Reznor Ház

Egy sárkány?! Hogy érti ezt? Léteznek sárkányok is, nem csak szupererejű emberek? Miről nem tudok még? Valószínűleg már látszik, hogy elkezdtem reszketni a félelemtől. Senki sem mondta, hogy itt ilyeneket kell csinálni. A Sakura nevű nő nyugtatni próbál minket, de rajtam semmi hatása nincs. Legszívesebben megfordulnék és elrohannék, de valahogy visz a lábam a többiek után. Amikor belépünk a szobába, az elém táruló látvány egyszerre nyűgöz le és borzaszt el. Nem látok sehol hatalmas szörnyeteget, csak mutánsokat, de nem olyanok, mint mi. Néhánynak valahogy megváltozott a teste. Nem tudtam, hogy ez is lehetséges. Ekkor megpillantom a sárkányt is. Emberi vonásai is vannak, de egyértelmű, hogy a lány rá gondolt. Borzasztóan néz ki, ahogy növekszik és lávát okád a földre. Nem tudom mi fog történni, de az, hogy egyre nagyobb lesz, semmiképp sem jó jel. Ahogy a professzor megszólal, egyértelművé válik számomra: ők az ellenség, akármit is jelentsen ez. Valószínűleg harc lesz, és abban valaki biztosan meghal. Összerezzenek, ahogy meghallom a professzor hangját a fejemben. Megkeresem a tekintetemmel a kristályszerű fiút, de közben igyekszem másfelé is figyelni. Azt akarja, hogy állítsam meg a lövedékeket? Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá, nem tudok még semmit! De nyugodtnak kell maradnom. Lélegezz mélyeket! A fenébe, a többiek élete függ tőlem! Közben a gyémánttestű srác, akire figyelnem kell, beszélni kezd. Össze-vissza beszél, nem igazán értem, de minden mozdulatát feszülten figyelem, és ha észreveszem, hogy lőni akar, azonnal próbálom használni a képességem, hogy megállítsam.

Skarlát mosolyogva méri fel Xavier tanulóit.
-A "gyermekeid" félnek - mondja büszkén a férfi. - Van is okuk. A mentoruk gyenge és alkalmatlan. A béke ideje lejárt Charles.
Mikor Jarod megindul a Sakura felé Max megragadja a vállát és vissza húzza.
- Marad.
Parancsolja már fenyegető hangon. Az anyjuk már Max felé indul.
- Ne merj a gyerekeimhez nyúlni!
Ekkor Hórusz megüti, amitől a falnak esik a nő.
- Csendet.
Skarlát viszsatekint Xavierre.
- Max.
Ezzel a dinoszaurusz tinédzser neki rohan Sakurának és megpróbálja őt Xavieréknek lökni.
~ Mr. Wright fagyassza le a padlót! Jerome képezz nyomást a fagyott padlóra! Sarah, Gail maradjatok hátul!
Svarog teljesen elvesztette az uralmat. Az arca fáj és a szárnyai beleakadnak a tetőbe. Valami ősi erőt érez magában.

Nem sokáig tart a tapintható feszültség, amint az egyik mutáns akiért jöttünk és a másik csapatból egy nő egymás felé indulnak elindul egy csata. Max előre rohan és félrecsapja a nőt, igen ő a tank fogja a sebzést, akkor talán az én feladatom lenne az ellenséges csapatot támadni. Jó most már muszáj lesz lőnöm, csak az a kérdés kire.
~ A másik csapatban sok a fiatal lány, ez baj, láthatólag meg vannak kicsit ijedve, rájuk nem igen nyithatok tüzet mivel civilnek számítanak, egyszerűen nem etikus csak ha már önvédelem, vagy ha már ők is ugyan olyan szinten vannak mint én. A nyomorékra sem lenne jó lőni, talán még mínusz pont is. Akkor marad a néger ő érte úgyse kár, még egyszer valaki mondta hogy az összeset le kellene lőni... Vagy a másik akinek olyan fura a haja, gondolom meleg, azok se jobbak a színes bőrűeknél elvileg.
Becélzom a fekete srácot és ahogy lehet tüzet nyitok, szépen pontosan igyekszem lőni és csak a célpontot eltalálni. Főleg a térdét és a lábát célzom, hogy a földre essen és ne tudjon harcolni, meg ha itt el van rontva a sebzés rendszer akkor a térdén könnyen halálos sebet kaphat, de remélem egy RPG-ben nincs ilyen hiba. Ha nem sikerül valamiért lőnöm, vagy épp ellenkezőleg célba találok megindulok a célpont felé, egyelőre csak pár lépést teszek.

//Elnézést a karim gondolataiért, csak ő egy kicsit szélsőséges ilyen téren.//

Sakura

Nem sokáig van nyugi. Nem is vártam mást mint pár pillanatnyi békét mielőtt kirobban a nagy kavalkád. Igazából már az is csoda, hogy nem estek nekünk rögtön. De engem is megpróbálnak meggátolni, hogy a szobához érjek át. Megfeszülök ahogy látom, hogy visszahúzzák az egyik gyereket aki elindult pedig, az anyját meg meg is ütik.
- Franc...
Sutyorgom ki ahogy figyelem a felém rontót. Egy dínó. Remek, ezzel nem fog menni a dobálózás. Hiába a lendülete, nem tudnék rajta fogást találni és földre vinni a saját lendületével. Csak magamat kenetném fel a falra vele. Viszont...
Ahogy közeledik csak várom a megfelelő pillanatot és még mielőtt eltalálna felugrom, feltámaszkodom a vállaira két kezemmel kézenállásba menni a vállaira támaszkodva. Közel próbálok meg támaszkodni a nyakához, hogy amikor elkezd a saját lendületem vinni mögé akkor össze tudjam kulcsolni a kezem az álla alatt. Ha sikerül ez a manőverem akkor ahogy érkezem mögé le remélhetőleg akkor az állánál fogva húzzam hátra a fejét, és reménykedem, hogy a saját előrehaladó lendülete miatt és hogy én húzom hátra a fejét attól hanyatt fog vágódni.


Gail

Eh jogos amit mond, letörném a kezemet vele. Pillanatra beúszik az elképzelt kép ahogy ez megtörténni és végig fut a hideg a hátamon a gondolattól. Viszont nem tudok rátekerni semmit se. Nem hiszem, hogy ha itt is lenne a fáslim akkor ezek megvárnák míg feltekerem a kezemre. Mindegy, ezt most akkor nem csináljuk. Az események pedig felpörögnek. Az egyik alak nekiront Sakura-nak a professzor pedig üzen megint nekünk.
- Haggyuk most ezt.
Hadarom be miközben hátrébb lépek, hogy ne Jonah előtt álljak. Ha sikerül lefagyasztania a talajt akkor nem akarok előtte lenni mert még a végén odafagy a lábam. Remélem van ötlete a professzornak mert mi semmit se tudunk ellenük csinálni. Csak rájuk kell nézni! Lehet, hogy ők se tudják irányítani de akkor is. Remélem, hogy ő is csinál valami elme trükköt velük.

"A béke ideje lejárt." Ez a mondat az ellenség szájából fura módon egy kicsit megnyugtat. Egy pillanatra félni kezdtem, amikor rájöttem, hogy van egy másik csapat is, hogy a rossz oldalon állok. Ez legalább már biztosnak tűnik, hogy nem így van. A kristálysrácot figyelem, amikor megjön a professzor újabb utasítása. Látom, hogy Jonah már el is kezdi, amikor a srác lőni kezd. Egyenesen engem céloz. Nem gondolkodom, reflexszerűen próbálom megállítani a golyókat, mielőtt még elérnének. Így persze nincs időm teljesíteni azt a feladatot, amit Xavier mondott, de ez izgat most a legkevésbé. Sokkal nagyobb gond, ha amíg én magamat védem, másokat is megtámadnak. Most azonban az a dolgom, hogy megállítsam a kristályfiút. Ha sikerül kivédenem a golyókat, próbálom magamtól egyre távolabb megállítani az újakat. Amikor már szinte a csőben maradnak, megpróbálom kicsavarni a kezéből a fegyvert, közben igyekezve megállítani a golyókat is. Fohászkodom, hogy sikerüljön, nincs más lehetőségem.

Jarod

Alig teszek meg pár lépést a bikaszerű fiú, megragadja a vállamat és visszaránt. Dühösen fordulok felé, de azonban gőzöm sincs mit tehetnék. Ekkor látom, hogy anyát megüti a szárnyas fiú. Elborul az agyam, ilyen dühöt soha nem éreztem, és félelmet. Félelem! A kezeimre nézek, és elszántan koncentrálni próbálok, felidézni az erős kezeket, amikor még percekkel korábban Svaroggá alakultam. A kezeimet és csak a kezeimet próbálom átalakítani, és ha sikerül elkapni a fiú szárnyát, és a lábaimat megvetve a fegyveres gyémánt szerű férfi felé hajítani, löki őt, minél távolabb az anyámtól és a húgomtól. Ha nem sikerül, akkor is belekapaszkodok a szárnyába és megpróbálom arrébb lökni őt.

Jasmine

A két csapat, vagy mik egymásnak esnek, Jarod megtorpan mikor az egyik visszarántja. Elengedem a kezét és hátra lépek tőlük, majd felsikítok.
-Anya!!! Hagyd őt békén te szemét.....-
Kiabálom a szárnyas, eddig kedves fiú felé és teljes erőmből megpróbálom tökön rúgni, majd anyához szaladok, és felsegíteni a földről.
-Hagyjatok békén minket! Ha pépé akarjátok verni egymást a ti dolgotok, de hagyatok minket békén! Nem ártottunk nektek...-
Kiabálom sírva mindenkinek, miközben anyát próbálom felsegíteni a földről.

Svarogot nem tudja érdekelni a kialakuló dráma a házában, és hogy az egymással szemben álló mutánsok bármikor lerombolják azt. Persze ha nem utóbb mint ő... A teste felett már teljesen elvesztette az uralmat, az arca is elkezdett fájni, valamint a növekedő szárnyai beleakadtak a mennyezetbe.
Ordítani tudna, de nem megy. Hogy ne törődjön a fájdalommal próbálja ki találni, hogy mi történik vele. Valószínűleg megnyúlik az arca, a fogai növekedni kezdenek betetézve az átalakulást. Amiről nem tudta, hogy mikor ér véget.
Ma reggel még Fekete-tengeri kaviárt reggelizett pirítóssal, elolvasta az napi újságot, nem gondolta volna, hogy a napot szörnyetegként fejezi be.
Rohadtul nem!
A kölyöknek igaza volt, tényleg szörnyeteg...
Ekkor valami újat kezdett érezni magában, ami eddig nem volt ott. Valami erőt, ami úgy rémlett, hogy már azelőtt jelen volt, hogy Svarog megszületett volna, sőt talán azelőttről is, hogy az emberiség megjelent.
Mi a fene történik velem?
Tette fel újra a kérdést a sárkányember.
Ez nem másodlagos mutáció, hanem valami más...

Jarod felveszi Svarog (most már eredeti) alakját és elrántja Hóruszt, aki idegességében visszacsap és a fiú arcát karmolja végig. A vérző arcú Jarod a földre zuhan.
- Oké alakváltó, a tököm teli van már veled.
Erre Jasmine tökön rúgja és a mutáns elborul. Csak nyög a földön, de hallható, hogy pár szitkot mond ki.
Jerome hárítja a golyókat. Koncentrál és 99 meglepetésére a fegyver kirepül a kezéből. Egy falnak koppan és ott eltörve a földre esik. Max futása közben Sakura ráugrik a föld tiszta jég lesz. A nő rántásával és a jéggel azonnal elcsúszik majd befejeli a földet. Eszméletét is veszti. Skarlát csalódottan megrázza a fejét.
- Mégis mire számítottam. - majd 99-re néz. - Hagyd a játékszert és végezz velük puszta...
A szavai elakadnak. Gail és Kate már egy ideje látta, hogy Xavier nagyon koncentrál. Svarog tudatában egy férfi hang van.
~ Nyugalom. A nevem Charles Xavier. Megpróbálom enyhíteni a fájdalmát. úgy fest valamiféle másodlagos mutáción megy át. Kérem ne féljen.
Gail lája a sárkányt felemelkedni és ösztönösen megragadja Jonah vállait. A fiú érzi, hogy az érintés megerősíti az önbizalmát.
Svarog hatalmassá válik. A ház oldalát kitöri a nyaka elnyúl. A ház megremeg. Mivel Jarodék egy külön szobában vannak ők csak a földre esnek. A veszélyben a többiek vannak. Ám Jonah ereje elszabadul a hideg átöleli. Könnyedén képes uralni az omladozó földet és falakat. A végén egy csúszdát teremt és a ahogy a mindenki kizuhan az X-ment, kivéve Sakurát egy biztos jégpajzs segíti lefelé. Skarlát idézettel felrobbant egy vízcsapot és annak a vize fogja fel az ütését. Ramirez koppan a betonon, de sérülése nincsen. Sakura zuhanni kezd,d e hamar kitárja a szárnyait és elkapja a szelet így a levegőben tud maradni. Max a következő szintre zuhan eszméletlenül.
Az X-men egy jég csúszdán csúszott lett egy hófoltba sértetlenül. Abból mindenki kényelmesen kisétál még Xavier is vissza ugrik a székébe. Mikor felnéznek Jonah áll egyedül közülük. Sértetlenül. A hideget, amit generál nem is érzi.

Skarlát lerázza a vizet magáról és az X-ek felé tart. Ám ekkor egy hatalmas üvöltéstől megtorpan. Az utcán fekvő óriás megmozdul majd felemelkedik.

Svarog másodlagos mutációjának hála azonnal tűzet lehel a levegőbe majd érzékeli, hogy beszélni nem tud, de ha szólni akar telepatikusan képes kommunikálni.

Még pokolibban nyílalt bele a fájdalom a testébe, ahogy a nyaka megnyúlt, majd átütötte a ház falát. Közben érezte, hogy valaki beférkőzik a gondolataiba és próbálja csillapítani a fájdalmát.
Hamarosan a mérete is megnyúlik, ösztönösen megragadja az egyik fiatal mutáns vállát, az pedig jeget borít a környezetében. Svarog az utcán találja magát, látja hogy az úgy nevezett jó mutánsok kijönnek a házból...
Megpróbál feléjük szólni, de a szájából csak artikulátlan morgás jön ki, de hirtelen a gondolataival üzen nekik.
~-Hé ti, gyertek csak ide.~ Felemeli a fejét, ilyen erőt még nem érzett a testében. A gyomrában valami jóleső melegség van, ami lángcsóva képében jön ki a száján. Igen, erős lett és hatalmas. Még jobban mint eddig volt. Megrázza magát és próbaképpen kiterjeszti a szárnyait.
Erős és hatalmas, bármit megtehet...
~- Ez tetszik, ha tehetném lerombolnám egész New Yorkot. ~
Mondta telepatikusan a többi mutánsnak.
~ - Na erre varrjatok gombot. ~
Tesz néhány lépést, verdesni kezd a szárnyaival, majd újra győzedelmesen felüvölt.
~ - Ti voltatok az emberi evolúció következő lépcsőfoka. Én meg a mutáns evolúció következő lépcsőfokát képviselem. Úgy lenne a normális, hogy ha behódolnátok nekem és mesternek neveznétek, Neander-völgyiek.~ Közelebb hajol Xavierhez. ~ - Nyugdíjba mehetsz papa, most már én vagyok itt a főnök.~
Fújj párat az orrlyukával. Most már biztos, hogy a sors ezt bízta rá. Hogy ő legyen a mutánsok egyetlen és egyedüli vezére és uralkodója. Ez volt már kezdetektől fogva a sorsa.
Felszegi a fejét és tűzet okád.
~ - És most jöjjön el a SÁRKÁNY KORA! -~
Üvölti gondolati úton.

Meglepetésemre a fegyver fogja magát és kirepül a kezemből, gondolhattam volna hogy a játék nem hagyja, hogy ilyen könnyen szerezzek pontokat, mondjuk lehet hogy csak egy kis bug vagy ilyesmi, mindenesetre érdekes. Közben két társam kiesik a körből, hát ennyit róluk, érzem ettől enyhén ingerült állapotba kerülök. A főnök kiadja a parancsot, de teljesíteni már nem tudom mert szétesik alattam a ház, a földön koppanok.
~Rombolható környezet. Érdekes.
Felállok és körbenézek, az egyik tag az ellenséges csapatból jégpáncélt növesztett, amíg a sárkányember teljesen átalakult. A gondolataimban hallom, ahogy beszél, evolúcióról, mutánsokról, arról hogy ő a vezető, majd az ordítása amitől a fejemhez kapok. Nekem ez már sok így összességében, arcomra kiül szokásos unott kifejezés, most egy kis idegességgel is párosítva. Skarlátra nézek, majd a Sárkányra, majd az ellenfél csapatára, majd a kiesett társaimra.
~ Több mint négyszáz órám van Skyrimben. Nehogy már. Ideje lesz csinálni valamit.
- Dö dö dörö-dö-döm. Dö dörö-dödöm Dö dö durum dudum...
Egy régi DOS-os játék tizenhatbites zenéjét kezdem el hangosan "dúdolni", közben megindulok az ellenfél irányába. Közelharcba próbálok kerülni, és aki közel kerül annak az arcába csapni egyet, vagy kirúgni a lábát. Esetleg ha elég nagy erőm van hozzá félre dobni a fenébe. Most már nem számít hogy ki a célpont. Ha valaki támad próbálok kitérni egy ugrással és utána rátámadni. Közben titkon remélem sikerül elvonnom az ellenség figyelmét, addig a főnök vagy Alduin tesz valamit.

Erősen koncentrálok és lépésről lépésre sikerül közelebb vinnem az erőterem a kristálytestű fiúhoz, egészen addig, amíg végül sikerül kirántanom a kezéből a fegyvert. Szerintem legalább annyira lepett meg engem, mint őt, hogy sikerült, de nagyon büszke vagyok magamra. Hallom a másik csapat vezérének szavait. Igen, egy ilyen játékszer nem elég ellenem. Nagyon furán hangzik, de nem zavar. A siker jóleső érzése azonban nem tart sokáig, mert a ház egyszer csak megremeg. A rengés forrását keresve meg is pillantom a sárkányembert, aki hirtelen növekedni kezd. Hamar kevés lesz neki a ház, és amikor kidönti a falakat, az egész épület elkezd összeomlani. Reflexszerűen tartom távol magamtól az első téglákat, de kérdés, hogy mire elég a képességem, és mi lesz a többiekkel? Ekkor azonban erős hideget érzek, és csúszni kezdek. Néhány pillanat és biztonságban földet érek. Felnézek, és megpillantom az egyedüli álló alakot. Segítség jött pont a megfelelő pillanatban. Csak akkor jövök rá, ki az, amikor megszólal. Hát persze, Jonah. Hiszen ő a jeget irányítja! De hogy vált ilyenné? Úgy néz ki, nem direkt csinálta. Nincs sok időnk azonban ezen töprengeni, mert meghalljuk az üvöltést. Elsápadok, amikor meglátom a lényt. Csak döbbenten állok, nem tudom, mit reagálhatnék. Hát tényleg létezik sárkány!

Svarog szavaira és közel hajlására Jonah rémületében fagyasztani kezdi a lény nyakát. Xaviernek reagálnia sincs ideje csak a kristályemberre néz.
~ Nem tudom őt telepatikusan befolyásolni! Ez a forma elzárja tő...
Mondja a diákoknak és Sakurának amikor is az elektromos tolószéke felrobban és a férfi a hófoltba zuhan. Skarlát vigyorogva indul felé.
- Nem értem apám miért küzdött ennyit veled Charles.
A professzor koncentrálni kezd és Skarlát is. A valóság torzítás és a telepátia szinte áthatatlan, de mégis érezhető küzdelemként zajlik. Jerome, Kate, Gail éskurama néznek szembe 99-el, aki pont feléjük tart. Svarog a fagytól és a kíntól ösztönösen kapja a fel a fejét és ezzel a levegőbe dobja Jonah. aki pedig reflexből gyárt jég csúszddákat és amikkel pont a sárkány előtt áll meg. Annak a nyakán jegesedés van és most nem tud tűzet fújni tőle.

A szobában:
A Trantek lassan kelnek fel amikor Jarodot hátra rántja Hórusz és gyomron vágja még egy bal horoggal a földre küldi. Aztán megindul Jasmine és az anyja felé.
- Átkozott szukák. nagyon megbánjátok, hogy valaha is ellent mondtatok nekem!

Svarog azt hitte, hogy az új teste erős és sebezhetetlen. Nos, a mutáns srác úgy megfagyasztotta, hogy tűzet okádani sem képes. Erős, nagyon erős. Bár a fájdalom és a kín a torkát szorongatja, de azért a sárkány túléli.
Sárkány, eddig ez a beceneve volt, de most már tényleg azzá vállt. Sárkánnyá, és itt szinte mindenkinél erősebb. A jégfiú felszólítja a többieket, hogy támadjanak neki, majd befut Svarog lábai közé.
~Biztos megakarod fagyasztani a talajt, te kis féreg.~
Amint az ellenfele bármit is tenne, Svarog megpróbál felrepülni, ha ez sikerül, tíz métert próbál felrepülni, , megpróbálja lerázni a jeget a nyakáról.
~- Tehetséges vagy -~ sugallja a fiúnak telepatikusan. ~- Nem tudom, hogy eltapossalak, vagy megpróbáljalak magam mellé állítani.-~ sugallja neki telepatikusan
A tűzokádási képességét teljes egészében kiiktatta a srác, de talán még van egy fegyvere. Látta, hogy a mutánsoknak az ő telepatikus ordításától fájdalmai lettek.
~Vajon mi történik, hogy ha egy kicsit feljebb vesszük "a hangerőt"?~
Rákoncentrált a fiúra és ha kapcsolatba lépett vele, megpróbálja "felvenni a hangerőt", és felsikít gondolatban.

A helyzet nem javul, a jégpáncélos alak, Frosty, rátapad Alduin nyakára és kárt tesz benne, úgy tűnik mégsem olyan erős Alduin, mint hittem, bár fagymágiát soha nem próbáltam ellene. Mindenesetre az én figyelmem az ellenséges klán többi tagja felé irányul, de azok csak állnak ott némán, figyelik az eseményeket, gondolom kiélvezik a grafikát, a profi hanghatásokat, az epikus jelenetet. Ezt még megvárom, közbe figyelem, ahogy a modder, a főnök csatázik a nyomorékkal, érzem, hogy valami történik, igen ez bizony cheat a cheat ellen. Mikor felrobban a tolószék hirtelen rájövök mit kell tennem. Először még visszafordulok a sárkány felé.
- Alduin, ne szórakozz vess be egy sárkánykiáltást. Mondjuk a pusztítás típusból a halált.
Ezután visszafordulok a másik csapat felé, teljes lendületből futni kezdek feléjük. Ha valamelyikük közel ér azt próbálom arcon vágni, hason csapni, egy nagy pofont adni neki, bármit bevetek, amit ismerek a Mortal Kombatból, Scorpion fogásai közül. De nem ők a fő célpontjaim, csak akkor támadom meg őket, ha a közel érnek. Egyenesen a nyomorék felé tartok, a másik csapat vezetője felé, segíteni akarok a főnöknek. Amint odaérek hozzá arcon próbálom rúgni, vagy oldalba taposni, esetleg belelépni a képébe, ami kivitelezhető, a lényeg, hogy megzavarjam a koncentrációban.
Közben azért a védekezésre is figyelek, de nem nagyon, ha valaki az utamba áll és nagyon nem tudok vele mit kezdeni igyekszem megragadni a kézénél és oldalánál fogva, majd elhajítani, de ezúttal nem céltalanul, hanem a másik csapat vezetője felé ugyanúgy.
~Először a vezető, utána a sztárjátékos és ennyi volt az egész. Csak sikerüljön.

Egy pár pillanatig még döbbenetn nézem a sárkányt, majd meghallom a felrobbanó tolószék hangját. Rögtön odakapom a fejem, és megpillantom a hóban fekvő professzort. Az első gondolatom, hogy a segítségére sietek, de rá kell jönnöm, hogy a másik csapat vezetője legjobb esetben is félresöpörne az útból. Nem igazán látszik, de valahogy érzem, hogy már össze is csaptak. Jonah kiált, kérve mindannyiunk segítségét, de mielőtt hasznosssá tehetném magam, megpillantom a kristályfiút, amint a professzor felé közelít. A többiekre kiáltok:
- Segítsetek Jonah-nak, a kristálysráccal elbánok egyedül!
Ezután nem is tétovázom, erőmmel megpróbálom fellökni választott ellenfelemet, még mielőtt elérhetné a professzort. Ez a legtöbb, amit tehetek az öregért. Gyorsnak kell lennem, mert a sárkány ellen is szükség lehet rám. De valahogy nem vágyom arra, hogy a közelébe kerüljek. A kirstályfiú csak akpóra jött, hogy ne kelljen a sárkánnyal harcolnom? Most nem foglalkozhatokm ezzel, el kell intéznem. De mit csinálhatnék vele? Csak nem fogom megölni! Először látssuk, hogy fel tudom-e lökni? Elég nagy hozzá az erőm?

Jerome telenetikával és Kate pumaként egyszerre lökik meg Ramirezt, aki az oldalára esik.
Svarog a levegőbe emelkedik. Jonahra koncentrál és telepatikus üvöltést enged el. A fiúnak hatalmas kínokat okoz, de az talpon marad. Ez inkább csak egy hangos üvöltés közelről, mint támadás.
Xavier orrából vér folyik és Skarlát büszkén vigyorog.
- Vége van öreg ember!
- Nem akartam ezt megtenni... de nem hagysz más lehetőséget.
Xavier koncentrál és Skarlát körül vörös fények jelenek meg.
- Mi? Nem! Ne! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
A villanás, amire csak Svarog és Jonah nem figyel pillanatra jelenik meg. Skarlát Boszorkánymester a földön térdelt és megadóan nézte magát.
- Mit tettél?
- Azzá váltál, amit úgy megvetsz.
A férfi sírva omlik a földre. Xavier keserűen fordul el.
- Sajnálom. Nem hagytál más lehetőséget.
Gail hadsereget lát. Lovagok sorát rohamozni a sárkány felé. Aztán a Sakura, Gail, Kate és Jerome látják a Trant anyukát kizuhannia házból sikoltva.

A szobában:
Hórusz megindul a lány felé és az anyja ismét felugrik megvédeni. Most a mutáns gyorsan a torkát kapja el.
- Elég volt. - mondja a fogait össze szorítva. Majd végig méri őt, mint valami darab húst. - Túl öreg vagy nekem.
Ezzel kiveti őt a hiányzó hátfalon le az x-ek közé. Még egyszer bele rúg Jarodba aztán leüti a húgát és kirepül vele.
- Jegyezd meg kölyök. Lásd, hogy rossz oldalt választottál.
Kirepül és lenéz a harctérre. Hallja Xavier szavait és megvetően vállat von. Az ébredező Max felett elrepül.
- Skarlátnak annyi. Lépjünk.

A sárkány látja, hogy a fiúnak hatalmas kínokat okozott az üvöltéssel, azonban a srác állva maradt. Érdekes, úgy tűnik, hogy ezt még gyakorolnia kell, vagy nem is erőltetni.
Itt a soha vissza nem térő alkalom.
Kisebb kört ír le a csatatérré változott utca felett, majd mondani akar valamit, de az morgásba fullad.
~Akkor marad a telepatikus módszer.~
Svarog újra megszólal, de ezúttal a gondolataiban mindenkihez szól.
~- Tűzszünetet ajánlok. Üljünk le tárgyalni.Én más vagyok mint ti, fejlettebb, erősebb. De nem vagyok gyilkos-~
Magasabbra repül, ezzel elakarván kerülni az esetleges támadásokat.
~- A csúszdás trükk, ahogy a torkomat megfagyasztó trükk egész jó volt fiú -~ mondta a jégsrácnak. ~- Fájna a szívem, hogy önvédelemből el kellene tipornom téged. Nos mint látod én nem támadok, nem akartam támadni, te kezdted kölyök.
Óvatosan lejjebb szállt.
~- Velem lehet beszélni, megértem, hogy a frászt hoztam rád, azzal a migrénes trükkel, meg hogy közel hajoltam hozzád. Én is azt hittem volna a helyedbe, hogy megakartalak sütni. Beszéljük meg kölyök, akár még barátok is lehettünk. Hisz ahogy elnézlek, már sorstársak is vagyunk.-~
Halkan felkacag.
~- Na hajlandó vagy tárgyalni? -~