Új-Valhalla (Latveria)

Egy kis apró ország Európában, ami Magyarországgal és Erdéllyel határos.

Latveria. Ez az a hely, ami valahogy rejtve marad Apokalipszis elől. Milyen titok lehet az, aminek a felfedéséhez egy Lovasra van szükség? Persze az is lehet, hogy egy egyszerű varázslat megoldaná az egészet, de Apokalipszis babonás félelme a mágiától lehetetlenné teszi, hogy ez egyáltalán felmerülhessen. Ragaszkodott hozzá, hogy személyesen jöjjek ide, és derítsem ki, hogy mi folyik errefelé. Nem mondom, hogy nem érthető, végülis Európa az én felelősségem, de nem repesek az örömtől a dolog miatt. Nem az én módszerem ez a személyes felderítés, pláne nem úgy, hogy az embereim sincsenek mellettem. Szinte meztelennek érzem magam nélkülük, annak ellenére, hogy ha úgy adódna, kevesen állhatnának meg velem szemben. Egyetlen társam egy MacTavish nevű főpap. Az előzetesen kapott információk alapján egy fémeket magába olvasztó mutáns, nem mellesleg egy szadista szörnyeteg. Pont az, aki örömmel végzi el a munka mocskos részét, és ez jó, de ő Azazello-val ellentétben nem áll az irányításom alatt.
Egy erdő közepén készülünk átkelni a határon, én természetesen az emberi alakomban. Igyekszünk óvatosan haladni, amennyire lehet cél lenne, hogy elkerüljük a határőröket. Már itt is rendkívüli körültekintéssel kell eljárnunk, mivel nem tudunk semmit arról, hogy hol és hogyan tűntek el azok, akiket Apokalipszis előttünk ideküldött. Nem igazán tetszik nekem ez a MacTavish, tehát ha nincs valami mondanivalója nem erőltetem a társalgást, legalább annál kevesebben hallanak meg minket.

Apokalipszis maga adta a parancsot, ez meglepett, még sosem történt ilyen velem, ezek szerint igen fontos lehet a feladat. Kicsit utána jártam Latveria történetének és hamar megtudtam, hogy ez a kicsiny európai ország már rengeteg katonát nyelt el nyomtalanul, így nyilvánvalóvá vált előttem, hogy miért szükséges a személyes utána járás, nincs értelme még több embert egy ilyen feladatra elpazarolni, nyilván azok se térnének vissza.
Az akció vezetője egy Lovas, ez is hangsúlyozza az akció fontosságát, Európa és Ázsia északi részének lovasa nem hiába van itt. Bár külsőre egy öregedő őszhajú fickónak tűnik, ez engem nem téveszt meg, elég erős ahhoz, hogy lovas legyen, tehát bőven megvannak a képességei. Az erdőben az országhatárnál pár percig tekintetemmel az erdőt pásztázom, és figyelek minden gyanús jelre ami adódhat és hangra is. Ha elindul követem a Lovast, kivéve ha más parancsot ad, mert akkor aszerint járok el.

Két-három óra gyaloglás után végül elérünk az erdő szélére, ahol elénk tárul a főváros látképe. Ami rögtön feltűnik, az az, hogy már távolabbról is látnunk kellett volna. Hogy lehet, hogy mégis csak az erdőt láttuk a hegy tetejéről? Mágiával rejtik talán el a várost az illetéktelen tekintetek elől? Nem lenne túl meglepő, mivel ha olyan technikai apparátus állna rendelkezésükre, ami erre alkalmas, valószínűleg legalább a létezéséről tudomásunk lenne. A mágia az egyetlen dolog, ami véleményem szerint ekkora vakfolt lehet Apokalipszis látómezején. Ebben az esetben viszont az is lehet, hogy már rég tudnak arról, hogy átkeltünk a határon, csak valamiért még nem próbáltak meg megállítani minket. Az nem lep meg igazán, hogy egyértelműen van élet a városban. A Főnix ereje bőven elég lehetett arra, hogy újáépítsen mindent, ahogy az Oroszországban is történt, és ekkora területen akár még egy megfelelően erős kezű vezető vagy csoport még képes is lehet fenntartani a rendet, pláne ha mágiával is rendelkeznek. Az viszont már sokkal inkább magyarázatot igényel, hogy pontosan hogyan voltak képesek elrejtőzni mindenki elől, és hogy miért teszik? Vajon tényleg olyan hatalom van az itteniek kezében, ami reményt adhat nekik Apokalipszissel szemben?
- Óvatosnak kell lennünk. -szólok MacTavish-hez. - Nem tartom kizártnak, hogy mágikusan vagy valami más módon ellenőrzik a határt, így lehet, hogy már tudnak rólunk.
Ennek ellenére, mivel nem nagyon van más választásunk -amennyiben a főpap nem hozakodik elő valami más ötlettel- elindulok a város irányába. Jó lenne minél kevesebbet nyílt terepen tartózkodni. Ha a közelbe érünk, igyekszem minél távolabbról felmérni, hogy milyen nehézségekbe ütközhetünk, ha be akarunk jutni a városba. Jó lenne, ha már azelőtt kiötölhetnénk valami stratégiát az esetleges őrökkel szemben, mielőtt észrevennének minket. Éppen ezért, ha szükség és lehetőség van rá, egy kisebb kerülőt választok, ahol jobban rejtve maradhatunk. Ellenben, ha úgy tűnik, hogy könnyen be lehet jutni, nem bonyolítom túl a dolgot.

Több órát gyaloglunk az erdőben, ez enyhén fárasztó de legalább átmozgatja az izomcsoportokat és így könnyebb lesz belelendülni az esetleges harcba. Út közben egy magammal hozott kis palackos vizet is megittam, szükség volt rá. Az erdő szerencsére megfelelően rejtet, nem kellett figyelni az álcázásra, végig rejtve haladhattunk. Váratlanul tárul a szemem elé a város látványa, nem jöhettünk ilyen gyorsan, még bőven az erdőség sűrűjében kellene lennünk, a legutóbbi tájkép által szolgáltatott információk alapján. A Lovasnak is feltűnik és rögtön figyelmeztet, nagy eséllyel már tudják hogy jövünk.
- Értettem. Figyelek.
A mágia számomra egy elég különös és misztikus dolgot volt, amelyről semmit nem tudtam és amiről nem tudok semmit az veszélyes, tehát sokkal jobban kell figyelnem mint egyébként, nehogy valamilyen kellemetlen meglepetésben legyen részem. Követem a vezért és közben folyamatosan figyelem a környezetem, ha találok egy jobb, rejtetebb utat, akkor javaslom, hogy arra menjünk.

Ahogy közeledünk, az első dolog, amit át kell értékelnem magamban a mágia kérdése, ugyanis a város közelében jópár, ismereteim alapján illúziógeneráló gépezet található, míg mágikus tevékenységnek semmi nyoma. Igazak lennének arról a legendás technokratáról szóló mesék? De akkor hogy lehet, hogy technikával nem jutottunk semmi információhoz? Anélkül sikerült volna átverni Apokalipszis technológiáját, hogy még az sem vált egyértelművé, hogy valami hasonló blokkolja? Nem értek igazán a gépekhez, de vannak elképzeléseim arról, hogy mennyire komoly felszerelésre van szükség ehhez. Ettől függetlenül még ugyanúgy tudhatnak rólunk, akár valamilyen technológiai alapú szenzor vagy rejtett mágia által, így nem lankad a figyelmem. Ahogy jobban megközelítjük a várost, meglátjuk már a település külső részén lakó földműveseket és egyéb népeket is. Öltözködésük illik a város stílusához, mintha néhány száz évvel ezelőtt járnánk. Csak a gépek rontják az összképet. Nem látom, hogy katonai őrizet alatt lenne a város, így beljebb indulok. Ott valószínűleg több információt szerezhetünk, mint itt a falusiaktól. Az emberek nem vesznek tudomást rólunk, és ez abból a szempontból mindenképp előny, hogy nem számítunk ezek szerint nagyon feltűnő jelenségnek. Nem kérdezem meg a főpapot, hogy mi a véleménye a dologról, de ha van valami felvetése, azt meghallgatom.

Ahogy közelebb kerülünk a városhoz láthatóvá válik néhány fejlett hologram szerkezet, nagyon modernnek tűnnek, nagy eséllyel ezekkel álcázzák le a várost, de vajon honnan van ilyen fejlettségű technológiájuk... persze hallottam én is történeteket valamilyen tudósról, de én ezeknek nem hiszek, csak abban hiszek amit látok, hallok és tapasztalok. A környezet kinézetéből, az emberek viselkedéséből és öltözködéséből kitűnik, hogy talán a fejlett szerkezetek ellenére a középkorban rekedtek, roppant érdekes. Úgy tűnik még nem vettek észre minket vagy csöppet sem érdekli őket az érkezésünk.
~ Lehet, hogy azért nem zavartatják magukat, mert tudják, hogy úgyis úgymond "eltűnünk" mi is.
Szépen haladok tovább a Lovas mögött, közben szokásos mód figyelek és szememmel alaposan megvizsgálom a gépeket is, hátha hasznos információhoz jutok. Egyelőre nem tartok semmitől, nincs miért, majd ha a mellettem lévő aggódni kezd, akkor lesz baj.

Gond nélkül sikerül beljebb haladnunk a városba, és jókora piactérre érkezünk. Megdöbbentő látvány tárul elénk. Mintha több kor ütközött volna össze ezen a helyen, a modern és a középkori öltözékek forgatagában itt-ott a legkülönbözőbb korszakok tárgyait árulják az eladók. A hangzavarban az angol és a német keveredik a helyiek nyelvével. Rá kell döbbennem, hogy ez a hely egyáltalán nem olyan elszigetelt, mint hittük. A kereskedők közül sokan nyilvánvalóan idegenek, ezért is lehet, hogy nem törődött senki velünk. Hogy lehet akkor, hogy mi mégsem tudunk semmit erről a helyről? Feltűnés nélkül haladok az emberek között, és nézelődve-hallgatózva azt próbálom kideríteni először, hogy az árusok honnan érkeztek ide, illetve bármi más érdekességet, ami megüti a fülem. Az idegenek olyan nyelveket beszélnek, amiket értek, így ez megoldhatónak tűnik. Ha nem sikerül elég használható információt gyűjtenem közvetve, majd kérdezősködni is kezdek, de amennyire lehet, szeretném elkerülni a feltűnést, így először ezzel próbálkozom. Remélhetőleg MacTavish megérti, hogy mi a terv különösebb magyarázat nélkül, és ő is nyitva tartja a fülét és a szemét.

Mikor beljebb érünk a városban egy nagy piactéri vásárba érkezünk, meglepetésemre ez nem olyan mint egy hagyományos középkori vásár hanem sokkal inkább egy szabad piac, van itt minden ami létezik és méghozzá modern dolgok is, nem is kevés. Úgy tűnik, hogy itt furcsán keveredik a középkori kinézet és életvitel a legmodernebb felszerelésekkel. Szerencsére az árusok nagy része németül és angolul beszél, valamint modern ruhákban járnak, így könnyebb lesz elvegyülni, észrevétlennek, gyanútlannak maradni. A lovas egyelőre nem tesz semmi különöset, csak információt gyűjt, ahogy látom. Én is ezt teszem fülelek és mindent amit meghallok elmentek az agyamba, és abból próbálom kiszűrni a fontosabb információkat, hátha akad valami. Mindenesetre közben azért nézelődök is rendesen, hátha feltűnik valami, főleg a várat tanulmányozom.

A hangzavar miatt nehéz kiszűrni az információkat, de azért elég sok érdekeset hallok még így is. Az, hogy a kereskedők leginkább a környékről származnak kevésbé érdekes, az viszont, hogy ez a hely valamiféle menedéknek számít Apokalipszis elől. Itt mindenki egyenlő, mindenki szeret mindenkit, mint valami klisés mesében. De hogy lehetséges ez? A rejtély kulcsa valószínűleg az uralkodó személye lesz, aki valamiféle védelmező szerepet visel, és aki nyilvánvalóan felelős Apokalipszis embereinek eltűnéséért. A következő feladatunk tehát az, hogy kiderítsünk valamit erről a titokzatos úrról. Kiválasztok hát egy árust, aki éppen nem foglalkozik vevőkkel, és odalépek hozzá. Barátságos mosollyal lépek oda hozzá, és azon a nyelven, amin az előző vevőjével hallottam beszélni, megszólítom:
- Mondd csak barátom, mit kell tudni az ország uralkodójáról? Nem vagyok idevalósi, és csak nagyon kevés konkrétumot hallottam róla.
Biztosra akarok menni, ezért tekintetem erejét is latba vetem. A cél az, hogy barátságosan viszonyuljon hozzám és esetleg kicsit többet mondjon, mint egy átlagos vevőnek, emellett hajlandó legyen túltenni magát azon, hogy esetleg olyan dolgokkal nem vagyok tisztában, amit gyanús nem tudni. Ezen kívül nem is szeretnék túlzottan komoly nyomot hagyni az emlékezetében.

A zajból természetesen nehéz kiszűrni a fontos információ morzsákat, de annyi máris kiderül számomra, hogy ez a hely egy amolyan biztonságos pont azoknak akik ki akarják magukat vonni Apokalipszis hatásköre alól. Nos úgy érzem ez nem fog sokáig így maradni, ha minket nem tüntetnek el, akkor biztosan, mivel csak az ország vezetőjének köszönhetik az itt lévők a biztonságot, nem túl bonyolult a képlet, első ránézésre, de persze semmi sem egyszerű, főleg, hogy ügyelnünk kell, hogy rejtve maradjunk. A Lovas már elkezdte a kérdezősködést, azt hiszem a példája követendő, keresek egy szimpatikus árust és meggyőződöm róla, hogy tud-e angolul, majd oda megyek hozzá és megszólítom.
- Elnézést, hogy zavarom, de azt hiszem kicsit eltévedtem, tudna segíteni? Még új vagyok errefelé, megköszönném ha elmagyarázná, hogy hol is vagyok pontosan a városon belül, meg esetleg, hogy mi merre van. Nagyon megköszönném. Ó és még, azt is szeretném megkérdezni, hogy nem tudja vannak-e errefelé őrök, rendőrök vagy ehhez hasonlók, és mennyire végzik jól a dolgukat? -kicsit közelebb hajolok hozzá- Féltem az értékeim... nem szeretném ha kirabolnának vagy ilyesmi... tudja.

Tehát egy nőről van szó, aki meglehetősen keményen kormányoz, és nem fél bemocskolni a kezét, ugyanakkor mégis közmegelégedésre uralkodik. Érdekes. Az első rejtély meg is oldódik a következő mondattal. Megtudtuk, hogy mi történt Apokalipszis elveszett embereivel. Óvatosnak kell lennünk, ha nem akarunk mi is ilyen sorsra jutni, bár ki tudja... Lovassal még nem próbálkozott. Ennek ellenére jobb, amennyire lehet elkerülni a konfrontációt. Az is kiderül, hogy valamilyen szinten vallás által tartja fenn a hatalmát, ha nem is ez a legfontosabb tényező. Mit ne mondjak, okos. Elegendő fanatikussal a kezében bármire képes lehet az ember, hiszen azok az örök élet reményében a legmocskosabb munkát is örömmel elvégzik, vagy akár az életüket is áldozzák érte. Régi, de jól bevált módszer. Jó lenne többet megtudni erről. Igyekszem még egy kis információt kisajtolni a fickóból, így folytatom a csevegést:
- Ismert az úrnő neve és hogy honnan való?
Majd ha válaszolt, a következő kérdésem ez lesz:
- Mit hirdet ez a vallás, amit bevezetett?

Végighallgatom a szavait, megjegyzem a város köreit, érdekes felosztás még a feudális rendszert követi ha minden igaz, talán a társadalom is így működik itt, roppant érdekes. Mikor az égre nézek kicsit meglepődök, onnan fentről bármikor bárhova leérkezhet egy őr, sőt járőrözés közben egy egyszerű optikával mindent beláthat és rá is közelíthet a dolgokra, veszélyes. Elemzem egy kicsit a fegyverzetét, az is középkorira hajaz. Az őrnél még meglepőbb a hír miszerint régen voltak kisebb bűncselekmények de ezeket olyan szinten torolták meg, hogy azóta senki nem mer lopni. Erre rá kell kérdeznem.
- Ilyen véreskezű lenne az uralkodó? -mondom meglepődött hangon- Voltak más hasonló véres események is a múltban?
Már egyre jobban játszom a szerepem, bár nem nagyon értek az efféle dolgokhoz, most még én magam is elhiszem, hogy nincs semmi más szándékom mint hasznos információkat szerezni, mert ez így is van, félig-meddig.

Hmmm. Tehát valami északi nő próbál istenként feltűnni a pórnép előtt. Nem tudom, hogy miféle hatalommal bírhat, de nyilvánvalóan nem egyszerű mutáns. Egyre inkább úgy tűnik, hogy egy nagykaliberű manipulátorral állunk szemben. Nem látszik az arcomon, de legszívesebben gonoszul elmosolyodnék. Bizonyára izgalmas ellenféllel lesz dolgom. Európa az enyém, és nem fogja elvenni tőlem egy négyzetméterét sem. Megjegyzem magamnak ezt az Allr-Móđir nevet, és elbúcsúzom a segítőkész árustól.
- Köszönöm, barátom. Hálás vagyok a segítségedért.
Barátságos mosollyal fordítok hátat neki, és persze ügyelek arra, hogy ne zavarja, hogy nem vettem nála semmit. Nyilvánvaló, hogy a legjobb, amit tehetek, hogy megnézem ezt az imádságot, és ott tudakozódom tovább. Ha szerencsénk van, akkor akár a királynőt is láthatjuk, bár erre nem vennék mérget. Az viszont biztos, hogy ott közelebb leszünk az események középpontjához, mint itt. Előtte azonban meg kell várnom, hogy MacTavish is végezzen. Nem lenne szerencsés nagyon messze elkeveredni egymástól. Ha befejezi a kérdezősködést, és újra csatlakozik hozzám, így szólok:
- Az ország ura azt állítja magáról, hogy egy északi istennő. Hozzá fognak imádkozni nemsokára a harmadik körön. Ott kaphatjuk a leghasznosabb információkat.
Mivel valószínűleg nem fog ellenkezni, elindulok, és menet közben szólok hozzá:
- Ön mit hallott?
Alapvetően vele is barátságosan viselkedem, és persze a hatalmammal is erősítem a szimpátiáját. Annyira nem, hogy az önálló gondolkodását bármilyen szinten korlátozzam, fölösleges lenne akkor, hogy ketten vagyunk, csak azt szeretném elérni, hogy úgy kötődjön hozzám, mint egy katona egy jó feletteshez. Persze ez sem egy pillanat alatt történik, de elkezdem.

Na igen, igazat mond az árus ezért is szeretek Apokalipszis szolgálatában állni, szinte bármikor bárkit legyilkolhatok indok nélkül, csak mert mondjuk nem úgy áll az arca ahogy nekem tetszik, ez hatalom, de most csak magamban mosolygok ezen. Még pár fontos információ érkezik, hogy volt itt ezelőtt egy másik uralkodói család akikkel a mostani leszámolt és azóta nagyon szépen rendet tart itt. Két kezeim ujjvégeit összeillesztem ahogy szoktam miközben válaszolok.
- Számomra teljesen mindegy, a gyilkosság akkor is gyilkosság, akármilyen okból követik el, akárki követi el. Nem vagyok az erőszak híve.
Most legszívesebben felnéznék és ellenőrizném, hogy nem szakad-e rám az ég ekkora hazugság után. Végül megköszönöm a segítséget és elköszönök. Hamarosan találkozok a Lovassal aki elmondja ő mit tudott meg, szóval egy északi istennő? Én ilyenekben nem hiszek, viszont ezt nem fejtem ki inkább megosztom azt amit én megtudtam.
- Megtudtam, hogy jelenleg a város külső körén vagyunk, itt élnek a munkás emberek, egy körrel beljebb élnek azok akik a tudásukból élnek meg, a harmadik gyűrű az a nemesek, harcosok, papok része. Ezek szerint ott lesz az imádság, elég védett helyen. Ezen felül régen egy másik uralkodó volt itt, akit a mostani legyilkolt, így került hatalomra. Régen voltak rablások lopások és egyéb kisebb incidensek de ezeket úgy megtorolta, hogy azóta senki nem mer ilyesmire vállalkozni. Ráadásul az őrei ott vannak mindenhol.
Ezzel felnézek az égre és keresek egy őrt, hogy utána rámutathassak.
- Ott van egy.

Figyelmesen hallgatom MacTavish-t és megjegyzek mindent, amit mond. Meglehetősen aggasztónak találom azt a tényt, hogy repülő őrök vigyázzák a várost. Ezzel lehetetlenné teszik, hogy a legvégső esetben repülve menekülhessek. A város felépítése is túlságosan alkalmas arra, hogy csapdába ejtsen minket, ha balul ütne ki valami. Mindössze néhány kaput kell bezárni, és nincs menekvés. Nem vitás, mindenképpen el kell kerülnünk a lelepleződést. A város belsőbb részein már kicsit díszesebbek az épületek, és az emberek is gazdagabbnak tűnnek. Ez nem meglepő, hiszen szinte mindenütt a város a gazdagabbak lakhelye. Itt már gyalogos őröket is észreveszek, akik a páncéljuk fölött zöld ruhát viselnek, arcukat pedig fémmaszk fedi. Az imádságra igyekvő embertömeget követve a palota előtti térre érkezünk. A tér közepén egy jókora kör alakú szimbólum látható a földön, aminek mentén a szárnyas őrök gyülekeznek. Amennyire ebből a távolságból lehet, igyekszem megvizsgálni őket, és próbálok rájönni, hogy mik lehetnek. A szárnyas alakok körén belül nyilván az "istennő" papjai állnak, és már csak maga az úrnő hiányzik. A kívülállók közül szemlélem az eseményeket, és várom, hogy történjen valami.

Elindulunk a város központja felé, végigfigyelem az utat amin jövünk és a város felépítését is, a körök falakkal vannak elválasztva, csak pár zárható kapu van, ideális védelem, az ellenségnek nem egy várat hanem rögtön hármat vagy négyet kell elfoglalnia. Mikor beérünk a térre alaposan körülnézek, minden kis információt igyekszek megjegyezni, még hasznomra lehet, a körök, a jelek, a katonák elrendezése, az őrök kinézete, a földre leszálló szárnyas őr mozgása, ahogy leszáll, a tér maga. Miután összeraktam a képet a fejemben is feltekintek az órára már csak egy perc van hátra, az uralkodónak itt kellene lennie, ha jól sejtem, vajon most miért nincs itt?