Random

Most kellene valamit éreznem, mert azzal beszélek, aki a szerelmem volt, de mindent elfelejtettem. Semmit nem érzek. Haragot is csak azért, mert kihallgattak. Húúúh, mikor leszek én ezen túl? Pandora mondd itt mindenfélét, a stílusa nem a legszebb. Ezt láttam már akkor is, mikor Bakurával találkoztak.
- Már kezdem tudni, hogy történt, nagyjából megvan.
Többet nem mondok, nem tudom, hogy bízhatok-e benne. Amit mond, igaz is lehet, meg nem is. Nimfaöcskös olyat mond, amin muszáj nevetnem egy jót. Dóra kihallgatta az együttlétét... Kivel is? Biztosan valamelyik falubeli lány a barátnője vagy felesége. A nimfalány elkezd beszélni. Mindenre válaszol, én pedig csak lesek, nyitott szájjal és az összevarrogatott arcomon megdöbbenés látszik. Nincs itt rosszindulat, részletesen elmesél mindent. Micsoda mese ez, életem története!
Tehát ereklyét csinált nekem, ami megszépített, eltüntette a varrásokat. Kezdem látni magam előtt az egészet, megjelennek a képek. Ébren álmodom a múltamról megint. Én ilyen könnyen beleszeretek a nőkbe? Kittinek se kellett sok idő. Szegénykém nem tudja, hogy már a testvére is megvolt. Kalózkodtam és találkozgattunk, az apjuk, akit már láttam egy korábbi látomásban, nem szeretett a foglalkozásom miatt. Ő merre élhet? A faluban biztosan nem látott a napokban, különben megmondta volna. Kiderül, hogy majdnem az egész családot ismerem. Kicsi a világ és én nem hajóztam olyan messzire. Az is kiderül, mi volt a cella, amit már láttam látomásban. Ott kezdtem változni, nem az amnéziával indult minden. Dóra pedig segített, azt az öt érmét is vele találtam. Hálásnak kell lennem és az is vagyok. Elhiszek mindent, amit mond, hiszen látom is. Inkább látom, mint hallom, mert az ő hangjára csak kicsit tudok figyelni. Most már kezdenek előbújni az érzések a szívem rejtekéből. Ez a nő sokat tett értem és épp azért tetszett meg, amiért Kitti is. Kísértetiesen hasonlítanak az ikrek. A szívét is lehetett szeretni és ő is szeretett. Most nagy kérdések előtt állok. Azt érzem, mindkettejüket szeretem.
A doboz a szörnyekkel miattam készült, énértem, de rosszul sikerült. Csapdába ejtett engem és megint be voltam zárva. Dóra kiengedett és később Vivien ellopta a dobozt, ráengedte a világra a szörnyeket, ő akart az uralkodó lenni. Egy családból mennyire különböző gyerekek születtek! A gátlástalan gonoszság megtestesítője az, aki engem is leküldött a vízesésen. Akiket már láttam, azok voltak az ereklyekészítők. Győztek, de Dórával ezért mentünk szét, egymást hibáztattuk, amíg ki nem békültünk. Tehát barátok vagyunk? Emlékszem már, de nem érzem olyan mélyen az ellentéteket, hogy ennyivel beérjem. Nem is tudom, mit akarok, mit kezdjek ennyi tudással. Olyan hirtelen jött.
Egy hét telt el és már idegenként nézek rá? Most már nem, de eddig úgy néztem. Vivien és a bosszú, ez most is lángol bennem, ahogy elmeséli és ahogy látom. A korábbi látomásokból is tudtam, hogy az a nő gonosz. Én is az voltam, egy kalóz, fosztogató, rabló, gyilkos. Miket követhettem még el? Újra élem a csatát is Viviennel és a tüzes madaraival, a hajón a kivégzést, mikor otthagyott, hogy összetörjem magam a vízesésen. Azt hitte, ezt már nem élem túl? Tudnia kellett, hogy túlélem. Meg akart szabadulni tőlem.
Pandora hangja eltűnik és rámtö minden emlék a gyerekkoromtól. Már értem a halakat, hogy kiskori berögződés. Kegyetlen gyerekkorom volt, fájdalmas, mint ez az emlékezés is fehérben. Minden kitisztul, már tudom, ki vagyok, miért lettem kalóz, hogy lett meg az első hajóm. Minden gaztettem lepereg előttem és megrázó a mese. A kapitány, Vivien, a barlang az átkozott kinccsel és Pandora. Vele kezdődött az emlékezés, vele ér véget.
A földön görnyedek és kínlódok, Bakura segít, mint eddig is, mikor látomásaim voltak.
- Húúúúh... Hát nem is tudom.... Minden visszatért, az egész életemet láttam gyorsan, mint egy álomban. Pandora...
Nem tudom, mit mondjak. Hála, szerelem, közös harcok, szakítás, elhidegülés, túl sok mindent éreztem egyszerre. Pozitívan látom a lányt, az biztos, a régi sérelmeknél erősebb érzés, hogy velem volt és kitartott mellettem.
- Köszönöm! Hálásan köszönöm! Neked is, Bakura! Nagyon sokat segítettetek, remek család vagytok!

Én vajon mit mondanék, ha Bakurával történt volna mindez és ő nyerné vissza az emlékeit? Nem lehet rá sokat mondani. Döbbent csend ül ki rajtuk, Pandora arcán reményt is látok. Szeret még vajon? És én szeretem? Nem tudom. Most úgy tűnik, de azóta megismertem Kittit is. Beszélnem kellene velük személyesen is. Egy dag krokiodoilbőrt és kígyóbőrt viszek ajándékba, ezek itt vannak zsákban. Remélem, nem romlanak meg.
- Sok mindent át kell még gondolnom és az utazás jó lesz erre. Veled megyek, megígértem! A bőröknek nem lesz bajuk? Rohadt bőrt nem akarok vinni Kittinek. Képzeld, Dóra, Kitti varrt össze és cserébe megígértem neki, hogy hozok drága bőröket. Ma vadásztunk le egy krokit és egy óriási kígyót Bakurával.
Elmesélem és mehetünk. Megyek Bakura után vagy ha mond valamit, mit kell csinálni a bőrrel, akkor megcsinálom. Kalóz a szárazföldön. Már mindet tudok, teljesen máshogy nézek a világra.
- Pandora, azokból az érmékből hol lehet még szerezni, hogy visszaváltozhassak? Ez az örökös varrogatás kezd fárasztó lenni.
Már látom, milyen volt régen és tudom, hogy nem akarok így élni. Kalózként ez volt a jó, bárhonnan visszatértem élve. Most már csak békés életet akarok. A nimfák falujában jó lenne, ha le tudnék letelepedni. Gondokozok, amíg megyünk.

A bokrok közül, hál istennek, nem egy vérfarkas lépki, ha nem, egy nő, aki beszélni kezd, Akalival majd lekezeli a sebeit. Miközben, nézem amint Akalit leálpolja. Majd, ismét meg szólal, hogy sietnünk kell, mert a vérfarkasok mindjárt indulnak portyázni, és hát nekünk is sietnünk kell. Majd, ő is eltünik. Majd, Akali is meg szólal, aztán meg próbál lábra állni, én pedig oda megyek, és segítek neki, közben meg kérdem.
- Nincs semmi gond. Ő rá mondtad, hogy tartozik neked? - Kérdem, és közben indulok vele tovább. Több kérdést nem teszek fel, mert szeretnék haladni is. Nem szaladok, de azért megpróbálok gyorsan haladni, Akalival.

Dórát nem igazán érdekik a történeteim, kérdőn néz, hogy miért mesélem el ezeket. Elújságoltam, ennyi az egész. Próbálok visszaemlékezni, hogy Kittivel milyen kapcsolatban lehetett. Az én kis drágám, a mostani drágám biztosan fúj a nővérére, amiért szörnyeket engedett a világra. Véletlenül, bakiból, de így is ő csinálta.
- Ti nem vagytok jóban Kittivel? Jó lenne akkor kibékülni, nem? - kérdezem, mert nem bírom ki, hogy ne tudjam meg.
Dóra mellettem áll. Még mindig szeret? Ezt sem tudom és azt sem, hogy én szeretem-e. Azt hiszem, igen. Ez az amnézia, ami már elmúlt, jót tett. Az idő megszépíti az emlékeket, ha elvesznek és visszajönnek, akkor még jobban. Egy hét alatt mennyit változtam!
- A keresést Viviennél fogom kezdeni. Vele úgyis van leszámolnivalóm. Bakura, Dóra, baj, ha megölöm? Nagyon pipa vagyok rá!
Mégis csak a testvérük. Lehet, hogy nem akarnák a halálát. Nem lenne olyan egyszerű. Nagy sereget gyűjtött és erőseket állított maga mellé. Nem tudom, hogy jutnék el hozzá, hogy megöljem. A szándék megvan, az biztos. Ő is meg akart ölni engem! A tesóiért megkímélném az életét, ha ők békésebbek és inkább börtönbe záratnák. Ezért tettem fel a kérdést, tudni akarom, mit gondolnak.
- Köszi, Dóra, kedves vagy!
Valóban kedves, hogy küzd értem. Nekem is viszonoznom kell. Most segítek Bakurának, ez már talán megteszi. Elindulunk, felveszem a tempót, gyorsan megyek, hogy haladjunk.
- Jó, a fagyban eláll a hús. Siessünk!
Szedem a lábaimat és közben a nővel beszélgetnem kell. Nekünk közös múltunk van.
- Dóra, te most merre jársz testben? Még ott vagy Sunorineben?

A hogy meg próbáltam felszállni voltak nehézségek, nehezen akart összejönni a dolog. De lassacskán ment. Egy ideig tudtam is repülni, de hirtelen éles kellemetlen nyomásra, vagy ütésre le zuhantam a földre. Mikor felálltam és szét néztem, hogy mi is történt akkor vettem észre, hogy egy ruhaszárítónak mentem neki. Szép gondoltam magamba, ennyire bénaságot, így elbénázni. Nem lett bajom csak kínos volt így bakizni.  Kicsit gyalog indultam tovább amíg nem gondolom azt, hogy most már rendben feltudnék szállni. Amíg sétáltam azon gondolkoztam amit a kocsmáros mondott a lányról, a magamnál talált dolgokról, és önmagamról, hogy mi is történhetett velem.
-Basszus mit csináljak most?!
Förmedtem magamnak a sötétben. Megyek előre a nagy semmibe szinte, gondoltam. Egy csaj után akire nem is emlékszem. De muszáj voltam tovább menni, mert tudni akarom ki is vagyok én igazából. Ez a gondolat tartja bennem a lelket, hogy vissza nyerjem az emlékeimet.  Először megtudni magamról mindent, majd kideríteni mi ért vesztettem el az emlékeimet, és revansot venni ha egy személy okozta ezt velem.

Meg kapom Akalitól a választ, majd a két mondata közt, hagy némi időt, hogy meg emészthessem a hallottakat.
- Éretm.
Mondom neki röviden, és közben azért haladunk is. Egy kicsit, jobban sietünk, mert a távolból, vonyítást hallunk. Akali vezetésével, pár perc után, megérkezünk egy farönkökből fel állított keritéshez, ahol két ork állt őrségben. Ahogy, közeledtünk oda, a két ork, szúrosan tekint Akalira, és Akali mond nekik valamit, mire a két orkból, Akalihoz hasonló teremtményé válnak. Mindkettőnek, barna a haja, csak a testük szine más. A kaput kinyitják nekünk, és a vörös bőrü srác jön, hogy segítsen. Miközben, megyünk hallom, hogy beszélgetnek, majd hallom, hogy a nevemre kiváncsi.
- A nevem, Lien. - Mutatkozombe neki. - Szép neved van Russso. - Mondom neki. Csak, most veszem észre, hogy a falu másik végébe tartunk, ahol ha jól látom, egy nem épp szokványos épület felé tartunk. A srác, nem egészen a házig kisérminket, de szerintem idájig is jó. Russso, búcsuzni kezd, majd indul vissza a kapuhoz.
- Ok, rendben szia. - Köszönök el tőle, majd lassan a bejárat elé kisérem Akalit.
- Fuh, a férjed a falu vezetője? - Kérdem tőle, állmulva.

Húúúúha, a lánytestvérek között a veszekedés komoly dolog! Beleszóltak egymás életébe, mert azt hitték, tudták, mi volt a jó a másiknak és mindenkinek. Kitti már megváltozott. Elfogadott engem, a kalózt. Lehet, hogy előtte nem is találkozott még igazi kalózzal. Biztosan így van. Ki lenne rabolva vagy meg lenne erőszakolva, ha már lett volna szerencséje egy kalózhoz.
- Kösz, haver! Valóban jobb így.
Nevetek, hogy a mellkasához beszéltem eddig, nagyon hülyén nézett ki. Kezembe fogom a medált. Mintha Dórát fognám magam előtt. Elérzékenyülök egy csöppet, látszik is az arcomon.
- Igen és neki viszem majd a bőrt! Egy párdu megtámadott és legyőztem, utána megnyúztam. Azzal mentem el Dorfenbe, hogy eladjam a bőrt, így találtam Kittire. Dóra...
El kell mondanom neki. Nem akarok több titkot most, hogy végre felfedte magát minden.
- Tudnod kell, hogy...
Azt a mindenit, de nehéz kimondani! Most közlöm vele, hogy összejöttem a tesójával, akivel ő veszekedett, aki majdnem úgy néz ki, mint ő. Ennyi erővel úgy néz ki, mintha Dórát látam ovlna Kittiben. Ebből mi lesz?
- Kittivel közel kerültünk egymáshoz. Nagyon rendes lány. Most már összezavarodtam, nem tudom, hogy kiről mit gondoljak és mit érezzek. Nincs kedvetek egy ebédhez, ahol mindent megbeszélhetünk?
Bakurára is nézek. Jó lenne, akkor ők is elásnák a csatabárdot. Fene sem tudja, mi lenne ebből. Én örülnék neki, lehetőség lenne a kibékülésre, kinyilvánulásra. Óóóó, ajándékba Bakura kapott egy ereklyét is? Mi lehet az? Már én is kíváncsi vagyok rá!

Továbbra is gyalogszer haladtam, mert úgy többé kevésbé biztonságosnak bizonyult a dolog. A vaksötétbe sétáltam előre, hogy megtudjam ki is vagyok. Már egy ideje haladtam gondoltam ideje lenne ismét repülni. De fura érzés kerített hatalmába. Az a fura érzésem támadt mintha valaki követne. Lépteim tempóját felgyorsítottam, azon célból, hogy ha tényleg követne valaki akkor az a személy is gyorsít a tempóján és vét valami hibát ami alapján betudom tájolni a hollétét. Vagy csak simán letudom rázni magamról. Hiába nézelődtem a környezetemet élesen nem láttam senkit se, hogy követne, de az érzés nem múlt. Majd hirtelen irányt váltottam hátha sikerül elmulasztani a paranoiámat. De a sikátorból fura zajt hallottam mintha valami felborult volna. Gondoltam elég ebből és inkább meg próbáltam felszállni és a hang felé repülni, hogy meg lássam mi, vagy ki az a magasból.

Biztosan rossz Dórának arra gondolni, hogy mást szeret, aki őt szerette valaha. Pont azt szereti, akivel ő összeveszett. Tudom, hogy már csak barátok voltunk. Nekem még új ez az egész. Az egy hét után és az amnézia után visszacsöppentem a saját életembe, érthető, hogy vannak furcsa gondolataim. Elgem van a háborúból, békét akarok. Ezeket a nimfákat én megszerettem és szeretném, ha ők is jól meg tudnák beszélni egymással az ügyeiket. Rózsaszín álom lenne? Nem. Szereti ő a húgát, hallom a fenyegetésből és jót mosolygok rajta.
- Nem bánom, ha megtalálsz. Persze, jól fogok bánni vele. Ez az emlékezet kiesés nagy ajándék volt. Minden kalózt le kéne küldeni egyszer a vízesésen, hogy jól beüsse a fejét! Amelyik megmarad, az hátha javul. Ehhh... dehogy javulnak. Én csak kíváncsi vagyok, ebből ered minden.
Én mindig minden körülmények között mindent tudni akartam. Kikutattam azt is, hogy kapjam vissza az emlékeimet, kérdeztem, tettem érte és találtam társakat, akik segítettek. Hálás is vagyok a nimfa családnak. 
- Hűűűűha, ez a legjobb kabát, amit valaha láttam! - mondom viccesen.
Hidegben fűt, melegben hűt, Dóra megint jót alkotott. Az ereklyéken veszekszenek, Bakurának nem tetszik. Az az Apóphisz durva volt, Dóra nem is látta.
- A testvéredet megszállta egy kígyóisten. Felrepült a fára a tüsszentéstől, engem a földhöz szegezett. Hozni kellett egy Anthony nevű démonűzőt, ő üldözte ki belőle. Érthető, hogy nincs kedved újabb próbákhoz, Bakura! Dóra...
Most jutnak eszembe a dolgok. Lehet, hogy ő volt minden mögött?
- Nem te dugtad el azokat az ereklyéket? Ezt itt?
Előveszem az iránytűt és nézem a lány arcát. Lehet, hogy semmi köze hozzá. Ereklye szakértő, ismerhetné és ha ő ásta el azokat, akkor nekem tudnom kell. Kombinálok, mindig kombinálok. 
Érdekes, hogy milyen hirtelen érünk át a hidegbe. Alig választja el pár méter a mostani éghajlatot a fagyostól. Megnézem, vannak-e erre lábnyomok, mancs nyomok. Bakura ismeri a járást, én is kíváncsi vagyok.
- Nem ássák ki az állatok? Nehogy kikaparják és szétmarcangolják! Akkor hiába kínlódtunk azzal az óriáskígyóval és a krokodillal.
Megbízom a fiúban. Ha ő azt mondja, hogy itt jó helyen lesz, akkor én is elásom a zsákomat. Megjegyzem, hogy hova és ugrálok kettőt, mert könnyebb lettem. Vihetjük tovább a dobozt. Én fázom azért. Belehalni nem fogok. Összehúzódik a bőröm, remegnek az izmaim és látszani fog a leheletem, mikor már nagyon fagyos helyre érünk.
- Gyorsan, mert megfagyok!

A hang irányába indultam, de ezúttal a levegőből. Fentről sokkal másabb volt a táj, nyugtató érzés fogót el a levegőben valamiért. A sikátor felet egy csuklyás alakot láttam meg, akit egyből el akartam kapni, hogy meg tudjam miért követ. Figyeltem, hogy meg torpant és hátrált mikor üresen látta a sikátort, gondoltam magamba, hogy engem keres. Már készültem a támadásra, hogy felkapjam ekkor láttam meg, hogy felnézet. Nem tudom, hogy meglátott e de én nem láttam az arcát, hanem neki indultam, hogy a karmaim segítségével a vállainál felkapva felkapjam a földről és egy közeli tetőteraszra lelökjem és kikérdezzem. Ahogy támadtam, hogy elkapjam oda kiáltottam neki:
-Most meg vagy.
Csak fortyogót bennem a düh, hogy miért is követ engem, mit akarhat tőlem. Gondoltam arra, hogy egyszerűen kiakar rabolni, vagy megölni, vagy ismer engem, vagy lehet, hogy ö az elf lány akit keresek.

Neki lendültem, hogy elkapjam a követőmet akiről fogalmam sincs, hogy kilehet mit akarhat tőlem. Az első próbálkozásom nem sikerült így rögvest másikba kezdtem, de ezúttal alacsonyabban szálltam, hogy biztosan elkapjam. Sikerrel jártam másodjára, és rögvest magasabbra szálltam vele, hogy ki vallassam. De ekkor egy női hang szolt hozzám. Meg lepődtem azon, hogy nő, és azon aminek szólított, Főnix. Én főnix úgyan már. Természetesen nem állt szándékomban elengedni de elbambultam a szavai hallatán, és csak arra lettem figyelmes, hogy hirtelen nagyon megkönnyebbültem és meglódultam. Kis híján neki repültem a templomnak, de még sikerült időben meg állni.
-Kis hija. De hová tűnt a csuklyás?
Kérdeztem hangosan. Egyből keresni kezdtem az alakot mikor ismételten felfedeztem a helyzetét akkor láttam, hogy befut a templomba. A templom tornyon lévő ablakon látom, hogy üresen áll a templom. Azonnal behatoltam a templomba és keresni kezdtem az idegent, hogy elkapjam és elmondja amit tudni akarok. 
-Merre vagy? Hol vagy? Azonnal gyere elő!
Kiabáltam hangosan hátha hibádzik és megmutatja magát, vagy zajt csap, hogy lecsaphassak rá.

- Neked nem kell kabát, mi? Növesztesz magadra egy bokrot és nem fázol?
Királyok ezek a nimfaképességek! Már Kittinél is így gondoltam. Tíz éve nem hordott kabátot. Lehet, hogy nem ezért, de szerintem ezért. A fejemre csapok Dóra szavaira.
- Az Egyiptom volt? Jártunk egy piramisnál egyszer. Semmit nem tudtunk elrabolni és két emberem meghalt. Halálos sivatag, én is ott pusztultam volna, ha nem lennék átkozott. Tehát onnan van? Apóphisz, ő egy egyiptomi isten? Így nevezte magát a megszálló szellem.
Dóra, az ereklyekészítő biztosan sokkal többet tud ezekről. Nem hiszem, hogy sokat számítana, de a kíváncsiságomat ki kell elégítenie. Bakurának igaza van. Húsz perc alatt nem ássák ki. Aki mégis képes rá, az megérdemli, hogy elvigye. De ha utolérem, megölöm, isten bizony!
- Persze, hogy segítek, azért jöttem!
Kezdek én is ásni. Nem tudok havat olvasztani és a földet sem mozgatom semmilyen más képességgel, mint a két erős markommal. Túrok és csinálom a gödröt annak a doboznak, hogy senki ne találja meg és ne szabadítsa rá a világra többet a szörnyeket.
- Ha innen elmentünk, együnk valamit, mert kilukad a gyomrom! - mondom, mert régóta talpon vagyok és kezdek nagyon éhes lenni. Hal jó lenne, arra vágyok megint.

Nem megy ki télen? Háháhá, ez furcsa! Azt hittem, a nimfáknak mindene a természet és ha tehetik kint vannak. A fagyott természetet nem szereti, inkább otthon van. Tehát ezért nem kell neki kabát.
- Akkor biztosan nagyon szenvedsz itt a havas tájon. Sietni fogunk, hogy ne kellljen sokáig itt dekkolni!
A ropogás nekem sem tetszik. Nem tudom, mi lehet az.
- Bakura!
Utána nyúlok, de már késő. Mind a ketten lezuhanunk. Ba..., hogy egy gödör fölött kezdtünk ásni és nem láttuk a hótól, hogy mindjárt beszakad! A nimfa ügyesen trükközik és csinál egy kis tartót az árokban. Én a hátára érkezek.
- B..., b.... Jó, de hogy megyünk ki innen?
Kiveszem a táskából a medált. Fentről újabb hang jön.
- Neeee!
Megpróbálok megkapaszkodni, ami ezzel a pörgéssel nagyon nehéz. Értem már, mit akart Bakura. A regenerációjában bízok. Nagyon nehéz ezt végignézni.
- Francba! Na, Dóra, most aztán jól el lett rejtve a láda. Hogy szedjük ki onnan a tesódat? Szerinted kijön magától?
Remélem, tud valamit mondani a lány. Nem eshetek le én is. Ki kell jutnom innen. Csóri Bakura! Valahonnan kerítek egy kötelet vagy mászó felszerelést és kiszedem onnan. Ő is megmentette az életemet, tartozok neki.

Kérdésemre, kapok választ csak elöbb még keresi a megfelelő szavakat. Mondatát, végig hallgatom és ahogy közeledünk, látom a falon a kitett papírokat, rajtuk a küldetésekkel.
- Értem. - mondom neki röviden, hisz most mást nem is tudnék mit mondjak neki még egyebet. Könnyen be jutunk a lakásba, de bennem talán nincs semmi gyanakvás, de ha Akalira nézzek, talán látom rajta, hogy itt valami nem stimmel.
- Gondolom, ennek az ajtónak zárva kéne lennie. - Nézzek barátnőmre, és közben várom, hogy észre vételemet megerősiti, vagy esetleg cáfolja-e. Sérült révén, talán nekem kéne be mennem.
- Te várj itt kint, majd én be megyek szét nézni. - Mondom neki, de elöbb még megvárom, hogy ő mit is mond az ötletemre.

-Merre vagy? Búj elő! Nem akarlak bántani, csak beszélgetni!
Ordibáltam folyamatosan, hogy hátha reagál rá valamit. Eleinte csak a visszhangzást észleltem, a sötétben és az üres teremben. De a közelben egy szapora légzésre lettem figyelmes, az egyik oszlop mögül, így a hang irányába indultam olyan halkan amilyen halkan csak tudtam. Az oszlop mögé nézve láttam, hogy a csuklyás is ezt teszi. Gyors meg ragadtam a csuklyáját, hogy felfedjem kilétét. Sikerrel is jártam, de ami ezután történt meg lepet engem. A csuklyája takarásából egy hosszú fekete hajú kék bőrül aranyos lány tűnik elő. Enyhén meg döbbent arccal tekintettem a lányra aki eddig követett engem. Amíg kicsit döbbent arccal tekintettem a lányra meg szólalt. 
-Közülük? Bocsi? Ennyi? Minek követtél engem? Miért követnél egy főnixet te lány? MI vagy te? Ki vagy te?
Soroztam az újabb és újabb kérdéseimmel a lányt. Amíg kérdezgettem feltűnt, hogy fogja a vállát és vérzik. Előszór arra gondoltam, hogy én sebesítettem meg, de csak az egyik válla vérzik így nem én lehettem. Lehet, hogy az általa kereset főnix volt. 
-Veled meg mi történt?

Neee, basszus, Dóra, ne sírj, csak magaddal rántasz engem is! Most nem a kétségbeesésnek van itt az ideje. Szegény lány, én is nagyon sajnálom, de cselekedni kell, ha ki akarjuk hozni a tesóját.
- Jaj, ne! És ha tüzet rakok, felolvasztom a havat és belocsoljuk? Nem tudom, hogyan, de ha ez segít, kitalálom. Nem halhat meg! Azt nem lehet. Annak nincs értelme.
Ez most mi a f...? Világít a medál. Bakurának innen jön a segítség? Ré. Milyen rövid név. Ellopták tőle a talizmánt és most segíteni akar? Emögött van valami, én gyanítom. Nem érdekel. Ha segít és Bakura túléli, megfizetem az árát, bármi is legyen az. Dórára nézek, hogy ő mit szól ehhez, a tulajdonoshoz.
- Anaal Nathrakh vagyok és köszönöm a segítségedet! Mentsük meg a nimfát!

A kérdések még mindig száguldoztak a fejembe, már kezdet is bele fájdulni. Annyi mindenre választ akartam kapni. Amíg kérdezgettem alaposan végig mértem ezt a lányt hátha eszembe jut valami, de semmi, nem akar vissza térni az emlékeim egyáltalán. Majd mikor el hallgattam, hogy válaszoljon, halhattam mit felel számomra. Érdeklődve hallgattam amit mond. Amikor befejezte a mondandóját, gyengén a fejére ütöttem, de tényleg gyengén.
-BAKA!! Úgy próbáltál elkerülni, hogy követsz? Mi az, hogy nem ismerlek fel téged kis lány? Figyelj a nevemet is egy jelvényről tudom, szerinted tudod mi vagy?
Néztem rá kicsit morcosan.
-Örvendek Tia. Az én nevem elvileg Sylar. Gnóm?
Néztem rá immár kicsit kérdő és csodálkozó arc kifejezéssel. Most már bele is fájdult a fejem, hogy erőltetni próbálom az emlékezést. Markolom is mert kicsit bele szédültem. 
-Nem tudod, hogy találkoztam e valakivel a fajtádból. De halkabban szét megy a fejem, kérlek. 
Valamiért csak most ötlőt az eszembe, hogy Tia hány éves lehet. Kicsit jobban meg nézve elég fiatalnak tartom.
-Tudom, hogy nem illik, de hány éves vagy?
Majd a táskámba nyúltam, hogy keressek valamit amivel elláthatom a sebét, és a templomot nézem nincs e valami hasznos.