8. sugárút

- Nyugi haver - mondja Svarog, mikor a Kentauron látszani kezdett, hogy ideges. - 2022-t írunk. New Yorkba vagy, Bronxban, a nyolcas sugárúton. Csak vedd le a kezed a kardról, nem akarunk bántani.
Svarog próbál olyan meggyőző lenni, amilyen tud. Nem akarta, hogy Overdose zabigyereke itt ámokfutást rendezzen.
Ekkor járta át a bizsergés, a következő pillanatban pedig mintha, egy isten figyelte volna Svarog. Nyugtalanul körülnézett.
- Horatio, itt nekem valami bűzlik.
Valami megváltozott. Ekkor hirtelen egy ismerős hangot hallott. Ez a sugárút nagy kivetítőjéből származott. Az egész világon szörnyek jelentek meg?
Görögök?
Az Asgardiak hozták a külföldi pereputtyukat is?
- Oké, a SHIELD emberei kivonultak. A környéken nincs egy SHIELD ügynök sem, rajtam kívül. Most azt csináljuk, hogy biztosítsuk a területet -, a kentaur felé fordult. - Hé öreg, van neved? Honnan jöttél?

A nő teljesen zavart, láthatóan fogalma sincs, hogy hol van. Ezután hirtelen vörös felhők jelentek meg az égen, villámok cikáztak. Hatalmas erőket éreztem felébredni egy pillanatra. Mintha istenek ébredtek volna fel. Ezután megjelent a kivetítőn Katie Bex, és beszámolt arról, hogy az egész világon tapasztalható volt ez a jelenség, és hogy szerte a világon emberek változtak mitológiai görög lényekké.
~ Elkéstünk. Úgy látszik sikerült a tervük. Nincs idő most ezen sajnálkozni, minél gyorsabban meg kell találni ennek az okozóját, és visszafordítani a folyamatot. ~
- Kicsi a világ - szólok az ismerősök felé - Azt hiszem meg kéne látogatni az Olimposz kaszinót, hogy mégis mi folyik ott. Ennek már a fele sem tréfa. Az egész világra kiható veszély fenyeget. - közben azért figyelem a nőt, de nem szólok hozzá, hogy ne hergeljem tovább. Kicsit fejet hajtva bocsánatkérően nézek rá.

Amint odaértem a nőhöz el kellett gondolkoznom azon, hogy biztosan a könnyebb esetet választottam-e… Egyértelműen a görög akcentussal beszél, és fogalma sincs róla, hogy hol is van, és mit is csinál itt. Emellett felfedeztem egy egész kis fegyver arzenált is a nőnél. Egy szép éles kard az oldalán, egy pajzs a hátán és egy lándzsa is hever mellette. Ezért tartok egy kis távolságot, nehogy valami bolond ötlete támadjon és elkezdjen hadonászni azokkal a veszélyes eszközökkel. Egy igazi vad amazon térdel előttem a hóban.
Épp azon gondolkoztam, hogy mit is lehetne ezzel a nővel kezdeni, amikor az eget hírtelen vörös felhők borították be. Az égen vörös villámok cikáztak, a hideg is kirázott, mintha valami természetfeletti dolog történt volna. Majd egy pillanat múlva eltűnt, mintha mi sem történt volna.
Majd a kivetítőn egy riporter jelenik meg, nem nagyon szoktam televíziót nézni, így nem is tudom fejből a nevét, de az arcát már láttam párszor. Egész érdekes, szóval az előbbi fura felhő az egész földet beborította… És több helyen is görög mitológiai teremtmények jelentek meg… Te jó isten, a vámpír már vásárolni se mehet el, anélkül, hogy a világ teljesen a feje tetejére ne álljon. Még jó, hogy sose lépek ki a házból a kis „túlélő felszerelés” nélkül. Eközben hallom a mellettem álló alakok beszélgetését, szóval ők lennének azok, akik megoldják a dolgot. Azt hiszem a világ elsőbbséget élvez a céges bulival szemben, így úgy döntök, hogy velük tartok, ha nincs ellenvetésük.

~Az a tehén manus egyre uncsibb, komolyan mondom ha nem mészárol le valakit a következő tíz másodpercben, akkor továbbá meg sem fogja érdemelni a figyelmem... ~ És továbbra is csak nézem a műsort, egészen addig, amíg az ég be nem borul, és nem kezdenek el vörös villámok cikázni az égen. Nem elég hogy egy ilyen gyönyörű jelenségnek lehettem szemtanúja, még egy, illetve két ismerős hang is megcsapja a fülemet.
- Sziasztok! - Köszönök James és Mich irányába, bár inkább csak Jamesnek szól a köszönés, de végül is többen vannak. Ezzel egy időben felülök, már felettébb unalmas hogy csak itt fetrengek valaki kezén. Egy könnyed mozdulattal fordulok le Sam kezéről, egyenesen a hóba, két lábra állok, és a felfegyverzett nőhöz pár kótyagos és meglehetősen szelíd lépést teszek.
- Szia! Én beszélhetek hozzád? - A kérdés mellé még mosolygok is, hátha megnyeri a dolog.

Sok mindent elmondott a kentaur. Xenonnak hívták, egy háborúból jött, ahol az Olimpüsz elveszett. Az egy hegy Görögországban, ott laktak az istenek.
- Xenon! - kiáltotta Svarog, amikor fickó elindult a kijárat felé. - Nem járkálhatsz egyedül az utcán. Hirtelen egy különös, ismerős fickó állt meg az ajtóban.
Svarog felismerte, a Sötét Dimenzióban találkozott vele, őt áldozták fel, hogy visszazavarják Dormannut ahol raboskodott. De meghalt. Elégett.
- Te meghaltál - morogja Svarog. - Láttalak elhamvadni. - Horatio felé pillantott- Ismered? Valaki a te dimenziódból?

- Lassan a testtel hölgyem. James mond valamit, a menekültek pedig nem támadnak a befogadóikra. Ez a mi világunk, és ezt tartsa a szeme előtt. Megoldunk mindent. James csak feltételez dolgokat, úgyszólván hangosan gondolkodik - nézek James felé, és várom a megerősítést - de ha most egymásnak esünk azzal nem leszünk előrébb. - fejezem be.
~ El sem hiszem, hogy ezeket James mondja. Mármint hogy ő csak egy egyszerű ember, szerintem még fegyvere sincs, és így hergeli a láthatóan ingerült görög amazont. Remélem nem fognak most itt eldurvulni a dolgok. ~
- Nincs idő most az Angyalokat előkeríteni, és úgy látom a helyzet nem tűr halasztást. Mi vagyunk itt, minél gyorsabban rá kell jönnünk mi folyik itt.
Ekkor látom meg a kentaurt, és a többi embert.
~ Ennek már a fele sem tréfa, ha nem hajlandóak jönni egyedül fogok a kaszinóhoz menni. ~ tekintetemmel közben keresem a Britannia Kapitányt is, hátha ő is feltűnik, ha már így összejött az Avalonos gárda.
Többen is összejöttünk itt a helyszínen, akik láthatólag szeretnének a dolgok végére járni.
- Mich Howard vagyok, vagy ha úgy tetszik Mennydörgés. Egy ideje már nyomozom az ügyön, és a javaslatom az, hogy menjünk az Olimposz kaszinóba, hátha többet megtudunk erről az egészről. Természetesen ha valakinek jobb ötlete van szívesen veszem. - mondom az egybegyűlteknek.

Hallgatom a körülöttem folyó eseményeket és kissé meglepetésszerűen hat rám, hogy a fegyveres amazont az egyik férfi csak úgy levegőnek nézve az elpusztításának módját kezdi kiötölni, mintha itt se lenne. De nem csak ez a meglepő, a kis plüss maci a kezemben elkezd beszélni, és még mozog is. Én nem csak tehetetlenül a gravitáció vonzásának, vagy egyéb fizikai erő hatására, hanem akarattal irányítva plüss végtagjait felül. Majd egy könnyed mozdulattal karomról egyenesen a hóba pottyan. Egy kicsit meglep a dolog, de csak kicsit. Hisz az előbb változott minden előjel nélkül egy férfi kentaurrá és egy nő amazonná… Ezután már szinte semmi sem képes meglepni. Főleg, hogy én sem vagyok egy teljesen átlagos alak, és az ittlévők nagy része sem tűnik annak. A beszélgetésről valami olyasmit szűrök le, hogy egy hőscsoport-találkozóba csöppentem, ahol csak én vagyok az egyetlen, aki nem ismeri a többieket. Ez ugyan kissé zavar, de valamikor össze kell ismerkedni az emberekkel. Alapból senki sem ismeri a másikat. Eközben a dolgok kezdenek csitulni. Majd az egyik férfi egy nyomozásról kezd beszélni, látszólag egy érdekes ügybe csöppentem. Egy olyan helyzetbe, ami kellően érdekes ahhoz, hogy én is becsatlakozzam. Először is bekellene mutatkoznom a csapatnak… Mondjuk az ismerkedés sosem volt erősségem.
- Üdvözletem, a nevem Sam Vermont. Ha nem bánják, szeretnék önökkel tartani, hogy segítségükre lehessek. – mondom a körülöttem állóknak, a megszokott nyugodt, kimért hangnemben. Majd várom a további fejleményeket.

Gond nélkül oda pattogok a nőhöz, megszólítom és... Semmi nem történik, egy telljesen átlagos reakciót kapok tőle, és legalább biztosan tudom hogy én beszélhetek hozzá. Ahogy elkezd nyomkodni csak szégyenlősen kacarászok, mintha csiklandozó érzés lenne, ettől függetlenül semmit sem érzek természetesen, de ezt is egész jól tudom megjátszani. Végül James hozzászól és már pottyanok is vissza a földre.
- Óóóóó. - Mondom kicsit sértődötten, mert már nem is velem foglalkozik, pedig annyira jó érzés volt. Úgy tűnik hogy a korábbi járművemnek elég gyorsan sikerült felhergelnie a nőt, aminek nem igazán örülök, nincs kedvem itt esetleg vért csavargatni a végtagjaimból, főleg nem az övét, szóval próbálok gyorsan témát váltani, de még előtte gyorsan Samre nézek.
- Köszi az eddigi fuvart. - Mosolygok rá, ha megyünk még valamerre akkor valaki vagy felvesz, vagy ismét élő hegymászást fogok gyakorolni. Miután letudtam a hálámat Samnek, vissza fordulok a nőhöz, közelebb sétálok ismét, és meg bökdösöm a lábát.
- Bocsánat de kérdeztél, és az illem úgy diktálja hogy válaszoljak. - Heh, én és az illem...
- Szóval én egy plüssmackó vagyok. És.. És.. Ki az a Zeusz? - Nézek rá kérdőn, arcomról süt hogy tényleg abszolulte de lövésem sincs arról hogy ki vagy mi az, meg azt se igazán tudom hogy mi az a kaszinó, de nem kérdezem meg mert ha oda megyünk akkor valószínűleg úgyis megtudom, vagy ha mégsem akkor megkérdem...

- Woa, istenkirály. - Mondom kissé ámulva, ezzel fejezvén ki hogy tudomásul vettem, és hogy megérint a gondolata annak, hogy mekkora hatalom lehet egy ilyen személy kezében. Az amazon viselkedésén kénytelen vagyok egy jót mosolyogni, ez most tipikusan az a " kemény, de mégsem az " helyzet női verzióban.
- Csak keményen, és akkor megtörnek. - Mondom mosolyogva, és jómagam se gondolom komolyan, pusztán csak megszokásból fűztem hozzá valamit, mert hát végül is bajom nem lehet belőle, meg plusszban barátságos hangsúlyt is használok. Végül is jó ha egy magamfajta alaknak sok barátja van, ki tudja mikor ment meg egy ismerős egy utánam loholó kutyafalkától... Végül a féltehén alakra nézek, közelről még lenyűgözőbb mint távolról, de túlságosan jámbor a kinézetéhez képest, mondjuk azt hiszem ez nem is igazán baj, kicsit olyanok mint két elveszett gyerek, annyira de annyira aranyosak.

Kezet nyújtok Samnek:
- Üdv a csapatban - mondom neki. Ezután újra mindenkihez beszélek:
- Egy ideje már különös dolgok történnek itt a városban, különös elváltozások jelennek meg embereken. Több hasonló baleset is történt már, mint a mostani. Sok esetben halálos áldozatok is voltak. Azonban ez most más, itt teljesen átváltoztak az emberek, láthatjátok ti is. A szálak az Olimposz kaszinóhoz vezetnek, majdnem hogy nyílt titok, hogy ők állnak a háttérben, de azonban olyan ügyesen csinálták, hogy semmit sem lehet rájuk bizonyítani. Nem tudom pontosan ki áll a háttérben, de ott szinte biztos, hogy több mindent meg fogunk tudni. - fejezem be, majd a többiekre nézek. Várom a válaszokat, hogy ki jön és ki nem.
Mivel jobb ötletet nem hallottam, ezért én biztos, hogy arra indulok el.
- Nem szükséges, hogy odaadjátok fegyvereiteket, csak annyit kérek tőled - nézek a nő felé - próbáld meg visszafogni az indulataid. Úgy néz ki most lényegesen nagyobb túlerőben vagyunk ellenetek, és amúgy is szükségünk van egymás segítségére. Nem akarunk veled harcolni, vagy ilyesmi, és fogadd el segítségünket, még ha férfiak is vagyunk. - remélem sikerült meggyőznöm a nőt, remélem hallgat a józan eszére akármennyire is gyűlöli a férfiakat.
Ezután elindulok a kaszinó felé, aki akar jön aki meg nem az nem, de remélem minél többen velem tartanak, mert fogalmam sincs mire számíthátok majd ott, és jól jön majd a segítség.

Feltámadt apukák, kentaurok, amazonok. Svarog már a halántékát nyomogatja, hogy csillapítsa a fejfájását.
- Dióhéjban ennyi - mondta a sárkányember, majd odalépett a kentaurt körülvevő csoporthoz. Ekkor tudja meg, hogy Mitch miről beszél. Svarog felsóhajt.
Újra belekeveredett valamibe.
- A SHIELD ügynöke vagyok - mondta fáradtan. - Segíthettek a nyomozásba, ez az Olimpos dolog elég fura. Kik támadták meg a másikat? - Fordult oda a Kentaurhoz.