Élőhalottak

Név:Alwin Vos
Kor: 37

Rotterdami születésű, teljesen átlagos neveltetés eredménye. A figyelme mindig is kicsit csapongó volt, ismerni és utazni akart. Meg persze híresség válni mindeközben. Otthonában nem is szerzett hírnevet, csupán egy diplomát amerikanisztikából. Az áhított otthonáról tanult öt évet, majd kiköltözött. Írásgyakorlatként fordított és közepes újságokba fogalmazott híreket. De a nagy megindulás után elfelejtett csalódott lenni emiatt és továbbállni se sikerült. Legközelebb haza utazott csupán édesapja temetésére. Maradt is pár évet otthon mielőtt visszatért volna Bay Citybe. A cselekmények ihlettek egy önálló regényt, végre valahára volt valami reménye, talált egy kiadót akit érdekelt. Beindult a szekér, megkapta az első csekket, a vezetőséggel elmentek golfozni, hogy megpecsételjék a dolgot.
Mióta az üzlettársait felfalták a zombik sokkal jobban kezeli az ütőket, a 9-es terelő a kedvence, társa a bajban pedig egy erőszakos ír akcentusú alak, Keith MacFadden.


Felszerelés:
Gyógyszer 1 pont
Kés 1 pont
Golf ütő (terelő 9es) 1 pont
Golf ütő (ék 4es) 1 pont

A végére csaknem lesznek érdeklődők, szegény Tao
Akkor Téged is bemeséllek a töbiekkel együtt holnap.

Akkor én is visszatérnék a ringbe Lauren Powell-el

Huh okés, akkor van egy sanda gyanúm, hogy inkább teljesen előről kezdem a kalandot és egy új szituban kezd mindenki.

És akkor érdekelne még, hogy Paci és Scott érdekeltek-e az új kalandban (ami nekik a városi kiruccanás után lenne)?

Érdekelt vagyok. Írok is majd...holnap.

Oké, akkor még várunk 1-2 napot (péntekig legkésőbb) h Scott ír-e, ha nem, akkor elkezdjük.

Akkor újrakezdtem az egészet. Még be lehet szállni, és addig is itt van a kezdőreag az uraknak:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1561p50-elohalottak#28784

[center][center]

Név: Scott Muldoon
Kor: 30.

Scott Muldoon Michigan államban született, egy erdei faházban. A szülei túlélésmániások voltak. A fiúkat is ezekre a dolgokra nevelték, hogy állítson csapdát, hogyan vadásszon, melyik növény mérgező és melyiknek van gyógyító hatása és hogy hogyan védje meg magát az erdőben.
Azonban Scott szüleit a fiú 10-dik életévében bebörtönözték, mivel egy szélsőséges csoport tagjai voltak. A fiú nevelőszülökhöz került, iskolába járt, később gimnáziumba, ahol igen csak különc lett. Az osztálytársai hamar rátaláltak, a jegyei leromlottak a verések hatására, annak ellenére, hogy a fiú okos volt. Húsz éves korában tudott csak leérettségizni. Utána azonban elment a városból, alkalmi munkákból tartotta fel magát, gyakran került verekedésekbe, sokszor került zárkákba. Tíz évet töltött el így, amikor Bay City-ben járva épp a számára otthont jelentő motel felé indult. Hirtelen egy férfi támadt rá. Muldoon megszúrta a részegnek tűnő alakot a hasán, de az nem érzett fájdalmat, csak akkor tudta megölni, mikor rátaposott a fejére. Ezután visszarohant a Hotelba, majd beleájult az ágyba.
Reggel a szomszédos szobából sikolyokra és ordításokra lett figyelmes. Átnézett, és látta, hogy egy férfi épp egy idős nő torkát harapja át. Azonnal lerohant a recepcióra, ahol a pultos kibelezett hulláját találta, és egy öltönyös férfi evett belőle. Az utcán elszabadult a pokol, Scott úgy döntött, hogy elmenekül az őrültek inváziója elől. Az utca másik oldalán egy kék kocsit látott, bepattant. A kocsikulcs nem volt a helyén.
A következő pillanatban egy véresszájú, vöröses kockás inges fickó rontott ki az egyik lakásból. Scott azonnal kiszúrta az anyósülésen lévő fejszét. Kipattant a járgányból, és széthasította a járkálóhulla fejét, akiről kiderült, hogy a járgány tulajdonosa és a belső zsebében volt a kocsikulcs.
Scott sikeresen megszökött a városból, és hamarosan rátalált egy táborhelyre, ahol más túlélők is voltak. Állítólag az egész egy biológiai támadás mellékhatása volt és kísérleteznek már az ellenszeren.

Felszerelés
Hummer terepjáró ( 3 pont)
Kétkezes fejsze (1 pont)

Okés, köv körben bemeséllek.

Svarog, te is be vagy mesélve:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1561p50-elohalottak#28886

David Smith

Becenév: Smitty
Kora: 24 év
Magassága: 190 cm
Súlya: 88 kg

Az elmúlt három hónap során némileg lesoványodott férfi Detroitban látta meg a napvilágot. Szülei házassága nem sokkal élte túl a gyerek születését, de David sok más esettől eltérően az édesapjánál maradt. Ezentúl a család élete megváltozott, bár a szülőkre inkább a hűvös távolságtartás volt jellemző, de a fiatal fiú legalább nem hallotta többet őket veszekedni.
Miután apja a Ford gyárban volt technikus, a fiú pedig a közeli iskolákba járt, elég sok időt töltött autók, és egyéb műszaki alkatrészek között, és középiskola után ebbe az irányba akart tovább tanulni. Miután a szétszakadt család nem tudta előteremteni a pénzt a főiskolára a 18 éves fiatalember hétvégi munkát vállalt egy szórakozó helyen, mint kidobó. Nem mintha szívesen csinálta volna, de viszonylag jól megfizették, és magas termete és vállas alakja legtöbbször eleve megelőzték a bajt. Emellett megtanulta, hogy ne ijedjen meg néhány hangos szótól, vagy az elcsattanó pofonoktól, de inkább hitt a konfliktusok megelőzésében, mint erőszakos kezelésükben. Megbízhatósága miatt figyelt fel rá a klub tulajdonosa, aki miután az egyik műszak végén megtudta, hogy miben is érdekelt igazából alkalmazottja, felajánlotta, hogy az iskola elvégzése után főállásban alkalmazza, mint műszaki felügyelőt.
A biztosnak tűnő munka ígérete megsokszorozta a 19 éves fiú kitartását, és hamarosan a „legtekintélyesebb” posztot tudhatta magáénak, ő döntötte el, hogy ki térhet be, és ki nem a Northern Loungeba. Ez a poszt természetesen kitette a csalódottak dühének, és céltábláva is tette, de egyben biztosította a magasabb fizetést, egy kevés anyagi függetlenséghez juttatva őt. Kitűntetett pozíciója miatt iratkozott be egy taekwondo tanfolyamra, hogy kinézetét némi valós tudással is megtámogathassa, ha úgy hozza a szükség.
Mivel vagy tanult, vagy dolgozott, vagy edzett, így sajnos az emberi kapcsolatokra nem sok ideje maradt. Barátnői finoman szólva is szórványosak és alkalmiak voltak, általában a Lounge vendégei, vagy pultosai közül kerültek ki. Viszont megtanulta hamar felmérni az embereket, jó eséllyel megmondva, hogy kitől mire számíthat, ki aggresszív, ki próbálkozhat valamivel, ha elutasításra talál.
Az iskola utolsó évére abba kellett hagynia munkáját, bár arra számított, hogy hamar visszatérhet, már nappali műszakban...
Sohasem volt rá lehetősége. Detroitot a reggeli órákban érte el az őrület, és az első fertőzött megjelenése után egy órával a város kilencvenöt százaléka már (élő)halott volt. A késő tavaszi reggelen David úgy döntött, hogy kihagyja az első előadását a főiskolán, és csak délután megy be. Az egyre erősebb sikoltozás, kiabálás és hangzavar mégis arra késztette, hogy kikászálódjon az ágyból és az ajtóhoz menjen. Amit az utcán látott, az pontosan a tinédzser korában éjszakánként bámult horrorfilmeket juttatta eszébe. Eltorzult arcú, véreres szemű, sebzett emberek gyilkolták menekülő társaikat, majd amint elkaptak egyet azonnal ízekre szaggatták, és a véres darabokat a szájukba tömködték.
Az immáron felnőtt férfi saját küszöbére hányt. Az öklendezés hangjaira néhány a közelben kódorgó, örökké éhes élőholt is felkapta a fejét, akik finomabb étket láttak az életerős férfiban mint az utóbb elkapott nyugdíjas nénikében. David épphogy megtörölhette száját, és egy szempillantással felmérte, hogy a felé közeledő alakoktól semmi jóra nem számíthat, visszaugrott a lakásba, és bezárta maga mögött az ajtót, és ekkor tört rá igazán a pánik.
A tv és rádió adások viszonylag hamar elnémultak, bár sokáig arra bíztatták az embereket, hogy a nagyvárosok körüli menekülttáborokba menjenek. David ezzel nem értett egyet, látva az utcán uralkodó állapotokat; ő kijutni akart Detroitból.
Először napokig csak nagyon lassan haladt, állandóan félve attól, hogy csapdába kerül, vagy sarokba szorítják. Három nap múlva a külterületeken már az éhség elnyomta a félelemérzetet, így idejének jó részét étel és víz keresésével kellett töltenie. Hamar megtanulta, hogy mennyi mident vihet magával, mennyi felszerelés cipelése fárasztja ki. Sokszor kellett otthagynia hátizsákját menekülés közben, amikor túl óvatlan volt.
A kertvárosban átkutatott házakban sikerült találnia egy vadászkést, aminek a nyelében iránytű, és egy apró csavarhúzókból álló készlet volt. Egy rendőr házából elhozta annak szolgálati fegyverét, igaz, hogy tárak keresésére már nem maradt ideje, mert a család még holtában sem tűrhette a betolakodókat...
Már látta a város határát jelző táblát, szomorúan tekintet végig az I75-ösön összetorlódott autókra. Végül a szerencse is rámosolygott, mert talált egy olyan autót, ami nem szorult túlságosan a többi közé és a kulcs is benne volt.
David öröme azonban alig száz méterig tartott, amikor egy hangos durranás hallatszódott, és máris bírkóznia kellett a kormánykerékkel. A defekt okozója néhány tucat ipari szög volt a gazdájuk medig egy szemlátomást ideges és aggresszív figura, aki üvöltve és egy machetét lóbálva fenyegette a fiatal férfit, hogy adja át mindenét. A fiatalember döbbenten bámulta támadóját, majd amikor az felemelt fegyverrel közelebb lépett, gondolkodás nélkül lelőtte. Utána már nem volt ugyanaz...

Jellem:
Elfogadta, hogy a zombik már nem emberek többé, így a megölésük nem számít gyilkosságnak. Saját túlélését tartja szem előtt, de nem öli meg társait a pillanatnyi előnyért. Ha rátámadnak védekezik, ha életét veszélyben érzi, az emberöléstől sem riad vissza. Jó érzékkel hamar kiismeri az embereket maga körül.


Felszerelés:
9 mm-es pisztoly 4 tárral (2 kredit)
Vadászkés (1 kredit)
Antibiotikum (1 kredit)
Egyéb felszerelés: közepes hátizsák, benne egy üveg víz, néhány szelet kenyér, esetleg csoki, műanyag üveg és ragasztószalag
Beesett arc, éhes tekintet


Szakértelem:
Közepes mechanikai és elektronikai ismeretek (nem fog hajtűvel páncélszekrényt kinyitni, sem egy használhatatlan roncsból V8-ast építeni)
5 éves taekwondo tapasztalat
Tűrhető céllövő pisztollyal
Tűrhetően bánik a késsel
Könnyűléptű

Elfogadva, holnap el is kezdem a mesélésedet és a többiekét is folytatom, akik írtak.

Aki esetleg még be szeretne szállni, esetleg korábbi karakterrel vissza, az kiabáljon itt nekem. Köszönöm!

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1561p75-elohalottak#33506
Itt a reag

Ha lehet én is jönnék



Név: Theresa Stone
Lakóhely, azelőtt: New York
Foglalkozása: politikus, Amerikai Szenátus Elnöke

Kinézet: Mivel éppen tárgyalásról jött, fekete irodai, szoknyás kosztüm. Körömcipővel. Haja hátrafogva.

Jellem: Határozott, éles eszű. Nagyon makacs, és amit a fejébe vesz, ritkán lehet lebeszélni róla. Politikusként megtanult átlépni embereken, nem okoz számára semmi sem problémát.

Rövid előtörténet:
New York államban látta meg a napvilágot. Szülei már így is a fellebbviteli bíróság oszlopos tagjai voltak. Módos család gyermekeként született meg. Szülei rögtön zongoratanárhoz és vívásórára járatták. Amint nagykorú lett magániskolába küldték. Hamar kiderült, hogy politikus vénája van, ezért jeles érettségi után a Harvardon folytatta tanulmányait. Itt 2004-ben tette le sikeres diplomáját politológia szakirányon. Közben vívástehetségét csiszolta tökéletesre, sok versenyt nyert ezzel. Egyszer majdnem olimpiára is eljutott… Szülei pénze és kapcsolata révén bekerült a New York állambeli önkormányzathoz. Kitartásának és eszének köszönhetően néhány évre rá polgármester helyettesé nevezték ki. Sok kapcsolatra és befolyásra tett szert ezen idő alatt. Csupán haszonélvezetből kötötte meg házasságát egy milliárdossal John Arvival , egy élelmiszerlánc fejével. A kormány és a szavazók úgy ítélték meg, hogy jól végzi munkáját ezért felterjesztették szenátori pozícióba New York állam élére.  A választást megnyerte, hivatalosan is ő lett New York állam szenátora.
Az élőhalott támadásról:
A politikai körökben először csak rémhírként terjedt el a hír miszerint a holtak életre keltek. Theresa sem hitt e mondvacsinált pletykáknak. Ezért egy indítványt adott be, mellyel kirekesztették a szenátusból, a bolondságokat beszélő tagokat. Az indítványt elfogadták, viszont több helyen törtek ki lázadások a zombik ellen. Theresa ellátogatott az ilyen helyekre és beszédeke tartott melyet a tv is közvetített.  Aznap milliókat nyugtatta meg beszéde. Az elnök kitüntetésképpen, mivel lecsitította a dühöngő tömegeket a szenátus élére nevezte ki. Sajnos a nyugalom csak pár hónapig tartott, Európából és a közel keletről sok rossz hír érkezett.  Állítólag a hajók élőhalottakat hoztak Amerikába. Kitört a pánik, újra káosz uralkodott. A hajósok és halászok blokád alá vették a kikötőket, s nem fuvaroztak Ameikába. Az elnök tétlenül nézte az eseményeket. Európa segítségre várt. A szenátus , köztük az elnök is összeesküvést sejtett a dologban. A gazdag emberek is fellázadtak ugyanis így megszűnt az importkereskedelem.   Theresa , hogy javítson a körülményeken  az elnöknek személyesen azt a javaslatot tette, hogy szüntessék meg  a hajóblokádot és hivatalosan is nyilvánítsák, ki Nincs olyan , hogy zombitámadás. Szerinte ez csak egy merénylet Amerika ellen és az embereket valamivel megfertőzik, hogy ezt a látszatot keltsék. Az elnök belement a javaslatba , de arra kérte Theresát , hogy vállalja ő a felelősséget és nyilatkozzon ő a Tv-ben. Mivel a politikusnő nem hitt a pletykáknak bátran kiállt a tv-be és elmondta, hogy nincs zombitámadás és a blokádot, ha erőszakkal is, de megszüntetik. Európa pedig hagyja abba a rémhírterjesztést.  A kereskedők és gazdagok örültek, mert a blokádot rendőri beavatkozzásal feloszlatták. Újra beindult a hajókereskedelem. Csak a hajó, amit visszahozott koránt sem volt jó. A visszajött hajók fedőzést és élőhalottak ezreit hozták Amerika lakosságára. Az elnök sürgősségi tanácskozást rendelt el, Theresa éppen úton volt a tárgyalásra, amikor limuzinját felbutították. S sofőrjét kiráncigálták...Ő maga gyorsan átvette a volánt és addig ment, míg volt benzine....

3 pontos fegyverek: sima kard
1 pont: antibiotikum és fájdalomcsillapító

Rendben, holnap be is meséllek a kalandba.

Itt a beígért történet.

Kép:

Spoiler:

Név: Henk Burnwood
Kor: 36

Előtörténet:
Henk eléggé nagy bajkeverőként kezdte meg pályafutását az élet színpadán, nagyjából azóta csínytevésekkel töltötte idejét, mióta megtanulta kieszelni őket. Mire elérte azt a kort, amikor már a szülei az amúgy sem túl sok figyelmet is megtudták vonni tőle lassacskán kezdett átvándorolni a sötétebb erkölcsi vidékekre. Nagyjából tizenéves kora közepe tájt már nem kis ismeretséget szerzett a rendőrséggel, illetve az éjszakái nem kis részét töltötte már el a fogdában, miközben arra várt, hogy szülei hátha még befutnak az utolsó pillanatokban... Ezen tettei talán felfoghatóak lehetnének utolsó segélykiáltásokként... Persze arra aztán várhatott, hogy bárki felfigyeljen rá, szüleit a legkisebb mértékig sem érdekelte, mindketten munkájuknak éltek, őt pedig csak a kapcsolatuk egy melléktermékeként kezelték. De ennek az időnek is véget vetett egy váratlan incidens, mely az ifjú életében valószínűleg éppen annyira mondható szerencsés fordulatnak, mint tragikus eseménynek. Egy hideg, havas éjjelen, amikor ismételten a kóterban csücsült a magányos létezés helyett, a rendőrök egy telefon után hírtelen megváltoztak körülötte. Mindegyiküket ismerte már rég, a nem kevés látogatás és fogdatúra után már nem volt olyan, akiről ne tudott volna egy kisebb jellemzést adni. A tőlük megszokott és általuk viccesnek titulált gúnyolódást és piszkálódást most valamiért a tapintatosság és a higgadtság váltotta fel. Henk igazából nem tudta, hogy mire vélje ezt, de nem igazán törődött a dolgokkal, ahogy igazából életében semmivel. Néhány órával később, olyan hajnal kettő körül az egyik öreg őr, aki már évek óta nyomon követte a fiú pályafutását, hirtelen a semmiből kinyitotta a cellát és elvezette a srácot. Majd a kórházba vitte, s bekísérte az egyik kórterembe, ahol apja feküdt eszméletlenül. Nem értette, hogy mi is folyik itt, de az egyik orvos felvilágosította. Szülei néhány órája autóbalesetet szenvedtek, apját sikerült megmenteni, de anyját műtét közben elvesztették. A fiún hosszú évek óta először mutatkoztak meg az érzelmek jelei, de ezek is csak csekély vízhangjai lehettek annak, amit egy rendes korabeli, normális életkörülmények között produkálni tudott volna. Egy héttel az eset után apját kiengedték a kórházból, s élete innentől kezdve még magányosabbá vált, a férfi teljes valójával a munkába menekült a fájdalom elől, amit felesége elvesztése okozott. Amikor pedig belátta, hogy nem képes ellátni fiát, nemes egyszerűséggel a kanadában élő apjához küldte. Ezzel egy új fejezetet nyílt meg Henk életében, egy olyan fejezet, ahol megismerte azt, hogy milyen, ha törődnek az emberrel, s milyen egyszerű és mégis nagyszerű életet lehet élni. Nagyapja egy vérbeli vasmarkú favágó volt, egy amolyan igazi természetjáró, nem használt semmi modern ketyerét, ennek okát sokszor szajkózta: "azok csak elveszik a munka örömét, fiam". Így az évek során szépen lassan a hajdani bajkeverő srácból egy becsületes kétkezi munkás vált, aki sohasem mondott nemet, ha munkáról volt szó. Segített a szomszédos birtokokon, ha kellett még azoknak a fránya ezeréves tragacsoknak a szerelésében is segédkezett, de fő szenvedélye mindig is az erdőjárás maradt. A hosszú évek alatt szinte az erdő részévé vált, volt, hogy kedvenc fejszéjével nekivágott, s csak napokkal néha hetekkel később tért vissza a nagyapja házába. Az öreg pedig egy percig sem aggódott, hiszen tudta, hogy megfelelő kiképzésben részesítette unokáját. A vadon mindent megad, amire az életben maradáshoz szükség lehet, csak egy kis leleményesség, és kézügyesség kell hozzá és néhány fadarab hírtelen éjszakai szállássá, nyúlcsapdává, vagy fegyverré válik. Ilyen körülmények között élte élete java részét. S ez valószínűleg már haláláig így is maradt volna, ha nem jön el az a bizonyos esemény.
Egy átlagos napon néhány órás erdőtúrára indult, hogy pár négyzetkilométeres területet lefedő felderítést végezzen, megjelölve a kivágásra érdemes fákat. Azonban, amikor visszaért az erdőszéli kis faluba nem a megszokott látvány fogadta. Mivel a közelben senki nem használt televíziót és a rádió is csak néhány házban volt megtalálható a holtak előbb találtak utat erre a békés helyre, mint a modern technika hírközlő szolgáltatásai. A kis közösség pedig szépen lassan átváltozott, nem azért, mert nem bírtak volna elintézni pár járkáló hullát, hanem mert nem tudták, hogy mi történik és nem volt szívük kezet vagy fegyvert emelni arra, akivel már évek vagy inkább évtizedek óta megosztották életük, lakhelyük, munkájuk és kenyerük. Mire Henk befutott már csak néhányan maradtak az ő oldalán, köztük nagyapja, aki idős kora ellenére bőszen osztotta a pofonokat azt remélve hátha egy-két jól célzott istenes saller majd rendbe teszi az eszetlenek ítélőképességét. Ez persze nem így történt, s a harci hőben a barkácsboltos kislánya észrevétlenül a háta mögé került és olyan élvezettel harapta combon az idős férfit, mintha csak egy frissen lepottyant almát talált volna a fa alatt. A koncentrációját elvesztett és fájdalmas sebet szerzett megfáradt férfi így már vajmi keveset tehetett a sors e kegyetlen viccével szemben s eltűnt a holtak e apró vidéki pocsolyájában a felé rohanó unokája szeme láttára. A látványtól éktelen haragra gerjedő Henk már egy cseppet sem gondolkodott azon, hogy mi is folyik itt, vagy ki is kerül elé, nemes egyszerűséggel félretette a morális és etikai eszméket, s fejszéjével mindent és mindenkit eltávolított az útjából, míg végül elérte félholt nagyapját. Ő utolsó szavaival búcsút vett unokájától és köszönetet mondott a sokévnyi segítségért és társaságért, majd örök álomra szenderült... volna, ha ez a világ nem tévedt volna le a természet és a sors által közösen kijelölt ösvényről... A gyászoló férfi, miközben próbálta összeszedni gondolatait arra eszmélt, hogy az előbb minden kétséget kizáróan elhunyt nagyapja keze megrezdül, ujjai a földet kaparják, szemei felpattannak és kegyetlen fénytelenséggel bámulnak előre a semmibe, majd fogai pár akaratlan harapó mozdulat után már céllal rángatóznak, azzal a céllal, hogy testébe méllyedjenek. Nem volt mit tenni, tudta, hogy ez csak valami beteges álom lehet, amiből előbb utóbb fel fog ébredni, de addig is össze kell szednie magát és ki kell tartania. Így hát erőt vett magán és az idős férfit átsegítette a túlvilágra, hogy megszabadítsa evilági gyötrelmes létezésétől. Ezt követően már nem volt hova mennie, és nem volt mit csinálnia. Nem érdekelte a világ helyzete. Valahogy az előbb lejátszódó jelentet alapján már sejtette, hogy valami olyasmi játszódik le a háttérben, amit ő úgysem érthet meg. Még utoljára hazament, becsomagolt magának néhány dolgot, amire szüksége lehet és nekivágott az erdőnek, hogy a saját közegébe kerülhessen, és higgadtan tekinthesse át a dolgokat, bár arra már most rájött, hogy a céltalanul bolyongó embereket jobb lesz elkerülni, ha nem akar bajt magának...

Szakértelmei:
- A vadonban való túléléshez minden szükséges ismerettel rendelkezik; képes menedéket találni/készíteni; csapdát állítani; fegyvert készíneti; vadászni; illetve tudja mi fogyasztható/mérgező.
- Tud vezetni, de csak fiatalkorában találkozott szabványos, nem megbuherált járművekkel, így lehetnek gondjai vele, ha erre kerül a sor.
- Jól bánik a fejszével, illetve favágóhoz méltó módon képes az öklével nyomatékosítani az igazát. Az íjon kívül (mellyel egész jól bánik) nem sok lőfegyverrel került szembe, a kézifegyverek többségét valószínűleg képes elsütni, de pontos lövést leadni nem nagy eséllyel fog, illetve nem is kedveli az ilyen stílusú eszközöket, tehát megtanulni sem fogja, inkább elintézi a dolgokat szemtől szemben.

Felszerelés:
- Egy kétkezes favágófejsze, megerősített nyéllel, igazi méteres keresztmetszetű fák ellen, egy emberi fejen úgy hatol át, mint kés a vajon. (2 pont)
- Az előző kisebb típusú barátja, ez már csak egykezes és főleg a törzs ágaktól való megtisztítására használatos, de praktikussák szempontjából ez sem marad alul. (1 pont)
- Vadászkés, régebbi típusú. Nem olyan, aminek a nyelét minden vacakkal telepakolták, hanem olyan, amit még igényesen készítettek el. A penge szépen megdolgozott erős egyik oldala recés fogazattal. (1 pont)

Te is elfogadva, Téged is bemeséllek holnap.

A két új zombicsemegét bemeséltem: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1561p100-elohalottak#34553

Én alternatív Ratent hoznám. Ebben a világban valamiért a férfi húga nem született meg, ezért a gyermek elkanászodott, és szülei nem tudtak mit kezdeni vele, így katonai iskolába íratták. Itt fegyelmet tanult, és harcászatot. A zombiinvázió kezdetekor Amerikában volt, egy európai katonáknak rendezett konferencián, ami az előléptetésének alapja lehetett volna. A zombik megjelenésekor a saját életét helyezte előtérbe, és elmenekült, vagyis… a taktikai visszavonulást választotta. Jól tette, hiszen lehetetlen lett volna túlélni, mivel a horda túl sok embert támadt le, és az emberek amúgy is felkészületlenek voltak. Azóta bolyong, és próbál túlélni.
Bár már összeszedett pár dolgot, még mindig védtelennek érzi magát.

Felszerelés:
-1 pont gumibot
-2 pont Egy Heckler & Koch HK45 (.45-ös pisztoly)  5db 10-es tárral, az egyikből (az éppen betöltött) hiányzik két golyó
-1 pont antibiotikum és fájdalomcsillapító

A férfi barna nadrágot hord, zöld katonai zubbonnyal. A tárak és a gyógyszerek a barna hátizsákjában vannak. A fegyvert hátul a nadrágjába tűre hordja, ahol nem látható, de könnyen hozzáférhet. Az oldalára van felerősítve egy gumibot.
// a fegyvereket és a gyógyszereket egy elhagyatott rendőrautóból szerezte, a ruházat nála volt.//

Rendben, elfogadva. Holnap bemeséllek az új körnél.

Be vagy mesélve: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1561p100-elohalottak#34596