8. sugárút

Ez határolja a negyedet.



Az eredeti topic.

Az AI kiképzés meghiúsulása után, Mich tovább folytatta addigi szuperhős tevékenységeit. Az eltelt csak nem két hónapban furábbnál furább esetekkel találkozott, ezért eldöntötte utánanéz ennek az egésznek, és ha tud véget vet ennek. A gyanú leginkább az Olimposz kaszinóra terelődik, de azonban semmit nem lehet bizonyítani. A szokásos őrjáratait felfüggesztve az ügy után kezd el nyomozni. New York szerte találkozik hasonló esetekkel, halálos áldozatok is vannak már.
A nyomokat követve éppen a 8. sugárút felett repül, nézi az elhaladó járműveket, az ottani embereket, valami gyanúsat keres.

Miután visszakerültem erre a helyre, szomorúan teltek a napjaim, nem igazán azért mert el se tudtam búcsúzni a többiektől, hanem sokkal inkább azért mert ismét egyedül voltam, az árvaház meg... Nem tudom hogy merre van, pedig próbáltam keresni. A mai napon, mivel már elég sötét van, úgy gondoltam hogy ismét megpróbálom megtalálni azt a bizonyos házat amit James ajánlott, ám végül csak egy kisebb falka kóbor kutyába futottam bele. Próbáltam futni, de sajnálatos módon gyorsabbak mint én, s elég hamar elkapott az egyik, amely szorításából nem igazán tudtam kiszabadulni. Tehetetlenül csüngök hát és figyelem hogy merre visz az utuk. Végül egy emberektől nyüzsgő útra érkezünk ( a sugárút ), ahol végre kiköp a nyálcsórgató szerencsétlenség, valószínűleg mert megunt, és nélkülem folytatja tovább az útját.
~ Megjegyeztelek... ~ Nézek utána, s mennék jómagam is tovább, ám túl sokan vannak a közelben ahhoz hogy mozoghassak.

A múlt éjszaka elég korán értem haza és kezdtem neki a pihenésnek, a nappali munkanap kissé felborította az életem megszokott ritmusát, így a mai éjjel kicsit korábban ébredtem fel. De ez nem is volt akkora probléma, mivel eszembe jutottak a főnökúr utolsó szavai, amit már csak fél füllel hallgattam az ajtón kifelé menet. „Néhány nap és itt vannak az ünnepek, ezért szervezünk egy kis partit. A megjelenés kötelező jellegű, ha gondoljátok vehetitek munkának. Mindenkinek hoznia kell néhány dolgot magával. Ne felejtsétek el!” Mondhatom kifejezetten örülök neki, a szociális események mindig is a legkedvesebb elfoglaltságaim közé tartoztak… Mint bármely oroszlánnak, akinek a gnú csordával kell buliznia, anélkül, hogy egy egyszerű mozdulattal vérét venné. De sajnos ebben a modern világban már nem olyan egyszerűek a dolgok, mint régen, amikor a közeli erdőből bármikor megszerezhetted a szükséges dolgokat. A világ már a pénz körül forog, amiért meg kell dolgoznom még nekem is. Ezért hát a bevásárlás is szükséges. Nem nagyon szokásom a vásárlás, de mivel épp útba esik gondoltam nem árthat a dolog ha benézek ide-oda. Az idő már elég későre jár, így a természetes fény már nem fenyeget. Ugyan szemem kissé érzékenyen érinti a zsúfolt utca megannyi fénye, de nem akadályozza látásom. Szépen kényelmesen sétálok, hisz miért sietni? Enyém az egész éjjel. Az út szélén ekkor egy kis plüssmacira terelődik tekintetem. Eléggé megviseltnek fest, de talán épp ezért veszem fel a földről. Kissé koszos is ezért finoman leporolom. Ha azt vesszük elég aranyos, furcsa, hogy ilyen szóval illetek bármit is, elég szokatlan tőlem az ilyesmi. Megszemlélem kissé, majd a karomra fektetve folytatom az utam. Eléggé furán festhet egy felnőtt férfinél egy kis plüssállat, de engem egyáltalán nem zavar az emberek véleménye.

Svarog végre megérkezik a 8. sugárútra, hátraszól Horationak.
- Na itt is vagyunk. Bronx főutőere, itt mindent megtalálsz ahol tudsz, plusz itt adják a világ legjobb hamburgerjét és legpocsékabb rákját - a srác felé kacsint. - Akkor megyünk az Olimposba, hogy Svarog bácsi elkártyázza a fél fizetését, és Unka bankszámláját csapolja meg?
Svarog hirtelen ismerős alakot vesz ki a tömegbe. Először azt hiszi, hogy egy gyerek elhagyta a maciját, de hamarosan meglátta, hogy bizony ez plüssállat egy helyben toporog.
- Azt hiszem egy ismerőst láttok.
Svarog áttolakszik a tömegen, odalép Teddyhez.
- Láttom mackókoma bajban vagy. - Odanyújtja neki a karját. - Tessék mássz csak fel a vállamra, viszlek egy darabon. Ingyen taxi, karácsony alkalmából.

- Akkor nyomás a kaszinóba - mondta mosolyogva Svarog. Ekkor meglátta, hogy Teddyt felkapja egy fickó, és elviszi. A sárkányszerű mutáns döbbenten nézett.
Nem lett volna az ürge gyerekének a helyében, ha meglátja, hogy bizony mozog a mackó. Nem nézelődhetett sokáig.
- Ohh a francba.
A kocsi áthajtott az utcán, majd felrepült a levegőbe, és bezúzta a kirakatot. A mentők még nem jöttek. Svarog kifújta a levegőt.
~Nem mehettek el úgy szórakozni, vagy dolgozni, hogy egyszer ne történjen semmi szarság?~
Elindul a kocsi felé, közben odaszólt Horationak, közben oda dobta neki a mobilját.
- Hívd a mentőket. - Svarog elindul a kocsi felé. - Mindenki őrizze meg a nyugalmát. BORIS DRAGUNOV VAGYOK A SHIELDTŐL!
Odalép a kocsihoz, majd megkeresi a sofőrt, felméri az állapotát.
- Hogy van? Eltört valamije?
Jönnek a kérdések.
~Nagyszerű 5 kicseszett nap van karácsonyig, még meg se vette az ajándékokat Vaszilijnek.~

Minden nyugodt és békés az utcákon, már amennyire lehet ilyenkor karácsony előtt öt nappal. Kicsit mosolyogva nézem a sok tolongó embert, szinte közelharc folyik az ajándékokért. Soha sem értettem miért nem lehet időben bevásárolni, és akkor nincs ez. Eszembe jutnak a szüleim, és Ryan is, az egyetlen hozzám közel álló személy.
~ Vajon mi lehet vele? Régóta nem keresett, és én sem tudtam elérni őt, de remélem, hogy minden rendben van vele csak elfoglalt.
A gondolataimat egy nem hétköznapi esemény szakítja meg, egy autó szinte belerepül az egyik bolt kirakatába. Azonnal elkezdek repülni a helyszínre. Első ránézésre nincsenek komoly sérültek, bár a sofőrt nem látom. Ekkor ismerős arcok bukkannak fel, amint odafutnak a járműhöz. Az Avalonból ismerős sárkánypofa, meg a polgármester férfit vélem felfedezni. A kocsihoz mennek segítséget nyújtani, ezért én úgy döntök nem megyek oda. Megállok a levegőben és onnan pásztázom végig a sugárutat, hátha nem ez lesz az egyetlen fura esemény itt. Valamiért olyan megérzésem van, hogy ez a baleset nem a véletlen műve volt. Élesen figyelem az utcát hátha felfedezek valami gyanúsat még.
Ha nem tapasztalok más kirívó esetet odamegyek én is a többiekhez, üdvözlöm őket, majd segítek nekik.

Nem sokáig kell ott heverésznem a földön, mert elég gyorsan jön valaki és máris magához vesz. Telljesen ismeretlen számomra az alak, de nem ellenkezek, fölösleges lenne meg amúgy sem akarok mert valószínűleg haza visz, és végre lessz hol laknom. Amikor nem figyel a pókerarc helyett felveszem a mosolygós arcot. A következő ami feltűnik a csikorgás, és a szerencsétlen jármű találkozása a kirakattal. Kíváncsi vagyok a dolgokra, ám nem nagyon látom, szóval egy olyan " véletlenszerű " mozdulattal a kirakat felé fordítom a fejem, csak mintha a gravitáció vagy valami eléb misztikus erő miatt tehetetlen plüss testem pont így mozdult volna, ilyenben végül is már nagy tapasztalatom van. Továbbá és is csak nézelődök, még mindig túl nagynak érzem a tömeget.

Miután felvettem a macit és elhelyeztem a karomon rögvest indultam is tovább, hogy folytassam a vásárlást. Gondolkodóba estem mit is kéne beszereznem arra a céges bulira, nem nagyon jártam még ilyen rendezvényeken, így nincs is meg a szükséges tapasztalatom. Azt viszont tudom, hogy az emberek az ilyen alkalmakkor szeretnek inni. Szóval először is néhány alkohol tartalmú italt kellene keresnem. De sajnos ez csak fejben valósulhatott meg. Mivel tőlem nem is olyan távol egy elszabadult gépjármű felhajtott a járdaszegélyre, ami miatt egyenesen az egyik üzlet kirakatába vágódott. A baleset nem egy sérültet hagyott maga után, próbáltam gyorsan szemügyre venni a helyzetet, azonban emberek hada miatt ezt már nem sikerült megtennem. Csupán annyiban vagyok biztos, hogy halálos sérültet nem láttam. Szokás szerint azonnal emberek elözönlötték a helyszínt. Mintha csak egy látványosság tárta volna ki kapuit. Én sem vagyok teljesen közömbös a történtekkel szemben, ezért kissé közelebb megyek, de nem annyira, hogy a csoportosult tömegbe érjek. Ekkor végre sikerül megnéznem mi is történt, az autó szerencsére nem lapított ki egy embert sem, és a sérüléseket is csupán a kirakat szétrepülő szilánkjai okozták. Ennyi nekem bőven elég információ, a többit már a mentőcsapatra bízom, akik már ott tevékenykednek a kocsi mellett. Bár nem vagyok biztos abban, hogy ez egy spontán baleset, az utak havasak, a járművek pedig ezért nem haladnak valami gyors tempóban, és a tömeg is csak rákontráz erre az amúgy is szép kompozícióra. Valaminek történnie kellett… De mi történhetett? Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak beképzelem a dolgot… De azért a biztonság kedvéért gyorsan megnézem az autó által leírt pályát, hátha felfedezek valami nem odaillő részletet.

//Különösen Mich kedvéért ("a polgármester férfit vélem felfedezni") színt váltottam James-szel, mert ez még mindig nem a polgármester, hanem James L. Tengam, az asszisztense. Remélem így már elég feltűnő. //

Bentről hatalmas fényesség árad ki, nem tudom mi történhetett, de már éppen indultam volna amikor egy még érdekesebb dolog történt. Egy nő egyszer csak átváltozott valami ókori görög harcosnővé. Láthatóan nem érti mi történt, értetlenül térdepel a hóban és meglepetten nézi magát.
Odarepülök hozzá, körülbelül egy méterrel a föld fölött állok meg.
- Hölgyem jól van? Nyugodjon meg segítünk önnek. - szólok felé.
~ Remek. Ismét egy különös eset. Sietnem kell, addig kell felgöngyölítenem az ügyet, amíg még nagyobb bajok nem történnek. Kíváncsi lennék mit keres itt Svarog és James. ~ eközben meglátom Horatiot is ~ Mi van itt osztálytalálkozó? Kicsi a világ, legalább számíthatok segítségre, Avalonba már bizonyítottak.

/Igen tudom, hogy nem a polgármester, de Mich valamiért úgy emlékszik rá, pedig már el lett neki mondva /

Svarog hallgatja a fickónak a szavait. Igen egyértelmű a diagnózis, sok volt a puncs a vállalati partin, aztán a hapsi nagy okosan kocsiba szállt utána. Nagyon, nagyon okos.
Majd végül a kirakatban kötött ki. Svarog már épp megakarta kérdezni, hogy mit és mennyit ivott, mikor fényesség támadt.
A sárkányember a szemei elé kapott, csak a férfi üvöltése hallatszott. A következő pillanatban pedig...
Svarog felállt, majd unottan megszólalt.
- Érdekes karácsonyi puncs lehetett. Látod Horatio, ezért kerüld a kétes eredetű piákat - mondja miután végignézett a Kentauron. Svarog készen állt, ha esetleg pár tűzgolyóval kell megkínálnia.
"Jesszum Peppy, előbb egy horror díszletei között kellett viaskodnom, majd a legújabb Arthur király film forgatásán, most meg a Sam Raimi féle Herkules újrájábban.~

Amikor végignéztem az utat semmi furcsa dolgot nem láttam, egyszerűen csak a sofőr figyelmetlensége okozta a balesetet. Már kezdtem azt hinni, hogy az egész csak egy kis paranoia, és nincs a hátterében semmi. De ekkor az üzletből, ahova az előbb a jármű becsapódott most egy hangos üvöltés után erős fény áramlik ki, ösztönösen arcom elé emelem karom, hogy azzal védjem a fény elől. Amint a fényesség elalszik, szétnézek, hogy mi is történhetett itt az előbb. Akik az üzletben voltak azokat szépen földre lökte az esemény. Még jó hogy nem mentem oda, kitudja milyen fény volt ez, a végén még égetővé vált volna a helyzetem. Eközben szépen előkészítem a ruházatomhoz tartozó maszkot, hogyha szükségesnek látom gyorsan felvehessem. Miközben ezzel foglalatoskodom egy női sikolyt hallok, odakapom tekintetem, és ekkor veszem észre, hogy itt valami tényleg nem stimmel. Egy nő térdel a fagyos hóban, eléggé kevés ruhát viselve. Az üzletbe tekintve pedig egy kentaurt vélek felfedezni. Nem nagyon tetszik nekem az a félig ló félig ember teremtmény, sosem szerettem a többi misztikus lényt. Így nem nagyon szándékozom a közelébe kerülni, viszont a nő valamivel könnyebb esetnek tűnik. Ezért úgy döntök, hogy oda megyek, hátha segíthetek neki. Ha másban nem is talán az események feldolgozásában.

Továbbra is érdeklődve figyelem, ahogy próbálják kiszedni a szerencsétlen vezetőt az autóból. Nem lenne túl lenyűgöző, ám bekövetkezik amire senki sem számított, egy robbanás és egy félig ember félig... Tehén? Nem is tudom hogy mire hasonlít az alsó fele, a lényeg hogy egy félszerzet féleség áll ott a tömegben, és nem tűnik túlzottan jó kedvűnek. Annyira lenyűgöz a dolog, hogy fel sem tűnik igazából hogy a cipelőm közben egy nőhöz visz. Továbbra is azt a patás valamit nézem, s nagyon úgy érzem hogy mondanom kell rá valamit, de nem kéne, még mindig nem kéne.
- Anyám... - Csúszik ki mégiscsak véletlenül egy hangos gondolat, najó annyira nem hangos, de hallható, és a hanglejtésében is hallani a lenyőgözöttséget. Nem mindennap találkozik ilyen természetellenes dologgal egy magamfajta mackó, bár mondjuk mostanába azért mégis, hiszen nem is régen éltem át két teleportálást is.