Kertes ház

A bénítás sikerül, Tess pedig egy... Szóval átüti a falon. Ilyet rég láttam már ennyire ártatlannak tűnő mutánstól, pláne, hogy pár perce, mikor találkoztunk, úgy viselkedett, mint egy ijedt kiscica. Akárhogy is, alábecsüli az ellenséget, Smiley nem véletlenül volt Apokalipszis lovasa, ennyitől nem fogja feladni. Az viszont egyértelmű, hogy a csaj tud magára vigyázni, szóval talán megállja a helyét a harcban.
Szétnézek a bentiek közt, csak Synomy és angyal maradtak itt, a sérülések nem sokat számítanak, angyal máris teljesen ép lett, de mintha Shynomy nem kezdene gyógyulni.
-Angyal, vidd ki a folyosóra Shynomyt, hátha csak a szobában nem működik a képességed! - Javaslom, aztán a falon tátongó lyukon keresztül nézek ki. Tess úgy beszél Smileyról, mintha már elájult volna, vagy hasonló.
-Még korántsem végeztünk vele - szólok oda Tessnek, és én is kilépek a lyukon az udvarra, mert van egy olyan érzésem, hogy a harc még folytatódik.
-Smiley, megszegted az alkut, megmondtam, hogy együtt erősebbek vagyunk.
Eközben haladok felé, és ha van rá lehetőség, akkor igyekszem ismét lebénítani, mielőtt felpattanhatna. Talán az előző hatalmas ütés elég volt hozzá, hogy ne legyen olyan gyors. Ha mégis sikerül neki, akkor megpróbálok a lányok elé állni, engem mégiscsak kevésbé fognak az ütései.

Smiley szerencsére menekülőre fogja, bár tényleg úgy gondolom, hogy meg tudnánk állítani együtt, de az biztos, hogy lennének még sérültjeink közben, és jobb nem kockáztatni. Ebben a világban talán nincs Apokalipszis, aki a szárnyai alá venné őt, és a helyi hősök majd elbánnak vele, ha elbántak a démonokkal is.
A macskanő elkezd letorkolni, amiért kijöttem, de valójában nem látom semmi értelmét, miért kellett volna bent maradnom. Nem vagyok orvos, és bent nem dúlt harc, így semmi hasznomat nem vette volna a sérült. Talán ezen a ponton lenne érdemes elmondani, hogy nem én vagyok a polgármester, sőt, még csak nem nem is voltam ebben a világban három évig, de azt hiszem, erre nincs időnk, ez a kaparászó hang nem sok jót jelenthet.
-Azért jöttünk, hogy végezzünk a démonokkal, akik itt vannak, és kiszabadítsuk a még élő rabokat. Itt kint egyikre sem látok sok esélyt - magyarázom Tessnek, miközben már mászok vissza az épületbe, hogy odaérjek angyalhoz. - Gyere, most már inkább maradjunk együtt - szólok még hátra Tess felé, és közben már a falakat figyelem, mikor fog előbukkanni valamilyen démon. Még egyet sem láttam, mióta ebben a világban vagyok, úgyhogy nem tudom, mire kell számítani, egyelőre igyekszem nyitva tartani a szememet.

A többiekhez visszaérve továbbra is csoszogó, surrogó hangot hallgatom, ami egyértelműen közeledik. Nem tudom, pontosan mire várunk, de úgy tűnik, mindenki szeretné itt bevárni azt a valamit, ami közeledik. A halálsikoly, ami fentről érkezik, és az utána megnyíló portálok erős összefüggésben lehetnek. Talán valaki épp most végzett el odafent valami démoni rituálét, amivel megnyitotta ezeket a kapukat. Ez azt jelenti, hogy odafent van, aki keresünk, valamiféle mágus. És persze azt is jelenti, hogy el kell bánnunk ezzel a négy lénnyel.
Ránézésre úgy néznek ki, mintha kőből lennének, ez nem valami biztató számomra, ha a képességem nem működik rajtuk, akkor nem lesz egyszerű dolgom. De szerencsére van itt néhány mutáns, akinek az ereje áttöri a betont is, ahogy azt már láttam korábban, úgyhogy túl nagy aggodalomra semmi ok.
-Miért akarsz állandóan kimenni? - Kérdem Tesstől mellékesen, hiszen most túl sok lehetőségünk nincs erre, körülvettek minket.
Mivel mágikus lények, gyanítom, hogy a képességem esetleg felmondja a szolgálatot, így óvatosnak kell lennem. Ahelyett, hogy nagyképűen megpróbálnám lebénítani az egyiket, inkább a harcművészeti tudásomra támaszkodom elsősorban. Egy lépés után elrugaszkodom, majd a falról továbblökve magamat egy szaltóval próbálok kikerülni a négy szörny köréből. Így az egyik lény mögé kerülök majd elvileg. Mivel kőből vannak, és úgy csoszognak, mint a zombik, gyanítom, hogy harcban sem túl gyorsak. Így megpróbálom kihasználni ideiglenes előnyömet, és hátulról megtámadni az egyik lényt. Két kézzel belecsimpaszkodom a fejébe, miközben elrugaszkodom, és páros lábbal a tarkója tájékán próbálom megrúgni. Mivel ennek során hozzá is kell érnem, kiderül, hogy működik-e a képességem. Ha igen, nincs semmi gond, megbénítom, és kiderül, mennyire kemények. Ha viszont nem történik semmi, akkor nagyon remélem, hogy a rúgásnak lesz valami hatása, és utána egy hátra bukfenccel ismét talpra tudok ugrani.
Ha az ellenségem mégsem olyan lomha, mint gondoltam, és támadásba lendül, felém fordul, vagy ehhez hasonló, akkor megpróbálok kitérni előle, és gyors, szurkáló mozdulattal megérinteni, így kideríteni, hogy a képességem működik-e rajta.

Az átugrás nem működik, így marad a védekezés, mert ahogy Tess ellenfelétől is látom, ezek nem csak nagyok és kemények, de gyorsak is. Ráadásul lézert lőnek a szemükből. Ha van valami, amit jobban utálok a mágiánál, az a lézer. Félig ugyan kitérek, de a lézer elkapja az oldalamat, az égéstől felszisszenek, de nem engedhetem meg magamnak, hogy összegörnyedjek a fájdalomtól. Hátrálok egy lépést, nem szívesen kelnék birokra a lényekkel, és még mindig nem tudom, hogy a képességem hatásos-e. Ekkor azonban meghallom a reccsenést, és reflexből aktiválom a képességemet, mikor zuhanni kezd felém valami. Ráadásul az a valami egy egész emelet ebben az esetben.
Az első egy-két törmelékdarab még megtépáz, de utána már rendben van a dolog, és bár nem maradtam egészen talpon, azért nem nyomott agyon a cucc. Ráadásul kaptam egy kis energialöketet is, amit felhasználhatok majd a harcban. Nem utolsó sorban a kádnyi víz még jót is tett az égési sebemnek, bár ez most talán mégsem olyan fontos. Ó, ez nem is víz. Az istenit...
A szörnyek már kelnek is ki a törmelék alól, érzem, hogy rólam is lekerül a súly egy része. Amikor már kellőképpen ki tudok szabadulni a törmelékből, akkor egy gyors támadást indítok. Megpróbálok elcsusszanni két szörny közt, és az egyiket hátulról fejtájékon megütni. Az ütés erejét megtoldom a rám szakadó plafonból elszívott összes energiával, így talán már tényleg meg is érzi azt a szörnyeteg. Ráadásul közben meg is érintem, így kiderül, hogy működik-e a képességem rajtuk. A támadás után rögtön hátrálok egy kicsit, és az újabb lézerek elöli kitérésre összpontosítok.
Ha nem sikerül átcsúszni a két ellenség közt, akkor szemből kísérlem meg a támadást a fej aljára, hogy a lézer elirányuljon tőlem. Ezután ugyanúgy jön a képességteszt és a kitérés.
Kita szavai csengenek a fülemben közben, az előbb tényleg azt mondta, hogy bent maradunk ÉS rájuk omlasztja az épületet?
-Azért jöttünk, hogy megmentsük az foglyokat, nem hogy rájuk döntsük a házat! - magyarázom félvállról Kitának, ha esetleg nem esett volna le neki a dolog.

A vérben csúszva sikerül a manőverem, de az ütés hatása enyhén szólva ambivalens.
-ÁÁH! - Az égési sérülés elég fájdalmas, ha ennyit mozgok, ezt még elviselném, de ahogy érzem, hogy a csontok szétcsúsznak, megrepednek, majd eltörnek a csuklómban, a fájdalom túllépi a küszöböt. Szerencsére a szörny elterült, még ha csak egy időre is, így kicsit össze tudom magam szedni.
-Tess, szedd össze magad, a te erőd nélkül ez nem fog menni! - Szólok a lánynak, miközben a törött kezemet magamhoz húzva próbálom felmérni gyorsan a kárt. Volt már dolgom sokféle sérüléssel, a harcművészetek velejárója, így könnyű megállapítani, hogy ezzel a kezemmel nem fogok mostanában verekedni.
Három ellenségünk maradt talpon, abból egy fojtogatja a macskalányt, kettő viszont teljesen ráérős most, így Shynomy, Tess és én vagyunk a lehetséges célpontok, mivel Angyal épp most szállt el. Gyanítom, hogy Shynomy majd Kita segítségére siet, így aztán szinte biztos, hogy Tessnek és nekem kell szembenéznünk a másik kettővel.
-Segíts Tess!
A lány mellé állok, ha még mindig rosszul van, és felsegítem, aztán viszont rögtön csak arra figyelhetek, hogy kitérjek a lények lézerei elől. A leszakadó plafon energiája elég volt, hogy egy megfeküdjön, de ilyen alkalom ritkán adódik. Marad tehát egyelőre a védekezés, próbálok elhajolni a lövések, és esetleges közeltámadások elől. A kezemet most nem tudom használni, de nem is sok szükség van rá. Mivel kevés a hely, akrobatikus elemeket úgysem tudnék most kivitelezni. Kihasználhatom viszont a vér csúszását egy-egy kitérésnél.
-Ha ráérsz, behúzhatnál egyet-kettőt nekem is - szólok mellékesen Tessnek, aki már ismeri a képességemet, így tudja, hogy az energiát elszívnám, és az előbb látta azt is, hogy miként tudom hasznosítani. Csak arra kell majd figyelnem, nehogy megint túl nagy saját erővel indítsak támadást, csak az elszívott energiára hagyatkozhatok.