8. sugárút

Az amazon továbbra is dölyfösen, és ellenségesen viselkedik. A jó hír az, hogy velünk tart ő is a morgása ellenére. Az egybegyűltekből szép kis csapat verbuválódott. Érdekes fejlemény még, hogy a jövőből jött Horatio, itt találkozott először apjával, aki egy angyal... vagy valami ilyesmi, nem teljesen tiszta a szitu. Többek képességét ismerem már, ezért valamelyest nyugodt vagyok, mert tudom megbízható társaim vannak.
Nem volt sok időm merengeni, mert ahogyan elindultunk, máris csata zaja hallatszik, autók repülnek, az emberek pánikszerűen menekülnek. Az egyik fickó csapatunkból azonnal repülni kezd a helyszínre, majd rám néz, hogy maradjunk itt vigyázni a többiekre. Látszik, hogy még nem ismer, azonnal repülök én is a helyszínre.
- Maradjon itt aki nem tud repülni - szólok vissza neki, miközben elindulok utána.
Gyorsan felmérem a terepet, hogy mi folyik ott, hány ember van veszélyben, kik a támadók ilyesmi.

Oké alap megállapítás, a nő mégsem olyan aranyos mint az először hittem, de attól még szimpatikusnak tűnik, már csak azért is mert potenciális tömegmészárosnak néz ki, aki egy rossz szóért képes lenne jó sok embert, köztük ha jól vettem le a stílusából, főként férfiakat mészárolni.
~ Valahogy fel kéne hergelni, valahogy úgy hogy senki se lássa meg hogy esetleg én tehetek egy kialakult mészárlásról... Óóó hogy kéne? ~ Tűnődök magamban miközben folyamatosan a nőt szugerálom, az egyik mancsommal a szám előtt. Talán majd valamikor később időt szakítok rá, amikor mással vannak elfoglalva a többiek, igen, ez jó ötletnek tűnik. James "hívására" leszek figyelmes, megértem hogy szem elől veszített, elég nagy a pánikoló tömeg. Úgy tűnik az embereknek ilyen állapotban nem feltűnő hogy itt vagyok, ez nekem csak jó, ezt mostantól megjegyzem, a sokkos, ismeretlen veszély elől menekülő tömeg nem néz le... Harci tapasztalat juhé! Meg próbálok oda szlalomozni Jameshez, majd átölelni a lábát, s még ehhez hozzáfűzni meglehetősen boldogan hogy:
- Ittvagyok! - Ha nem ellenzi akkor megkísérlek minél gyorsabban felmászni a vállára is, és onnan nézelődni előre, hátha látok valami szépet és jót.

Felmérem a helyzetet, szerencsére csak egy ember van veszélyben. Szerteszét kővé vált "emberek" vannak. Várjunk csak, az nem is ember. Ha eddig nem találkoztunk volna görög mitológiai alakokkal, valószínűleg észre sem vettem volna, de így azonban megragad a szemem a nőn és beugrik a mítosza is.
- Ott az egy medúza a földön! - mondom, hogy hallja Tyler és az amazon is.
Nem tudom hirtelen mit kéne tenni, hagyni a vesztére, ugyanis úgy rémlik, hogy a medúzák gonosz lények, de ki tudja lehet a férfi még veszélyesebb. Valószínűleg a nő változtatta át kővé az embereket.
Mivel jobb ötletem nincs odakiáltok neki, bízva abban hogy ezzel megzavarom, és lesz pár másodperc időnk, mielőtt rádobja a nőre a kocsit.
- Héééé ember mit csinál?!!! - mindeközben persze kerüli a nő tekintetét.
Ezután felmérem a fickót is ki fia borja, és milyen veszélyt jelenthet ránk.

Öööö... srácok, én egy szóval sem írtam, hogy az amazon ott van nálatok. Mármint Mich és Tyler, csak azt, hogy eltűnt a másik csapat szeme elől.
Ti jóval gyorsabban repültök, mint ahogyan ő fut, és az sem biztos, hogy odament, ahol ti vagytok. Szóval kéretik javítani.

//Térképen jelölve a mozgás.//
http://kepfeltoltes.hu/120106/olimposz_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Svarog szótlanul hallgatja a többiek társalgását. A szokásos dolgok, egy másik dimenzióba van... bla...bla...bla..bla...
Bár ő arra tippelt volna, hogy ezeknek a görögöknek valami rokoni kapcsolata van az Asgardokkal, talán ugyan annak a fajnak, két másik törzse, nem tudta, de nem tetszett neki, hogy most már ők is itt rontják a levegőt.
Hirtelen kiáltások és repülő kocsik hangja üti meg a fejét.
Pazar. Rápillant Horatiora.
- Na haver, az én dalomat játszák.
Xenon elmondja, hogy az amazonok önfejű és csökönyös nők.
- Nyugi haver, itt is vannak ám ilyenek...
Hirtelen kapirgáló hang hallatszott a hátuk mögül, valamint léptek zaja a közeli utcából.
Horatio e világi faterjának pedig szárnyai nőttek. Svarog eltátotta a száját, majd megdörzsölte a szemét.
- A ti világotokba tudott ilyet?
Svarog úgy dönt, hogy ő is követi a fickót, lemaradva, hogy fedezze Millert.
- Nyugi, haver ne hogy már ki hagyj a buliból.
Mondja neki.

Bemutatkozásom után, csak egy férfi reagált, de nem is baj, sosem szerettem a csapat középpontja lenni, de így legalább a legtöbben a nevemet megjegyezhették, ha akarták. Ezután elég gyorsan kiderült, hogy mi s történt itt, és hogy hova is kell mennünk, hogy megoldjuk a dolgokat. Így el is indultunk, de sajnos nem jutottunk túl sokáig, mivel a környékről eléggé hangos zűrzavar hallható, kiáltozások, csörömpölés. A repülni képes itt lévők elindultak, hogy megnézzék mi is történik ott. Személy szerint örülök, hogy rátaláltam erre a csapatra, magamat ismerve nem hagyna hidegen egy ilyen buli, de egyedül jóval több ideig tartana rájönni a dolgokra, és még veszélyesebb is lenne, szóval csak nyertem vele. Miután a többiek eltűntek az amazonnal a nyomukban, aki repülés helyett testi erejét és sebességet vetette latba. Kaparászó hangot hallok az egyik közeli utcából. Ennek hatására néhányan elindulnak megnézni, néhányan pedig elbújnak, a maciról sejtettem, hogy nincs harci ereje, de a férfi, aki viszi ezek szerint csak egy sima ember. Én nem nagyon akarok elbújni, és odafutni sincs kedvem. Testemet takaró köpenyemet szétnyitom, így már teljesen láthatóvá válik teljes fegyverarzenálom. Hátranyúlok és megragadom hosszú pengém markolatát, de nem húzom elő, még nem. Hisz nem tudom veszély közeleg-e, avagy sem.

Probléma nélkül mászok fel James vállára, mint mindig, eléggé hozzá vagyok már szokva az ilyesmihez, de azért néha itt-ott problémák adódnak, főleg amikor nincs olyan felszín amelybe könnyű megkapaszkodni. Ahogy reméltem, ilyen madár magaslatból már sokkal jobban látni a dolgokat, és ebből tökéletesen megállapíthatom hogy... Semmi, az égvilágon semmi sem történik a közelben, ez pedig kissé elszomorít, és a ráadás hogy még az amazon is elugrál tőlünk... Így kivel fogok tömegmészárlást végeztetni? Kezdek kissé rossz kedvű lenni a dolgok miatt. Végül megüti a füleimet az a furcsa kaparászó hang, amely a mögülünk jön, érdeklődve tekintek felé, de... Azt se látni... Szóval tétlenül ücsörgök tovább James vállán, illetve amikor megindul akkor jókedvűen felszólalok.
- A végtelenbe, és tovább! - Mutatok még az irányba amerre megyünk, majd tovább figyelem az eseményeket.

Mielőtt Tyler elsüllyeszti a szobrokat megfigyelem, hogy a helyzetük nem feltétlen arra utal, hogy a medúzának az áldozata szemébe kell néznie. Amint odaszólok az alaknak, az egyből hozzám vágja a kezében lévő autót. Nincs időm szemügyre venni a fickót, gyorsan amennyire csak tudok elkezdek felfelé repülni, hogy elkerüljem a felém dobott tárgyat. Elképesztő erővel dobta nekem, mivel azért volt távolság kettőnk között mégis alig van időm kitérni előle. Ezután ismét megpróbálom szemügyre venni a fickót.
Amint Tyler lesüllyesztette a szobrokat, azok a csatornába zuhantak és darabokra törtek, hallani lehetett a hangját amint a kőszobrok szétzúzódtak.
~ Ez nem volt egy túl jó ötlet, így a biztos halálba taszította szerencsétleneket. ~ gondolom.
Ezután várom a fejleményeket immáron kicsit magasabban mint eddig, remélem a medúza ereje idáig nem ér el, és hogy elsőnek a fickóval fog foglalkozni.

Horatio gyorsan válaszolt Svarog kérdésére:
- Nem. Az én világomban még élő volt. Nem halt meg így nem lett belőle angyal sem - felelte a sárkányembernek.
Ezek után a felszálló apját és az őt követő Svarogot figyelte, akik az ismeretlen elébe akartak menni. A sarkon hirtelen egy öt méter hosszú, négylábú gyíkszerű valami jelent meg.
~ Azt a mocskos. Ez nem piskóta. Mi a fene lehet ez a rondaság ~ gondolta a mágus miközben az avaloni tündérek jutottak az eszébe.
A lény a levegőbe szagolt, majd a csapat felé indult. Horatio amint rájött, hogy ő a célpont már vette is fel a szellemformát, hogy a lény ne tudjon ártani neki. Legalábbis remélte, hogy a terve sikerül. Ha megúszta a dolgot, akkor szellemformában maradt és próbálta elvonni a lény figyelmét, hogy társai tehessenek valamit. Ekkor látta meg a kocsival próbálkozó James-t, és ha a férfinak sikerült nekivezetnie a lénynek a kocsit, akkor Horatio futva próbált távolodni, mivel nem tudhatta, hogy egy ilyen robbanás milyen hatással lehet a mutáns képességeivel együtt is rá.

Aktív képességek: Anyagtalan állapot/Szellemforma (még 5 körig)
Aktív mágiák: -

Hamarosan fel is bukkan az a csúnya valami ami elől ím hősies módon elrejtőztünk. Számomra roppantmód szimpatikus az a valami, egyrészt azért ahogy kinéz, másrészt meg azért mert már neki is ment a társaságnak. James előjön egy ötlettel, és arra kér hogy kapaszkodjak, hát, nekem mégis mi bajom lehet belőle? Már most érzem hogy nagyon élvezni fogom a dolgot. Beszállok vele az autóba, és teszem amire utasít, felmászok a feje tetejére és bele kapaszkodok a hajába, elég tartást fog az adni, bár annyira nem veszem komolyan a dolgot, hiszen max megint össze kell majd valakinek varrnia, ám ettől függetlenül kapaszkodok.
- WÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! - Ordítom élvezetesen ahogy megyünk, tudtam én hogy frankó lessz, bár nem tudom hogy mit is akar, de feltételezem hogy el akarja gázolni azt az izét. Biztos nagyon fájhat az ilyesmi, én is átéltem már egy jópárszor a dolgot, de max csak keréknyomot hagyott.

Amint észreveszem a sarkon beforduló lényt, még én is ledöbbenek kissé. Végül is mi a fenét keres itt egy öt méteres gyíkszerű dög a városban? Sok mindenre számítottam, de erre nem. A ledöbbenés kissé ugyan lassítja a reakcióm, de szerencsére a lény megáll. Mintha a levegőt szaglászta volna, majd rögtön felénk vette az irányt, eléggé gyors tempóban. Az első döbbenetből felocsúdva rántom elő hosszú pengém, hogy azzal védekezzek a támadó lény ellen. Logikusan én voltam a legnagyobb veszélyben, hisz a lényhez én helyezkedtem el legközelebb, de a gyík úgy vélte, hogy én nem vagyok kielégítő „eledel” számára. Szóval ínyenc állatkánk nem szereti a régi rágós húst. Ahogy elhalad mellettem, tudtam, hogy egyik társamra fáj a foga. Ugyan kíváncsi természet vagyok, de nem nagyon szeretném látni, hogy ez a gyík miként fogyaszt el egy embert, így pengémmel megpróbálom megvágni az egyik lábát, hogy ezzel lassíthassam a mozgását. Ha sikerül, ha nem az mindegy, mindkét esetben erősen eltávolodok a lénytől. Ezzel megakadályozva az ellentámadását és helyet adva társaimnak a lény támadásához.