Re: Konyha

by **Fuchida Kenjirou** Pént. 24 Ápr. 2015, 16:12

- Vízzel kapcsolatos oldal? Csak nem elcsábítod a férfiakat, majd a vízbe rántod őket? Ha lesz pasim, szólj, hogy tartsam távol a Szirénektől. - mondom kuncogva, majd kezeimet mentegetőzve magam elé emelve, folytatom.
- Bocsánat, nem akartalak megbántani, egyszerűen nem értem, mire gondolsz.
Nem feltűnően, de meglepődök, amikor közli, hogy nem tudja ki az a Müezzin. Mondjuk ez az én butaságom lehet, honnan is feltételezhettem, hogy tisztában van a muszlimok szokásaival. Elvégre nem muzulmán ország Amerika.
- Szóval, a muzulmánok, naponta ötször imádkoznak, Mekka felé fordulva. Az imádság megkezdése előtt, a Müezzin énekelve emlékezteti a híveket, hogy eljött az imádkozás ideje. S hogy az elkésésre gondoltam, az abból fakadt, hogy nem hallottam az imára buzdítást, így azt hittem, hogy elkéstem. De visszatérve, ez az ember, naponta ötször felgyalogol a Minaretbe, ami egy torony és onnan hívja énekelve a híveket imádkozni a Mecsetbe. - mondom a rögtönzött kiselőadást megtartva, hogy ki is az a Müezzin és mit is csinál.
- Egyébként nem vagyok muzulmán, de ha az ember abban a közegben él, akkor óhatatlanul is felszed valamit a másik kultúrából. A sivatag porán kívül, időnként hasznos dolog is ragad az ember lányára. S te merről jöttél? - kérdezem tőle továbbra is őszinte kíváncsisággal. Rosemary az egyetlen, akivel ilyen hosszan beszélgettem, ittlétem óta. Szóval, most alaposan próbálom kiélvezni a társaság nyújtotta előnyöket.

by **Emily Johanson** Vas. 26 Ápr. 2015, 10:47

//Alicia//

- Látod ez egy nagyon jó ötlet. Köszi a tippet. - válaszolok magam is humorosan. Különösebben nem zavar, hogy nem igazán tudják összekötni azt amire gondolok azzal amit mondok. Van ilyen.
- Semmi gond. A vizes dolgot úgy értettem, hogy imádom az úszást és minden vízzel kapcsolatos sportot. Meg a képességeim is ehhez kötődnek, mármint a vízhez. - igyekeztem eltörölni mindenféle kérdőjelet a válaszommal. Így már tisztábban láthatott ő maga is.
- Érdekes életed lehetett, bár én szerintem meghalnék a sivatagban. Mármint lelkileg biztosan, hisz ott elég kevés a víz. De az énekelve való imádságra hívás az fantasztikus lehet. - nem igazán tudtam elképzelni mondjuk, hogy az hogy is nézett ki. Folyton egy olyan kép ugrott be, hogy egy torony tetején egy rockbanda énekese nyomat valami kemény zenét és a nép körbeállja a tornyot és bulizik. Bár ezt is érdekes lehet látni, de nem tudok olyan kultúráról amiben ez benne van.
- Kanadából. - a kérdése egy olyan témát érintett amiről nem nagyon szerettem beszélni. Voltak ott barátaim, tehát nem volt olyan rossz, de kelletlenül is a szüleim jutottak róla eszembe. - Nem sokban tér el attól amit itt az Államokban tapasztalhattál. - válaszolom egyszerűen és kurtán, miközben a már üres tányért pakoltam el valahová.
- Mennyit tudsz az iskoláról? Vagy van olyan hely amit kipróbálnál vagy megnéznél itt? - igyekeztem azon ügyködni, hogy más témára evezzünk, még mielőtt a rokonságról kellene beszélnem.

by **Fuchida Kenjirou** Hétf. 27 Ápr. 2015, 15:56

- Most már értem, a vizes kapcsolatot. Tehát képességedből adódóan ügyesebben úszol és akár a gyöngyhalászokat is megszégyenítő mélységbe tudsz alámerülni? - kérdezem tőle, miközben a teás csészémet elviszem én is a mosogatóhoz és el is mosogatom gyorsan magam után.
- Igen, fantasztikus élmény, csak cink, hogy először hajnali ötkor zendít rá. De ettől függetlenül, csodálatos. - mondom, majd Kanada hallatán kicsit morfondírozok. Sosem jártam Kanadában és a jelenlegi helyzetemet tekintve, előfordulhat, hogy ez cseppet sem fog változni. Bár, sose lehet azt tudni, hogy valamelyik kirándulás vagy valami tanulmányi út nem-e arra felé visz majd bennünket.
- Biztosan szép hely Kanada. Ott még sosem jártam, mondjuk Amerikában se voltam túl sokszor. - mondom miközben kissé fészkelődöm az asztalnál. A fészkelődés már nem Kanadának szól, hanem annak a kérdésnek, hogy mennyit tudok az iskoláról.
- Őszintén megvallva, nem tudok túl sokat. Vagyis, szűken tudom, hogy alapítványi iskola és a tehetséges fiatalok képzésére jött létre. De távlati célok, titkok, csontvázak a szekrényben meg hasonlókról semmit. Csak nem tudsz valamit, amit egyedül nem mernél megnézni vagy nyomja a lelkedet? - kérdezem egy újabb fészkelődés közepette. Majd, hirtelen a homlokomra csapok.
- Te magasságos Ré és minden csillag. A spanyol házimat elfelejtettem. Mondd csak, véletlenül nem te is spanyolos vagy?

by **Emily Johanson** Kedd 28 Ápr. 2015, 22:52

A büszkeségemet egy kicsit sértette a kérdés, bár gondolom nem sértésnek szánta a dolgot. Érzékeny vagyok kicsit ebben a témában, hisz minden amit úszás téren elértem abba a képességem nem segített bele. Az csak kellemes mellékhatás, hogy esetleges probléma fellépése esetén nem tudok vízbe fulladni.
- Nem igazán. A képességem kimerül a vízalatti légzésben és a fröcskölésben. Az, hogy ügyesen úszok hosszú évek munkájának az eredménye. - így, hogy ki is javítottam már jobban is éreztem magam. Igazán jó lenne találkozni valakivel innen a suliból aki még legalább annyira szereti a vizet és az úszást mint én.
- Hát, egy darabig kénytelen leszel hozzászokni az Államokhoz. - feleltem egy bátorító mosollyal. Nem olyan rossz hely, legalábbis amit eddig tapasztaltam belőle az pozitív volt, bár a történelemkönyvek sok érdekességet tartalmaznak vele kapcsolatban. Végtére is elég nagy szeletet képvisel a világgazdaságban és valamikor valaki még olyasmit is mondott nekem, hogy a Római Birodalom utóda, bár ezt egy kicsit túlzásnak érzem. Biztos reménykedtek abban, hogy ő is elbukik az elődjéhez hasonlóan.
- Nem igazán ilyesmire gondoltam. Olyan rég még én sem vagyok itt, hogy tudjak érdekes vagy különleges helyekről. Csak gondoltam van egy olyan hely amit meg szeretnél nézni itt, csak társaság vagy valami más hiányában egyszerűen nem kerítettél rá időt. - kénytelen-kelletlen került az arcomra egy apró vigyor, hisz valóban jó lenne tudni valami titkos helyről, habár nem igazán tudom, hogy egy mutánsokkal teli épületben valami, hogy maradhat titokban. Itt szerintem még a falnak is fülei meg szemei vannak és ez cseppet sem meglepő.
- Nyugi. nem kell ilyen nagy ügyet csinálni belőle. Szívesen odaadom a házimat, ha szükséged van rá. - bár érdekesnek találtam a formát amibe beleöntötte a felfedezését, de azért túlzásnak éreztem. Annyit nem ér egy házi feladat, hogy ilyen nagy problémát csináljanak belőle. Főleg nem egy olyan világban ahol telepaták meg mindenféle furcsa emberkék élnek. Tényleg, vajon ha egy kutya megenné a házimat, akkor elhinné nekem egy telepata tanár? Érdekes kérdés.

by **Fuchida Kenjirou** Csüt. 30 Ápr. 2015, 00:27

- Kimerül? Hogy tudod ezt ilyen egyszerűen kijelenteni? Ez a képességek netovábbja. Te tényleg tudsz lélegezni a víz alatt? - kérdezem elkerekedett szemekkel. Határozottan ritkán adódik az embernek alkalma, arra, hogy olyasvalakivel találkozzon, aki azt állítja, hogy képes lélegezni a víz alatt. vagyis, hát bolondokból akadhat, akár száz is, na de mutánsok között, azért sok minden lehet valóság. Ez számomra mégis olyasvalami, ami hihetetlenül fantasztikus dolog. A sivatagban sokan a fél kezüket is odaadnák, ha képesek lennének a víz alatt lélegezni. Azt hiszem, sokan ki se kecmeregnének az oázisból.
- Az órarend összeállításánál cseles voltam. Ha minden jól megy, előbb-utóbb beiktatnak egy archeológiai kirándulást Egyiptomba. Akkor pedig hazai terepen leszek. Egyébként nincs problémám az Államokkal, egyszerűen szokatlan. - mondom még mindig leplezetlen csodával teljes pillantások közepette. Még mindig nem dolgoztam föl, hogy van egy olyan ismerősöm, aki tud lélegezni a víz alatt.
- Igazából, passzolnám, hogy mik lehetnek itt a látványosságok. Bár, határozottan érdekelne a veszélytermi órák takarta foglalkozás, pontos mibenléte. Meg a helyszíne, veszélyterem, ez nem is tudom, olyan bizarr. Nem gondolod? Mégiscsak, tinik vagyunk, mi lehet az a veszélyterem? - kérdezem komoly ábrázattal, immáron sikerült túltennem magamat, hogy újdonsült ismerősöm hal vagyis Szirén. Egyszóval, hogy tovább maradhat a víz alatt, mint én arról álmodtam. Ráadásul, abszolút segítőkész, elvégre felajánlja, a házija lemásolásának a lehetőségét. Ami ugyan kecsegtető ajánlat, de végül mégis megrázom a fejemet.
- Attól nem leszek okosabb. Meg, hát levelet is kell írni... azt ugye nem felejtetted el? Szóval a fordítós résszel, még elboldogulok, de levelet szerintem unalmas lenne egyedül írni meg nehezebb is, ha nincs hozzá segítség. De köszönöm szépen. Nos, akkor merre van az a veszélyterem? - kérdezem egy kacsintást követően.

by **Emily Johanson** Pént. 01 Május 2015, 11:51

Nem értettem, hogy a képességem miért váltott ki belőle ilyen hatást. Tényleg nem volt olyan nagy dolog. Rengeteg olyan képesség van, amin tényleg el lehet csodálkozni annyira nem hétköznapiak. Azokhoz képest az én képességem eltörpül.
- Én nem feltétlenül jelenteném ki, hogy a képességek netovábbja. Csupán hasznos bizonyos helyzetekben. Azt még nem tudom, hogy milyen mélységig bírom. - feleltem. A mélység valóban kérdéses volt és nem a víz miatt, sokkalta inkább amiatt, hogy nem hiszem, hogy természetes ellenállással rendelkeznék a nagy nyomással szemben.
- Olyasmit mondtak, hogy arra szolgál, hogy élethű eseteket szimuláljanak. Vannak olyan személyek is akik nem tudják irányítani a képességüket vagy nem jól és azoknak hasznos, vagy épp nekünk, ha az önvédelmet élesben kell kipróbálni. Bűnöző és rosszakarók mindig lesznek. - próbáltam felidézni amit mondtak nekem a helyről. Mikor ideérkeztem nagyon érdekelt minden.
- Ahogy gondolod. - hagytam rá a házi feladatos gondot. Ha nem szeretné akkor én nem erőltetem. A levéllel kapcsolatos kérdésére csupán megráztam a fejem ezzel jelezve, hogy nem felejtettem el. Sohasem voltam rossz tanuló, csupán túlzottan meg sem erőltettem magam és nem is érdekelt különösebben senkit sem.
- Kövess. - kúszott egy kis vigyor az arcomra és el is indultam előre, hogy mutassam az utat.

by **Fuchida Kenjirou** Vas. 03 Május 2015, 15:47

- Hát, a sivatagban az emberek inkább lennének a vízben, mint a homokban. Szóval, szerintem nagyon szuper képességed van. Az enyém nem ennyire kézzelfogható, igazából azt se tudom, hogy előtudom-e hívni tudatosan. - apró bólintásokkal jelzem számára, hogy magamba szívtam a tudást a veszélyteremről, amiről rögtönzött ismertetőt tart. Elmondásából arra következtetek, hogy jóval tapasztaltabb, mint én. Ezzel egyáltalán nincs problémám, az ember a tapasztaltabbtól tanul, nem egy féldegenerált majomtól.
- Amíg világ a világ, lesznek problémás emberek. Az ókori Egyiptomban, úgy hitték, hogy Seth isten azért született, hogy megtestesítse a szükséges gonoszt. Egyfajta ellenpólusa volt a többi, gondoskodóbb istenségnek. Bűnözők nélkül, nem lenne értelme a törvényeknek és a rendnek. Elvégre, ha nem létezik rossz, honnan tudod mi a jó? - kérdezem tőle, majd csendben elindulok mellette, hogy kövessem a Veszélyteremhez. Miközben követem egy újabb kérdés sejlik fel benne,m, aminek nem is késlekedek hangot adni.
- Elég tapasztaltnak tűnsz, csak nem volt már hozzá szerencséd?

by **Thorhalla** Vas. 03 Május 2015, 15:50

//Elnézést, hogy közbeszólok, de a Veszélyterembe, csak tanári engedéllyel lehet bemenni, révén kód kell a programok elindításához, ahhoz pedig tanár jelenléte szükséges és végig ott kell tartózkodnia egynek a balesetveszély miatt.//

by **Godlaw / Tao** Pént. 08 Ápr. 2016, 20:58

Az első akadályokat sikeresen leküzdöttem. A belépő kód, amit Davidson adott, működött a kapunál, nem kellett kísérő, hogy bejussak a főépületbe sem. Valószínűleg sok idegen megfordul errefelé, a diákok, akikkel az udvarban találkoztam, nem zavartatták magukat a jelenlétem miatt. Persze hétvége van, biztos sokakhoz jönnek a szülők látogatóba, talán azt hitték... De persze tévedtek.
Felszívtam magam, és felkészültem valamiféle fogadóbizottságra, de szerencsére senki nem várt a hallban sem. Úgy tűnik, nem akarnak nagy felhajtást csapni az érkezésemre, amiért csak hálás tudok lenni. Semmi kedvem emberek kezét fogdosni, mindenkire mosolyogni és úgy tenni, mintha megpróbálnám megjegyezni a neveket. Ez nem egy nyári tábor, ahol két hét alatt barátokat szerzek, és örökre búcsút intünk egymásnak a nyár végén. Nem ezért jöttem, és ezért nem is akarok semmit elsietni.
A szobám kulcsa alapján könnyen eligazodtam, a számozás egyszerű, és már a nevem is ki van rakva az ajtóra - úgy tűnik, egy kicsit azért mégis készültek rám. A kulcs illik a zárba, ez még mindig nem csak valami átverés, tényleg itt vagyok, bevettek maguk közé, befogadtak.
Nem gondolok arra, hogy mi lett azoknak a sorsa, akik legutóbb testvéreikké fogadtak. Nem akarok gondolni rájuk. Ez már a múlt, ideje a jövőre gondolni. A táskámat ledobom a szobában, a lapotomat az asztalra teszem, a ruhákat majd később pakolom ki. Atlantából Bostonba repültem, onnan pedig taxit kellett fognom, hogy eljussak idáig, egész nap utaztam, itt az ideje egy kis pihenésnek, és főképp valami késői ebédnek.
A szobámat hátrahagyva lemegyek felfedezni a földszintet. Amikor legutóbb itt jártam, nem nagyon vezettek körbe, rögtön Davidson irodájába mentünk beszélni, és utána indultam is haza. A válasz akkor még nem volt túl biztató, Davidson gondolkodási időt kért, de végül belement a dologba, ezzel biztosítva, hogy rengeteg időm legyen még körülnézni itt. Rövid bóklászás után megtalálom a konyhát, délután négyre már mindenki megebédelt gondolom, ez az oka, hogy itt és az étkezőben sincs senki. Határozatlan mozdulatokkal keresek valami kaját a hűtőben, találok néhány dolgot, és szendvicsgyártáshoz kezdek. Időről időre a vállam fölött hátranézek, hátha valaki erre jár, és betörőnek néz, de egyelőre semmi. Úgy tűnik, mindenkinek teljesen okés, hogy egy vadidegen ipse bejön, és kirámolja a hűtőt. Le merném fogadni, hogy a kapunál lévő kamera anyagát átfuttatják valami arcfelismerő szoftveren, és pontosan tudják, mikor van félnivalójuk. Nem lennék meglepve, ha valaki most is figyelne egy kamerán át. Szólhatna, hogy melyik hűtőben találom a narancslevet...

by **Serena Davidson** Szomb. 09 Ápr. 2016, 15:30

//Előzmény: Bálterem//

Zaphire az utóbbi időben a tanóráit kivéve, amiket ő maga tartott igencsak kevés időt töltött Salemben. A legtöbbet az F4 toronyban volt, lényegében ott is élt már mióta. Most csak azért jött vissza hosszabb időre, mert egyetlen igazgató sem volt az épületben. Gabe ki tudja, hogy merre járt, míg Serena és Cody a különböző iskolák konferenciájára, így saját maga érkezett ide, hogy vigyázzon a sulira Frost-tal, amíg más illetékes személy nincs jelen. Mivel éhes volt úgy döntött, hogy lemegy az étkezőbe, konyhába és csinál magának valamit. Ahogyan belépett a helységbe egy idősebb férfit pillantott meg, annyira nem volt idős, de a diákokhoz képest mindenképp. Eddig úgy tudta, hogy ismer minden itt lakó mutáns felnőttet és X-men tagot, de ő egyáltalán nem volt ismerős a számára. Persze azzal is tisztában volt, hogyha nem lenne köze a sulihoz, vagy az X-ekhez, akkor Veszély be sem engedte volna a birtokra.
- Ööö... hello? - szólította meg a férfi az ajtóból.
Megvárta, hogy az ismeretlen felé forduljon, majd utána szólalt meg ismét. Lehet, hogy ő maga nem ismeri meg a másikat, de Zaphire azért elég ismert volt, mint X-men, Fantasztikus Négyeshez beugró, Láthatatlan nő helyettese, illetve a Fáklya barátnője immáron évek óta.
- Ön kicsoda és mit keres? - érdeklődött

//Egyelőre E/3 marad, mert nagyon rég írtam a karival utoljára...//

by **Godlaw / Tao** Szomb. 09 Ápr. 2016, 19:48

A csordulásig megrakott hűtőben találok valamit, ami gyümölcslének tűnik. Lecsavarom a tetejét, hogy beleszagoljak, aztán majdnem kiejtem a kezemből, mikor valaki hátulról rám köszön. Mielőtt megfordulnék, próbálom rendezni az arckifejezésemet, hogy magabiztosságot sugározzak. Határozottnak szánt mosollyal az arcomon nézek az érkezőre, akit csak az nem ismer fel, aki az elmúlt években egy barlangban lakott... Vagy nem amerikai. A kérdéséből ítélve viszont én sokkal inkább ismeretlen arc vagyok számára. Nem hiszem, hogy kiküldtek volna-e egy memót mindenkinek a házban a fényképemmel, szóval egyenként tényleg be kell mutatkoznom majd mindenkinek.

-Helló, a nevem Jackson Godlaw, szólíthat egyszerűen Godlawnak. - Mondanám, hogy a barátaim is így szoktak, de ahhoz előbb barátokat kéne szereznem.

Lerakom a gyümölcsleves üveget a pultra, a szendvicsem mellé, aztán közelebb sétálok Zaphire-hoz, és kezet nyújtok neki.

-Az X-Men új tagja vagyok. A hangsúly az "új"-on van, ma érkeztem a birtokra. Gondolom Ms Serena Davidson nem értesített róla mindenkit, egy pár hete beszéltem vele, amikor itt jártam.

Oké, nem kell lyukat beszélnem a hasába, ha elfogadja a kézfogást, nekem már az is elég. Különös belegondolni, hogy micsoda celebekkel kerülök egy csapatba, persze ismerem az X-eket névről, arcról, a hírekből, a netről, de így szemtől szemben találkozni velük... Egyesével, lépésről lépésre, ez lesz a mottóm. Ha azt akarom, hogy egyenrangúként kezeljenek, úgy is kell viselkednem, nem pedig izgatott tinédzserként. Tehát nem szabad kérdésekkel bombáznom őt arról a negyven dologról, ami hirtelen eszembe jut, főként a korábbi kalandjairól, amikről olvastam vagy hallottam. Ha magabiztos vagyok, és normális emberként kezelem őket, talán ők is így állnak majd hozzám. Basszus, remélem, hogy tényleg van valami high-tech biztonsági rendszer, ami igazolhatja, amit mondok, mert semmiféle X-kártyám, vagy igazolványom nincs, ami bizonyítaná a beszélgetésemet Davidsonnal.

by **Serena Davidson** Vas. 10 Ápr. 2016, 00:01

A név egyáltalán nem volt ismerős a számára, korábban nem hallotta. Igaz ez annyira már nem volt meglepő a számára, hiszen már annyi változás történt a saját világához képest, hogy az utóbbi időben párhuzamot sem próbált vonni, hogy mi az, ami ott megtörtént és itt nem, vagy épp fordítva. Ez a világ végérvényesen más lett, mint az övék volt, még akkor is, ha nagyon sokáig az övé ennek a világnak a jövője volt. De itt ő maga meg sem született, pedig már megkellett volna tennie. De nem is nagyon akart ebbe jobban belegondolni, vagyis tovább gondolkodni rajta. Már éppen felelt volna és nyújtotta volna a kezét az illem szerint ő elsőként nőként, de Godlaw megelőzte és ismét megszólalt. A kézfogást elfogadta és viszonozta is, csak utána szólalt meg.
- Stephanie Davidson - mutatkozott be. - De mindenki csak Zaphire-nak hív. És nem, az "anyám" nem szólt, hogy ma jön. De ezek szerint Veszély tudta, hiszen beengedte a birtokra és az épületbe is.
Mind a tényleges anyját, mind pedig Serena-t is anyának hívta, számára így tűnt a legtermészetesebbnek és mivel Serena-t sem zavarta, így megtartotta mindezt. Időutazók és a dolgaik, sokaknak nem természetes, míg neki igen.
- Ami azt illeti semmilyen vezető nincs a "házban" jelenleg. Veszély és én vagyunk csak. Az nyám, Serena... Gabe, Cody, illetve Frost különböző konferenciákon vannak. Így nagyjából Veszély és én tartjuk a frontot.
Meg volt persze Wright is, de őt jobb volt nem emlegetni. Nem is gondolt rá egy pillanatnál többet.
- Tegeződhetünk? - kérdezte.
Ha a válasz igen, akkor így folytatta, ha nem, akkor értelemszerűen magázódva.
- Veszély kiutalt már szobát neked? - érdeklődött. - És mivel új vagy felteszem sem a birtokot, sem az épületeket nem láttad még...

by **Godlaw / Tao** Vas. 10 Ápr. 2016, 11:37

Nem látom az arcán, hogy a nevem kiváltana valami reakciót, de a kézfogásomat elfogadja. Ezután visszafordulok a pult felé, és egy pohárba töltöm a gyümölcslevet, miközben hallgatom Zaphire-t. A Veszélyről tett megjegyzése eszembe juttatja, hogy Davidson is említette már, de nem tudtam, mire céloz pontosan. Ezek szerint ez lenne a biztonsági rendszer, gondolom valami mesterséges intelligencia, vagy legalábbis magas komplexitású védelmi szoftver.

Azt is megtudom, hogy nincs senki más a házban, aki a vezető pozíciót betöltené, tehát Zaphire most éppen amolyan rangidős tiszt. Időnként bólintok, ahogy hallgatom, és ránézek újra, amikor elrakom a dzsúszt a hűtőbe. Gabe alatt azt hiszem, Morsusra utal, Cody viszont nem tudom, hogy ki lehet, de majd biztos vele is összefutok, ha visszajött a birtokra. Lehetséges lenne, hogy éppen most is valamiféle bevetésen vannak a többiek, ezért nincs itt senki a vezetőségből? A hírekben nem hallottam ma reggel semmit az X-ekről, de ez persze nem jelent semmit. De jó tudni, hogy ilyenkor is hagynak a birtokon megfelelő képzettséggel rendelkező embereket, mint például Zaphire-t. Gondolom van még egy pár X a birtokon, hogy ha támadás érné a helyet, megvédjék a diákokat. Ugyanakkor valami azt súgja, hogy ez a Veszély nevű rendszer több fegyverrel rendelkezik, mint amennyit itt bárki jó szívvel bevallana.

-Persze, egyszerűbb lesz úgy - bólintok rá mosolyogva, miközben a tányéromat és a poharamat a kezembe veszem. Ahogy elnézem, ez itt egyszerre konyha, ebédlő és bár is, ami kicsit furcsa egy iskolába, de nekem jó, ha nekik is. A bárpultra teszem a tányért meg a poharat, és lehuppanok az egyik bárszékre.

-Igen, kaptam már szobát, meg is találtam, nem volt vele gond. A birtokot viszont nem fedeztem még fel, mikor legutóbb itt jártam, csak egy rövid sétát tettünk Serenaval az épületben, aztán az irodájában folytattuk a beszélgetést. Most pedig tényleg csak negyed órája érkeztem, szóval... Szívesen veszem, ha tartasz egy kis fejtágítást a helyről - fejezem be mosolyogva. - Nem gond ha én közben...? - Kérdem, és a szendvicsemre mutatok.

by **Serena Davidson** Hétf. 11 Ápr. 2016, 00:03

Azok után, hogy tisztázták, hogy Godlaw is az X-men tagja és révén Veszély miatt engedéllyel van itt, így már nem is szólt rá Zaphire a férfira, hogy az lelkesen töltögette a gyümölcslevet az egyik pohárba. A lány egy mosollyal nyugtázta, hogy a férfi elfogadta azt, hogy tegezzék egymást, ha úgyis egy csapatban fognak "dolgozni" és ott akaratlanul is egymásra bízzák az életüket, akkor jobb volt valóban az, hogy tegeződjenek mintsem magázódjanak. Az is megnyugtató volt, hogy szobát már kapott a férfi, a birtokot még nem látta, az pedig igencsak nagy volt, így azonnal végig sem lehetett mindent nézni, annyi minden volt itt.
- Rendben, akkor legalább ez megvan, abban biztos vagyok, hogy Veszély az adminisztrációt már elvégezte, így ezzel sem kell fáradni - mondta.
A férfi tovább pakolt és iszogatott, amennyi mozgása volt, eléggé hiperaktívnak gondolta őt a lány. Külső jegyeket ugyan nem látott, így egyelőre nem tudta, hogy miféle képességei lehetnek Godlaw-nak. A kérdésre megrázta a fejét.
- Csak nyugodtan - felelte. - Akkor addig én is megragadom a lehetőséget.
Ezzel ő maga is az egyik hűtőhöz lépett, szerencsére azt tudta, hogy mi hol van, így neki nem kellett keresgélnie, hanem a megfelelőt nyitotta ki és a legalsó polcról kivett egy salátát öntettel.
- Akkor tartunk majd egy túrát - mosolyodott el. - De addig is ismerjük meg egymást, mit lehet rólad tudni? Mi a képességed, hogy alakult az életed, hogy eljuss addig, hogy X-men legyél? - érdeklődött.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 11 Ápr. 2016, 00:48

Úgy tűnik, miután elmondtam, hogy én is X lettem, Zaphire nyugodtabb lett, és mintha leomlott volna egy fal, ami eddig köztünk volt. Végülis logikus, egy oldalon állunk, és az X-ek gyakran vállalnak veszélyt, akcióban egymásra tudunk csak támaszkodni. Ami azt illeti, terepgyakorlatom nem sok van, de nincs kétségem afelől, hogy rengeteg kiképzésen kell majd részt vennem. Ezeken majd megtanulom, hogyan kell csapatban dolgozni, és kihozni magunkból a legtöbbet.

Ehhez képest elég erős kontraszt az adminisztráció, amit megemlít, az ember nem gondolná, mennyi papírmunkával járhat X-nek lenni. Nyilván rengeteg felelősséggel jár a dolog, ha akció közben bármit elbaltázok, a tét gyakran életekben lesz mérhető. Eleget gondolkodtam egy ilyen horderejű döntés meghozatalán, de most, hogy tényleg itt vagyok, egész más érzések fognak el, mint amire számítottam.

Nyilván Zaphire azért jött a konyhába, mert éhes, így hát úgy tűnik, vele fogom elfogyasztani az első ebédemet a kúriában. A gyakorlott mozdulat, amivel megtalálja a salátáját a hűtőben, arra utal, hogy az F4 mellett bőven tölt itt is időt. Nehéz lehet egyszerre két fronton helyt állni, és akkor még nem is vettük bele a magánéletet. Kapcsolata az F4-es Fáklyával tipikus celebszerelemként szerepel a médiában, talán ha jobban megismerem, majd erről is beszélgethetünk.

Most viszont nem ő, hanem én vagyok a téma. A kérdése elég egyenes, már-már tolakodónak is érezhetném, de megint ott tartunk, hogy egy csapatban játszunk, nincs értelme titkolózni egymás előtt. Miután az első falatomat lenyelem válaszolok neki.

-Remekül hangzik - mondom a túra ötletére. - És jó étvágyat - teszem még hozzá, de inkább csak egy kis időhúzásként, hogy összeszedjem a gondolataimat a válaszomhoz.

-Tetszik a hozzáállásod, rögtön a lényegre - mosolyodom el. - A képességem, hogy mások érzéseit tudom manipulálni. Kelthetek benned örömöt, izgatottságot, elérhetem, hogy rossz kedved legyen, ok nélkül sírni kezdhetnél akár. De a specialitásom a félelem és a düh, ezeket tudom a legerősebben előhozni. Elérhetném például, hogy rettegj a salátádtól - teszem még hozzá, hogy ne tűnjön túl sötétnek a dolog. - És neo vagyok, biztos tudod, hogy ez mit jelent.

-Tudom, elsőre nem hangzik egy olyan klasszikus "X-Men" képességnek, ráadásul sosem kaptam még csak hasonló kiképzést sem, mint amire itt van lehetőség. Csak egy embert tudok egyszerre befolyásolni, de ha meg is érintem, már sokkal jobb a hatásfok.

Eszembe jut a kézfogásunk, ami talán kicsit erőltetettnek tűnhetett elsőre. Talán azt gondolja, máris használtam rajta a képességemet.

-A másik kérdésedre már nehezebb válaszolni. Megpróbálom valahogy összefoglalni. Elég hosszú, és viszontagságos úton értem el addig, hogy meghozzam ezt a döntést. Sokszor maradtam magamra, nem a mutánsságom miatt, csak egyszerűen így alakult az életem. Sajnos nem a legjobb módon kezeltem ezeket a hullámvölgyeket, és egy időben a törvény rossz oldalán foglaltam helyet, csak hogy tartozhassak valahová. Amikor ezeknek az időknek vége lett, és rendeztem a számlámat, újabb pofon ért. - Egy pillanatra elhallgatok. Kellemetlen érzés, hogy szinte egy vadidegennel osztok meg ilyen dolgokat. Tudom, hogy Davidson feljegyzést készített arról, amit elmondtam neki, és valószínűleg amúgy is elég alaposan lecsekkoltak. Nincs kétségem afelől, hogy Zaphire is könnyen hozzáférhetne az aktámhoz, így valójában nincs okom rá, hogy ne osszam meg vele azt, amit Davidsonnak is elmondtam.

-Elveszítettem a szüleimet, és nehezen dolgoztam fel. Az alkohol volt a "megoldásom". Csak pár hónapja, hogy befejeztem az elvonót, és úgy éreztem, végre valami hasznosat akarok kezdeni az életemmel. Nem is arról van szó, hogy hős akarok lenni, inkább saját magamnak akarom bizonyítani, hogy több van bennem, mint amit eddig felmutattam.

Belekortyolok a narancslébe, aztán egy kicsit erőltetett mosollyal igyekszem javítani a hangulatomon.

-Nem tudom, ez így mennyire volt érthető, még sosem próbálkoztam önéletrajz írásával. Az igazat megvallva frusztráló érzés ilyen dolgokról mesélni valakinek, akiről annyit hallottál már, de valójában csak két perce ismered személyesen. És ehhez még hozzátesz az idegen környezet is, szóval írhatod ennek a számlájára, ha úgy látod, hogy feszengek.

Jól esett ezeket kimondani, a kőkemény őszinteség nem csak olyankor segít, mikor a múltammal kell szembenéznem, hanem akkor is, ha az érzéseimet kell értelmeznem.

by **Serena Davidson** Kedd 12 Ápr. 2016, 00:01

Úgy tűnt, hogy végül is benne vannak abban, hogy megebédeljenek a túra előtt, így akkor nem is zavartatta magát a lány, főleg, hogy Godlaw már neki is látott az evésnek, így ő maga is belekóstolt a salátájába.
- Javaslom, hogy üljünk is le, ne állva együnk - mutatott a közelben levő asztalra.
Ha a férfi nem is pártolta azt, hogy leüljenek a lány mindenképpen megtette, számára kényelmesebb volt úgy enni, mint álldogálás közben.
- Jóétvágyat! - kívánta viszont a másiknak.
Neki is látott az evésnek, közben pedig teljesen Godlaw-ra figyelt, aki neki is látott annak, hogy elmondja azt, amit a lány kérdezett. Többször is bólintott, hogy érti, hogy mit mond a férfi és figyel is rá még akkor is, ha néha az ételére nézett, hogy ne egyen félre.
- Kaptam mentális és asztrális képzést - mosolygott. - Nem biztos, hogy sikerülne az, hogy féljek a salátámtól. Jobb szeretem, ha ő az áldozat és nem pedig én.
Felelte a végét már vidáman, majd megköszörülte a torkát és kissé komolyabban folytatta.
- Szerintem hasznos képesség főleg ahhoz, hogy elkerüljük a harcot és a felesleges, elkerülhető sérüléseket - fejtette ki. - Rávenni az ellenfelet a harc előtt, hogy megadják magukat szerintem roppan hasznos és jól jön a csapatnak. Igen tudom, hogy mi az a neo, csak ritkán látni őket klánokon kívül... van a diákok között is egy.
Ezek után ismét feszülten figyelt arra, hogy mit is mesélt magáról a férfi, az egész végén komolyan bólintott.
- Érthető teljesen - mondta. - Senki sem akar itt hős lenni, csak a többség segíteni a többi mutánsnak, a többi csak velejáró. Szerintem az a lényeg, hogy valaki úgy próbálkozik, mint te is. Sokakról ez sem mondható el, erős személyiségnek tűnsz, aki nem fél megfutamodni. Azt pedig tudom, hogy milyen elveszteni a szeretteinket.
Evett még néhány falatot, majd megtörölte a száját.
- De felteszem neked is vannak kérdéseid főleg azok után, hogy mennyi mindent összeírhat a bulvársajtó rólam...

by **Godlaw / Tao** Kedd 12 Ápr. 2016, 16:56

Zaphire javaslatára átmegyek a bárpulttól az asztalhoz, amit kiszemelt, és leülök vele szemben, hogy ott folytassuk a beszélgetést.
A képességemre tett megjegyzésén egy kicsit meglepődöm, nem hittem volna, hogy ennyire hasznosnak tartja majd. A legtöbben alábecsülik a jelentőségét, és a legtöbben túlbecsülik a saját rezisztenciájukat, de az az érzésem, hogy Zaphire-ral nem lenne annyira könnyű a dolgom. A másik megjegyzése a neokról még jobban meglep, az eddigi kutatásaim alapján nagyon kevesen vagyunk, szinte mikroszkópikusnak gondoltam az esélyét, hogy itt találkozzak egy magamfajtával. Ez sok kérdést vet fel, elsőként rögtön a klánalapítás lehetőségét.
Zaphire nem merül túl mélyre az empátiában, nem akarja, hogy túlságosan leragadjunk az életem történeténél, talán kicsit túlságosan is belementem a dolgokba, és most próbálja oldani a feszültséget. Amikor erős személyiségnek nevez, "aki nem fél megfutamodni", egy pillanatra elgondolkodom, hogy ez szarkasztikus volt-e, vagy tényleg bóknak szánta. Az arcából ítélve tényleg azt gondolja, hogy megfutamodni bátor dolog, ami elég izgalmas hozzáállás, a bátor emberek ritkán vélekednek így tapasztalataim szerint.
-Hát, ami azt illeti, igyekszem a felét sem elhinni annak, amit az X-ekről írnak, eléggé rá szoktak szállni azokra, akikben csak egy cseppnyi kivetnivalót is fellelhetnek. Esetedben a Fáklyával való kapcsolatodat szedték szét, de gondolom a helyzet a valóságban egész más. Hogy tudod összeegyeztetni a magánéletedet és a X-Men tagságot?

by **Serena Davidson** Szer. 13 Ápr. 2016, 00:02

A furcsa tekintetnél esett le neki, hogy sikerült nagyon, de nagyon rosszul megfogalmaznia, amit szeretett volna és pont az ellentétét mondta ki, mint akarta. Már megint sikerült hamarabb beszélnie, mint gondolkodnia. Csak remélhette, hogy nem nézte teljesen komplett idiótának érte Godlaw.
- Bocsánat, beszélek össze-vissza ostobaságokat - pirult el. - Azt akartam mondani, hogy erős vagy, mert nem félsz a gondokkal szembeszállni és nem futsz el előlük, mint a többség...
Még mindig teljesen piros volt az arca és zavartan pillantott le a salátájára miután kijavította saját magát, hogy mit is szándékozott eredetileg mondani. Akkor pillantott csak fel, amikor a férfi megszólalt, hogy a kérdésére feleljen. Jól tippelte, hogy valóban volt kérdése a másiknak és tényleg a bulvársajtó dolgaival kapcsolatban. Annak Zaphire örült, hogy nem igen hitte el a férfi azokat a dolgokat, amik arrafelé voltak, jó ideje amúgy is felhagyott az olvasásukkal, mert csak felidegesítette volna magát rajtuk. A kapott kérdésen elgondolkodott.
- Nem olvasok híreket - mosolygott már. - Így nem tudok ilyesmit, de feltételezem, hogy mert puszit adott valakinek egy koncert után, vagy átölelte már azzal jönnek, hogy megcsalt és új barátnője van. Vagy ha nem kísértem el valahova, mert épp nem volt kedvem, akkor úgyszintén áll a bál kettőnk között. Semmi ilyesmiről nincs szó - magyarázta. - Nehéz az elején, szerencsére évek óta ezt csinálom, így már eltudom dönteni, hogy mi milyen prioritást kapjon és az alapján igyekszem élni a hétköznapjaimat. A család mindig elsődleges, utána jöhetnek akiken segíteni kell és aztán csak a szórakozás.

by **Godlaw / Tao** Szer. 13 Ápr. 2016, 12:08

Mikor Zaphire kijavítja magát, nehéz nem észrevenni, hogy mennyire kínossá vált számára a szituáció. Szerintem egy kissé túlreagálja a dolgot, egy egyszerű, bár vicces elszólás miatt nem kéne így elpirulnia. Lehetséges lenne, hogy hozzám hasonlóan ő is izgul a találkozó miatt? Nem hinném, hogy egy új X-Men megismerése annyira nagy stresszhelyzetet jelentene számára.

Miután újrafogalmazza a mondatot, már több értelme van a dolgoknak, bár nem tudom, hogy pontosan mit ért az alatt, hogy szembeszállok a gondokkal. Talán a rehabra gondol, de véleményem szerint ez inkább menekülés, mint szembeszállás. Azért mentem be, mert nem tudtam már gondoskodni magamról sem, az életem teljesen szétcsúszott, és ha azok az emberek nincsenek, hogy segítsenek talpra állni, ki tudja, mi lenne mostanra velem. Ennek ellenére mások is mondták már, hogy ez bátor dolog, elkötelezem magam, hogy változtassak az életemen, és kitartok egy döntés mellett. Erős lettem volna, ha eleve nem csúszok le olyan mélyre, erős lettem volna, ha magamtól ki tudok mászni, és még ahhoz is erő kell, hogy az ember meghúzza a ravasz a csővel a szájában. Elvonóra menni... Ez a második legkönnyebb dolog az alkoholizmus után.

A hírekre adott reakcióján elmosolyodom, és közben folytatom a szendvicsemet.

-Valóban volt egy pár ilyen cikk, hogy is írták? "Megmenti a világot, elveszíti a pasiját" - idézem fel a szalagcímet, amit a neten olvastam alig egy hete. - Jó érzés lehet, hogy van egy ennyire biztos értékrended, amihez mindig tudod magad tartani. Gondolom segít eligazodni, és persze van kire támaszkodnod, akiben maximálisan megbízhatsz. Azt hiszem, valami ilyesmit várok az X-Mentől. Egy biztos pontot, egy erkölcsi iránytűt és embereket, akikkel kölcsönös bizalmat tudok felépíteni. Neked első helyen a család van, nekem család híján maradt ez a lehetőségem.

Az arcomon igyekszem valami jóindulatú mosolyt fenntartani, még véletlenül sem akarok sajnálatot, vagy hasonló érzést kiváltani. A családom elvesztését már feldolgoztam, nincs bennem keserűség ezzel kapcsolatban, és nem akarom, hogy Zaphire azt gondolja, vállon veregetésre számítok, vagy hogy valakinek kisírhassam magam. Azok az idők szerencsére már elmúltak.

by **Irina Shane** Szer. 13 Ápr. 2016, 20:52

~Sandy Lewis~

Elvileg, minden vezető lelépett a suliból, vagy lehet hogy egy, a legkeményebb még itt van de nem találkoztam vele illetve a hangját sem hallottam egy ideje úgyhogy lehet nincs itt. Hmmm, akkor ezek szerint csak Veszély van aki felügyel. BULI VAAN! Vagyis...lehetne....b*sszus, ahelyett hogy összefognánk és összedugnánk a kreatív fejünket hogy játsszuk ki a rendszert azaz csinálnánk valami olyat ami mindeninek jó de amúgy nem szabadna mert a felnőttek vijjognának érte viszont Veszély nem. De ehelyett mindenki punnyad a szobájában és nem csinál semmit és ennyi..., ja bocs a darkos csaj kint firkál a kertben, micsoda izgalmak....Egyszerűen nem bírnak élni a lehetőségekkel! Nem csoda hogy simán itt mertek hagyni, vagy a gép lenne ilyen hardcore? Tud valami amit én nem tudok hogy tud és azért ilyen jó gyerek mindenki? Hát majd utána járok, most tökre demotivált a sok semmitevő droidlelkű nem tudom mik. Sam is döglik ahelyett hogy segítene, ráadásul elhagytam valahol a Red bull-om a nagy sertepertében, ami eredménytelennek bizonyult, tehát fölösleges fárasztása volt önmagamnak. Aztán elszántam magam hogy jobb dolgom híján megkeresem az elveszett energiapótlóm. Bejártam a fél épületet, az összes helyet ahol megfordultam, kint is, bent is. Aztán Samnél is jártam, de ha otthagytam úgyis megitta, késő bánat, legyen boldog aki megtalálta. Keresek más ihlet forrást, igaz annál nincs jobb de megpróbálom megoldani valahogy ezt a vállságot. Mondjuk jól szét csapom magam egy durva...kakaóval.
Jó 1 vagy fél óra múlva feladva a keresést lecsámpázok a konyhába, utolsó remény szál, lehet valaki megtalálta és volt olyan becsületes hogy a hűtőbe rakta. Jól van, ujjak keresztbe, a fő hogy sose hagyjon el bennünket a remény! El is kezdek futni a folyosón, nehogy valami proli épp most cápázza be ha esetleg... Szóval fénysebesség, aztán szar számítás, a cipőm jobban csúszott mint gondoltam és a féktáv se volt elég átgondolt de megkapaszkodtam a félfában így esés nélkül megúsztam. Ekkor tűnt fel hogy vannak a konyhában, ohh, és felnőttek, és az egyik..
-Neee! - szalad ki a számon ahogy meglátom Zaphir-t - Oh, várj! -várt semlegesre az arcom- Szimpla látogatás vagy most te vagy az ügyeletes "őr"? - ha igen a válasza még egyszer - Neee! -nagyobb átéléssel, majd szimplán megvonom a vállam hirtelen váltok megint semlegesbe - Tök mindegy, úgyse vevő senki a valamit csinálásra. - biggyesztem az ajkam és szipogok kettőt, aztán a pasira nézek, de azon kívül hogy megállapítom még nem láttam nem szegezem neki a kérdést hogy "barát vagy ellenség?", a kora alapján ellenség, nem tűnik diáknak, de úgy nézem mintha megszakítottam volna valamit, nézek egy picit meglepetten.
-Aaamúgy sziasztok és bocsi hogy így berobbantam. - hadarom el és ártatlan mosoly, majd elkezdek a szekrények felé sétálni - Ja, és folytassátok nyugodtan, vagy ha személyes témáról van szó akkor szóljatok, - kinézem a szekrényt amiben a kakaó van és mivel törpe létem miatt nem érem el tök természetesen mászok fel a pultra - megszereztem a cuccot aztán itt sem vagyok. - azért amikor lehuppanok a dobozzal a földre még rájuk nézek és pislogok párat nagyra nyitott szemekkel nézve egyikről a másikra aztán vissza, várva a választ, menjek, azaz haladjak vagy maradhatok.

//Srry a késésért! v.v//

by **Serena Davidson** Csüt. 14 Ápr. 2016, 00:02

Szerencsére a kellemetlenebb témát hamar átugrották, így a pír is eltűnt a lány arcáról, ahogyan a bulvársajtó és az efféle butaságok kerültek szóba. Azon, amit mondott Godlaw Zaphire felnevetett, hogy írhatnak ekkora butaságot. Bár azt szomorúnak találta, hogy bizonyára voltak olyanok, akik mindezt el is hitték. Ahogyan azt is, hogy az emberek ezen csámcsognak, pedig ő soha sem akart híresség lenni, csak teszi a dolgát, amit a szülei is tesznek, tettek. Igazából jótékonykodik, ha lehet annak nevezni, nem kérkedik azzal, hogy semmi munkára milliókat tesz zsebre, hogy direkt címlapra akar kerülni, mint sok zenész, színész, sportoló. Saját maga annak örült volna a legjobban, ha csöndben békén hagyják, de ezt nem lehetett sajnos kivitelezni.
- Ha nincs ennél jobb dolguk, mintsem ekkora butaságokat irkáljanak, akkor lelkük rajta - mosolyodott el.
A második részre bólintott, valóban ő maga is így érezte, bár neki tényleg a családja is itt volt, mind a két anyja, a jelenkori és a tényleges, illetve az alternatív világból származó testvére. Namorról nem is beszélve, még úgyis, hogy most pici volt és nem nagy. Meg Doria, aki úgyszintén a saját idejéből került ide, így bőven nem érezhette magát egyedül.
- Igen, szerencsére van - értett egyet a férfival. - Azt hiszem, hogy jó esélyed van arra, hogy megtaláld itt, amit szeretnél. Egyébként az X-men egy nagycsalád, azt hiszem, hogy hamar meg fogod látni mindezt.
Evett még néhány falatot, majd telekinetikával magához lebegtetett egy elől levő bontatlan ásványvizes palackot, kibontás után pedig bele is ivott, majd utána szólalt meg.
- A gyerekekhez hogy állsz? - kérdezte. - Tanítani is szeretnél, vagy csak X-men tag leszel?
Ekkor robbant be a helységbe Sandy is. Biccentett a lány irányába.
- Üdvözlöm Miss Lewis - köszönt neki, hiszen a lány a tanítványa volt. - Jelenleg én vagyok a felügyelő tanár az iskolában, igen.
Godlaw érezhette, hogy a lánnyal távolságtartóbban beszél, mint vele.
- Nem személyes téma, Mr. Godlaw a fiatalhölgy Ms. Sandy Lewis az iskolánk hallgatója, Mr. Godlaw pedig az X-men legújabb tagja - mutatta be a feleket egymásnak. - Épp azt érdeklődtem meg, hogy tanár is lesz-e, vagy csak X-men, így ha szeretne, akkor nyugodtan maradhat, nem zavar.
Még megvárta a lány válaszát, majd utána folytatta.
- Az ebéd után megmutatom a birtokot az új tagunknak, ha gondolja velünk tarthat.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 14 Ápr. 2016, 13:43

Bíztató, amit Zaphire mond, remélem tényleg eljön az idő, hogy egyfajta családként tekinthetek az X-Menre. A kívülállók általában ezt gondolják a csoportról, jó tudni, hogy a tagok esetében sincs ez másképp, ez nem csak valami pletyka.

Amikor arra kérdez rá, hogy mi a helyzet a gyerekekkel, egy pillanatra meglepődöm, majdnem félre is nyelem a dzsúszt, amit kortyolok éppen. Aztán rájövök, hogy nem arra gondol, hogy vannak-e gyerekeim, vagy szeretnék-e a közeljövőben gyereket vállalni. Persze, hülyeség is lenne, ha ezt kérdezte volna, de hirtelen valamiért erre asszociálok. Az oktatás már kevésbé meglepő kérdés, tudtommal több olyan tagja is van az X-eknek, akik "szabadidejükben" oktatnak az iskolában. Mielőtt válaszolhatnék, egy kisebb tornádóként söpör át az étkezőn a megérkező lány jelenléte. Izgatottság, félelem, unalom, izgalom, kíváncsiság - hogy tud egy ember egyszerre ennyi mindent érezni és kifejezni?

Zaphire és Sandy között érezhető a feszültség, Zaphire-nak nem tetszik, hogy a lány letegezi, és a hangszíne is megváltozott, az eddigi csevegésből egy pillanat alatt váltott át egyfajta tanári vagy szülői szerepbe. Egy barátságos mosoly kíséretében nézek a lányra.

-Szia, Sandy, szólíts csak Godlawnak. Nekem sincs ellenvetésem, ha csatlakoni szeretnél.

Megvárom, míg Sandy ez alapján eldönti, hogy marad-e a kakaójával, vagy inkább távozik, aztán válaszolok Zaphire-nak.

-Az igazat megvallva, nincsen tanári képesítésem, valószínűleg ez nem is véletlen. Régebben informatikusként dolgoztam, főként kormányzati szervek kértek fel, a számítógépes rendszereik biztonságát teszteltem. De szerintem attól még, hogy valaki jó a szakmájában, nem biztos, hogy tanítani is tudja az adott témát. Erről gondolom neked is megvan a véleményed, igaz Sandy? - Sandítok rá mosolyogva. Emlékszem, hogy az egyetemen nem egy olyan professzorom volt, aki szaktekintélynek számított, pedagógusként vagy egyszerűen tanárként mégsem állta meg a helyét. Ezeknek az embereknek inkább az egójuk miatt volt fontos, hogy taníthassanak, így elmondhatják, előadó vagyok ezen és ezen az egyetemen, én nevelem a jövő generációit.

by **Irina Shane** Csüt. 14 Ápr. 2016, 15:31

~Sandy Lewis~

Így úsztam a levegőben, vagyis az agyam így fogta magát és kikapcsolt és ahogy berepültem a konyhába, felismertem az embereket de elhagyott a józan ész és letegeztem az egyik tanár ráadásul úgy tettem fel egy kérdést mintha...nem tudom. Oké, nem ez az első eset mindig előfordul ilyen vagy hasonló amikor hirtelen nem kapcsolok, és általában abból következett hogy rám szállt a tanár. Még mázli hogy szivacs agyam van és jól tanulok, különben bebuktam volna párszor, de az általános suli meg gimi volt, erre sikerül itt is bevágni egy ilyet. Szép volt!
Egy pillanatra le is fagy a rendszer amíg helyre teszi a dolgokat és a homlokomra csapok.
- Jaj de ba(l)..rom vagyok.- mondom viszonylag halkan és így kb elsüllyednék miközben szorongatom a dobozt - Elnézést, zárlatot kapott az agyam, nem akartam tiszteletlen lenni...és üdv itt. - és ezzel így meg is fordulnék de még folytatja a tanárnő, arra hogy nem zavarok csak bólintok hogy értettem, lehet le is sápadtam egy kicsit, kínos, a másik dologra hogy esetleg velük mehetek körbejárni a birtokot - Igazából még én se igazán jártam körbe úgyhogy jól hangzik, de... nem tudom, attól függ hogy ezzel tovább vágom e magam alatt a fát. - hát végülis őszinte de lehet nem pont így kellett volna már mindegy, közben össze is mentem két centit, pedig törpe vagyok.
- Rendben. -válaszolok még a férfinak és óvatos mozdulatokkal fordulok meg a pulthoz hogy letegyem a dobozt, megpróbálok szellem lenni. Ha át tudnék menni a tárgyakon most behuppannék a szekrénybe vagy valami. Közben előveszek egy poharat és egy kanalat baromi halkan és óvatosan, és előcsúsztatom a telóm a zsebemből és elkezdek üzenetet írni Samnek hogy röhöghessen és sajnálja hogy nem jött velem ~ Hallod, csípőből letegeztem egy tanárt, szerinted mennyire fogok szívni? Akkora balf*sz vagyok, még Miss Frost kellett volna ide, ő keresztbe le is nyelt volna, basszus. Szerinted most mit csináljak?~ de ha alszik úgy se fog válaszolni, és mondanám hogy most jól esne egy tiszta fejű ember "tanácsa" de biztos csak vérszívást kapok úgyhogy mindegy is, vissza a kütyüt a helyére. Aztán nem akarok hallgatózni de a beszélgetés végéből elkaptam valamennyit, onnan hogy valamit tesztelt, és a további, az pedig kapcsolódik ahhoz amit mondott Miss Davidson hogy miről beszélgettek épp, és a végén kérdés...hozzám?
- Hát ööö... - válaszoljak? illik, akkor összeszedem a gondolataim, bakker ekkorát nem estem reggel, kifordulok a két beszélgető személy felé, ugyanis ezt is így illene elvileg és belekezdek először kicsit bizonytalanul - szerintem attól többet lehet tanulni akinek a tudás mögött tapasztalata is van, a legjobb szakmai tanárok mögött minimum 10-20 ha nem 30 év munkatapasztalat áll, így a saját megfigyeléseiket, hibáikat és élményeiket is megtudják osztani a diákokkal a tananyagon kívül, amiből szintén sokat lehet tanulni és sokat segíthet hogy helyesen tudjunk kezelni bizonyos helyzeteket a későbbiekben. - hát ezt kicsikét papír szagúan daráltam le de én így gondolom ha már megkérdeztek, azért még hozzá teszem - De ha nem tud bánni az emberekkel... diákokkal főleg gyerekekkel - hiába, velünk a legnehezebb, de a felnőttek se kutyák - akkor az kevés és veszett ügy, ha nem tudja lekötni a tanulók figyelmét mindennel foglalkoznak majd csak figyelni nem fognak... - na ezt pont magamról tudom, még az ég is szebb amikor megöl az unalom egy órán de ezt jobb magamban tartani, amúgy is itt egész ritka jelenség,, és hozzá teszem hogy ne az legyen hogy én tántorítottam el vagy valami - De erre biztos vannak technikák meg módszerek. - ilyenkor szokott Sam a kezével így tátogni hgy be nem áll a szám, de nem tehetek róla ha egyszer szinte mindenről van véleményem.
Közben eszembe jutott hogy nem otthon vagyok úgyhogy az úgy nem megy hogy ál'a nature kakaó por aztán majd ráiszok egy kis tejet, mert akadt már ki diák rajta, hát még felnőtt, na akkor battyogok a hűtőhöz. Jaj tényleg, alaposan végig pásztázom amint kinyitom, de kiábrándító, a Red bull sehol, így a tejért nyúlok és befejezem a normális emberi kakaó elkészítését. Közben azért igyekszem figyelni ha hozzám beszélnek. A végén pedig az itókával a kezemben maradok a biztonságos távolságban és támaszkodok a pultnak, normál esetben felülnék de most annyira figyelek...de annyira hogy ne tegyek semmi rossz mozdulatot.

by **Serena Davidson** Pént. 15 Ápr. 2016, 00:03

Kicsit sajnálta, hogy végül is nem kapott választ Godlaw-tól Sandy beesése miatt, de akkor majd rákérdez Veszélynél, hogy a férfi tanárnak is jött-e. Végül mégiscsak megkapta, önkéntelenül is elmosolyodott azon, hogy azzal védekezik a férfi, hogy nincs tanári diplomája.
- A többségnek nincs - nyugtatta meg. - Azon a területen tanítanak, ami a végzettségük, vagy amiben járatosak.
Ilyen volt például Logan, de saját maga egyébként éppen diploma kézhez kapás előtt volt, így lényegében a gyakorlati félévét "tudta" éppen le, igaz már előtte is tanított, de nyártól már hivatalosan is tanárnő lesz. Furcsa volt, odahaza a saját világában nem hitte volna, hogy eljut egyszer addig, hogy főiskolára, egyetemre járjon, aztán diplomázzon. De itt sikerült neki és roppant büszke volt minderre. Egyébként Zaphire, ha épp nem ő a felügyelő tanár, akkor tegezni szokta a diákokat, de most mivel nagyjából ő volt az egyetlen, ezért kénytelen volt.
- Az egyetemen is tanítanak olyanok, akik nem értenek hozzá, pedig tanárok - mosolyodott el.
Megrázta a fejét Sandy szavaira végül és a mosolya megmaradt.
- Végül is hétvége van, akkor maradjunk a tegeződésnél, ha az kényelmesebb - ajánlotta fel a lánynak, ha elfogadta, akkor úgy is folytatta. - Nem, nem vágod magad alatt a fát vele.
Figyelmesen hallgatta végig, hogy Sandy miket mond, igazából a tanárok többsége őt is oktatta, igaz a jövőben, addigra több tapasztalattal, meg a mostani diákok közül is volt olyan, aki tanárnak maradt, így azok is tanították.
- Nyugodtan ki lehet mondani, ha úgy gondolod, hogy például Logan-nél örültök, ha túlélitek az órát, vagy Hanknél annak, ha a kötőszavakat értitek - kuncogott egy picit. - Engem is ők tanítottak, akik most itt vannak és a jövőben sem változnak, így pontosan tudom, hogy milyen itt diáknak lenni. Talán pont ezért csinálom éppen a tanárképzőt, hogy a tanítványaimnak könnyebb legyen...
belekortyolt az italába, bár ő pont nem olyat tanít, aminél ennek nagy jelentősége lenne.
- Vagy a jövő történelemnél teljesen mindegy ez? - kérdezte őszintén Sandy-t.

by **Godlaw / Tao** Pént. 15 Ápr. 2016, 11:29

Sandy feszengő pörgése felkelti az érdeklődésemet. Olyan, mintha egy végsőkig feszített vizes léggömb lenne, amibe minden egyes mondat, mozdulat vagy tekintet újabb csepp vizet adagolna. Bármelyik pillanatban szétpattanhat, kirobban belőle minden érzelem, elvisz minket a szóáradat, és úgy negyven pernyi sírás után kiderül, mi van legbelül, ami miatt ilyenné vált. De láthatóan megtanulta kezelni ezt az oldalát, ahelyett, hogy felrobbanna, mintha szelepen keresztül engedné ki a gőzt, kis mennyiségekben. Most épp a tanárságról. Ahogy beszélni kezd, mintha nem is az lenne a fontos, amit mond, vagy ahogy mondja. Csak az, hogy kiadhat magából valamit, megszabadulhat a gondolatoktól, amik hosszú ideje érlelődtek benne, és amiket már tízszer megvitatott saját magával a zuhany alatt, vagy esténként álmatlanul forgolódva.

Annyira leköt a viselkedésének a csodálata, hogy csak Zaphire válaszából jövök rá, hogy talán nekem is mondanom kéne valamit, nem csak bámulnom magam elé. Loganről és Hankről tett megjegyzésein elmosolyodom, de nem teszek hozzá semmit.

-Azért a 20-30 év munkatapasztalathoz még nem éltem eleget, vagy ennyire öregnek látszanék? - Teszem fel a költői kérdést, ami egy pillanat alatt válik a fejemben valódi dilemmává, de aztán elhessegetem magamtól a gondolatot. Alig múltam harminc, mint minden neonak, a fizikai állapotom kitűnő, és még az őszülő tincsek a hajamban sem azt sugallják, hogy a kapuzárási pánik közepén járok.

-A jövő történelmét tanítod? - Kérdezek vissza végül Zaphire-tól. - Azt hittem, hogy a te jövőd nem valósult meg ezen a Földön. Egy cikkben olvastam, azt hiszem, valamelyik X adott is interjút hozzá. Arról volt szó, hogy az idősík, amiből jöttél, mostanra annyi mindenben eltér a miénktől, hogy nem lehet kellő relevanciaszint mellett bármiféle következtetést levonni a te jövődből a miénkre vonatkozólag. Tévednek?

Persze ettől még lehet érdekes vagy érdemes elmesélni az eseményeket, találmányokat, életutakat, amik ebben a másik jövőben történtek meg, de ez már inkább irodalomórába illő kvázi fantasztikum lenne, mint valódi történelem, legalábbis ennek a világnak a szemében. Nehéz lehet ezt feldolgozni Zaphire-nak, a jövő, amiből jött, és amiről azt hihette, előbb vagy utóbb eléri újra, egyszerre csak egy alternatív valósággá válik. Soha nem fognak bekövetkezni dolgok, amik ott megtörténtek, sohasem fog ez a világ azzá válni, amit ő szeretett volna. Már persze ha abból indulunk ki, hogy szerette azt a világot.

by Ajánlott tartalom