Reznor Ház

Kint:
Skarlát megérkezik és csapatát vezeti felfelé.
- Az emeletre megyünk. Lépcső.
Parancsolja és megindulnak felfelé.

Lent:
Svarog kérésére a csapat kíséri fel őket a liftben az emeltre.

Fent:
Az apa a lányára néz. Annak a teste szinte lángol. majd a hátnál valami kijön. Egy villás farok. A lány bőre kékülni kezd és ahogy felnéz látja magát a tükörben.

Az apa eszét vesztve nézi a lányt.
- Mit tettél a gyerekemmel?
Kérdezi nyáladzva.
- Te is olyan vagy! Elraboltad a kislányom!
Üvölti és megragadja a lány torkát.
- Átkozott!
Az anya ráncigálja le a Jasmineről az apját, de hiába. Az ajtó nyílik és Svarog meg Jarod sétál be.

Felérünk a lépcsőn és beszállunk egy kocsiba, alaposan megvizsgálom a járművet, milyen a márkája, hogy néz ki, milyen a hangja, hogy megy az úton és a többi, minden adatot begyűjtök amit be tudok, ennek oka, hogy bármikor felismerhessem ezt a kocsit, ha kell. Az út közben meg sem szólalok, csak várom, hogy megérkezzünk, közben gondolataimban cikázok és felkészülök a bevetésre, nem számítok sok mindenre de akkor is jobb ha felkészülök lelkiekben. Amint a kocsi megáll én kipattanok és el is indulok. Miközben menetelünk a főnök után felfelé én hátul maradok, hogy senki se támadhasson hátba. Felöltöm a másik alakomat is, hogy védve legyek egy esetleges váratlan támadástól. Ha bármi gond támadna és szükség lenne rám akkor bevetem magam élőpajzsként.
~ Egy cél. Egy testvériség... ez egész jól hangzik, kicsit furán hangzik de pont ez ad most erőt.

Jarod

Némán és keserűen nézem a sárkányt, ahogy lelkesen beszél arról, hogy majd kitanít engem....hogy minél jobban ki tudjon használni engem.....
Tényleg megéri ez....de ha nem mentem volna bele, akkor megölne minket....és valószínűleg később is zsarolni fog a szüleimmel és a húgommal.
Undorodva hagyom, hogy átkaroljon és lassan felkísér a lifttel, ahogy lassan lépdelek a lift felé, bevillan apa arca ahogy rám néz, majd ahogy a férfira mikor a lámpa megvilágítja az arcát. Undorral nézett rám....
Egy pillanatra behunyom a szemem, akkor is az apám.....
Az ajtó kinyílik, én pedig dermedten állok és nézem, ahogy apa nyáladzva és kifordulva önmagából egy kék bőrű lányt rángat.....
-Jasmine?! Te.....-
Mutáns, mutáns ő is? Düh kap el és érzem, hogy kezdem elveszteni az önuralmamat. A kezeimben forrani kezdenek az izmok, akaratlanul is megpróbálom átváltoztatni őket, a sárkány karjaivá, és félrelökni apát, és magamhoz szorítani a húgomat.
-Nem lesz semmi baj, Jasmine....nem lesz semmi baj....-

Jasmine

Felsikoltok, annyira fáj....mi történik velem....nem értem....annyira félek....most meg fogok halni?
Mintha a fájdalom csökkenne, de a gerincem olyan fura, mintha, mintha.....felnézek, a tükörben, nem is magamat látom, hanem egy kék bőrű, fura fülű lányt, akinek farka van?!
Ez én vagyok! Én is mutáns vagyok, remegő kézzel tapogatom meg magamat....
-Apa....én...ghhth...vagyo....-
A torkomat szorítja, nem tudok megszólalni, hagyd abba, kérlek, én vagyok az, kérlek...ez nem velem, történik...el akarok menni innen, el akarok menni!!! Haza akarok menni!!

Az egyik legmeglepőbb dolog történik a lánnyal, bár Svarog valahol a lelke mélyén számított rá, hisz a mutáció a génekben rejtőzik, így nem meglepő, hogy mind a kettő testvérben megvan, még ha ennyire különböző is.
A lány bőre elkékült, hátulról pedig egy hegyes végű farok nő ki.
Svarog elégedetten bólint. Egyszerre két mutáns talált ezen a napon. A lányt már csak valahogy el kell szakítani a szüleitől. Ami hirtelen lehetővé válik. Carl elkezdi fojtogatni a lányát, és a felesége próbálja róla lerángatni.
A bűnvezér int az embereinek, hogy szedjék le Carlt a lányról, de látja, hogy Jarod épp időben kapcsol, és megpróbálja a Svarog karjaihoz hasonlóvá változtatni az ő karjait is.
Svarog megrázza a fejét, ezzel leállítva az embereit.
- Jarod, engem anno egy üveg vodkáért adtak el gyerekkoromban egy cirkusznak - mondja Svarog. - Az apád meg megakarja ölni a húgodat, mert hirtelen más lett mint ő. Emberek. Azt sem bírják felfogni, hogy ezzel megmentetted az életüket...
A srácoknak már semmi keresnivalójuk sem lesz otthon. Ez csodás. Svarog magukhoz veheti és kiképezheti őket. Lehet később más fiatal mutánsokat is talál akiket könnyen a maga oldalára állíthat.
"Amerika, a lehetőségek országa."
A végén egy egész mutáns hadserege is lehet... Már régóta tervezte a terjeszkedést, egy idő után kezdte kinőni Queens kereteit. Csak még a módját nem találta meg, hogy megtörje Hellstrom uralmát. Azonban ez a két gyermek ígéretes kezdete is lehet valami nagyobb szabású dolognak.

Jarod a saját apjává válik majd lerántja azt a húgáról. A maffiózók lefogják és Jasmine rémülten öleli a testvérét. Az ajtón kopognak és az egyik ember kinyitja. Skarlát és emberei állnak ott.
- Üdv. Mi vagyunk a revolúció. Szabad lesz?
Int és az ajtónálló elájul. A maffiózók fegyvert emelnek a mutánsokra. Skarlát mosolyogva áll. Miközben a bikaszerű fiú fújtat rájuk és a madárszárnyas fiú kitárja a szárnyait miközben vigyorog az emberekre. Mikor Svarog meglátja őket Skarlát Boszorkány mester nyugodtan nézi.
- Eljött a Testvériség. Szabadok vagytok.
Svarog lassan remegni kezd és a földre térdel. Valami van a szervezetében. valami fájdalmas.
- Érdekes.
Mondja Skarlát.

Lent:
A kocsi megérkezik. Most Sakura vezet mivel Zacknek dolga volt. Xavier kinéz az épületre.
- Sietnünk kell. Valami baj van. Készüljetek fel bármire.

Felérünk és az ajtó kinyílik, bent fegyveres alakok állnak, a hatásos belépő szöveget már a modder elnyomta, valóban hatásos úgy látszik ő már nagyon rutinos játékos, legalábbis az alapján, ahogy mozog és amit mond. Egy ideig habozok, majd mikor megpillantom a fegyvereket úgy döntök jobb ha előrébb lépek és megindulok az ellenség felé, nehogy még itt valami baj legyen mert túl sokat várunk. Közben eszembe jut még mit kellene mondanom a fegyvereseknek.
- Tedd le azt a szart tedd le, te büdös low, most legyen a szád, gyere invellek egy-vé-egyre.
És valóban megindulok az egyik fegyveres felé nem izgat ha közben mások mást cselekednek én úgyis csak figyelem elterelés vagyok, a teljes szövegemmel együtt.

Svarog örömmel látja, hogy a srác a saját apjává változott, és harcra is képes. Egy pengevékony mosoly terül szét a sárkányember képén, a szemeiben kapzsi fény csillant.
~Jól haladunk, nagyon jól. Ha minden jól megy, összetudom hozni azt a mutánsokból álló bandát... Bandát? Hadsereget!~
Ekkor kopogtatnak. Vaszilij nyit nekik ajtót.
Nagyon fura alakok állnak a folyosón. Egy bikaszerű fiú, egy szárnyas fiú és a vezérük, valamint egy negyedik fura figura. Svarog ekkor úgy érzi, hogy valami van a szervezetébe. Valami fájdalmas.
Térdre esik, majd felnyög, majd megpróbál nem gondolni a fájdalomra.
- Rakjátok le a fegyvert - int az emberinek, hála a fura beszédű, elmebajos figura erre lenyugszik. A mutánsok vezére felé pillant. - Te meg szólj a haverodnak, hogy álljon le. Utána tárgyalhatunk. Legalább kopogtattok, ezt azt jelzi, hogy udvarias fickók vagytok. Ez tetszik.
Felnyög, majd Skarlátra nézz.
- Elhiszem, hogy érdekes vagyok, ahogy a társaid is. Hadd mutatkozzak be, Boris Dragunov Svarog. És elégé szabad vagyok, nem kell engem felszabadítani.

Az oroszok arckifejezéséből ítélve, megint átváltoztam, de legkevésbé sem érdekel, hogy mivé, vagy kivé. Egy mozdulattal arrébb lököm apát és Jasmine-t átölelem, reszket és sír. Nem fogom hagyni, hogy bántsák, se apa, sem ezek a bűnözők.
-Minden rendben lesz....-
Felemelem és a falhoz hátrálok vele, elé állok. Ekkor kopognak, és újabb bizarr alakok jelennek meg. Svarog valamiért rosszul lesz, míg a többiek csak állnak. Mutánsok, ők is. Kicsit félve, ugyanakkor reménykedve nézek rájuk. Értünk jöttek? De valahogy furcsának tűnnek. Egyáltalán nem biztos, hogy segíteni jöttek. Érzem, hogy fáradt vagyok, de ha kell nem fogom hagyni, hogy bántsák Jast vagy apáékat, akkor sem, ha így viselkedett velünk....

Köhögve, veszek levegőt, mikor apa végre elenged és átölelem a bátyámat. Remegek és szipogok. Ahogy a fal felé nyom, útközben ismét meglátom a kék bőrömet, és a farkamat, és a kezeim.... az ujjaim eltűntek. Egy szörny lettem....
Jarod háta mögül próbálok ki nézni, hogy mi folyik itt. Hirtelen furcsa alakok jelennek meg, egy szárnyas meg egy bikaszerű fickó. Akaratlanul is elmosolyodok, nem vagyok egyedül. Ők is olyan furcsán néznek ki mint én. De Jarod valamiért, nem enged el....
-Segíteni jöttek....-
Kérdezem, kidugva a fejem Jarod mögül és halkan szipogva, reménykedve nézek rájuk.

Egy hét telt el azóta, hogy a professzor és a többiek elvittek az iskolába. Meglepően gyorsan elkezdtem hozzászokni a dologhoz, de most olyasmi következik, amiben még semmi tapasztalatom. Lehet, hogy élesben kell majd használnom az erőmet, amit még alig kezdek felfedezni. Ahogy meghallom Xavier hangját, tudom, hogy nem lesz olyan egyszerű a dolgunk, mint az én esetemben. Amikor értem jöttek meglepődtem, hogy mennyien vannak, de most már értem, hogy miért volt erre szükség. De Jonah-nak abban igaza van sajnos, hogy semmit sem tudnánk még kezdeni az erőnkkel egy valódi harcban. Jó esély van rá, hogy több kárt okoznék, mint amennyi hasznot. Ennek ellenére természetesen én is kiszállok a kocsiból, és amennyire lehet, felkészülök mindenre. Közben fél füllel azt is hallom, ahogy Jonah megsérti Kate-et. Nem igazán kedveltem meg a srácot eddig. A fölényes viselkedése, és a nagy pofája elég nehézzé teszi a megmaradást a környezetében, ráadásul láthatóan egy életre megbélyegeztem magam nála a lakóhelyemmel és/vagy a származásommal. De most nem ez a legfontosabb. Feszülten figyelek arra, hogy a prof milyen újabb utasítást ad. Remélhetőleg ő nagyjából tudja, hogy mivel állunk szemben.

Lent:
Gail lát egy hatalmas sárkányt. Fekete és fehér lovagokat. Egy elkerülhetetlen csatát. Két vértest, ahogy vívnak.
- Mr. Wright! Kérem nyugodjon meg! Bármi is történik nem menekülhetünk el előle. Azzal nem segít, ha megbántja a barátait.
Mondja Xavier és a társaság megindul felfelé.

Fent:
Skarlát 99-re néz.
- Kérlek várj. Úgy fest barátra leltünk.
Mondta érdeklődve, de látja, hogy Svarog rosszul lett. A keze mozogni kezd.
- A mutációd... érdekes...
Mondja és Svarog érzi, hogy egyre nagyobb lesz és erősebb. A bőre keményedik, alig bír mozgatni a testét. Max felsegíti Jarodot. A madárfiú pedig a húgának nyújtja a kezét egy pajkos mosollyal.
- Szia szépség. Üdv az erősebbek között.

Nagyon meglepődök, egyszerűen szinte leesik az állam, hát ez hihetetlen, ennyire szépen meg van csinálva ez a játék, arra számítottam, hogy természetesen a felszólításom ellenére a fegyveresek tüzet nyitnak, csak hogy dobják az életpontjaim meg a páncélzatom értékeit lefelé, de nem! Egyszerűen olyan okosak ezek a szereplők, hogy felfogják jobb ha leteszik a fegyvert. Így hát a főnök utasítása szerint várok, és nézelődök, főleg a sárkány alakot figyelem, mivé változik.
- Felvehetek egy fegyvert? Azzal jobb a támadóértékem.
Kérdezem Skarlátot, ha igent mond akkor az egyik földön lévő fegyvert óvatosan felveszem, megnézem milyen típusú, ismerem-e, ha igen ismerem akkor megpróbálom leellenőrizni, hogy töltve és élesítve van-e, majd a fegyverrel a kezembe fel-le kezdek járkálni a szobában, járőrözés céljából.

Csöndben követem a többieket be a házba, de be kell látnom, hogy Jonah most nem téved. Nem kedvelem igazán a srácot, de jól látja a helyzetet. Miért minket hozott magával a prof, amikor semmi tapasztalatunk nincs az erőnk használatában? Nekem nincs akkora pofám, mint neki, hogy beszóljak, és azért reménykedem is, hogy Xavier tudja, mit csinál, de nem értem, hogy ez miért jó. Ennek ellenére én is megyek befelé, mint a többiek. Csak reménykedhetek, hogy a képességem még így is megvéd majd, és talán másokat is, de legalább nem esik senkinek baja miattam. Az biztos, hogy nagyon óvatosnak kell lennem. Út közben ismételgetem magamban azt a keveset, amit eddig az erőm irányításáról tanultam, és fohászkodom, hogy minden rendben menjen.

Nem értem mi folyik itt. Ezek az alakok....mutánsok értünk jöttek, de miért? Miért akarnának segíteni rajtunk. Eddig világos volt, hogy meg kell védenem Jast, de hogyan. Ez a furcsa társaság sem tűnik barátságosabbnak, mint az orosz maffia. Svarog pedig, valami történik vele.
Hagyom, hogy Max felsegítsen, de aztán eltolom magamtól és Jas kezét megfogva távolabb húzódok tőlük.
Miért van olyan érzésem, hogy ezzel a bandával sem járnék jobban. A szemem ide-oda jár, hátha találok valami kiutat innen. De ha mégis sikerülne, a ház még tele lehet Svarog embereivel.
-Mit akarnak tőlünk?-
Kérdezem attól az idősebb alaktól, aki az átalakuló Svaroggal beszél. Jas szavaira csak közelebb húzom magam, és halkan megjegyzem neki, hogy az korántsem olyan biztos.

Jasmine

Nem értem mi folyik itt, de ez a szárnyas alak, eléggé kedves velem. A szavaira majdnem újra elbőgőm magam.
-Szépség? Csak csúfolódsz velem....-
Zavartan próbálom minél kisebbre összehúzni magam, és nem bámulni a tükörben magamat. Apáékra pillantok, de olyan furcsák. Mintha nem is lenének itt, csak a testük. Jarod arrébb húz a szárnyas fiútól, átölelve a derekát, úgy nézem mi folyik itt.
-Lehet megmenteni jöttek minket....-
Csendesen szipogva mondom Jarodnak, de nem úgy tűnik, hogy hinne nekem. Én csak azt akarom, hogy vége legyen. Ez biztos csak egy rossz álom, és ha véget ér, újra normálisan fogok felébredni az ágyamban....

- Ja, évekig mutattak miatta egy cirkuszba mint fő műsorszámot - morogta Svarog a fickó megállapítására. Eddig nem került sor vérfürdőre, de ami most jött az ő képzeletét is felülmúlta.
A testében változás következett be, valahogy erősebb lett, nagyobb. Az izmai megduzzadtak, a bőre pedig kemény lett és szinte áthatolhatatlan. Azonban mint minden jóban, ebben is valami rossz. Alig bír mozdulni, mintha tömörebb lenne.
~ Lehet még csak szokni kell.~
- Hmm, határozottan tetszik - mondta az átalakult maffiafőnök, majd végignézz magán. Ezzel az erővel és új formával sokkal hatalmasabb lett. - Eddig a vendégeim csak festményeket, antik szobrokat és külföldi italkülönlegességeket hoztak ajándékba a látogatásaikkor, azonban ez sokkal jobb mindegyiknél. Lenne két kérdésem. Nem akarok modortalannak tűnni, mert egy olyan erős valaki mint te, egy csettintéssel is megállíthatja a szívem vagy ahogy sárkánnyá is változtatott, úgy képes egy eltaposandó féreggé is.
Miért kaptam? És nem lehetne e úgy megoldani, hogy tudjam váltani ezt az alakot? Tudod, fontos az üzletben. Nem állíthatok sehova se oda ebbe az impozáns alakba, mert az ügyfeleim enyhén szólva is összeszarnák magukat.

- Ne legyetek ennyire pesszimisták. Nem azért vagyunk itt, hogy harcoljunk vagy bajt keverjünk.
Mondom miközben kiszállok én is utolsóként a kocsiból és becsukom az ajtaját. Feléjük fordulok és megkerülöm a kocsit.
- Nem hagyjuk, hogy bajotok essen. - Mosolygok kedvesen miközben sétálok tovább - És egyébként is ki akarna ártani egy ilyen aranyos fiúnak mint maga Mr. Wright.
Fűzöm még hozzá szarkasztikusan a fiúra nézve közben.
- És egyébként is, ne a frissen megismert képességetekre akarjatok támaszkodni. Nem élet-halál szituációba sétáltatunk titeket be.

Nem igaz... Nem is Jonah lenne ha nem alkotna megint, de legalább most nem a kocsiba akar maradni. Nem igazán kedvelték meg egymást Kate-el. De azt hiszem mindannyiunk közül egyébként is csak mi ketten beszélgettünk egyáltalán valamit is.
Még az előbb csak megvontam volna a vállamat vagy ráztam volna a fejemet, hgoy nem látok semmit. És meg is voltam nyugodva mert ha valami gáz történne odafenn akkor biztos lenne valami kép amit meglátnék. Aztán túl nyugodt lehettem és bizakodó mert meglátok egy sárkányt. Lovagok és egy csata ami mindenképp megfog történni. Megtorpanok és nyelek egyet. A bizakodásomat szétfoszlatta a dolog, gondoltam én, hogy a boxolás csak elég lesz bármi legyen meg vagyunk is páran de így már eléggé kételkedek.
Az arcomra aggodalommal vegyített pánikkal kiírva fordulok meg a professzor felé.
- Egy sárkány...-kezdek bele nagy nehezen.- van az emeleten.

Hórusz kedvesen felsegíti Jasminet.
- Ugyan. A kék a kedvenc színem.
Max meghallja, hogy kint az ajtó nyílik.
Skarlát meglepetten nézett Svarogra.
- Ez... nem én voltam.
Ekkor az ajtón belépnek Xavierék. A sárkány emberei fegyvert emelnének, de aztán elteszik azokat és kisétálnak.
- Ifjú Maximoff.
- Charles.
A lakásba begurul Charles Xavier egy tolószékben. Mögötte jön Jonah a lila hajú fiú, Jerome egy fekete bőrű srác, Kate, egy szolid lányka picit bizonytalanul hátul, Gail egy erős alkatú lány és Sakura egy ballonkabátos nő pontosan Xavier mögött.
Bent a földön négykézláb van Svarog egy hatalmas sárkányember, akinek a ruhái szakadnak szét, ahogy egyre nagyobbá válik. közben a gyomra forogni kezd és lávaszerű izzó anyagot öklendezik fel. Előtérben a Xaviert köszöntő vörös férfi, a hírhedt mágus, Magneto fia, Skarlát Boszorkánymester. Mellette a puskát tartó gyémántbőrű fiú. Egy szobában, amibe belátnak van a Trant házaspár és azoknak a gyerekei. Egy fiú, aki zavartan nézelődik és egy lány, aki kék bőrű és ördögfarkú lett. Mellettük két fiú. Egy hatalmas bikaember (Max) és egy madárember (Hórusz). Svarog egyre rosszabbul van. A gyomra ég a szárnyai és a háta meg a nyaka egyre jobban fáj. Már nem tud beszélni csak hörögni. Xavier komoran Skarlátra néz.
- Enged el a Trant családot.
- Ez már nem család Charles. Ők már mutánsok. Már mi vagyunk a családjuk.
~ Nyugalom. Jerome figyelj a kristály fiúra, ha bajt érzel állíts meg mindent, ami közeledik felénk. Ne pánikoljatok. Tudom, hogy keveset gyakoroltatok, de ők sem tudnak többet nálunk. Mrs. Sakura induljon meg a Trantek felé szép lassan.
Gail egy ördögöt és egy állandóan változó alakot lát és két zászlót, ami szétrángatja őket.

- Hogy mi? - kérdezi Svarog, de a szavai hörgésbe fulladnak. Egyre nagyobb lesz, a ruhái lassan szétszakadnak. - Nem...te..voltál hörrr roarrr!
Dühösen felüvölt amikor a gyomra iszonyatosan égni kezd, mintha láva lenne... Ez tényleg láva. Nem tud mozdulni a számára kicsivé vállt szobában...
Mit tettek vele?
Ordítani akart valami gorombaságot a többi mutáns felé, de csak hangos bömbölés jött ki a száján. Hát újra szörnyeteg lett, csak elveszítette a beszéd képességét. A fájdalom pokoli, ahogy az izmai görcsölnek.
Közben egy újabb adag eszelős érkezik, a vezetőjük egy tolókocsis, kopasz férfi, aki szócsatába kezd az eddigiekkel. Közben Svarog egykori emberei leeresztik a fegyvert, és egyszerűen kisétálnak.
~A mocskos árulók, egyenként vadászom le és tiprom el őket. Előbb tanuljak meg újra beszélni.~
Svarog felüvölt, majd a mellső lábát megpróbálja felemelni és dobbant vele, hogy ezzel felhívja magára a figyelmét. Ha ez sikerül próbál megszólalni, de eszébe jut, hogy már nem tud beszélni. Lehet átalakultak a hangszálai.
~Valaki aki ért sárkányul tolmácsoljon már!~
Ez meddő kérdés volt. Svarog újra felhördül, próbálja megszokni a fájdalmat. Úgy fest, hogy az átalakulása még nem teljes.

Jarod

Újabb fura alakok jelennek meg, egy tolószékes és egy csapat gyerek. Nem lehetnek nálam idősebbek, és ismerik egymást. A fegyveresek kimennek, majd egy nő indul meg felénk, miközben Svarog már abszurd módon egyre inkább egy sárkányra hasonlít. Két oldalt mellettünk még mindig a két mutáns áll. Félek bármit is tenni, nehogy Jas megsérüljön. Rámeredek a tolószékesre, honnan tudja kik vagyunk?
Csak el akarok tűnni inenn, ezek pedig nyugodtan egymásnak eshetnek, csak minket hagyjanak békén. Óvatosan megpróbálok elindulni előre, el a két mutáns között, a nő felé. Mást nem tehetek, egyenlőre.

Jasmine

Érzem, hogy elpirulok a szárnyas ember szavaira. Bár lehet, hogy ilyen kék bőrrel nem is tudok többet elpirulni. Újabb alakok jelennek meg, de már nem is tudom követni, hogy mi történik pontosan. Az a sárkányszerű ember, egyre jobban hasonlít tényleg egy sárkányra. Jarodra pillatok, aki el akar indulni kifelé. Megfogom a kezét, de nem értem, a két fiú csak segíteni akar nekünk, miért fél annyira tőlük? Tényleg nem tudom, mit csinálhatnék, viszont egyre jobban félek. Hagyom, hogy Jarod magával húzzon, és elveszem a kezem a szárnyastól.

A sárkány ember kezd teljesen átalakulni, nagyon érdekes hogyan változik át, azt hiszem szintet lépett és talán eddig tartalékolta a fejlődéshez szükséges pontokat, csak most használja el őket egybe és nem fokozatosan. Egy ideig figyelem az átváltozását, közben fegyvert is veszek magamhoz. Leellenőrzöm a tárat, mennyi van még benne, aztán betöltöm és élesítem.
~ Ez egész jó taktika, hiszen megszokja a nehéz játékot alap képességekkel és mikor fejlődik az nagyon nagy segítség neki, de ha valamiért mégis elvesztené erejét, mivel egyszer már megszokta... szóval minden szempontból előnyös.
Kinyílik az ajtó és egy kisebb csapat lép be rajta, vezetőjük egy nyomorék kerekesszékes, valamiért azt sejtem csak álca az a szék és valójában tud járni, ez egy klasszikus fordulat egy ilyen helyzetben. A csapat egész érdekes, elég fiatalok, velem egy idősek vagy kicsit idősebbek lehetnek. Hoppá más játékosok! Ahogy kimondják egymás neveit Skarlát és ez a bizonyos Charles rögtön tudom, hogy ez egy ellenséges klán vagy legalábbis csapat lesz. Nagyon epikus. Közben a sárkány emberei egyszerűen kilépnek a meccsből, nem szép dolog, úgy érzem szólnom kell neki valamit, hogy megnyugtassam.
- Elnézést, Sárkány, mivel most a te fegyvered használom félig a te embered is vagyok, szóval ne aggódj azért mert a többiek leaveltek.
Ez is meg van. És talán most már elmúlt az a feszültség ami a két csapat között húzódott. Azonnal megjelenik a sok értékes pont lelki szemeim előtt, te jó ég, hány ölés lenne ez? Egy multi az biztos. Ujjam egyszer a ravaszra teszem majd elveszem onnan, talán be kellene ezt a csapatot lőni, de hát... nekik még csak fegyverük sincs. Nem akarok beleszólni a főnök szövegébe, megvárom amíg végez.
- Elnézést. Kérlek húzódjatok egy kicsit szét -hadonászok nagyban a fegyveremmel, hogy mutassam mire gondolok- Így túl könnyű beadni a multit.

Sakura
Mikor a sárkányt említi Gail végig fut a hátamon a hideg rázás egy pillanatra de "töretlenül" haladok tovább befelé Xavier után. Más esetben már két háztömbbel alrébb lennék de most nem lehet. Kell a támogatás a gyerekeknek és azoknak is akik fenn vannak.
A szobában érdekes a felállás. Úgy fest megúszta az is a balhét a plázánál. Kár érte, nem örülök, hogy látom megint, de legalább nincs itt a pszihopata haverja. Így legalább nem kell tartanom a jobbra-balra toszogatástól mint egy krumplis zsák. Emm nem kéne eltérnem a szituációtól. Jonah cinikus kérdésére csak rámosolygok.
- Persze, hogy tartom.
Válaszolok tömören majd Charles üzenetére nem reagálok láthatóan csak szép lassan megindulok ahogy mondta. A szoba szélén, a falnál sétálok de azért szemmel tartva. Ha bármit bepróbálkozik valameik akkor mér időben tudjak reagálni rá. Bár a fontosabb dolgok, hogy a gyerek aki alakul átt lehet az a sárkány amit Gail látott. Nem tűnik úgy mint aki jó bőrben van és mintha lávát öklendezne fel. Nem tetszik a szitu, nagyon is nem de remélem, hogy tartani tudom a szavam, hogy nem lesz gond. Már amennyire én bármeiket is megóvhatnám.



Gail

Jonah hitetlenkedik, hát én is. Bár nem tudom. Biztos van valami csavar az egészben mert eddig mindig volt, sose volt nyílegyenes eddig egyik kép se, mindig volt valami tviszt benne. Most sem akar még teljesen összeállni a dolog a fejemben, ez az egész sárkány említős dolog is elhamarkodott volt mert Jonah-nak most már annyi lelkesedése sincsen a dolog iránt mint egy döglött mókusnak. Pedig az most kelleni fog. Mindannyiunktól.
Mikor felérünk, nem kertelve szinte azonnal sarkon fordultam volna az ajtón belépés után amint megláttam, hogy mi van odabenn. De nyeltem csak egy nagyot. Mintha csak ring lenne, mintha csak egy egyszerű ring, le tudod győzni az ingert... Hiába vannak ebben a körben lőfegyverek is. Óh anyám... Bár átjön az üzenete a professzor úrnak nem tudok teljesen megnyugodni. Egyrészt a lenti látomásomtól sem és a következőtől sem ami "megüt". Egy ördög? Az a boszorkánymester lenne az talán? De akkor ki lehet a folyton változó alak, talán Kate fog átalakulni, vagy az a másik gyerek aki a szoba közepén lenne fog még tovább, jobban átváltozni.. Legalább biztos vagyok abban, hogy a két zászló az a mi és az ő csapatukat szimbolizálja. Ááh, bele kuszálom saját magamat és úgy érzem, hogy csak össze vissza tippelgetek magamban. Mikor elhalad viszont előttünk Sakura elejtek egy halk ch-t és Jonah mellé lépek.
- Fagyaszt meg az öklöm.
Suttogom el neki amíg a nő takarásában vagyunk utána meg megállok előtte, magam mögé téve a jobb kezemet, hogy takarjam, hogy mit csinál. Messze nem érzem jó ötletnek a dolgot de, ezt az egészet csak úgy tudom magamnak megfogalmazni, hogy mindenki a ringben van, ideje felvenni a kesztyűt. Ha ők fegyverrel akkor és kőkemény ütéssel akarok készen lenni.