Kertes ház

//Én nem írtam, hogy visszajött a gyógyító képességed, csak azt, hogy olyan ütemben rohad a másik körül minden, mint nálad gyógyulni szokott. Javítsd kérlek.//

A dolgok nagyon nem a jó irányba haladnak... Hiába küzdök végül Kita felülkerekedik rajtam és lefog. Próbálok küzdeni és szabadulni, de félelmetes erővel tartja a nyakam.
Azonban ezt még talán elviselném, legyőzött, tehát képes lettem volna elfogadni a vereségem és ennek minden következményét... Illetve egy pillanatig ezzel próbáltam hitegetni magam, hogy ne rettegő segélykiáltással menjek a túlvilágra. Azonban amikor mocskos módon nem elég, hogy rám támad még meg is próbál befeketíteni, akkor azért rendesen berágok... Még nagyobb erővel próbálok szabadulni, hiába lesz még erősebb a szorítás a nyakamon...
Aztán megjelenik a nő és előadja a világtörténelem legfurább monológját. Csak pislogok és a szemem nem csak a légszomjtól guvad.
Végül a nő eltűnik és Kita is "magához tér" mire mint egy őrült úgy kezdem el kapkodni a levegőt, és még ahhoz is kevés van, hogy úgy istenesen pofon vágjam. Meg persze tudom, nem ő tehet róla, de akkor is... A sakál bennem dühödten vonyít és vicsorog Kitára.
Végül valamennyire összeszedem magam, hogy baromi rekedtes hangon, de visszavágjak a nőnek.
- Hát hidd el én sem hittem volna... De baromira nem kéne megismételni.
Aztán kissé elgyengülten, de talpra tornázom magam kissé megsimítva fájó nyakam. Szemügyre veszem végre a helyet, hogy mennyire zúztuk szét, majd a fura kis szobrocskát is.
- Hát már nem azért, de azt hiszem csúnyán elbuktuk azt, amiért idejöttünk. - mondom kissé fanyarul. A fojtogatás ritkán villanyozza fel a kedvem.

Tekintetem Shyrokra, majd pedig Tessre siklik, s szomorúság járja át a tekintetem, majd lehajtom a fejem.
- Sajnálom Tess… - mondom csendesen, majd egy fülsüketítő reccsenés, s a szobor összetörik. Na igen úgy fest, hogy nem csak a házat amortizáltuk le, hanem a környékét is teljesen. Bár ez úgy fest, hogy több változást is okoz, mint hittem volna. Hihetetlen gyorsasággal süt ki a nap és időt se hagy menekülni, azonban valami furcsa történik. Nem halok bele, csak állok lekonyult fülekkel, s nézem a napot, mint egy gyermek a nagy halom csokit, vagy valami hasonló képpel, majd lassan a talajra rogyok térdelve és csak a napot nézem. Nem hittem volna, hogy látni fogom újra, az a nap előtt, hogy véget vetne elátkozott életemnek. De ezek szerint mégis, s még nem jött el az időm.
Szinte fel se fogom mi zajlik körülöttem, csak a napot nézem, majd mikor körbe nézek, akkor veszem észre a fegyvereseket, majd oda szólok.
- Üdv! Maguk a felmentő sereg? Hát baromira elkéstek! – Majd a romok felé bökök. – Öt dög kiütve a törmelék alatt… kettő meg meglépett egy nő és egy szárnyas izé. De ha meg mozdul az egyik kavics, akkor tartsák a távolságot, pokoli erősek. Orvosi segítség jó lenne a csapat jó részének. – teszem még hozzá, de maradok lent térdelve a talajon, egyszerűen, nincs kedvem megmozdulni egyenlőre és tekintetem visszafordítom a nap felé, s úgy szólalok meg Shynomy felé.
- Sok minden változott ma, Shyrok, és még fog is…

Nem úgy fest, hogy Nyko felfogta amit mondtam és csak állok mellette, támogatom. Csúnyán néz ki, de tudom, hogy képes meggyógyulni, csak vér kell neki, semmi más. És akkor gyorsabban gyógyul meg, de magától is képes regenerálódni is.
Hirtelen a füleimhez kapom a kezei mikor a szobor eltörik nagyon hangosan, s bántja nagyon füleim, majd kisüt a nap és mindent beborít a fény. Ijedten nézek Nykora, de furcsa látvány fogad. Nem bántja a fény, sőt teljesen megbabonázza, hogy láthatja a napot, s lassan leülök mögé a hátam a hátának vetve. Csak csendesen pihenek, egészen addig mg fegyverek nem jelennek meg, de csak annyit teszek, hogy a kezeim úgy teszem, hogy lássák, s ülök tovább, egy kicsit mosolyogva Nyko megjegyzésén.
- Ez gonosz volt Nyko. Legalább itt vannak és talán ők könnyebben boldogulnak a továbbiakban azokkal a micsodákkal. –mondom nyugodt hangon. Végre olyanok vannak itt akik képesek megvédeni minket és pihenhetünk is. Élvezve a kellemes meleg napot, majd hátra pillantok Nyko utolsó szavaira.
- Igen, Kita, sokminden – mondom csendesen, majd Tessre nézek.
- Gyere ide Tess, ülj ide mellénk – mutatok magam mellé.

Tekintetem végig siklik a kis csapaton, s azon merengek el milyen pokoli látványt nyújtunk csurom véresen, égetten, sebekkel teli. De túléltük, még ha nem is volt zökkenő mentes, s most? Útjaink lehet hamarosan szétválnak és kitudja, hogy találkozunk e újra. Jó Shyrok és én maradunk együtt, de mi lesz majd a többiekkel?

Nem rég lettem kinevezve máris egy nagyobb dimenzióutazások történtek, ezúttal muszáj volt nekem is kimennem jobban szeretem az ilyen eseteket személyesen kezelni, a felelősség úgyis az enyém, persze ennek meg van az a hátránya, hogyha máshol lenne rám szükség akkor onnan hiányzom. Nem megy minden zökkenő mentesen, ugyanis nem találjuk a helyet és vagy tíz percen át körözünk, nem mutatom idegesség jelét, oka van annak, hogy nem találjuk meg és az nem a saját ügyetlenségünk. Egy hatalmas reccsenést lehet hallani, odakapom a fejem és látom, hogy a mellettünk lévő ház átváltozik, tekintetem megakad az ott álló alakokon, közben figyelek arra amit a mágiaügyis mond.
~ Szóval mágiával volt leárnyékolva, akkor gondolom a démonok egyik trükkje lehetett, szerencse, hogy itt van ez az ember mert én nem értek a mágiához...
Megindulok a csapattal együtt az udvarra az ott lévőkhöz, már kezdeném kiadni a parancsokat, hogy ki milyen állást foglaljon el de erre nincs szükség mindenki felveszi a megfelelő helyét. Végignézek a társaságon és látom egyáltalán nincsenek jó bőrben, de ami még fontosabb, hogy közölük egy az eltűnt volt polgármester, akivel én már találkoztam még régen akkor is egy igen érdekes eseménysorba csöppentem, lehet most is hasonló történt.
- Hívjanak orvost, sérülteink vannak.
Ezután megvárom, hogy a törött szobor ellenőrzésével végezzen az ügynök, biccentek neki, majd kiadom a parancsokat.
- Fegyvert le, szóródjanak szét és vizsgálják át a helyet, a tetőn lévők figyeljenek nem akarok kellemetlen meglepetéseket. -miután elmentek az ügynökök folytatom- A nevem Riez ügynök és egy észlelt dimenzióutazás miatt vagyok itt. Kérem mondják el pontosan mi történt itt, sajnos a szárnyas dög és az öt kiütött kavics nem elég információ.

//Ide teszem akkor kommentbe, ne várjatok Tao-ra, ő még nincs keddig minimum. Szóval tessék írni, mert holnap kört váltok.//

Az ügynökre nézek aki bemutatkozik, s lassan felállok.
- Kita Horigome vagyok, a társam Shynomy Rokana. – mutatok Shyrokra, s folytatnám, mikor meghallom az egyik ügynök hangját. Olyan gyilkos tekintettel fordulok felé, hogy ha azzal ölni lehetne a fickó nagyon szenvedne most.
- Nem a szerencsétlen áldozatokat neveztem dögöknek, hanem 5 szörnyet. Ohh igen, vigyázzanak, vér borít mindent, egy kádnyit kaptunk a nyakunkba az emeletről… - teszem hozzá, majd visszafordulok Riez ügynök felé.
- Szóval pontosabban. Öt lény, lézert lőttek a szemüből, külsőre, mintha kőből lettek volna faragva annyira, hogy legyenek kezeik, lábaik, testük és a fejük szinte egybe volt velük, nagyon gyorsak és erősek voltak, ráadásul nehezek is, úgy két tonna per darab. – Mondom, erőltetett nyugalommal a hangomban, majd a bűvészkedőre pillantok.
- Uram! Igen ön, aki bűvészkedik. Nincs egy képes lény meghatározója vagy, valami, amiben megtudnám mutatni mit keressenek? – Kérdem, majd tekintetem visszasiklik Riez ügynökre, de elakad a szavam egy pillanatra.
- Miaz, hogy nincs bent semmi?!? Öt darabonként legalább két tonnás dög nem párolog el, ez lehetetlen! – majd a „bűvészkedőre pillantok és Riez ügynökre, mert ez nekem olyan lehetetlennek tűnik. Sose foglalkoztam mágiával meg hasonló bűvészkedéssel, ami most itt nagyon nagy hátrány és lehet nagyon hülyének is néznek. – Vagy lehetséges? –teszem hozzá.
Látom, hogy Nyko kezd némileg kiborulni így felállok és elé lépek.
- Nyugiiii… ha nincsenek itt akkor lehet az a nő volt az aki tett velük valamit és az a szárnyas lény. Volt valami hatalma, hiszen téged is megbabonázott egy időre. – mondom nyugodt hangon. – Ha itt nincsenek, mivel gondolom az urak is szeretnék tudni mik voltak itt segítenek, hogy pontosan be tudják azonosítani. – Majd rámosolyogok Nykora és Rize ügynök felé fordulok.
- Sajnálom kicsit nehéz napunk volt… - kezdek bele, mire Nyko közbe vág.
- Nehéz? Huuu de enyhén fogalmaztál. – morgok – Ma reggel még volt hol laknunk, volt ki gondoskodott rólunk, biztos pontot adott eme káoszban… most már nincs semmink… szóval inkább a Pokoli napunk volt a pontosabb és még közel se oldódik meg ezzel – nézek Shyrokra, majd fel az égre, a napra, aztán a ház romjaira.
Sóhajtok egyet, majd Riez ügynökre nézek.
- Amiben tudunk segítünk, hogy megtudják mik voltak itt, ha már eltűntek – mondom mosolyogva, majd a repülő járművét nézem.
Tekintetem lassan az égre terelődik s a járműre, ami közeledik.

Úgy tűnik, hogy csak a két macskaszerű nő van magánál annyira, hogy használható információkat adjanak, ők viszont nagyon sok mindent mondanak, a szárnyas alak pedig elmeséli, hogy hogyan és miért kerültek ide, figyelmesen hallgatom őket egy darabig. Az ügynökök benéznek a házba már fordulnak is ki és az egyik közli mi van bent, láttam már sok szörnyűséget el tudom képzelni, nem szép látvány, de akkor is fel kell készíteni majd az ügynököket az ehhez hasonló borzalmas látványokra, nem utoljára fognak ilyet látni. Közben kiderül, hogy a két lupine talán túlságosan is elemében van.
- Hölgyem ha engedi, intézem én a saját embereim, az ön parancsára úgy sem kötelesek hallgatni. Rendben jöjjenek el a háztól, a holtestekkel később is ráérünk foglalkozni, nem szükséges már a készenlét sem nem valószínű hogy démonok bukkannak itt fel. Maga -intek a mágiaosztályosnak- kérem azonosítsa be a leírt lényeket és utána jelentheti is őket a SHIELD-nek. Egyébként ahogy említettem -fordulok a sérült nyakú macska felé- dimenzió utazás miatt jöttünk ide, feltételezhetően pont azért mert az említett lények "elpárologtak".
Én is az érkező járművekre emelem a tekintetem. Remek, igazán gyorsak.
- Jut eszembe -fordulok Angyal felé- a démonokat vezető nőről és arról a szárnyas lényről még nem hallottam konkrétumot, fontos lehet.
~ Ezt muszáj lesz jelenteni, gyanítom fontos célpont az a nő és a társa.
- Amint megkapták az orvosi ellátást és olyan állapotban vannak ha akarnak szabadon elmehetnek. Gratulálok úgy látszik megtisztították ezt a területet a démonoktól.

- Bocsánat – mondom Riez ügynönek, majd elballagok a háztól. Majd figyelem azt a fickót aki ért eme dolgokhoz és hallgatom, hogy mit is mond, majd elgondolkozok.
- Esztelen… Dormammu… miért itt – gondolkozok felhangosan, majd szemeim tágra nyílnak, ahogy beugrik valami. – A nő, Dormammu húga volt! – mondom hangosan. – Mikor tett velem valamit, ami miatt a társaim ellen uszított, azt mondta, hogy a bátya, Dormammu dicsőségére tegyem meg… - erőltetem a beszédet amennyire csak lehet, s aztán lekonyulnak a füleim és lehajtom a fejem. – Csak azért voltak itt, a nagy dögök, hogy lefoglaljanak minket, csak mivel nehezen, de levertük őket, azért kellettem neki én, hogy megszerezze amit akart… - próbálom összerakosgatni a kirakó darabjait. – Az angyal szívének megszerzése és a szívből lett rettenethez kellett az idő… ha jól sejtem az Esztelenek azért voltak itt, hogy az időt húzzák, engem azért „varázsolt el” vagy mi a fenét csinált, hogy időt nyerjen… Vagy rosszul gondolom? van ebben bári logika? maguk értenek ehhez… - nézek fel rájuk. Én csak találgatok azokból az infókból, amiket láttam, hallottam most, de nekik talán ez többet mond, mert nekem akár egy tündér mese, mint sokak a vámpírok és a vámpír vadászok.
Egy érintést érzek a karomon, majd egy gyengéd húzást, ahogy Shyrok hátra húz egy kicsit, felnézek az orvosra, aki ott várakozik, hogy engem is megvizsgálhasson. Nem tudom mennyire lepi meg a dolog, hogy se légzés, se pulzus és olyan sebem van, amitől halottnak… illetve halottabbnak kéne lennem. De úgy fest, hogy nem igazán lepődik meg tőle, így én se ugrálok. Csak hagyom, hogy tegye a dolgát, majd hallgatom a fejleményeket.

Nem tudom kinek mennyire tűnik fel, de hogy vége ennek és nyugi van Nyko egyre jobban és jobban omlik össze. Sok volt ez a nap, sok a kérdés, és a kevéske válasz is csak még több kérdést vet fel. Nem ilyen lények ellen képezték, tanították, és engem se. Most ez új terep, amivel nem tudunk olyan könnyen megbirkózni. Bár ahogy őt ismerem, beleveti magát a könyvekbe és egy ideig azt fogja bambulni fáradhatatlanul.
Hagyom magam megvizsgálni, bár némi fejfájáson kívül mást nem érzek de azért a Dokinak elmondom, hogy Igen kemény ütést kaptam a fejemre. Aztán Kita mancsát megragadom és hátra húzom, hogy az orvos őt is megnézhesse.
Végül úgy fest, hogy nem itt leszünk ellátva, hanem máshol, a Furyn… Nem fogok vitába szállni, hogy hol leszünk ellátva, ahol szerintük jobban megtudják ezt tenni, így amint döntöttek Nyko mellett maradva megyek oda ahova visznek.

A hivatalos szerv intézkedik, ő pedig csendben ácsorog a többiek mellett. Érdeklődve hallgatja az új információkat majd a lányra néz, ahogy elméleteket gyárt.
-Hát én nem is tudom....az a nő honnan tudta, hogy én idejövök, meg egyáltalán mi a képességem....-
Azt nem teszi hozzá, hogy nem ebből a világból származik. Hacsak Tao el nem szólja magát, ezt jobb szeretné titokban tartani.
-Mágia? Rajtam?-
Kérdezi kissé kétségbe esetten a mágiaszakértőtől. Kissé tart attól, hogy pont hivatalos szervekhez viszik ellátni a csapatot, de végül is, jobb ha nem áll ellen nekik. És még segíthet is nekik, ha visszatér valaha a képessége. Bólint belegyezés képen, de az utat inkább csendben tölti el.

//Az előzőt tényleg elrontottam, de a másik reagomban amiben azt írtam, hogy a képessége miért nem hat, nem úgy írtam, hogy pontosan tudja a mágia az oka, csak mivel a területen már a kaland kezdetén nem sikerült neki gyógyítani ezért írtam, feltételezte hogy a házon van mágia ezért kikerülve onnan helyre jönne.//

Úgy érzem, hogy egy kis félreértés támadt én azt mondtam, hogy majd akkor mehetnek el szabadon ha rendesen ellesznek látva és nem negyedóra múlva egy elsősegély után, de ezt felesleges felhozni. Tao kérése érdekes, de megoldható, sőt az orvosi csapat közli, hogy mindenképpen fel kellene mennünk a Furyra. Közben az egyik lupine összerakja a képet, jól sejtettem én, hogy az a nő fontos célpont és nem véletlenül volt itt egy mágikus gócpont, vagy mi.
~ Dormammu húga, aki valamilyen lényt hozott létre. Erről mindenképpen értesíteni kell másokat, de ha már úgyis a hajóra megyünk.
- Rendben akkor hívjanak járműveket, mindenkit felszállítunk a Furyra, odafent a sérültek megkapják az ellátást és nagyobb alapossággal fényt deríthetünk a dolgokra. Maradjon itt négy ember, akik majd fogadják azokat, akik a holttestekért érkeznek. Kérdés?
Ha nincs akkor remélhetőleg megvárom a légiszállítókat és utána már minden megy magától. A Furyn intézkedem, hogy tényleg érkezzenek valakik a házhoz akik a holttestekkel foglalkoznak, illetve jelentést teszek az itt begyűjtött információkról, oda viszem a mágiás fickót is, nehogy véletlenül hülyeséget beszéljek.