Boston

Boston az Amerikai Egyesült Államok Massachusetts államának fővárosa.

A lány zavartan néz Serena kicsattanására, majd mindent átnyújt. felfelé Gabe bólint.
- Jó terv.
Mondja elismerően.
- Most úgyis jó gyerekek voltunk, megérdemlünk egy kis szórakozást és Bostonban biztosan van... valami.
Serenának a szavakban hihetetlenül Zack modora lehet feltűnő, de a fiú nem is érzékei a szándéktalan cinizmusát. A szobájához kíséri a lányt és lerakja a táskáit.
- Szép. Remélem én is jól jártam. Hagylak kicsit kifújni magadat, lepakolok, szólj, ah baj van.
Mosolyog a lányra és átmegy a saját szobájába.

A szobában Gabe lerakja a dolgait majd egy sarokban álló férfit vesz észre, nem fordul felé.
- Ő, itt van?
Az alak bólint. Morsus arcán félelem jelenik meg.
- Serenának nem eshet baja.
Az alak a sötétből egy teleportálással távozik.

Átvettem a papírokat, amiket a lány odanyújtott és a szobák kulcsát is és végre a kellemetlen helyzetből menekülhettünk is felfelé a szobák irányába. meglepve kaptam Gabe-re a tekintemet, néhány pillanatra azt hittem, hogy Zack volt az, ő még soha sem volti ilyen, de Zack állandóan. Végül is, a klónja volt, így nem volt meglepő az, ha a modorát is örökölte, ez minden Morsus-ban megvolt, Gunnhild-ban két oldalról ráadásul. A szavaira önkéntelenül is kicsúszott a számon.
- Szeretek múzeumba járni – mondtam.
Zavartan sütöttem le a szemeimet és végre megérkeztünk a szobákhoz, ahol végül elmosolyodtam azon, amit mondott.
- Biztosra veszem, hogy a tied is pont ilyen lesz – válaszoltam. – Rendben van, jó pihenést.
Bementem a szobába és becsuktam az ajtót, a táskáimat az ágyhoz tettem. Kissé fáradtan dőltem hanyatt az ágyon, a repülőút kimerítő, főleg, ha végig retteg rajta az ember. Néhány perc után felkeltem és a mosdóban felfrissítettem magamat, majd visszamentem az ágyhoz és arra ültem fel törökülésben. Előhalásztam azt az anyagot, prezentációt, amit Miss Frostnak hoztam, hogy megnézzem hiányzik-e belőle valami. Ha Gabe egy óra múlva sem jön, akkor elmentem lezuhanyozni, majd átöltöztem a sötét színű kosztümömbe, ami térd fölé érő szoknyás volt, még felvettem a magas sarkút, majd az irattartót vettem még magamhoz, bezártam a szoba ajtaját, amikor a folyosóra értem és bekopogtam a szobájába, ha kinyitotta az ajtót rámosolyogtam.
- Indulhatunk? – kérdeztem.

Az ajtót kinyitotta Gabe, aki éppen a kabátját vette fel.
- Bocsánat, kicsit elkalandoztam.
Ezzel felvett egy baseball sapkát és a karját kitartotta a lánynak.
- Indulhatunk hölgyem?
Kérdezte mosolyogva és becsukta az ajtót maga mögött.

- Semmi gond, szerencsére nem a sörös üvegeket kell kivennem a kezedből, vagy felébreszteni téged, hogy már húsz perce indulni kellett volna – nevettem fel.
James-el jártam volna így gyaníthatóan. Mikor kitette a karját, belekaroltam gondolkodás nélkül.
- Természetesen uram – feleltem. – És akkor lássuk, hogy a Xavier iskola legjobb húzása, vagy eddigi legnagyobb lebőgése következik.
Ha megyünk, akkor lassanként majd liftezés után kiérünk a főcsarnokba és onnan az utcára.
- Sajnos nem nagyon ismerem Boston felépítését, de igyekeztem úgy szállást találni, hogy a Frost vállalat a közelben legyen, de annyira nem sikerült, hogy ne kelljen legalább fél órát sétálni, és ha megbocsátod, akkor a magas sarkúban nem szeretnék ennyit kutyagolni.
Ha megérti, ha nem, akkor is a járda sarkához lépek és igyekszem leinteni egy taxit magunknak. Persze, ha van a közelben álldogáló, akkor ahhoz megyek oda, hogy szállít-e utast. Lehetséges, hogy kellett volna hívnom egyet, de úgy megszoktam a New Yorki viszonyokat, hogy minden tele van velük, hogy mindez fel sem merült bennem. Egy pillanatra görcs állt a gyomromba és felsóhajtottam.
- Azt hiszem, hogy most kezdek ideges lenni – mondtam Gabe-nek.

Gabe az utcán, a megálló taxira néz.
- Ugyan, nyugalom. A hétköznapjaidat szuper erejű tinik között éled, ehhez képest ez egy könnyű nap.
Ajtót nyit a lánynak majd beszáll a másik oldalon. oda adja a címet.
- Különben is... kitudja mi minden lesz még a mai napon. Sok meglepetés várhat minket.
Mondja és nagy levegőt vesz.
- Egy bikinis nővel csak elbánunk. Elvileg csak felakarjuk öltöztetni.
Mosolyog Gabe mire a taxis szemei elkerekednek.

Nem tudom, hogy mennyire éreztem úgy, mint ő. Igaz, hogy évek óta mindig mutáns gyerekek és kamaszok között voltam, de akkor is. Inkább őket választottam volna, mintsem egy napot a leendő tanárnőnktől. Valamiért nem igazán szerettem az idegen és ismeretlen telepatákat. Valószínűleg ha az lennék én is paranoiás lennék és tudni szeretném, hogy mi is a valóság azzal kapcsolatban, amit mondanak neked, de belegondolni, hogy valószínűleg megint a fejemben fognak kutakodni. Megborzongtam.
- A gyerekekkel könnyebb bánni, mint egy telepatával – feleltem. – Legalább is szerintem.
Hannah persze más volt, őt ismertem, amióta a Bukás után a kúriába érkeztem, de még tőle is féltem nagyon sokáig a képessége miatt. Beszálltam az autóba, amikor kinyitotta az ajtót. Még láttam, hogy átadja a címet, gondolom eléggé meglepheti a sofőrt, hogy hova szeretnénk menni.
- Nem igazán szeretem a meglepetéseket azóta, hogy ismerem Jackie-t – válaszoltam elgondolkodva. – Inkább csak legyen egy nyugodt, békés átlagos nap.
Az arcomat a kezeimbe temettem, amikor kimondta hangosan, hogy mit is kéne tennünk és megláttam a sofőr döbbent tekintetét. Azon sem csodálkoztam volna, ha most azonnal kihajít minket erről a helyről.
- Nem úgy értette, csak metafóra volt – próbáltam nyugtatni a szegény sofőrt. – A Frost vállalathoz legyen szíves.
Vettem egy mély levegőt és Gabe felé fordultam.
- Kezdem úgy vélni, hogy tényleg jobb lesz, ha én beszélek majd Ms. Frosttal. Ugye a gondolataidat is vissza tudod majd fogni?
Nem szerettem volna ha néhány disznó gondolatért kihajít minket még azelőtt, hogy választ adna, hogy elfogadja-e az ajánlatunkat.

Gabe elmosolyodott.
- Még soha nem néztek rám, azért mert prűdként gondoltam.
Majd mikor a mosolya enyhült próbált komolyan viselkedni.
- Jó... próbálok majd kevésbé Morsus-ként viselkedni. Nem lehet nehéz, elvileg hígították a véremet.
Ezzel vissza dőlt a székbe és kipillantott az ablakon.
- Gyönyörű város, és a nyár legnagyobb hőségében egészen... döglesztő.
- Boston legendás a melegről, mint Chigago a szélről.
Mondja a sofőr.

- Szerintem most sem azért néztek rád így, hanem, mert hangosan kimondtad – feleltem.
Azt hiszem, hogy kezdek rájönni, hogy miért is volt az a jó tanács régen, hogy ne akarjak sehova sem egy Morsus-sal elmenni. Eddig nem is igazán fenyegetett, mert Zack-kel ritkán mentem el bárhova is. megráztam a fejemet, nem az volt a gond, hogy Morsus-ként viselkedett, hanem az, hogy férfiként. És arra pedig nem tudtam megkérni, hogy ezt ne tegye, mert képtelenség volt. Így igazából pedig csak egyetlen egy dolgot tudtam mondani.
- Köszönöm. Egyébként is neked van a legnormálisabb viselkedésed a családból.
Én is kinéztem az ablakon, hogy megcsodáljam a várost, ami meseszép volt. Jó volt kiszakadni New Yorkból egy kicsit, még akkor is, ha ennyire vészterhes idők voltak és itt sem volt jobb idő, mint odahaza.
- Jelenleg New York is felvehetné ezt „kellemes” címet – feleltem.
Igaz nem csak mi, hanem minden keleti város is, és a meterológusok nem jósoltak semmi kellemesebb időt. Lehet, hogy meg kellett volna kérnie Einar-t, hogy hozzon egy nagyobb vihart a teljes Keleti Partnak, hogy legalább az aszály kisebb legyen és a hőség is csillapodjon. Végül Gabe felé fordultam kissé idegesen.
- Ugye nem felejtettünk el semmit elhozni, vagy ehhez hasonló? – érdeklődtem. – A többi tanárt egyszerű volt meggyőzni, őket ismertem. Ms. Frost az első olyan, akivel még csak nem is találkoztam…

A sofőr legyint:
- Hét fokkal melegebb van itt, mint a maguk kis szigetén, kedveském.
Jelenti be büszkén.
Gabe kicsit keserűen rágódni kezd.
- Igen... Morsus-ok...
Mondja morogva. Majd a lány kérdésére elmosolyodik és a kezét teszi a lányéra.
- Nyugi. Minden itt van, minden menni fog. Ne görcsölj.
Mosolyogva Gabriel.

A férfira pillantottam, aki láthatóan örült is annak, hogy náluk melegebb van, mint nálunk New Yorkban. Önkéntelenül is elmosolyodtam ezen. Én annak örültem volna, ha ismét normális az időjárás és vége lett volna a hőségnek. Igaz a kellemes légkondicionált helységekben nem volt gond a meleggel, csak éppen az iskola villanyszámlája lesz majd a csillagos egekben emiatt.
- Ön és a városa győzött – mondtam végül. – Nem irigylem magukat az itteni hőség miatt.
Gabe-re pillantottam némileg vigasztalóan.
- Ne aggódj, nincs különösebb gond a Morsusokkal egyébként – feleltem. – Soha egyikkel sem volt különösebb összetűzésem.
Sőt, Zack-et apámként szerettem és tiszteltem. Időnként nagyon hiányzott és csak remélhettem, hogy mihamarabb előkerül. Bólintottam, amikor megfogta a kezemet.
- Nem görcsölök, csak kicsit ideges vagyok. Mindig ez van vizsgák, és záróvizsgák előtt is. A szakorvosi vizsgám miatt jobban félek, mint a mostani megbeszélés miatt.
Előre pillantottam a taxisofőrre.
- Mikor érkezünk meg a Frost vállalathoz? – érdeklődtem.

Gabe csak mosolygott a szavakra és az autó lassított.
- Itt is vagyunk kedveském.
Gaberial elővette a tárcáját és fizetett.
- Kösz haver. Tudja az ember hall dolgokat New Yorkról, de maguk egész jó fejek.
Morsus elmosolyodik.
- A kis hölgy LAban született és én Nevadában egy katonai bázison, higgye csak el a született new yorkiak olyanok, amilyenek.
- Vettem főnök.
Kacsintott a taxis miközben a páros kiszállt.
- Naaagy épület.
Nézte a cég irodáját Gabe.

- Köszönöm – mosolyodtam el a sofőr irányába.
Már éppen válaszoltam volna a New Yorki megjegyzésre, amikor Gabe megtette helyettem. Azért jól esett, hogy a sofőr szerint mi jó pont voltunk a sok erre megforduló New Yorki között és minket nem sorolt abba a kategóriába, ahova mindenki mást. Még akkor is, ha egyikünk sem volt született városi, hanem igencsak elérő helyekről jöttünk.
- További szép napot! – köszöntem el a férfitól.
Mikor kiszálltam felnéztem a hatalmas épületre, nem számítottam arra, hogy ekkora lesz az egész vállalat.
- Kezdem úgy érezni, hogy nem is tudom, hogy mit keresünk itt és miért is kellene elfogadnia Ms. Frostnak az ajánlatunkat.
Talán a sok diák és a Cerebro kellően meggyőző lesz ahhoz, hogy eljöjjön tanítani hozzánk. Néhány másodperc gyönyörködés után, ha Gabe is összeszedte magát elindulok a főépület felé, majd be az épületbe egészen a recepcióig. Ha ott van valaki, akkor szólalok meg ismét.
- Üdvözlöm, Serena Davidson és Gabriel Morsus vagyunk, ma délutánra van találkozónk megbeszélve Ms. Frost-tal.

Miután felengedik őket és megkapják az irányt Gabe hív egy liftet és beszállnak abba. Egy hosszú folyosón mennek végig, amin fent van a Frost család logója.
- Nem fogjuk fizuval meggyőzni.
Morsus előtt kinyitják az ajtót és ő előre engedi a lányt.
- Üdvözletem, ő itt Serena Davidson, én pedig Gabriel Morsus vagyok. A Xavier iskolát képviseljük.
Mondja a férfi és kihúzva magát előre sétál, ha Emma kezet nyújt ő is kezet fog, ha nem/utána szépet kihúzza a széket Serenának majd ő is leül, ha Frost hellyel kínálja őket, de addig állva marad. Kezeit végig hátul összekulcsolva.

Szinte ámulva néztem végig a folyosót, ahol haladtunk. Egyre jobban kezdtem kételkedni abban, hogy sikerül meggyőznünk őt bármivel is. Nem nagyon tudtam, hogy mi lehet olyan, amivel egyáltalán hatni tudnánk arra, hogy hozzánk jöjjön dolgozni. Itt szinte mindene megvolt, amit csak akarhatott.
- Kezdenek kételyek felmerülni bennem – mondtam óvatosan.
Mikor megérkeztünk az ajtóhoz, akkor Gabe előre engedett, hálásan biccentettem neki, majd beléptem az irodába. Valamilyen szinten megkönnyebbültem, hogy itt legalább felöltözve van a nő és nem fehérneműben.
- Örvendek Miss Frost – nyújtottam én is kezet.

- Üdvözölöm önöket, kérem foglaljanak helyet – mutatott két székre az íróasztal előtt.
Leültem a székre és megvártam, amíg Gabe is így tesz, utána kezdtem volna beszélni.
- Bizony…
- Még a fejükben sem kell olvasnom, hogy tudjam, hogy vagy azért jöttek, mert pénzre van szükségük, ami meglepő lenne a Wright család támogatása után, azaz marad, hogy tudják, hogy be kellett zárnom az iskolámat és munkát ajánlani jöttek.

Emma, és máskor mjad Halla-val írok vele, csak nem akartam 2 karival írni ezért, azért maradt itt Serena-nál. És heroikus feladat volt normális ruhás Emma képet találni XD

/Még ennek a blúzának is 6 gombbal kevesebb van, mint bármilyen nem sztriptíztáncosnő jelmeznek /

Gabe bizonytalanul előre hajol a széken.
- Hát pontosan ezért is vagyunk itt. Kellenek a jó tanárok és ön pontosan megfelel ennek a leírásnak.
Mondta picit köhögcsélve a zavarában a férfi.
- Plusz jól jönne egy telepata is, aki segít nekünk a cerebro használatában.
Gabe Serenára néz bizonytalanul, hogy a lány elmond e valamit, amit elfelejtetett.

//Mellékes //

Hallottam, hogy lehet, hogy nehéz lesz vele, de még megszólalni sem volt időm, mert máris közbevágott. Láthatóan máris rájött, hogy miért voltunk itt és mit is akartunk tőle. Megkönnyebbültem, hogy legalább ezt nem kell majd elmondani neki, mert máris tudja, hogy mi lenne a feladat. Hagytam, hogy Gabe elmondja, amit szeretett volna, és utána én vettem át a szót, hogy folytassam.
- Igen, hallottunk az iskolája sajnálatos bezárásáról – feleltem őszintén. – Ahogyan Gabriel is mondta, ön remek tanár, jó ajánlásokkal és tapasztalt. Pontosan ilyen személyekre lenne szükségünk. A fizetés az ön vagyonához képest jelképes összeg lenne…
- És mivel Brooklyn eléggé messze van Bostontól feltételezem azt akarják, hogy odaköltözzem és adjam át a cég vezetését.
- Nos, ami azt illeti, ha nem szeretné a cégét is elhanyagolni, akkor megoldható lenne az, hogy teleportációval könnyedén tudjon ingázni a két helyszín között – egy pillanatra Gabe-re pillantottam. – Mrs. Miller ajánlotta fel.
- Milyen órákat kellene tartanom? – kérdezte Frost.
- Telepata klub és az „agyunk másképp” mentális védelemmel foglalkozó alapképzés.
- Lenne néhány feltételem, úgy tanítok, ahogyan eddig is tettem, önök nem szólnak bele a módszereimbe, a teleportra igényt tartok, illetve rajtam kívül csak azok kezelhetik a Cerebro-t, akiknek én engedem meg.
Kényszeredetten pillantottam Gabe-re, ő volt az igazgató, az ő döntése ez leginkább.

Gabe figyeli a párost és nagyon reménykedik, hogy nem kell beleszólnia. Kicsinek érzi magát az egészhez. Az elvárásokra elgondolkodik.
- Nem.
Mondja ki határozottan és szinte megfagy a vére. Nagy levegőt vesz.
- A teleport kormánygyártmány, nem adhatjuk csak úgy oda. kereshetünk teleportáló diákot, aki jön önért, de nem adhatunk át egy technológiát, ami nem is a miénk. A cerebronál fair, de félig. vannak kormányszemélyek, shield telepata ügynökök, akiknek akkor is lesz engedélyük. Meg kell értenie az iskola félig az X-men otthona is, mi foglalkozunk mutáns helyzetekkel és néha besegítünk a kormánynak.
Még önmagát is meglepi a szavai a keménysége.

Reméltem, hogy nem lesznek gondok abból, amilyen helyzetben voltunk. Kissé megrezzentem, amikor Gabe kimondta azt a bizonyos nem szó. Lehet, hogy most veszett el minden és leszünk hatalmas bajban. Igazából azok a dolgok, amiket felhozott, hogy nem, illetve félig az még teljesen rendben is volt számomra, a legnagyobb kérdés az volt, hogy Frost miként fog erre reagálni és mit fog válaszolni.
A nő felvonta a szemöldökét Gabe szavaira. Majdnem fél percig nem válaszolt, addig gondolkodott.
- Rendben. A kormány ügyeibe egyébként sem akarok beleszólni – mondta. – De ha nincs megoldva a folyamatos ingázás a két város között, akkor egy szobát kérek az iskolában, hogy hétköznap ott lehessek és a hétvégéket itt Bostonban fogom tölteni, hacsak nem vesznek rá arra, hogy valamiért roppant fontos ott maradnom.
Csak ennyi lett volna? El sem akartam hinni, lehet, hogy tényleg ennyire szeretett volna tanítani? A lényeg, hogy nekünk mindez jól jött.
- A szoba természetesen megoldható, ahogyan a többi feltétel is – mondtam.
A hétvégén úgysem volt olyan óra, amihez ő szükséges lett volna.
- Akkor azt hiszem, hogy ennyi lett volna, hacsak Gabriel-nek nincs még hozzátenni valója – feleltem. – A szerződését az első munkanapján majd az igazgatói irodában írhatja alá, addigra a módosítások is belekerülnek majd azok alapján, amit most beszéltünk meg.