Re: Stark Pláza

by **Godlaw / Tao** Szer. 22 Aug. 2012, 19:29

Mielőtt a szenátorral végezhetnék végre, valami megállít. Érzem a testemben a rántást, mintha valami visszahúzna, de nem egyszerűen engem, csak bizonyos részeimet - bizonyos fém részeimet.
-Áruló! - Fröcsögöm, miközben hátraesem, és igyekszem kigurulni az esést. Körülnézek a levegőbe emelkedve, hogy átlássam a terepet, ekkor veszem észre, hogy nem csak új emberek érkeztek a közeli ismeretségemből, de ráadásul Miller sem a régi már. Einar áll a helyén, és ez nagyjából a végszó számomra, ha ő itt van, a boszorka sem lehet messze.
Elég volt a pusztításból egyelőre, a káosz eluralkodott, és akiket társamnak hittem, nagyrészt túl puhányok ahhoz, hogy megtegyék, amit kell. Háborúval akarnak békét elérni, de azt hiszik, az ellenségük megkímélésével félelmet kelthetnek a többi szívében... És még engem hisznek bolondnak.
Igyekszem feltűnés nélkül távozni, ahelyett, hogy nagy ívben elszállnék a házak felett, egy közeli ablakot választok ki valahol a második, harmadik emelet környékét, azon hatolok be, aztán a háztömb másik oldala felé próbálok haladni, hogy ott kibukkanva tűnhessek el a kíváncsi szemek elől.

by **Morsus** Kedd 28 Aug. 2012, 22:37

- Brooklyni Múzeum: Melissa, Halla/Steph
A srác felveszi a sisakot és a másikat Hallának adja a páros elszáguld a motoron. A tömeg zavartan éljenzi őket. Aztán mindenki Medúza felé fordul, akihez már sétálna a barátnő amikor a lány eltűnik.

- Xavier birtok: Melissa
- ...csajnak kéne itt lennie!
Hallja Medúza és erre felismeri, hogy visszateleportálódott az ereklyével együtt a bázisra, ahol Zack zavartan nézi az eszméletlen Profot. Alaposabb vizsgálat alapján Xavier jól van csak elájult.
- Na? Mondj valamit...
Mikor a nő megszólal: - De fura a te hangodat így hallani...

- Plázától nem messze: Blood Man
A férfi kivégzi a rendőrt majd mikor átveti magát a kordonon és futni kezdene több lövés száguld felé. Egy fájdalmas szúrást érez a lábában majd... /Lásd lent/

- Pláza előtt: Rorshach, Tao, Sarah, Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
Tao menekülni akar és a vérző Hoodhoz Sarah hajol. Hirtelen a tetőkről több tucat lövést lehet hallani. Minden mutáns előtt megáll pár golyó, még a gyerekek előtt is. A levegőben álló golyók majd a civilek felé száguldanak. Pár még a feladóknak is visszamegy. Bloodman a lábát ért lövés miatt forogva csapódik Hood és Sarahba. Hood felriad.
- Nem!
Ezzel mágnesesen megfogja az elrepülő Taot.
- Vállal a tetteid! Gyáva féreg!
Gail látja, hogy egy vörös ember lángra gyújtja a várost. Hogy csak egy tintapacában fut ő és a két társa (Jonah és Kate). A plázából kommandósok rohannak előre és máris lőnének a gyerekekre, de Rorschach a fém darabokkal felfogja a golyókat. Bármennyire is nem tetszik nekik csak ez az út van ki innen. A SWATon át. Gail látja, hogy ez egy próba, ha képesek nem bántani őket egy övvel távoznak, ha ölnek akkor sisakot fognak hordani.

- Pláza előtti utca jobb oldalán: Einar, Sakura, Constantine
Skarlát betegesen kezd kacagni.
- Egyenlőség? Én vagyok a mutánsok legnagyobbika!
Hirtelen több tucat lövést lehet hallani. Ám a golyók megállnak Einar, Skarlát és Constantine előtt.
- Apám mindig is azt mondta, hogy én leszek a leghatalmasabb.
A golyók vissza száguldanak és a tetőn lévő kommandósokat találják el. A sorok között egy tank jelenik meg. A házakból kommandósok.
- Ki a gyenge most?
Kérdezi a megőrült Boszorkánymester és szörnyű kínokat teremt Einarban.
- Nem tudod mit éltem át. Mindenemet elvetted! Oly kevés volt! Egész életemben üldöztek és megakartak ölni erre te végeztél a családom UTOLSÓ tagjaival!
Constantine feje lassan tisztulni kezd, de megint nincs az erejénél, viszont mellette Sakura kezd mozogni és magáéhoz térni.

by **Ko-Rel** Szer. 29 Aug. 2012, 08:46

~ Brooklyni Múzeum --> Xavier birtok ~
Kezdtem magam igencsak kényelmetlenül s zavarban érezni, mikor mindenki rám nézett, a hajammal próbáltam magam takarni, hiszen a ruhám még mindig teljesen szakadt volt. Hálásan pillantottam a nőre, ki úgy tűnt, hogy segíteni akar, mikor a következő pillanatban Mr. Morsus hangját hallottam meg. Zavartan néztem körbe, de a helyet felismertem, „otthon” voltam. A dobozt letettem az asztalra s utána nekiláttam megvizsgálni az idős férfit. Legalább is próbáltam s igyekeztem jó diagnózist beállítani, mi igencsak nehéz volt, hiszen abban biztos voltam, hogy a levágott karú férfi és most Xavier professzor előtt nem láttam ilyesmit, embert, mutánst. Így csak hozzávetőleges adatokat tudtam kapni, de azok szerint jól volt, és magához is fog térni. Összerezzentem a kérdésre, el is felejtettem, hogy nem vagyok egyedül, hiszen mindig is egyedül kezeltem a másikat is s visszaadtam az irányítást, mikor a valaki megjelent.
- Rendben lesz, csak eszméletlen a feje fájni fog, mikor magához tér, de nincs semmi baja – feleltem kedvesen.
Éreztem, hogy elpirulok s ismét a hajammal vontam körbe magam. Nem éreztem illőnek, hogy így lát.
- Át kellene öltöznöm – mondtam zavartan. – A doboz, Thorhalla szerint mágikus… dolog, vagy dolgok vannak benne.

by **Tyranis** Szer. 29 Aug. 2012, 09:09

~ Pláza előtt ~
Most már be kellett látnia, hogy a lánynak igaza volt, Gail-nak, vagy miként hívták a többiek. Ahogyan a lövéseket hallani nőket meghazudtoló hangon visítva – sikoltva – rogyott le a földre Jonah és a kezeit is a fejére tette, hogy azt védje ezáltal. Azonban a lövések nem értek el addig, mert valami fémgubó került eléjük, ami mindezt meggátolta. Próbált valamilyen fedezéket találni, lehetőleg kellően távol az elmebeteg gyilkosoktól, itt főleg az őt támadó Tao-ra és a rendőrgyilkos Rorshach-ra értve. A földre hasalt, ahogyan tanítják mindezt, hogy mit kell tenni.
- SEGÍTSÉG! – kiáltotta.
Remélte, hogy a lövöldözés némileg abbamarad és kommandósok meghalják a hangját.
- CIVILEK ÉS GYEREKEKVAGYUNK, EZEK AZ ELMEBETEGEK MEG AKARNAK MINKET ÖLNI! SEGÍTSENEK!
Még csak nem is hazudott túlságosan sokat, az elején tényleg így volt, amikor megtámadták őket, és akkor még ez az őrült is élvezettel mészárolt és rombolt a környéken. Ő csak haza akart jutni és még kész lett volna azt is megfogadni, hogy nem lesz többé rossz, de nem akart ezzel menni. Ha elfogadja ennek az őrültnek a segítségét, akkor fix, hogy azt hiszik, hogy velük van, igaz a pólója sem segít sokat, de legalább nem tartják gyilkosnak, egyelőre. Egyelőre próbál lapulni a földön, remélve, hogy a SWAT és a kommandósok nem fognak rájuk lőni tovább, ha pedig az itt maradása miatt Rorshach próbál valamit fizikailag tenni ellene, akkor újra felüvölt artikulátlan hangon a pániktól és a félelemtől. Révén nem hiszi, hogy jó szándékként akarja megmenteni, kinézi belőle, hogy csak azért, hogy utána megkínozhassa és lassan ölhesse meg őket, mint a rendőrökkel is tette.

by **Thorhalla** Szer. 29 Aug. 2012, 09:23

~ Pláza előtti utca jobb oldalán ~
- Nem – csóváltam meg a fejem. – Csak egy őrült vagy, ki nem fogja fel mi zajlik körülötte.
S az ilyenek voltak a legveszélyesebbek. NE! Kaptam fel a fejem mikor a lövéseket hallani lehetett, nem aggódtam, hogy bennem kárt tesznek, de másokban még tehettek, hisz a halandók nem voltak oly ellenállók, mint én magam. De a lövedékek nem értek el minket, viszont már hiába kaptam a midgardi felé, az támadott a lövedékekkel s valószínűleg megölte a nyomorultakat a tetőn.
- NEEM! – üvöltöttem.
Dühösen fordultam felé s ekkor láttam meg a közeledő valamit, azzal még gondok lehetnek. Meglepetten néztem a fiúra, komolyan azt hitte, hogy én vagyok a felelős a családja halálért? Odin fél szemére! Ott sem voltam egyiknél sem! Még Jonathan sem! A gondolatai s
- Nem volt közöm a halálukhoz! – mondtam. – Jelen sem voltam, saját maguk pusztulásukért felelősek s te most ítéled halálra minden fajtársadat! – a katonák felé pillantottam. – Menjenek vissza! – kiáltottam rájuk.
Ez még megöli őket, felnyögtem a fájdalomra. Még tanulnia kell, Loki jobban csinálta. A fájdalom ellenére próbáltam Skarlát felé lendülni s a Vérfejszével felé csapni, nem szándékoztam megsebezni, ez csak az elterelés volt, számítottam rá, hogy védekezik, így mikor erre készül hirtelen rántom vissza a fegyvert s a penge helyett a markolattal próbálok a halántékára sújtani egy akkorát, hogy elveszítse az eszméletét.

Stark Pláza - Page 4 00120

Csak Einar-ral írok Halla-val most nincs értelme.

by **Godlaw / Tao** Szer. 29 Aug. 2012, 15:45

Mielőtt leléphetnék, érzem újra azt az erőt, ami az előbb is visszafogott. Ezútta nem merül fel kétség, hogy ki az, rögtön Hood felé fordulok a levegőben. Teljesen hülye, ez elsőre látszik. Szó sincs arról, hogy nem vállalom, amit tettem, csak éppen nem várom meg, míg a következmények úgy alakulnak, ahogy én nem akarom. Ez nem gyávaság, mindössze taktika.
-Nem félek semmitől... Tőled sem!
Ahelyett, hogy igyekezném jobb belátásra bírni, úgy döntök, gyorsabb megoldást választok. Telekinetikus erőmmel próbálom megragadni, és elhajítani a katonák közé, akik a plázából jönnek ki. Igyekszem úgy dobni, hogy végigszántsa a földet a kommandósok közt, és lehetőleg egy masszív falnál érjen véget az útja. Remélem eléggé megzavarja, hogy ne tudjon tovább koncentrálni az én fogvatartásomra, és ezután ténylegesen elindulhatok az előbb kijelölt útvonalon, hogy meglépjek - de legalább is semmiképp sem arra, amerre a kommandósok vannak. Fél szemmel igyekszem közben szemmel tartani a másik harcot, ami az utca jobb oldalán zajlik, annyit látok, hogy a Szellemlovas visszaváltozott, és Einart is lefoglalta a boszorkánymester, így velük remélhetőleg nem kell foglalkoznom egy jó ideig még.

by **Quentine Constantine** Szer. 29 Aug. 2012, 16:55

Valahogy sikerül átvészelnem a motorral való megállást, már nem is emlékszem, hogy hogyan, de a fontos most az, hogy életben vagyok. Ami rosszabb hír, hogy már megint emberi alakba kerültem, és nem tudok visszaváltozni. A világító bal kezemre nézek, a fényből készült karra, amit azoktól kaptam, akik visszaküldtek. Miért kaptam hatalmat, ha aztán folyton elveszik tőlem? Mintha nem használhatnám bármire, vagy talán valakinek blokkolja a közelben... Mire összeszedem magam, és kitisztul a fejem, már azt látom, hogy Einar nincs valami jól, de azért nem adja fel. Én viszont úgy vagyok vele, hogy jobb nem megvárni, míg ő talán sikerrel jár, talán nem, így rögtön megpróbálok neki segíteni. Futva indulok Skarlát felé, és közben eszembe jut, hogy ki a franc mondogatta a fejemben, hogy bűnös. És főleg miért? Rám mondták? Vagy ez valami sugallat valakiről?
Úgy időzítem a támadásomat, hogy Einar csapása után érkezzek, nehogy egymást zavarjuk, közbenmegpróbálok rálőni a korábban szerzett pisztolyommal párat a boszorkánymesterre. Ha pedig odaérek, igyekszem a fejére mérni egy nagyobb ütést a pitszollyal.

by **Sarah** Csüt. 30 Aug. 2012, 23:00

Hood nincs magánál, így nem vagyok képes őt utasítani, szóval következne a B terv, a fogd a sisakot és fuss, de mielőtt megtehetném, lövések hangzanak el, amire kissé összerezzenek és felnézek, előttem pedig... Nos a golyók megálltak, akkor mégiscsak magánál lenne?... Nem, nem hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem. A golyók egyszerűen elrepülnek egy másik irányába, civilek irányába, na meg vissza felfelé, ami nagyon helyes, vesszen az, aki az életemre tör, én pedig ennyiben is hagynám a dolgot, ha a következő pillanatban nem csapódna nekem valami, vagy talán sokkal inkább valaki? Igen, ez egy valaki lesz. Hood hála neki felriad és már cselekszik is, igaz, ez engem jelen helyzetben nem nagyon érdekel, én egyszerűen próbálom odébb söpörni az újdonsült vendégünket, majd pedig kilesek, csak hogy úgy informálódjak, hogy mi a helyzet, amit pedig látok... Nos egy csapat kommandós, vagy legalább is fegyveresek lőnek éppen gyerekekre, akiket egy közismert elmebeteg gyilkos véd meg éppen... Ehhez két megjegyzésem lenne, egyrészt... Ezek után én vagyok a nagy csúnya gonosz démon? Szakképzett, vagy tapasztalt, valószínűleg tapasztalt katonák, illetve esetleg zsoldosok lőnek egy csapatnyi ostoba kölyökre, akik közül az egyik ordít, idáig hallom, és komolyan, engem mondanak gonosznak, amikor én csak egy embert akartam a mai nap folyamán megölni... Beh. A másik, amit megjegyeznék, az pedig... MI A FENE FOLYIK ITT? DE KOMOLYAN! Ennél őrültebb és hülyébb helyzetben talán még sosem voltam, ez már szinte degradáló, agyzsibbasztó... És még egy tank is van itt, EGY TANK! Fogadjunk, hogy az is a gyerekekre fog lőni? Végül is nem sajnálnám őket, félre értés amúgy ne essen, ha feldobják a talpukat akkor feldobják a talpukat, a lelkük úgyis tovább megy valamerre aztán majd ott lesz vele valami, az élet végül is csak egy amolyan állapot... Meg amúgy ha nem tudnám sem sajnálnám őket, csak a kinézett partneremnek ne legyen baja, vele még terveim vannak.

[coolor=lightgreen]Érzem, ahogyan rám terítenek valamit, először pedig nem is igazán tudom, hogy mit, de ahogyan összehúzásra kerül... Egy pulóver, olyasmi fajta talán, mint amilyet én is hordok, csak az kabát és bővebb, de úgy tűnik, hogy ez is tökéletesen megfelel. Ahogyan a kapucni is felkerül a fejemre kissé megnyugszom, már nem égeti a nap fénye az arcomat, sem pedig a testemet és nem látnak... Nem látnak. Igazából Gail szavait ismételgetem magamban és hálásan néznék most fel rá, de nincs hozzá erőm, s nem akarom, hogy meglássák az arcomat. Nehézkesen, de valahogy felkecmergek a földről, jómagam sem tudom, hogy miként és... Nem tudom, hogy mit csináljak... Lövések dördülnek el, én pedig sikoltva húzom kissé összébb magam, azonban... Nem érzek fájdalmat, úgy tűnik hogy nincs semmi baj, valamiféle burok véd, vagy ahhoz hasonló, amit látszólag az a furcsa alak, akit eddig csak hírekben láttam, nos az tart fent és talán ez lehet az egyetlen kiút csak, de félek, jelenleg nagyon sok mindentől, még az alaktól is, aki a menekvést biztosítja, látszólag legalább is, így pedig az egyetlen elérhető kapaszkodóba próbálok... Kapaszkodni, ez pedig nem más, mint Gail, a jelen lévők közül az egyetlen, akiben valóban meg is bízom és erősnek látom, testileg és lelkileg is. A kapaszkodás része pedig mondhatni hogy tényleg kapaszkodás, próbálok a remegésem közben belé karolni, de igazából erre csak akkor van esély, ha ő maga engedi, s ha lehetséges akkor így követem, szinte hozzá simulva és bár ez furcsa, így próbálok valahogy bátorságot összeszedni, és remélem hogy nem nagyon kellemetlen neki... Nekem a félelemtől nem az, szinte már ösztönös.[/color]

by **Ammon Einarson** Pént. 31 Aug. 2012, 15:16

- Pláza előtt (Gail)-
Lövések dörrenek de nem találnak el minket a golyók. Megállnak előttünk majd vissza repülnek arra amerről jöttek. Aztán megint egy látomás, egy kép ugrik be ahogy egy ember lángra gyújtja a várost. Ugyan olyan színe van mint a lángoknak, az az ember is vörös aki teszi aztán meg mi hárman tintapacában futunk. Nem értem, nem értem mi ez a tintapaca dolog. Az embert értem, nem is nehéz, hisz egyértelműnek tűnik. Nemsokára valaki fel fogja gyújtani a várost de nem tudom mit akarhat jelenteni a másik része. De lövések dörrennek el megint. Az aki idejött hozzánk annak köszönhetjük, hogy nem találtak el minket mert amiket ideemelt vasdarabok megvédtek minket és. És arra kell mennünk. Át a SWAT-on, hogy kijussunk és, hogy a próbát teljesítsük, hogy mik is leszünk. Mink lesz. Kate mozdulatára ahogy kapaszkodik én is megfogom őt és oda húzom magamhoz tartva őt. Most nem hagyhatom, hogy egyedül maradjon. Kell neki és Jonah-nak is a segítségem. Ki kell tartanom ebben az őrületben ami ránk szakadt. Ki kell vinnem őket innen épségben és úgy, hogy nem bántjuk a SWAT-osokat. Bár már azt sem tudom, hogy most tényleg kijöttek a SWAT-osok...
- Ha tényleg segíteni akarsz akkor csinálj egy utat nekünk be az épületbe vasból. És ne bánts senkit se!
Hátranézek Rorchach felé és úgy mondom. Fojtatnám, mondanám, hogy utána kopjon le a francba mert csak bajt hozhat a fejünkre ha vele látnak minket de nem akarom. Nem akarom elzavarni. Nem tudom mindkettőjüket elvinni innen vagy megvédeni. Megvédeni akár csak magamat is. Tudom, hogy nem jó ember de ő legalább megtud védeni minket bármennyire sem tetszik most. Jonah-ra nézek aki már a földön fekszik alrább már. Ezek itt már nem azért vannak itt, hogy minket megvédjenek. Úgyan úgy le akarnak lőni minket is ahogy ezeket az őrülteket akik itt kirobbantották ezt az egész káoszt.
- GYERE VISSZA - kezdtem el ordítani - A SWATOSOK CSAK LELŐNEK HA MEGLÁTNAK!
Kicsit jobban megszorítom Kate-et de még így se erőből. Saját magamat is megijesztettem azzal amit most mondtam. Képtelennek hatott ahogy az egész szitu itt és mégis ez volt a szín tiszta valóság. Amiből csak úgy tudunk megszabadulni ha át tudunk törni a SWAT-osok között őket nem bántva. Ezt viszont nem tudjuk megtenni a saját erőnkből, csak lelőnének minket amint kibújunk a fedezékből.

- Utca túloldalán (Saku) -
Azt a rohad. Sajog mindenem.. Aprót mozdulok meg és kezd résnyire kinyílni a szemem lassan. Hol a francba vagyok...oh meg van. Jó nagy sz@rban éppenséggel. Lassan de biztosan elkezdek hátrafelé elkúszni a harcolóktól óvatosan, hogy ne hogy esetleg valamelyik úgy gondolja, hogy észrevesz és fájni fog. Óvatosan mozgok és minél jobban a földhöz simulva, hogy ne keltsek nagy feltűnést bár szívem szerint már felpattannék és futnék el de akkor biztos, hogy valaki célkeresztbe venne ezért inkább csendes elkúszás a tuti. Az a vadbarom jól hozzá vágott ahhoz a cseszett rendőr autóhoz. Azt hittem ottmaradok de hála az égnek nem de erős határ esetnek érzem, hogy túléltem. Ha nem bontottam volna szárnyat biztos vagyok benne, hogy nem kelek fel. Lehet nem tompítottak nagyot de eleget, hogy csak kiüssön és ne megöljön a becsapódás. De most biztos ami tuti, hogy lassan kihátrálok kúszással ezektől mielőtt direkt vagy eltévedt valami eltalálna tőlük.

by **Morsus** Csüt. 20 Szept. 2012, 22:47

- Xavier birtok: Melissa
Mikor az ellenőrzés megvolt Morsus visszatér két bögre kávéval.
- Remélem szereted.
Mondja és hátra dől az egyik asztalhoz.
- Remélem nem lesz semmi bajuk.
Zack elkezd gondolkodni és leteszi a bögrét.
- Talán... Térjetek haza. Térjetek haza. Térjetek haza!

- Pláza előtt: Rorshach, Tao, Sarah, Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
A diákokra tűzet nyitnak a kommandósok.
- Rohadt Mutkók!
Üvöltik és mire a golyók elől menekülhetnének a gyerekek addigra egy fény elnyeli őket.
Kint eltűnik Sakura, a két másik tinédzser. Tao egy lökéssel a falba passzírozza Hoodot, aki eszméletét veszti így a mutáns eltud repülni. A katonák így mind Rorschachra, Sarahra és Bloodmanre emelik a fegyvereiket és még a tank is feléjük céloz. Mikor megmozdulnak egy szúrást éreznek és egy dart áll ki belőlük, altatók.

- Pláza előtti utca jobb oldalán: Einar, Sakura, Constantine
Sakura ébredése után egy fénybe került, Einar trükkje a leginkább azért válik be, mert Constantine is lőni kezdi a férfit. Így az nem veszi észre az ütést, ami a földre viszi. A páros győzelme rövidre van vágva, mert egy fény elnyeli őket. Ahogy Thorhallát is aki éppen megékezett volna.

- Xavier birtok alatt: Einar, Thorhalla, Constantine, Melissa, Sakura, Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
A teremben megjelenik mindenki és Zack zavartan néz Melissára.
- Asszem tudok teleportálni.
Mondja zavartan a detektív.
- Ööö... üdv a Xavier birtokon. Srácok... rossz hírem van.... mutánsok vagytok és csak itt nem fognak titeket bántani. Mi vagyunk a jó fiúk és Constantine. Bocs öreg a lángoló koponya dolog még mindig nem egészséges.

/Kaland vége még egy kör nektek aztán epilógust írok. Sarah, Saku és Nefi megkapták az njk-kat./

by **Tyranis** Pént. 21 Szept. 2012, 09:22

~ Pláza előtt -->Xavier birtok alatt ~
Hallotta Gail szavait, de nem igen törődött vele, saját maga híresség volt, legalább annyira, mint a város hősnője. Igaz saját maga a botrányairól, a szülei IGENCSAK befolyásosak, a felső tízezer felső 1%-nak tagjai. Nem fogják lelőni, ez Amerika! A gazdagok befolyása ijesztő és elrettentő tudott lenni. De pillanatokkal később kiderült, hogy itt nem. Nem hatották meg Jonah szavai a kommandósokat és rendőröket, ahelyett, megálltak volna és tájokozódnak, hogy kamaszok vannak itt, akiket meg kellene menteni, tüzet nyitottak fajgyűlöletből. Felordított félelmében és lecsukta a szemeit, de csak fény ölelte körbe, de így mindezt nem láthatta. Azonban fájdalmat nem érzett, csak egy hangot halott meg. Ekkor nyitotta ki a szemét és már-már elképedve nézett Zack-re. Meghaltak, határozottan.
- Ez a menny, vagy a pokol? – kérdezte.
Mikor közbenézett sikerült kiszúrnia Thorhalla-t és a sokk ellenére még egy vigyort is megengedett magának.
- Oké, azt hiszem, hogy álmodom, és ez a mennyország!
A sokktól a legtöbb szót nem fogta fel, azt például nem, hogy mutánsok, sem azt, hogy máshol vannak, csak azt, hogy itt nem fogják őket bántani. Dehogynem, a fejét leszedik, ha megtalálják, mert eltűnt. Újra.
- Ugye tudják, hogy holnapra az én képemmel lesz tele minden újság és hír, hogy ott voltam és eltűntem? – kérdezte. – És csak a fél állam meg Trenton engem fog keresni…

//Folytatás: TV terem//

by **Ko-Rel** Pént. 21 Szept. 2012, 09:37

~ Xavier birtok alatt ~
Sietve mentem átöltözni s mire visszaértem Zacharias is megérkezett a kávéval. Átvettem tőle, de nem tudtam, hogy mit kéne felelni a kérdésre. Most sokkal szimpatikusabb illata volt, mint amikor a másik testben voltam. A SHIELD-nél soha sem ittam ilyesmit, nem engedték a gyenge egészségem miatt, mert nem tudták, hogy milyen hatással lehet rám.
- Megvallom nem tudom – feleltem. – Thorhalla testében minden olyan más volt, az ételek illata, íze. Ott nem ízlett a kávé sem, de most mindjárt megtudjuk.
Ezzel óvatosan belekortyoltam s elsőre csak egy halovány fintor jelent meg az arcomon, de végül néhány másodperc után kellemes lett. Vagyis már-már iható.
- Szerintem megoldják, amit Stephanie mesélt róluk, nem lesz bajuk.
Felvontam a szemöldököm mikor nekiállt valamit tenni s a végén fényben jelent meg mindenki. Olyan fény, mint amiben én is megtettem. Elmosolyodtam a szavai után. Mígnem végül értetlenül néztem a rózsaszín hajú fiúra, ez is természetes lenne az emberek között? Mert még ilyet nem láttam korábban.
- Ezt én is megmondhattam volna Zacharias – feleltem lágyan. – Engem is hazahozott. S ki az a fiú? – kérdeztem értetlenül.

//Folytatás: Kórterem//

by **Thorhalla** Pént. 21 Szept. 2012, 12:08

~ Pláza előtti utca jobb oldalán --> Xavier birtok alatt ~
Még haladtunk a helyszín felé, mikor fényesség vett körbe s a következő pillanatban egy ismerős érzés fogott el. A helyszínt felismertem, „otthon”; legalább is az, mit az utóbb időben annak voltunk kénytelenek nevezni a föld alatt. A tekintetemmel Miller-t kerestem, mialatt Morsus már beszélt, de nem őt találtam. Legalább a többi féreg eltűnt, kiket Jon nem akart itt látni. S nem őt láttam meg, hanem Einar-t teljes páncélban. Több sem kellett nekem s ugrottam a nyakába, a karjaimat a nyaka köré fontam s hosszasan csókoltam meg.
< - Hiányoztál szerelmem – suttogtam. – Ezek szerint végre megvan a nyaklánc? >
Egy hangra rezzentem össze s a gyermek hangjára fordítottam arra a tekintetem. Egy gonosz mosolyt megengedtem magamnak.
- Nincs oly szerencséd.

~ Pláza előtti utca jobb oldalán --> Xavier birtok alatt ~
A lövések megzavarták ellenfelem, igaz nem örültem, hogy a párbajba beleszólt, de legalább sikerült leütni a halandót s így már nem tehet kárt senkiben. Indultam volna, hogy segítsek a többieken, mikor fény ölelt körbe s a menedéken találtam magam. Körbenézés után indultam volna Halla felé, mikor Medúza ugrott a nyakamba s csókolt meg. Kissé meglepetten toltam el magamtól, de Asgardi nyelven beszélt s a tekintete, a szemei is olyanok voltak, mint kellene. Oldalra néztem a vörös nő felé, elveszettség s zavarodottság. Halla-t ilyennek csak gyermeknek láttam, mikor először találkoztunk. Megöleltem az asszonyomat s most én csókoltam meg.
< - Nem, Skarlát változtatott vissza, hogy megölhessen. Te is hiányoztál! Mikor kaptad vissza a testedet? >
< - Ma, nem oly rég, tán egy fertályórája. >
< - Ez a tied – nyújtottam át a Namortól kapott hívószerkezetet. – Nálam maradt, mikor meglőttek. Sajnálom, mi atyáddal történt – feleltem némileg fájdalmasan. >
< - Neked is részvétem, tudom, hogy mennyire szeretted s tisztelted őt, jobban, mint én valaha is. >

//Folytatás: Jotunheim//

by **Godlaw / Tao** Vas. 23 Szept. 2012, 20:23

A támadás végre sikerül, így meg tudok lépni a helyről, elrepülök, és meg sem állok, míg legalább húsz-huszonöt háztömbnyire érek. Itt szállok le egy kihaltabb helyen, és várok néhány percet, megbizonyosodom róla, hogy senki sem követett. A szemközti falat bámulom, egy kihalt bolt kirakatában a saját arcomat látom, a robotikus testet, a világító szemet... A szörnyet. Az vagyok, egy szörny. Azzá tettek. Nem én akartam így, de már nem tudom visszafordítani. El kell fogadnom magam annak, amivé lettem. És ha nem tudok hazajutni, akkor ezt a helyet kell otthonommá tennem. Olyan otthont csinálok ebből a helyből, amit megemleget a világ.
Az első hajléktalanig igyekszem a sikátorokban maradni, azután már remélhetőleg tudok olyan ruhát szerezni, ami nincs ennyire megtépázva, szétlőve, összevérezve és egyebek. Nem okoz gondot a gyilkolás. Ezek csak férgek. Azt hiszik, élnek, de csak vegetálnak egy olyan világban, amit meg sem érdemelnek. Egyikük sem érdemli meg. Szűk látókörűek. Azt hiszik, ez minden, ez az élet. De én tudom. Tudom jól, hogy ez a pokol. Csak még nem úgy néz ki... Még nem.

by **Quentine Constantine** Vas. 23 Szept. 2012, 20:34

Büszkén konstatálom, hogy néhány pisztolygolyó is segítségére volt a hatalmas Einarnak, és így a pokoli erő nélkül is hasznára lehettem a fickónak. Mielőtt kiörömködhetném magam, fegyverropogást hallok, aztán fényesség, és vége.
Várjunk csak, fényesség? Ez nem így szokott menni, ha valaki leterít, minden elsötétül. Most viszont...
-Nekem mondod? Majdnem szétcsapódtam azzal a motorral. Kezdem úgy érezni, nem nekem való ez az erő, maradnék inkább hús és vér - fűzöm még hozzá, aztán körülnézek. Szóval ezek a srácok is részesei a dolognak. És mind egy helyen.
-Hé, várjunk csak, én ismerlek téged! - Fordulok a sráchoz, aki máris be van csinálva, hogy elrabolták. - Te Wright fia vagy, öhm, ne segíts, megvan, Jonah! Ó, basszus! - Kapok a fejemhez. - Zack, ez Jersey szenátorának a fia! Szólni kéne a faterjának, mielőtt ránk robban a nemzeti gárda... Mint az előbb - teszem még hozzá, és rájövök, hogy a kezemben még mindig ott a pisztoly, és azzal gesztikulálok. Gyorsan elteszem, hogy ne keltsek rossz benyomást.
-Figyelj, öcskös, ezek tényleg a jófiúk, velük nagyobb biztonságban leszel, mint az apáddal. Szóval ne hívd ránk a zsarukat, jó?

by **Sarah** Vas. 23 Szept. 2012, 21:45

Összefont karokkal nézem, ahogyan alakulnak a dolgok, ismételten tüzet nyitnak a gyerekekre de azok egy fényárban egyszerűen eltűnnek, Hoodot eléggé csúnyán a falhoz vágja az a gépember, aki elrepül, Hood pedig kiütve fekszik tovább, már megint, ráadásul eddigre egy csomóan eltűnnek, én pedig itt maradok még néhányak társaságában és... Rám szegeződik egy csomó fegyver, de még a tank csöve is.
- Ne már.... - Most jönne az, hogy felteszem a kezeimet, mert innen eléggé nehéz lenne értelmesen menekülni, viszont mielőtt egyáltalán ennyit tehetnék szúrást érzek, ugyan azt, amit korábban is, mielőtt elveszítettem az eszméletemet, így hát végül is tudom, hogy miről van most szó.
- A picsába... - Jegyzem meg még nehezen, kissé csalódottan, kótyagosan ahogyan gyorsan hatni kezd a szer, még le tudom hunyni a szemeimet, aztán egyszerűen eszméletlenül elterülök a földön, azt hiszem jobb ötlet lett volna pár perccel korábban lelépni mondjuk a csatornákon keresztül, a fene se gondolta volna, hogy egyik pillanatról a másikra így megritkul az itt lévők száma, mármint akikkel foglalkoztak, igazán kellemetlen.

Még mindig kapaszkodok, mivel Gail megengedte, amiért kifejezetten hálás vagyok neki, de még egyenlőre nem tudom neki kifejezni, mert tüzet nyitnak ismételten, én pedig egyszerűen lehunyom a szememet és várom, hogy induljunk, de valahogy... Hirtelen minden megváltozik, hirtelen a fegyverek zaja eltűnik, egyszerűen abba marad, csend keletkezik, nem hallom a tömeg tipikus zaját és végre nem hasad szét a fejem attól a sok "ropogó" hangtól, ami megkönnyebbülés, így a fogásom is ereszt, ekkor pedig valaki beszélni kezd, amire bár kicsit félve, de kinyitom a szemeimet és... Egy teljesen új társaságot látok, legalább is nagyrészt és most kommunikálni kéne, de ettől így hirtelen valahogyan megzavarodom és úgy nagyjából egy fél percig, vagy talán több ideig? Nem tudom, igazából elveszítem a fonalat és csak kapkodom a fejemet jobbra és balra, de valahogy sehogy sem tudom összerakni a képet, idővel sikerülni fog, de most egyenlőre még nem megy, fel kell dolgoznom az új arcokat, és hogy hirtelen már más az egész helyzet, vagyis azt hiszem, biztos, hogy más?... Igen, igen egészen biztos. Végül elengedem Gailt és nagy nehezen rá tudom venni magamat, hogy a szemeibe nézzek.
- Köszönöm... - Nyögöm ki szégyenlősen, majd pedig visszatérek a feldolgozáshoz, amíg pedig ezen rágom magam, addig a körülöttem lévő dolgok nagy része el sem jut a tudatomig, csak ha nagyon közvetlen.

by **Ammon Einarson** Csüt. 04 Okt. 2012, 23:46

- pláza előtt -> birtok (Gail) -
Tüzelnek, tüzelnek ránk. Ordítanak is valamit de nem akarom érteni, hogy mit. Ahogy a fegyverek kezdenek el ropogni megfeszülök és mostmár nem csak hagyom, hogy Kate kapaszkodjon belém de már én is magamhoz húzom bújva hozzá.
- Nem lesz semmi baj... - nyöszörgöm ki remegő hangon ki. Nem tudom, hogy csak magamat akarom-e nyugtatni vagy Kate-et de nem is számít most. Nem tudom mi lesz most. Nem tudom elhinni, hogy nem lesz baj, hogy kijutunk innen egyáltalán. De aztán történik valami. Erős fény hirtelen. Szememet rögtön zárom be mikor érzékelem a fényt de még így is megfájdítja. Minden elcsendesedik aztán már hallom, hogy valakik beszélnek. Felismerek egyet de mikor kinyitom a szememet még kicsit fáj és homályos a kép. Körbe nézek de még rossz a kép aztán végül Kate felé fordulok vissza mikor a hangját hallom.
- Rám mindig számíthatsz!
Próbálok magabiztos lenni de irónikus talán de még meg se közelíti azt amit akartam. Még mindig remeg a hangom és én is remegek. Az, hogy . Tüzet nyitottak ránk csak azért mert abban a szent minutumban lettünk mutánsok. Ez... Nem is tudom.

- Pláza előtt -> birtok (Saku) -
Mikor kinyitom a szemem és tökéletes menekülési tervemet épp, hogy kieszelem fény ölel körbe.
- NE NE NE! NEM AKAROM! FIATAL VAGYOK A HALÁLHOZ!
Üvöltözni kezdek kapálózva szemem bezárva majd lassan elhalkulok és állok meg a kapálózásba mikor a fény és csend után ismerős érthető és érthetetlen beszélgetést hallok. Kinyitom a jobb szemem és "kilesek", hogy hol a francba lehetek.
Na basszus ez a birtok. Fhú már egy pillanatra azt hittem hogy....
- Öhh.. Khmm... Szóval teleportálás. Igazán. Hasznos dolog, hogy ilyent is tudsz.
Ülök fel a fekvésből és a jelenlévők felé fordulok és megvakarom a tarkómat. Ember azt hittem ott fogok megdögleni. Úgy dobált az az elmebeteg mintha csak egy zsák krumpli lettem volna. Ezek teljesen megvesztek.
- Most leszögezem, hogy én ugyan ki nem megyek! A-a! Nincs az az isten amiért hajlandó vagyok azoknak a barmoknak a közelébe menni vagy az emberekének.

by **Morsus** Vas. 07 Okt. 2012, 23:27

A mutánsok mind kaptak egy szobát. Csak egy tévé terem van, ahol lehet a híreket nézni és sajnos internetet négy telefon szolgáltatja. Az ételt egy telepatikusan átvert ételszállító hozza naponta. A romok alatti folyosók és termek egészen kényelmes lakhelyé formázták. Xavier pedig lassan felépült így ő és Melissa újra összerakták a cerebrot. Egy időre kérném a játékosokat, hogy itt játszanak és ismerkedjenek:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/f154-xavier-birtok
Csináljatok magatoknak topicokat. Fontos, hogy Einar most eme formájában ragadt és Constantine nem képes parancsolni az erőinek az "kedve" szerint jön és megy. Elfogadok kijátszott képesség fejlesztést, de a biztonságkedvéért tisztázom a három nyert njk erejét:
Gail - Látnok. Előre tudja mi fog történni. Úgy fest csak nagy eseményeknél lát a távolba, amúgy ereje inkább pókösztönszerű, de érzi mind a veszélyt, mind a jó eseményt, ami körülötte történni fog a következő pillanatokban.
Jonah - Jelenleg képes érintéssel fagyasztani. Ugyanígy a kezei teljesen immúnisak a hidegnek. Képessége használata közben kezei kékek.
Kate - Alakváltó. Képes állatokká alakulni, de még valamiért csak kistestű állatokká változik, nem tud saját test súlya és méretével egyező vagy annál nagyobbá válni. Nagyobb gond, hogy az átalakuláskor a ruhája mindig ott marad valahol...

Következő kaland: Közeledő Vihar Prológus /Ezek az események pontosan a következő kaland előtt fognak megtörténni/

- X-diákok: Pestis
A cerebro termében Melissa és a diákok vannak amikor Xavier elsőnek bekapcsolja azt. A bolygó hologrammja megjelenik és ezzel felvillan rengeteg apró fény.
- Százkilencvennyolc - mondja Xavier. - Ennyi élő tagja van a fajunknak. Ennyi testvérünk van odakint. Sokan legalább olyan rémültek, mint ti voltatok vagy annyira. Ennyi mutánst kell megmentenünk.

- Constantine és Zack: Háború
Zack szobájában a férfi pisztolyt ellenőriz majd zsebre vágja.
- Tudom, hogy vacakol az erőd, de ez a mi melónk. Hellstorm a mi balhénk. Xavier békés megoldást akarna, megváltaná még őt is, de mi tudjuk, hogy nem lehet. Ameddig senki se figyel mi megyünk és elintézzük - ezzel Zack kiindul az ajtón - A régi módon.

- Einar és Thorhalla: Éhség
Skurge boldogan megöleli a fiát és utána óvatosan lép Hallához, ha az elfogadja a kedves gesztust akkor őt is keblére szorítja.
- Bocsássatok meg, de nehéz olyan varázst felfőzni, amivel ide tudlak hozni titeket. Részvétem az apádért hercegnő, kiváló harcos volt. Fiam, túl hosszú ideje küzdesz az átváltozás átkával, ezért is hoztalak ide. Meg kell törnünk Odin átkát. Nem függhet formád egy eszköztől. van megoldás, de ehhez... el kell menned anyádhoz.

- Tao: Halál
A mutáns napok óta egy éles halál sikolyt hallott. Ez hozta át őt az óceánon, át Észak-Afrikán. Végig Egyiptomom és most a sivatag közepén lebeg némán. Újabb segélykérő üvöltést hall és megremeg. Az erejét összegyűjtve a homokot szétsöpri. A képessége tomboló homokvihart teremt, aminek a középpontján egy ében piramis emelkedik ki. A bejárat sérült. A mutáns lassan berepül és látja a csaták nyomát. Az ezer meg ezer őrgép darabokban. valami úgy ment végig itt, mintha nem is a celestal technológia egyetlen földi használójával állna szemben. A harcok nyoma egy trónterembe vezeti, ahol egy romokban fekvő trónon egy haldokló Apokalipszis remegve nyúl felé.
- Eljött... az igaziak... a Vihar... létezik...
Súgja taonak, majd kileheli utolsó leheletét.

by Ajánlott tartalom