Reznor Ház

A belteres körformájú lakóház több, mint ötven éves. Egészen szép pár éve volt felújítva. Hét emelet magas és szintenként harminc lakás van.

Trant rázkódásra ébred. Sötét van. Nem tud mozogni. Puffanva koppan valamint. Lassan kinyitják a zsák száját, amibe rejtették őt. A levegő poros. Sötét van csak egy lámpa gyengén világít. Mellett a kistestvére és szülei. Előtte egy tucat alak. Középen egy hatalmas alak, aki még nagyobb ruhákban áll. Az apja felismeri.
- Svarog...
Súgja félve a nevet.
- Megmondtam! Megkapod a pénzt!
Az egyik verőlegény hatalmasat üt a férfi arcára. Az vérezve borul el. A fiú mozdulna, de kezeit és lábait megkötözték.
- Majd akkor pofázz, ha a főnök beszél!
Parancsolja csúnyán orosz akcentussal a férfi. A férfi szép summát kért a cirkusz nevében. Ő vállalta, hogy a válság miatt bajba jutott cirkuszt kihúzza, de senki se akart segíteni, csak a Queenst uraló orosz maffia vezére, akit még az Alvilág Vezére Hellstorm se ugráltat. Ő Svarog.

Hol.....mi történt? Én nem emlékszek, miért van ilyen sötét? Valaki cipel, és félek.....Valaki leszedi a zsákot, vagy bármi mást amit amit rám raktak. Apáék is itt vannak, és kik ezek? Svarog? Pénzt milyen pénzt, miről beszélnek? Nem értem, egyáltalán.
-Apa! Hagyja békén!-
Kiabálom a hatalmas alaknak és rángatózva próbálok tenni valamit, kiszabadulni bármit. Túl erősen kötöztek meg....ezek oroszok....milyen pénzt akarnak apától? Semmit sem értek, abbahagyom a rángatózást, és apára nézek, majd a hatalmas alakra. Nyilván ő a vezér....vagy ilyesmi.....csak ne....ne legyen az amire gondolok.....
Abbahagyom a rángatózást és a kötelek rángatását, nem megyek vele semmire és amúgy is mit tudnék csinálni velük, semmit sem.....
-Kérem, legalább anyut és a testvéremet engedjék el....kérem....-
Könyörgök a férfinak, elcsukló hangon. Mi lesz velünk most....

Svarog egykedvűen figyeli az alakokat, akik előkerülnek a zsákból. Odaszól Nyikolajnak a verőlegényének.
- Majd akkor beszélj, ha én megengedem. És hagyd békén a vendégeimet, Nyikolaj... És tényleg csak akkor beszélj, hogy ha megengedem, mert az akcentusod sérti a fülem.
Sok időbe tellett mire felmászott a helyi ranglétrán és kiérdemelte annyira Hellstrom tiszteletét, hogy az szabad kezet adjon neki szinte mindenben. Persze a saját területének határain belül.
Így hogy kölcsönt adjon bizonyos vállalkozásoknak.
Mint annak a cirkusznak.
- Ami arra kellett, hogy kihúzza a cirkuszt - mondja vigyorogva Svarog. - Én is gyerekkoromban egy cirkuszban dolgoztam, pontosabban én voltam az egyik attrakció. Annak ellenére, amit ott velem csináltak én imádom a cirkuszt, megveszek a cirkuszért.
Még egy lépést tesz előre, elővesz egy szivart, a szájába helyezi, majd az ujja hegyén táncoló lánggal meggyújtja.
- Csak sajnos az édesapád nem fizetett, kölyök - mondta az orosz. - Pedig a szívemen viseltem a vállalkozását.
Belép a lámpa fénykörébe, megmutatja a kinézetét. A gyíkszerű arcot, a hátán lévő denevérére emlékeztető szárnyakat és a pikkelyes bőrt.
A fiú apjához lép.
- Pedig én igazán imádom a cirkuszt, annak ellenére, hogy ott velem nem voltak a legetikusabbak.
Leguggol hozzá, majd a férfi képébe fújja a füstöt.
- Ki mondta, hogy a nőt és a gyerekeket megkötözhetittek- fordult oda Nyikolajhoz. - És ha megvan, mondjon egy indokot miért ne süssem meg itt helyben.

Nyikolaj rettegve nézi a sárkányt.
- Bo-bo-bocs főnök!
Mondja védekezően emelve a kezét.
- Nagyon mozogtak és valahogy el kellett őket hozni! Láttak minket és nem hagyhattuk, hogy zsarukat hívjanak! De elengedhetjük őket!
Azonnal veszi elő a rúgós kést.
- Megtegyem?

-Apa.....-
Félve pillantok apára, nem hiszem el, amit most mond a férfi. Tényleg kölcsönkértek ezektől....Tudtam, hogy pácban van a cirkusz, de hogy ezt megtegye, én ezt nem értem, és most itt fogunk....
Elkezdek remegni és félelemtől elkerekedett szemekkel a csuklyás alakra pillantok. Hüllő szárnyai vannak, és az egész....nem is ember....
Nem tudom levenni a szemem a férfiról, és megkönnyebbülten sóhajtok, ahogy arról beszél, hogy engedjenek el minket.
De még így is túlerőben vannak, ha eltudnék valahogy futni, akkor talán tudnék segítséget hívni....
Elkezdek ismét mozogni, önkéntelenül is, ahogy a férfi előveszi a kését....
Ismét apára nézek, csalódottan és dühösen. Tudom, hogy a cirkusz az életük, de hogy ilyen helyzetbe keverjen minket...hogy veszélybe sodorjon minket...a félelem helyet elkezdek dühöt érezni...
-Várjon, biztos....biztos megtudunk egyezni valahogy....-Fizetni apa biztos, hogy nem tud.-....valamit biztos tudunk a pénz helyett adni....-

Svarog kifújta a levegőt, ránézett a késre, majd megrázta a fejét.
- A nőt és a gyerekek köteleit vágjátok el. Mi nem űzünk ilyen sportot, tudhatnád. Vidd fel őket az emeletre. Ha valami bántódásuk esik, esküszöm megsütlek. Lehet, hogy félelmet akarunk kelteni az emberekben, de nem vagyunk mészárosok. Na, nyomás! Az idősebb gyerek itt marad!
Ha kivitték a gyerekeket, újra a két férfi felé fordul.
- Bocsánat az embereim ostobaságáért, de ebben a munkában sajnos nem előny az atomfizikusi végzettség. Természetesen a feleségének és a kisebb gyerekeinek semmi bántódása nem esik, ha jól viselkednek.
Svarog elmosolyodik, majd újra beleszív a szivarjába.
- Nem akarom mások gyerekkorát is elb*szni, az enyém is éppen elég rossz volt - leül a szoba sarkában lévő székbe. - Nos, akkor beszélgessünk. Nem azért vagyok dühös, mert az én pénzemet herdáltátok el, hanem azért mert elcsesztéttek az egészet. Szeretek jótékonykodni, de más jótétlelkekkel ellentétben szeretném látni, hogy a pénzemet jó dolgokra használjátok.
A sarokban álló embere felé pillantott.
- Egyszer adtam egy csövesnek alamizsnát. Azt mondta ételre kell, erre... Másnap az utca közepén feküdt a saját hányásában. Én csak csóváltam a fejem, de Vaszilij a szart is kiverte belőle. Az is dühített. Nem jó ha feldühítettek.
Trant apjára pillantott.
- Én azt a pénzt azért adtam, hogy hátha nyereséges lesz a vállalkozás, és te visszafizetted. Nos, megkérdezhettem, hogy mire költötted?
Kérdezte egy kicsit ingerültebben.
A srác ekkor szól közbe...
Persze látszott rajta, hogy megrémült Svarog kinézetétől, de ki nem. A mutánsnak nagyon sok idejébe tellett, hogy egyesek ne a szörnyet lássák benne.
- Mit tudnál adni kölyök? - kérdezte dühösen. - Cukorkát, esetleg hogy a letöltött filmeket kiírod nekem DVD-re? Na halljam, mit tudsz nekem adni? - Trant felé fordul. - Itt nem a pénzről van szó, hanem hogy megbíztam apádban, hogy nem herdálja el. A faterod már csak ilyen. Azt a személyt, aki segített neki, egyszerűen szembeköpi. Törődj bele, kölyök.

Páran feloldozzák a hölgyeket és felvezetik őket. Az anyuka még ellenkezik, de akkor is felrángatják.
- Gyere már! Még az kéne, hogy megsérülj és mi dögöljünk bele!
Nagy nehezen felmennek és a férfi még a felesége és a lánya után ordít majd Svarog megszólítására összerezzen.
- Be-befektettem! A cirkuszba! Új nyersanyagok, jobb felszerelések, de... de nem jöttek nézők. Nem jött haszon. Nem annyi, hogy... vissza fizethessem.
Mikor a fiúval beszél az apa újra megszólal.
- Könyörgöm ne bántsa a fiamat!

Majdnem hisztérikusan elnevetem magam...igaza van, ugyan mit tudnék én adni neki. Semmit, pénzt egyáltalán nem és mást sem nagyon. Dühösen hallgatok, és apát figyelem. Nem tudtam, hogy ennyire rosszul állunk, ha tudtam volna, akkor csináltam volna valamit, bármit amivel tudok segíteni....Veszek egy mély levegőt, félek, hogy itt fog apa és mi is meghalni, összevernek, megkínoznak minket, annak ellenére amit a férfi állít, nem fogjuk megúszni.
-Mit fog velünk csinálni? Nem tudunk semmit adni, a pénzt pedig ne tudjam apám visszafizetni, akkor sem ha eladjuk mindenünket.....-
Kérdezem remegő hangon próbálva elnyomni a dühömet és a félelmemet, egyenesen a sárkány szemeibe nézve. De a reszketésemet nem tudom elnyomni.....
-Maga pontosan tudja szerintem, hogy hogy állunk anyagilag, akár otthon is megölhetett volna minket, nem? Akkor miért hozatott ide minket?-
Kérdezem óvatosan, le nem véve a szemem a férfiról. Lehet nem okos dolog így beszélni, lehet jobb lenne meghúzni magam. Nem tudom mi lenne a jó lépés, de nem ülhettek itt némán....

Svarog fapofával hallgatja végig amit Carl mond, majd a fiú felé fordul. Jól mondta, hogy bármikor megkínozhatná valamint megölheti őket. Persze azt is, hogy a család nem áll most valami jól, hála a válságnak.
A sárkányszerű mutáns hátradől, és elgondolkodva figyeli a Trant nevű srácot.
- Az anyádat és a húgaidat nem bántottam. Nem az én módszerem, hogy nőket és gyerekeket öljek. Azonban engem gyerekkoromban csúnyán megkínoztak, ütöttek, vertek. Aztán felgyújtottam a cirkuszt.
Odalép Tranthez, majd Vaszilij felé fordult.
- Fogd meg az apja fejét és gondoskodj róla, hogy ne hogy elfordítsa a fejét.
Miután Vaszilij elkapta a férfi fejét, és a fiú felé fordította, Svarog leguggolt a fiúhoz.
- Mond kölyök, félsz a tűztől? - A mutatóujja végén létrehozott egy apró lángocskát és a srác szeme felé kezdett vele közelíteni. - Na most mennyi vér a van a pucádba kölyök. Belenéztél a szemembe, de azt minden őrült megtudja csinálni.
Carl felé fordult.
- Hogy tudnál fizetni? - kérdezte. - Pénzel nem, de van más mód. Hogy akarsz fizetni? Esetleg itt van a fiad.
Közelebb vitte az ujját, közben hogy megmutassa, hogy nem viccel. Felforrósította a tenyerét, és a srác bal combjára nyomta. Csak annyira, hogy fájjon és nyomot hagyjon...
Csak pár másodpercig tartotta ott, majd felemelte.
- Na mivel fizetsz? Most a srác jobb szeme a tét... Na milyen ötleted van, Carl?

A tíz emelkedik a fiúhoz és az apa sírva és izzadva nézi.
- NINCS SEMMINK! Albérletben élünk! Az autó hitelre van! Nincs mit eladnunk! Csak a töredékét kapád, ah mindent oda adnánk! De...
A szavai megakadnak amikor a fia arca elkezd átalakulni. Először felveszi az apja arcának a kinézetét, majd az anyjáét, a húgáét és utána egy pillanatra még Svarogét is. Végül újra önmaga lesz.

-Hagyják békén!-
Kiabálok mikor apát lefogják, de rögtön elhallgatok, ahogy a sárkány közelebb lép hozzám. Próbálok arrébb kúszni, de nem megy. Dermedten bámulom a lángot a kezén, nyelek egyet. Talán hiba volt ennyit beszélnem....nem akkor is ezt csinálná, csak nem velem. Miért csinálja ezt, ha tudja, hogy nem tudunk fizetni. Miért?
Könnyek szöknek a szemembe, mikor még ha csak pár másodpercre is de, megégeti a combom. Összeszorítom a fogaimat, nem fogok kiabálni, bármennyire is fájjon.
Apára nézek, aki elhallgat és furcsán bámul rám, akárcsak a sárkány. Nem tudom mi folyik itt...
-Hagyjon békén minket....kérem....miért néztek így rám?-

A gyerek nem ordít, jól tűri a fájdalmat... Igazán becsülendő...
A következő pillanatban a srác arca megváltozik, olyan lesz mint az apjáé, majd az anyjáé, utána pedig a húgáé, majd átalakul Svarog gyíkarcává.
A maffiavezér csak pislog. Ez nem lehet...
Svarog a következő pillanatban eloltja a mutatóujja végén táncoló lángot, feláll, megdörzsöli az állát. Ez érdekes. Nagyon, de nagyon érdekes. Hirtelen nem kezdi el érdekelni az apa mondanivalója. Vaszilij felé fordul.
- Vaszilij, vidd fel Carlt a családjához - morogta. - De ne essen semmi bántódása. Ha felvitted, vágd le a köteleit. Miután végeztél gyere vissza és állj az ajtó elé. De ismétlem ne nyírd ki őket.
Miután Vaszilij kiment Carl társaságában. Svarog odalépett a sráchoz.
- Most elfoglak ereszteni, de ha valamivel próbálkozol, akkor a szüleid és a húgod bánják. Világos? Nem akarom egy fajtársamat bántani, de ha kell akkor megteszem...

A férfi bólint.
- Oké főnök.
Ezzel felráncigálja az apát és elkezdi kilökdösni. A duó kettesben maradt már csak négyen voltak ott a maffia tagjaiból, de ők is csak a háttérben álltak.

/Tyler! Van kedved még picit keverni a sztorin? Vállalnád a húgica kijátszását is? Kapna ő is erőt (választhatsz sorszámot) és csak pár külső infót meg képet kéne rólad adni./

Néma csendben könnyes szemekkel bámulok apára, és a sárkányra. Nem értem miért néznek rám olyan furcsán, nem csináltam semmit sem....olyan, olyan....úgy néznek rám, mintha nem is én lennék itt....vagy nem is tudom.
Apát elvezetik, a férfi pedig még mindig furán méregetve lép oda hozzám, azzal, hogy elenged......ez teljesen megőrült....
-Rendben, nem csinálok semmit....-
Mondom halkan és hagyom, hogy eloldozzon, ha végzett akkor remegve fel állok, picit felszisszenek ahogy a combomba belenyilall a fájdalom, mikor ráállok a lábamra.
-Mit mondott? Én nem vagyok olyan.....-
Milyen? Még a megfelelő kifejezést sem ismerem, és biztos vagyok benne, hogy ha leszörnyezem, az nem túl jó ötlet....

//Hát miért ne:) A kalandhoz írjak pár infót róla? Jah csak szólók hogy olyan négy körül lépnem kell:D//

- Pedig az vagy - mondta Svarog, miután eloldozta a kötelet. Magára mutatott. - Amit az előbb láttam az nem volt normális. Az arcod megváltozott. Olyan lettél mint az apád, az anyád, a húgod, végül pedig én. Az előbb átváltoztál a szemem láttára.
A fájdalom hozta elő a srác mutációját és valószínűleg az is, hogy pont olyan korban van.
- Mutáns vagy, ahogy én is. - Svarog visszaült a székre, majd odaszólt az egyik emberének. - Jurij, hozz egy széket. Bocs a lábad miatt. Én is átmentem már ezen mint te. Egy orosz cirkuszban tartottak fogva, mint szörnyszülöttet. Aztán egy nap kinőttek a szárnyaim, másnap pedig bejött a cirkusz igazgató, és megvert. Elégettem, ahogy a cirkuszt is. Nekem is a fájdalom hozta elő az erőmet, ahogy a tiéd is.
Miután Jurij pont Svaroggal szemben lerakta a széket, a sárkányszerű mutáns int a fiúnak, hogy üljön le.
- A szüleid jól vannak. Megtudnád ismételni megint? Csak koncentrálj...

Jurij lerakta a széket. Majd vissza hátrált.

Elhallgatok, majdnem kicsúszott a számon, hogy nem vagyok olyan szörny, mint ő. Ez pedig nagy hülyeség lett volna, mivel most ecseteli, hogy felgyújtott egy embert, mert megverte. Nyelek egyet, nem tudom elhinni amit mond.
Önkéntelenül is megtapogatom az arcomat, de semmi furcsát nem érzek rajta. De akkor miért engedte volna el apát? Minek állítana ilyet, ha tényleg nem látta volna?
-Mégis, hogy csináljam?-
Kérdezem tanácstalanul, majd leülök, még mindig zavarodottan. Nem tudom elhinni, hogy ez az egész velem történik. Sóhajtok egyet, megpróbálok átváltozni vagy nem is tudom, hogy hívjam....nem látom hogy történne valami is....aztán a sárkányra pillantok, látom magam előtt, ahogy a forró kezével megégeti combom, még mindig érzem a fájdalmat is....megpróbálok az arcvonásait megjegyezni....

Nem megy valami jól, bár az első lépések nem könnyűek. Svarog előrehajol, és megpróbál segíteni a fiúnak. A srácnak különleges ereje van, hogy ha sikerül előhoznia és megtanítania a használatára, és sikerül őt mint szövetségesét elfogadtatnia, akkor a határ a csillagos ég lesz.
Két mutáns a bandában igen csak hatalmas erőt fog képviselni.
Olyan helyekre juthat be a fiú segítségével, ahová nem is gondolta. Olyan tettekre lesz képes, amikről csak álmodhatott. Igen, de ehhez megkellett tanítania a fiút az ereje használatára, és persze az ő oldalára állítania.
Ez menni fog, csak megkel mutatnia neki azt a fényűzést és hírnevet, ami vár rá, valamint a szüleire.
Igen, bármit megtudna adni azért, hogy az ifjú alakváltó az ő oldalán álljon.
- Idézd fel annak az arcvonásait, akivé változni szeretnél. Gondolj arra, hogy ő te vagy. Gyerünk menni fog... Az előbb is sikerült.
Svarog összevonja a szemöldökét, a bal tenyerében egy tűzgolyó formálódik.
- Menni fog kölyök!

A kín egyre nagyobb lesz és a koncentrációval érzi Trant ahogy egy egészen más izmot megmozdít. Lassan a külseje teljesen átalakul Svarogéval egyezővé.
- Azta...
Nyögik a verőlegények. A fiú átalakult,d e a formát fen tartania nehéz. A szárnyak, a méret, a bőr. Mintha fuldokolna. Túl sok dolog, amire koncentrálni kell. Túl sok részlet. Túl...
Hirtelen elveszti a formát és újra önmaga lesz: Fal fehér. A légzése nehéz az izmai lüktetnek, mintha lefutotta volna maratont.

Fent:
A lány hallja, ahogy az apját belökdösik. Őt és az anyát egy szobába zárták el. Ide lökik be az apját. Az ajtó bezárul és az apa visszafordulva kezdi azt ütni.
- A fiam! Engedjék el!

Jarod

Felnyögök, már nem csak az égési sebem fáj, hanem az egész testem. Kezeim ökölbe szorulnak, úgy érzem, hogy az izmaim vonaglanak a bőröm alatt, mintha önálló életet élnének. Zihálva kapkodok levegőért, érzem ahogy a hátamból szárnyak nőnek, a szék recsegni kezd alattam.
Érzem, hogy már teljesen olyan vagyok, mint a sárkány előttem.
-Túl....nehéz.....-
Nyögöm ki, olyan, mintha egyszerre millió dologra kellene figyelnem, ahhoz, hogy ne fájjon tovább a dolog....nem bírom tovább....vissza alakulok, azt hiszem...
Visszahuppanok a székre, ernyedten, szinte mozdulni sem bírok, kapkodva szedem a levegőt, szinte fuldoklok. Nem bírok beszélni.....én is egy szörny vagyok....

Jasmine

A falnál kuporgok, a lábaimat felhúzva és átkarolva. Nem tudom mi folyik itt, és már nem jön több könny a szemeimből. Anya mellettem ül, szinte csendben, túl csendben az egészhez képest.
Apáék lenn vannak, mi van ha, mi lesz ha.....borzalmasabbnál, borzalmasabb képek peregnek le a szemeim előtt. Utálom a képzeletem....
-Apa....-
Sikoltok fel és odarohanok hozzá, újra zokogni kezdek és átölelem hátulról.
-Jól...jól...vagy....Jarod...mi van vele....-
Nem bírom abbahagyni a sírást, és csak ölelem apát, amilyen szorosan csak tudom.

- Bravó! - kiáltotta Svarog, majd összecsapta a tenyerét. A srác hamarosan visszaváltozik, látszik hogy gyenge. Valószínűleg az izmai nem bírják a huzamosabb terhelést. Svarog közelebb hajolt hozzá, elmosolyodott, majd megveregette a hátát.
- Testedzés, az önuralom fejlesztése. Menni fog, csak valakinek ki kell tanítania.
Svarog kiképzi majd.
- Hozzon neki valaki vizet meg kaját, ne csak ott álljatok, mint Rozi a moziban.
Leül a székre, majd elkezd dobolni a kezeivel.
- Kölyök. Most megmenthetted a családod. Megtanítalak rá, hogy urald az erődet, kiterjeszd a képességeid határait. - Megdörzsölte az állát. - Cserébe nekem dolgozol majd. Apád tartozását pedig elengedem.
Feláll, majd elkezd fel alá járkálni.
- Nagy dolgokra vagy hivatott, kölyök. Csak egyszer adok egy ilyen lehetőséget az életben, hogy valakinek elengedem a tartozását. Nos, mi a válaszod? Ha nem fogadod el, akkor apádnak élete végéig nekem kell fizetnie...
A szemeiben hideg fény csillant erre.
- Nos? Soha vissza nem térő lehetőség.... A csillagos ég, vagy a jéghideg földnek mélye. Nos?

Az emberek hoznak vizet és valami rágcsálnivalót, amit találnak.

Fent:
Az apa a feleségéhez és a lányához fordul.
- A fiúnk is olyan... mu.. mutáns.
Mondja ki nehezen a szót.
- Az a szörnyeteg. Az... beszélni akar vele.
Jasmine ekkor rosszul kezdi magát érezni.A gyomra remeg és a kezei fájnak. A fülei égnek olyan forróak és a hátán furcsa hullámokban megy végig a kín.

Még mindig zihálok, remegő kézzel törlöm meg az izzadó homlokomat. Leesik mellém a kezem, még ez is megerőltető. Mégis minek örül, hogy én is olyan vagyok, mint ő....
Próbálok normálisan levegőt venni, míg beszél. Látom az arcán, hogy mire gondol. Ha sikerül irányítanom ezt a valamit amit csinálok, olyan helyekre fog betöretni velem, ahova csak akar....csak a megfelelő személlyé kell válnom.....
Kétségbeesetten próbálok kitalálni valamit, de apáék élete múlik rajtam, a válaszomon. Egy kis időt nyerve próbálok enni és inni valamennyit.
Fanyarul elmosolyodok, ha nem lennék ilyen, mutáns, akkor már rég hallottak lennénk, mind egy szálig. Ironikus, hogy pont ez ment meg minket. Ha most át tudnék változni valamivé, ami segítene innen kijutni.....
Csak álom, érzem, hogy nem bírnék még egyszer átváltozni, túl gyenge vagyok.
-Rendben....van....engedje el őket és adja a szavát, hogy nem bántja őket, nem bérel fel senkit aki megteszi maga helyett, még csak a közelükbe sem fog menni soha többé....-
Ezzel talán túl lövök a célon, de talán érek neki annyit, hogy megtartsa a szavát.

Jasmine

-Mutáns?-
Kérdezem szipogva apát. Hallottam róluk, és még a tv-ben is voltak róluk műsorok. De nem tudom elhinni, hogy Jarod is olyan lenne. Olyan izé....
-Mit...mi...apa!-
Felsikkantok és térdre zuhanok, szörnyen görcsöl a gyomrom, a füleim szinte égnek. A kezeim pedig fájnak, mintha hirtelen bevertem volna őket valahova. A hátamon pedig mintha csak szánkózna a fájdalom, lentről felfelé.
-Apa...fáj mindenhol...segíts....-

Svarog mosolyogva széttárja a kezeit. Jól halad, a srácon látszik, hogy bármit megtenne a családjáért. És ez jó, nagyon jó.
- Megígérem, hogy nem bántom őket, senkit nem bérelek fel, aki ezt tenné velük. Miért is ölném meg a mentoráltamnak a szüleit? Mondtam, ez nem az én stílusom.
Megveregeti a srác vállát, majd átkarolja.
- Figyelj, Jarod. Segítek neked mindenben ami a képességeddel kapcsolatos, de előbb még pihenned kell. - Svarog Jurijhoz fordult. - Vigyük fel a srácot a családjához.
Nem fogja őket megölni. Jarod személyében hatalmas kincs került a markába. Felkísérik a lépcsőn a szobába. Majd kirakják őket két utcányira a házuktól, bekötött szemmel. Carl ezzel elintézte a tartozását.
Sőt többet is fizetett, mint amennyi szükséges volt.
Amint felértek az ajtóhoz. Jurij ajtót nyitott. Jarod apja és édesanyja a szobában voltak, a földön pedig a lány térdepelt. Látszott, hogy fájdalmai vannak...
- Jurij, kerítsd el Nyikolajt - morogta a sárkányember. Ha annak a vadbaromnak bármi köze volt a lány állapotához, ő roston megsüti. - Itt a fiúk. Mi történt a lánnyal? - kérdezte fagyosan.
Közben már elő is vette a telefonját, hogy hívja a magánorvosát.
- Pillanat és hívom a magánorvosom.
A füléhez emeli a kagylót, és int Jarodnak, hogy mehet az övéihez...