Random

Végig hallgatom amit mond nekem, de egyenlőre még nem mondok semmit.
- Annak, örülök. - Talán csak ennyit. A következő kérdésemre is kapok választ, de nem tudom, hogy mit is mondjak rá. Ahogy, lassan haladunk az erőben, látszik, hogy kezd sőtétebb lenni, és a levegő is kezd hülni, de nem fázok, mert azért még kellemes az idő. Hallom a rezzenést a bokorból, és látom azt is, hogy Akali megtorpan, és egy kicsivel elötte állokmeg én is, és odafordítom a tekintetemet, és Akalihoz hasonlóan én is várok, bár lehet az is, hogy csak egy kis állat relytőzködik ott, és nem kell tőle félni. De, azért megvárom, hogy mi is ez egészen pontosa, csak nehogy egy ragadozó, vagy pedig egy vaddiszno legyen.

/Bocsánat, hogy eddig várni kellet/

Alig bírom elhinni, amiket mond. Kitti rockerekkel? Innen jön a bőrösség? Harley Davidsonokkal furikázott és dagadt motorosok döngették a kis nimfacsajt? Fújjjj! Bakura mentette meg. Én most átölelem a nimfatesót, amert ez nagy teljesítmény volt.
- Jó, hogy megmentetted azt a drágaságot. Akkor apátok ismer engem. Figyelj, Bakura ,vidde l a srakvidékre ezt a szart, hog y senki ne találja meg. Látom már, hogy nem volt jó ötlet a tenger mélye. A sellőkre nem is gondoltam és lehet, hogy fel se jönnék soha, amíg halat találok. Látomásom volt és engem fogva tartottak egy ketrecben, cellában, heti egyszer kaptam húst, az volt a hal. Ezért vagyok én ráállva ennyire. Cipeljük itt ezt a krokodilbőrt, én inkább visszaviszem Kittinek, hogy örüljön. Te meg mentsd meg a világot azzal a lüke dobozzal! - foglalom össze a bimfaöcskösnek, amit kitaláltam. Minek vigyem el a sarkvidékekre a krokibőrt? Megromlik addig. Nekem Kittit számít, arról nem volt szó, hogy ennyire msszire megyünk. A mocsárba még elmentem, de a meglepetést oda akarom adni az én kis édeskémnek. Alig ismerem még, de már hiányzik és rengeteg mesélnivalóm van neki.

A zörrenést, egy morgás követi, majd egy vérfarkas lépki a bokor mögül. morogva, és körbe kezd járkálni, de csak Akali nézz végig a szemeibe, én inkáb másfelé nézek. Hallom amit mond, és azt is, ahogy mondja, amin viszont csodálkozom is, hogy mennyire bátor is. Mert, hát ez az aminek látszik is, egy ember méretű vérfarkas, és ettől, és a mondatától kissé bepánikolok. Az újjab szóváltást, már az követte, hogy a Vérfarkas támadásba lendölt, és Akali is át alakult szintén vérfarkassá, és egymásnak esnek. Majd, úgy kap Akalitól, hogy a karmával felém kap, de én próbálok kitérni a karmai elöl, bár nem tudom, hogy mit is tudnék segíteni neki, de minden esetre, megkérdem.
- Akali, tudok valamiben segítene? - Kérdem, és közben azért félre vonulok egy olyan helyre, ahol nem vagyok nekik útban. De, azért mégis annyira közel, hogy halljam, ha kéri a segítségemet.

Arcomon unottból érdeklődővé vált vissza. Egészen jól érzem magam ebben a környezetben, körülöttem az elpusztult ellenség, a kiütött doki, nekem fájnak az égett részeim és egyébként is sérültnek tűnök. Valamiért élvezem. Nem tudom, hogy az új információk motiválnak, vagy hogy egy hozzám hasonlóval beszélgetek. A madárember és a skizofrénia kellő közös nevezőt ad.
~ Szóval Kayle, kéjla... hmm.
Érdeklődve hallgatom amit mond. Figyelek a részletekre és megpróbálom összekötni a szálakat. A koncentrációtól néha önkéntelenül megrándul az arcom vagy a szám. Ahogy szóba kerül a jövő meg előtte a saját jellemem oldalra biccentem a fejem és hümmögni kezdek.
- Érdekes. Jövőből jöttek, jövőből jöttek, jövőből jöttek.
Kissé betegesen ismétlem már de tetszik. Nagyjából értem mi a helyzet a világban és nekem hol lenne benne a helyem, de az amnézia miatt még mindig minden zavaros, de legalább nem unalmas. Összeszedem magam kicsit, megigazítom az égett tollaim és körülnézek a sziklán.
- Rendben. Kayle, tűzmadár szimpatikusnak tűnsz. Értem amit mondasz, most már legalább van információm amiből kiindulhatok. Még mindig nem tudok mit kezdeni a helyzettel, de remélhetőleg később változik. Vagy nem. A mentális zavarok együtt járnak ilyen hibákkal. Hehe. Akkor tudsz neked segíteni a küldetésben esetleg a szökésben vagy annyira nem voltunk jóban?
A végén a mutatóujjam rászegezem, oldalra döntve a fejem és várom a válaszát. Ez az egész egy kész őrület! És nekem nagyon tetszik...

//Oh, elnézést. Nem figyeltem, bocsánat, csak figyelmetlenség volt. Remélem nagyban nem befolyásolta a játékot.//

Hallom amit Akali mond, de figyelni viszont már nem figyelek, mert épp egy botot kerese, amivel a vérfarkasra támadhatok. Ha találok egy jó vastag és nagy botot, egyből a vétfarkas fejére mérek egy hatalmas ütést.
- Hagyd őt békén. - Mondom, hamár a öldönvan, de még nem dobom el a botot, ha még szükség lesz rá. Majd csak utánna nézek a barátnőmre, és döbbenten látom, hogy a bundája kékülni kezd.
~ A francba, ez a én hibám, én miattam tőrtént ez az egész. - Csak gondolom magamban, és feln készülök arra, hogy talán őt is lekell ütni. Bár, azért remélem, hogy mégsem. De, a vérfarkast minden további nélkül püfölöm ha kell, De az hogy Akalit bántsam, hát nem is tudom, minden esetre majd meglátjuk.

Ez megint valami régi dolog nálam, nemtom, mér csináltam. Nimfaöcsköst jól meg is leptem vele. Elengedem, nem szorongatom sokáig, csak meg akartam köszönni, hogy megmentette az én kis drágaságomat, Kittit.
- Hogy fogod csinálni? Beásod a hó alá, a föld alá?
Nimfaerővel biztosan így fogja csinálni, de kíváncsi vagyok. Tudni akarom, ahogy általában mindent.
- Húúú, de jó, hogy mondod, ezt már el is felejtettem. Lesz nagy hepaj, hogy ilyen bőröket viszek, haha!
Büszke vagyok magamra, magunkra, hogy két olyan vízi állatot legyőztünk. Egyik sem volt könnyű. Kittivel szinte még csak most találkoztunk és előttem van az erőd, ahol állt a pult mögött és kenyeret adott hússal a párducbőrért. Lehet, hogy nem véletlenül vettem észre őt? Bizzztos. Ismertem a nővéreit, valahogy ráéreztem, kit kell keresni a piacon. Háhh, de érdekes!
- Danuban beengednek? Múltkor is olyan bonyolult volt és akkor nem is egyedül mentem. Mi a jelszó vagy hogy lesz vagy mi?
Végülis ismernek engem ott. Másik kérdés, hogy bíznak-e bennem. Visszamegyek Bakura nélkül, mit gondolnak? Hogy megöltem és előállok egy mesével, hogy messzire ment? Kittivel beszélnem kell azokról, amiket ma láttam. A nővéreiről és mindenről.
- Hogy érsz vissza sötétedésre, ha olyan messzire mész és nagyon el kell rejtened ezt a dobozt?
A vállamra teszi a másik bőrt és sok szerencsét kíván. Akkor nem is megy olyan messze? Aszittem, több napi utat tesz meg.
- Várjál! Bakura, ne siess annyira! - kiabálok utána. - Veled megyek mégis! Kíváncsi vagyok, hogy csinálod és ketten jobban boldogulunk mindenhogyan.
Remélem, még nem késő és utolérem. Meggondoltam maga, nem akarok egyedül hazamenni. Haza? Most Danu nekem az otthon és Kitti háza.

Miután sikeresen találok egy nagy botot, és ütni kezdem az ordast, aki néha még felém is kap, de én még időben kitérek előle. Akali, közben szintén karmolja őt, ahol éri, majd bele is harap a vállába, mire ő fel üvölt, és akkorát üt, hogy Akali a szomszédos fának csapódik. Én, közben ismét ütni kezdem, de semmi hatása, egészen addig, míg nem ütök az orrára, és a sebére, mire ő fel ordít, ellök, és nyüszitve elrohan. Még egy pár percig nézzem a bestia hült helyét, majd fel állok, és elindulok Akali felé, akin látszik, hogy nincs jól, így nem kell rá kérdeznem, hogy, hogy van. Aggódva nézzek rá, és kérdem tőle.
- Lábra tudsz állni? - Kérdem, és ha nem, akkor mondom neki. - Gyere, kapaszkodj belém, haza kisérlek. - Mondom, de azért még most is rá vagyok szorúlva, hisz én vele ellentétben, nem emlékszem semmire. Valamint, nem is akarom őt itt hagyni.

Mennyi esze van Bakurának? Jól átveri a doboz kutatóit, csinál egy másikat, ami hasonló és azt fogják hinni, megvan az igazi. Az igazit pedig nem fogják ott keresni. Nagyon trükkös! Közel hajolok, hogy halljam a jelszót. Ha legközelebb egyedül megyek, akkor fogom tudni. Hááááh, nem gondoltam volna, hogy ilyen kicsi ez a sziget. Bár visszatérnének az emlékeim mindenről. Már sok minden megvan, de még mindig úgy érzem magam, mint aki semmit sem tud a világról. Meggyőzöm magamat, hogy hajléandó vagyok cipelni a bőröket és inkább segítek Bakurának. Ha ilyen kevés idő, én vállalom. Ő viszi a kígyó bőrét, én a krokiét. Remélem, nem romlik meg és nem kezdik ki a bogarak. Egy büdös, rohadt bőrt nem adnék oda Kittinek.
- Menjünk, menjünk! - mondom kíváncsian. Érdekel, hova fogjuk tenni a dobozt.
- Ugye nem baj, hogy már ketten is fogjuk tudni, hol van. Én nem mondom el senkinek, láttam, mit tudnak csinálni a szörnyek. Csak ha valaki elvarázsol és kiszedi belőlem, az baj lehet. Vagy majd a végén ne nézzek oda?
Menetelek Bakura mellett és eszembe jut még valami. Megint kombinálok, mindent összekötök mindennel.
- Tehát apád és Dóra ereklyékkel foglalkoznak, ugye? Szerinted a holtak kincséről is tudnak valamit? Az átokról, ami miatt ilyen lettem? Dórát félnék megkérdezni, mert veszélyesnek tűnik, de apátokkal beszélnék. Elvileg ismerem is a látomás szerint vagy találkoztam vele.

Az biztos is, hogy nem akarok látni olyan szörnyeket, amilyeneket a látomásban láttam. Szinte ott voltam velük, mikor ért a látomás és majdnem olyan lehetett, mint amikor igazából megtörtént velem valamikor régen. Az időket még nem tudom összerakni, hogy mi mikor volt és mennyi idő telt el. Asszem, a vízesésen tegnap jöttem le a hajóval és előtte támadott meg Vivien. Értem, hogy csináljuk és csak remélni tudom, hogy nem találkozok gondolatolvasóval vagy olyannal, aki elmondatja velem, hová dugtuk a dobozt.
- Jó, értem, persze, hogy hallgatok. Mondom, hogy nem kell az, amit már láttam és amikkel harcoltam.
Megyünk, megyünk az erdőben és a válasz nem túl jó. Idegesen megrázom a fejemet.
- Attól a nőtől kiráz a hideg. Már elnézést, tudom, hogy a testvéred, de...megcsinált egy ilyen dobozt, kiengedte a szörnyeket. Mégis az az érzésem, hogy egyszer muszáj lesz találkozni vele. Kézen fogva mentünk a látomásban. Nem akarom Kittit lecserélni, csak érdekel, hogy mi volt köztünk Dórával, hogy indult, stb. Szerinted megváltozott? Bezárta a szörnyeket és neked adta a dobozt, hogy dugd el. Ez jó jel, nem? Az iránytűm mégis majdnem kiakadt és jelezte, hogy bújjak el, mert veszélyes a nő.
Nézem a tájat és a lábam elé is nézek, kapkodom a fejemet, mikor beszélek.

Jaaa, hogy ezt nem szándékosan csinálta? Csak bakizott. Hát akkor hatalmasat bakizott, hogy majdnem elpusztult a világ a szörnyeitől. Megjegyeztem: ne varázsolj, ne csinálj ereklyét, amíg nem vagy biztos a dolgodban. Most elbizonytalanodtam, hogy mi lesz, ha egyszer megtalálom a módját, hogy levegyék rólam az átkot. Az is félresikerülhet. Akkor mi történne? Minden sebem egyszerre megjelenne és meghalnék? Vagy ellenkezőleg, nem tudnék többet megsebesülni? Ezek  varázslatok olyan bonyolultak, bármi megtörténhet miattuk.
- Akkor azt mondod, hogy nem gonosz? Csak mellényúlt, nagyon mellényúlt? Hát ez már jobban hangzik. Bakura, azt el se tudnád képzelni, nekem milyen furcsa az egész. Ma reggeltől vannak emlékeim, ennyi és kész. Se az, hogy hol születtem, ki volt az apám, hogy nőttem fel, kit szerettem, kit gyűlöltem és még nevem sincs. Ezek a látomások mindig segítenek egy keveset meglátni és azokból rakom össze a múltamat. Ne akard kipróbálni, sose ess le egy vízesésen...
Nem is esne ő le. Csinálna egy indát és megkapaszkodna. Az biztos, hogy a világon a legrosszabb, mikor nem tudja valaki, hogy kicsoda ő. Mintha kiradírozták volna a múltam nagy részét. Bakura érdekeseket mond és eszembe jut valami.
- Lehet, hogy nem mondott volna el mindent, ha engem is lát? Igazad lehet. Nem enne meg vacsorára, ha találkoznánk, remélem. Kitaláltam! El kellett bújnom, most, de nem kell mindig elbújnom és ha visszajöttünk a doboz elrejtéséből, meg fogom keresni és beszélek vele. Szerinted meg merjem tenni egyedül? Én nem félek, csak...nem tudom, jó ötlet-e. Biztosan megint látomásaim lesznek az ismerős arctól. Nagyon is érdekel, hogy ő mit tud rólam mondani.
Ennek az átoknak jó része, hogy nem fagynék halálra. Ezt a részét élvezem. Kíváncsi vagyok, hogy csinál Bakura dobozt. Imádom ezeket a nimfatrükköket. Páncélt növeszt és leszabja magáról. Indák indulnak és kész a doboz. Csodás képesség, nagyon tetszik.
- Húúú, vágjalak meg? Nem rajtad akartam kipróbálni a kardomat.
Tétovázok, mert nem akarom bántani azt, akivel együtt harcoltam és akinek sokat köszönhetek. Végülis biztosan tudja, mit csinál. Ő azt mondja, hogy nem baj, be fog gyógyulni. Nézzük! Előveszem a kardot a tokjából és nagyot sújtok, hogy elvágjam az indát. A dobozhoz ugrok, hogy ne essen le a földre, ne legyen baja. Nézem Bakurát, hogy gyógyul-e.

~Aj a fejem. Mi történt velem? Talán végig hajtott rajtam egy csorda kentaur? ~ kérdezem magamat miközben feltápászkodok. ~ Jaj de nem tetszik ez nekem! Nagyon nem tetszik!
Feltápászkodok és megvizsgálom magamat. Sérülést nem találtam a testemen, csak egy óriási púpot a fejemen. Valaki jól elbánhatott velem. Bár a szütyőmet meghagyták. Miért? Nem lehetek valami jó fej, ha csak úgy leütnek a sikátorban. Az övem helyén egy lánc van. De miért? Biztos összevesztem otthon az öv árussal vagy vasáru boltom van? Bár az is lehet, hogy aki leütött az tette rám. Remélem hogy nőnemű volt!
A tarisznyában találtam 20 aranyat. Vajon az sok vagy kevés? Remélem egy kiadós vacsorára elég lesz, mert farkas éhes vagyok! Plusz egy kést is találtam. Egyszerű, de szépen megmunkált, még egy név is bele van gravírozva. Talán az enyém? Tényleg ki vagyok én? Hol vagyok? Mit keresek itt? Miért csak most vettem észre hogy nem emlékszem semmire? Vajon kaphatok itt valahol egy jó nagy szelet félig átsült marhaszeletet? Hú, ettől a sok kérdéstől megint megfájdult a fejem! Na mindegy.
Míg kotorászok a zsákba kiesik belőle egy kis cetli, amire ez van írva: „Várlak ma este a kocsmában. Üdv. Anytony Draco.” Az üdvből arra következtetek hogy jó barátom lehet, hát megvárom az estét és elmegyek az első kocsmába. Ó már este is van. Na ez gyors volt.
Amint megtalálom a kocsmát, bemegyek az ajtaján és anélkül hogy széjjelnéznék jól hangosan elkiáltom magam, úgy hogy az egész szoba csak úgy zengjen tőle – Anytony Draco itt vagyok! Ha beszélni akartál velem akkor azonnal vegyél nekem egy fél marhát mert éhen halok! Ja és egy zacskó jeget is ha lehet! - teszem hozzá némivel halkabban és rá teszem a kezem a fájó fejemre.

Bakurának azt elhiszem, hogy nem gonosz a testvére. Ő ismeri. Én...ismertem. Talán. Valamennyire. Minden elveszett, amit tudtam róla. Most annyit tudok Dóráról, amit látomásban láttam.
- Nem, én ezt nem tudom elfogadni, hogy ne ismerjem meg a múltamat. Kíváncsi természet vagyok, műr feltűnhetett, hogy mindig kérdezek valamit. Hogy bírnám ki, hogy azt sem tudjam, ki vagyok? Száz százalék, hogy nem fog tetszeni, amit  találok. A látomásokból is alig tetszett valami és nem a fizikai rosszullét miatt. Azt nem hiszem, hogy rögtön seggfej leszek, ha megtudom, mi voltam. Téged meg a családodat, akiket megismertem két napja, megbecsüllek és nem foglak felkoncolni azért, mert valamit látok majd a múltamból. Ebben biztos lehetsz, haver!
Félek egy kicsit, hogy olyat látok majd, ami miatt ez megváltozhat. Az akaratom nem a múltamtól függ, igaz? Hacsak nem látok ott egy olyan célt, ami jónak tűnik. Nem, nem tudom elképzelni, hogy szembeforduljak Kittiékkel.
- Amúgy is a hajóm összetörött a vízesésen, az embereim meghaltak. Asszem. Ha nem olyanok, mint én. Akkor se tudnám, hol vannak. Én már nem állok kalóznak.
Az ereklyém valóban hasznos, sokat segített. Bakuráé rohadt rosszul indult. Tüsszentett és felrepült a fára. Nevetek, mikor erre gondolok.
- Neked is van olyan, amit elfelejtenél? Érdekes, hogy erre nincs módszer, ugye? Csak egy teljes törlésre, ahhoz is a vízesésen kell leesni és beverni a fejedet. Bezzeg visszaszerezni az emlékeket csak darabonként lehet.
Kíváncsi vagyok, mi a sötét titka. Lehet, hogy nem mondja el, ha olyan fájdalmas.
A vágást végül megcsinálom, fejem fölé emelem a kardot és úgy sújtok le. Elkapom a dobozt és biztonságba helyezem a földre. Mi? Az ujja nem nő vissza? Ne már! Megcsonkítottam? A fene essen belé!
- Ez nagyon szar vicc volt, tesó...
Teljesen elszégyelltem magam, hogy egy életre elrontottam a kezét. Csúnya vicc volt és aljas. Nem nevetek. Megkönnyebbülök, mikor visszanő neki.
Egy nő egy barlangból? Barlang sehol. Nő sehol. Ez nem látomás, nem halomás, Bakura is hallotta. Én félve mutogatok, mert ha hang tud jönni a dobozból, akkor ez nem lesz jó.
- Bakura, a tarisznyádból hallottam... Beszélnek a szörnyek a dobozból? Remélem, mást nem tudnak csinálni onnan. Ugye? Ugye? Ugye?

Miután megvoltam a belépőmmel észrevettem hogy talán nem ez volt a legbölcsebb húzásom. Lehet hogy tényleg megérdemeltem azt a kupán vágást? Bár kicsit túllőttek vele a célon! Az amnézia nem menő. Kivéve ha a fejbekólintással nyertem egy csomó aranyat! Nagyon sokat!
-Nyugi van nagyfiú – mondom a kidobó embernek – Látom te is morcos vagy üres hassal – lassan és gyengéden a vállába bokszolok.
Míg lassan megközelítem a férfit, örülök neki hogy legalább embernek néz ki. Ha véletlenül női angyal mellett is elhaladna akkor megszólítaná hogy: „Nagyon fájt amikor leestél, mert te csak is angyal lehetsz olyan gyönyörű vagy.” Ha pozitív választ kap akkor rákacsint, ha negatívat akkor csak megvonja a vállát, de mindenképpen tovább megy.
Mikor odaérek a csávóhoz, leülök mellé és megszorítom jó erősen a fejemet. Kicsinálom aki ilyet mert csinálni velem.
-Szia. Te vagy Draco igaz? Engem szólíts ahogy akarsz, úgy se emlékszem a nevemre. És ami a zacskót illet – teszi hozzá halkabban – fogalmam sincs micsoda, de jól hangzik nem? Milyen király volna, ha feltalálnák az olyan dolgot, amiben hosszú ideig lehetne tárolni fagyasztott vizet nem? És a zacskó név még talán nem foglalt. Ha mégis foglalt akkor legyen polipropilén. Annak is jó a csengése nem? – és cinkosul rá kacsintok, mintha valami nagy titokba avattam volna be. – De még mielőtt elfajulna ez a helyzet, áruld el lassan és tömören hogy ki vagyok, ki vagy te, mit akarsz - ezután jól hangosan hozzáteszi - és ami a legfontosabb hol van már a tehenem? Bár felőlem bika is jöhet.

Kérdésemre meg is kapom a választ, majd Akali fel áll, de nehézkesen, a lábát csúfitó seb miat, nehézkesen megy, így fel ajánlom neki, hogy segítek, amit ő el is fogad, majd mutatja, hogy merre kell menjünk. Az út, eleinte barátságos, és békés, de azért a botot, amivel el kergettem a vérfarkast, azt továbra is magamnál tartom, hátha megint szükségünk lesz rá.
- Vannálunk orvos, akihez el vihetlek? - Kérdem, hisz akkor egyenesen hozzá kellene mennünk. Ő talán tud valamit kezdeni a sebekkel, bár én is beköthetném, de az nem bíztos, hogy jó lenne.
~ Tarski Akali. - Gondolom magamban, és közben próbálok vele haladni.

Nem akarja elmondani, annyira szörnyű dolgok lehetnek. Majd később talán. Még alig ismerjük egymást, megértem, hogy nem áll elő a legnagyobb félelmeivel, a sötét múltjával. Én előállnék, ha tudnék, de nem emlékszem. Amire emlékszem, amit látomásból láttam, azt elmondtam, nem szégyelltem, hogy kalóz voltam eddig. Bakura más, mint én, nem ilyen könnyen veszi az életet.
- Nagyon jó volt nálatok, de ha helyreállnak az emlékeim, biztosan érdekelni fog a régi életem is, a családom, a barátaim. Kalóznak nem megyek, most már egészen máshogy látom azt, amit megéltem. Mintha csak elmesélték volna nekem és én lennék a közönség a saját életemben. Nem volt jó mese. Köszönöm, szerintem élni fogok a lehetőséggel, hogy nálatok telepedjek le, ha lehet.
Bizonytalan vagyok, nem tudom, mit akarok. Dórával jártam, de lehet, hogy feleségem is volt és gyerekeim? Fogalmam sincs. A szüleimről sem, a barátaimról sem. A látomásaim halállal voltak tele. Azok a színes lények a barátaim voltak, akik mellettem harcoltak a szörnyek ellen? Hmmm, lehet. Sok mindent meg kell még tudnom magamról, a múltamról.
Azt hittem, egy női szörny kiabált kifelé. Nem tudtam, hogy lett volna ez lehetséges, hogy kilát, kihall és beszél onnan. Vannak egyáltalán női szörnyek? Biztosan vannak, azoknak is kell szaporodni valahogy. Bakura egyből érti. Elsápadok. Pandora mindent hallott, hogy kibeszéltük és hogy elmondtam a nagy titkaimat és a terveimet. Bakurát is kihallgatta, tudni fogja, hova tesszük a dobozt és hogy lesz egy másolat. Húúúú, de szemét nőszemély!
- Aanal Nathrakh? Hallod, Bakura? Ez a nevem. Pandora, nem tudom, mit gondoljak rólad. Mindent hallottál eddig, ugye? Azért vagyok így összevarrva és megsebezve, mert harcoltam mindenféle állattal.
Mutatom a sebeimet. A párducét Kitti már bevarrta, ma egy korkival bírkóztam és egy kígyóval, aztán valamilyen istennel egy Egyiptom nevű szigetről.
- Nem így néztem ki, mikor ismertél? Miért hallgatóztál ilyen sunyi módon? Ha már itt vagy, akkor árulj el nekem mindent, amit tudsz rólam. Hol ismerkedtünk meg, milyen kapcsolatban voltunk, hogyan lett vége? Kik voltak azok, akik veszekedtek veled, mikor a látomásban elvetted a dobozt?
Nem tudom, mennyit mond el és hogy hihetek-e neki. Hazudhat és nem fogok rájönni, mert nem emlékszem. Bámulok a medálba, hátha az arca miatt eszembe jut valami. Jó lenne, ha nem esnék össze minden látomásnál, hanem úgy jönnének a képek, ahogy másnak, mikor megvilágosodik. Kommunikációs medalion, miket tud ez a nő még? Jó lenne, ha valóban nem lenne gonosz, mert ezt a tudást jóra is lehet használni. Ereklye. Ami nekem kell, az is annak számít? Az érmék az átok megtöréséhez vagy mik? Mindjárt megkérdezem, ha még nem tűnik el a kép. Lehet, hogy segítene a nő.

Hallom Akali mondatát, de egyenlőre csak a szaavait emésztem magamban.
- Tehát van valaki, aki az adósod. - Jegyzem meg, és már épp dobnám el a botott, mikor is mögölünk, zajt hallok. Hirtelen idegessé válok, mert hátha a vérfarkas tért vissza. Ahogy tudok, Akalival együt fordulok meg, és nézek szembe az illetővel. Valamint, a botot is készenlét be tartom, ha megint támadni kéne.

Úgy látszik, még mindig szétszórt vagyok a támadástól. Mennyi ideig lehettem kiütve vajon? Már akkor is ilyen éhes voltam? Minden esetre a fejem még mindig fáj.
- Bocs, csak nem tudom, hogy mi van velem. A legrégebbi emlékem, meg az, amikor felkeltem a sikátorban. Ahogy észrevettem az eddigi jellememből, szerintem én provokáltam a verést, de azért nem bánnám, ha a nyakára léphetnék annak, aki ezt csinálta velem.
Az önsajnálat most nem fog segíteni. Remélem, mihamarabb visszajönnek az emlékeim, de addig is csinálnom kell valamit. Nem akarok otthon kuksolni, ha egyáltalán van otthonom, de arra majd csak később fogok gondolni.
- Kérlek, tőmondatokban mond el, hogy ki vagyok, és hogy miért hívtál ide. Tennem kell valamit, mert olyan furcsán érzem magamat. Olyan elveszetnek. Kell egy cél, és ha lehet nem éppen ingyen. Ja és végül, te ki is vagy? És miért van körülöttünk álarcosbál?