Random

Végig hallgatom, amit Akali mond, és csak utánna szólalok meg.
- Szerintem, mi már, így is tovább jutotunk, mint mások. Mármint, csak remélem, hogy így van. Inkább menjünk haza. - Mondom neki, ezzel talán egy kicsit kihozva őt a sodrából, amiért ilyen határozatlan vagyok. Ez a kincs kutatás, nem érimeg, ha Akali is el veszti az emlékeit, inkább még is menjünk haza. Ő azért fontosabb.

Sylar:

Nagy nehezen ébredezek már álmomból, mely nem hozót mást csak a sötétséget elmémre. Úgy éreztem, amikor felkeltem meg most is, mintha szét akarna hasadni a fejem. Belülről kifele nyomó erő, melynek csupán egy célja van, hogy szét repessze fejemet. Kicsikét kezdtem úgy mond józanodni, de végig macska bajosnak éreztem magam. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy hol is vagyok, mit keresek itt és, hogy ki vagyok. De akár hogyan is próbálkoztam nem sikerült semmit se felidéznem magamról vagy az ébredésem előtti időszakból. Amikor végig tekintettem az utcán láttam, hogy egy kocsmával ülök szembe. Gondoltam biztos be piáltam a múlt éjjel és azért van ez az egész. De csak ekkor figyeltem fel arra, hogy elégéles a látásom még a sötétben is. Ezt nagyon furcsálltam. Amikor magamon kezdtem végig tekinteni azt vettem észre, hogy kabátban és kalapban üldögélek oldalamon egy tarisznya lóg. Bár amit ezután vettem észre sokkal meglepőbb volt. 
-Mi van??

Teljes mértékben tollas voltam. Nem tudtam mire vélni ezt a dolgot. A táskában leltem egy térképet, némi pénzt és egy jelvényt, amin remélhetőleg a nevem szerepelt. Nagyszerű gondoltam, jobb már nem is lehet. Majd végül fel álltam és a szemközti kocsmába vettem az irányt érdeklődni magamról.

Látom, hogy Akali arcvonása kisimul a mondatom hallatán, és mond is nekem valamit, és elindul az egyik irányba, én pedig követem őt. Kábé, 10 perces séta után, egy kőfalhoz érünk, és látom amint Akali megnyom valamit, A fal ketté válik, és ény tőrbe amihez a szememnek hozzá kell szoknia. Amint kitisztul a látásom, csak akkor veszem észre, hogy az egyik hegy barlang üregében vagyunk. A látvány, ami elém tárul, vagyis inkább elénk, egészen magával ragad. Követem őt, ismét majd hallom amint mögöttünk bezáródik a fal.
- Gynyörű a látvány. - Mondom röviden, miközben a kezemet, a vállára helyezem, és a látványban gyönyörködöm egy kicsit. Bár, tudom vagy csak sejtem, hogy ezt már egyszer meg csodáltuk, mikor jöttünk.

Nevetve térek magamhoz, aztán hangosan köhögni kezdek. Ez eszméletlen volt! Újra és újra akarom, hogy megtörténjen. Kinyitom a szemeim és végignézek magamon, ellenőrzöm a testem, sérüléseket keresek és felmérem mennyi tollat vesztettem. Nem kár értük, alapvetően nem szeretem ha tollas vagyok, de a repülés hasznos. Oldalra fordulok, végignézek a mellettem fekvőkön. Megpróbálom összeszedni magam és felállni, de nem terhelem túl magam ha van olyan részem, ami még gyenge. Első lépésként egészen a szikla szélére húzódok és a vízzel lemosom a megégett részeim.
~ Dina vitt ki onnan a képességével és repüléssel. Ezután nem hagyhatom, hogy csak úgy meghaljon. Ha őt megmentem máris nyerek. A doki kint van, a gép elpusztult és a kalózok is hallottak, ha nem is végleg, átmenetileg igen. Már csak a lányt kell megmenteni és minden terv szerint ment. Majdnem terv szerint ehehe.
Miután magam lemostam és nem estem a vízbe véletlenül, kezembe merek további tenger vizet és Dinához megyek. Lemosom az arcát, majd elkezdem lemosni a sebeit. Egyelőre ilyen súlyos állapotban még nem ébresztem fel, feleslegesen szenvedne csak. Miközben próbálom rendbe hozni, a dokira is vetek egy pillantást és őt is ellátom. Nem tudom most se hol tanultam hogy kell ezt csinálni, de tetszik.
- Az ember már semmiben nem bízhat. Egy robbanás, halottnak kellene lennünk, erre mindenki itt fekszik eszméletlenül... Hehe. Túléltük, mintha mi sem történt volna. Na gyerünk Dina, ne merj itt hagyni, úgysem hagyom, hogy meghalj.
Kissé őrülten beszélek, az utolsó mondatig leginkább magamhoz beszélve. Közben bal kezemmel kissé színpadiasan csapkodok is. Mintha már lettem volna hasonló helyzetben, különös.

Sylar:

Mikor beléptem a helységbe, szavam is el állt. Alig láttam embert, de mindenféle élőlény a szeme elé került. Még olyanok is mint én. Bár inkább az ajtó mellet álló két hústorony volt a lúgmegdöbbentő. Elképzelni se tudtam, hogy hol vagyok, mikor, vagy mi vagyok. Csak azt vágom, hogy valami madár lény vagyok. Gondoltam meg kérdem a csapost nem tud e segíteni. Így hát a pult felé vettem az irányt, hogy beszéljek a csapossal tud e rólam valami információt. Reménykedtem benne, hogy hasznomra válik majd. Tekintettemmel végig a kocsma töltelékeket figyeltem. Főleg azokat akik olyanok mint én. Gondoltam, ha nem jutok eredményre a csaposnál meg kérdem őket, hátha jobban tudnak segíteni.  Emlékeim zavarában nem mutatkozik meg számomra semmi, csak a mély homály. A homály melybe valóm merül. Kis zavart éreztem magamban, hogy csak a nevemet tudom, mást már nem is nagyon. Akármennyire is töröm magam nem jut eszembe semmi se.


//majd van valami kép, hogy milyennek képzeltél el?//

Ahogy, ki érünk nem csak a gyönyörű látvány tárul elém, ha nem azt is, hogy pár lépésre elöttünk a tátongó mélység van. Hallom, hogy Akali hozzám szól, meghív az otthonába. Én, nem gondolkodom ezen a dolgon túl sokat, és válaszólok neki.
- Persze, szeretnék elmenni hozzád. Vagyis, szívesen meglátogatlak az otthonodban. - Mondom neki, kedvesen. Majd, megint mond nekem valamit, aztá egy fehér fény veszi körül, amitől nekem bekell csuknom a szememet, mert bántja a fény. Mikor, is mét kinyitom a szemem, már egy madárszerű lény képében látom őt, amitől le is esik az állam. Majd, fel röppen, és is mét mond valamit, én pedig minden hezitálás nélkül, megragadom a lábát, ami olyan puha. Lefelé kezd velem suhanni, a völgybe, és a táj innen nézve, még szebbnek hat, és, úgy érzem mintha repülnék. A szél az arcomba csap, és érzem, hoggy még a hajamat is fúja. A látványtól, és az érzéstől, örömömben sikoltok egyet, mert nagyon tetszik. Leérve, veszek egy mély levegőt, és miután már szóhoz tudok jutni az elöbbi élményektől, meg szólalok.
- Fuh, csajszi ez isten király volt. Mintha repültem volna. - Mondom neki, szinte túl áradó lelkesedéssel, de most nem kérem meg rá, hogy mászunk vissza, és változzon át megint, talán majd egy másik alkalommal. Ha, el indulunk hazafelé, egy két kérdést teszek fel neki.
- Még az amnéziám elött is tudtam erről a te királyképességedről? Mi volt, róla a véleményem? Tényleg, mióta ismerjük mi egymást? Van egyáltalán valaki, aki hazavárjon? - Kérdezem tőle, hisz most ilyen dologban, rá vagyok utalva.

Elkezdem pofozni Dinát, ami nem tudom miért nagyon jól esik, újra és újra meg akarom ütni, minél erősebben. Egészen addig folytatom, amíg fel nem ébred, akkor elrántom a kezem az arcától. Viszonzásként én is kapok egy pofont, amitől elterülök és hangosan nevetni kezdek. Legszívesebben tűrném egész nap, hogy üssön, ha cserébe én is megtehetem ezt vele. Elvonatkoztatok ettől a gondolattól, felállok és összeszedem magam. Hűvös nyugalommal nézek végig Dinán, majd a tengeren. Hirtelen megrándul az arcom, aztán a karom is.
~ Ez érdekes. Tehát nem csak mentális, hanem fizikai, neurológiai problémáim is vannak. Tényleg nagyon kellettem nekik, ha képesek voltak szabadon engedni.
Kissé tanácstalanul tárom szét a karjaim, majd húzom vissza a testemhez. Próbálom hűvös nyugalmammal Dinát és a Dokit is lenyugtatni.
- Mire számítottál egy olyan betegtől mint én? Most sem értem, hogyan engedhettetek szabadon, egy gyilkos küldetésre. Ön és közveszélyes vagyok, na nem mintha panaszkodnék, nagyon élvezem és kordában tudom tartani, ha akarom. Nyugodj meg és kitalálunk valamit.
Megvárom amíg valóban vesz néhány nagyobb levegőt és nem hisztis ribancként sikoltozik velem. A gondolatra elmosolyodom.
- A válasz sehogy. Elviszed a Dokit, ő a célszemély, a küldetés célja. Ha ő biztonságban van, a küldetés sikeres. Amint visszaértél a bázisra hívsz segítséget, vagy visszajössz te is. Egyedül semmiképpen ne gyere vissza. Engem addig itt hagysz, nem megyek sehova ne aggódj. Nem is tudnék hova...
Hirtelen abbahagyom a beszédet és a víz habzó részére tekintek. Azonnal odasietek és keresek egy követ vagy más kiálló, letörhető kemény részt a sziklán, amit fegyverként használhatok. Végső esetben maradnak a karmai. Pár lépésre a víztől állok meg és figyelem mi készül onnan kiemelkedni. Nem támadok azonnal, túl furcsa ahhoz ez a világ, amibe kerültem, hogy mindennek nekiessek. Lehet nem veszélyes, de felkészülök a másik végletre is.

A kis színjátékkal elérem azt amit akarok, megtudom az igazságot. Egyik ujjam a levegőbe emelem és meglepetten nézek Dinára.
~ Most már mindent értek. Az amnézia legritkább esete a spontán amnézia, ami során az illető alapvető emlékei megmaradnak. Valami kiválthatta nálam. Végig mindenki tudta, hogy ki vagyok, csak én nem.
Elgondolkozva teszek még néhány lépést a sziklákon, utána állok csak készen egy válaszra.
- Számítottam rá, hogy hasonló lesz a válaszod. Az meglepett, hogy a társam voltál. Ez részben magyarázza miért kedvellek, mert hogy kedvellek erre már rájöttem. És örülök, hogy kiálltál értem. Ami az akciót illeti... már nyertünk. Vissza viszed a dokit, a gépnek, a hajónak és a kalózoknak vége. Engem meg elhozol utólag.
Még egyszer már feleslegesen nem ismétlem magam. A víz széléhez megyek és egy követ kezembe véve támadásra és védekezésre készen állok. De amikor megjelenik a becsukott szemű sellő ösztönösen megnyugszom. Hiba. Egy olyan trükknek dőlök be, amire nem számítok, mert nem hiszem, hogy bárki el akarná játszani. Azonban ez még az a kor, amikor az ehhez hasonló trükköket nem ismeri mindenki és nem játssza ki nevetve azonnal, tehát a használatuk sem vált feleslegessé. Én is bedőlök neki. A földön fekve, felettem a csontváz kalózzal próbálok nyugodt maradni. Lezárom a torkom és a garatom, hogy ne kezdjek el ösztönösen levegő után kapkodni, ezzel is magamat hátráltatva. Kivárok és figyelem a kalóz mozgását, egészen addig amíg a hátam mögül nem hallom a reccsenést. Megvan! Fojtogat, tehát mind a két keze a nyakamon van, ellenben az én kezeim szabadok. Összegyűjtöm minden testi és lelki erőm, megtervezem mit akarok csinálni majd végrehajtom. Megpróbálom két kezemmel megragadni a csontváz két vállát, utána stabilan tartani és felfelé rántani. Eközben a két lábam magam alá húzom és páros lábbal, a lehető legnagyobbat rúgok a hasi részébe. A célom, hogy magamról a csontváz kalózt teljes erőből magam mögé hajítsam, a reccsenés irányába. Ha szerencsém van, akkor szétesik és csak a darabjai repülnek tovább, ha nem esik szét akkor a reccsenést kiváltó akármit találja. Nekem megéri. Amennyiben nem tudom elhajítani, sem állok meg, két kezemmel ugyanúgy kinyúlok és egyszerűen, indulatom és maradék erőm kihasználva megpróbálom letépni a fejét, koponyáját a helyéről. Lássuk mi lesz ebből, amíg meg nem fulladok.

A pultostól meg tudtam egyes mást de csak még jobban össze zavart engem. Sylar nyomozó? mi van én rendőr vagyok, most mi van? De amit utána mondót az még érdekesebb volt. Csak nem rég távoztam egy elf tárasságában? Egy elfével és elvette az eszem, egy elf lány. Felkaptam a fejem.
-Milyen elf, hogy nézet ki merre mentünk? 
Ontottam a kérdéseket válaszra várva. A fejem csak hasogatott ismét. Amit tudtam, hogy valami madár izé vagyok, rendőr, némi pénzel és egy térképpel. Egy elf lánnyal voltam nem rég aztán képszakadás. Válaszokat akartam, követeltem a válaszokat magamtól. Erőlködtem emlékezni. A pultos válaszára vártam, hogy több dolgot meg tudjak és elkezdhessem keresni azt az elfet. Szörnyen kiváncsi lettem a lányra. Mert lehet, hogy ö csinált velem valamit, vagy tudhat rólam valamit.

Amint le érünnk, választ is kapok a kérdéseimre, de nem mindre. Amiből, arra következtetek, hogy talán nem, úgy fogadtam, mint most. Vagy, hát nos nem tudom.
- Két, hét? Nos, az is valami, több mint a semmi. Fuh, és mennyi? Kettő, vagy három? - Kérdem, mikor a bátyáimat emlegeti. Biztosan, vagy egy nagy családom lehet, vagy egy kicsike. Mindegy, nem ezzel kell foglalkoznom.
- Téged van ki haza várjon? Szülő, vagy testvér, esetleg élettárs, vagy férj. - Kérdem tőle, hisz ezt nem tudom. Közben, pedig indulunk egyenesen az erdő felé, ami egy kicsit messze van, és én most, úgy gondolom, hogy rá hagyom magam.
- Kérlek, ne érts félre, nem nyavajgásból kérdem, csak tudni szeretném, hogy milyen messze is van a fahunk, innen viszonyítva. - Tényleg nem panaszból kérdem tőle, csak csupán érdekel, ennyi az egész.

Miközben a pultost hallgatta, rendezgette az öltözékét, hogy könnyebben mozogjon. Tetszett neki amit az elfről mondót neki a tag. Csak arra tudót gondolni, hogy megtalálja és kérdőre volna azt a lányt. 
-köszönöm az információt.
Nagy sietve távozott a kocsmából, de amikor ki ért az utcára lefagyott. Hirtelen nem tudta, hogyan is kezdjen bele. A földön sétálva sokáig tartana, repülve könnyebb lenne. Csak nem emlékezet arra, hogyan kel repülni. De ez olyan amit gyerekkorában meg tanult. Szóval csak nem lehet olyan vészes. Széttárta a karjait, és neki indult, hogy felszálljon, majd a levegőből kezdje el keresni a nap népbeli zöldszemű, vöröshasú elf lányt.

A fogás szoros, csak a szerencsén múlik az, hogy időben tudok reagálni lehajítom magamról a kalózt. A torkom összeszorult a ránehezedő erőtől, de még mindig jobb, mintha összeroppant volna. Miután hátra hajítottam a kalózt elfekszek a földön és hörgök egy kicsit. Nem jut eszembe semmilyen technika amivel segíteni tudnék magamon, és ez zavar. Kapkodom a levegőt, ahogy tudom egy ideig és kezemmel próbálom a torkom jobb helyzetbe állítani, amennyire tudom. Az újabb hangokra oda kapom a fejem és figyelem az üvöltöző kalózt.
~ Céda? Ez valamilyen jelző vagy név? Heh, akkor Dina sem az akinek mondja magát.
A vöröses fényt látva ösztönösen takarom el az arcom, hogyha robbanás történjen akkor valamivel védjem a fontos részeim, azonban ez nem következik be. Madárvijjogást hallok és a kalóz tényleges halálát, végre. Lassan megpróbálom magam összeszedni, először guggoló helyzetbe kerülni, majd lassan felállni, vagy leülni egy sziklára. Kezd egy kicsit összezavarni a helyzet, de csak mert nincsenek meg az emlékeim. Ezek szerint Dinának is több személyisége van, ahogy nekem is valószínűleg, ez most a másik énje, vagy ugyanaz az énje csak teljesen megőrült. Nagyon tetszik, nagyon érdekes és még szórakoztató is.
- Hello. Rég igen, de nem emlékszem semmire. Úgyhogy nem tudom ki vagy, nézd el nekem. Mire emlékszel a korábbi dolgokból?
Egyelőre próbálom óvatosan felmérni a személyiségét, és a tudatát, hogy valóban skizofrén vagy egy személyisége van és az változó, illetve emlékszik-e mindenre. Láthatóan ismer, kíváncsi vagyok milyennek, hátha megtudok tőle valamit.

Erőlködök, majd becsinálok, de nem jön az a látomás. Pedig az előbb így működött. Akkor most hogy működik? Randomra? Valami erős élmény váltja ki vagy a növények, amiket a nimfák használnak. Kell nekem egy növény most, rögtön. Jééé, még az iránytű is ezt mutatja! A bokor, mi lehet benne? Odamegyek megnézni.
Mi ez a zaj, mi ez mögöttem? Hátranézek és meglátok valakit. Hú, ez ilyen kifestett erdei nőnek tűnik. Nimfa lesz ő is, ugyanúgy nyitja a borostyánt, mint Dorfen. Lebucizott egy falombot, hogy ennyi levél van a hajában? Leszedegeti, ez érdekes. Nőből van, első az, hogy jól nézzen ki. Bepánikolt az iránytűm, forog, mint a rossz motolla. Ki ez a nő? Nem a kalóz, az máshogy nézett ki. Van még egy nővér? És miért van itt? Ismer engem és nem fogja elhinni a mesét az amnéziámról és a zuhanásról. Támadni fog, de azt nem várom meg. Belapulok ebbe a bokorba. Megint tele vagyok kérdésekkel, de már szövöm az elméleteket. Ezt megfigyeltem, hogy nagyon ráállok mindig. Néha félrevezetem magam, de többnyire kitalálom az összefüggéseket. Ha bent vagyok a bokorban, akkor nagyon szarul kezdem érezni magam. Körülvesz és ez a bezártság idegesít, mintha nem tudnék szabadulni. A cella miatt? Igen, biztosan. Bezártak engem és hosszú ideig tartottak ott, azért félek az ilyen helyektől és ott szoktattak rá a halra. Lehet, hogy ő volt, ez a nő. Próbálok csöndben maradni és a nimfaöcsire nem hozni szégyent.

/ Bocs, hogy csak most írok, nem volt ihletem ehhez a karihoz:oops:  /

Ahaaa, a növények és az ismerős arcok. Ez a flash titka. Lehet, hogy már jártam itt és azért ismerős a festett nő. Kézen fogva? Hűűű, ha ezt Kitti megtudja, mi lesz. Semmi, nem emlékeztem rá. Ha a csaj megtudja, hogy mással kavarok? Lehet, hogy ezt jelezte az iránytű, hogy baj lenne? Kitti nővérét már láttam látomásban, ő akart megölni és nem tudta, hogy nem fog menni. Ettől a volt csajomtól elrabolt egy ékszert és... Szellemeket engedett ki belőle? Miért volt nálunk, mi ez és miért kellett kiereszteni a szellemeket? Miért volt ez jó a kalóznak? Valahol a tenger mélyén van a doboz, mert beváta oda a kalóz. Hajón kellett lennünk és ez a nő ott volt velem, de a nővér is. Ezt rakjuk össze valahogy. Békésen sétálgattunk, biztosan a mi hajónk volt. Ki a f.. ez a négy idegen? Tűzzel, vízzel játszanak, a harmadik bögyös, a negyedik polipokkal dobálózik. Nimfák. Az elemeket uralják, mint Kitti és Bakura a földet és a növényeket. Velük harcoltam a szörnyek ellen, akkor már régen is jól megvoltam a nimfákkal. Ezzel a nővel összevesztek, pedig ő zárta be a szörnyeket vissza a dobozba. Hogy csinálta? Olyan, mint Anthony? Kényszeríti a szellemeket, hogy menjenek, ahova ő mondja. Nála volt a doboz, ami az összes bajt csinálta, ezért veszekedhettek vele. Próbálom kivenni a szavakat, hogy miket mondtak neki pontosan. A Holtak Kincse, biztos abból van. Koponyák, mint az érméken. Ő tudja, hol van a többi érme? Valami itt nem jó. A kalóz bedobta a dobozt a vízbe, hogy került utána ehhez a nőhöz? A vízi nimfa szedte ki, biztosan ő volt. A kalóz meg akart ölni, ez a nő veszélyes, akkor kihez fordulhatok? Csupa ilyen ellenséggel voltam körülvéve mindig? Nimfaöcsi megjön és tele az erszénye. Neeee, leszólítja a nő. Muszáj csöndben maradnom. Kihallgatom, miről beszélnek.

Végig hallgatom, amit mond, s közben figyelem azt amit mond.
- Tehát, két testvérem van, de csak az egyikük vár haza, és van még egy apám is, aki szintén más mint a másik bátyám. - Mondom hangosan, amit hallok tőle és azért látom rajta, hogy nem beszélne többet a dologról, én pedig ezt tiszteletben is tartom. Még, a másik kérdésemre is kapok választ tőle.
- Fiú, lány? Mármint a gyermeketek nemét kérdem. Egyébként, Gratulálok nektek hozzá. - Mondom neki, de a szokásos tesos kérdést már nem teszem fel, mert az viszont nem tartozik rám, bár a gyermekük neme sem tartozikrám, de már fel tettem. Még, a harmadik kérdésemre is kapok választ, és erre a mondatra, csak biccentek egyet, hogy felfogtam amit mond, még akkor is ha csak ennyit mond. Tehát lehet, hogy vannak erre útonállok, azért én is remélem, hogy nem találkozunk eggyel sem.
- Tényleg, az emberi testvéremnek nincs senkije? Csak ketten élünk egy kis házban? - Kérdezem tőle, bár nem bíztos, hogy ilyenekről beszéltem neki, vagy esetleg ő is ott volt, és ezért tud róla.

Kényelmesen fél lábra támaszkodok, összeégett tollaim egy részét tépem le magamról, megkopogtatom a csőröm, körülnézek a sziklán, közben fél szememet a Dokin tartom. Érzem, hogy szinte kicsordul a nyálam, ahogy Dina másik személyiségét hallgatom. Ez az énje már sokkal őrültebb, érdekesebb, egyedibb! Éles őrülettel mosolyodok el végül a szavain. Ha maradt még valami a cosntvázkalózból akkor ráülök a maradványaira és úgy válaszolok neki.
- Nem olyan unalmas ő sem, profi és céltudatos, amit láttam belőle az nem volt rossz. De te tényleg sokkal izgalmasabb vagy nála. Sajnálom, hogy nem emlékszem semmire, arra sem milyen jó páros voltunk régen. Nem értem azt sem, mit jelent, hogy a jövőbeliek, vagy hogy milyen ez a világ. Szívás. Ez van abszolút amnézia esetén. Hehehehe.
Kuncogok én is magamban, saját szerencsétlenségemen. Végül felállok a maradványokról, körülnézek a tengeren és a sziklán még egyszer, kinyújtom bal karom és számba veszem a lehetőségeket. Nem tudom mit is akarok igazán kezdeni magammal. Még a börtön is tetszik az egyik énemnek, mint ötlet, de a sikeres akció még jobban, ahogy a szabadság is. Egyelőre maradok a tanácstalanságnál, az kellemesen nyomasztó állapot.
- Szóval Céda... ha úgyis ilyen jól ismerjük egymást, akkor segítesz nekem? Jelenleg többre emlékszel rólam, mint én, örülnék néhány ténynek.
Ha valóban olyannak ismert, nem kell magam visszafogni, belső, kissé beteg hangomon beszélek és az arcom meg-meg rándulását sem fogom vissza.

A bokorból kémlelem, miről társalognak. Mindent hallok, nem is sejtik, hogy itt vagyok. Nem tudtam, miért figyelmeztetett az iránytű, de a látomás szerint ez a nő nagyon veszélyes. A doboza még veszélyesebb. Óóó, ő is rájött és el akarja rejtetni Bakurával. Miért nem pusztítja el? Nem lehet? Ha ez szupermágikus akármi, akkor lehet, hogy így van. Láttam, hogy bedobták az óceánba, de utána megint ott volt a doboz és szörnyek jöttek ki belőle. Nem lesz jó helye a hóban sem. Kiássa valaki és ugyanott vagyunk. Bakura ismeri és fél tőle. Vagy a dobozától fél, ami káoszt hoz a világra? Koponyák vannak rajta, mint az érméimen.
Utálom ezt a nőt. Egy látomásban láttam és most, de olyan nagyot képzel magáról és szörnyeket szabadít a világra. Megvárom, hogy eltűnjön és kiugrok a bokorból Bakura elé. Megfogom a két vállát és rángatni kezdem.
- Tesó, látomásom volt. Pandora harcolt Kitti nővérével és tőle lopta a dobozt. Ez volt az a doboz és szörnyek laknak benne. A hóban sem lesz biztonságos. Óceánba dobta, de onnan is kijött valahogy. Én harcoltam a szörnyek ellen és színes, elemi erőkkel rendelkező idegenek voltak velem. Pandora bezárta ebbe a szörnyeket - kopogtatom meg a tarisznyában a rettegett dobozt. Az idegeneket nem tudom, kik, de veszekedtek vele. Ott hagyta őket, mint most téged. Szerinted a holtak kincséből van? Mit tudunk csinálni?
Hirtelen lerohantam a kérdéseimmel és a rángatással. Félek ettől a doboztól. Én halhatatlan vagyok, de azokkal a szörnyekkel nem akarok még egyszer találkozni és Pandorával sem.

Húúú, rázúdítottam nimfaöcsire egy vödörnyi látomást, most ki se látszik belőle. Asszem, én se érteném, ha ezt így hallanám elsőre. Most haragszik, mert kihallgattam? Egy ilyen gonosz liba miatt bajba kerülhetett volna ő is, ha Pandora látja, hogy velem volt.
- Ez a rémséges nőszemély is a nővéred? A büdös francba, hogy fajzott el ennyire Kittitől és tőled?
Egy családból egy angyali csaj és rendes fiú is jött és két boszorkányos bajkeverő nő. Hogy a p...ba? Erre kíváncsi vagyok.
- Kihallgattalak, mert az iránytű jelzett, hogy jön a nő, akivel nem szabad találkoznom és hogy bújjak a bokorba. Elbújtam és amikor megláttam az arcát, feljöttek a régi emlékek. Kittinél is ez volt, ő hozta elő a kalóznővér látomásait, a kapitányost, tudod, amiket meséltem. Egy ismerős arctól jönnek az emlékek.
A bevezető után elmondom nem annyira hadarva. Nem nyugodtam meg, még mindig zaklatottan mondom, de nem olyan gyorsan. Megpróbálok részletesebb lenni és érthetőbb.
- Azt láttam, hogy Pandorával kézen fogva sétáltunk. Ő volt a csajom ezek szerint. Biztosan jól megvoltunk. Rögtön ezután ugrott az egész és azt láttam, hogy Pandora Vivennel verekedett. Most már értem, hogy ez egy testvéri párbaj volt. Biztos, hogy a dobozon vesztek össze, ami Viviennél volt. Pandora elvette és kieresztett sok szörnyet. Nem mindet, mert lezárta és hagyott benne. Bedobta az óceánba. Ennyire emlékszek. Volt még egy kép, ott sokan voltunk. Egy lány, akinek lángolt a feje és a tenyere, egy fiú kékben, ő egy vízgömböt lebegtetett, egy csodaszép vörös hajú és szemű lány, hmmm, telt idomokkal és egy férfi koponyás övvel, a kezében egy angolnát és egy polipot hozott kia vízből. Ez a négy varázsló is nimfa? Ismered őket? Fiatalok, az utolsó nem annyira, de ő is. Ja és a doboz ez volt, láttam ugyanilyen koponyákat rajta - mutatok a csomagra.
- Ezek négyen és én egy oldalon harcltunk a szörnyek ellen. Pandora megvédett, beszívta őket a dobozba. A négyes veszekedett vele, de ő csak elment. Tehát nem értem. A csajom elvette Vivientől a dobozt. Még korábban volt látomásom, amiben Vivien agyonlőtt engem és a kapitányomat, mert a területünket akarta. És a hajón is harcoltunk a tűzmadaraival. Ez a dobozos még biztosan előtte volt valamikor, de akkor haragudhatott meg rám - kombinálom a látomásokat, lehet, hogy rosszul. Szeretek kombinálni, minnndent összekötök mindennel.
- Pandora nem tudom, miért haragszik rám, lehet, hogy az idegenek miatt vagy hogy harcoltam a szörnyeivel. Őt hogyhogy nem bántották? Aki kiereszti őket, azt nem bántják?
Bakura erre választ ad. Pandora csinálta ezt a dobozt?
- Jó céllal? Hogy lehet ilyen szörnyeket kiengedni jó céllal? Akkor én és a négy másik harcoltunk a jó ellen? Vagy akkor már baj volt, hogy kint voltak? És hogy került Vivienhez? És kik vannak még oda bezárva? Mi nem tudunk belezárni olyanokat, mint Pandora, Vivien meg az a szemét vérfarkas?
Az jó lenne. Mindent megoldana. De k...va jó lenne! Valaki nem tetszik, fogom azt bezárom. Gondolom, csak Pandora tudja irányítani. Vivien ellophatta és a szörnyek azért voltak, hogy megbosszulják. Nem akartak elmenni és Pandorának kellett beleavatkozni. Ez a teóriám, ezt raktam össze. Az a baj, hogy nem emlékszem, hol volt mindez, parton, hajón. A helyszín segíthetne. Tudom, mindig összekombinálok mindent, lehet, hogy itt is megkevertem.
- Akkor mit csinálunk? Figyelj, ha az kell, én lemegyek a tenger mélyére ezzel a szarral. Rámköthetsz egy súlyt, hogy lehúzonn. Ott elásom a dobozt, kinyitom a bilincset és feljövök. Bele nem halok. Ha cápák megtámadnak, Kitt nem lesz boldog, de összevarr és a világ megszabadult a doboztól. Nem?
Lehet, hogy megint nem jó úton járok. Bakura mindjárt válaszol a kérdésáradatra és akkor kiderül valami. Amivel megint tudok összefüggéseket keresni.