Kórterem

by **Morsus** Vas. 07 Okt. 2012, 23:02

Amennyire lehetséges steril orvosi szoba, ahova Xavier és Melissa orvosi ismereti szinte szerint próbáltak gyógyszereket és felszereléseket szerezni.

by **Steven** Pént. 19 Okt. 2012, 18:04

~ Fehér a plafon.. Egyáltalán nem ismerős.. Kellemetlen. Túl erős fénnyel világítanak a lámpák. Fáj tőlük a szemem. ~ Gondoltam mikor felébredtem. Valamin feküdtem feltehetőleg egy ágyon és az első dolog amit megláttam, mikor kinyitottam a szemeimet, az a fehér plafon volt amiről lámpák lógtak. A két kezemmel elakartam takarni a szemeimet azonban.. Ez csak félig sikerült.
~ Mi a.. Hol van a másik kezem.. Hol van a másik kezem?! ~ Csak jobb kezem ért el az arcomig, a bal kezemet pedig egyáltalán nem éreztem. Hamar kitapogattam, hogy azért nem mert a bal kezem válltól lefelé egyszerűen nem létezett. Nem volt ott semmi csak egy bekötözött sebhely.
- Mi történt a kezemmel?! – Kérdeztem az elejét nyugodt hangnemmel, de a mondat végére már erőteljesen éreződött benne a düh, bár csak utána néztem körbe a teremben, hogy egyáltalán van-e itt valaki. Ha nem volt, akkor megpróbáltam felállni és (ha volt bekötve infúzió), akkor az infúziós állvánnyal együtt kimenni a teremből.

by **Ko-Rel** Pént. 19 Okt. 2012, 19:28

//Előzmény: Stark pláza//

Jó néhány nap telt el azóta, hogy végre visszakaptam a testemet s nem Thorhalla idegen testében voltam. Az első napok nehezek voltak, hiszen újra meg kellett ezt szoknom s visszatérnem a rendszeres gyógyszeradagomra is, mit az elmúlt egy hónapban nem kellett fogyasztanom. Pihenni nem volt időm, hol a beteggel törődtem, hol tanultam s hol pedig a hercegnő kínzott a kíméletlen edzésekkel. A gyengélkedőn időztem, további vizsgálatokat végezve, hogy kiderítsem ki s mi lehetetek valójában, de semmivel sem jutottam előrébb, mint korábban még a SHIELD-nél. Mocorgásra kaptam fel a fejem s megláttam, hogy az utolsó betegem ki még itt volt ébredezik. Mikor nyúlt az infúzióért, hogy kivegye a kezéből a hajammal próbáltam körbefonni a karját s elhúzni onnan.
- Balesete volt, több mint egy hónappal ezelőtt – mondtam. – Az egyik őrszem lézere eltalálta a kezét s leégette a karját, itt nincsenek meg az eszközök, hogy műkezet kapjon. De biztonságban van. Nyugodjon meg s hagyja az infúziót a karjában, még szüksége van rá. Ugyanígy ne mozogjon túl sokat az izmai elszoktak ettől s összeeshet, akkor pedig újabb sérüléseket szed össze.
Az asztalról vettem az orvosi műszeremet s azzal léptem közelebb a férfihoz.
- Remélem engedi, hogy megvizsgáljam.

by **Steven** Szomb. 27 Okt. 2012, 21:29

- Baleset?.. – Kérdeztem az ismeretlen mégis ismerős lánytól elégé zihálva. Már nem voltam dühös, de még mindig elégé fel voltam zaklatva. Ahogy a haját nézem, miként a kezemre csavarodott és elég erősen tartotta, beugrott egy kép. A börtönben voltam és mikor kiszabadítottam másokat, akkor volt közöttük egy nő, akinek gyakorlatilag „élt” a haja. A neve nem rémlett, de az hogy hogyan viselkedett az igen. Azt viszont furcsának találtam hogy most.. kedvesebb volt pár fokkal. Miközben mesélte, hogy mi történt velem, előugrottak emlékképek, de minden nagyon zavaros volt. A kezemet megpróbáltam kiszabadítani a haja fogásából, hogy a halántékomra rakhassam és megpróbáljam összeszedni a gondolataimat. Aztán olyasmit mondott, ami elégé felzaklatott.
- Nyugodjak meg? Nincs meg a bal karom 83%-a! Hogy nyugodjak meg?! – Kiáltottam rá a nőre, ezután viszont hamar észbe kaptam. Elfordítottam a fejem, hogy ne is lássam a kezem csonkját és ha a másik kezemet elengedte, vagy sikerült kiszabadítanom, akkor az arcomra tettem.
- Sajnálom csak.. minden nagyon zavaros.. Úgy emlékszem vittem valakit a hátamon. Ő jól van?

by **Ko-Rel** Szomb. 27 Okt. 2012, 21:46

- Baleset – bólintottam. – Az egyik őrszemrobot eltévedt lézerlövedéke.
Azok a dolgok voltak az egyetlenek, mik itt olyan technológiával rendelkeztek, az egyetlen dolog, mi ismerős volt, mi nem tűnt túl régiesnek. Miért? Mindig ugyanaz a kérdés, hogy ki vagyok s mi. Mikor láttam, hogy szabadulni akar, nehogy kárt tegyek benne visszahúztam a hajamat a karjáról s hagytam, hogy azt tegyen, mit akar. Ha nem itt lennénk, akkor lehetett volna valamit tenni a karja érdekében, művégtagot oda tenni, vagy talán másikat növeszteni. Nem, az itteni technológia nem alkalmas erre, de nekem mégis oly hétköznapinak tűnt.
- Ön életben van – próbáltam nyugtatni kedvesen. – Igaz a karját elvesztette, de mint mondtam lehet pótolni s nem fog önnek feltűnni, hogy nem az eredeti végtagjával rendelkezik, csak ehhez rendeződnie kell a dolgoknak.
Nem szerettem volna hozzátenni, hogy tudom milyen érzés lehet, noha én nem végtagot vesztettem el, csak az emlékeimet, de így is oly csonkának s elveszettnek éreztem magam, de talán a professzor tud majd segíteni. A férfira néztem, de nem tudtam, hogy kit említ.
- Sajnálom, nem tudom, hogy kit említ – feleltem. – Nem voltam ott akkor, mikor kitéptem magam az engem tartó láncokból elvesztettem az eszméletemet, s mikor magamhoz tértem Lady Thorhalla testében voltam s ő az enyémben. Így vele találkozhatott ott s nem velem, de ha akarja megkérdezhetem őt, hogy kire gondol. Vagy ha leírja a külsejét megtudom mondani a személy nevét is.
Fejeztem be kissé zavartan, majd még eszembe jutott valami a sérülésével kapcsolatban.
- Ha bármikor fájdalmat érez a bal karja helyén, fantomfájdalmat szóljon – mondtam. – Az esetben külön fizioterápiás kezelésre is szükség lesz, egyébként is, hogy könnyebben feldolgozhassa a végtag elvesztését.

//Folytatás: Club London//

by Ajánlott tartalom

Kórterem

Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem