Botanika és a kert

Éva kérésére el is küldtem neki a linket. Meghallgatta az első számot, ami az arckifejezéséből úgy tűnt, hogy tetszett neki. Hamar be is igazolódott, hogy jól sejtettem a reakciót.
Mikor azt mondta, hogy a többit majd később meghallgatja vegyesen fogadtam, lévén nem tudtam eldönteni, hogy csak udvariasságból mondtam ezt, vagy tényleg tetszett -e neki.
Hirtelen pulzálást éreztem a tenyeremben és éreztem, ahogy az új erő teljesen bejárta a testemet. Elengedtem Évát mivel éreztem, véget ért a "végleges" másolás.
- Hűha, de furcsa érzés. Úgy érzem véglegessé vált a másolás. Köszönöm a segítségedet Éva.
Mondom majd eszembe jut amire Sonár tanár úr figyelmeztetett.
- Remélem majd egyszer én is befutok és eljössz majd te is meghallgatni a zenémet. Amúgy ha nem haragszol akkor megyek a veszélyterembe, hogy kicsit gyakoroljam az új erőimet, nehogy kárt tegyek bárki más értékeiben, mert még nem tudom rendesen használni, mint a te kerekesszéked. Még egyszer köszönöm a segítségedet, remélem majd találkozunk még ebben a szünetben, vagy a többi szünetben is, amikor hazajövök a főiskoláról. De addig is vigyázz magadra és majd nézz rá néha az új srácra is. Szia.
Köszöntem el tőle és indultam megy az edzőterem felé, hogy kipróbálhassam újonnan szerzett képességeimet, amit már kisebb mértékben néha lemásoltam, de most kaphattam meg csak igazán állandósult formában. Meg akartam tanulni a használatát mielőtt elkezdődött volna a főiskola.

/sajnálom, hogy sokáig tartott. És köszönöm a játékot. A képességet pedig bemásolom az előtörténetemhez. A kari meg ugye ezek után idő szerint főiskolára ment Newyorkba bölcsész karra. /
//új "állandósult" másolt képesség: képes 10 kg tömegű fémet manipulálni, formázni, folyékonnyá tenni stb. Maximum 3-4 körig képes valamit egyszerre alakítani, utána ha lejár az idő a fém megtartja a kialakított alakját. Már minimális szinten képes használni a föld mágneses terét, ezáltal képes 10 kg súlyt lebegtetni 3-4 körig. Titániumig mindent könnyedén tud, titániumot már nagyon nehezen és minimálisan, a vibránium és adamantium fémekkel, vagy ezek ötvözetével még nem boldogul.//

A zene, amit Peter mutatott az elöbb, tényleg nagyon jó, ebből is látszik az, hogy mennyire kreativ az emberiség, ha zenéről vagy másról van szó. Ha nem lennék tolószékes, talán még táncra is keltem volna, de így csak a tolószékemben ülve tehetek valamit, aminek szerintem semmiköze a tánchoz. Majd, Peter meg köszöni, hogy lemásolhatta a képességemet.
- Szívesen. - Mondom vidáman, mosolyogva majd Peter ismét mond valamit, amit végig hallgatok, és csak akkor szólalok meg megint, mikor Peter már befelyezte a mondatát.
- Sok sikert hozzá, én pedig majd ott leszek a többi rajongó között, de nem biztos, hogy az első sorban. Rendben, menyj csak remélem, hogy minden rendben lesz. Majd, fel keresem ha vissza jött a kirándulásból. - Igérem Peternek, aki aztán távozik is, én pedig egyedűl maradok a botanikában, de nem sokáig, mert aztán indulok is befelé, egyenesen a szobám felé gurulok, ott pedig, ahogy már Peternek is igértem, a többi számát is meghallgatom a nőnek, közben az albumait is keresgélem, hogy letölthessek egy párat. Kiváncsi leszek, hogy vajon sikerűl-e majd neki, amit eltervezett, minden esetre drukkolok neki.

(Nem történt semmi, nem gond. Én is köszönöm a játékot.)

~Sandy Lewis~

-Ugye! - csattanok fel Zaphire egyetértésére a plüss témában - Majd ha lesz gyerekem ezzel fogom szórakoztatni és sokáig gondolkodtam a pszichológusi pályán ha már rendes orvos nem lehetek, - gondolok itt megint a vériszonyomra - csak nem tudom hogy mennyire fog megviselni a kisiklott történetek tömkelege. - húzom el a szám és nézek fel a plafonra elgondolkodva. Állítólag jól bírom az ilyesmit, de azért amikor egy ember hosszútávon ugyanazokkal a gondokkal meg "hibákkal" jön elég csúnyán, szépítés kertelés nélkül a képébe szoktam vágni az igazságot, vagyis a véleményem.  Közben felfigyelek Godlawra, nem igazán tudja hova tenni a témát.
- Te nem érzed át annyira, igaz? - kuncogok - Pedig sok fiúnak van plüss pajtása kiskorában. - jegyzem meg, ezek szerint ő nem ebbe a csoportba tartozott, hmm, talán Samnek is volt valami kutyusa, de nem igazán szokott vele felvágni, a kemény fiú, pedig tuti el van rakva valahova, na majd becsempészem a szobájába, fény derül az igazságra.
Aztán feldobtam a talányt a kacifántos nevű helyre, de nem látogatható.
-Ajj már, majdnem. - mondom lemondóan, aztán felébred bennem a kíváncsiság - Azt lehet tudni hogy miért nem mehetünk be oda? Veszélyes vagy titkos dolgokkal van tele? - kérdezem kissé izgatottan, tök mindegy melyik a válasz úgyis fúrni fog a kíváncsiság és később szinte mindent bevetek majd hogy bejuthassak, ha nem kapok választ akkor meg még inkább. Látszik az arcomon hogy mozgolódik a fantáziám, asszem nem kérdezhetem meg hogy pontosan helyileg hol is van ez a terem, de semmi gond, térkép, csatangolás valamelyik megoldja hogy megtaláljam , de ezzel majd később foglalkozom.
Szóval megyünk kerete nézni, be is ugrik egy régi "vágyam", hintát akarok az udvarra, meg is kérdeztem hogy biztos egyek benne hogy szabad és szabad, nyugodtan szerelhetek hintát magamnak.
-Szuper! - talán még picit a levegőbe is bokszoltam örömömben. Szóval, jövőhéten utazok haza, elhozom a hintát amit még régen apuval csináltunk együtt, de sajnos addig nem jutottunk el hogy felrakjuk valahova, mert nem jött haza többet...Nem baj, folytatom egyedül az emlékével és lehet hogy egy kis jelentéktelen dolog lenne amúgy,  számomra óriási értékkel bír.
Kissé elmerültem a gondolatban meg az emlékekben, a hinta készítés, meg az a nagy öreg fa az udvaron, de észbe kapok amikor elindulnak vagy épp néznek rám hogy megfelel e akkor a kert látogatás és kicsit megrázom a fejem zavartan.
-Ja, igen, megyek, izé mehetünk.
Beérünk a kertbe, még mindig nagyon szép és fura, nem ehhez vagyok szokva hanem az egyszerű, hagyományos erdőkhöz kis békebeli mezővel, így csak egyszer jártam itt, körbe néztem, eldöntöttem hogy szép de túl sok az inger vagy nem tudom úgyhogy itt nyugodtan lefeküdni a földre és ejtőzni nehézkes lenne. De volt egy rész amit nem jártam be, nem jutottam el odáig, valami dzsungel részlet vagy mi az.  Követem őket, kicsit hátra maradva hanyag léptekkel nézelődök néha pördülök egyet, jé van valami a zsebemben, csörög halkan valami zacskóféle ahogy túrom meglepetten.

62.000. reag ^.^

~Sandy Lewis~

Szóval veszélyes, földbe vésett rúnákkal meg ilyenekkel van tele....de miért van itt ilyen szoba, meg miért láthatatlanok azok a karcok? Esetleg ha valaki mégis bemegy és rá lép, vagy elfeledkezik aki oda csinálta? Kész agymenés! Ki csinál ilyet egy iskolába ahol egy halom szeleburdi diák van? Felelőtlenség! Mondanám hogy leszek az áldozat aki megmutatja hogy milyen veszélyes is ez deee még annyira nincsen kedvem meghalni. Bár még mindig érdekel hol van és az is hogy hogy néz ki egy ilyen terem belülről, amit úgy is látok ha nem megyek be, csak egy nyitott ajtó kell hozzá, hacsak be nem robban amikor kinyitják. Godlaw meg jegyzésére csak az állam simogatva, mintha szakállam lenne válaszolok.
-Reméljük! - játszok rá egy kicsit, könnyen meg lehet hogy tényleg rám gondolt, ha jobban ismerne biztos lenne.
Elgondolkodtam egy kicsit még a témával kapcsolatban, arra a mondatra térek vissza amikor Zaphire megjegyzi hogy a végén még a suli pszichológusa leszek.
-Hát, semmi sem lehetetlen. Végig nézve a diákseregen tényleg nem ártana egy ide. Ezzel kapcsolatban van is egy küldetésem csak nem tudom hogy fussak neki. - nem akarom halálra ijeszteni a gót kis csajt de bizarr hogy eddig akiket kérdeztem senki nem beszélt vele, sőt a nevét se nagyon tudják sőt semmit róla, mint valami szellem aki megjelenik random helyeken és rajzol, csak ül és rajzol! Creepybb mint valami hentes, szerintem, egyszer megkattan és lemészárol mindenkit, főleg ha van olyan képessége. Elképzelhető ez egyáltalán vagy megint csak "túl élénk a fantáziám", ahogy ezt mindig a fejemhez vágják? Azért mielőtt felteszem a fura kérdésem meg várom míg Godlaw befejezi amiről épp beszél és megkapja a válaszát is, az éghajlat manipulációs téma után mondjuk elég...bizarr lesz.
- Ömm, vannak a suliban kísértetek? - kérdezem óvatosan, könnyen lehet hogy hülyének néznek érte, csak azért.
Mondjuk lehet hogy nem, néha szoktak hallani fura hangokat, pl ilyen sikító, szenvedő hangokat, amikor kilógok a folyosóra vagy valami, de könnyen meglehet hogy egy diák csinálja, de ha nem? Nem azért, nem félek, csak jobb tudni.

~Sandy Lewis~

Kicsit talán eltántoríthatott valahol mélyen de azért még nem akarom feladni a mágikus teremhez kötött terveket, de ez majd még eldől.
nem valami nagy varázslat az amivel megoldották a kert szárnyainak klímáját, pár szabályzó és kész, nem tudom, ha valami nagy dologra vártam volna egy ilyen válasz biztos kihozott volna egy kis csalódottságot. Figyeltem is hogy hogy reagál erre a férfi, nem néz ki úgy mint aki akkorát csalódott volna, vagy lehet nem mutatja annyira de mintha elkezdett volna agyalni.
Aztán visszakanyarodtunk az én témámhoz, szegény Zaphire, ide-oda kapkodja a fejét.
-Tudom, még mindig vannak gáz helyek, sajnálom is azokat akik szenvedtek, nem úgy értettem hogy ők lennének a hibásak. Csak nem szabadna hagyni hogy magukba zárkózzanak, mert bármilyen nehéz is ha kibeszéljük a sérelmeinket jobban fogjuk érezni magunkat. Legalábbis - vonom meg a vállam - nekünk ezt tanították. - utalok a bátyámra és helyben is vagyunk témában, Murderworld, kicsit elhúzom a szám.
- Nem is tudom, engem elég furán érintett, nem tudtam hova tenni, de feldühített az biztos, minden esetre egyben van Sam az a lényeg, bááár... - sóhajtok - próbálja mutatni a kemény fiút, meg hogy nem érdekli, "mert az valójában nem ő volt", de én látom rajta hogy megviselte, engem nem tud megtéveszteni. De szerintem rendben lesz, éltünk már meg válságos időket. - mosolyodok el halványan a végén.
Nem követem ezt a Murderworld izét, elég volt hallani róla, mekkora barbár betegség az egész amit egy hülye pszichó csinál, így sosem érdekelt, már elvből sem néztem belőle egy másodpercet se, így nem tudom mi számít durvának, nekem ez főleg azért volt az mert az iker bátyám is benne volt.
Tereltem a kísértet témával.
-Hát...bármilyen...(? )-válaszolok kissé kérdő hangsúllyal, bizonytalanul.
Godlaw kérdésére válaszolok azért de valahogy úgy érzem nem én fogok neki pontos választ adni.
- Csak egy pszichopata barom, őrült vérengzős játéka, aki rá van éhezve az x-diákokra, és ezt közvetít a neten is hogy a sok rasszista élettelen nyomorék legyen mit nézzen és örüljön. - kicsit kitört belőlem, nem akartam ilyen durván fogalmazni de az első pár szó után már nem igazán volt megállás - Azt is megtudnám rugdosni aki képes az ilyen beteg szennyet nézni és örömét lelni benne. - de sok téma van még amire ugyanígy gondolok, az állatkínzóknak is lecsapnám mindkét kezét tőből.
Aztán egy hirtelen ideg mozdulattal kapok a zsebembe és veszem elő amit az előbb felfedeztem, valami cukor, pontosabban az állkapocs lerohasztós savanyú cukros bigyó, jó lesz, ki is bontom, majd mielőtt bedobnék egyet azért körbekínálom, ha nem tudják mi ez akkor kicsit trollkodásnak gondolhatják amikor megérzik, nekem általában ilyen görcsszerű érzésem van hátul az állkapcsomnál, de nem vezérel rossz szándék.

~Sandy Lewis~

Anyánk tanította, vagyis inkább nevelte belénk, ezért is vagyunk kicsit szabad szájúak Sam-mel, lehet nem ártott volna azt a bizonyos pórázt kicsit rövidebbre fogni, nem mintha annyira eldurvultunk volna csak kicsit túl sok döntés lett ránk hagyva....mondjuk, lehet pont ezért vagyunk "normálisak", már a külső extrémebb dolgokat kivéve, lehetőségünk volt magunknak meghúzni a határt, nem lett ránk erőltetve semmilyen modell amihez szigorúan alkalmazkodnunk kellett volna.
A Murderworld-del kapcsolatban szerintem kiadtam a véleményem, szét szidtam, még így is egész szolidan és vártam volna egy kis tanári letolást hogy így nem beszélünk de nem, semmi ilyesmi, akkor ez még belefért.
Amíg Zaphire bővebb magyarázatot ad arról hogy kis is az az Arcade pontosan, na ezt asszem én se tudtam, addig előhalászok valami nyugtatót amit a túra elején már felfedeztem a zsebemben. Tudom hogy ez melyik gyilkos édesség fajta de a hirtelen méregtől elfelejtem tájékoztatni Godlawt aki gyanútlanul el vesz egyet és már bedobta a szájába mire észbe kapok hogy lehet szólni kellett volna neki. Már mindegy, várom a reakcióját és próbálom nem elröhögni magam amikor megérzi a hatását.
- Bocsi, nem volt időm szólni. - mondom kicsit kínosan és próbálom vissza fojtani a kuncogást, de második megszólalására azért fenevetek - Csak az elején mar, utána finom. - hogy a kövi szem is ugyanígy megkínozzon, sőt jobban - Amúgy ez benne a jó. Imádom!
Egy véletlen trollkodás is egyből jobb kedvet hoz az embernek, azért szolidaritásból és mert előhalásztam bedobok én is egyet, kicsit ki vagyok már edzve vele de azért a szokásos cukor görcs beáll egy pár pillanatra a jobboldalt hátul az állkapcsomnál, kicsit döntöm is arra a fejem és húzom a szám amíg elmúlik. Majd mielőtt kiülne az elégedett mazochista mosoly az arcomra, na meg megszületne az ötlet ha vége a körútnak ezzel fogom ébreszteni a bátyám, valami zavart észlelek, és oldalra döntöm a fejem mint egy kutyakölyök. Úgy néz kis félreértés van, fel is vonom a fél szemöldököm és furán nézek Zaphire-ra, mit csinálunk fizika órán? Godlaw-nak esik le a hiba és javítja, kísérletet értett kísértet helyett, mérni kellett volna az időt meddig néztem volna ilyen zavarodottan a tanárnőre mire magamtól rájövök a hibára.
-Aha, kísértet, szellem, lidérc, poltergeist....-elbizonytalanodok egy pillanatra - Nem azt mondtam? Azt akartam. - gondolkodok el egy pillanatra és vakarom meg a fejem, néha megesik hogy összeakad a nyelvem és nem azt mondom amit gondolok, na - Mindegy, szóval vannak a suliban ilyen "dolgok"? - közben Zaphire-t is kínálom a gyilkos cukorkával, de lehet vissza utasítja így hogy már tudja mire képes.

~Sandy Lewis~

Zaphire nem volt vevő az efféle szenvedésre, hát oké, nem erőltetem és úgy érzem Godlawnak is elég volt ennyi úgyhogy vissza suvasztom a zsebembe a többit, több marad nekem.
Miután tisztázódott a félreértés először elég kiábrándítónak indult a válasz, kezdett is ilyen csalódott csücsörbe állni a szám aztán meghallottam egy varázs szót.
-Démon lány? - ismétlem meg hangosan kamillázva.
A többi így elsuhant a fülem mellett kb mert nem volt benne semmi olyan értékes infó ami még érdekelt volna és a démon csajsziról tettem volna fel pár kérdést hogy azt, bocsánat, Őt ugyan láthattam e én kint szabadon a diákok közt, de akkor jött valami érdekesebb dolog, lehetőség szellemjárta helyeket látogatni kirándulás címszó alatt.
- Vér komoly?! - kérdezem izgatottan szinte felvisítva - Mert nekem rengeteg ilyen ötletem van, pl van egy ilyen izé kereszteződés vagy micsoda, úgy nevezték el hogy az ördög játékdoboza, állítólag ott minden gép meghülyül és talán az emberekből is kihoz valami furát - egy fél pillanatra elgondolkodom - de abban nem vagyok biztos de úgy megnézném. Ja meg van egy halom ilyen ház, de elhagyatott kórházba meg pszichiátriára biztos be nem teszem a lábam, brrr! - borzongok meg- Azért van egy határ, még akkor se ha a Grave encounter csak egy megjátszott vacak. Viszont minden más ilyen hely érdekel. - csillognak a szemeim mint állat még a gondolattól is.
-Amúgy ja, mehetünk. - válaszolok gyorsan.
Beértünk a sivatagos részre, egyből kikapcsolok a külvilág felé amint megpillantom a hüllőket, megnő a pupillám és így whaaa, milyen szépek és aranyosak és nem vihetnék fel véletlenül egyet a szobámba? Olyan jót tenne a közérzetemnek.
Közben reagálok a férfi szavaira hogy nem tudta hogy vannak ilyen helyek.
-Ooooh, rengeteg van, világ szerte, ha gondolod mondok párat, eléggé rá voltam függve ezekre egy időben. A babás sziget mondjuk elég creepy, oda nem tudnának eleget fizetni hogy elmenjek, az fix.- a gondolattól is húzom a szám.
-Aha. - válaszolok azért Zaphire szavaira - Hát, nem tudom hogy ez csak jó vagy egy kicsit rossz is. - durva lenne mondjuk egy űzés a suliban.
-Juuu, meg simogathatom? - kérdezem ilyen nyájas cuki hangon ahogy szemezek az egyik nagy szemű homoklakó gyíkkal, majd hirtelen ugrok fel szintet tátott szájjal nézve a tanárnőre mintha történt volna valami - Sivatagi róka van? - kérdezem nagyon óvatosan még megtartva az előző állásom.

//Bocsánat a kései reagért //

~Sandy Lewis~

Két démon gyereke, hát az még menőbb, kár hogy nem mozog köztünk, mondjuk lehet ha egyszer lerohannám önszántából nem jönne többet.
Aztán elkezdtem nyomni az első helyet ami eszembe jutott és utána jött a többi, na már megint sokat jár a szám, Sam már rám szólt volna hogy azért vegyek már levegőt, de a tanárnő letud annyival hogy majd írjam le és utána jár.
-Yup! - ugrok egy kicsit válasz közben és valahol már elkezd azon járni a fejem hogy mit írjak a listára.
De a sivatagi hüllők ki is zökkentenek, eltűnnek a gondolatok és a gyíkokra, kígyókra fókuszálok, sikerült is kiszúrni egyet amelyik mind közül kiemelkedik a nagy szemeivel meg a kis pikkelyes testével. Közben a megjegyzésemre, hogy nem feltétlen jó az a burok ami véd minket mindentől mert hát kint tartja a mókát is, kapok választ, kérdezzem Mrs Miller-t, hát majd észben tartom.
Amint engedélyt kaptam a hangos gondolatomra, kapok is az alkalmon nehogy meggondolja magát Zaphire és kapom szét a terráriumot, kis szenvedéssel és segítséggel sikerül is, de aztán lassú óvatos üzemmódba váltottam nehogy elszaladjon a kis nagy szemű barátom. Úgy kiengedném hogy itt szaladgáljon, sőt az össze kis haverját...mondjuk akkor nem biztos hogy megtudnám simogatni, de akkor is, de ezt hangosan nem mondom ki különben tanári felügyelet nélkül nem igen hiszem hogy elengednek ide. Aztán rá pörögtem a rókatémára de nem leges volt a válasz, le is engedek egy kicsit.
-Végülis, az is szőrös. - vagyis bundás de már mindegy, rakom vissza a terrárium tetejét, mert már a kis fickó annyira nem vevő rám.
Godlaw-nak már nem csak az arcán mutatkozik a zavarodottság, már szavakba is önti hogy nehezen tud követni, nem ő az egyetlen, ilyenkor csak ártatlanul kell mosolyogni.
-És most még csak egyedül vagyok. Mi lenne ha vagy 5 ilyen venne körbe mint én? - kérdezem kissé eszelősen rájátszva miközben így forgolódok jobbra balra, majd ártatlanul kezdek nézelődöni.
Most megmagyaráznám  hogy anya szerint, az ikertesóm ilyen "vad" energiáinak nagy részét elszívtam még a pocakjában, ezért van az hogy olyan nyugodt meg lusta meg ilyenek, most is inkább alszik, én meg így, ha belejövök le se lehet lőni és izgága vagyok és nem bírok megülni egy helyben, még álmomban is karatézok, ezért tartja veszélyesnek az emeletes ágyam...nem mintha nem épp ma estem volna le egyébként, jó reggelt nekem.....deee most inkább kicsit csöndben vagyok és megyek egerezni, de szerintem azok annyira nem fogják hagyni magukat mint a gyíkocska.
Mit adnak itt a diákoknak? Hát, valami lehet a levegőben, de én alapból ilyen elmebeteg vagyok.

~Sandy Lewis~

Sikerült összezavarnom az új tagunkat egy kicsit, hát nem is én lennék, és a jó oldalt nézve legalább nem unatkozik.
Miután kicukiztam még üvegen keresztül a többi hüllőt, Zaphire szavára kapom fel a fejem és áttérek az egerekhez. Ugróegerek, lehetnének versenyegerek is, mondjuk a többi egér is elég gyors, ezt főleg azok tudhatják akik megvívták életük párbaját egy Jerryvel, alattomos, okos kis dögök, nehezen lehet őket humánus módszerrel elkapni vagy kiűzni a házból.
- Ha már szabad, mért is ne. - válaszolom és kezdem is a bejutást a terráriumba.
Végülis, nekik is nagy fülük van meg ilyen homok színszerű színük, meg talán olyan hiperaktívak is, szóval majdnem rókák de azért mégse, meg aztán, meg lehet őket simogatni, már ha engedik, ha nem, nem erőltetem, de azért egy esélyt adok a dolognak. Több elméletet is hallottam már a sivatagi emlősök nagy füleiről, elvileg nem csak párologtatásra való, mert a sivatagi róka az konkrétan éjszakai állat és főleg akkor merészkedik elő amikor már a sivatagban is hideg van, elég durva hogy nappal meg lehet halni a hőségben éjjel meg 0 fok max hő van. Hogy bírják? Én biztos megpusztulnék, szénné égnék aztán megfagynék, tiszteletem nekik. Plusz az hogy ilyen jól bírják ezeket a szélsőségeket azért is klassz mert lehet háziállatnak tartani őket, de nekem nem engedik az ilyen "extrém" kisállatokat, anyu kicsit maradi, úgyhogy lehet kutyám, macskám, hörcsögöm, halaaam, nyeh sok vele a macera, meg ezek az alap bevált állatok, nem mintha baj lenne velük, de most mi a baj egy házi sünivel? Egy aranyos fehér hasú, füles, dagi, kis csónak, tüskeröfivel?
Hú, eléggé elkalandoztam, legalább hagytam a felnőtteknek egy kis szünetet hogy majd bírjanak energiával meg figyelemmel követni. Közben kinyuszegereztem magam hamar, úgyhogy hirtelen meg fordulok, talán kicsit lábujjhegyre is emelem magam és felteszem a kérdést.
-Kövi megálló? - nézek türelmetlenül egyikről a másikra amíg valamelyikük meg nem szólal.

~Sandy Lewis~

Hát eddig kötött le a hely, mármint ha muszáj maradok még és végig járok mindent, de az érdeklődésem már lankad. Annyit még elkaptam a beszélgetésükből hogy majd a Veszélyteremben akarnak valamit, hát oda asszem nem szeretném őket elkísérni. Passzolom a veszélytermi dolgokat ha nem kötelező a részvétel, annyira nem lett a szívem csücske, mindig rá mutat a hiányosságaimra, van pár...
Végül feldobom hogy esetleg mehetnénk tovább vagy valami, hogy ne csak itt álljunk, mint már mondtam nem bírok hosszútávon egy helyben megmaradni. Zaphire egy kérdéssel reagál, nos azért kapkodom így a fejem hogy döntsön valaki és jön is egy ötlet, menjünk a garázsba, nézzük meg a gépeket.
- Mééég nincs jogsim úgyhogy...- vonom meg lassan a vállam, sebzett vad tekintettel.
Amúgy sem állt még szándékomban bármelyik járgányt is elvinni, báááár a repcsit szívesen elvinném egy körre amint megtanulom vezetni, de ezt akkor sem bizton hogy engednék ha maradnék X, szerintem. Belegondolva nem biztos hogy olyan sok hasznát fogom venni annak hogy tudok repülőjárműveket vezetni ha végül úgy döntök hogy mégsem maradok. De van még pár ilyen tárgy még, pl a hackelés, az idegen kultúrák ismerete meg a kree nyelvtudás, mondjuk utóbbinak talán még hasznát is veszem egyszer, na meg aztán ki tudja még hova vet a sors.