Közösségi és ifjúsági szoba

Thorhalla írta:Minden szinten, ahol lakószobák találhatóak - azaz az elsőn és a másodikon - a folyosó végén található egy ifjúsági szoba. Egy nagyobb tanteremnek is megfelelne, a helységben kényelmes kanapék vannak, asztalok, néhány számítógép, tv, könyvek és társasjátékok. Ezekben a helységekben legalább harminc fő is kényelmesen elfér. A diákok közül sokan szokták itt tölteni a délutáni szabadidejüket, beszélgetés, játszás, vagy épp tanulás miatt.

A szombat esti baseball meccs előtt már egy fél órával Akva itt volt a szobában. Hozott zacskós rágcsálnivalókat, szotyit, tökmagot, mandulát magának és chipseket a többieknek. A turmixát is itta, ezek voltak a táplálékkiegészítői és két doboz gyümölcslevet is hozott. Rajta kívül még egy fiú akarta nézni itt a meccset.

A bőre ilyen sárga volt és úszóhártyák voltak az ujjai között, cipőként pedig búvártalpat hordott. Szlávik már láthatta, ez a fiú is idén kezdett és annyi idős volt, mint ő. Akva mellett ült egy vörös hajú lány fekete napszemüvegben és kihívó ruhában. 

Akva ölelgette a vállát, nem volt nehéz rájönni, hogy a barátnője. Ő már régebb óta ide járt és ebben a tanévben fog végezni, mint Akva, csak ő időben, nem bukás miatt. Szintén ismerhette az orosz fiú látásból.
A tévé már be volt kapcsolva a sportadóra, éppen pingpong mérkőzés ment. Fél szemmel nézték, inkább beszélgettek egymással. A lány és Oliver amőba társasjátékot játszottak, Akva ezt is figyelte, néha mondott valami vicceset rá és a pingpongot nézte szotyizás közben.
- Jön még egy orosz gyerek, idén kezdett. Egész jó fej, csak nem ismeri a baseballt. Furcsa kis lényeket tud teremteni, majd megkérjük, hogy mutassa meg - mondta Akva.
- Lehet, hogy jön más is, őt hívtam, úgyhogy jönni fog.
Beszélt Szonárral is, de a veszélytermi edzést el kellett halasztani egy kicsit, mert sokan akartak gyakorolni és túl nagy lett volna a létszám. Elvesztek volna a tömegben és a gyakorlás a tanárok szerint úgy hat, ha kevesebben csinálják s mindenkire tudnak figyelni.

//Előzmény:: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t202p250-konyha#69447 //

Gwen benne volt abban, hogy menjünk át akkor inkább már az egyik közösségi szobába. Ennek örültem, hogy nem feszegette a szobába menést. A konyhából kifelé menet előre engedtem majd mikor átértünk ide meg figyeltem ahogy máris az egyik kanapéra ült és integetett nekem is, hogy csatlakozzak mellé.
Körbe nézek a szobában majd kiszúrom a távkapcsolót, kinyújtom a kezemet felé tenyérrel felfelé és nem is kell egy pillanatot se várni és a kapcsoló a tenyeremben landol. A kanapéhoz sétálok és beülök Gwen mellé.
- Mit szólsz valami műsorhoz?
Kérdezelem meg miközben felmutatom a távkapcsolót is hozzá vizualizálva az ajánlatot. Sokkal több ötletem most nincsen is és beszélgetni pedig tudunk akár a tévé háttérzaja mellett is. Ha nem volt ellenére pedig akkor be is kapcsolom a tévét majd kapcsolgatok párat amíg nem akadok rá egy rajzfilm adásra amin megállok.
- Vannak terveid már a suli utánra?
Teszem fel a kérdésemet, hogy valami beszélgetés beinduljon végül is. Nem hiszem, hogy bármennyire is szórakoztató lenne neki az ha csak rajzfilmet nézünk.
- Remélem nem gond a műsor, berakhatunk valami filmet is ha van kedved megnézni valamilyent.

- Nem kösz, bár nem szólnak az ijen apróságokért azért nem szeretem használni csak a semmire az erőmet.
Utasítom vissza a lány ajánlatát. Bármennyire is érdekesnek hangzik, hogy felerősíti a képességemet és, hogy azzal úgy mire lehetnék képes is érdekes lehet de semmi olyan nincsen itt amin ezt persze ki is lehetne próbálni meg utána. Biztos feltudnék kapni valamit persze a szobából viszont későbbi szidást szeretném elkerülni. Inkább a kis tévézés és csevegés, lazulást választanám.
Aztán pedig meg azt hallgatom, hogy ő miket tervez, milyen válaszokat ad is nekem a kérdésemre, és amíg hallgatom addig el is fordultam a tévétől felé. Kerek tervei vannak, mágiát tanulni meg a képességét megakarja tanulni annyira, hogy azt majd kordában is tudja majd tartani. Én még így se indultam ki mikor ideérkeztem.
A szavaiból úgy veszem le, hogy orvosnak készül akkor, ez igazán nemes dolog, hogy erre akarja fordítani a képességeit és a tanulását is erre fekteti.
- Nem is tudom. Nem tagadom a terveimbe van az is, hogy jelentkezem de a bekerülésem..Hát, az már kicsit körülményesebb lesz már. Ettől persze függetlenül ott van még a szerelés is.
Fordulok vissza a tévé felé közben. Nem mindenem a hősiesség és mentések sem. Valahol látom is meg nem is magamat azon, hogy ilyesmit csinálok mint amit sikerült is arra pár alkalomra mikor belekavarodtam vagy magam jelentkeztem a küldetésbe. Persze biztos, hogy valami teljes elfogadottság kell hozzá, hogy akárki bekerülhessen X-menek közé és tényleg nem hiszem, hogy olyan sokan ezt jó ötletnek tartanák majd.
- Persze lehet vissza küldenek Angliába, sose lehet tudni.

- Igen az is egy lehetőség, és a felszereléseik legalább érdekesek is.
Bár inkább támogatnám csupán magamat az egésszel, hisz a késemet igazán jól sikerült megcsinálnom és ki tudja miket tudnék még összerakni a jövőben. A kérdésnél, hogy miért kellene visszamennem Angliába csak elmosolyodom.
- Család meg minden, még is csak ott hagytam mindent mikor eljöttem, hogy ebben az iskolában tanulhassak.
Válaszolok még neki majd bólintok neki miközben ő felkel a kanapéról.
- Persze menj csak. Bármikor tudunk beszélni.
Miközben még kimegy mosolygok rá és integetek neki egyet aztán ahogy egyedül maradtam a szobában vissza fordulok a tévé felé, rányomok párat a hangerőre és elfekszek a kanapé egészén. Nagy sóhaj után csak elbambulok a tévére és a távirányítót az asztalra teleportálom a kanapéról lelógatott kezemből. Kicsit rosszul érezhetném magamat legalább, hogy hazudtam az indokaimról de mégse. Nem mintha számítana.

//Köszi a játékot, és akkor ahogy beszéltük is csak szólj mikor ráérsz //