Konyha

~Sandy Lewis~

Kicsit befeszültem az előbbi baki miatt, senki nem szereti ha véletlenül olyat lép ami utána kihal a jövőre nézve, már lélekben kezdem volna rá készülni. De meglepett a tanárnő válasza, ez a hétvége van most belefér, pislogtam párat picit oldalra döntöttem a fejem mint a kölyök kutyák amikor nem értik mi történik.
- Igazából mindegy, az előbbi tegezés az baleset volt....de ömm rendben van, akkor, hát...izé - megvakarom a fejem - majd megpróbálok úgy beszélni hogy egyiket se kelljen és az talán megfelel ilyen aranyközép útnak. - piszkálom közben a copfom és nézegetem a plafont, ez ilyen hangos gondolatszerű megjegyzés volt és ja ez talán menni fog. Már valamivel kellemesebb is a légkör, nem állok görcsben és visszajött némi szín az arcomra.
Aztán végig daráltam a véleményem a tanáros dologról, arra hogy szerintem mennyi az "ideális tapasztalat" egyből jött a válasz végén egy olyan kellemetlen kérdés, amire egyből be is indul a védekező mechanizmusom, "mentem a menthetőt".
-Jaj nem! Nem azért! Általánosságban mondtam, de ez nem feltétel csak egy gondolat...vagy vélemény. - de ha most megkérdezi hogy mennyinek nézem hát én fejbe lövöm magam mert elég rossz saccoló vagyok és nem akarok megsérteni senkit. Aztán Zaphire ki emel néhány tanárt amire felemelem a mutató ujjam.
-DE ott biztos figyelünk, mert ha nem,.... -  az aucs, itt pl Logan-re gondoltam kimondottan - Egyébként is ami ne öl meg az megerősít. - bár ez az angyalprogramra nem vonatkozik, az bullshit volt,  még mindig úgy gondolom,  nem akartam későbbiekben rokimocival járni a hatalmas megerőltetés miatt, nem nekem lett kitalálva az az edzés.
- Hank tanár úrnál meg úgy vagyok ha a makogó turistákat megértem akkor ezt is, meg egy idő után meg lehet szokni, az elején mondjuk látni kellett volna az arcom. - megrázom a fejem és mosolyodok el, első igazi mosoly a minihalálom óta.
Aztán úgy döntök picit figyelek, sokat járt a szám ennyi idő alatt, gyorsan emelem a számhoz a kakaóm amit közben megteremtettem. Hmm, nem is olyan rossz így, hát nem az igaz, de ez van. Azokat a tanárokat is jobban bírtam akik még emlékeztek arra milyen is volt diáknak lenni, sokkal empatikusabbak meg minden, nem úgy mint akik megkapták a "hatalmat" és visszaélnek vele szét szívatva a diákokat, bennük van a szadista hajlam. A tanárnő kérdésére megrázom a fejem miközben lenyomom a kortyot.
- Töri, tanulós tantárgy, olyan óra amin ha a tanár "béna", - javítok azért -  elnézést, nem elég ügyes, alszanak a diákok. Mondjuk ez nem sima töri hanem a jövő úgyhogy izgisebb mint egy hagyományos töri óra...meg aztán hitelesebben is tanítja egy olyan tanár aki onnan érkezett és mondhatjuk hogy a saját bőrén tapasztalta az eseményeket akkor is ha esetleg azok időközben változhatnak vagy változhattak. - itt kicsit megzavarodok hogy melyik lenne a helyesebb.
És ez diák szemszög, és már elég régóta vagyok diák, nem 20 éves a tapasztalatom de szinte mindennap órán vagyok, úgyhogy nekem lehet hinni, hehe! Hülyeséget félretéve, biztos sok tanár van akit érdekel a diákok véleménye csak nincs ehetősége vagy "bátorsága" megkérdezni, illetve tart attól hogy vajon őszinte lesz a diák vagy szépít, van aki azt tenné én igyekszem őszinte lenni.
Érdekes amit Godlaw mondott és engem is érdekelne az a cikk, na majd megkeresem. Végülis a jövőnk döntéseken alapszik, nem? Ha valaki  megváltoztat egy döntést amiben előtte biztos volt, akkor egy mutáns aki mondjuk a jövőbe lát, attól a pillanattó kezdve mást lát mármint ami az illető jövőjére vonatkozik, de egy fontos emberről van szó akkor akár többekét, hmmm, de menő lehet a jövőbe látni. Na, vissza rázom magam az agytörésből, megigazítom a szemüvegem és kíváncsian várom a tanárnő válaszát.

~Sandy Lewis~

Úgy néz ki nem csak az én érdeklődésem keltette fel az a bizonyos cikk, csak Zaphire-nak kicsit másként. Ajjaj az a villanás a szemében nem tűnik jó jelnek, ha nem lenne ilyen higgadt nem is tudom mi lenne, de az sejthető volt hogy elő lesznek szedve az illetékesek. Azért még előtte én elolvashatom? Nem lájkolom meg semmi csak megnézem, vagy nem lenne szabad, szerintem az nem akkora tragédia ha a suli egyik diákja elolvassa. Az újságtól tényleg pofátlanság volt, de a hiénák ilyenek, kiszivárog valami egyből ráugranak, még akkor is ha olyan kevés anyag hogy a saját kreativitásukat kell használniuk hogy teljes legyen a dolog.  
De legalább tudom hogy ilyen ha mérges, ha ezt látom félni kell, úgyhogy az előbb kicsit túl reagáltam a helyzetet, megnyugtató.
Na igen, fix pontok, megismerjük a jelent és következtetni tudunk a jövőre, máris előnyben vagyunk a többiekkel szemben, ha jön egy diktátor, arról tudni fogunk, ha vége a világnak talán azt is, ha jön valami nagyobb katasztrófa arra is fel tudunk készülni, mekkora sz*r már.
- Jó igen, én egy átlagos általános sulis vagy gimis órához mértem. - válaszolok Mrs Miller óráit illetően.
Arra hogy jobb hogy nem úgy történnek a dolgok mint az ő világában, hát biztos rosszabb mint a mostani helyzet de ahogy Godlaw is mondta ezt a világot se kell félteni.
- Hehe... - majd kezdek álkögöhésbe - Arcade - morgom majd folytatom két köhintéssel.
Lehet hogy nem ő a legnagyobb veszedelem de egy a sok közül és hirtelen ő jutott eszembe.
Roxford és Jedi templom, hmm...tényleg nincsenek jobb hasonlatok de azért, nem tudom, nem tudom őket egy helyre sorolni, még egy ilyen hely, suli egyszerűen még a könyvekben sincs...vagy még nem olvastam hozzá eleget, vagy pont nem azt a könyvet. Aztán a nekem szegezik a nagy kérdést, a kis bazsalygós oldódós kedvemből spontás fagyás lett mert nem igazán gondolkodtam ezen a kérdésen, néha néha eszembe jutott de valamiért félre raktam mindig.
-Hát nem tudom...-kínosan megigazgatom még egyszer a szemüvegem - még nem.
Kapom is a számhoz a kakaóm. Tényleg nem tudom, egyelőre a nem felé húz a szívem mert nem érzem magam elég elszántnak meg erősnek, de mindig is az embereknek akartam segíteni, de orvos nem lehetek a vérfóbiám miatt, még akkor se ha elvileg leküzdhető. A program az konkrétan annyira felhúzott akkor hogy arra gondoltam vissza megyek normális suliba és nem "bohóckodok" itt, csak annyira megszerettem a helyet hogy nem bírtam volna feladni. Egy pár év múlva amikor befejezem a tanulmányaim lehet hogy pont így fognak majd idekötni az érzéseim és végül maradok, de ki tudja.

~Sandy Lewis~

Jó, igen, Arcade ahhoz lépest kis hal de attól még rémálmaimba se kívánom hogy egyszer engem is bevonjon az egyik beteg játékötletébe. Ettől ennyire "rettegek" akkor mi lenne ha azok történnének meg amikről tanulunk? Nem nagyon szeretnék belegondolni, ahhoz képest túl nyugodt környezetből származom ahhoz. Jó, ott volt a 3. világ háború ami megrengette az életünket, elég durván, de túl éltük és örülök hogy a többi vész elkerült minket.
Téma váltás, nem volt rossz ötlet, kicsit lehangolóan tud hatni mindenkire ha ilyen téma van, így gyülekeznek az ilyen rossz arcú sötétes felhők, de mért pont erre?
Akarok-e X lenni ha felnövök? Valami választ kinyögtem és nem figyeltem eléggé magamra így látszódott kicsit a kellemetlenség a "döntésképtelenség miatt", de van még elég időm hogy kisüssem mit akarok ahogy azt megerősítették nekem. Még csak 16 vagyok, de elférnék 14-nek is vagy ovisnak is néha. Minden diákból X-et nevelni, belegondolva amennyi diák jár ide évente, ha csak a fele maradna itt még akkor is, hányan lennénk? Nem lenne hely, bővíteni kéne a birtokot folyamat vagy valami, lassan meglehetne venni a várostis, talán az elég lenne, de egy idő után szerintem az se. Mélázok el az X-város gondolatán, nem lenne semmi az biztos, na meg fenn tartani, de lehet egy idő után ilyen turisztikai célponttá változna már ha nyílt lenne a bejárás és akkor simán menne az eltartása, csak kicsit ilyen kirakatban mutogatós feelingje lenne és nem biztos hogy jót tenne. De nem hinném hogy ez valaha megtörténik, a mai fiatalokban egyre kevesebb a hajlam arra hogy itt maradjanak és hősködjenek, de lehet rosszul látom vagy "rossz" emberekkel futottam eddig össze. Közben azért figyelek és Zaphire szavaira egyből reagálok hirtelen fel csattanva.
-Hóó, tanár az biztos nem leszek, olyan biztos minthogy itt állok! - remélem nem érti félre, nem a területtel van a baj, hanem velem, a diákok érdekében hoztam ezt a döntést. Nem tehetek róla, nincs hozzá elég türelmem és nem is tudom mit csinálnék, de lehet ahogy telik az idő nyugodtabb leszek és....a francot, szerintem ezt a pörgést sosem fogom kinőni, egyébként...nem is akarom.
- A szuperhősködéshez - lényegében azok az X mennek, nem? -  meg nem vagyok elég tápos, esetlen is vagyok, meg nem tudok mit kezdeni egyelőre az erőmmel, ja, meg ha vérrel találkozok vége a dalnak. - számolom az ujjaimon a hibákat-  Úgyhogy nem biztos hogy nagyon hasznos lennék, több bajt csinálok mint jót. - a végén kínosan nevetve vakarom meg a tarkóm.
De általában csak a saját testi épségemet szoktam kockáztatni, addig még jó. Viszont itt még vissza fogom magam és próbálok rendesen viselkedni amúgy a felügyelők mindig utáltak a táborokban a jó ötleteimért és a suliban is megesett hogy az igazgatói előtt ültem mint ötletgazda valami hülyeség miatt.

~Sandy Lewis~

Ja, a veszélytermi órák, semmi közük nincs ahhoz hogy így gondolom, ugyan...
Nem a tápság teszi az X ment, hát persze, most nem kezdek mutogatni de azért nézzünk már körbe a tagok közt, az egy dolog hogy az igazgató totál az erőszak meg a bántalmazás ellen van meg ilyenek, de azért az ellenségeink valahogy nem így gondolják úgyhogy az ciki ha nem bírod még csak megvédeni se magad normálisan.
-Jóó, de akkor is. -válaszolom kissé forgatva a szemem.
Ha ennyire nem fontos ez akkor minek a szimulációk meg az edzések meg a többi?Nem veszem be.
A makacskodásból a férfi nevetése zökkent ki, egyből kapom rá a tekintetem kissé ráncolva a szemöldökeim.
-Ezen nincs mit nevetni, legalább van önkritikám. - fonom össze a karjaim morcosan - És ez nem szériatartozék! - gúnyolódok megismételve a szavait, ha régebb óta ismerném még a nyelvem is kiölteném - De van igazság abban amit mondtatok.- ismerem el azért nem valami könnyen.
Mondjuk hogy legyőztek és kicsit pukkancs lettem, beindulnak az önvédelmi reflekszeim. Amúgy azért vagyok esetlen mert tini vagyok? Na ezt mond anyámnak aki állandóan összetöri magát, ezért is aggódok hogy egyedül van otthon, simán hány random bukfenceket a lépcsőn, mázli hogy jól bírjuk az eséseket valami isteni csoda folytán.
-Egyébként meg nem is tudtam hogy az ilyen fóbiákból csak így kigyógyítanak, azt úgy sejtettem hogy pszichés dolog ahogy az összes ilyen fóbia de na. - válaszolok kicsit harsányabban. Amúgyis...félek kicsit a tanárnőtől, oké hogy nem túl magas, talán még én is magasabb vagyok nála, de annál tekintélyt parancsolóbb.
- Jó majd...elszánom magam. - harapom el a mondat végét.
Aztán kapok Godlaw megszólalásán, le is húzom egyből a kakaóm.
- Én is! -kiáltok fel majd törlöm meg gyorsan a szám mert érzem hogy kakós macska bajszom lett a hirtelen húzásra.

~Sandy Lewis~

Az tény ha megtanulom használni a képességem, egy könnyű, ellenálló anyag segítségével sebezhetetlenné válok, de ahhoz ügyességre is fejlődnöm kéne, mert azért az hogy rohangálok és nem fognak a fegyverek édes kevés, bár elterelő hadművelet esetén tök jó lennék, vagyis leszek.
-Igen, a tanár úr addig unszolt hogy felvettem a karmának az anyagát, csak az egyik ujjamra de csak kicsit kellett volna nehezebb legyen,  lehet le is esett volna a kisujjam. Nem volt kellemes úgyhogy asszem az adamantium bőrt azt skippelném. -emlékszem ahogy kb kinevetett ahogy utána néztem rá, hogy bír ilyen csontokkal mozogni, nem ember, talán ki is csúszott akkor a szánom az a szó hogy "beteg".
-Próbálom amúgy, de nem nagyon akarja az igazságot. Eddig megy még mindig csak. - emelem fel az egyik kezem és mutatok a csuklóm fölött egy picivel, épp hogy a kézfejem.
- Amúgy az élő plüss ember lét jobban vonz, hány gyereket meg szomorú embert fel tudna dobni egy ölelés? - mondom kicsit jobban felpörögve, de nem vér komoly, csak egy kis képzelgés.
Csak bólintok arra hogy nem kötelező részt vennem a "kezelésen" amivel megválok a fóbiától,  tudomásul vette, de ha elszánom maga megkérem a tanárnőt, mert kellemetlen tud lenni, éles helyzetben meg egy sérülthöz még mentőt se lennék képes hívni hanem lefeküdnék én is, az hogy esetleg ellássak valakit az meg végképp szóba sem jöhet.
Én is bedobtam gyorsan a bögrét a gépbe és vártam hogy az új vendég döntsön hogy hova menjünk. De engem kérdez mit ajánlok, hát azt kétlem hogy egyezne az érdeklődésünk.
-Én már nagyjából bejártam a legtöbb helyet úgyhogy, hmm..-töröm a fejem - ha van olyan hely aminek olyan kacifántos a neve hogy már szinte káromkodásnak minősül akkor az? - dobok fel egy spontán ötletet aztán vagy lesz belőle valami vagy félre fogtam, mindenesetre megpróbáltam, ráadásul nem biztos hogy tudjuk mire számítsunk úgyhogy totál meglepi lenne a hely, ha nem túl árulkodó a neve.
-De az is jó ötlet hogy először nézzük meg a kinti dolgokat, azt úgyis korlátozottabb ideig lehet. - vonom meg a vállam.
Sőt, lehet hogy túra közben megtalálom a boldog helyem, vagyis a boldog fám amire felrakok egy hintát és egy táblát hogy az Sandy boldog helye és mindig oda mennék ki ha unatkozok vagy nyomott vagyok...már ha egyáltalán lehet itt ilyet.
-Jaaaj, ú, izé! Lenne egy kérdésem!! - meg várom izgatottan míg a tanárnő rám figyel, talán még szökkentem is kicsiket, a jelentkező mozdulatot meg időben visszafogtam, ezen nekem most sok múlik - Csinálhatok hintát az egyik fára a birtokon? - nézek nagy kérlelő szemekkel mint valami állat kölyök. Nem csak nekem lenne jó az, nem lenne az lezárva, bárki használhatná amíg nem teszi tönkre szándékosan.

~ Sandy Lewis ~

Engesztelni akar, hát jó, de az nem megoldás, figyeljen oda és akkor majd nem kell engesztelni, szerintem sokkal egyszerűbb. Ünnepélyesen megfogadja, hogy oda figyel, ha nem más csökkenti a gyakoriságát.
- Hát, kösz, nem tudom azzal mennyire leszek kisegítve, de kezdetnek talán megteszi, talán...- aztán majd meglátjuk mennyire tartja magát hozzá.
Ahh, muszáj leszek lefáradni a konyhába, lusta vagyok, de nem akarok p*cs lenni, hogy Samet ugráltassam, hogy kezdetei engesztelésként, melegítsen nekem kaját és hozza vissza nekem, pedig eljátszottam a gondolattal, de inkább nem. Helyette, lehívom magammal, jelezve, hogy amúgy is le kéne jöjjön, mert a kajásdoboz nem mossa el önmagát, sajnos. Gond nélkül belemegy, csak át ugrik üccsiért, addig kint megvárom a folyosón. Aztán fürge léptekkel haladok a konyha felé, kezdek egyre kajásabb lenni na.
Lent, bedobom a mikróba a cuccost és türelmetlenül figyelem. Haladj már, haladj, forgassad, melegítsd, úgy, úgy, melegítsd már azt a sz...ételt! A pittyenésre már ugrok is, hogy tépjem az ajtót, kiveszem a kaját kezdem is az evést, aha, első falatig. Ez forró, b*sszam meg! Szinte ugrálva legyezem a szám, szénné égette a nyelvem.
- Már megint! - morogva rakom le a dobozt - Egy hétig nem fogom érezni az ízeket...Hülye ízé...Állandóan megsz*patom magam vele.
Csücsörögve kavirgálom a kaját, hogy hűljön, de hamar megunom, leülök és a homlokom az asztalra teszem, várok.
- Így éhen fogok halni. - mormogom az asztalba.

~ Sandy Lewis ~

- Ne légy telhetetlen. - vágok vissza arra, amikor nem túl elégedett a javaslatommal, hogy csökkentem majd a cápázások gyakoriságát. Tényleg az, telhetetlen, nem tudom miért nem elég ez a felajánlás, amúgy is ismer, tudja, hogy ha valamit megígérek akkor azt megpróbálom betartani. Na mindegy, akármilyen hálátlan, mégis csak a testvérkém, én pedig megígértem amit megígértem. Na mindegy, úgy tűnik megyünk le, nekem igazából mindegy hogy hol beszélgetünk, csak a gép elé nem akarok még beülni mert akkor totál bezombulok, és pillanatok alatt este lesz.
Ahogy leérünk nem megyek egyből mosogatni, megvárom amíg végez és majd akkor mindkettőt, szóval ráérek. Inkább beállok mellé amíg várja a mikrózást, és nyomkodom a telefonomat, visszaírok mindenkinek aki keresett.
- Tomék kérdezik hogy mész-e játszani este. - továbbítom a kérdést amíg várjuk a kajáját. Mint kiderült, túl sokra állította a mikrót, és forró lett a kajája. Szokásos probléma, én is utálom hogy otthon másmilyen a mikró mint itt.
- Kérsz üccsit a nyelvedre? - nyújtom a kólám, nagyon adakozós hangulatomban vagyok ma úgy tűnik.

~ Sandy Lewis ~

- ÉN??!! - nézek értetlen felháborodással, de végül csak forgatom a szemem.
hagyjuk, max mindig lefutjuk ezt a kört, esetleg egyáltalán nem felejtek nasit, zárt szekrényen kívül, a kulcsot pedig majd a nyakamban hordom, na, akkor megoldom én a problémát.
Le jutunk a konyhába, na ehetek, gondoltam, de nem vagyok valami jóban ezzel a hülye mikróval, mindig szét süti a kajám, aztán meg a pofám is. de még csak gyanútlanul vártam, amikor Sam telefonbújás közepette kérdezett.
- Nem valószínű, így is magától kifolyik a szemem, de trollkodni mehetek, ha annyira ragaszkodnak hozzá, legalábbis értékelhető valamit most ne várjanak tőlem.
Majd jártam egy indián táncot az első falat láva után, aztán leültem az asztalhoz várni, szörnyű ez a várás, éhen döglök közben.
- Nem kell semmi. - mondom szintén az asztalba morogva - Én eeenni akaroook! - éneklem szívfájdalmasan, még a villámat is felnyújtom, kegyelmet kérve az istenektől.
Aztán csak fel idegel és fújkálva neki állok enni, néha még oda oda pirítva a számnak.
- Nem érdekel, nem bírom tovább! Égess csak ezaaaz! Úgy szeretem ha fáj! - szóval megküzdök az életemért, fiatal vagyok az éhhalálhoz.
Közben szerencsére hűl is, de azon már mondjuk nem nagyon változtat, hogy az ízeket már nem nagyon éreztem.
- Szerintem letusolok, aztán lefekszek, aztán lesz valami. - elmélkedek az élet nagy dolgain, a villával ütögetve a szám, az üres doboz fölött - Ha nem lesz túl késő visszaszolgáltatom a sötét hercegnő rúzsát. Hmm, aztán lehet kimegyek állatsimogatni, utána nézek valami filmet, valami horrort, őskorit, ami vicces, hmmm, a körmöm is ki kéne festeni, de ahhoz már végképp lusta vagyok. - nézegetem közben a plafont és döntögetem jobbra-balra a fejem - Te terveztél valamit?

~ Sam Lewis~

Végül leértünk, és elkezdett magának kaját mikrózni, miközben átadtam az üzenetet, aztán a válaszát is tolmácsoltam, miután megvoltam a vállam.
- Szerették volna hogy menj, tudod hogy van ez a lány-játékosokkal, emelik a színvonalat. - jegyzem meg, és az újonnan érkezett választ is átadom.
- Azért azt üzenik, ha mégis lesz kedved, nézz fel, várnak. - zárom rövidre a beszélgetést, nem leszek a postásuk csak azért mert nálam van telefon. Ő is tud majd írni nekik ha felmegy, ha van még valami, amit közölne velük.
Az üdítőmet nem fogadja el, játssza a mártírt az asztalon fetrengve, anyánk itt lenne most úgy rávágna a tarkójára, lehet az asztallap se állítaná meg. Micsoda illetlenség, szinte hallom a hangját, nem fetrengünk az asztalon amin eszünk. Jó fej az öreglány, és nagyon engedékeny, de az illemre azért megpróbált minket megtanítani. Látszik az eredménye.
Amikor enni kezdi, csak megcsóválom a fejem.
- Ez is azért van, mert sietsz, kapkodsz. Inkább többre teszed, de nehogy vissza kelljen tenni, aztán tessék. Ha simán beraktad volna egy kicsire, ahogy én szoktam, kiveszed, még egy kicsi kell visszarakod, most nem szívnál. Már meg is etted volna. - jelentem ki, hát igen, látszik hogy én vagyok az idősebb és a bölcsebb. Miután befejezte a kaját elmélkedni kezd, én is elgondolkodom.
- Én szerintem beülök a gép elé, és estig ki se mozdulok előle. De ha kell társaság visszaadni a cuccot szólj, lehet szólhatok is egy-két szót hogy több kedve legyen hazamenni, ha szerinted annyira nem fogja vonzani a dolog ha meghallja hogy én nem megyek. Este meg filmezhetnénk együtt ha úgyse akarsz játszani. - dobom be a témát, egy horrort én is megnéznék.

~ Sandy Lewis ~

Erre a "tudod hogy van ez a csaj gamerekkel" dologra, kicsit harapok, de már nem idegesítem magam rajta, azért kicsit olyan g*nyó érzés.
- Ja, jó tudni, hogy azért szeretnek velem játszani, mert csaj vagyok, kib*szott felemelő. Idegeneknek nem is szoktam felfedni magam, pont ezért. - majd átadja a válaszukat - Jól van.
Kínlódással indul az étkezés, túl melegítettem a kaját, de csak beharcolom, a farkas éhségnek semmi nem szabhat határt. Közben azért kommentálom a fájó pillanatokat, Sam meg csak csóválja a fejét.
- Sajnos vannak rossz szokásaim. Ééés Neked?! - kérdezem kedves szép mű mosollyal, kamu kíváncsisággal pislogva rá nagyokat.
De ez még mindig viselhetőbb, egyszer majd kajak megkóstoltatom vele  a saját gyógyszerét, bejátszom én is a haspókot, bevállalok áldozatként egy esetleges kis plusz cicahájat. Majd akkor szembesül vele, hogy ez "a mindent megeszünk, nem számít kié vagy mié" dolog igenis nagy probléma.
Aztán miután tele a has, tudok újra gondolkodni, megtervezem hát a délutánom. Fel is sorolok pár esélyes programot, látogatás, boldogság gyűjtés és egy kis vicces lusta borzongás. Mondjuk besz*ratni magam annyira nincs kedvem, szükségem van az alvásra, úgyhogy csak valami régi lájti dolog. Aztán, hogy ne tűnjek bunkónak, azért vissza kérdezek ő mit fog csinálni, meg se lepődök, ne mintha itt bármi mást lehetne csinálni, ami őt lekötné, ha épp nem engem éget ki. Azért oda szúrja, hogy segít Kaylával ha kell....
- Szerintem egyedül is megoldom, kösz. - meg filmezhetünk együtt - Hát figyelj, ha van hangulatod egy kis ős régi sci-fi horrorhoz, akkor benne vagyok. Megjött a kedvem az Alien filmekhez, ha a viszonylag hamar végzek lehet maratonozok. - de aludni is kéne....mindegy max alszok nappal, holnap úgy se lesz semmi - Jaaaa, ez egy baromi jó ötlet. Szép volt Sandy!  - és megveregetem a saját vállamat. Mert most tényleg, ennél jobb esti program eszembe se juthatott volna, naggyon hangulatba jöttem.

~ Sam Lewis~

- Tudod, hogy nem azért szeretnek veled játszani mert csaj vagy, de azt is, hogy a fél társaság el tudna képzelni az ágyában. A másik fele meg el is képzel. - mondom ki a nyilvánvalót, tudom hogy van ez, hiába nem mondják előttem mert az ikertesóm, az összes többi csajnál ezt csinálják. Akkor vele miért ne tennék.
Sandy nekilát a kajának, és megjegyzem, hogy mindig megszívatja önmagát, mire passzív agresszív módon visszatámad, de csak elengedem a fülem mellett. Nem akarok újra belemenni lezárt vitába, főleg, hogy már megegyeztünk. Úgyhogy csak némát megcsóválom a fejem. Aztán rátérünk arra, hogy mik a terveink, hát nekem nem túl nagyra vágyóak, de igazából neki sem. A javaslatomat, hogy segítek rábeszélni elveti, most már csak a büszkeség beszél belőle, igazából nem is tudom mit vártam válasznak. Na mindegy, úgy néz ki egy ideig játszhatok a szobám rejtekében, este viszont együtt filmezünk.
- Alien? Fuh, ezer éves film, igazi röhögsz rajta mennyire szar. Nyomassuk. - vágom rá, szeretem az ilyen old school filmeket, amiknek kb semmi értelme, az effektek olyanok mintha egy ötéves gyerek ült volna le a gépem elé, és a történet is legalább annyira felejthető. Csak mondjuk én azokat részegen szeretem nézni.

~ Sandy Lewis ~

- Na persze! Annyira nem vagyok jó csaj.
Eleget tettem az alapszükségletemnek, emésztés közben át gondoltam mit fogok csinálni ma és ezt meg is osztottam hangosan. Eleinte úgy volt külön program és gondoltam majd egyedül gubbasztok a takaró alatt és nézek valami ős régi vackot, később azt is kitaláltam pontosan mit, Alien-t, egyértelmű, de úgy néz ki mégis lesz társaságom. Ahogy hallom, nem csak szerintem jó ötlet és horrornak horror szóval nem tértem el az eredeti tervtől. De ez majd este, a nap többi részében mással kötöm le magam, például kiélem a bundás kis dögök iránti szenvedélyem, állatsimogatás képében a botanikus kertben, persze miután tettem egy kis látogatót nem túl régi barátnőnknél. Sam utóbbiban is részt vett volna de visszautasítottam, ez egyedül szeretném megejteni, ez lányos beszélgetés lesz. Amúgy se csak az utazásról akarok vele beszélni, nem kell, hogy ott kotnyeleskedjen nekem. De ami majd az esti maratonozást illeti.
- Hol nézzük, nálad vagy nálam?
Ha nálam akkor szigorúan a földön nézzük, nem kéne lepuffani az ágyról és a gépem is sajnálnám lerúgni, úgyhogy talán jobb lenne nála, se nekem mindegy, a szőnyegem is elég kényelmes, max hosszútávon nem annyira. De egy idő után már úgyse jó sehogy mert zsibbad minden.

~ Sam Lewis~

- Hát, te tudod. - vonom meg a vállam, annyira nem érzek komoly késztetést, hogy bizonygassak tesókámnak mennyire sokan verik rá a faszukat otthon. Ha lenne egy kis esze, és kinyitná a szemét, akkor nagyon jól tudná, de még ő hülyéz le engem. Meg én nem látom a dolgokat, hát akkor erre mit mondjak. Na mindegy, hagyjuk végül a témát, és elkezdünk az estéről beszélni, oldschool horror, alig várom. Felteszi a nagy kérdést, hogy hol nézzük majd, mire megvonom a vállam.
- Nekem mindegy, ahol neked kényelmesebb. De én jobb szeretem nálam, nagyobb a monitorom is. - mondom őszintén, és közben filózok az estén. - Hoztunk csomó nasit, dobáljuk be közösbe ha gondolod, és akkor szarrá zabálhatjuk magunkat, biztos jót tenne a másnapos belemnek. Meg a te harmadnapos hasadon is csak segíthet. - kacsintok rá.
- És mikor gondoltad? - teszem fel a nagy kérdést, mert azért nem mindegy hogy mikor állunk neki, kell egy kis idő hogy kikockuljam magam, meg aklimatizálódjak. Nem megy egyik napról a másikra az átszokás az itteni setupra.

~ Sandy Lewis ~

Szóval beszéljük az esti programot, közben felkelek az asztaltól és megyek a mosi felé, hogy elmosogassam a tányérom és közben csórjak Samtől egy kis kólát. Szerencsére egyre jár az agyunk nagyjából azzal kapcsolatban, hogy hol nézzünk majd fimet, mondjuk nekem először inkább a kényelem miatt esett volna a döntésem a szobájára, e így hogy mondja.
- Jaja, meg nálad nézhetjük az ágyról, nálam félő lenne, hogy legördülünk röhögés közben, vagy a berendezést verjük le, nem olyan magas, de elég, ha sz*rul esünk. A szőnyegen meg meh...nem férünk el ketten. - legalábbis úgy, hogy nekem kényelmes legyen nem biztos.
Akkor ez szerintem el is dőlt, a kaja meg, pff, ezt tényleg meg kell beszélni.
- Egyértelmű, a maratonozáshoz amúgy is kell az energia, nem akarok bealudni, főleg nálad nem. Ki tudja mit vagy képes művelni velem, míg békésen alszok.- lelök, felijeszt, megtrollkod, nem kockáztatunk ilyet.
Az, hogy a gyomromon mi segíthet, meg inkább hagyjuk, bár most a meleg étel nem esett rosszul és talán ha nem ficánkol mellettem, rezgetve az egész mindenséget, nem újul ki a tengeribetegségem és rosszul se leszek már. Film, helyszín, kaja fixálva,már csak az utolsó fontos pont hiányzik, az időpont.
- Hhhmmm, - gondolkodok el felnézve a plafonra, cirógatom a nemlétező kecskeszakállam is - szerintem egy pár óra alatt letudom a lézengést, közben le tudom tölteni a filmeket is, előtte még el akarok menni zuhizni, de szerintem azt már az igazán közel jövőben megoldom, úgyhogy csak rántok magamra valami kényelmest, hát... mennyi most az idő? - nézek óra után, 3 óra múlt - Ha 8 környékén kaparom az ajtót, az jó? Áh, mondjuk sok Alien film van, egy film úgy másfél-két óra, legalább hármat meg akarok nézni, akkoooor.... - matekolok egy rövidet - Óh sima, és legalább te is ki tudod szórakozni magad. Röpke 5 óra csak elég, nem? - belegondolva 5 óra játék úgy elsuhan mintha meg se történt volna, csak a szemeden érzed, hogy már duzzad kicsit és hogy egyre nő a meccsek/körök száma, igaz követni már nem tudod, mert beszippant. Csak hirtelen, amikor véletlenül az órára téved a szemed, feleszmélsz, hogy "b*sszameg, már ennyi az idő?!".

~ Sam Lewis~

Úgy néz ki lefixáljuk a dolgokat, és a kajával is végzett, úgyhogy nyúlok a tálkájáért, hogy azt is vigyem mosogatni.
- Akkor nálam, ez tiszta sor. Az ajtót szerintem nyitva hagyom, ha nem végzünk pont nyolcra, akkor be tudd engedni magad, és ne álldogálj a folyosón. Próbálom megoldani, de tudod hogy ez milyen, ha elhúzódik egy meccs akkor nem tudok mit tenni. Maximum beköszönsz a többieknek és nagy örömükre kritizálsz egy kicsit, ahogy szoktál. - foglalom össze a tervünket, miközben ha ideadta a tálkát, elindulok vele a legközelebbi csaphoz, ahol tisztára suvickolhatom.
- Vagy ha gondolod kiugorhatok vásárolni, ha nem akarod betermelni frissen amit hoztunk. - dobok még be egy másik javaslatot is, bár nem hiszem, hogy élne vele. Hagyni fog, hogy menjek kockulni, tudja hogy milyen ez, és hogy nem sok kedvem van bemenni a városba. Aztán ki tudja, lehet ez lesz a büntetésem, egyrészt így legalább letudom a tartozásom, másrészt nasiból sosem elég. Még szerencse, hogy a szobámban van kóla, legalább ezért nem kell elmennem.
- Akkor hagyom hogy menj a dolgodra, én is az enyémre, a szobámnál tali. A tálkádat is felviszem. - zárom le a megbeszélést ha mindent megbeszéltünk, és miután rendesen elmosogattam, szárazra is törlöm az ételhordókat. Ezt már nem kell megvárnia, mehet csinálni a dolgát ha szeretné, én is csinálom az enyémet - attól függően, hogy bezavart Salembe vagy sem, megyek oda, vagy a szobámba.