Re: Ausztrália

by **Tyler** Hétf. 02 Szept. 2013, 18:58

Mintha valami vágóhídon a levágnivalót bámulnák, úgy lesnek. Kényelmetlen az egyszer biztos, de kényelmetlenebb a srácnak, mikor az elkezd üvölteni, ahogy a nő ránéz.
Mellette termek ha el kéne kapni, de mire mozdulok már levette róla szemét, és a srác kínlódása is abba maradt.
Mi a franc folyik itt? Engem hagynak a srácot meg megkínozzák? Ahogy látom ezek is betolakodók, hisz a démonokat egy az egyben lefejezték, akik valószínűleg itt uralkodtak.
Ahogy férfi testében a fémek felizzanak, a srácot megint elkezdik kínozni, az nem is furcsa, hanem az aurája a srácnak szürkésen világít, lüktet.
Francba mi a fenét tegyek? Kérdően pillantok a srácra, hisz végül is lehet hogy nem akarja, hogy tegyek bármit is, ki tudja, lehet egy kis démon szado-mazo élvezetért jött ide. De elszakad a cérna, így egy megpróbálkozok egy vezeklő-pillantással, hátha a nő ismét rám-nézne.
-Jobban teszik ha abbahagyják a srác kínzását, mert nem állok jót magamért!-
Mennydörgök rájuk, hisz nyilván értenek, aztán ha ez sem jön be, akkor teremtek egy láncot és a fickó karjára próbálom csavarni, és megrántani azt, hogy kizökkentsem és abbahagyja bármit is művel a sráccal. Átváltoztatná valamivé? Nem tudom, de ez a szürke aura nem sok jót jelent.

by **Bishop** Hétf. 02 Szept. 2013, 22:01

Such nem sokkal később, hogy elindult, rögtön meg is torpan, valamilyen kegyetlen, eddig még számár ismeretlen fájdalom járja végig. De nem a teste hanem a lelke, a lelke egy darabja okozza ezt a fájdalmat, amit mintha a nő tekintetével próbálna kitépni belőle. Amint kap újra levegőt a szíve alá kap bal kezével, mintha ott lenne a lelke és önkénytelenül is próbálja szorítani, mintha azzal segíthetne magán, még ha tudja is, hogy ennek nincs értelme. Majd ismét következik az a kegyetlen érzés.
~ Igen... ez az. Végre, ez bennem van, a lelkemben, jó nyomot követtem. Ez változtatott meg, ki akarja tépni, tehát tud róla! Tudniuk kell valami.. ááhh
Kezével int a másik démon szerű alak felé, hogy álljon meg, hagyja, hagy tegyék, akármennyire is szörnyű. Oldalra tekint, a levágott fejekre, kezd összeállni a kép. Ezek nem innen származtak, nem démoni lények, hanem valami egész mások. Végül mikor a másik alak a jel ellenére támad, ő csak félre áll, nem szól semmit, nem tesz semmit, elkerüli a nő tekintetét, nem akarja újra átélni a fájdalmat, egészen mást akar. Csak figyeli az eseményeket, és csak szükség esetén tér ki.

by **Thorhalla** Kedd 03 Szept. 2013, 11:26

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

Ahogyan Manó feltette a kérdést vehette észre, hogy nem csak a társának okoz fájdalmat az a pulzálás, hanem a vörös fényben levő másik arca is eltorzult a fájdalomtól és némileg összegörnyedt. A nő botja felizzott és erre mindkét lüktetés abbamaradt, a fehér bőrű fickó pedig sűrűn kapkodta a levegőt, láthatóan tényleg hasonló fájdalmakat élt át mindkettő.
Such ebből könnyedén megérthette, hogy nem egyedi, most már tudta, hogy a másik férfi is pont olyan mint ő. Igaz azt továbbra sem tudta, hogy kicsoda, micsoda, vagy mi ez az egész, de legalább már ott volt a tudat, hogy nincs egyedül.
Egyik sem támadott továbbra sem, sem a nő, sem a másik, ellenben a botból fényesség csapott ki és ez érte el a párost, akik hiába próbáltak kitérni elérte őket.
A következő pillanatban Manó Perth parkjában feküdt a földön felette ott a szobor csapásra készen, de épp megdermedve.
Such pedig Norseman aranybányájának bejárata előtt feküdt a homokban és két vöröslő szempárt látott meg a közeli árnyas, bokros részen, amik morgó hangot adtak ki és felé néztek.

by **Bishop** Kedd 03 Szept. 2013, 22:56

Such figyel és látja, hogy nem csak neki vannak fájdalmai, hanem a másik idegen férfinek is hasonló adottságai vannak. Nem tudja, hogy mi ez, mit jelent, vagy, hogy egyáltalán a másik lény milyen fajból vagy világba tartozik, de azonnal, hogy akármi is van benne, a másikban is megvan, olyan mint egyfajta különleges erő. A démon szerű férfi még próbált támadni, de ekkor a nő botjából fény áramlik ki, Such nem is próbál kitérni csak várja a hatást.
A térváltás után a földön találja magát, ismét az aranybánya közelében, ahogy lassan felnéz meglát maga előtt a bokorban egy szempárt, ami őt figyeli. A vadállat az. Such visszafogja a lélegzetét, próbálja nem mutatni a természetes félelmet, amit a lény közelsége ébreszt benne, közben lassan mozgatja magát, hogy kezét gyorsan mozdítható helyzetbe hozza. A földön teljesen kiszolgáltatott, nem tud rendesen védekezni és felállni sem csak időt nyer. Teljes maradék erejét beveti, hogy ezúttal egy igen komoly energialapú kézifegyvert teremtsen magának, éleset, lövésre készet. Talán az ami a másik dimenzión történt kimerítette és megkínozta de most az életéről van szó. Ha a fegyver készen áll, hirtelen előre rántja karját, arra készülve, hogy a vadállat is megindul előre és két három lövést ad le a lény nyakára, fejére, legalábbis megpróbálja.

by **Tyler** Szer. 04 Szept. 2013, 19:52

Mi a jó isten folyik itt? Már a parkban fekszek, az angyal szobor fölöttem megdermedve. Ennek aztán sok értelme volt az egyszer biztos. A srác franc se tudja hol van, viszont a démonszerű férfi is ugyanolyan fájdalmakat élt át, mint a másik. Biztos...áh a franc, mi biztos nem tudok semmit.
Lassan feltápászkodok rajta tartva a szemem a szobron, véletlenül sem pislogva.
Nah szóval, ha azok ketten kinyírták a démonokat, akkor nincs is itt már dolgom. Elméletileg. Gyakorlatilag meg a szobor még mindig itt terpeszkedik előttem. Szemernyit sem jutottam közelebb a gyilkosságokhoz, már ha egyáltalán ennek a közjátéknak volt köze hozzá.
Ezzel sehogy sem vagyok előrébb csak itt toporgok. Nah ennyit a türelmemről, teremtek egy láncot, amit körbetekerek az öklöm körül és lendületet véve megpróbálom pofán vágni a szobrot teljes erőmből. Ha nem csinál semmit úgyis jó, ha igen és történik valami akkor legalább tudom, hogy azok akiket keresek, nem kerültek bitóra, mint az a három az előbb.

by **Thorhalla** Csüt. 05 Szept. 2013, 15:34

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

Such tudta minden végtagját mozgatni könnyedén, nem volt továbbra sem fizikai fájdalma, csak néhány kő nyomta a bőrét, amin éppen feküdt. Az erejével létre tudta hozni, amit szeretett volna, igaz kissé nehezebben ment, mint a kirándulás előtt, és nagyobb koncentrációt igényelt mindez. A bokrok közül a lény, vagyis lények elindultak, mert két szempár látszott és pillanatokkal később már fel is bukkantak Such látóterében. Mindkét lény hatalmas volt, legalább akkorák, mint egy póniló. Abban a pillanatban, hogy a fiú lőtt rájuk azok a testük méretét meghazudtoló gyorsasággal ugrottak félre a lövések útjából és indultak a támadójuk felé rohanva.
Ausztrália - Page 6 DEMON_DOG_FINAL_by_CHARLESRATTERAY

Ausztrália - Page 6 DEMON_DOG_FINAL_by_CHARLESRATTERAY

Manó úgy döntött, hogy behúz egy hatalmasat a szobornak, ami ennek köszönhetően egy hatalmas reccsenéssel repedt végig és tört darabokra. Az apróbb darabok a földre zuhantak és ugyanolyan fekete füst szállt ki belőlük, mint amit abban a közjátékban látott az emberszűrű lényekből. Ez a fekete füst pedig szépen lassan állt össze valamivé, egy kétlábú élőlénynél. A lényen ugyanolyan fémes beültetések voltak, sőt ez inkább csak abból állt, mint az a fehér fél démoni lény, amit odaát abban a másik világban, másik síkon látott. Úgy fél perc kellett ennek a valaminek, hogy teljesen alakot öltsön a sötétségből, a füstből, ami végén felsikoltott, olyan magas és éles hangon, hogy az még Manónak is fájdalmat okozott.
Ausztrália - Page 6 334651-194430-the-darkness

Ausztrália - Page 6 334651-194430-the-darkness

by **Bishop** Csüt. 05 Szept. 2013, 21:39

Such egy állatra koncentrál, csak arra ami vele teljesen szembe van, egy teljesen átlagos vadállattal számol, a szemek megjelenése ellenére. Lassan megteremti a fegyvert, érzi, hogy fáradt, több időt vesz időbe, nagyobb koncentrációt igényel. Ahogy előrántja a bokorból váratlanul két láthatólag démoni lény tör elő. A lövések csak szétszórják őket, de Such nem elég gyors, hogy akár egyet is eltaláljon. Nem fut, nem fordít hátat, nem rohan el, tudja, hogy nem lenne értelme. A fegyvert az egyik lényre szegezi és folyamatos lövéseket ad le rá, hogy ezzel távol tartsa, közben a másikat tartja szemmel. Úgy tervezi, hogy amíg az egyik messzebb kerül tőle, a másik egyenesen felé tart. Megpróbálja kivárni a megfelelő pillanatot, mikor az őt támadó lény már közel van, eléggé ahhoz, hogy ne tudjon kitérni már, de nem túl közel. Ekkor hirtelen a felé tartót veszi célba és többször fejen lövi. Közben ha tud akkor még oldalra is ugrik, hogy a démon még lendületből se érhesse el, ha bevégzi ha nem. Miután az egyik meghalt csak azután foglalkozik a másikkal és megpróbálja hasonló módszerrel kiiktatni.

by **Tyler** Szomb. 07 Szept. 2013, 11:27

Nah ez legalább sikerült, a szobor gyönyörűen darabjaira hullik. Amiből aztán az iménti fekete füsthöz hasonló száll ki. Akkor csak van köze az előbbi pároshoz a gyilkosságokhoz. Fenébe kezdek összezavarodni. Fene se érti mi folyik itt.
A füst összesűrűsödik, amiből egy lény áll össze. Hasonlít ugyan a féldémonhoz, de ez tele van fémmel, sőt inkább csak abból áll a teste. Képesek megszállni élettelen tárgyakat, akkor lehet az előző zombiszerű lényeket is ezek irányították. Jah és képesek elnyerni az energiát is.
Felsikolt aminek köszönhetően összerándulok a fájdalomtól. Francba, jobb ha minél előbb ki iktatom.
Remélhetőleg sikerül két láncot létrehoznom és gyorsan meglendítve megpróbálom gúzsba kötni vele a lényt. Ha sikerül és mozgolódni akkor akkor végigfuttatva a tüzet a láncokon, kicsit kushadásra bírom, persze nem annyira, hogy ki is purcanjon, csak hogy ne vergődjön annyira. Ha sikerül nem és a lény mozdul előbb, akkor tartva a távolságot, próbálok kitalálni valamit, mielőtt a lény bevadulna, ha támadna próbálok kitérni előle. Ha egyáltalán támadni akar, bár a sikolyból leszűrve valószínűleg igen.

by **Thorhalla** Szomb. 07 Szept. 2013, 15:07

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

Such megpróbált rálőni a közeledő démonokra, de a kezéből egyszerűen eltűnt a fegyver és ha próbálta sem volt képes újra megidézni. A testébe, vagyis egészen pontosan a lelkébe ismét ugyanaz a fájdalom hasított, mint nem sokkal korábban. Amit meghallott, a kutyák lépteinek zaja is abbamaradt és nyüszítve a fájdalomtól rogytak le a földre ők maguk is. Nyüszítve kaparták a földet maguk alatt és próbáltak menekülni. Nem csak fájdalmuk volt, de valamitől meg is ijedtek. Such pedig a fájdalom mellett hasonló félelmet érzett, mint a két lény, nem tudta beazonosítani, hogy miként és hogyan, még nem érzett ehhez hasonlót korábban. Hirtelen sokkal sötétebb lett a bányánál, mivel már félhomály alapból is, sötét lett, a hold már nem ragyogott fent és a csillagok is eltűntek, akárcsak a nap utolsó része, ami még az égen látszott. A lények megdermedtek és felvonyítottak félelmükben, majd az égre pillantott mindkettő, ha Such is az égre nézett, egy másik bolygó tűnt fel az égen, a rajta levő látható kontinensek és effélék alapján egy másik Föld és ez volt az, ami a hirtelen jött sötétséget okozta itt.

A lény támadott volna, de Manó volt a gyorsabb és sikeresen létrehozta láncokat, amivel gúzsba tudta kötni az ellenfelét. Természetesen mozogni kezdett az a valami, azonban a lángok nem okoztak neki semmilyen fájdalmat. A kinézete alapján nem is volt mindez túl meglepő, révén a pokoltűz csak azokat sebezte, akiknek lelke volt. Valószínűleg ez a valami teljesen mechanikus volt és mágia mozgatta, vagy valamilyen erő, de nem lélek. A szerencse viszont az volt, hogy láthatóan ez nem nyelte el a tüzet, sem annak az erejét. Viszont a páncéljából csápok nyúltak ki, olyasmit, mint amit még Manó látott annak idején Adia-tól odahaza, amíg a szimbionta élt, a csápok pedig nekiálltak szétfeszíteni a láncokat. Hirtelen sokkal sötétebb lett a parkban, a hold már nem ragyogott fent és a csillagok is eltűntek. A lény megdermedt és összerezzent, majd az égre pillantott, a félelmét Manó szerint érezte, ha ő is az égre nézett, egy másik bolygó tűnt fel az égen, a rajta levő látható kontinensek és effélék alapján egy másik Föld és ez volt az, ami a hirtelen jött sötétséget okozta itt.

Amit mind a ketten láttok:
Ausztrália - Page 6 Hmz0

by **Bishop** Vas. 08 Szept. 2013, 00:50

Such próbál támadni de valami miatt eltűnik a termett tárgy. Először rögtön arra gondol, hogy túl fáradt a képessége uralásához, de elveti ezt a lehetőséget, máskor sokkal durvább körülmények között is tudta magát tartani, hála a sok szellemi gyakorlatnak. Ez valami más. És ahogy erre gondol ismét a lelkébe hasít az a hideg érzés, amit az idegen nő tekintete után érzett. Képtelen bármit tenni ez ellen, de ez nem okozza a vesztét, a démoni lények is megtorpannak és láthatóan ugyanazt érzik amit ő. A félelem különös érzés számára, általában felhasználja, mások ellen, másokban próbál félelmet kelteni vagy azt manipulálni, ha meg vannak a lehetőségei hozzá, de amikor ő érzi teljesen magába szívja.
Tekintetét az égre emeli és figyeli a másik bolygót ami a horizonton tűnt fel. Nem érti, hogy lehetséges egy ilyen gyors megjelenés, de ez most nem is számít, ha az valóban egy bolygó, akkor teljesen mindegy. Egyelőre csak figyel, és próbálja megérezni, hogy van-e valami a félelem mellett, amit korábban már érzett. Az Elődök Földje és a legutóbbi események után, egyre jobban hagyatkozik a megérzéseire, most tudatosan is próbálja használni.

by **Tyler** Vas. 08 Szept. 2013, 15:20

Lehet hogy teljesen fémből áll a lény vagy minek is nevezzem, de végül is lehetett volna lelke. Láttam már furcsábbat is. Meg amúgy is Thorhallának is van lelke, valahol nagyon mélyen, nagyon mélyen.
Furcsa csápokkal próbál meg kiszabadulni, a tűz persze hasztalan ellene, így csak még erősebben tekerem rá a ráncokat, teljes erőmből.
Hirtelen besötétedik, a lény szűkölni kezd, és még én is érzem hogy fél. Ahogy felpillantok, de a szorítást nem engedem el, egy bolygót látok az égbolton. Ez okozta a hirtelen jött sötétséget. Még a kontinensek is látszanak. Honnan a fenéből került ide ilyen hirtelen?
Mindenesetre visszafordulok a lény felé, és rántok egyet a láncokon, remélhetőleg még kitart valameddig. Mihez kezdjek vele?
-Mi a fene vagy te? Ha? Vannak főnökeid?-
Persze nem gondolom hogy válaszolna, de próba cseresznye. Ha nagyon mocorogna, és még tartanak a láncok, akkor meglendítem és teljes erőmből a fejem fölött átlendítve a földhöz csapom. Kezd túl sok lenni az események száma amit nem tudok egymáshoz kötni, mert valahogy összefüggenek csak a miért vagy a ki áll ezek mögött a kérdés.

by **Thorhalla** Hétf. 09 Szept. 2013, 10:29

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

Such egyelőre csak várakozott, a fájdalom szerencsére kezdett alábbhagyni, a két démonikus lény pedig az ösztöneikre hallgatva nyüszítve kezdtek el távolodni a fiútól, menekülni a lehető legtávolabb. Nem Such-tól persze, hanem az érzéstől, amit az árasztott, hogy a bolygó megjelent. Ettől kezdve már nyugodtan tudta figyelni a bolygót és a környezetet, semmi sem fenyegette, nem kellett tartania semmitől. Ami viszont furcsa volt és sikerült észrevennie, mintha alakok rajzolódtak volna ki a bolygó előtt és közeledtek volna, egyelőre nagyon aprók voltak, de határozottan a másik bolygó felől jöttek.

Manó szorosabbra fogta a láncokat a lényen, érezte, hogy erősebb a lénynél és annak esélye sem lesz így szabadulni, ha akarna, ha nem. A csápok végül rámarkoltak a láncokra a kérdés után hirtelen Manó úgy érzi, mintha megcsapták volna, mellkason, de nem úgy történt. Képeket kezdett látni, egy esküvő helyét, Attilan-on – volt már ott, így megismerte – de ez a felszínen volt, nem a tenger mélyén. Személyeket, a szülőket, a társainak szüleit, az apját, az anyját, de mind fiatalon, az anyja épp akkor kapja meg az apja bandázsait, Thanos, Miller-ék, ékkövek, a Végtelen gyémántok, amikről meséltek a szülei, hogy elpusztultak ebben a világban, először Thanos kezén, majd az anyjáén, végül Eric Morsus apján. Thanos, egy idegen lény, akit soha sem látott még, Thanos halála, a harcosok azt a lényt támadják, alulmaradnának, míg Eric Morsus apja tesz valamit. A lény üvölt és minden felrobban, milliónyi szilánkra robbant fel. Manó realitásokat lát, ahogyan tárgyakba, fákba, növénybe, személyekbe kerülnek a szilánkok, látja Such-ot, hogy a lelkével egybeforrt egy ilyen, a fehér fél démont is. A nőnél tucatnyi szilánkot a kezében, ahogyan kezdenek összeforrni, majd egy képet a lényről, ahogyan a szilánkokból összeáll. És már ekkor valahonnan tudta, hogy kicsoda, micsoda az alak Marvel, akit a halál éltet és minden realitást el akar pusztítani.

//Remélem ráismertél a Barokk prológusra, és a Reneszánsz világ újraindulására.//

by **Tyler** Hétf. 09 Szept. 2013, 13:19

Rég volt már, hogy egy ellenséget ilyen könnyen kordában tudok tartani. Erős lehet, de én erősebb vagyok egyenlőre. Nem fogom azért el bízni magam.
Mintha mellkason csapnának hirtelen, de nem érzek fájdalmat, inkább csak képeket. Apa, és anya fiatalon, Thanos ellen majd egy másik ellen harcolnak, a Gyémántokat, amik itt ebben a világban elpusztultak.
Aztán ahogy robbanás után a szilánkok beépülnek más-más realitásokban, a fickó lelkébe, fákba szinte mindenbe. A nőben több is van, ahogy a fél démon férfiban is.
Majd ahogy a szilánkokból újra össze áll, az aki mindent el akar pusztítani, mindent.
Zihálva veszem a levegőt.
-Össze akarják gyűjteni a szilánkokat, hogy mi? A fickó újra éledjen és kinyírjon mindenkit? Szuper. És te? Benned is van egy szilánk, vagy te kinek az embere lennél?-
Őszintén szólva gőzöm sincs mit csináljak most, hogy ezt tudom. Persze akadályozzam meg a szilánkok összegyűjtését, de hogyan? A bolygóra pillantok és megpróbálom összeszedni a gondolataimat.

by **Bishop** Csüt. 12 Szept. 2013, 21:38

A démoni lények elmenekültek és Such egyedül maradt, ahogy figyeli bolygót, nem látja, hogy az zuhanna, legalábbis nem olyan sebességgel, ahogy megérkezett. Ez érdekes számára, nem természetes folyamatra, hanem sokkal inkább valamilyen hatalmas külső erőre utal, nyilván célja van. Nem véletlenül érezte azt a fájdalmat sem a lelkében, de most nem tud tovább lépni, több információt szerezni, várnia kell. Egy ideig még figyeli az eget, majd a közeledő alakok érkezése előtt lehetőleg a bányába egy mélyebb vagy az erdő egy sűrűbb részébe sétál, ahol a felméri a helyzetét és próbál valamilyen rejtett helyet keresni, ahonnan még rálát arra a területre, ahonnan jött. Ha véletlenül a közeledő alakok a közelbe, vagy ugyan oda érkeznének ahol ő állt, nem akar nyílt terepen ott maradni, ő akarja először látni, hogy mire képes a másik fél. Akármik is legyenek azok, a másik bolygó jelenléte valamilyen olyan hatalmas, kozmikus erőre utal amivel eddig még nem találkozott, soha. Egyelőre óvatos.

by **Thorhalla** Pént. 13 Szept. 2013, 10:13

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

Such felkelt és időben el tudott még bújni, hogy ne maradjon terepen. Ketten közeledtek, egy férfi és egy nő. A bányánál érkeztek le a földre pár perc múlva. Eddigre a fájdalom is teljesen elmúlt és ha a fiú valaminek az idézésével próbálkozna már az is sikerül neki. A férfi egy teljesen átlagos külsejű embernek tűnő alak volt, csak a ruházatán a két világító jel volt furcsa, amit összekötött egy vonal. A nő azonban olyasmi volt, amit a fiú még nem látott soha sem. A bőre szürke, a haja fehér, mintha egy fekete-fehér filmet nézett volna az ősidőkből. Egyedül a szemeinek volt színe, azok vörösek voltak.
A nő lehetett a vezető, mert mondott valamit a férfinak valamilyen idegen nyelven, mire az bólintott neki és újra a levegőbe emelkedett, majd a város felé repült el. A nő pedig nekilátott körbenézni itt a bányánál.
Ausztrália - Page 6 2786008-new_avengers_001_zone_009

Ausztrália - Page 6 2786008-new_avengers_001_zone_009

A lény bólintott Manó első mondatára, hogy össze akarják gyűjteni a szilánkokat. A következőre a fejét rázta. Miközben Manó felnézett a bolygóra az mozdulatlan volt, semmit sem csinált, csak ott volt. Majd újra képeket látott, láthatóan a lény nem volt képes arra, hogy beszéljen, csak így tudott kommunikálni.
A démoni sík látszott, ahol voltak, hozzá hasonlatos lények voltak ott, ilyen fémrészes és beültetéses valamik, meg persze embernek tűnő lények, mint amiket ő is látott. Embereket látott, a nőt, a fehér démont, az egy közdémon volt, kapott egy szilánkot a nőtől és egyé olvadt fele, akkor kezdődött a mészárlás. Ő, aki itt állt Manóval szemben egy gyereknek minősült, félt, retteget, a szüleit megölték, ő megsérült, füstté vált és menekült. Vadásztak rá, míg végül idejutott. Manó újabb képeket látott, ezt érezte, hogy csak szeretné a lény, Mephisto-t látta és a gyerek leborul előtte. Segítséget jött kérni, nem pedig kárt okozni itt.

by **Tyler** Szomb. 14 Szept. 2013, 20:04

Remek, szóval tényleg össze akarják gyűjteni ezeket a szilánkokat. De nem a fickót akarják újraéleszteni....akkor mit akarnak azokkal. Hatalmat nyilvánvalóan, hisz a gyémántokban elképzelhetetlen erő van, így nyilván a szilánkok sem elhanyagolhatóak e tekintetben. A kérdés már csak az, hogy kik ezek, akik ezt akarják megtenni. Ezzel sem kerültem közelebb mit ne mondjak.
Megint képeket látok, nyilván így tud kommunikálni a démon vagy bármi is legyen ez a lény.
A sík ahol az ő fajtája, van majd a nőt ahogy szilánkkal egyesíti a démont, és elkezdik lemészárolni a fajtáját, míg a kölyök elmenekül.....
-Komoly? Mephistótól kérnél segítséget? Kölyök, ezt nagyon elcseszted....-
Újra a bolygóra nézek, majd vissza a kölyökre.
-Mégis mit szeretnél, miben segítsünk? Jah ha nem tudnád, Mephisto a főnököm, szal mit is szeretnél pontosan?-
Kérdezem, bár ha jól sejtem, hogy csináljam ki a nőt. A démonok csak ezekben a végletekben tudnak gondolkodni.
-Van még egy kérdésem, itt a parkban, megöltél bárkit is? Vagy a városban?-

by **Bishop** Vas. 15 Szept. 2013, 01:02

Such még időben rejtőzik el a bányában, ahonnan figyeli a megjelenő két alakot. Nem tűnnek erről a világról származóknak, sem a felszerelésük, sem a kinézetük, főleg a nőé, akihez hasonlót eddig még nem látott. Egyértelmű, hogy a nő a vezető, valamint a mozgásukból kiderül számára, hogy keresnek valamit. Slade érzi, hogy újra tudja használni a képességét, lassan hátrál, hogy még lássa a nőt, majd elfordul amikor már elég távol ért. Koncentrál és ha képes rá akkor egy szolidan, halványan fénylő zöld fényrudat teremt a kezébe, amit rögtön meg is tör. Próbál az árnyak közt mozogni, a gyengébb fénnyel nem túl feltűnően világítani, hogy ne fusson zsákutcába. Egyelőre egy biztos pontot keres, ahol egy magasabb részen vagy egy oldalsó járatban a fényforrás eltüntetése után is biztosan tud tájékozódni, de ahol ő maga rejtve van. Egyelőre azt akarja megtudni, hogy az idegen belép-e bányában és, hogy valóban keres-e valamit vagy valakit. Nem akar bizonytalan feltételezésekre alapozni, először információra lesz szüksége.

by **Tyranis** Vas. 15 Szept. 2013, 09:36

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

A nő szerencsére nem figyelt arra, hogy Such ott van-e, vagy sincs, mert nem nézett fel. A fiú megtudta idézni azt, amit szeretett volna és világítva magának feljebb tudott menni a területen, hogy lelásson a lenti részre. Roppant sajnálatos módon a legjobban talán a halott embertől látott, vagy annak a közeléből, így a szagot mindenképp el kellett viselnie, ha oda akart menni. Ha nem, akkor csak olyan részt talált, ahonnan csupán 3/4-i lefedettséggel látja lenti történéseket. A nő kicsit feljebb emelkedett és azon az ocsmány nyelven, amin az előbb a férfit elküldte kezdett beszélni. A bányából, a kráterből fényesség kezdett feltörni. A nő az egész közepe felett lebegett. Az egész homok, maga a teljes bánya vöröses fényben izzott, mint amilyen a nő szeme is volt. Végül az egész föld megmozdult, mintha földrengés lenne, míg végül hatalmas több méteres csápok, polipra hasonlítóak kezdtek mozogni és csapkodni mindenfelé.
Ausztrália - Page 6 0djg

A démon bólintott a kérdésre, majd Manónak csalódnia kellett, közel sem azt akarta a fiú, hogy ölje meg a nőt, hanem sokkal inkább mást. Egy házat látott, benne ágyat, amibe a fiú belefekszik. Egy otthont akart, mindegy volt, hogy hol, a lényeg, hogy tető legyen a feje felett és ne legyen egyedül idekint a Köztes világban, azaz a Földön.
Az utolsó kérdéseken elfordította a fejét, kérdőn nézett a fiúra, majd megcsóválta a fejét. Válaszként újabb képek következtek. Ő maga időben látszott, hogy korábban érkezett, legalább fél évvel, mert a várost hó borította, egyik szoborból a másikba költözött. Látta a démonokat, alakokat Manó nem tud kivenni, csak elmosódott árnyakat lát, ahogyan ölik az embereket. A fiú félt, és nem mert beavatkozni, csak követte a lény útját, ami a parkba vezetett és ő maga akkor költözött a szoborba. A lény ekkor hirtelen hátrálni próbált, félt valamitől, a fejével hátrafelé bökött.
- Szóval egy újabb démon, sőt kettő – szólalt meg egy női hang hátulról.
Ha Manó megfordul egy nőt pillant meg a sötétben.
Ausztrália - Page 6 25428867145angela

//Karit váltottam, mert Bish része, vonala az oda tartozik a scifi részhez.//

by **Bishop** Vas. 15 Szept. 2013, 23:02

Such képessége ismét remekül működött, ennek hála minden gond nélkül talál a bánya tetején egy olyan helyet, ahonnan tiszta rálátása van mindenre. Figyeli az eseményeket, kiderül, hogy a nő valóban keres valamit, de tudja is annak a helyét, céltudatos. A nyelv számára teljesen ismeretlen, szintén nem evilági, valamilyen undorító hangkombinációnak tűnt. A bűz ellen egy arca elé teremtett kendővel próbál védekezni, miközben figyeli az eseményeket. Az előtörő lény látványa, egy időre megbénítja, majd teljesen tudatosan arrébb húzódik, hogy biztonságos talajon feküdjön. Pár percig még figyeli az eseményeket, a lényt, a nőt, a mozgásukat, a kontaktusukat. Túl sok Such számára az egyelőre összefüggéstelen információ halmaz, a démon kutyák, a másik sík, a két alak, akik ugyan olyan erővel rendelkeznek, a lelkében lévő darab, a bolygó, az idegenek és az idegen lény... Nem akar hibás döntést hozni, ezért amikor elérkezettnek látja az idejét hátrálni kezd, majd a lehető leggyorsabb módon kezd távolodni az egyik út felé. Akkor is ezt teszi ha a lény közelsége veszélyes lenne, próbál még idejében lépni.

by **Tyler** Szer. 18 Szept. 2013, 09:14

Meghökkenten bámulok a Kölyökre, lehet túlzottan előítéletes voltam vele szemben. Hisz a Limbon sem vérszomjas démonok éltek, akik csak mészárolni akartak volna. Persze egy démonban sose bízz meg, ezt megtanultam. Mehpistótól kért segítséget, de ha hozzá megy, küldöm nem hiszem, hogy sokáig ilyen maradna. Hát én nem vagyok százas.
-Figyelj Kölyök, nem ígérek semmit, de esetleg találhatok neked egy helyet...-
Mondom neki, és valahol már meg is bántam ami kiesett a számon. De ha egy kicsit is segíthetek még ha egy démonnak is....ráadásul még gyerek, ha nem azt látja, hogy a fajtája öli az embereket, még talán normális is lehet....már a körülményekhez képest.
Hoppá, a gyerek nem is most érkezett hanem korábban és követte azokat akik mészárlásba kezdtek. Kár hogy nem tudom kivenni a képekből, amiket mutat, hogy kik is lennének ezek. Valószínűleg azért követte őket, hogy hátha segítenek neki. Persze ahogy érzem inkább félt tőlük is.
Hátra fordulok, egy nőt pillantok meg, és valamiért nem érzem, hogy hű de barátságos típus lenne.
-Feltételezem a hangsúlyból és a szóhasználatból, hogy te nem vagy démon. Mielőtt rám támadsz vagy ilyesmi azért közölném, hogy én a barátságosabb fajtából való vagyok...-
Azért persze feszülten figyelem, biztos nem véletlen, hogy pont itt jelent meg. Próbálom észrevétlenül csökkenteni a lánc szorításán, így ha harcra kerül a sor, a Kölyök eltudjon menekülni.
-Benned kit tisztelhettek?-

by **Tyranis** Szer. 18 Szept. 2013, 10:09

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

Such egy idő után úgy dönt, hogy ideje lenne lelépni és hátrálni kezd. Ez egészen addig tökéletesen ment, amíg bele nem ütközött valamibe. Egészen pontosan valakibe. Nem igen volt ideje arra, hogy kitérjen, az a valaki megragadta a grabancát és annál fogva emelte fel, mintha valamilyen kölyökállatról lett volna csak szó és nem pedig egy fiatal férfiról. Így most már látta, hogy ki volt az, aki felemelte az az alak, akit az előbb a nőnél látott odalent.
- Érdekes – szólalt meg a fickó angolul. – Te más vagy, mint amit eddig láttunk, az úrnő kíváncsi lesz rád…
Ezzel leejti maga elé Such-ot a földre.
- Indulj a bányába! – parancsolta a férfi.

Ahogyan Manó is megfordult és végignézte a nőt, a démongyerek újabb képeket mutatott, továbbra sem volt teljesen kivehető az alak, akit látott, a képeken egy volt biztos most már, valamelyest nőies alak, a csípő miatt és a szalagok, amiket a kölyök is látott. A nő pedig közben közelebb lépett a pároshoz és így most már sokkal jobban kivehető volt az alakja, a külseje, ahogyan a fegyveréből származó szalagok is.

a kari teljes életnagyságban:

A démon felsikoltott, most már határozottan biztos volt, hogy a nőt látta a gyilkosságoknál. Még Manó is rosszul lett attól, hogy a nő itt volt a közelben. Ahogyan lépett egyet furcsa fénylő aranyaurát látott meg körülötte egy pillanatra. Ebből jött rá, hogy micsoda a nő, egy angyal.
- Azt szolgálod, aki megszegte a törvényeket, nem számít, hogy békésebb fajta lenné!
Ezzel már el is rugaszkodott a földtől Manó felé és a kardját maga mellett mellkasig emelve próbálta elsöpörni és kettőbe vágni a Szellemlovast.

by **Bishop** Szer. 18 Szept. 2013, 22:27

Such hátrál, de nem figyel a környezetére, biztosra vette, hogy nincs rajta kívül más a magaslaton, ezért meglepi mikor valakinek neki ütközik, reflex szerűen fordulna hátra, de az illető a levegőbe emeli. Felismeri a korábban látott alakot, a háttérben maradt és várt, ahogy Suchnak kellett volna tennie, csak egy csalódott arckifejezés fut át az arcán, de nem tesz semmit, nem is tudna mert a férfi elhajítja oldalra. Felszisszen, majd lassan összeszedi magát, de kivár, hogy érkezik-e támadás felé, a felszólítás után lassan feláll és parancs szerint elindul a bánya felé.
Nem gondolja komolyan egy percig amit tesz, de egyelőre kíváncsi, hogy mi van ennek az egésznek a háttérben és hajlandó kockáztatni. Nem néz hátra, elég ha érzi a tekintetet a hátán, egyenletes tempóban megy, az arca előtt lévő kendőre már nincs szüksége, helyette egy kis tárgyat teremt, amit el tud rejteni a ruházatában, teljesen észrevétlenül. Erejétől függően ez lehet egy kés, mérgezett pengével vagy valamilyen kisebb pengés közelharci fegyver, ami nem feltűnő. Egy mozdulattal próbálja eltenni, de nem torpan meg.

by **Tyler** Csüt. 19 Szept. 2013, 20:12

A Kölyök sikoltozik, mint valami elmebeteg, a nő meg szimplán egy rideg picsa. Mert bármit is mondok neki, pont nem érdekli túlzottan. Újabb képek, majd némi fénylő aura a nő körül. Nah meg némi hányinger mikor ránézek. Nah nem azért mert olyan ronda, sőt...csak annyi az egész, hogy egy angyalt így érzékelek.
Már csak a lényeg, hogy ez miért öldökölte le az embereket. Hacsak nem démonok voltak, bár azt kétlem, mert akkor Mephisto azt kérte volna, hogy a démonjait gyilkoló valamit, valakit kapjam el.
Nah de mindegy is, a nő máris ketté akar szelni, úgy mellkastájban....mivel ezt nem nagyon szeretném, ezért hátraugrok, a láncot elengedem, hogy a kölyök el tudjon menekülni, próbálok akkorát ugrani, hogy kikerüljek a hatótávjából, majd ha sikerült, oldalra gurulva, egy láncot teremte, amit megpróbálok a kezére tekerni és kirántani a kezéből a kardot. Ha viszont nem tudok kitérni, vagy úgy látom hogy túl, gyors, akkor kicsit oldalra lépve, megfogva a kardot tartó kezét, a saját lendületét kihasználva próbálom meg távolabb lökni, teljes erőmből.
-Milyen szerződést?-
Kérdezem még tőle, ha van egy falatnyi időm erre is.

by **Tyranis** Pént. 20 Szept. 2013, 10:51

2048. január 9. csütörtök – Ausztrália
Résztvevők: Slade Hutchinson / Such és Ethan Jackson / Manó

Ahogyan Such és a férfi lefelé tartott az a csápos lény visszahúzódott a föld alá, ahonnan érkezett és a fények is eltűntek, mintha ott sem lettek volna korábban. Mire leértek és a nőhöz megérkeztek a bánya pontosan ugyanolyan volt, mint az egész kis közjáték előtt. A nő érdeklődve nézte végig a fiút, a férfi közben pedig nem mozdult Such háta mögül, mindvégig ott maradt.
- Érdekes – szólalt meg a nő. (majd szólj kérlek, ha nem látszik nálad a fekete szöveg, mert akkor lecserélem)
A fejét kissé oldalra biccentette és úgy nézett rajta végig, a fiú úgy érezhette, hogy nem is őt vizsgálgatják, hanem mintha a lelkébe látott volna a furcsa nő.
- Mi vagy te? – kérdezte. – Nem mutáns, nem is genetikailag módosult lény, valami más. A saját világomban egyetlen olyan lényt találtunk mint te, de már halott volt. A lelkét kitépték, soha sem tudtuk meg, hogy micsoda ő…

Manó még időben félre tudott ugrani, a démonfiú pedig menekült tovább, hogy ne legyen ott. Igaz a fiú látta a szeme sarkából, hogy ment túl messzire a bokrok között húzta meg magát. A láncot sikeresen rácsavarta a nő kezére, hogy a kardot kirántsa belőle. Manó hozzászokott, hogy ez a mutatványa általában már elég szokott lenni ahhoz, hogy az emberek összeessenek, révén minden bűnük visszacsapott a lélekre a pokoltűz miatt, de az angyalra semmilyen hatással nem volt. Valószínűleg vagy okkal volt angyal, vagy pedig valami más oka lehetett. Ahogyan a kard kiesett a kezéből a fegyver el is tűnt, helyette egy lándzsa jelent meg a nő kezében, amire most a nő szándékosan csavarta a még ott levő láncot. És ezt rántotta a levegőbe, aminek hála Manó lába alól kifutott a talaj és pillanatai voltak addig, hogy a nő a földbe csapja. A kérdésre pedig most felelt ezalatt.
- Ami szerint nem engedhet démonokat a Földre és az uram sem angyalokat! Megszegte az egyensúlyt az összes megölt démon őt nevezte meg urának a városban!

by **Bishop** Szomb. 21 Szept. 2013, 01:43

Már tényleg úgy gondolja, hogy érdemes volt itt elkezdeni a kutatást Ausztráliában, most sokkal előrébb jutott, mit valaha bármikor is. A lény visszahúzódik a bányába és nem hagy maga után nyomot, ezek szerint a teljes bolygó felszíne alatt lehetnek ilyen lények, amik csak parancsra várnak és ez nagyot fordít a helyzeten. A nőt végigméri, ahogy a férfit is amikor végre hátra néz, hogy közelebbről is láthassa. Úgy hitte, hogy azt a valamit keresik ami benne van, de a kérdések után kiderül számára, hogy tévedett. Ismét információkat szerzett és közben még több megválaszolatlan kérdés vetődött fel benne. De most először tűnt számára az igazság, a legcélravezetőbb módszernek. Főleg miután megtudta mi történt a másik hozzá hasonlóval. Még kivár pár másodpercet a nő szürke arcát és vörös szemeit figyelve, hogy azokból tud-e valamit kiolvasni az elhangzottak után.
- Én sem tudom, hogy mi vagyok, ezt kutatom, most is. De nem szeretem amikor egy idegen bolygó zavar meg, egy túlvilági harc után...
Használja saját hangnemét de ezúttal nem a szokásos hideg vagy sértő, hanem némileg árnyaltabb formában. Már tudja, hogy két elkülönítendő eseményről van szó, amiből egyet már ismer pontosan, de szüksége van a másik darabra is a teljes képhez.

//Nem jelent gondot, kijelölöm.//

by Ajánlott tartalom