhez képest mindenképpen sokat és akkor így ha jól értem már csak az a két darabka kell... Több mint biztos, hogy jól értem, tehát nem igazán számít. Így, hogy már nem érzem szükségesnek az Andrewtól való távolságtartást, nyugodtan sétálok közelebb ahhoz a bizonyos komphoz, hogy jobban átvizsgálhassam, kíváncsi vagyok, hogy mennyire modern, mennyire hasonlít esetleg ahhoz a technológiához, amit én még régebben megszoktam. Talán mostanában egy kissé túlzottan kíváncsi vagyok a dolgokra, de nekem még mindig eléggé újak a dolgok, attól függetlenül, hogy egy jó ideje itt tartózkodok már, bár ez most nem egészen ugyan az a hely, de még mindig a Föld. A lényeg, hogy még így is vannak teljesen új dolgok, vagy legalább is szokatlan dolgok a számomra és ez tesz talán ennyire kíváncsivá mostanában.

by **Thorhalla** Csüt. 20 Dec. 2012, 06:38

Helyszín: Ó-Attilan romjai, Tibet
Résztvevők: Daniel Hamilton, Zyro Tao, James Richards, David Ethan, Andrew Ramirez és Zen Aian Khalil

David testében lassanként múlni kezdett a fájdalom, ahogyan a két lány mágia segítségével kiűzte a mérget, de ennek hála egy rövid időre tényleg vérezni is kezdett a seb, ahogyan az ottani rész újra bőrré változott.
- Még kelleni egy kis idő, hogy rendbe jönni a váll – mondta a másik lány tört angolsággal. – Te addig pihenni.
Jack és Daniel meglepetten néztek Zyro-ra a kérdés után.
- Már kezdi, mi? – kérdezte Jack.
- Igen, kezdi – válaszolta Daniel fáradtan. – Mi semmit sem nyerünk vele, ugyanis ti viszitek el magatokkal. Az nektek van, nem nekünk.
Andrew-ra nézett a kérdés után és megrázta a fejét.
- Ki hogy értelmezi – mondta. – Amit most állítunk össze lényegében a kozmikus kocka egy gyengébb változata. Az a kocka bármennyi kívánságot teljesít, ez csak egy darabot. A kívánság pedig tényleg annak kéne lennie, hogy a vírus hatását mindenféle módon semlegesítse. Így szinte egyetlen faj sem jönne létre, ami a vírus miatt létrejött, a mágiahasználók, a szörnyszülöttek, vagy éppen a mutáns hatásokra immunis faj. A holnap gyermekeinek szemében ez az armageddon, félnek attól, hogy a múltban semmisítik meg őket, pedig ők is élnek tovább, csak egyszerű emberként, vagy éppen mutánsként és nem akként, amik most.
- Egyébként pubik… Aian hol van? – tette fel a kérdést Jack.
Ahogyan a kérdés elhangzott Aian meg is jelent a csapat mellett a semmiből.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 20 Dec. 2012, 18:58

Ügyet sem vetek Jack stílusára, megszoktam már, hogy nem kedvel, hiszen egy pszichopata tömeggyilkos vagyok, aki istennek hiszi magát, és teljes népeket pusztított el. Pontosabban leszek. Aki már most is az, az nem én vagyok, hanem a jövőbeli, sok dolgot megtapasztalt énem. Ezt szem előtt kell tartanom.
"A kívánságnak tényleg annak kéne lennie..." Ez pontosan úgy hangzik, mintha nem bíznának bennünk, mintha azt gondolnák, hogy majd másra használjuk a kockát.
Elhessegetem a beteges gondolatokat arról, hogy talán a jövőbeli Zyro a kockával szerezte meg a hatalmát, és csak elhitette mindenkivel, hogy más a valóság. Így pedig az egész múltból jövő küldetés számára nem veszély, hanem éppen a célja.
Aian is megérkezik, felé fordulok, és végigmérem, hátha rajta is van valami külső változás.
-Hol jártál? - Kérdem egyszerűen. Kicsit furcsa, hogy pont akkor jelent meg, mikor elhangzott a neve. Azt hiszem kezdek paranoiás lenni...

by **Bishop** Csüt. 20 Dec. 2012, 22:05

Sok új információt fogadok be, tulajdonképpen a kozmikus kocka gyengébb kiadását állítjuk össze a darabokból, amit majd visszaviszünk a múltba és ott felhasználjuk, hiszen ez a kocka teljesít egy kívánságot. Én ehhez nagyon nem értek.
~ Magneto azt hiszem igen nagyot fog nézni, ha a drága vírusa és annak következményei hopp egyik napról a másikra eltűnik a semmibe. Utána akár meg is támadhatnánk és legyőzhetnénk, logikus, inkább mint a sátánnal kikezdeni, mert nem teljesítjük az alku feltételét.
Várakozok, a többiek beszélgetését elengedem a fülem mellett a megjegyzéseket és minden mást, teljesen felesleges, néha megnézem mi van Daviddel, milyen iramban gyógyul. Mikor megérkezik Aian bólintok felé, de semmi több, a környezetem kezdem el fürkészni, kisebb mozgásokra figyelve, hátha még itt is felbukkan az a két alak, nem lenne jó, bár erre kicsi az esély én tényleg tartok ettől.

by **Ammon Einarson** Szomb. 22 Dec. 2012, 13:14

Még meglepődve nézem azt a mosolyt ami nem az a szokásos majd enyhén elmosojodva lépek át a kapun és meg is érkezem Tian-ba. Páran már vannak is itt. Kár, nem akartam mindenki előtt kérdezgetni a mágust de hát ez van, emiatt nem fogok visszakozni. De mindent sorban. Rövid ideig meredten nézem Zyro-t, nem rideg vagy ellenséges a tekintetem. Az sül belőle csak, hogy gondolkodom, nagyon erősen valamin, már már mintha mondani akarnék valamit neki de nem a kérdésének a válasza lenne az. De végül ki is nyitom a számat, hogy választ adjak a kérdésére.
- A negatív zónában voltam. A fölénye az őrszemeknek nagy volt és sikerült mozgásképtelenné tenniük szinte teljesen, ezért át kellett menekülnöm oda. Viszont nem ez a lényeges része. Találkoztam Lorna-val és beszélgettünk egy kicsit.
Daniel felé fordulok közben karba fonom a kezeimet.
- Azt mondta, hogy ti is megpróbáltátok már ezt, amit mi is de nem sikerült és ez a kozmikus kocka darabjai mert a kívánságkor széttört. Mit tudtatok elrontani egy kívánságban?
Bár lehet, hogy sok mindent mivel igen sok érdekütközés van. Hisz ők se kérhetik, hogy csak úgy hunnyak efölött szemet mikor könnyedén tehetném azt, hogy elviszem és kívánhatnék én a kockától, nem is tudják mennyi ötletem van rá. Egy kívánság több mint elég ahhoz, hogy örökre biztonságban tudjam a bolygómat. És abban is biztos vagyok, hogy vannak még rajtam kívül is olyanok a körünkben aki szintúgy mást akarhat.
- Vagy esetleg összetűzés lett belőle? Nem tudtatok eggyetérteni a kívánsággal? Ha esetleg így volt akkor csak azt nem értem, hogy hogyan voltatok képesek oly erősen összetartani és egyetérteni Zyro életének megóvásával.

by **Sarah** Hétf. 24 Dec. 2012, 01:43

A fájdalom lassanként múlni kezd, a testemben, így pedig nem kell magamat gyorsan valami hősi pózba vágnom, hogy akként megmaradva emlékezzem rám az utókor... Mint arra a szerencsétlenre akit megmart valami mélytengeri hidra... Kígyó... Izé... De azért stílusosan dobta fel a talpát. A vér is megindul, bár nem sokáig, na meg kapok egy eléggé tört, de azért tökéletesen megfelelő kis pihenős szöveget, ami nem lep meg, de legalább egy jót mosolygok rajta, na persze nem azért, mert viccesnek találom a stílust... Na jó egy kicsit az is közrejátszik, de ez inkább kellemes mosolygás, mert hát lássuk be, valamilyen szinten élvezem a helyzetet, kényelmesen fekszek a földön és pihenek, amíg nem szükséges, addig nem is igazán akarok innen felállni, az után a sok gyökérség után, amit a mai napon átéltünk... Azaz tényleg, majdnem szénné égtünk, bár a pörkölődés utolsó pillanatában majdnem megfagytunk és éppen hogy nem fulladtunk meg egy légüres térben... Aztán az a hátborzongató találkozás a holnap gyermekeivel, vagy hogy is hívták őket, majd pedig a Bermuda háromszögben, egy tököm tudja milyen templomban megmart egy kígyó és íme, itt vagyunk... Eléggé egy őrült nap volt ez és ezek után úgy érzem, hogy ennyi kis nyugalom végre kijár, nem mintha túlzottan végig aggódtam volna az egészet, de ez egy jó kifogás. Igaz a többiek problémázása nem igazán segít rajta, bár be kell látnom, hogy jogosak a felvetések néhányaknál, de... Na jó nem számít, ehhez nem fogok most semmit sem inkább hozzáfűzni, se magamban, sem pedig a többieknek, mert hát most egy dolgot szívesen hozzávágnék Aianhoz, nem mintha bármi bajom lenne amúgy vele és lehet csak én vélem így, de nem igazán érzem át, hogy milyen felfogással rendelkezik az a közeg, ahonnan ő jött és hát valamilyen szinten biztosra veszem, hogy ő is ugyan így van velünk... Szóval.. Igen, de ezt meg fölösleges hánytorgatni, mert a legjobb ami kisülhet belőle is csak rossz. Ó! Viszont két dolog eszembe jutott így hirtelen, az egyik egészen kellemes, mégpedig...
- Nos, örülök hogy ez az egész nem fog egy népirtással végződni... Legalább is ha jól értem. - Ez volt az egyik ami a legjobban zavart az elmúlt kis időben talán, a talán fölösleges népirtás gondolata. A másik dolog pedig Derek, ezt viszont egyenlőre megtartom magamnak.

Csendesen figyelek és hallgatok, nem igazán érzem úgy, hogy bárkit is eléggé ismernék már annyira a társaságból, hogy megfelelően tudjak hozzá beszélni, illetve abban sem vagyok biztos, hogy bármi érdemlegeset tudnék ehhez az egészhez szólni, így inkább bölcsen hallgatok és... És ennyi. De tényleg, nem látom már igazán értelmét az emberek megkérdőjelezésére, de régebb óta ismerik egymást, így hát gondolom van oka ennek a viselkedésnek, bár lehet ez a feltételezésem teljes mértékben téves, nem akarok elhamarkodottan ítélkezni, így hát inkább továbbra is csak hallgatok, aztán... Nos, ugyan ezt teszem tovább.

by **Thorhalla** Kedd 25 Dec. 2012, 11:33

Egy újabb villanás után Algernon és Rachel jelentek meg egy angyalszárnyas fiúval a többiek mellett, a képekről felismerhették, hogy Rachel fia volt az, a lány kezében volt a láda, és ő pedig nyakig nyálas volt valamitől.

//Nem körváltás, az majd ha Saku és Tao írtak utána lesz.//

by **Quentine Constantine** Csüt. 27 Dec. 2012, 21:54

Mivel a válasz közepén eltűntünk, gyanítom, hogy igazam volt, az öreg Daniel tényleg érzékelte, hogy megszereztük, amit kerestünk.
-Remélem, nem késtünk el nagyon a buliból. Itt van már mindenki, igaz? - Kérdem körbetekintve, és konstatálom, hogy sokan vártak ránk. Találkozom néhány érdekes pillantással is, úgy tűnik, épp egy igen feszült beszélgetést zavartam meg, de miattam aztán ne zavartassák magukat, majd valakinek belekukkantok a gondolataiba, hogy fel tudjam venni a fonalat. Először viszont...
-Ezt le is passzolnám - jelentem az öreg Danielnek, vagy Jacknek, aki épp közelebb áll, és átdobom a kisebb ládát. - Kaphatnék egy törölközőt, meg egy vödör vizet? - Kérdem még, mert ez a dzsuva, ami rajtam van, semmilyen értelmes szempontból nem mondható esztétikusnak. Ekkor veszem észre, hogy David valamivel hátrébb fekszik, és ráolvasással gyógyítják a kezét.
-Megmaradsz, ugye? - Kérdem könnyedén, mert láthatóan azért nincs olyan rosszul.
Jobban belegondolva, teljesen indokolatlanul vagyok ennyire vidám meg felszabadult, valószínűleg a legtöbben pokoli helyeken jártak ebben a pokoli világban, de én... Én találkoztam a leendő fiammal, aki tök jó fej, és elmentünk egy kis kalandra, ahol senki nem sérült meg, találkoztunk egy igazán érdekes kisgyerekkel, az egész olyan volt, mint egy csöpögős kalandvígjáték. Ezt realizálva rá is mosolygok a fiamra.
-Úgy látszik, kicsit elsiettem a búcsúzkodást - jegyzem meg halkan, és ha megkapom a kért tisztálkodási eszközöket, vagy útba igazítanak, akkor már hozzá is látok.

by Ajánlott tartalom