Re: Konyha

by **Akerman** Pént. 11 Aug. 2017, 13:28

A szobámban szerelgetést nem igazán unom meg sosem, de legfőképp azért szeretem mert onnan nem tudnak kizavarni, hogy későre jár már és menjek a szobámba aludni. Persze a hátránya az is van. Például, hogy már jó magasan jár a nap a nyári melegben ahhoz, hogy jól be is tudjak aludni. Nem vagyok én ehhez hozzá szokva még de elég fáradt voltam a hajnali fekvés után, hogy csak épp hogy felébredjek és elinduljak egy reggliért. Teán gondolkoztam miközben felvettem a rövidnadrágom meg egy trikót, egy papucsba is csak azért léptem bele mert nem akartam mezítláb elindulni a konyhába. Még az elindulás előtt a konyhába még végig szaladtam a "reggeli" rutinomon és bevettem a szükséges gyógyszereimet, a szobában lévő palack vizet meghúztam amiből már csak a teafilter hiányzott igazából mert olyan meleg lett a szobában.
Némileg borostás képpel és kócos hajjal lengettem be a konyha ajtaját és egy pár lépés után realizáltam csak, hogy van itt még valaki. Az illatok is megütöttek nem sokkal rá de végül a szakácsot is észre véve megakadt rajta a szemem. Látványosan sajnos végig pásztáztam tetőtől talpig és miután pedig meg is találom a jó modoromat amit úgy fest elaludtam szintén, nem csak a hajamat.
- Jó reggelt.
Valószínű, hogy nem épp jó idei köszönés a reggelt, nekem viszont az van még és újult lendületet találva a szekrényhez sétálok ahol a teák vannak, hogy azt kinyitva nekiálljak válogatni egyet. Pár pillanatnyi keresgélés után pedig ki is emelek egy dobozt a sorok közül, gyümölcs teát méghozzá. A készülő kaja illatától talán választottam ezt de mindegy is, meghozta hozzá a kedvemet akkor miért ne legyen olyan.

by **Ashley Godwin** Pént. 11 Aug. 2017, 13:47

~ Gwendolyn Brightmore ~

A gyümölcsleves közben teljesen megfőtt, így már csak meg kellett várni, hogy kihűljön. Látványosan nem egy személyre főzött, ez egy régebbi szokásából maradt meg. Reménykedett benne, hogy nem kell majd egyedül elfogyasztania az egészet, bár ha mégis így jönne ki a lépés nem csügged.. megeszi majd másnap a maradékot. Le is veszi a levest a gázról, hogy aztán letegye egy olyan helyre, ahol elkezdhet hűlni. Nem igazán szabad ilyenkor még betenni a hűtőbe, pedig sokkal egyszerűbb lenne az egész. Közben mint derült égből villámcsapás, egy idősebb fiú lép be a konyhába, aki elég látványosan végig is nézi Gwen adottságait. A lány elpirul, majd visszaköszön.
- Jó reggelt neked is. Hogy vagy? - nem tudja, hogy a zavarbaejtő végigpillantás miatt, vagy azért mert a fiú idősebb és borostás (ami nem mellesleg az esete), de igencsak elvörösödött. Próbálta összeszedni magát, ő nem szokott felsülni a szociális dolgokban, legalábbis nem gyakran. - Gwendolyn Brightmore vagyok, de szólíts csak Gwennek. - lép oda hozzá mosolyogva és a kezét nyújtva. Úgy rémlik számára, hogy már láthatta a fiút, de sajnos a nevére egyáltalán nem emlékszik. Persze ettől még nem csügged, megpróbálja a legtöbbet kihozni ebből a szituációból. - Esetleg reggeliztél már? Vagy lenne kedved később ebédezni? Most főztem egy jó nagy adag gyümölcslevest, családi recept alapján. Feltétlenül meg kellene kóstolnod! - csap le rá egyből, hiszen miért is hagyná ki ezt a lehetőséget, ha egyszerre két legyet csap le egyszerre. Talán elidőzik még vele emiatt a helyes fiú, valamint talán még a levesét is képes lesz megosztani valakivel.

by **Akerman** Pént. 11 Aug. 2017, 15:00

- Megint túl sokáig voltam fent.- ásítok egy nagyot - Le kell szoknom a világosban való fekvésről...Nem tesz jót.
A tea megvolt így azt letettem a pultra és egy bögrét vettem le a szárítóról miközben adtam a válaszomat. A lány meg valami finom illatút főzött ki. Ha nem lennék ennyire kótyagos még attól, hogy nem rég ébredtem fel és egy elég rossz szokást vettem magamra, a lassú ébredést akkor biztosan meg is tudnám mondani, hogy mifélét főzött ki, de így viszont maradt az, hogy a doboz kinyitása után kivettem belőle egy filtert és a bögrébe csaptam a vízforralót pedig be kapcsoltam. Neki támaszkodok a pultnak, várva, hogy forrjon a víz és az odalépő Gwennre nézek fel. Vissza mosolygok rá és megfogom a kezét.
- Szia Gwen, Rain Akerman de szólíthatsz csak Akénak.
Milyen fehér a bőre. Jó persze rajtam sincs sok szín miután jobban kedvelem a klimatizált szobát ahol tudok szerelgetni mint a szabadban lenni, főleg ilyen hőségben. Nézem is egy ideig a kezét aztán az ebéd ajánlatra felnézek rá ismét. Felemelem a mellkasomhoz a kezét amit persze még mindig nem engedtem el és a balomat ráteszem a kézfejére.
- Egy ebéd remekül hangzik. És még házi is! Semmiképp sem utasíthatom vissza. Mit szólsz egy teához míg kihűl? Forrónak fest még a leves.
Még mindig elég fáradtnak és alvónak hat a hangom de azért mosolygok a lányra. Megvárom, hogy mit is fog válaszolni Gwen, hogy szeretne-e egy teát vagy sem. Ha pedig kért akkor leveszek még egy bögrét a szárítóról és még egy filtert a teás dobozból és bele teszem a bögrébe. A víz még forr de van benne elég víz kettő adagra így nem kell megállítanom, hogy megtöltsem így csak várni kell, hogy felforrjon az egyszer és önthető lehessen.

by **Ashley Godwin** Pént. 11 Aug. 2017, 15:20

~ Gwendolyn Brightmore ~

A fiú közben igencsak közvetlen mozdulatokat tesz Gwen irányába, aki próbálja minél előbb kiszabadítani tőle a kezét, ugyanis a hosszan elnyújtott érintkezés mással, nála csak még nagyobb vörösséget okoz. A fiú ajánlatára pedig elmosolyodik ismét, majd kötelességtudóan a forró levesre pillant, ami még azóta is hűlt azon a helyen, ahova letette.
- Igen, azt hiszem egy tea addig nekem is jól esne. Meghozza a hangulatot az ebédhez. - ha elkészült a tea és meg is kapta a fiútól, akkor felül a pultra. Mivel a magasságuk szinte azonos, így egy kicsit magasabb pozícióból nézhetett le a fiúra, bár ez csak pár centi különbséget ajándékozott számára. Nem kért cukrot a teájába, ha esetleg a fiú felajánlotta neki. Valamiért most jobbnak érezte anélkül élvezni az italt. Mivel meleg volt alapból is, a forró tea csak még jobban elintézte, hogy leverje a víz. A nagy hőség és a forró leves miatt most nagyon örült volna egy jégmanipuláló mutáns ismerősnek. Ha nagyon akarna találni egy ilyen személyt, biztos sikerülne neki.. de kellemetlen lenne csak emiatt kihasználni valakit. Azonban Aka talán rendelkezik efféle adottságokkal, az pedig igencsak kihúzná őket a várakozás csapdájából.
- Nincs véletlenül fagyasztó képességed? Felgyorsítaná a dolgokat, és nem kellene annyit várnunk. - neveti el magát, bár biztos nincs akkora szerencséje, hogy a fiú ilyenekre legyen képes. - Az én képességeim sajnos önmagukban nem sokat érnek. Erősíteni vagy gyengíteni tudom más mutánsok erejét. Nagyon szeretem ezt a mutációt.. szeretek segíteni másoknak.. csak sajnos emiatt egyedül semmire sem vagyok képes. - mondta lehajtott fejjel, majd elkezdte iszogatni a gyümölcsteát. Nagyon szereti ilyen hőmérsékleten fogyasztani, így nem tart neki sokáig, hogy lehúzza az egész bögre italt.

by **Akerman** Pént. 11 Aug. 2017, 15:57

A kezét elengedem mikor érzem, hogy húzza már vissza magához. Nem akarok itt kellemetlenségeket okozni Gwennek. A teát pedig elfogadja így ahogy terveztem is elővettem a második bögrét és filtert majd a víz is felforrt hozzá így mindkét bögrét megtöltöttem és odanyújtottam neki az egyiket. Miután pedig elvette én elpakoltam a teás dobozt vissza a helyére. A cukorra, citromra még rákérdeztem menet közben, hogy szeretné-e valamelyiket bele de egyiket sem kért így már csak én is megfogtam a saját bögrémet és a pultra felülőre pillantok. A filtert kiemelgetem a bögréből és vissza eresztem bele, mártogatva a filtert amíg nem ázik ki rendesen. A kérdésre, hogy nincsenek-e jégteremtő képességeim csak felkacagni tudok még mindig ásítás közelben.
- Sajnos nincsen ilyesmi képességem. Tárgyakat tudok teleportálni, életteleneket csupán.
Letámaszkodok mellette a pultra és kicsit lehajtom a fejemet, hogy az arcára tudjak nézni ha már lehajtotta a fejét.
- Ne csüggedj amiatt, hogy nem olyan a képességed ami egymagában is helytáll. A legtöbbünkké nem olyan, és egyébként is, mások erejének az erősítése vagy gyengítése az igazán hasznos hiszen ezzel sokaknak tudsz segíteni.
Kiveszem a filtert a bögréből és a kukához sétálok. Kinyitom és kidobom a filtert és bele kortyolok a forró teába. Nincs is jobb mint egy ilyennel kezdeni a napot és az, hogy meleg is van csak még jobb hiszen belül kicsit jobban felmelegítem magamat így a kinti meleg se olyan meleg mintha hideget innék.
- Sokunk van olyan aki nem megy semmire egyedül. Biztos lehetsz benne, hogy azok se akik hatalmas erővel vagy agilitással vannak megáldva se tudnak mindent megoldani egymaguk.
Még magamnak is túl okosnak hangzok így fél órával ébredés után de talán a hely teszi. Bárhogyan is legyen, csak azt remélem, hogy ez a dög meleg fog elmenni hamarosan. Nem ilyen időjárási viszonyok valóak nekem. Agliai vagyok, már a testem is több esőt kíván és kevesebb derűs forróságot.

by **Ashley Godwin** Pént. 11 Aug. 2017, 16:42

~ Gwendolyn Brightmore ~

Nem figyelt egy pillanatra és máris minden el akarta venni a jó kedvét. Először a rossz emlékek, aztán a saját erőtlensége.. szerencsére Ake nem egy olyan srác volt, akit ez hidegen hagyott volna és megpróbálta megvigasztalni. Igazából sikerült is neki, elvégre akármit is mondott volna, jól esett volna Gwennek. Most talán az egyetlen dolog amire szüksége van nem is egy lelkizés, hanem csak egy társ aki mellette van, és akivel vele lehet. Minden számára fontos személy messze van tőle, vagy ami még a rosszabb helyzet.. hogy ki tudja hol. Nem sikerült sok barátot szereznie, a legtöbb próbálkozása kudarcot vallott. A legutóbbi a karácsonyi bálos tündér leányzó volt, akinek az amúgy is rossz kedvét csak még rosszabbá változtatta. Pedig az ember azt hinné Gwen ért az emberekhez, de sajnos nem így van. Egész életét egy fantáziabirodalomban töltötte poros könyvek, gyógynövények és tündérek között. Neki ez az egész kamaszosdi, iskolásdi teljesen új. Mondjuk a jegyeivel és a teljesítményével nincs gond és soha nem is volt. Inkább tényleg az egyedüllét ami kikészíti, és amivel nem tud semmit sem kezdeni.
- Köszönöm, hogy próbálsz felvidítani. Tudom, hogy nem könnyű elviselni egy kislány nyafogását, főleg ilyen korai órákban. - nevette el magát, majd felnézett és kitört a szomorúság rabláncából. - Idősebbnek tűnsz nálam.. nem gond ha megkérdezem.. hány éves vagy? - kezdi meg az ismerkedést, hiszen az egyetlen dolog amit most igazán akar, az megismerni egy új diáktársat, azaz a jelenlegi helyzet szerint Akát. Kedvesnek tűnik a lány számára, és talán még kellemesen is csalódhat az itt eltöltött eddigi idővel kapcsolatban. - Azt hiszem szoktalak látni zen meditáció órán.. sőt.. mágikus tanok órán is azt hiszem.. ott ülsz mögöttem! - kiáltja fel ezt a hirtelen megtett felfedezését. - Talán.. te is szereted a varázslatokat és a mágiát? Esetleg.. te is mágiahasználó vagy? - teszi fel a kérdéseit izgatottan, hiszen a természetgyógyászat mellett a másik dolog amiért teljesen odavan, az a misztikum és a természetfeletti. Van néhány mutáns diák, akik Gwenhez hasonlóan mágiaérzékenyek, bár még nem sikerült ilyenekkel találkoznia.. vagyis inkább beszélnie. Pedig nagyon-nagyon szeretne végre valakivel ilyen dolgokról beszélni, bár az iskola területén tilos a varázslás. Ez mondjuk érthető.

by **Akerman** Pént. 11 Aug. 2017, 17:23

- Nem hallok semmi féle nyafogást, ne aggódj Gwen.
Válaszolok a lánynak két korty között és közben vissza sétáltam elé. Nem igazán lehet ezt a kis mélázást nyafogásnak nevezni. Még teljesen meg is érthető, ugyan úgy voltam én is a képességemmel, hogy csak egy nyűg megint amiből semmi jó sem fog majd származni. El se tudtam képzelni akkor még, hogy én valaha egy ilyen iskolába fogok kerülni, vagyis, hogy egyáltalán valaha majd emberek közé vissza engednek szóval ha a szavaim azok megnyugtatóak számára és segítenek akkor csak hasznosak lehettek az óráim és a közösség amikre jártam és akikkel körbe voltam véve és vagyok is.
- Nemsokára töltöm majd be a huszonegyet. Idén végeztem az iskolával persze még mindig van mit tanulnom, bőven. Ami a mágiát illeti nem értek hozzá, legalább is eddig nem tűnt fel, hogy lenne hozzá affinitásom de maga a témáját érdekesnek találom, de igen, megeshet, hogy ugyan azokon az órákon voltunk benn egyszer kétszer.
Kicsit fáradtabb a mosolyom de még mindig kedves a hosszabbra sikerült mondatom végén. Nincs szívem megmondani neki, hogy az óráim felét az egészségem miatt válogattam össze és nem érdeklődés miatt. Bár már nem is tudom, hogy miért választottam a mágikus tanokat be az óráim közé, amikor kiválasztottam biztos volt hozzá okom is, de lehet, hogy csupán valami olyasmi volt, hogy a másik lehetőség egyáltalán nem volt ínyemre. A számhoz emelt poharamat vissza engedem és kérdő hangsúllyal szólalok meg.
- Én is? Te tudod használni a mágiát ezek szerint?
A szóhasználatából biztos, hogy tudja mondjuk de jobban örülnék ha bólint rá vagy cáfolja mint sem meghagyni magamnak a kérdőjelét az igennek vagy nemnek hiszen csak félre is érthettem a szavait. Megfújom a teámat majd hörpintek belőle megint miközben várom a válaszát. Persze valószínűleg igen lesz.

by **Ashley Godwin** Pént. 11 Aug. 2017, 18:14

~ Gwendolyn Brightmore ~

Úgy tűnik Ake mégsem mágiahasználó, és ez már a második tippje amivel neki futott a falnak. Nem igazán megy ez a kitalálósdi neki, de nem is kell, hogy menjen. Azért van most itt, hogy megismerje a fiút, és így majd később nem kell majd semmit sem tippelgetnie. - Én még csak tizenhét éves vagyok, jövőre fogok ballagni, ha minden jól megy. - mondta elbambulva kicsit. Már csak egy évet kell itt lennie, aztán mehet segíteni Ravennek, akárhol is van most éppen. Talán még az édesanyját is megkeresheti, ha sikerül eljutnia Avalonba, valamint az édesapját is szabadon meglátogathatja bármikor. Gyorsan el fog repülni az az egy év, várja is.. meg nem is. Jobb nem rágódni most még a jövőn. Foglalkozzunk inkább a jelennel.
- Igen, mágiahasználó vagyok. Tudod.. nem vagyok teljesen ember. Bár ezt lehet nem lenne szabad neked kikotyognom. Sokan nem néznék jó szemmel, ha kiderülne honnan is származnak a felmenőim. - mondta kicsit zavarodottan, majd leugrik a pultról, és elmosogatja a bögréjét, valamint Aké teásbögréjét is, ha már megitta a tartalmát. A levesnek már nem kellett sok ahhoz, hogy be lehessen tenni a hűtőbe, ezért vet is rá egy-két szempillantást, de még mindig meleg volt a gyorsabb hűtéshez. Újra visszasétál a fiúhoz és megáll előtte. - Az édesanyám tündér.. volt. Emiatt örököltem is tőle egy kis kellemetlen bőrbetegséget. Nem igazán van rám jó hatással a vas.. sőt.. egyenesen árt nekem, ha hozzáérek vagy megsértenek vele. - nem tudja miért is mond el ilyen könnyedén mindent a fiúnak, de egyrészt úgy érzi megbízhat benne, másrészt már úgy érzi magát, mint egy pohár amibe túl sok vizet öntöttek, és végül kiburult a tartalma. Túl régóta nem beszélt őszintén senkivel, szüksége van most arra, hogy kibeszélhesse magából ezeket a dolgokat. Ezek után pedig.. már csak reménykedni tud abban, hogy a tanulótársa.. ex-tanulótársa nem éppen egy rossz ember.

by **Akerman** Pént. 11 Aug. 2017, 20:41

Kicsit fiatalabb nálam, ilyenkor azért emlékezetes, hogy mennyivel később kerültem bele ebbe az iskolai világba hiszen vagy három éve nekem is végeznem kellett volna. Ehhez képest pedig vagy három vagy négy éve vagyok itt.
- Biztos minden jól fog menni.
Mondom biztatóan majd megiszom a maradékát a teámnak és úgy hallgatom a bevallását Gwen-nek, hogy nem teljesen ember. Nem hiszem, hogy bármi probléma lenne ezzel vagy bárki megszólná érte hiszen van itt pár diák és felnőtt is akik nem földiek, hiszen így egyszerűbb referálni rájuk mint, hogy nem emberek hiszen én se vagyok ahogy a diákok között egy sincs. Mind mutánsok vagyunk szóval, lehet hogy csak szófordulat volt ez. Az, hogy mágia használó nem lep meg pedig, akkor jól gondoltam a szóhasználatából.
Figyelem ahogyan leszáll a pultról és elmossa a bögréjét, oda nyújtom neki az enyémet is, hogy azt is. Furcsa hallani, hogy tündér volt az anyja de talán a még furcsább az az allergiája amit örökölt tőle. Nem hogy nem hittem volna, hogy tündér felmenői lennének Gwen-nek de, hogy ilyesmi érzékenységei a fajnak. Egy ideje már csendben hallgattam csak szóval lehet, hogy kezdene kiakadni főleg, hogy úgy beszél mintha ez valami titok lenne. Kedvesen rámosolygok és a fejére teszem a kezemet mint a gyerekekére szokás. Elég furcsán jön ki hisz egy magasak vagyunk de ez most mellékes.
- Túl sokat aggódsz a korodhoz képest. Sokan vannak itt az iskolába akik teljesen más világból származnak mint a megszokott, még olyanok is akik szó szerint másik világból valóak szóval nem kell aggódnod ilyesmin ennyire, hogy ki volt a családod. Ez az egyik jó dolog az intézetben.
Már szerintem ezért is, hiszen senkit se érdekelt, hogy én honnan is érkeztem, ki tudtam menni Atkinson úrral és Godlaw úrral is a terepre és nem volt semmi probléma vagy ellenzése se. És itt az iskolán belül is minden teljesen normálisan telik. Leveszem a fejéről a kezemet, hogy befejeztem a beszédet és a levesre nézek.
- Nem elég hideg még? Kezdek éhes lenni.

by **Ashley Godwin** Pént. 11 Aug. 2017, 21:01

~ Gwendolyn Brightmore ~

Ake továbbra is csak nyugtatgatta és próbálta jobb kedvre deríteni őt. Talán ha egyszer kibeszél magából majd minden gondot és rossz emléket, akkor sokkal könnyebb lesz a lelke, úgy pedig nem lesz mindig ilyen mélabús. Közben sikerült minden dolgot elpakolnia, amit ő szedett elő a főzés során, már csak a leves volt kint a konyhában. Közben a fiú ismét hozzáért és egy darabig nem is akarta levenni a kezét Gwen fejéről. A lány ismételten elvörösödött, mivel még soha nem volt közel hozzá egyetlen fiú sem. Természetesen ilyenkor előtörnek benne azok az érzések, amik egy korában lévő kamaszlánynak elő szoktak jönni. Ake törődik vele, figyel rá, meghallgatja.. ez cseppet sem segíti elő a lányt abban, hogy visszafogja az érzelmeit. Amikor végre lekerül a fejéről a kéz ismét felszabadul, ezt egy nagyobb sóhajtással nyugtázta. - Még csak most akartam betenni a hűtőbe, de ha nem zavar téged, hogy nem jéghideg.. akkor ehetünk belőle. - mondta mosolyogva, majd elindult és vett elő két tányért maguknak, valamint hozzájuk két kanalat. Mert mindkettejüknek bőségesen, majd odanyújtotta az egyiket a fiúnak. - Jó étvágyat! - azzal elkezdte enni a finom gyümölcslevest, ami egészen jóra sikerült. Régóta nem csinált már, de nehéz elfelejteni egy olyan dolgot, amit régebben sokat készített az ember. Az evés közben Akéra pislog, hiszen érdekli, vajon hogy ízlik neki a főztje. - Amúgy.. - kezd bele egy másik témába. - hogy ne csak rólam legyen szó.. veled mi a helyzet? Mesélj magadról! Van esetleg.. barátnőd? - teszi fel félénken a kérdést, bár miután feltette egyből elvörösödik újra. Próbálja magát lenyugtatgatni, de akárhányszor gondolja át, mindig arra a következtetésre jut, hogy ez nagyon ciki egy kérdés volt tőle. Ennél konkrétabban ki sem jelenthette volna, hogy tetszik neki a fiú. Persze még lehetséges, hogy neki ez nem esett le, ezért Gwen is ebben reménykedik. Soha nem közeledett még fiúkhoz, de talán nem is most kellene elkezdenie. Főleg nem ilyen korán.. ilyen hirtelen. Megrázza a fejét, vesz egy mély levegőt és megpróbál lenyugodni. Ezzel csak elijeszti a fiút, nem elcsábítja. Bár.. a mondás szerint minden férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út..

by **Akerman** Pént. 11 Aug. 2017, 23:51

- Megvárhatjuk míg hideg lesz igazából, ebben a melegben lehet, hogy jobb is lenne neked. Nagyon vörös az arcod.
Nézem a lányt aki már megint vörösebb lett egy kicsivel mint volt.
- Nem csípett meg a nap vagy érzed magad rosszul?
Teljes jó szándékkal teszem fel a kérdéseimet a lánynak egy kissé kóvályogva körülötte miközben ő a levest szedi ki. Aztán a figyelmem átirányul a levesre mikor már a tálban van és elveszem a felém nyújtott tányért. - Jó étvágyat neked is. - viszonzom a kívánságot és a konyha pulthoz sétáltam a levessel és neki is álltam megenni azt. Éhes voltam már jócskán de az ízére se lehetett panaszom a levesnek. Jó ízűen eszem a levest és némi gyümölcs darab lenyelése után érkezik a kérdése Gwen-nek, hogy van-e barátnőm, meg hogy meséljek magamról egy kicsit. Bár eléggé egyoldalú volt a beszélgetés egyáltalán nem zavart, hogy nem kérdezett eddig semmit se rólam meg, hogy eddig nem is mondtam sokat magamról de úgy fest most ez megváltozik és rajtam a sor úgy mond.
- Nincsen senkim, bár nem is igazán tudnék mikor időt szakítani bárkire is.
Bár mosolygok nem egészen van ez így, csupán nincs erőm hozzá, hogy elmagyarázzam bárkinek is a helyzetemet és ennyi legalább járna annak aki maga mellé vesz.
- Igazából úgy három éve lehetek itt az intézetben. Egész otthonossá is vált már a hely, azt a lehetőséget se vetettem el, hogy maradok az iskolában akár mint kisegítő is.
Örülök, hogy már nagykorúnak számítok, így már nincsen gyámsági bármije az apámnak se felettem és amíg az iskola nem rak ki nem is hiszem, hogy bármi féle problémáim lennének.
- Nem is tudom mit mondhatnék magamról. Talán, hogy érdekel a mechanika. Elég sokat sikerült tanulnom is róla az órák alatt és mióta itt vagyok.

by **Ashley Godwin** Szomb. 12 Aug. 2017, 00:22

~ Gwendolyn Brightmore ~

A fiú a vörösödést a melegre fogta, amire talán lehetett is volna számítani. A legtöbb ellenkező nemű nem veszi észre a lányok gesztusait és testbeszédét. Ez nem feltétlenül gond, sőt.. Gwen esetében igazából egész jó. Mostantól jobban fog arra odafigyelni, hogy ne üljön ki az arcára az idegessége, és ezt mondjuk ha megtanulja, a későbbiekben hasznára is válhat. A levest pedig úgy tűnt Akerman jóízűen ette, amit a lány el is könyvelt annak, hogy jól sikerült a főztje. Miután tehetségesen kiignorálta a melegre és a napszúrásra tett kérdéseket, elkezdte hallgatni Ake meséjét magáról. A mechanika nem éppen egy olyan dolog, melyhez Gwendolyn valamilyen szinten is értene.. dehát nem lehet mindenki ugyanolyan. Őt a mágia érdekli, míg a fiút inkább a gépek és a robotok. Ez talán teljesen normális nemi elválasztódás. A barátnős dolognál pedig a lány egy kicsit megkönnyebbült, ez talán a hirtelen fellángolás miatt volt. A feje is már kezdett visszarázódni a rendes színébe, amit talán az is elősegíthetett, hogy a fiú már nem érintkezik vele, vagy nincs hozzá olyan közel. Miután befejezték a levest, a lány a másik fél tányérjáért nyúl. - Hogy ízlett? Esetleg kérsz még belőle? Elég sokat csináltam.. - ajánlotta fel nagy mosollyal, bár a végén elengedett egy szemforgatást, mely egyfajta önkritika akart lenni. - Persze nem akarom ráderőltetni a borzalmas főztömet.. ha jól laktál, vagy elég volt.. akkor elmosogatok! - jelentette ki, majd a fiú válasza szerint mert ismét mindkettejüknek, vagy kezdett el mosogatni. A leveses edényt közben betette a hűtőbe, hiszen már nem volt olyan forró és ott sokkal gyorsabban tudott hűlni. - Van terved mára? Én nem igazán terveztem a mai napra semmit, így ha gondolod.. sétálhatnánk egyet. Persze elég meleg van, lehet a hűs szobában jobban járnánk. - kezd neki a gondolkodásnak, majd folytatja. - Lenne kedved megmutatni miket szoktál szerelgetni? Ha nem szeretnél beengedni egy vadidegent a szobádba, azt is megértem.. mehetünk hozzám is. Mondjuk nálam csak unalmas történelem és nyelvi könyvek vannak elől. Igyekeztem nyáron is tanulni egy keveset.. - mondta kicsit szégyellve. A főzőcskézés után valóban nem tervezett semmit, odakint pedig elég meleg van, így a leglogikusabb dolog tényleg az lenne, ha elvonulnának valami árnyékosabb, hidegebb helyre. Reménykedik benne, hogy a fiú ezt nem fogja tolakodásnak venni.

by **Akerman** Szomb. 12 Aug. 2017, 00:56

Nem kapok választ, hogy rosszul lenne de nem is látszik rajta, hogy úgy lenne így hagyom én is inkább. Nem látok indokot rá, hogy nagyon feszegetnem kellene így elhanyagolom és inkább eszem. A befejeztével pedig nyújtózok egyet, kezdem úgy érezni, hogy felébredek végre. Így dél körül ez már igazán jó lenne ha megtörténne.
- Most elég volt, köszönöm. Finom is lett.
A tányéromat át tolom Gwen-nek ha már beindult a mosogatással is. Rendesen tud pörögni nem mondom. Kérdések sora és pattogás. Mikor feljön, hogy terveztem-e ma bármit elmerengek. Nem igazán találtam ki semmit se mára és az ötlete, hogy benézni esetleg az én szobámba, hogy megmutassam min szoktam ügyködni.
- Azt inkább nem kellene - mondom kissé határozottabban az eddigi nyugodt stílusommal ellentétben -, elég sok fémmel dolgozom és nem hiszem, hogy jó lenne neked.
Bár inkább csak kifogás hisz ahogy elmerengtem csak az tudott eszembe jutni, hogy a szobában minden szana szét van hagyva. Ezen része még nem lenne magában probléma de ott vannak a gyógyszereim is és miegymás amire inkább még gondolatba se térek ki. A végén még szoba vizitet kapok majd leszidást.
- Mit szólnál ha átnéznénk a Közösségi szobához? Hátha megy valami jó a tévében, akár valami filmet is meg lehetne nézni és még klíma is van ott.
Bár utóbbit csak tippelem, alapvetően sem vagyok abban biztos, hogy jó ötlet lenne bemennem a szobájába. Legalább is biztos vagyok benne, hogy ha bármelyik tanárjának a fülébe jutna akkor nem úsznám meg egykönnyen. Valahogy csak így érzem mondjuk, de ha úgy is csak tankönyvek vannak szana szét nála akkor már inkább egy olyan szobába kéne beülnünk ahol lehet szórakozni és pihenni is és még a melegtől is megmenekülünk.

by **Ashley Godwin** Szomb. 12 Aug. 2017, 14:17

~ Gwendolyn Brightmore ~

A szobába menekülés ötlete nem tetszett a fiúnak, de helyette gyorsan fel is vetett egy másik ötletet, ami igazából nem volt Gwen ellenére. - Rendben, ahogyan szeretnéd. - kedvesnek gondolta, hogy így aggódik a hidegfém allergiája miatt. Kevesen lennének ilyen törődőek vele, ez csak még szimpatikusabbá tette a szemében a Akét. Miután mindent elrendezett a konyhában és a leves is már biztos helyen volt, elindult kifelé az ajtón, egyenesen a közösségi szoba felé. Itt sem nagyon voltak mások, minden bizonnyal mindenki úgy gondolkozott ahogyan Gwen, tehát nem nagyon másztak elő a hűvős-sötét szobájukból. A lányt is csak a hasa korgása és a magányossága üldözte ki abból a könyvekkel teli helyiségből. Járt már korábban a közösségi teremben, elvégre a diákok többsége itt szokta elütni az időt, mivel itt minden érdekes dolog megtalálható. Gwendolyn általában könyvekért szokott ide lemászkálni, de gyakran szokott lepattanni az egyik számítógép elé, hogy megnézhesse magának a friss híreket. Néha még a nővérétől is szokott e-mailt kapni, bár nem jellemző. Amennyire szereti fizikailag védeni a húgát Raven, annyira kevésbé szereti az ilyen szociális törődést. Persze emiatt a kis hugica sem veti meg, ismeri a testvérét és tudja, hogy milyen. Ő így szereti és soha nem is változtatná meg. A jelenlegi helyzetben viszont nem a könyvek felé indult meg és nem is a számítógépek irányába. Lehuppant egy kényelmes kanapéra, majd intett a fiúnak, hogy ő is üljön le mellé. - Mit szeretnél csinálni? Van konkrét ötleted? Vagy maradjunk a beszélgetésnél? - teszi fel érdeklődve a kérdését, egy-két aranyos pislantással megspékelve.

//Folytatás: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1466p100-kozossegi-es-ifjusagi-szoba //

by **Pangloss** Szer. 05 Jún. 2019, 19:21

Pangloss Mester

Előzmények: Főbejárat

Nagyon udvariasra nevelték a kis Wilhelmet, és úgy néz ki a kamaszos akaratosság is lassan bimbódzik benne, elképzelhető hogy lassan eljön az ideje annak, hogy megkérdőjelez másokat is, de úgy néz ki, hogy egyelőre még bízik a tanítóinak szavában. Ahogy követem, kérdez is tőlem, én meg nem vagyok rest válaszolni neki, miközben lassú kimért léptekkel baktatok mögötte, hogy a jóval hosszabb lábaivammal ne kényszerítsem kényelmetlen gyalogtempóra.

- Rendben Harley, ahogy kívánod. Itt ebben az épületben még nem jártam, csak az előző X iskolában volt szerencsém járni. Kik a tanítóid? Látom, jó munkát végeztek.

Ha beérünk a konyhába, megvárom míg hellyel kínál, meg egy bögre tejjel, hadd érezze magát egyenrangúnak, fontos hogy a tanultakat gyakorlatban is tudja alkalmazni, validálva legyen az az idő és energia amit tanulásra áldozott, meg is veregetem a vállát egy kicsit. A kalapomat és kabátomat fogasra akasztom, az esernyőmet az esernyőtartóba rakom, és a táskámat is valahol a fogas környékén, hogy ne vigyem az asztal mellé. Sok apróság, tudom, de ezekből az apróságokból épül fel az új generáció karaktere, és én szeretném, ha Harley olyannak látna aki hozzá hasonlóan tanult, művelt és jólnevelt.

- Köszönöm szépen Harley. - bele is kortyolok a tejbe, és egy szalvétával meg is törlöm a bajszomat utána, nehogy rendetlenséget hagyjak magam után - Nagyon finom, jól esik. -Majd hagyom ő is leüljön, szedjen magának enni-inni amit szeretne, nem siettetem és nem záporozok felé kérdéseket egyelőre, hagyom hogy ő nyíljon meg, abban a tempóban ahogy szeretne.

Felszerelés:

by **Serena Davidson** Csüt. 06 Jún. 2019, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Találkozás Pangloss bácsival

Wilhelm Harley-Davidson / Namor McKenzie

Az Örök Birodalom hercege, Messiás gyermek

Játékostárs(ak) neve: @Pangloss

Idő: Ismeretlen idő, 2030. május 30.
Helyszín: Konyha, Xavier birtok
Cél / Feladat: Megismerni Pangloss bácsit
Többiek: Pangloss mester

egyéb információk:

//Előzmény: Főbejárat//

Amikor megérkeztek a konyhába, akkor ő maga is töltött saját magának egy pohár tejet és még tett bele kakaót is magának. Jobban szerette a kakaót, mint a sima tejet. Az egyik szekrényből kivett néhány jutalomfalatot is és azt pedig Puppy-nak adta oda. Utána odament az asztalhoz és leült, a poharát pedig letette maga elé. Most rajta volt a sor, hogy a bácsinak válaszolgasson.
- Egyébként bácsi, szinte senki sem hív Harley-nak. Szinte mindenkinek csak Namor vagyok itt - mondta. - Csak olyanok hívnak az emberi nevemen, akik nem ismernek és nem szabad tudniuk, hogy ki vagyok valójában.
Nem kikérte magának, ezt is a korának megfelelően a lehető legilledelmesebben igyekezte Pangloss bácsinak elmondani. Közben az asztalon levő sütis üvegből vett ki néhány süteményt magának, amit egy szalvétára tett le maga elé.
- Lady Astarte a nevelőnőm - magyarázta. - Félig atlantiszi, félig embertelen, így neki sem okoz gondot itt kint lenni a levegőn. Ő tanítja mindazt, amire az Örök Birodalomban szükségem lehet. Szívesen, ha tetszik még kérni, akkor tessék tölteni nyugodtan, vagy süteményt venni.
Ajánlotta fel az üveget és kissé még közelebb is tolta a bácsihoz.
- Itt nagyobb a hely és nagyobb a nyugalom a felnőttek szerint, azért jöttünk át ide, és azt hiszem, hogy Charles Xavierhez is köze van. Miért csak most tetszett meglátogatni minket? Ilyen sokára?
Tette fel a fiú a saját kérdéseit is a bácsinak végül.

felszerelés/egyebek:

by **Serena Davidson** Szomb. 31 Aug. 2019, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Találkozás Pangloss bácsival

Wilhelm Harley-Davidson / Namor McKenzie

Az Örök Birodalom hercege, Messiás gyermek

Játékostárs(ak) neve: @Pangloss

Idő: Ismeretlen idő, 2030. május 30.
Helyszín: Konyha, Xavier birtok
Cél / Feladat: Megismerni Pangloss bácsit
Többiek: Pangloss mester

egyéb információk:

A bácsi végül is nem felelt Namornak addig, amíg ő szépen megette az uzsonnáját, azonban neki amint ezzel végzett el is fogyott az ideje. Lehet, hogy másnak nyári szünet volt vagy legalább is közeledett, amikor azt tehetett, amit akart, de Namor egy herceg volt, akinek kötelességei voltak és tanulnia kellett, főleg, hogy már elég idős is volt. Így minden nap, vagy legalább is minden másnap tanulnia kellett Atlantiszi és Attilani dolgokat, hiszen egyszer ott fog majd élni, hogyha felnőtt lesz. Ez volt a kötelesség, bár mivel csak fattyú volt, így akkor is sokkal szabadabb lehetett, mint a húga, Doria. Aki egyben a nővére is volt, tekintve, hogy egy másik realitásból érkezett egy felnőtt is. neki ott lehetett az esküvőjén Wakandában, amit nagyon szeretett. Amikor befejezte az uzsonnát, akkor elpakolt szépen a mosogatóba, a tejet pedig visszatette a hűtőbe.
- Nekem most mennem kell órára, de a bácsi itt maradhat és megvárhatja, hogy valaki visszaérjen. Most már bizonyára hamarosan megtörténik. Ha mégsem, akkor csak tessék szólni Veszélynek – mondta.
Ezzel el is indult kifelé, mert már igencsak késésben volt és az atlantiszi tanárai nem szeretik, hogyha késik, mert nekik itt sokkal nehezebb létezni a felszínen, mint a kamasz fiúnak. Puppy egyelőre még mindig az asztal alatt volt, így füttyentett egyet a kutyájának, akit a nevelőanyukájától, az embertelenek királynőjétől kapott. A kutya elsőre csak felkapta a fejét, majd farok csóválta ment oda a gazdájához.
- Viszontlátásra Mr. Pangloss! – köszönt el udvariasan.
Utána pedig már rohant is a szobája felé, ahol már várták az oktatói.

//Folytatás: valahol, valamikor//

felszerelés/egyebek:

by Ajánlott tartalom