Re: Reznor Ház

by **Sarah** Pént. 01 Márc. 2013, 09:08

Fogalmazhatok úgy, hogy pocsék érzés nekirohanni valakinek, sosem tettem még ilyet és kellemetlenül fáj, s ahogyan visszafordulok, hogy megvizsgáljam az eredményt, bűntudatot is érzek miatta, persze valahol mélyen tudom, hogy valószínűleg ez volt a leghelyénvalóbb amit tenni lehetett, de akkor is, bár baja nem esett, de... Ez volt a leghelyesebb, el kell fogadnom! El kell? Mindenesetre is így szemtanúja leszek a professzor és Skarlát... Harcának, végül is az, ami számomra eléggé váratlan fordulatot vesz, ahogyan pedig eljutnak az utolsó egy mondathoz... Na jó, már addigra is, de akkorra merem biztosan leszűrni, hogy mi történhetett, pedig valóban eléggé egyszerű kitalálni, de jobb biztosra menni. Óvatosan mozgok oda-vissza a kristályszerű alak mellett, nem szeretném, hogy kellemetlen meglepetésben legyen részem miatta ezért bármikor készen állok arra, hogy hátrébb ugorjak és eddig semmi nyomát nem érzem annak, hogy a csontjaim törni akarnának, ami pedig eddig végig kísérte az egész életemet, lehet, hogy ez lenne a megoldás? Nem tudom, elgondolkodnék rajta de nincs erre idő, sikítást hallok, olyan élesen ahogyan eddig még soha sem ezelőtt, s ekkor realizálom igazából, hogy az egész kép amit kapok, a hangok, a szagok, a látásom... Mennyivel élesebb az egész így ragadozóként, s egyeseknek eléggé érdekes szaga van, de ez most nem fontos. Futva indulok meg a nő felé, megvizsgálni, hogy életben van-e még, többet nem igazán tehetek, a sárkány hangjával a fejemben pedig nem is igazán foglalkozok, részéről ezt bukott ügynek vélem, hiszem már agresszív volt, ennyi bőven elég bárkinek arra, hogy ne fogadja el ezt, persze nem az én feladatom ezt eldönteni, szerencsére.

by **Danny Long** Vas. 03 Márc. 2013, 00:47

Kate pumává változik, és segít ledönteni a kristálysrácot a lábáról, de nem örülhetek sokáig a sikernek. Remélem lent tudja tartani, mert muszáj segítenem a többieknek. Most kezdek rájönni, hogy mennyire hasznos az erőm. Szükségük van rám, nem tehetem meg, hogy cserben hagyom őket. Még arra sem hagyok időt magamnak, hogy mély levegőt vegyek, hanem rögtön fordulok a profék irányába. Egy villanást látok csak, majd azt, hagy a vörös fickó térdre esik. Nem értem mi történt, de úgy néz ki a professzor győzött, bár nincs valami jó állapotban ő sem. A sárkány közben felemelkedett, de tüzet szerencsére még mindig nem okád. Nem úgy tűnik, mintha Jonah-val tényleg harcolnának, nem értem, mi van. Ez az egész helyzet hirtelen nagyon fura lett, mintha számomra láthatatlanul történnének a dolgok. Ez nagyon rossz érzés, nem tudom mit kéne tennem. Tanácstalanságomban nem jut eszembe más, minthogy megkérdezzem a professzort, de mielőtt megszólalhatnék, meghallom a sikoltást, és meglátom az ablakból kizuhanó nőt. Most már tudom mit kell tennem. Megpróbálom az erőmmel elkapni, és biztonságosan lerakni a földre. Sikerülnie kell, nem halhat meg!

by **Bishop** Vas. 03 Márc. 2013, 01:31

Az egyik lány egyszerűen átváltozik egy pumává és nekem ugrik, ez le is dönt a lábamról. Nem esik jól a találkozás, szerencsére nem fáj egy cseppet sem. A körülöttem lévő zűrzavarra már nem is figyelek, a csata kimenetele mindegy, a lényeg az a pár pont megszerzése amit még összeszedhetek. Megpróbálkozok egy támadással, gyorsan a nagymacska után kapok, egyenesen az arcát célzom meg, egyik kezemmel ha tudok benyúlok a szájába a fogai közé, remélem ráharap. A másikkal hátul az egyik fülét vagy a nyakát akarom elkapni, ezután egy hirtelen rántással a nyakát törni, pont mint a COD-os kutyáknál. Ha túl nagy a távolság, nincs elég időm vagy más akadályoz, akkor megpróbálok első körben felkelni a földről, majd felállva valamilyen törmeléket keresek, kődarab, fémtüske, akármi amit jól lehet dobni és fájdalmas. Ezután megpróbálom egy nagy dobással a tárgyat a macskának hajítani. Lehetséges nincs semmi a közelben így erre nem lesz lehetőségem, mindenesetre ismét megindulok a célpont felé. Közel érve ismét egy ütéssel próbálkozok.

by **Morsus** Kedd 12 Márc. 2013, 17:25

A sárkány megpróbálja meggyőzni Jonaht meggyőzni a fiú az arcát fagyasztja meg. majd egy jégcsúszdával landol a földön. Svarog jobb arcát jég takarja be. A szemén nem is lát ki.
~ Jonah, kérlek segíts.
Kéri Xavier a fiút és látja, hogy a telepata a tolószékébe próbál visszamászni. Svarog közben meglátja, hogy három helikopter tart erre.
Kate megindul a nőért, amikor egy jégdarabbal tarkón találják és a földre esik. A feje kótyagos és erősen szédül. Jerome telenetikával és egy kis ügyességgel elkapja szegény nőt.

by **Tyranis** Szer. 13 Márc. 2013, 09:23

A sárkánynak esélye sem volt meggyőzni a fiút, aki még meg is fagyasztotta. Lassan elmehetne jégszobrásznak is! Bár annyira mégsem, kevés nő van oda a művészekért, a „A sárkányölő!” achievement a pólójára viszont tényleg pillanatról pillanatra egyre közelebb került. Főleg, amikor Svarog arcának egyik fele teljesen befagyott. Mindezek után már csak tényleg a teljes színpadiasság miatt igyekezett jégből egy kardot formázni, hogy akár csak jelképesen is, de kivégezhesse a sárkányt és elnyerhesse Thorhalla szívét. Ám mielőtt ezt megtehette volna hallotta meg a fejében… ezúttal nem Svarog hangját, hanem Chuckét. A prof felé nézett, éppen most próbált visszamászni a tolószékbe. Mivel Jonah már úgyis a földön volt, ezért sietős léptekkel, majdnem futva indult oda. Ha megérkezik, akkor segít az idős férfinak visszaülni a székbe.
- Tudna azzal kezdeni valamit, hogy üvöltözhessen az a gyík a fejembe? – kérdezte. – Már igencsak fáj tőle a fejem…
Egyelőre várja, hogy a prof mit mond neki erre és tud-e segíteni és csak figyeli a sárkányt, ha az esetleg támadna feléjük bármilyen – fizikai, ebben a tűzokádás is értendő – módon, akkor igyekszik egy erősebb és nagyobb jégfalat felhúzni maga és a prof elé, hogy azzal védje magukat.

by **Ammon Einarson** Szer. 13 Márc. 2013, 20:49

Sakura

Elharapóznak a dolgok de láthatóan jól boldogul Jonah a sárkány gyerekkel ahogy Jerome is a gyémántossal és még Kate-nek is sikerült beszállnia segíteni neki. Egész jó dolog. Bár amekkora zajt sikerült csapnunk. Vagy inkább felfordulást csinálni tuti, hogy már ránk hívtak valakit a környező épületekből. Felkapom a fejeemt amikor látom, hogy zuhan ki a nő az épületből de szerencsére Jerome el tudta kapni így nem lett tragédia belőle. Ez eszembe is juttatta, hogy azért maradtak a hátsó szobában is még. És nem úgy tűnik ebből a kis reptetésből, hogy annyira egy hullámon vannak. Kitárom a szárnyaimat és felrepülök a hátsó szoba felé. Nem tudom, hogy végül is hányan maradtak ott de az biztos, hogy nem barátkoznak. Azt hiszem egy lány és egy fiú volt ott két mutánssal, meg a szülők. Nincs sok esélyük ha az a kettő komolyan gondolja a dolgot és végig gondolva ezt a kis reptetést nem hiszem, hogy még beszélgetnek.
De miután felérek oda nem szállok le rögtön, először megnézem, hogy hogyan állnak és mi a helyzet. De ha a helyzet úgy kívánja akkor nem félthetem a bőrömet annyira, hogy ne próbáljam meg megvédeni őket.
~ Így belegondolva a médiának úgyis már csak az fog átmenni, hogy a mutánsok kontrollálatlanul tomboltak itt. De ha legalább a gyerek szüleiben megmarad, hogy mutánsok is voltak azok akik megvédték őket akkor legalább egy kis jó képet is tudunk még itt hagyni..~

Gail

Mindig úgy gondoltam ha bunyó kerekedne ki körülöttem nem fogok berezelni és simán beszállok de ez... Enyén túlzás bunyónak nevezni. Elképedve figyelem a többieket ahogy harcolnak. Még Kate is. De... Nem tétlenkedhetek miközben mindenki bele ad amit tud. Ökölbe szorítom a kezemet pont mikor egy újabb látomás jön. Megfogom a fejemet és a sárkány felé nézek el majd a professzor felé.
-Professzor úr! Azt hiszem társaságunk lesz nemsokára!
Szólok hangosan, hogy ő is és a többiek is közülünk is hallják. Nem vagyok biztos a dologban de lehet, hogy megint valami katonasági roham lesz itt nemsokára. Nem voltunk valami csendesek, vagyis. A sárkány és az épület félig romba döntése nem volt csendes, tuti, hogy jönni fognak. Kate-ék és a gyémánt fickó felé fordulok és kezdek el arra futni, hogy besegítsek nekik. A sárkánnyal nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen nem is merek a közelébe menni. Valahogy ha már választani tudok akkor inkább a kisebb termetűt. Megpróbálok mögé kerülni, hogy körbe vegyük. Nem valami tiszta de ők is így játszanak.

by **Svarog** Csüt. 14 Márc. 2013, 09:47

Svarog az egyik pillanatban még fent repked, a következőben pedig az arcába hasít az éles és jeges fájdalom. Az egyik szemére nem lát, és a tűzokádásról is lemondhat. Ösztönösen odanyúl a befagyott részhez és megpróbálja lekaparni a jeget róla.
Ekkor látja, hogy a jeges srác inkább a tolókocsis férfihoz indul segíteni. Most el tudná tiporni mindkettőt...
Ha képes lenne tűztámadást alkalmazni.
Plussz a távolban még három helikopter is látszik, amik egyre jobban közelítenek a csatatér felé. Svarog azonnal dönt. Felröppen és megpróbál iszkolni a csatatérről.
A katonák a többi mutánsra koncentráljanak...
De a Jégsrácot még elkapja. Még találkoznak és ő elpusztítja...
Ez már becsületbeli ügy, nem kellett volna Boris Dragunovot vagy is Svarogot, a Sárkányt sértegetnie...

by **Danny Long** Pént. 15 Márc. 2013, 01:18

Hihetetlenül megkönnyebbülök, amikor látom, hogy a nő nem fog tovább zuhanni. Lassan leeresztem, aztán megkérdezem tőle:
- Jól van? - elég hülye kérdés, tudom, de más nem jut eszembe. Ezután gyorsan a kristálysrác felé fordítom a tekintetem, és nézem, hogy nem próbál-e hátba támadni. Azt látva, hogy inkább Kate a célpontja, kihasználom a lehetőséget, és megpróbálom kirántani a lábát. Most, hogy már nem kell a nőre vigyáznom, akár lent is tarthatom. Mindenesetre megpróbálom az erőmmel, és ha a odaérek, a testsúlyommal is leszorítani, ha sikerül a földre vinni. Ha minden ól megy, csak ez után veszem észre a három közeledő helikoptert. Nem merek azonban a professzor felé fordulni, mivel akkor nehezebb lenne a földön tartani a gyémánttestűt. Ha nem sikerült az akcióm, akkor ha nem kerültem harcba vele, ezzel természetesen nincs gond. Remélhetőleg bármilyen helyzetben is legyek, a professzor szól, hogy mi a teendő. Azt mondta, amikor értem jött, hogy titkolnom kell a képességemet, ezért eléggé félek attól, hogy mit fog tenni a hatóság, ha ideér. Vajon érdekelni fogja őket, hogy megmentettük az embereket vagy gonosz mutánsnak tekintenek majd? Talán jobb lenne még időben lelépni.

by **Bishop** Pént. 15 Márc. 2013, 22:01

Sikerül felkapnom egy darab jeget és ezzel fejbe vágni hátulról a célpontot, fejemben azonnal hallok egy pukkanást és a nyaka körül négy kis fehér csíkot is meglátok, ez jelzi, hogy a rendszer beszámolta a találatot, még ha nem is kapok érte most pontot mert hiszen egy másik játékossal van dolgom és nem bottal vagy zombival később ha valaki megöli akkor én szépen megkapom az öt pontom. Most nekem ez is nagy eredmény. Időközben Alduin elég szép támadásokat kapott és ahogy látom ő is tovább áll, ezek szerint én vagyok az utolsó és igen jobb felső sarokban máris megjelent a "Last Man Standing" felirat.
~ Remek lehetőség. Igaz nagyon kicsi rá az esély de ha ezt sikerülne lehoznom... micsoda emblémákat kaphatnék! Csak azt nem tudom hogy csináljam, nem vagyok én még olyan ügyes ezekben az RPG-kben.
Gondolatmenetem egy hang szakítja meg a fejemben, Ghost az, közli hogy a helyzet igencsak vesztésre áll és ideje lenne lelépni, megismétli. Shepard is beszáll a vonalba és emlékeztet, hogy senkit nem hagyunk hátra.
~ Nincs kedvem menekülni, az akkora gyávaság ráadásul akkor elszürkül a kép meg bejön az a lelombozó zene is. Akkor inkább rámegyek a másik végletre, azon nem múlik.
Fogom magam és nagy lendülettel igyekszem az irányt Skarlát felé venni, ha még ott van. Ha esetleg út közben valaki rám támadni, igyekszem ellökni vagy kitérni a támadás elől. Ha elesnék megpróbálok újra felállni és tovább folytatni az utam. Nem baj ha időközben rám támad az ellenség, már mindegy.

by **Sarah** Szomb. 16 Márc. 2013, 02:32

Hátrahagyva a " harcot ", melyet őszintén szólva nem is igazán lehetne annak nevezni mert hát... Tényleg nem az, elindulnék a nőért, teljes mértékben elterelve a figyelmemet ami úgy tűnik, hogy eléggé nagy hiba, nem végzetes ugyan, de akkor is nagy, mert ennek köszönhetően nem jutok sokra, hiszen hirtelen fájdalom hasít a fejembe, ami számomra eléggé ismerős, igaz tarkón így talán még nem vágtak... Nem szeretnék most ilyesmiken agyalni, sok régi rossz emlék és jelenleg nem fontosak. A lényeg, hogy a földre esek, ahol teszek pár gyors felkelési kísérletet de nem jutok vele ezzel sem sokra, hiszen ilyen szédülés mellett és "egyéb problémákkal" nem igazán lehetséges ennek a megoldása, így az egyetlen jónak tűnő megoldás mellett maradok, még ha nem is szívesen teszem egy ilyen helyzetben. Egyszerűen nyugton maradok amíg alább nem hagynak a gondok, ez pedig tényleg nem hangzik vészesnek de én eléggé félek attól, hogy esetleg a mozdulatlanság miatt kapok még egy hasonlót, vagy rosszabbat, habár nagyon szeretnék bízni benne, hogy a többiek kezelik a helyzetet, amitől pedig valahol megint csak rosszul érzem magam, hiszen a többiektől várok valamit amit talán magam is meg tudnék oldani... Bár talán ezt most én bonyolítom csak így túl, talán. Mindenesetre is ha már biztosabbnak érzem a helyzetet és nem rosszabbodik semmi, akkor megpróbálok felállni és odébb vánszorogni,

by **Morsus** Hétf. 18 Márc. 2013, 00:24

A sárkány elrepül. Igen csak látványos, ahogy az óriási lény megtöri new york légterét. Sakura felrepül és a fél szobában megtalálja az eszméletlen fiút és az apját. Xavier Jonahra pillant.
- Úgy fest ez a gond majd máskor lesz megoldva.
Szerencsére a helikoptereket is megzavarja. A kristály ember Skarláthoz fut mivel senki sem támadta meg így eléri a szinte katatón állapotban térdelő férfit. Mikor megérinti az felé fordul bőgve.
- El... elvette... ember vagyok...
~ Gail Segíts Katenek. Jonah kérlek felügyeld a kristály fiút.
A remegő anya zavartan nézte Jerome-t.
- I-igen... köszönöm.
Xavier Jonah mellett gurult a két utolsó testvériség taghoz.
- Vége van fiam. Nem szeretnénk bántani. Csak változz vissza és minden rendben lesz.

by **Tyranis** Hétf. 18 Márc. 2013, 10:11

Jonah megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor Svarog végül is menekülőre fogta a dolgot és nem maradt itt tovább, hogy hadakozzon. Legyőzte a sárkányt, ő maga! Ez ezek után komolyan megérdemelt egy pólófeliratot. És lassanként eljutott a tudatáig, hogy mit tett. A lábai megroggyantak egy picit és szinte minden erő kifutott belőle. Egész testében remegni kezdett, de nem a hideg miatt, hanem lassanként kezdett kiürülni a szervezetéből az adrenalin és felfogni kezdte, hogy mit is csinált. Megőrült, vagy mi? Ennyire soha sem volt öngyilkos hajlama, mint most. Az a… az a nagydarab hatalmas lila izé megölhette volna, halálra égethette volna, vagy agyontaposhatta volna, vagy megeszi! És még sorolhatta volna. Chuck hangjára rezzent össze.
- Mi, hogy én? – kérdezte. – Ennyi szuicid hajlam egy napra nem volt elég?
Igazából így hirtelen az sem tűnt fel neki, hogy Xavier a keresztnevén hívta és nem pedig Mr. Wrightot mondott. Végül megadóan bólintott és a tolókocsi mellett igyekezett Wandal és a gyémántbőrű fiú felé. Nem támadott, esze ágában sem volt, elég volt mára… de arra figyel, ha bármelyik, főleg a gyémántbőrű tenne valamit, akkor vagy a lábait próbálja lefagyasztani, hogy ne érhesse el őket, vagy ha ehhez túl messze lenne, akkor Chuck és saját maga elé egy jégfalat próbál majd felhúzni, hogy ne üthesse, vagy támadhassa meg őket.

by **Bishop** Hétf. 18 Márc. 2013, 21:48

Elérek a Főnökhöz gond nélkül, teljesen legyőzve térdre rogyva fekszik, valamit mond, ember lett és ez teljesen összetörte.
~ Persze. Mindig ez van ha modder vagy cheater az ember, megszokja, hogy bármit megtehet és mikor lebannolják a szerverről akkor az olyan számára mintha vissza kerülne egyes szintre és kezdhetne mindent elölről. Szerencsére a PunkBuster most kegyes volt és csak elvette az erejét. Mindenesetre érdemes úgy készülni, hogy bármikor elveszíthetek mindent.
A kerekes székes és a jeges alak lép közelebb, nem akarnak támadni pedig már gondolkodtam rajta, hogy menteni kellene ami még menthető, de ez szükségtelen egyszerűen tárgyalni akarnak.
~ Nem értem, már nem is tűnnek olyan ellenszenvesnek, teljesen emberiek, mintha már egy klánban lennénk ezer éve. Várjunk csak... Hát persze! Mekkora fordulat, mekkora fordulat, nem is tudom miért nem szerettem eddig az ilyen játékokat, hiszen nagyon érdekesek és jó a történet is.
Csettintek egy nagyot az ujjaimmal, és elmosolyodok, bár nagy őrültségnek tűnik visszaváltozok emberi alakomban, hiszen ez a lényeg valójában ez az a csapat amihez csatlakoznom kell és az előbbiek de talán ez is még csak a prológus része.
- Rendben. Bár ha jól tudom nem ön az édesapám és így én se vagyok a fia.

by **Ammon Einarson** Hétf. 18 Márc. 2013, 23:22

Sakura

Felérve az apát és fiát látom csak a hátsó szobában. Leszállok a szintre és körbe nézek még egyszer miközben közelebb lépek a földön fekvőkhöz. Mégis mi a fene történt itt... Hősiesen kiütötték ezt a kettőt és leléptek, milyen bátor. Nem mintha ellenemre lenne, hogy nem kellett velük foglalkozni de ahhoz képest, hogy mekkora volt az arcuk elég kiábrándító.
Letérdelek az apa mellé, a felesége kint van az épületből és azt hiszem jól is van. Őket úgy fest csak leütötték nincs más bajuk. De... Öh biztos vagyok benne, hogy volt egy lány is itt. Ó, ne ugye nem...
~ Professzor hall engem? Csak az apa és a fia van itt, eszméletlenek. A lány a másik két fazonnal eltűnt.~
Ez baj, kétlem, hogy önszántából ment volna el a lány velük. Ehh, lesz itt még pánik rendesen ha ezek ketten felébrednek de... akkor is. A fiú hátára teszem a kezemet és finoman keltegetni kezdem.
- ...
Szimplán nem tudok mit mondani neki miközbe keltegetem. A "hé jól vagy?" szöveg eléggé kint van a képből, mégis hogy lenne jól. Egyébként is hülyeség egy eszméletlent keltegetés közben erről kérdezni. Szóval marad a "lökdösése". Inkább a fiút keltem fel hamarabb. Ő talán még tudni is fog válaszolni, hogy mi történt a nélkül, hogy egyenesen a torkomnak esne amint meglát.
Ha látom, hogy magához tér akkor szólalok csak meg.
- Nyugi nincs baj, nem vagytok veszélyben. Tudod, hogy mi történt?

Gail

Szerencsétlen vagyok. Addig álltam tétlenül, hogy már nem is kell a segítségem. Csak a professzor hangjára figyelek fel és a szememmel kezdem keresni Kate-et akit végül meg is látok a földön feküdve, mozdulatlannak tűnően hirtelen. Elsápadok és egy erős sprintet vágok le felé és térdre esve állok meg mellette. A földre támaszkodok le és a másik kezemet a vállára teszem.
- Kate! Kate, jól vagy?
Ha érzem, látom, hogy próbál felkelni akkor segítek neki felülni. Arcomon és hangomban is benne van az aggodalom. Képes volt harcolni azzal az alakkal én meg csak bámultam és semmi más. A francba is. Hátra fordulok egy pillanatra a proffék felé és meg akad a lélegzetem egy pillanatra és az arckifejezésem is megváltozik az aggódóból dühössé. ~Hogy... Mégis hogy képes így szemben állni azzal a kettővel. Meg akartak ölni minket... Mégis... ~Lehajtom a fejemet és vissza fordulok Kate felé de a földet nézem.
- Jól vagy? Nem sérültél meg nagyon?

by **Sarah** Kedd 19 Márc. 2013, 15:02

Nem igazán mozgok fekvés közben, csak figyelem, hogy mit csinálnak a többiek s úgy néz ki, hogy végül is jól záródtak nagyrészt az események, a nő is biztonságban van, ama két testvériség tag pedig nem mutat agressziót. Számomra az egészben a kellemetlenség csak annyi, hogy továbbra sem tudok lábra állni, igaz nem súlyosbodott a helyzet, de mégiscsak eléggé erősen sikerült fejbe vágnia, hiszen jobb sem lett, pedig az idő általában az ilyen problémákat gyorsan meg szokta oldani, de ezt az egyet most nem. Kissé elterelődök a figyelmem, nem is tudom, hogy miként, de arra eszmélek, hogy valaki hozzám ér, rá emelve a tekintetemet megnyugodva tapasztalom, hogy Gail az, akinek a kérdésére viszont ilyen formában nem tudok válaszolni, így maximum a támogatásával próbálok felülni, ha pedig sikerül akkor a két mancsommal megtámasztani magamat, hogy ha továbbra sem múlik a szédülés, akkor legalább ne boruljak vissza. A második kérdés sorozatra, bár az első nem volt az de így mégiscsak könnyebb kifejezni magam... Szóval a második kérdés sorozatra lassan, nemlegesen megrázom a fejemet, majd pedig, bár kissé félénken, de megbököm az orrommal Gail fejét és kissé félre fordítom a sajátomat, úgy hogy szinte "ordít" róla a " mi a baj? " kifejezés, mivel ténylegesen nem értem, hogy miért a földet nézi. Nem mellesleg kifejezetten hálás vagyok neki.

by **Danny Long** Kedd 19 Márc. 2013, 20:40

Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék a nőnek, nincs még tapasztalatom abban, hogy mi jön azután, hogy szuperképességgel megmentettünk valakit, sose csináltam még ilyet, és nem is gondoltam volna, hogy valaha fogok. Ekkor hallom meg a sárkány szárnyának csattanásait. Odanézek, és megkönnyebbülve látom, hogy menekülőre fogta, vagy legalábbis egyértelműen elfele megy, nem pedig támadni készül. A helikopterek miatt lehet? Talán nekünk is lépnünk kéne.
- Jöjjön! - szólok a nőnek, és a professzor felé indulok. Ő jobban fogja tudni, hogy mi a teendő. Most éppen a kristálysráccal beszél, aki úgy látszik nem akar támadni. Az nem igazán érti a prof szófordulatait, bár ez a mai nap eddigi eseményeihez képest már alig fura. Eddig is össze-vissza beszélt, nagyon kezd úgy tűnni, hogy valami baj van a fejével. Remélem Xavier tudja, mit kell vele kezdeni. Mindenesetre hajlandó visszaváltozni és ez jó jel. A prof mellett Jonah áll. Elég durva volt, amit ma produkált, ötletem se volt, hogy ilyenekre képes. Nem bírom a srácot, de el kell ismernem, hogy nélküle nagy bajban lettünk volna. De szerintem bőven elég, ha csak magamnak ismerem ezt be, már így is elég nagy az egója, nem kell tovább hizlalni.
- Mi lesz most, professzor? - kérdezem. - Nem kéne eltűnnünk, mielőtt a helikopterek ideérnek?

by **Morsus** Szomb. 23 Márc. 2013, 23:04

Xavier megkapja Sakura üzenetét majd Ramirez szemeibe néz. Pillanatokra elcsodálkozik majd a fiú kap egy telepatikus parancsot.
~ Aludj.
Majd Felpillant Sakurára
~ Hozza a fiút. Nem várhatjuk meg, hogy büntetlenül a shield börtönébe kerüljön.
Jonahra és a csapatra nézett.
- Mindenki a kocsiba. Távozunk. Kate-nek van váltó ruha a csomagtartóban.
Mondja Gailnak. Ha mindenki beszállt Sakura telepatikusan megkapja az irányt és a kocsi megindul ide:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1746p25-otthon-a-testveriseg-bazisa#27672

by **Tyranis** Vas. 24 Márc. 2013, 09:57

A gyémánt srác nem támadott, és a másik pedig olyan állapotban sem volt, hogy mindezt megtegye. Legalább nem kellett tovább harcolnia, szerencsére. Jonah figyelte, hogy a srác csak úgy eldől a földön, aztán már jött is a parancs, hogy menjenek. Arra elfintorodott, hogy kiderült, hogy van váltóruha a lánynak, miért nem kaphat pár perc örömöt azok után, hogy megmentette a többiek hátsóját? Hiszen ki mert szembeszállni a sárkánnyal? Senki rajta kívül, bár még mindig nem tudta, hogy ő maga honnan vette a bátorságot arra, hogy megtegye, talán, hogy a lányoknak, vagy épp Thorhalla-nak felvágjon vele, bár a nő nem volt itt, de a többiek biztosan elmesélik majd neki. És akkor máris nagyobb esélye lesz annál a korábban emlegetett valkűrnél, akivel már nagyon-nagyon szeretett volna találkozni. De hol volt az még? Majd csak megéli valamikor. Látta, hogy egy másik ájult srácot visznek a kocsihoz, akkor tényleg indulás volt. Végül is nem akarta, hogy telepatikusan kapja a parancsot, így hát végül beszállt a kocsiba várva, hogy hova fognak innen menni majd…

//Folytatás: Cerebro//

by Ajánlott tartalom