Istenek tanácsa (Köztes dimenzió)

Unottan figyelem a társaságot, nem igazán érzem úgy továbbra sem, hogy bármiféle érdek lenne egy szövetségben, főleg úgy nem, hogy Apokalipszis is benne van, kinek akkor sem fordítanék hátat, ha az egész testemet szemek borítanák... Ama bizonyos Anya szavaira kissé félre biccentem a fejemet.
~ Igaz, de a tényen mindez semmit sem változtat, számára csak nyereség van belőle. ~ Egy faj maradhat, ha jól értettem eddig mindent, s kizárt, hogy ne úgy legyen, számomra ez pedig továbbra is csak egy képet vet fel az egésszel kapcsolatban, ami ugyan az, mint néhány perccel ezelőtt, az egész teljes mértékben fölösleges, egy lejárt és már fénykorában is hamis rendszerrel akarnak próbálkozni, aminek a vége csupán az lesz, hogy valaki hátba szúr valakit, vagy többen is megteszik mindezt és valószínűleg összeomlik a frissen kiépített rendszer, persze lehetséges, hogy ennek több idő kéne, de indok ettől függetlenül továbbra sincs abban, hogy ebben a mutánsok részt vegyenek. Mivel sokan képesek ezt figyelmen kívül hagyni, vagy valóban annyira visszamaradottak, hogy csak nem értik meg? Logikátlan, de ezt elkerülendőn a feleségemre tekintek, megüzenve neki azt, mit mondania kell a nevemben, s továbbá csak összefont karokkal figyelem a társaságot, majd pedig bezárom a szavazóablakot.

Még mindig csendesen figyelek, azért alaposan szemmel tartva a többieket, figyelve az arcvonásokat, a rezzenéseket, sokat elárulhat néhány apróság, igaz ennek itt most valószínűleg nem sok haszna van, de ki tudja, s lássuk be őszintén... Kissé unatkozok, de ezt nem igazán kéne bejelenteni, bármennyire is tűnjön apokaliptikusnak a helyzet. Igazából így végiggondolva nem annyira az, mint az eddig eltelt évek, talán nem annyira. Férjem hangjára kissé megemelem a fejemet, s ahogyan kapom a szavakat, úgy hallatom is azokat egyből.
- Nem vagyunk hajlandóak részt venni egy olyan társulatban, melyben Apokalipszis is képviselteti magát, s mely egy már rég bukott rendszerre épül, nincs szükségünk arra, hogy valaki hátba támadjon minket. A mutánsok nem támogatják sem Vasökölt, sem pedig a letűnt fertőt. - Nem tudom, hogy mennyire lehet jó ennek a vége, de engedelmeskedem inkább, nem mintha félnék, vagy ehhez hasonló, de azért tényleg nem nagyon szeretném kihúzni a gyufát, már csak azért sem, mert a legtöbb felkavaró és sokszor undorító dolog ellenére eddig megvoltunk békésen és... Jobb ha nem én teszek ennek az egésznek keresztbe, ha más nem akkor a gyerekekért.

Csendben figyelem az eseményeket, úgy látszik a szóváltás nyugodtabb mederbe terelődik, sokan támogatják Vasöklöt és ő lesz a vezető. Még egyedül a démon nő válasza lenne olyan amit szívesen meghallgatnék és gondolataimat annak információiból is tovább vinném, de valami egy félmondat annyira megragadja a figyelmem, hogy nyomban csaj arra tudok gondolni.
~ Két óra, két óra az gyakorlatilag ha ekkora nagyságokkal számolunk semmi. Rohamtempóban kell összeverbudálnunk egy egész háborúra vonatkozó tervet, stratégiát. Ha ezt nem kezdjük el most a hatalmi harcok miatt az elveszett időt nem pótolhatjuk be. Végzetes hiba.
Megvárom amíg bekövetkezik egy pillanatnyi szünet Daniel mondata után majd belekezdek.
- Két óra az nem sok, szerintem ha túljutottunk a hatalmi kérdéseken, kezdjük az elején. Valahogy érzékelni kellene az ellenség érkezését, pontosan hol és mennyien lesznek, talán ez a legfontosabb első körben. Ehhez megvannak a megfelelő eszközeink?
Tovább nem folytatom, ez az első lépés, idáig kellene eljutnunk. Még mindig azon jár az agyam, hogy két óra az csak egy pillanat és ez egyre jobban aggaszt.

Hallgatom az elhangzottakat, majd Vasökölre nézek. Csalódottságom kiül az arcomra szavai hallatán, majd megrázom a fejem. Nem válaszolok azóta, csak miközben a többiek beszélnek felállok és várok, hogy elhallgassanak.
- Vak vagy Vasököl, és Ostoba. – Kezdek bele, és hangomban ott a lemondás. – Szavaid most bizonyították teljes alkalmatlanságod a vezetésre. Vakságod, meg az életedbe kerülhet. Tényleg, azt hiszed, hogy Apokalipszis azért támogat, hogy segítsen téged? Tényleg azt hiszed, hogy azért egyezett bele, hogy ne hátráltasson? Nem látod a fától az erdőt. Nem csodálom, hogy Apokalipszis rád szavazott. Téged a legkönnyebb félre állítani, mert még arra se figyelsz, amit már korábban elmondtunk. Apokalipszis nem fogadja el a nála gyengébbeket, s mivel egójának hála, mindenkinél erősebbnek hiszi magát, ezért senkit se. Téged Vasököl a lehető legkönnyebb félre állítani látszólag. És ez még igaz is, ha egyedül lennél. Ahelyett, hogy engem győzködsz és nyitott kapukat döngetsz, inkább azon népekkel foglalkozz, kikkel egy világban élsz, mert a TI életetekről vagy halálotokról van szó. – végig nézek a jelenlévőkön. – Sajnos sokan hisznek ilyen helyzetben is a maradi eszmékben, mint a demokráciában, ami itt használhatatlan. De ha így döntöttetek, akkor legyen! – hangom keménnyé válik, s hideggé, érzelemmentessé - Ezzel azonban elfogadtok egy dolgot: Aki Vasököl életére támad, vagy aki valakit küld, hogy megölje. Annak a lelke hozzám kerül örökre. – Ezzel egyenesen Apokalipszisre nézek – A tied is Drága Apokalipszis, és törődj bele, eltudom intézni – Vasökölre nézek – Limbo és az alvilág melletted áll. – Ezek után Lornara pillantok.
- Szóval amit tudunk róluk túl régi. Ha akkor gyengék is voltak, azóta sokat fejlődhettek. 2 óra kitalálni valamit nem sok… de talán elég lesz. Azonban le is szervezni már más kérdés. Az érzékelés problémáját jó lenne megoldani, aztán kideríteni mire képesek, lehetőleg a legkevesebb áldozattal. Azaz nem fejjel a falnak taktikával rájuk rontani.