Re: AIMville

by **Thorhalla** Szer. 08 Aug. 2012, 17:14

Johanne továbbra is szúrós szemmel nézett Spartanra, közel sem nyugtatta meg az, hogy mit mondott neki a férfi. Kissé feljebb ült a székében és a háta mögött megigazította a kispárnát, hogy kényelmesebben tudjon ülni.
- Nem érzi úgy Mr. Spartan, hogy néhány igencsak fontos részletet elfelejtettek megosztani velem? – kérdezte a nő felvont szemöldökkel.
Többek között azt, hogy mire is készülnek. Lehetséges, hogy ez lett volna az oka annak is, hogy Matsumoto is elhidegült tőlük és végül meg is szabadultak tőle? Az, hogy messze van mindenki mástól és nem Európában. Ekkora szakadék lenne a Hydra-n belül? De ez most nem is volt olyan fontos kérdés, pillanatnyilag, később persze az lesz, de most nem.
- Igen, van még valami – mondta. – Minden bizonnyal tudja ön is és a többi fej is, hogy a férjemnek milyen kapcsolatai és barátai voltak szerte a világon, ahogyan azt is, hogy milyen ellenségei. Nem az ellenségek miatt aggódom, azokat még én is tudom kezelni, de a jóakarók és barátok nagyobb gondok lehetnek, főleg, hogy életet adok a fiamnak, mert ezek a barátok minden bizonnyal nem akarják majd, hogy Jet fia bármit is nélkülözzön.

by **Morsus** Vas. 12 Aug. 2012, 12:13

Spartan elmosolyodik.
- Minden tud, amit tudnia kell.
Majd a gyereknél egy pillanatra már picit rémisztően közelebb lép vigyorogva.
- Erre számítunk kedves. A férje előfog kerülni a mostani "munkaadója" egy újabb remek lehetőség nekünk. A férje valamiért minden szálat összekapcsol. Legyen türelmes és idővel kihasználjuk ezeket a szálakat. De, hogy ne legyen olyan borús... tessék.
Ezzel egy fiolát ad oda.
- Amikor az AIM elkezdte a régi kísérletek ellenőrzését sok érdekes dolgot találtak. Nekünk is volt valamink. A kettőből pont kijött az anyjának az ellenszer. Boldog Karácsonyt.
Mire a nő feleszmélhetne az örömtől a férfi eltűnt.

Hydra tanács:
A sötét asztalnál az alakok összeülnek.
- Nos?
- A nő egy ideig ellesz a boldogságtól.
- Szégyen, hogy alkudoznunk kell egy mutánssal.
- Ja, mein freund. De nagyobb szégyen, hogy tényleg meg kell mentenünk a férjét. Túl hasznos kis genetikai szégyen.
- Amit akartunk az már megvan. A klónozási technika.
Mondja Spartan és elmosolyodik.
- Ahogy a minták is.

AIMville, Johanne irodája:
A nő békésen ül és a monitorján megjelenik egy elzárt program, amit csak ő lát. A szöveg: Az AIM adatbázis reparálása kész. Megjelenik az adatok listája:
- Klónozás (Hydra megosztás)
- Robotika (Hydra megosztás)
- Skrull-Kree fegyver technológia
A lista utolsó darabjától a nő szemei elkerekednek:
- Kozmikus Kocka

by **Thorhalla** Vas. 12 Aug. 2012, 13:22

Ahogyan Spartan közelebb lépett a nő szemei figyelmezetően villantak meg. Máskor talán nem történt volna meg ez, de most a helyzet volt más, terhes volt és a hormonok dolgoztak a szervezetében. Így akár még kész lett volna Spartant is megölni, ha veszélyben érezte volna magát. ne legyen olyan borús? Már majdnem felcsattant idegesen, amikor meglátta a fiolát. A szemei elkerekedtek arra, hogy mi is volt az. A gyógyszer, az anyja végül csak meggyógyul. Mire felnézett Spartan már sehol sem volt, ő pedig szinte semmit sem tudott meg, csak egy időre elhallgattatták a gyógyszerrel. Azt mielőtt megkaphatta az anyja még odaadta annak a tudósnak, akiben annak idején egyáltalán felmerült, hogy alapítsák újra az AIM-et. És ha ő igent mondott, hogy ez tényleg annak a szernek a másik fele, akkor kapta meg az anyja, ekkor és csak ekkor.
Néhány nappal később újra az irodájában ült a számítógépe előtt és egy új file-t nézett meg, az AIM adatbázisa. Kissé unottan futotta végig őket, egy részéről tudott, hogy az AIM ezekkel babrált és ismerte, a robotika és a klónozás, a kree és skrull tech sem volt meglepő számára. Azonban a legvégén döbbenten meredt a monitorra. Kozmikus kocka… mostanra pontosan tudta, hogy ez mit tesz és mire jó. És itt volt, hogy miként lehetett megcsinálni. Nehéz döntés elé került, kiadja-e a parancsot arra, hogy elkezdjék legyártani a kockát, avagy nem.

//Folytatás: AIMville kórház//

by **Danny Long** Hétf. 18 Márc. 2013, 22:19

/Simon Basley/Tökfej kalandja/

Eljött végre a nap, amikor Tökfej először az utcára lép. Apja éjfél körül aludt el, így egyre a fiú már teljes készenlétben van, felkészülve az indulásra. Nővére aggódva néz végig Simonon, amikor végez a beöltözéssel és kilép elé az előszobába.
- Szerintem ez nem jó ötlet. - mondta idegesen. - Talán mégse kéne csinálnod. Veszélyes lehet.
Jack is ott van velük, és az ő arcán is látszik valami aggodalom, de ő sokkal kevésbé fejezi ki, mint Sylvian.
- Sok sikert öcskös! - mondja, és megveregeti Simon vállát. - Rúgd szét a rosszfiúk seggét!
- Apa nem hinném, hogy éjszaka felébred, de azért hat előtt szerintem legyél itthon. -ad még egy utolsó tanácsot a lány, aztán útjára engedik öccsüket.
Szombat hajnali 01:07 van, amikor végül kilép az utcára, hogy megkezdje első járőrözését. Most már csak el kell döntenie, hogy pontosan merre indul és mit keres. Az utcájuk csendes, csak egy kövér macska cammog kényelmesen a túloldalon.

by **Tökfej** Kedd 19 Márc. 2013, 11:54

//Remélem jól írtam.//

Minden a helyén van, nézek végig magamon. A tökfejem a helyén, a gumiruhám jó sok tűzálló zselével megvan, a két nem túl nagy poroltó a hátamon szintén üzemképes. Azt hiszem nincs is másra szükségem, mint egy mély levegőre. Már szinte minden tökéletes, csak tesóimnak nem kellene itt lenni. Ez már szinte majdnem az én szobám, igaz meg kell osztanom Jack-el, de hát akkor a felének a fel saját tulajdon. Még körbe ragasztotta a határvonalakat. Na mindegy nagy levegő, csak hogy lenyugtathassam maga, és még ne kezdjen el lángolni a fejem.
- Nincs nektek jobb dolgotok? – Hessegettem el őket az ablaktól, hát nem elég hogy a saját agyam ki akar csinálni a milliónyi rémképpel, amit néha elém vetít, hogyan is fogok szörnyű sérüléseket szerezni… amit kifejezetten élveznék, pár nagyobb vágás, vagy heg. Na azt nagyon élvezném. Erre most itt vannak ezek a langaléták, és próbálják rám hozni a frászt.
- Jól van tudom, nem kell aggódni, nem az első eset hogy kiszökök, ez pedig… - mutatok a gúnyámra - csak egyszerűbbé teszi a dolgokat. - Kilépek a tűzlétrára, és csak egy pillanatra szédülök meg a magasságtól. Nem vagyunk előkelők, a kis lakásra is apám majd összes megtakarítása rá ment, de megérte. AIMville lakói vagyunk, ami már egy szint. Főleg a közeli iskola, ami kedveltté teszi. Ez mondjuk rám nem igaz, de van itt elég jó sportpálya, na meg pár jó búvóhely.
Megmozgatom izmaimat, mert mindig azt tanultam nyújtás nélkül semmilyen testmozgásba ne menjünk bele, és nem elsőnek segített apám különféle bajaimon. Hármat-négyet rugózok, a vérem felpezsdül, a pulzusom megugrik, és a légzésem felgyorsul. A sisak most már nem csak pislákol, de úgy ég akár egy halloweeni töklámpás. Tökéletes lenne a pillanat, ha tesóim nem fognák a fejüket mit össze bohóckodok. A nemzetközi egyujjas jelet mutatom nekik, és nekifutok. A távok nem túl nagyok, de akkor is élvezetesebb egyik tűzlétráról a másikra ugrani. Közben váltogatom a szinteket is, nehogy bajba keverjem családomat, és megindulok első célom felé. Vagyis inkább az ismerős helyre az iskolába. Több érdekes egyén is van arra, sajnos egyik sem az akik gúnyt szoktak űzni belőlem, de hát az is eljön majd egyszer. Az iskola kezdésnek nagyon jó lesz, talán egyből belefutok egy hatalmas, mega, giga, szuper, über világraszóló összeesküvésbe. Arcomon akkora vigyor ül ki, mint a tökfejemen, csak hogy tényleg méltó lehessek még meg sem szerzett nevemre. Irány járőrözni.

by **Danny Long** Csüt. 21 Márc. 2013, 01:09

Tökfej első útja az iskola felé vezet hát. Az ő utcájában továbbra sincs egy lélek sem, ám Manhattan ilyenkor sem üres, még a nyugalmasabb AIMville sem. Két sarok után találkozik szembe maszkos tevékenységének tanúival, akik történetesen három egyetemista korú srác. Az utcalámpa fényében tökéletesen látszik a meglepetés az arcukon. Az egyikük - magas, barna hajú, szemüveges, jó felépítésű srác- végül odakiált Simonnak. A hangján rögtön hallani, hogy messze van már a józan állapottól.
- Hé öcsém, elnézted a naptárat, de nagyon csúnyán! Halloween már elég rég elmúlt! MI a helyzet veled, hogy itt ilyen jelmezben mászkálsz?
A másik kettő jót derül haverjuk beszólásán, és egyikük -barna hajú, enyhén szakállas- a következőt teszi hozzá:
- Te látsz attól a fénytől a tökfejedben? Elég durván néz ki. Hogy csináltad?
Közben az első megszólaló vezetésével elindulnak át az úton, arra az oldalra, ahol Simon áll. Közelebb érve veszi észre, hogy a tűz tényleg igazi.
- B*sszameg! -szalad ki a száján, és egy nagyot ugrik hátra. Egy rövid ideig dermedten áll, ugyanígy a haverjai is, miután megbizonyosodtak a tényállásról.

//Jól írtál Smile

//

by **Tökfej** Csüt. 21 Márc. 2013, 10:57

Maszksisakom alatt elmosolyodok, nem pont ilyen hatást vártam, de hát majd megtudják mivel is állnak szembe. Pár ilyen egyetemista, nem éppen az a nézőközönség akit magamnak szerettem volna, de hát hírvivőknek jó lesz. A látvány magáért beszél, talán magasságom kicsit nevetséges, de ez most nem zavar egy cseppet sem. A lángok, és a sisak az ami figyelemfelkeltő. Mást nem tehetek, most én teszek úgy mintha okos lennék, és békén hagyom a szamarakat, egy kis emlékkel.
Mint egy maratoni sprinter úgy kezdek el lihegni, nagyobb tüzet kicsiszolandó sisakom eresztékein. Közben egy állatias morgást hallatok, hogy még mélyebb legyen a hatás. Így talán eléggé félelmetesnek tűnhetek, hogy a részletekkel már ne is foglalkozzak. És arcomra égett vigyorral rohanok tovább, lehetőleg a kihaltabb környékeken. Na meg nem is túlságosan egyenesen a hatalmas világítótornyokként álló épületek között, inkább a cikk-cakkot választom, hogy ha még követnének is, vagy csak valakit érdekel merre megyek, ne lehessen egyből belőni, hogy az iskola a mai járőrözésem célpontja.

by **Danny Long** Szomb. 23 Márc. 2013, 19:11

Tökfejnek a láng növelésével sikerül elérnie a kívánt hatást, mindhárom srác arcán tovább fokozódik a rémület. Először az eddig szószólóként fellépő fordul sarkon és kezd el rohanni, de a többiek se maradnak le sokkal mögötte. Néhány pillanattal később már el is tűnnek. Simon ismét egyedül marad az utcán, és el is indul az iskola felé. Csöndesebb, kihaltabb utcákat gond nélkül talál, hiszen elég jól ismeri a környéket. Mivel úgy döntött, hogy nem egyenesen az iskolát veszi célba, sokkal szabadabban válogathat az utcák között. Eleinte sikerül is minden figyelmet elkerülnie, világító feje ellenére, csak egy alvó hajléktalan mellet megy el, de az zavartalanul horkol tovább. De még mindig nem jut el az úticéljáig, mivel egy néhány méterrel előtte kezdődő sikátorból - kb 10 perccel azután, hogy elhagyta a rémült egyetemistákat- hangokat hall:
- Annyira beleolvadtál a sötétségbe, csoda, hogy észrevettelek! - mondja egy reszelős, durva hang. - De tudod, hogy nem bujkálhatsz örökké.
A fiú még nem lehet látható a mellékutcából, van lehetősége óvatosan megközelíteni, ha akarja.

by **Tökfej** Kedd 26 Márc. 2013, 07:32

[justify] Egy pillanatra megtorpanok. Na nem a hajléktalan bűzétől, mert én életemet utóbbi részét szinte hasonló szagban éltem le, úgyhogy ez nem zavar. A megszólítás zavart meg, a szavak melyek szívemig hatoltak, és nem mert félnék. Szájam szélei felfele kunkorodnak, szemem kinyílik, és leginkább ordítani tudnék.
Végre itt van az életem első szuperhős csatája. Valami szupergonosz les rám, hogy megvívjunk életre halálra. Fejemet körbe jártatom, mert sokat láttam már a híradóban, hogy a gonosz valamelyik ház fokán áll, és onnan élcelődik a hőssel. Mindent jól megnézek, egyetlen egy gyanús árnyék sem kerülheti el a figyelmemet. És ha nem látok semmit, akkor nincs más hátra mint előre.
Két-három nagy levegőt veszek, csak hogy a hatás drámai legyen, nekifutok és minden értelmes gondolat nélkül kipattanok a sarkon túlra. Megpróbálok két lábra érkezni, hogy hősies pózt vehessek fel. Ujjamat a feltételezett gonosz felé bököm, és amennyire csak lehet mély, na meg hangos hangon kezdek bele.
- Ki bujkálna egy ilyen… - Gyorsan eszembe kell jutni valami jelzőnek, ám ezt így látatlanba még nem tudom, így az ösztöneimre bízom magam, na de még hozzáteszem - Add meg magad most, és nem esik bántódásod! - Na jó ez inkább felszólításként hagyja el a szájamat, de hát nincs mit tenni, itt most én vagyok a hős, ki a civileket védelmezi. Vagy valami hasonló.[justify]

by **Danny Long** Szomb. 30 Márc. 2013, 14:02

Simon körülnézve nem lát leskelődő szupergonoszt, így hát színpadiasan előugrik, és összesen három alakot pillant meg a nagyjából három méter széles sikátorban. Két nagydarab, izmos srác áll szemben egy alacsonyabb és vékonyabb, szemüveges fekete fiúval, akit az egyikük a falhoz szorít. Mindhárman meglepetten fordulnak a hang irányába, ahol megpillantják Tökfejet. Az első reakciójuk nekik is a döbbenet, de ezúttal az eseménysor nem úgy halad tovább, mint a részeg srácok esetében. A kettő közül az, aki a szerencsétlenül járt fiút tartja nem mozdul, a másik azonban kihúzza magát és nagy léptekkel megindul az ifjú szuperhősjelölt felé.
- Mi van, nem készült el a jelmezed Halloweenra és most akarod kipróbálni? Nem a legjobb helyet választottad, taknyos!
A közeledő srác néhány évvel tűnik csak idősebbnek, mint Simon, viszont sokkal magasabb és izmosabb nála. Rövidre nyírt fekete haja van, és farmerkabátot visel. Körülbelül három lépésre a fiútól megáll és rámordul:
- Tűnés!

by **Tökfej** Vas. 31 Márc. 2013, 18:44

Már húznám is be a nyakammal együtt a fejemet, a vállaim közzé, mint ahogy az iskolában is volt, ha éppen valamelyik felsőbb éves akart egy kevéske ebédpénzt "kölcsön" kérni. A beidegződés megmaradt, még ha mi is vagyunk most már a legidősebbek. Szerencsémre, talán a nagy tökfejem nem engedi a mozdulatot végigvinni, így csak meredek előre a srác felé.
Nagy levegőt veszek, majd kifújom lassan, és közben már ki is találtam mit kell tennem. Láttam már elég horrorfilmet, hogy tudjam a hidegvér az első dolog, amit meg kell őrizni, meg a fegyver. Ami perpillanat nincs nálam, de könnyedén szerezhetek egyet. Na akkor kezdem is az elsővel.
Amennyire csak telik tőlem egy ilyen helyzetbe, szenvtelen hangon, na meg a legfélelmetesebb hanghordozásban, kezdek el kacagni.
- Muhahahahahahahaha - Kicsit mélyítek a hangomon is, hogy még nagyobb hatást kelthessek, igaz még így sem tudom, hogy egy százhatvan centis zöldbe öltözött srác, mit tud elérni, de remélem ennyi elég lesz arra, hogy egy időre kizökkenthessem a megszokott "Agyonverlek" kerékvágásból. Közben fejemet nem mozgatva körülnézek, hogy mit is használhatnék fegyvernek. Talán egy fadarab lenne a legjobb, egy léc, vagy valami hasonló, ami könnyű, és nem is túl törékeny. Ám ha egy vasdarabot, vagy egy még ép üveget találok azzal is kiegyeznék.
A nevetés után megannyi tévéhíradóból vett, főgonosz, és szuperhős szöveget átfuttatom az agyamba, és a legklisésebbet választom ki. Hátha a elég lesz a látvány, és nem kell komolyabban megveretnem magamat. Az égési sérüléseket nagyon el akarom kerülni. Továbbra is a mélyített hangomon.
- Mit gondolsz ki vagy te pondró. Rossz utcába fordultál be... ez az én területem. - Egyet előre lépek, hogy megérezze az igazi lángokat, vagy legalábbis ne csak lássa, de érezze is a hőt, amit termel, még ha nem is sok, de legalább lélektani hatása lehet a tagra. - Most én mondom, hogy tűnés, mielőtt csontjaitokra égetem húsotokat. Éjszaka van már, anyátok biztos vár otthon. - A mondandómat újabb gonosz kacajrohammal fejezem be, és beszéd közben ha megláttam valami használható tárgyat, akkor színpadias lépésekkel közelítem meg.
Ha nem várnák meg, míg befejezem a monologizálást, az izmaimat vetem be, és megpróbálok elhajolni, legalábbis amennyire a tökfejem, meg a reflexeim engedik. Közben amennyire telik tőlem viszonozom az ütleget, mármint ha azt kapok. Ha nem és halálos fegyvert kaparintanak kezeik közzé, akkor tartom a távolságot, és megoldást keresek a környezetemben. Egy hasznos kukafedő, vagy üvegdarab, bármilyen használható szemét szóba jöhet.

by **Danny Long** Kedd 02 Ápr. 2013, 16:49

Körülnézve Simon nem sok fegyvernek minősíthető tárgyat talál, mindössze három fém kuka van az utcában, amiknek a fedelét fel lehet így használni. Azok viszont pont a sarkon találhatók, tehát közelebb Simonhoz, mint a másikhoz.
A srác arcán látszik, hogy nem egészen ezt a reakciót várta, de nem nagyon inog meg. Megáll Tökfej előtt, és néhány pillanatig némán, karba tett kézzel magasodik a fiú fölé. Ezután elővesz a zsebéből egy cigis dobozt, kivesz belőle egy szálat, majd a többit elrakja. Tesz egy lépést hátra, majd így szól:
- A te területed? És mivel érdemelted ki? Ügyes és veszélyes cucc az a fejeden, de szerintem csak téged égethet meg.
Felemeli a cigit, és a fiúnak mutatja.
- Gyújtsd meg a cigimet, és elkezdek félni tőled. Addig viszont csak egy kölyök vagy életveszélyes jelmezben, aki szuperhősnek képzeli magát. Menj vissza a képregényeidhez, amíg jó kedvem van!

by **Tökfej** Hétf. 08 Ápr. 2013, 10:00

Elvigyorodok úgy látszik mégis tart egy kicsit tőlem, hát legalábbis úgy veszem észre. Furcsa is, mikor manapság mindenki szuperképességekkel rendelkezik, és maszkos meg álarcos őrültek járják az utcákat, ez ilyen nagy mellénnyel beszél. Na hát már próbálgattam, de még soha nem sikerült tökéletesen. Nincs is vele baj, jobb éles helyzetben kipróbálni, mint egyedül.
Ököl harcba nem megyek bele, nagyobb, és erősebbnek is tűnik. Így kiengedem görcsbe rándult kezemet, és veszek egy nagy levegőt. Azt pedig benntartom. Legalább addig, míg érzem, hogy a „sisakom” lángjai kialudnak. Előrelépek egyet, hogy a távolság ne legyen túl nagy, de azért nem is megyek túl közel hozzá, nem akarok semmilyen szörnyűséget elkövetni.
Hirtelen kicsapom szájnyílásomat, és a már benntartott gázzá változott levegőt, elkezdem kifújni. Mint az őrült nem foglalkozva vele, hogy fáj, vagy hogy kissé érdekes érzések kavaroghatnak bennem, hogy ennyi ideig benntartottam a gyúlékony gázt. Legjobb reményeim szerint, mikor kiér a búra alól azonnal begyullad, és a nyomástól, amit a fejemből engedek ki, nem vagy csak nagyon kevés fellángolás lesz belül. Mikor már érzem, hogy nem bírom tüdővel azonnal lecsapom a szájnyílást, hogy ne lángoljon be. ÉS nagy levegőt veszek.
A tűzfújásom célja inkább elrettentés, és nem a velem szemben lévő túlságosan is bátor alak, megsértése. Elég egy megfelelően látványos lángnyelv, hogy inába szálljon reményeim szerint a bátorsága. Ha minden jól sült el, akkor csak annyit mondok.
- Húzzatok el, különben elő fáklyát csinálok belőletek. - Utána egy újabb sátáni kacajt engedek meg magamnak. Ha elszámítottam magam, akkor hamarabb csapom le a szájnyílásomat, és ha támadnak akkor hátrálok míg tudok, és felmérem a helyzetet mit is léphetnék. Kigyulladás esetén poroltóimhoz nyúlok, legalábbis ha túlságosan is veszélyes a helyzet. És megpróbálom elhárítani a magam okozta károkat.

by **Danny Long** Vas. 14 Ápr. 2013, 00:05

Simon kifújja a lángnyelvet, amit látva a srác ugrik egy nagyot hátra. Érzi, hogy fáj, de nem annyira, hogy elviselhetetlen legyen, és valószínűleg nem okozott komoly sérülést. A farmerkabátos arc is megússza a dolgot, bár egyáltalán nem biztos, hogy akkor is így lett volna, ha nem ugrik el. Az arcán most már sokkal egyértelműbb rémület látszik.
- A francba, te tényleg nem sz*rozol! -kiáltja, és már fordulna is sarkon, hogy menekülni kezdjen, ám ekkor váratlan dolog történik. Ahelyett, hogy megfordulna és futásnak eredne, a fordulat közepén rondán hasra esik. A következő másodpercben a másik srác is felkiált, majd eldől, mint egy krumpliszsák. A megtámadott fekete srác nem mozdul, csak döbbenten néz. A Simonnal kötekedő fiú próbál felkelni, de nem megy neki, mintha valami mindig visszanyomná, míg a másik eszméletlennek tűnik. Aztán egyszer csak mintha a tér megváltozna egy pillanatra, és Simontól pár lépésre a semmiből egy vörös hajú srác materializálódik. Nagyjából olyan magas, mint Simon, kezében pedig baseball ütőt fog, arcán széles vigyor ül. Nem is ismeretlen Simonnak. A nevét ugyan nem tudja, de az biztos, hogy az egyel alatta levő osztályba jár. Arról viszont nem tudott, hogy mutáns lenne. Egy kétkezes ütéssel fejbevágja a földön fekvő fiút, eközben pedig egy hang szólal meg Tökfej háta mögül.
- Csak nem Basley?
Ha megfordul egy újabb srácot pillant meg. Szőke, zöld szemű, gondosan zselézett hajjal. Nem más, mint az osztálytársa, Eric Groves. Népszerű kölyök volt, aki nem volt ugyan a leghangosabb azok közül, akik mutánssá válása után bántották Simont, de a háttérben általában ott volt, hogy néhányszor belerúgjon. Róla sem tudta, hogy képességei lennének.

//Bocsánat a lassúságért, igyekszem többször nem késni ilyen sokat//

by **Tökfej** Csüt. 18 Ápr. 2013, 10:06

//Nem gond tudom, hogy van más mesélésed is.//

Ó, hogyaza. Nem ezt nem akartam, nem akartam ténylegesen megsérteni a srácot, csak egy kis ijesztés lett volna. Hatalmas sóhajt engedek ki magamból, mikor a lángol eltűnnek, és rájövök semmi veszélyes nem történt. Mármint itt én vagyok a veszélyes, de sikerült sértetlenül megúsznunk az affért. Megtörölném az izzadt homlokomat is, ha nem lenne fejemen egy hatalmas búra.
Szerencsére önuralmamat hamar visszaszerzem, legalábbis ez látszódhat kívülről, mert szívem úgy jár, mintha maratont futottam volna, fogaimat összeszorítom, és úgy nyögöm ki parancsoló mondatomat.
- Most pedig takarodjatok innen, különben… - Eddig jutottam mert a szemeim ki akartak fordulni a helyükről, csak egy hajszálon múlt, hogy meredt tekintetem miatt nem hullottak ki szemgolyóim. Ez sem mindennapi látvány, hogy egy csapat kölyök, akiket ráadásul még ismerek is körülvegyenek, és felfegyverzetten, na meg képességekkel ellátva tegyék ártalmatlanná életem első szupercsatapartneremet. - Ti meg hogya..? Miafa…? – Most nem az iskolában vagyunk, nem kell nekem mindent eltűrni, itt most én vagyok a hős. Én vagyok a város védelmezője, a ártatlanok mentsvára, a gyengék segítője. Én vagyok Tökfej. - Mennydörgő nevére kérdem, mit kerestek ti itt? Groves honnan vannak neked képességeid, mi az csodát műveltek felfegyverkezve? – Elég hangosan mondom, hogy remélem meg se próbáljanak kitérni a válasz elől. Próbálom folytatni magabiztos megjelenésemet, és nem törődni azzal a ténnyel, hogy leesett államat kellene keresgélnem, hogy iskolatársaim képességekkel rendelkeznek, és most itt vannak előttem, na meg mögöttem.

by **Danny Long** Kedd 23 Ápr. 2013, 01:28

Eric is meglepettnek tűnik, bár talán annyira nem, mint Simon.
- Nekem pont ugyanonnan van képességem, mint neked, csak kevésbé önveszélyes és használhatatlan. - mondja. - És jobban titkoltam. Nem igazán tesz jót az ember népszerűségének a ha mutáns, ezt tudod. De ilyenkor éjszaka én is használom, bár ilyen idióta jelmezt nem vállaltam be. Bocsi, de ez november után már kegyetlen gáz, még ha a lángok fel is dobják kicsit. Képes voltál tényleg beöltözni tökfejnek? Mégis megtetszett a beceneved? De egyébként bűnt üldözünk, mint ahogy látom te is. Hadd mutassam be Patrick McShane-t a hetedikből, úgy látom nem ismeritek egymást.
A vörös hajú srác biccent egyet, ha visszafordul felé. Eközben a megmentett fekete fiú összeszedi a bátorságát, és megszólal:
- Most mi van? Elmehetek?
Groves mintha csak most venné észre, hogy van még ott valaki így felel:
- Ja persze, menj csak. Remélem nincs nálad semmi lopott.
Erre egy rövid kuncogás felel McShane részéről, a srác pedig ha Tökfej nem avatkozik közbe, sarkon fordul és elrohan.

by **Tökfej** Kedd 23 Ápr. 2013, 13:35

Égre emelem szemeimet, és magamban fohászkodok, hogy jó lenne egy megtermett villám, vagy két megtermett holló, vagy bármi ami azonnal agyon tudná súlytani ezeket a b*rmokat. Nagy sóhaj, és gyors csihadás után, azért mégis felmegy bennem a pumpa. Igaz ez inkább már csak az osztálytársak előtti fickózás, de már gyilkos indulat nincs benne egy szem se.
- Haver nem látod?! Maszk, jelmez… - Mutatok a jelzett irányokba, és közben felemelem mérgesen a hangomat is. - Nem véletlen van rajtam, tudod titkos személyazonosság! – Eközben máris első legyőzöttem menekülni próbálna, de mivel most jövök rá, se bilincsem, se semmim amivel megkötözhetném, úgyhogy elég volt az erkölcsi oktatás is neki. Futtában, még egy méreteset megpróbálok ülepébe rúgni, csak hogy megkapja a kezdő sebességet. - És meg ne lássunk még egyszer, mert ép végtagoddal nem úsznád meg! – Na mindegy, ennyit erről a fickóról, első napnak nem is volt annyira rossz. Megmozgatom tagjaimat, ha már elmúlt a testedzésre szánt idő, és hetedikes felé fordulok. Kezet nyújtok neki, még ha neki nem is lehet akkora élvezet a tűzálló folyadékkal kikent kesztyűt szorongatni. - Szevasz mint már hallhattad nevemet Simon. Patrick ugye? – Ha elfogadja, akkor megrázom, ha nem akkor leveszem a kesztyűt, és úgy fogok vele kezet, és akkor rátérek a legfontosabb kérdésre. - Mit…? Hogyan…? És mikor… kezdtétek el ezt a hősködést? – Eddig azt hittem, hogy egy átlagos iskolás fejében ez meg sem fordulhat, de úgy látszik nem így van. Na minden, ha már belefutottam ezekbe, legalább a legjobbat hozzam ki belőle. Talán még társakat is találok.

by **Thorhalla** Szer. 24 Ápr. 2013, 11:33

~ New York felett mindenhol ~
Az ég egyre jobban fehérleni kezdett, már-már vakító volt. A korábban hullott véreső már a múlt volt, ennek helyét az égen a fehérség vette át. Az atomrobbanásnak lehetett ilyen fénye, mégis ez nem az volt. Aemmilyen robbanás nem történt, ez az égen jelent meg, először csak halvány derengésben, majd pedig egyre erősebben, mígnem mindent beborítottak és mindenkit teljesen el nem vakítottak, bárhol is voltak azok a személyek New Yorkban, akár a föld alatt, vagy olyan helyen, aminek ablakai sem voltak. A vakító fehérség mindenhova bekúszott.
AIMville - Page 3 Korszakvege2

Hosszú percek teltek el, mire a fehér vakító fény eltűnt, mire mindenki rendesen látott a városból, ahol még esetleg voltak démonok, vagy a démontetemek ezek eltűntek az épületek démonias vonása mintha soha sem léteztek volna, a város magas pontjairól látszódó Astoria legmagasabb pontján levő nagy térkapu a torony tetejéről eltűnt, csak a romok maradtak hátra, amit Dormammu és serege okozott. És az égen is végre a mágikus felhők, az utolsó részen, a vörösesség eltűnt, végre valahára New York teljes területén ismét a rendes eget lehetett látni. New York egy újabb nagy katasztrófát vészelt át és élt túl.

Ezzel pedig vége lett a sötétség és tűz korszakának.

by **Tökfej** Csüt. 25 Ápr. 2013, 14:11

Még csak rendesen el sem találom a kezét, de nem azért mert ennyire nem látnék a maszk alatt, csak olyan jelenség következik be, mit nem is sejtettem. Jön a fehérség, akár ha havon lennék, egy skandináv gleccser fokán. Csak pislogok, akár egy őrült, ki nem találja magát. Kinek a világ ismeretlen. A kezeimet szemem elé kapom, de még így sem tudom kiszűrni a fényt. Természetesen azért, mert még ott a búra a fejemen, amit aztán egy tucat kézzel sem lehetne teljesen eltakarni.
Percekig csak erőltetem a szemeimet. Be akarom csukni, de szemhéjam még így is túl sokat engedett át. Ám ahogy jött a különös fény, úgy el is múlik. Volt ilyen már hónapokkal ezelőtt, mikor is a démonok előtűntek, és a világunk hősei felvették velük a harcot. Ehhez kell a bátorság nem, ahhoz amit én viszek véghez. Hát most köpnék ki a gondolatra, hogy meg tudtam futamítani, egy tolvajt harmadmagammal, mikor az igazi nagy emberek küzdöttek a világ fenyegetésével.
Kell vagy három perc mire felfogom mi is történt körülöttem. A világ, vagy legalábbis a város újra normális lett. Mintha semmi nem történt volna, és egy belső, rég elnyomott nyomasztó érzés most végre kezd feloldódni. Nincs már vész, nem kell aggódnom minden egyes pillanatban a családom biztonságáért, és nem is kell úgy hazaérnem az iskolából, hogy apám szemeiben rettegést látok.
- VÉGE VAN, VÉGRE! – Ordítom teli torokból, és még talán, ebben azért nem vagyok bizonyos ugrok is egyet örömömben. Hát igen, a világ újra megmenekült a pind… világ hőseinket köszönhetően. Teli torokból kurjantok egyet, és azzal sem törődök hogy méteres lángokat eregetek fejemen keresztül. Ennyit megérdemel mindenki, egy kis díszkivilágítás senkinek sem árt.

by **Danny Long** Szer. 01 Május 2013, 00:51

//Bocs, ha nem voltam érthető, nem a legyőzött arcok egyike futott el, hanem a megmentett fekete srác, így hát úgy veszem, hogy nem rúgtál bele. A lopott dologra való utalás egy rasszista poén volt Groves részéről. A legyőzöttek mindketten a földön fekszenek.//

Amikor a fény végül elhalványul, a két önjelölt, maszk nélküli hős nem ujjong, mint Simon csak döbbenten állnak. Aztán végül a hangadó Groves szólal meg:
- Ki ne akarna hős lenni? Megmenteni a világot, mint most a Queensiek. Holnapra tele lesz velük a tévé, meg az újságok, és mindenki őket fogja ünnepelni. De az elején ők is ilyenek voltak, mint mi, utcai hősök. Mi egyébként nagyjából két hete kezdtük el ezt az egészet. Nekem a képességem nagyjából egy hónapja jött elő, Patricknek kábé egy héttel később. Láttuk, hogy milyen helyzetbe kerültél a suliban, na meg az a hárommellű csaj is elég fura volt, úgyhogy nem vertük nagy dobra. De azért nem akartuk teljesen figyelmen kívül hagyni, mégis csak elég király, ha az ember távolról tud ütni vagy láthatatlanná tud válni. Úgyhogy most ezt csináljuk.
A srác tart néhány pillanat szünetet, majd így szól:
- Lehet, hogy megengedjük, hogy beszállj a csapatunkba. Olyanok lehetnénk, mint a Bosszú Angyalai vagy az X-men! De előbb bizonyítanod kell, hogy elég jó vagy! Mit szólsz?

//Úgy tervezem, hogy gyorsan lezárom a kalandot, hogy tudj menni korszakra. Igyekszem egy napon belül reagálni, ha írsz.//

by **Tökfej** Pént. 03 Május 2013, 22:46

//Hát ahogy alakul, ha nem kerülök be korszakra, hát annyi baj legyen majd magánolok tovább, vagy keresek egy csoportos kalandot.//

Na most vakarnám a fejemet, ha nem lenne rajtam a sisak. Akit lehetett megmentettünk, vagy valami hasonló, aki segített leleplezi az álcámat, és ami még zavaróbb még azt hiszik hogy ők csinálják jól. Na hát ez így nem megy, mármint úgy nem megy ahogy ők gondolják a dolgot.
- HAhahahah, mennydörgő nevére ugye csak vicceltek. Még hogy ilyen csapathoz... - Nézek végig rajtuk kicsit szánakozva. Még hogy csapat? Bahh. - inkább pároshoz nem szívesen csatlakoznék. Ti nem olvastok újságot? Mármint jól van én se teszem, ne nézzetek így rám, de azért tudom hogy minden mutáns erőt regisztrálni kellene. Na én ebben nem veszek részt, és pont ezért van rajtam az uniformisom. Tudjátok takarja a titkos személyazonosságomat. Nem úgy mint nektek. - Újra szánakozó pillantásokat vetek rá, de mondjuk rájövök nem éppen láthatják ezt ők. Ha még a lángok nem is takarnának el eléggé, akkor a búra festése elég lenne a takaráshoz. Mert hát amúgy is erre lett kitalálva. - Szóval kösz nem el vagyok egyedül is, nem kell a segítségetek, bárhogyan is látszott az imént. Megoldottam volna könnyedén. Úgyhogy szasztok, ha nincs más bájcsevej akkor megyek tovább járőrözni. Tudjátok az embereknek hősre van szüksége... de azért ugye nincs harag, a titkotok, na meg a képességeitek nálam biztonságban vannak. Simon mondja egyszer azért számot cserélhetnénk. Na nem itt még meglátna valaki veletek, a suliban. Na csősztök. - Ha nincs más dolog, akkor a kis kényszerpihenőt követően indulok is neki az eredeti célomnak. Az iskola, és társaim bajba lehetnek, mármint remélem nincsenek, de azért nem lenne rossz egy igazán rosszfiút elkalapálni, teljesen saját erőmből.

by **Danny Long** Csüt. 09 Május 2013, 21:50

//Megjegyzés: Nem kell regisztrálni a mutáns képességeket Amerikában.//

Groves arcán sértettség és düh látszik, amikor emelt hangon így szól:
- Oké, de máskor se legyen szükséged ránk! Majd egyedül parádézhatsz a nevetséges jelmezedben, amikor igazi veszélybe kerülsz! Ezzel a két idiótával meg csinálj, amit akarsz, ha úgyis legyőzted volna őket!
Még az orra alatt morog valamit, ami leginkább Hülye pöcs!-ként értelmezhető, majd így szól a társához:
- Na húzzunk innen!
Ezzel mindketten el is indulnak abba az irányba, ahonnan Tökfej érkezett, otthagyva őt a két eszméletlen jómadárral. Akár azután akár anélkül indul tovább, hogy valamit kezdene velük, Simont már semmi nem zavarja meg abban, hogy odaérjen az iskolához, ám ott semmiféle gonosztevő nem várja. Az éjszaka további része már eseménytelenül telik.

//Mivel továbbra is kérdéses, hogy mennyire tudok aktív lenni, még ha most talán jobb is lesz a helyzet, úgy gondolom, hogy jobb, ha most lezárom a kalandot (te még írj egy kört!), és átengedlek korszakra, ahol gyorsabb körváltások lesznek, mint itt. A történetszál megvan, utána folytathatjuk majd, ha szeretnéd, van már ötletem, hogy mi legyen. A korszak majdnem három hónappal ezután az éjszaka után játszódik, mivel ez a február 22-én történő astoriai csatával volt egy időben. Ez idő alatt folytathattad a járőrözést, és elintézhettél néhány kisebb rosszfiút, de szupererejű ellenfeled még nem volt. Köszönöm a játékot és a türelmet, ha bármi kérdésed van nyugodtan írj PM-et!//

by **Tökfej** Hétf. 13 Május 2013, 15:51

//Na jó lehet akkor valamit félre olvastam Very Happy

//

Megvonom a vállam, hát igen ez van akkor, ha valaki nem bírja a visszautasítást. A suliban is csak egy nagyképű b*rom, de hát úgy látszik kívül is. Na mindegy, ellenséget nem akarok többet szerezni, mint ami van. Mert hát nincs egy sem, de majd lesz valahogy.
Figyelmem most másfelé terelődik, úgy látszik nem készültem fel mégsem eléggé a hatalmas nagy csatámra. Míg a gonosz legyőzetettett addig a megtartás, és a törvény kézre kerítése már nincs megoldva. Hát igen legközelebb egy köteg gyorskötegelőt is hozok, és be kell szereznem egy jelzési rendszert is, amivel a rendőröket hívhatom, ha kell. Na mindegy marad a manuális módszer. Megbizonyosodok róla, nincs tényleg komolyabb bajuk, és más nem is tudok tenni. Talán ennyi is elég volt mára a leckéből, és átgondolják a dolgot, mielőtt még egyszer hasonló fába vágnák fejszéjüket.
Járőrözésemet folytatom, ám már kevesebb sikerrel. Az éjszaka nyugodt, mint ahogy az elkövetkezendők is. Volt pár grandiózus csatám, mit meg kellett vívnom a világ érdekében, és egy autó tolvajt, meg egy zsebmetsző bandát is sikerült pár kisebb zúzódással, ez természetesen rám kell érteni, meggyőznöm. Hát nincs más hátra, mint a jövő felé nézni, és a lehető legtöbb kesztyűt felvenni.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 15 Dec. 2014, 10:52

Beszélgetés közben elhagyjátok a házat, és leértek az utcára, ahol a két rendőr épp autóba ül, és elhajt a kisbolt irányába. A hadnagy eközben melletted sétál, és ha autóba ültök, ő is így tesz veletek együtt. A fényképet közben visszaveszi, és gondosan elrakja.
-Nem is gondoltam, hogy ismerné – jegyzi meg őszintén a hadnagy. - Őt gyilkolták meg tegnap éjjel a parkban. Az eset nem messze történt innen, a parkban. Megfojtották, eltörték a nyakát, aztán a tóba dobták. Akárki is bánt el vele, biztos nem kedvelte. A gond csak az, hogy AIMville becses polgára volt, és mivel eddig szinte a komoly bűnözés teljes hiányában tudtuk fenntartani a rendet, most ránk szálltak a fejesek.
A munkahelyed felé utazva a hadnagy telefont kap, mindössze néhány „igen” és „nem” érkezik tőle válaszként, akármit is halljon, és egy perc elteltével le is teszi.
-Elnézést, egy másik ügy miatt hívtak. Amúgy… Megenged egy személyes jellegű kérdést, Dr Strongholl? Nem akartam bemenni a szobájába, amikor a lakásán voltunk, és beszélgettünk, de furdalt a kíváncsiság, hogy benézzek a szekrényébe. Önnek csak és kizárólag fehér öltönyei vannak? – Kérdi mosolyogva a hadnagy, miközben telefonját visszateszi a zsebébe.

by **Ammon Einarson** Pént. 19 Dec. 2014, 11:16

Vissza adok a képet a nőről a hadnagynak közben ki is érünk a kocsihoz amibe beszállunk. A testőrök előre, mi hátra ülünk és miután elhelyezkedett mindeki a kocsi el is indul. A hadnagy mondja, hogy nem is gondolta volna, hogy ismerem majd elmondja, hogy ki volt a nő akiről a képet mutatta. Elmondja, hogy hogyan végeztek a nővel és közben elteszi a fotót. Egy dolog se lep meg igazán abból amit mond hiszen nagyon jól tudom, hogy mi történt a nővel de némiképp szomorúan válaszolok a hadnagynak.
- Rettenetes, hogy ilyesmi történhet meg itt. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják találni azt aki ezt tette szegény nővel.
Mondom egyfajta bíztatásképpen a hadnagynak, bár belül igazán remélem, hogy nem fog nekik ez össze jönni. Vagy csupán találnak valaki mást aki "elkövette" a merényletet. Nem is soká hívást kap viszont a nyomozó. Felvéve csupán igeneket és nemeket ad vélaszképp a telefonba majd miután letette szólt hozzám ismét. Sőt kérdést intéz ami már viszont nem is a gyilkossággal, sokkal inkább személyes ruhatárammal kapcsolatos. Némi gondolkodást követően válaszolok csak.
- Azért nem csak és kizárólag. Van egy farmerem is. - elgondolkozom egy pillanatra - És egy pulóver is talán... Igen, meg egy pulóver.
Válaszolok nyugodtan a hadnagynak mintha ez valami természetes dolog lenne.

by Ajánlott tartalom