Bálterem

~Ralf, meg a félénk kismadár~
Elég bátortalannak tűnik, egyem meg, mint egy félős kismadár. Na, akkor nekem is óvatosnak kell lennem, mert elijesztem szegénykét, és akkor huss, elrepül. Tekintve hogy mutánsok vagyunk, ez még lehetséges is... na mindegy, szóval elkezdtem a beszélgetést, kellene folytatnom is, különben elég ciki lenne, ha sokáig csak bámulnánk egymást, aztán elköszönnénk. Miután bemutatkozott, bátorítóan nézek rá.
- Új vagy még errefelé, igaz? - teszem fel a kérdést, hiszen nem láttam még sehol - de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül új, elég sokan járunk ide, viszont egy stabil beszélgetési alap, amire lehet építeni a továbbiakat. Ha válaszol, akkor türelmesen végighallgatom, mielőtt folytatnám.
- Ne félj, itt szinte mindenki jófej, és elég sokan elég nehéz dolgokon mentünk keresztül, szóval próbálunk barátságosak lenni. A hely meg k-rva nagy, párszor én is eltévedtem errefelé az első napjaimon, szerintem nem te lennél az első, aki szintén így tesz. És lazíííts. - teszem hozzá, miközben belekortyolok az italomba. Próbálom oldani a látható feszültségét, lehet hogy túl sok leszek neki így elsőre, de utálom, ha valaki nem tud felengedni, főleg egy bulin. Még a végén másokat is lehúz, és akkor huss a partyhangulatnak. Ha már lejöttem, akkor szóljon ez a mulatság! Nehogy vége legyen nekem is túl korán, még a végén morcos leszek.

~Kayla Norwoood, és az első ember akihez nem egészen kényszerből szól, Ralf Shaw, part2~

Túlestem egy bemutatkozáson, úristen, nem is volt olyan nehéz, persze hogy nem csak..csj idegen és...szóval mindegy. Folytatja a beszélgetést, azt kérdezi új vagyok-e, bólogatok és valamivel bátrabban felemelem a fejem is, kimerem húzni magam, jó kicsit görnyedt vagyok alapból de ki nézi. Kis szünet, gondolom várta hogy mondjak valamit, nem, nem találtam hozzá fűzni semmit, a fejemmel tökéletesen válaszoltam a kérdésre, hangaláfestés nélkül is. Folytatja is a beszédet, bátorítás akar lenni, ühüm, jól gondoltam, itt szinte minden ki bekapta az élettől, aki nem azon meg gondolom látszik is hogy túl könnyű volt a dolga. Várjunk csak, hogy is mondta "mentünk", vagyis ő is, felé fordulok lassan rendesen, picit oldalra biccentettem a fejem is. A többi mondandó úgy el is száll a fülem mellett, értettem persze, lazíítsak, valószínűleg fogok, pont olyan vagyok csak nézz rám, a francia nevem, a Felice elvileg boldogat jelentene, az is baromi találó, ugye? Mindegy kis kivárás után halkan vissza kérdezek.
-Mentetek keresztül? -nyomom meg kicsit az első szót, bár ez se volt egy bátor hangos megszólalás de alakulok, csak idő kell.
Csak ennyit sikerült kinyögni, de csak érti mire kérdeztem vissza, valahogy könnyebb olyannal társalgást megkísérelni aki legalább annyi stresszt meg keservet megevett mint én. Kíváncsi vagyok a történetre de az előbb szólt rám hogy lazítsak, szóval hogy bulizzak úgyhogy valszeg neki ez egy egy olyan téma ami nem tartozik a "lazításhoz", de nem tudom, kiderül a válaszából-

~Goth kiscsaj és Ralf~

A kérdésemre bólint, nem túl bátor az biztos, lehet hogy hagynom kéne, de akkor meg lehúz mindenkit, meg ilyenek... buli van basszus, oldódjon már fel! Ezért mondtam, hogy kellene az alkohol... Na, amint befejezem a dumát, persze hogy az egyetlen dolog, amire visszakérdez, az az előtörténetem... fasza, jó kis lehúzós dolog, még a végén eretvág nekem vagy valami.
- Hát, nem akarlak untatni a részletekkel... egy drogos k-rva szült akit anyámnak nem neveznék, aztán árvaház, verések és éhezés, ilyesmi, onnan kerültem ide. Esküszöm a börtön is jobb lett volna annál a helynél. De amúgy itt se fenékig tejfel az élet, már végignéztem ahogy kinyírják egy diáktársunkat Apokalipszis lovasai, aztán egy őrült barom műsorába kerültem, nem tudom hallottál-e róla, tele volt vele a média, szal a Murderworldbe, ahol élet-halál harcot vívtunk egy Őrszemmel. Agyrázkódás, bordatörés, szóval egész jól megúsztam, de azért para volt az a szar. Szóval vigyázz magadra, és élvezd az életet, amíg lehet, mert ez a suli se a biztonság mentsvára, minket pl a saját ágyunkból loptak ki az utóbbi műsorra. Na de nem akarlak megijeszteni - nevetek fel a végén. Bár, azt hiszem sikerült. - Az ilyesmi valamelyest ritka, és amúgy is a legtöbben ilyen szuperhős díszbuzik akarnak lenni a suli végeztével, nekik még jó training is ez az egész. És amikor épp nem vagyunk életveszély helyzetben, akkor tök jó minden. Például ez a buli is remélem az lesz. - kacsintok a csajszira.

~Kayla Norwood és Ralf Shaw~

A kérdésemre kapok választ, ő se járt jobban tényleg, sőt, csodálom hogy ilyen lazán beszél róla. Biztos ő is megroppant a súly alatt csak nem mutatja, nem mintha én az igazi arcom fordítanám a világ felé, ébresztett némi empátiát de nem akarom megosztani a sztorim. Csak egy mondat csúszik ki halkan a számon.
- Csodálom hogy ezek után még képes vagy mosolyogni...
De biztos a suli vagy egyszerűen nem akarja tudomásul venni a dolgot vagy túl tudott lépni rajta vagy egyszerűen kattant lett, utána járjak? Nem, majd magától felfedi. Aztán amit a suliról mond próbálom korrigálni az arcom hogy ne vegye észre hogy ezzel lerombolta a sulinyújtotta biztonság éreztem, nem akar megijeszteni, bocsi, de sikerült.
- Azt hiszem innentől nyugodtabban alszok. - gyorsan kiiszom a poharam.
Kilopnak az ágyadból meg ilyenek, szép.
A szuper hős dolog, gúnyos fél mosoly? Inkább ne, tiszteletben kell tartani mások álmait, nekem kéne a legjobban gyakoroljon az elfogadást, de olyan nehéz. Igen, ha nem vagy életveszélyben akkor mindenhol tök jó minden, nyilvánvaló. A buli sorsa meg nem rajtam múlik, engem a kíváncsiság hozott ide, bár régóta elég érdektelenül állok kb mindenhez, furcsa hogy pont egy ilyen eseményre tolom ki a képem, talán valahol mélyen próbálok vissza illeszkedni az emberek közé és kiszakadni a magányos kis sötét világomból, szóval próbáljunk meg úgy viselkedni, ha mégse tetszik még vissza hátrálhatok, nem igaz?
- Tudod,  -piszkálom a poharam, majd elszánom magam és felemelem a fejem hogy a szemébe nézek ahogy egy beszélgetésnél illik - én még sose voltam ilyen helyen, az "otthonom" egy könyvtár volt, nem tudom hogy kell lazítani.
Oppsz, többet mondtam mint akartam, ez már kicsúszott, kissé kétségbe is esek és zavartam kapom le a tekintetem.

~Nyomorultak~

Miután befejezem a dolgot, mintha csodálkozna, hogy ilyen vidám vagyok meg ilyesmi... igen, ki is mondja ezt a gondolatát, na igen, megértem. Sok szar történt velem, dehát ilyen az élet, van akinek még ennél is szarabb sors jutott, és én örülhetek, hogy kijutottam az árvaházból. Sőt, ahhoz képest amiket itt felvázoltam, elég nyugis az életem. Mármint, jó persze a múzeumban meghalt a kis indián, de ott se voltam veszélyben, sőt, az a barom is túlélhette volna, ha több iqja van mint egy szobanövénynek. Egyszerűen vannak ilyen szuicid balfaszok, akik szinte vergődnek azért, hogy eldobhassák az életüket, ezekkel nem lehet mit kezdeni, természetes kiválasztódás, aki hülye, az haljon meg.
- A korábbi életemhez képest ez is előrelépés. És amíg nem hagyom ott a fogam, addig minden ilyen kis kaland egy jó buli. - kacsintok a hazugság mellé. Jó buli a fenéket, de ő is hazudik a nyugodt alvással kapcsolatban, bár az nyílvánvalóbb, így nem zavartatom magam, hogy én is így tettem.
- Tudom amúgy, hogy nem rajtad múlik, de azért próbáld te is jól érezni magad. Nézzük csak, iszogatás a puncsból pipa, beszélgetni egy jófej sráccal pipa, mi maradt még, esetleg a tánc, de ahogy nézem lehet sok vagyok neked így egyszerre, szóval nem akarlak még azzal is sokkolni. Maradjunk egyelőre a beszélgetésnél, mit szólsz? - vetem fel, aztán a hajamba túrok. - Amúgy szeretsz olvasni akkor gondolom, vagy csak a nyugalom miatt jártál a könyvtárba? - dobom fel a következő kérdést, hogy ne haljon le a beszélgetés.

~a pesszimista és az optimista~

Pozitív, már szinte égetően pozitív amit mond, valahogy nem tudnám ilyen szemmel nézni a világot, főleg egy ilyen "bulit", valahol lenyűgöz és meg is rémít, ki ez az ember, egy szociopata, de nem, nem ítélkezem, nem szabad, tudod tolerancia.
- Elképesztő optimizmus... -jegyzem is meg.
Aztán fel jön megint a hangulat, érezzem jól magam, oké, telefonos segítséget vagy hintést kérek hogy ő ezt hogy gondolja mert szerintem az én szótáramban ez teljesen máshogy van definiálva. De sorol is pár pontot, a jó fej sráccal beszélgetni, ez kicsit egós de végülis, ő bírta eddig legtovább a beszélgetést a dementorral, a furi könyvtáros nénit kivéve, szóval ez a pont érthető, de a puncs ivás, talán tényleg meg van dobva valamivel ami oldja a gátlásokat, eddig tartott az ital pályafutása, le is rakom a  poharam miután megnéztem az alján árválkodó kis maradékát. Közben felhozza a tánc ötletét, le is csapok egy gyors válasszal.
-Nem tudok táncolni!
Gondolom hallotta de folytatja, igen számomra a beszélgetés is megeröltettő, meg a szemkontaktus, nem még a közvetlen érintés, szóval  a vigaszölelés is inkább kellemetlen mint megnyugtató, maradjunk a beszélgetésnél, így is kezdek túl teljesíteni. Marad a beszélgetés, jön is a téma, könyvtár sztori, mennyit mondja, mi fér bele, nem akarom sajnáltatni magam hogy az egyetlen barátom a könyvtáros volt, ezt ki is hagyom.
- Először a nyugalom, aztán megszerettem az olvasást, lehet ott mást csinálni? Esetleg rajzolni...
Kár volt eszembejuttatni, eszembe jutott hogy van egy befejezetlen firkám, de nem, bunkó dolog elő venni egy ilyen helyen egy füzetet és rajzolni. Nézek körbe.
-Nem ülünk le?
Ezt a cipőt se álldogálásra tervezték, úgyhogy ha rá bólint a lassú tempómban indulok el a legfélreesőbb asztal felé, megszokás. Ja, és most nekem is kérdeznem kéne, mert egyoldalú lesz a beszélgetés, mit kérdezzek, nem a sötét emlékeket kéne feszegetni hogy hogy élte meg a napokat vagy ilyesmi, maradjunk a szabad időnél.
- Te mit szeretsz csinálni? - teszem fel a kérdést kicsit bátortalan hangon, visszakérdeztem én valaha, régen lehetett.

~Les Misérables~

- Optimizmus, pesszimizmus, tök mindegy hogy állunk a dolgokhoz, ugyan az fog megtörténni velünk. Akkor meg inkább nézem vidáman a dolgot, és keresem benne a jót, nem? Vagy sajnáltassam magam? Jaj szegény én, jaj de sanyarú sorsom volt, milyen rossz az életem... nem, ez nem én vagyok, én tenni akarok azért, hogy jobb legyen, nem pedig picsogni arról, hogy most milyen szar. A múlt pedig elmúlt. - mondom, és elindulunk egy asztal felé. Na, nem koptatott le, akkor talán mégse olyan kellemetlen neki a közelségem, én pedig úgyse látok egy ismerős arcot se, mármint olyat, akikhez szívesebben odamennék, ráadásul a csajban van valami újdonság varázsa, mint egy kibontatlan ajándék. Max ha megunom pattanok, addig elvagyok vele.
- Nem tudom, igazából nem vagyok az az olvasós fajta. Úszni jó, főleg a nagy melegben, meg kikapcsolódni, zenét hallgatni. Szeretem fitten tartani magam, ugye nem kell mondanom hogy miért, és az erőm se túl hasznos, ha harcra kerül a sor. Tényleg, te mit tudsz? Mi a képességed? - vetem fel a következő témát, miközben leülünk, és belekortyolok az italomba. Érdekel, hogy mit tud a csaj, és már megszoktam, hogy a legtöbb embernek menőbb a képessége, mint nekem. Amúgy nem néz ki rosszul, de nem teljesen az esetem, az életvidám csajokat amúgy is jobban bírom. De azért társaságnak elmegy, és mégis jobb, mint egyedül szarakodni.

~ Árnyék és fény~

Kifejtette bővebben a véleményét, nem mondom hogy nincs igaza, de au, nem tudom hogy a sajnálatát mért vettem magamra, nem szoktam, de mégis mint egy kis tasli, de nem mutatok belőle semmit csak bólintok.
Végül leülünk egy asztalhoz, kíváncsi vagyok meddig bírja, lehet meg akar téríteni, azért szúrt ki engem mert bántóan hömpölyög körülöttem a sötét köd. Kíváncsi hogy megnyílok e? Nehéz nagyon nehéz és sok idő kell hozzá, kíváncsi vagyok mikor unja meg de eddig lelkesnek tűnik, kevés emberrel osztottam meg azt ami a fejemben lejátszódik, mondjuk ha elő venném a rajzaim, szavak nélkül lelepleződne a sötétségem, motiváció miért ne vegyem elő a füzetem.
Az érdeklődési körünk  se egyezik, ki gondolta volna, nem egy olvasós típus, inkább az aktív fajta aki sportol meg ilyenek, lehet nekem se ártana fejleszteni az állóképességemen, kicsit béna vagyok, max futni azt tudok, a menekülés nagyon megy de ezzel nem fogok sokat érni ha egy olyan kalandba keveredek mint  amit mondott. Rákérdez a képességemre.
-Illúziót tudok teremteni vagy mi, én se értem még egészen meg azt se tudom mennyire lesz hasznos, de -vonom meg a vállam -ezt kaptam. Neked?
Wow, megy ez.

~Ralf és Kayla~

Miután leülünk, azt mondja, hogy illúziót képes teremteni. Tessék, mondtam én, még valaki aki menőbb mint én, méghozzá sokkal menőbb. Na mindegy, megszoktam már az ilyet, majd ha egyszer sikerül valami látványosabbat csináljak, akkor azt fogom hinni hogy hasznos, addig meg egy kis szar, ami semmire nem jó.
- Én a vizet tudom... hát, az túlzás lenne, hogy uralni, de szóval így vízzel kapcsolatos. Nem nagy szám, és nem is szeretem mutogatni, mert elég ciki. Próbálom fejleszteni, járok az órákra meg minden, de nem igazán érek el haladást. - mondom, és zavartan túrok a hajamba, láthatja rajtam, hogy érzékenyen érint a téma. Szinte mindenkinek valami hasznos képessége van, én meg tudok lebegtetni egy pohár vizet, te jó ég, ha épp tele van a kezem és már nem fér el sehol, de felvinném a szobámba este lefekvéshez, akkor hasznos... ja, kurvára, igazából még akkor se. Jól megszoptam ezzel a képességgel, az biztos. Na mindegy, remélem nem kéri hogy mutassam meg, mert az lenne csak az igazán égő. Másra is kéne terelni a témát, de most hirtelen nem jut eszembe semmi, túlságosan lefoglal hogy utáljam magam, meg ezt a gyenge kis fost, amit tudok. Na, asszem ennyit a hangulatról.

~Kayla és Ralf~

Ahogy feljött a képesség téma le is engedett, a pozitív antisajnáltató srácból szinte az ellenkezője lett, igaz még annyira nem vészes mint az én esetemben de fura váltás, főleg azután amiket mondott, ennyire biztos a szavad? Mondjuk nem értem mi a baja a képességének, a víz pusztító is tud lenni, ráadásul az emberi testet jelentős százaléka víz és ha azt is képes irányítani az elég veszedelmes, nem úgy mint egy szimpla illúzió. Annyi hogy az övé korlátoltabb ha azt a vizet ami elő testben van nem tudja irányítani, de ha fejlődik biztos képes lesz rá, az enyémet max az állítja meg ha az illető vak és akkor semmit nem ér a képességem. Jó, megpróbálom neki levezetni a dolgot, bár nem értek a vidításhoz tényeket, ötleteket meg tudok osztani és lehet ez is segít valamit. Na próba.
-Szerintem nincs abban semmi ciki hogy ezt kaptad, ha majd megtanulod használni jobban fogod becsülni. A víz pusztítobb mint gondolnad, ráadásul minden elő szervezet több mint felét az alkotja, gondolom azt is tudod majd irányítani.
Megállok egy kicsit, sóhatjok és folytatom.
-Jelenleg egy kis területen pár másodpercig vagyok képes fenntartani illúziót és az egyenlő a semmivel de bízok benne hogy menni fog, sok kitartás meg koncentráció de mindenki itt kezdte.
Felnézek mennyire hatja meg amit mondok, majd még egy hasonlatot hozzá teszek és békén is hagyom a témát.
-Ez a képesség fejlesztés kicsit nekem olyan mint a rajzolás, idő kell hozzá és kitartás, vannak kudarcok de ha nem adod fel, akkor sokat elérhetsz. Csak amíg rajzolni bárki megtanulhat addig ez azért különleges.
Szorítom meg picit a táskám érezve a kis spiráltfüzet szélét, lehetnék alkoholista én is, vagy drogos, szívhatnék naponta félkarton cigit a nyugalmam érdekében, de jobbat találtam.

~Kayla és Ralf~

- Jah, csak szívás, hogy idén ballagtam volna ha nem bukok fizikából, és még mindig lószarra se vagyok képes. Mindegy, majd idén belehúzok. - legyintem el a depifelhőt a fejem körül, és visszatér a mosoly az arcomra.
- Egyébként az illúzió tök menő, szerintem menőbb mint a víz. Nem vagy vele lekorlátozva, és a kreativitásod szab csak határt. Persze, ha már elég komolyan uralod az erőd. - mondom, és hátrasimítom a hajam ami a szemembe lógott.
- Tökre szeretnék illúzió képességet, tök hasznos tud lenni. Vagy repülni... egy csomó menő képesség van, mármint amik sokkal menőbbek mint az enyém... - ábrándozok el egy pillanatra, aztán megcsóválom a fejem. - De mindegy, ezt kaptam, ebből hozom ki a maximumot. Ha erősebbé tudom tenni, akkor tök hasznos lesz. Például amikor jelentkezett a képességem, akkor a támadóimat teljesen lebénítottam azzal, hogy a víz a szemükbe csapott, meg eltalálta őket erőteljesebben. Szóval van benne potenciál, csak még nem tudom kihasználni. - nevetek zavartan, és megigazítom a nyakkendőmet. - Amúgy van valami terved a suli utánra? Ne vedd sértésnek, de nem tűnsz szuperhős alkatnak. - mondom, és ismét belekortyolok az italomba.

~Kayla és Ralf~

Végzős, és nem képes használni a képességét, nyelek egyet, most két opció van, nem érdekelte és elhanyagolta a tanulást és a képességet, a bukásból ezt tartom valószínűnek, vagy ennyire nem tanulunk semmit és annyi annak a haszna hogy itt vagyok hogy van stabil otthonom. Ne már, ez így nem teszik, megakarom tanulni ezt használni rendesen és nem a harc miatt meg ilyenek hanem amúgy, de az is lehet hogy sose fogom használni a képességem vagy csak ilyen kis szemfényvesztő, mutatványozásra fogom használni szórakoztatásként a gyerekeimnek...gyerekeim? Az is jó kérdés lesz e valaha családom, de még fiatal vagyok ezen agyalni, rengeteget lehet változni addig még, ha nem fogok akkor meg vagy akad valaki aki így elfogad vagy egyedül húzom le az életem további részét.
- Nem, én úgy tudom hogy a vakokra nem hat, legalábbis így logikus, hisz nem látnak, a fejükbe kéne mászni hozzá, arra meg csak a telepaták képesek, úgyhogy van korlát, egy kicsi, de van.
A többi képesség, nem tudnék magamnak elképzelni semmi mást, eltüntetni a szemek elől ezzel el tudom majd és a láthatatlanságnál ez valamivel azért jobb, szuper sebesség vagy a repülés amit mondott, hmm a repülés max annyiban hogy magas épülete tetején pihenhetnék, de minek? Neki elég sok elképzelése van, minden jobb lenne mint a sajátja, pedig a víz irányításában is van valami kreatív, végül is az is lehet alkotó képesség.
-Én nem tudnék mást elképzelni magamnak, bár még nagyon gyenge, remélem fejlődök majd. -igazgatom a ruhám szélét.
Nem tudom kiverni a fejemből amit először mondott, hogy semmit nem fejlődött, nem az hogy kezd egyre unszimpibb lenni a suli, de kezdi elveszteni a szememben az értékét, se biztonság se képesség fejlesztés, pont azok a lényeges funkciók amiért annyi gyerek ide jön, Sima kolesz meg tanítás máshol is van, nem ezekért vagyunk itt, alig észrevehetően össze is húzom a szemöldököm.
Közben elmeséli a történetet ahogy aktiválódott a képessége, közben eszembe jut az enyém is és kicsit elmélyedek az emlékben, valósággal mintha megfagyna az arcom, kiestem a valóságból, majd becsukom a szemem egy kicsit és kihúzom magam egy nagyot sóhajtva.
-Bocsi, figyelek csak, kicsit kiestem a valóságból.
Tervem suli után....erre nem is gondoltam még de rögtönzök valami reális tervet, tényleg nem vagyok szuperhős alkat, nem is akarok az lenni, ezzel a képességgel amúgy se lennék valami hatékony, harcművészetet pedig nem óhajtok tanulni vagy ilyesmi mellé.
-Hát, az az igazság - húzom el a szám- hogy ezen nem is gondolkodtam még. -vonom meg a szemöldököm-Talán vissza megyek Montreálba és átveszem a könyvtárat vagy ilyesmi.-lehajtom kicsit a fejem és egy fekete tincset kezdek piszkálni és folytatom a beszédet amit amúgy gondolatoknak szántam- Esetleg művész leszek, szeretnék, csak ahhoz még fejlődnöm kéne, mármint ilyet bármelyik jó rajzos tud amiket én, egy kicsit több kreativitást és egy stabil irányt kéne megfognom ahhoz hogy elérjem ezt a távoli álmot, de ha kicsit sikerülne társadalmibb emberré válnom meggondolnék egy tetoválószalonhoz való csapódást, rajzolni tudok, gépet használni megtanulok és akkor emberek bőrén élhetem ki a kreativitásom és azt csinálhatom amit szeretek.-ekkor veszem észre hogy eddig beszéltem és hangosan és mindent kimondtam ami átfutott az agyamon, elragadtattam magam, hátra simítom a tincset a fülem mögé, eltüntetem a szemem elől mintha ő lenne ezért a felelős és egy kissé bátortalanul felé fordítom a tekintetem.

~Kayla Ralf ~

- Jó, az én képességem meg nem működik víz nélkül. - öltöm ki rá a nyelvem, aztán felnevetek.
- Hát igen, nem hiába dicsérem én is, a tiéd tényleg elég penge képesség. Na mindegy, majd jó lesz ez a víz is, mondom, csak meg kell tanuljam rendesen használni. - magyarázkodok ismét, aztán figyelem, ahogy kicsit elbambul. Viszont hamar visszatér a valóságba, és válaszol a kérdésemre, tehát figyelt, csak kicsit elbambult. Na jó, nem harapom le a fejét, és nem is sértődök be azon, hogy nem figyel, inkább meghallgatom amit mond. Művész szeretne lenni, tetoválni meg ilyenek, erre kicsit felszalad a szemöldököm, és elgondolkodom.
- De tetoválóként pont, hogy nem éled ki a kreativitásod, nem? Mármint nem te találod ki, hogy kinek mi legyen, hanem ők írják körül amit szeretnének, és neked azt kell megcsinálnod, akár van kedved akár nem. És gondolj bele, hány gagyi kínai írásjelhez kellene adnod a neved. - vigyorgok, reméltem érti a poént, és nem veszi sértésnek.
- Amúgy nem is mondtad, hogy tudsz rajzolni. Nem akarsz megmutatni párat? - teszem fel a kérdést, őszinte érdeklődéssel az arcomon. Kíváncsi vagyok miket rajzolt, valamiért úgy érzem, elég darkos lesz a téma.

~Kayla&Ralf~

Jó, tényleg, igaz az ő keze jobban meg van kötve, csak próbáltam egy kicsit, egy kicsit empatikus vagy milyen lenni, amikor úgy együtt érzel és próbálod kidumálni a másikat a problémájából és lelkesíteni, asszem ez a lényege, de már nem depizik rajta úgyhogy ennyi, első sikeres kommunikáció amikor nem nyomorba döntöm másik lelki világát.
-Minden képesség jó ha tudod használni.-dörmögöm.
Aztán az emlék, igenn milyen szép is emlék, öröm rá vissza gondolni, csak úgy visszhangoztak a szavai a fejemben és mind ez azért mert megtaláltam a "boldog helyem" és szerettem ott lenni, még arról is le kellett volna mondjak hogy megfeleljek és mindig kéznél legyek a szobámban mint céltábla ha éppen olyan kedve akad és unta már a megszokott embert bántani, szeretem a családom, igazán. Észre is vette a kis kihullásom de nem teszi szóvá, szerintem a bocsánat kérés miatt, ekkora ereje lenne ennek a kis hülye szónak, megúszol egy kis kellemetlenséget.
Feltárom az álmaimat, akaratlanul is és itt vétettem a hibát, innen tuti az jön hogy kíváncsi lesz a képességeimre és kérni fogja hogy mutassak egy munkát, hát csak a firka füzetem van nálam de abban sem épp rózsaszín pónik meg szívecskék vannak, de előbb kérdőre vonja a tetováló karrieremről alkotott véleményem.
-Sokan úgy jönnek be hogy van egy elképzelésük amit körbe írnak és a művész alkotja meg, szóval van ebben kreativitás mert attól még hogy ott az adott téma mozgatnod kell az agyad hogy össze rakd és szép legyen, megvalósítható, az írás jeles dolog meg - megvonom a vállam- egyre kevesebb az ilyen, az emberek szeretik az egyedit, mindenki ki akar tűnni valamivel. -hajtom le a fejem, simítva végig az alkaromon, végig húzva a hüvelykujjam a hegeken.
Aztán kéri hogy mutassak valamit, az ajkamba harapok.
-Tudod ezek elég sötét világú rajzok, elég megtört időszakomban kezdtem rajzolni mint nyugtató és ez rá is nyomta a bélyegét.
Mondjuk elítélni nem fog, messziről látszik rajtam hogy nem vagyok egy életvidám ember, szerencsére csak a firka füzetem van nálam ami viszonylag szolid, tekintve hogy egyes órákon meg kint szoktam bele rajzolni és olyankor félő hogy tanárok, diákok belepillantanak úgyhogy talán ez még vállalható is. Meg szorítom a táskám, óvatosan kinyitom, ezzel a lelkem egy sötét darabkáját fedem fel előtte, biztos hogy kéne, biztos ezt szeretném. Az a baj hogyha nem mutatom meg sokkal vészesebb dolgokra gondolhat és azt hiszi pszichopata vagyok aki ceruzával vérezteti ki az ellenségeit egy rajzlapon, úgyhogy nagy levegő és hajrá.
-De ezek csak firkák, legalábbis a legtöbb.-nyújtom át félve a kis füzetet.

Rajzok amiket a kis tömbben találhatsz:

~Kayla Ralf~

Na igen, tényleg akkor lesz hasznos egy képesség, ha valaki tudja használni rendesen, anélkül lehet bármilyen erős, semmit nem ér. Lehet, hogy az én vízem is jobb lesz, majd kiderül. Az illúziója meg lehet, hogy gyenge lesz majd, ha tényleg használnia kell - haha, nem hiszem. Illúzió, túl erős még mindig, hogy ne legyen menő.
- Mondjuk ebben igazad van, lehet valamennyit kreatívkodni, de én hülyét kapnék, ha már ötödször rajzolnék le egy sablont, és a retardált divatmajom megint leszólná, hogy ő nem erre gondolt, és a végén valami elbaszott izét kellene felrajzoljak rá, mert neki az tetszik. Nyakába állítanám a tűt. - nevetek, gondolom nem fogja komolyan venni, nem is gondolom komolyan a dolgot.
- Ne mentegetőzz előre soha, lássuk inkább azokat a rajzokat. - mosolygok bíztatóan, és kinyitom a füzetet, miközben átfutom a rajzokat. Jól sejtettem, tényleg elég darkos, meg ugye ő is mondta előre, szóval nem is számítottam másra. Az utolsó koponyás viszont marhára tetszik, látszik hogy azzal foglalkozott a legtöbbet, legalábbis laikus szemmel úgy tűnik.
- Ez marha jó. - mutatom neki is, hogy tudja melyikről beszélek. - Mármint a többi is jó, de ez kifejezetten tetszik. Ha valaha tetkót akarok, legalább most már tudom, hogy kit keressek. - mosolygok, miközben visszaadom neki a füzetet. - Egyébként nagyon tehetséges vagy. - mosolygok megint.

~Kayla&Ralf~

-Ezért kell olyan helyet választani ahol sok az alter arc és a lábát be nem tenné egy "divatmajom", meg azok szerintem úgyis netről nyomtatott képpel szoktak menni. -vonom meg a vállam.
-Amúgy is nehéz kihozni a béke tűrésemből, el fogok bírni velük.
Majd ez után átadtam a füzetem, kezdi lapozgatni, idegesen szorítom a saját kezem, nem mutattam még senkinek, nem adtam ki a kezemből, mit művelt velem, beszélgetek és megosztom vele a rajzaim, mondhatnám hogy kezdem utálni hogy rövid időn belül ennyire átformált de nem. Szorítom a fogaim és a karomba mélyesztem a körmeim. Nem mentegetőztem csak ha tudná milyen kötelék van a lelkem és a rajzaim közt megrémülne, vajon a véresebb rajzaimra is azt mondaná jók, nem, azokat tényleg senkinek, el kell majd égetnem őket, mindig ezt szoktam, a morbid rajzaim amikben az idegemet élem ki, tartogatom majd elégetem őket, más azt mondaná nincs értelme őket megalkotni azért hogy hamuvá váljanak de van. Van egy módszer miszerint minden sérelmed írd le egy lapra és égesd el, jobban fogod magad érezni tőle, már attól is ha leírod de azzal fel is szabadítod magad, de itt, itt nem tudom hol megtenni, a szobámban nem gyújthatok tűzet. Kicsit feszült lettem és szorongni kezdtem, ami az arcomon nem igazán észrevehető de a testbeszédem talán árulkodik kicsit. Végül engedek a karom szorításából amikor megszólal, tetszik neki az egyik rajzom, hajolok kicsit közelebb hogy lássam melyik de ő is mutatja, nekem a nyuszi a kedvencem, már nem az amelyik a tálba teszi a fejét hanem a plüsskinézetű. Jól esik a dicséret, ritkán kaptam olyat, talán a kritika miatt nem mertem soha megmutatni senkinek a rajzaim, féltem hogy negatív lesz a visszajelzés. Ha tetkót akar tudja kit keressen, az még jó pár év de vissza térhetünk rá akkor, bár nem hiszem hogy elutazna Kanadába egy tetkóért. Rengeteg gyakorlás volt benne.
-Köszönöm! - halvány mosoly....
Elmosolyodtam, első mosolyom mióta itt vagyok, eddig lefelé állt a szám, lehet hogy nem valami erős mosoly de mosoly, ez nagy szó. Nyújtom is a kezem a füzetért, kicsit óvatlanul láttatni engedni a halvány hegeket de lehet nem is látszik, csak én látom mert tudom hogy ott vannak, ha mégis csak nem kérdez rá.
-Én ebben élem ki magam, az örömöm, a mérgem, mindent.-teszem el a füzetet ha vissza adta - Ahogy gondolom te meg a mozgásban.

~Kayla&Ralf~

- Hát, nem tudom, nem értek a lovakhoz, se ahhoz, hogy mennyire nehéz ilyen helyekre bekerülni dolgozni. De az biztos, hogy érdekel munka amúgy. - mosolygok barátságosan még mindig.
A véleményem után halvány mosolyra húzza a száját, lehet hogy jól esett neki amit mondtam, nem tudom milyen gyakran szokták dícsérni a rajzait. Lehet, hogy még nem is dícsérte meg soha senki? Mármint, új itt, és nem úgy tűnik, hogy valami boldog helyről jött. Sőt, mintha nem is lettek volna még barátai... szegény lány.
- Hát, én a mozgásban azért nem tudok kiélni mindent... sőt, szerintem a rajzolás jobb is, mint a mozgás. Mármint, ha van tehetséged hozzá. - nevetek zavartan, és beletúrok a hajamba. - Nekem hiába adnál füzetet, ceruzát, meg akármennyi időt, sose tudnék valami vállalhatót összehozni. Egyszerűen analfabéta vagyok az ilyesmihez. - nevetek kínomban, és belegondolok, hogy a sport nekem miért volt fontos. Védeni akartam mindenkit, a gyegéket és ártatlanokat, most pedig magam sem tudom, hogy mit akarok. Erős lenni, az mindenképp, de amúgy? Megérik a fáradalmat az olyanok, mint az a hülyegyerek a múzeumban? Van miért küzdjek egyáltalán? Minek mentsem meg az életét, ha másnap úgyis eldobja, vagy az első következő alkalommal? De nem, nem gondolkodhatok így. Ha valaki vezeti őket, akkor a hülyék is élhetnek értékes életet.

~Kayla és Ralf~

-Hát, egy LA szintű, Highvoltage-be biztos nagyon nehéz, de biztos lesz egy kisebb nevű hely ami elég népszerű ahhoz hogy jónak ígérkezzen, akár egy pálya kezdőnek is, de ahhoz még sokat kell gyakorolni, géppel is, még nem volt a kezemben tetováló gép, de rajzoltam már remegő kézzel nem egyszer úgyhogy csak menni fog.
Tudom hogy nem ugyanaz a kettő de na, úgy is stabil vonalakat tudtam húzni, tudom hogy menni fog.
Azt állítja a rajzolás több feszültséget kivesz az emberből mint a mozgás,ez furcsa, eddig fordítva tudtam, nem mintha próbáltam volna, egyszer csaptam falra és abból is egy hét fásli lett a csuklómon, úgyhogy lehet igaza van, rajzolás közben nem sérülök le. Tehetség, igen az is kell hozzá de szerintem lehet szerzett képesség is ha kellően fejlesztik, én mondjuk nem művészeti suliban az alapoktól kezdve kezdtem tudatosan tanulni hanem csak elkezdtem rajzolgatni, az első rajzaim nekem se lettek fényesek félre értés ne essék. Nem lenn képes rajzolni, ugyan rá is vágom rögtön a véleményem.
-Mert türelmetlen vagy, egy profi rajzhoz rengeteg kell. Az alap aztán a részletek, árnyékok. Nem 2 perc alatt rajzoltam azt a koponyát elhiheted. Sok sok türelem, sok sok gyakorlás de ha valaki kényszerből csinálja hamar megunja és megutálja.
Én ilyen kis elvonuló művészlélek vagyok, talán ha máshogy alakultak volna az otthoni dolgok akkor én is ilyen pörgős lennék és nem bírnék órákat ülni egy rajz fölött, mondjuk anyámból kiindulva lehetett volna rá esély, amilyen hidegvérű és maximalista volt világ életében, de ő is megváltozott kicsit. Remélem ha kikerülök a suliból haza mehetek végre és özvegy vagy elvált anyám lesz, nem szenved még mindig amellett a szemétláda mellett, de ez csak álom, túl jó lelkű és naiv.
De vissza kanyarodva és ebben az aprólékos, szöszmöszdolgokban vagyok jó, ő meg a sportokban.
-Amúgy ha nyugtat a tudat, én meg elképesztő béna vagyok és minden Önvédelem óra szenvedés lesz számomra, előre érzem. Nem vagyok valami erős és törékeny is vagyok úgyhogy nem csoda hogy nem vagyok szuperhős alkat, örülök ha egy kóbor kutya elől eltudok futni.
Ezért is töltöm a nap nagy részét az épületben biztonságban és ezért tojtam be hogy ilyen érdekes kalandokban lehet részünk mert nagy a valószínűsége hogy én leszek az első akit megesznek, kivégeznek, felboncolnak vagyis kinyírnak, hurrá.

~Kayla és Ralf~

- Tuti, csak gyakorlás kérdése az egész. Meg ilyenkor asszem valami bőrökön gyakoroltok előtte, szóval mire oda jutsz, már tuti profi leszel. - kacsintok ismét a csajra. Ez után a rajzról kezd beszélni, hát gondoltam, hogy nem két perc, épp ez vele a bajom, fasznak se lenne annyi türelme, meg ideje. Persze, menő lenne ilyeneket csinálgatni, meg kipingálni a szobát, kidekorálni pélóán meg ilyesmi, de inkább csináltatnám mással, minthogy én szívjak fele.
- Hát igen, épp ezaz, nem lenne hozzá türelmem, hogy igényes munkát csináljak. Én az a hirtelen csináljuk meg, már kész is jó, mehetünk tovább típus vagyok inkább. Jön egy ötlet, belevágok, aztán lehet, hogy mielőtt befejezném, már jött egy másik, és azzal foglalkozok. Tuti ez lenne a rajzokkal is, telelennék félkész, félbehagyott munkákkal. - magyarázom, hogy miért is lennék rossz ebben. Ja, meg azért, mert nem tudok rajzolni, de azt már mondtam.
- Ugyan, az önvédelemnek az a lényege, hogy bárki el tudja sajátítani. Lehet hogy törékeny vagy, meg nincs benned nagy erő, de vannak fogások, technikák amikhez nem is nagyon kell. Hidd el, tudom, két éve minden ilyenre bejárok. - nevetek, és elgondolkodom.
- Akkor valószínűleg azon az órán is találkozni fogunk. - mosolygok. Szeretek bejárni rá, nem árt ismételni a már megszerzett tudást, meg ilyesmi. És amit mondtam, az is igaz, láttam már negyven kilós nőket, ahogy jó helyre csapnak, és összeesik előttük a kilencven kilós behemót állat.

~Kayla és Ralf~

Bólogatok amikor azt hozza fel hogy előtte bőrökön gyakorlunk.
-Csak az állítólag nem olyan mint egy mozgó, lélegző ember bőrét varrni.
Ahogy mondtam, türelmetlen, félkész rajz, van egy füzetemben és minden bajom van ha nem folytathatom de aztán nem volt kedvem, jól néz ki így, nem akarok bele rondítani, de zavar hogy félbe hagytam, szörnyű amikor megszakítják és nem tudod folytatni, úgy érzed mintha otthon hagytál volna valamit ami kelleni fog, szóval hiányérzet. Hirtelen ember, látszik rajta, aktívabb mint én valaha is leszek, már tükrözi is hogy minden önvédelemhez hasonló órára bejár, szóval az ilyen harcos cuccokra, én helyette csücsülök a meditációs órán és a kreatív önmegvalósító klubban, számomra ezek testhez állók. Az önvédelmet csak azért vettem fel mert minimálisan tudjam már magam megvédeni, valaki megtámad vagy mit tudom én, legyen fogalmam mit kéne csinálnom még akkor is ha úgy leblokkolnék hogy megmozdulni nem lennék képes ha valaki elkapná akarom vagy hasonló.
-Hát, -húzom a szám- hiszek neked. Csak az a baj hogy ha valaki hozzám ér akkor leblokkolok és nem biztos hogy beugranak a tanult dolgok. Az is zavar ha tömegközlekedésen valaki válla vagy táskája hozzám ér, nem még hogy erőből megragadjanak.-kínosan simogatom a karom- De gondoltam adok neki egy esélyt, remélem nem lesz túl durva a tanár meg a diákok.
A bukása miatt meg még találkozunk is az órákon, nem tudom hogy ennek örüljek vagy ne, max feldobom a napját a bénáskodásommal mindegy, csak bólintok.
-Ha nagyon nem bírom, úgyis megpróbálom vissza adni. És nem nyugtatott meg hogy ott leszel, még mindig félek, talán jobban mint eddig.

- Hát igen, főleg ha ilyen melltetkó vagy ilyesmi, folyamatosan mozgó felület... meg ha elkapja a kezét, és húzol egy csíkot, az is ciki lehet, bár nem tudom hogy ilyenkor hogy megy, mármint mennyire valószínű ez amit felvázoltam. - vakarászom a tarkómat megint. Tényleg nem tudom hogy készül egy tetoválás, meg hogy mennyire valószerű az előbb mondott szituáció. Na mindegy, erre majd neki kell figyelni, én nem hiszem, hogy valaha is tetoválásra adnám a fejem. Mármint hogy csináltassak, magamon persze elbírnék egyet kettőt.
- Itt az ilyenekre is felkészítenek, hogy a tested ösztönösen reagáljon, és ne azzal, hogy lefagy, hanem hogy elhárítsa a veszélyt. Mármint, ne azt képzeld el, hogy a metrón valaki hozzádér, és te gondolkodás nélkül betöröd az orrát. - nevetek. - Hanem hogy veszélyhelyzetben tudd hogyan célszerű cselekedned. Nekem is megmentte már meg az életem az ilyesmi. Például amit említettem, Murderworld, ott egy bottal intéztem el egy egész nagyra nőtt medvét ami rám támadott. - mondom erősen szépítve a dolgot. Igazából hárman voltunk, és sarokba szorítottuk, de ez most lényegtelen.
- Amúgy nincs mitől félj, nem dúrva a kurzus, és nem is ciki. Tényleg az a célja, hogy minél többet tanuljunk, és hogy meg tudjuk magunkat védeni ha meg kell. Egyes emberek még mindig utálják a mutánsokat.

~KaylaRalf~

-Á, azért annyira nem fáj, meg félkézzel tartja a művész pl a kart meg ilyesmi, ha jól tudom, szóval ilyet még nem hallottam. Amúgy is hamár elment varratni tudja hogy fájdalommal jár, bírja ki, ha ugrál, neki lesz eltolt festék a bőrébe nyomva élete végéig. Talán ezért is van az hogy nem szeretnék tetkót, csinálni szeretnék, máson szép, magamon nem akarok.
Fura tudom, minden tetkós szarrá van varrva, legalább egyedi leszek, rajtam egy se lesz, nem tudom ez mennyire befolyásolja majd az embereket, lehet szívesebben fekszenek egy olyan keze alá aki szintén hord magán tetkót, majd akkor kiderül, báár nem tudhatják hogy a ruhám alatt van e egy két elvétve.
Aztán vissza az órához, hát vicces lenne az biztos valakinek betörni az orrát, ráadásul én, egy véletlen érintés miatt, jelenleg ott vagyok ha akarnék se tudnék megütni senkit, gyáva vagyok, legalábbis ebben nagyon. Tudom hogy az a lényeg hogy tanuljunk de valakin gyakorolni kell. Elmeséli hogy elintézett egy bottal egy medvét, az mondjuk biztos jó, szóval akkor tényleg hasznos az órán tanult de na.
-Jó igen, de -köszörülöm meg a torkom-valakin szemléltetik a mozdulatot, meg elsajátítani gondolom a társakon kell, ez a félelmem fő forrása. Kikapunk egy nagy állat tanárt aki nem valami kíméletes és a hangja se a kellemes nyugodtféle, aztán kihív, "meg kell támadnom", ami az első besülés lesz, aztán 2 másodperc alatt a földön találom magam és pislogok hogy mi történt, aztán egy hét fásli arra a részre aminél fogva leteremtett a földre. -kicsit mintha meg is borzongnék és a csuklómra csúszik a kezem amit meghúztam  egyszer egy ingerült csapással.
Mondok egy példát, talán kicsit túlzott de simán lehetséges.
-Rosszul lépek egy patkán és kiugrik a bokám hogy járni alig tudok utána, szerinted mennyire vagyok törékeny?
Ő könnyen beszél, már azzal előnyben van hogy fiú, na meg az edzések, mert gondolom igénybe veszi a mozgás a testet és formálja, végig is mérem, nem tűnik olyan gizdának.

~Danett Duett~

- Hát, végülis igazad van, aki tetoválást akar, az szenvedjen meg érte. Meg gondolom ha nagyon húzza a száját, érzéstelenítenek is. - gondolkodom hangosan, mégis csak 2025-öt írunk, azért már elég emberségesek ilyen téren is a művészek. Mikor a szemléltetésről beszél, megcsóválom a fejem.
- Mondom, az a lényeg, hogy tanulj. Nem lesz olyan hülye a tanár, hogy szétverjen az első órán, hogy utána ki kelljen hagynod egy csomót. Se Serena tanárnő, se Logen nem ilyen barmok, és tényleg képezni akarnak, nem megalázni, meg összeverni. Tudják, hogy mit csinálnak, és jól tanítanak. Ne feledd, itt a jók tanítanak, a hősök, akiknek az a céljuk, hogy az emberek boldogan éljenek amíg meg nem halnak, meg egyéb csöpögős baromságok. Nem pedig aggresszív szadista állatok. - magyarázom, és hátradőlök a székben, illetve ismét iszok az italomból, ami kezd megfogyatkozni.
- Amúgy Logen igazán jó arc. Ő tanítja A harc művészetét harccal és anélkült is, meg a Hogyan használd az otthoni dolgokat fegyverkéntet is, mindkettő jó tárgy, az első inkább filozófia, a második pedig szintén önvédelem. Bele se gondolnál, hogy mi minden lehet nagy segyítség, és jó önvédelmi eszköz, ha megtámadnak. - mosolygok.

~KaylaRalf~

-Nem hallottam még ilyenről de, nem kizárt.
Aztán elhesegeti a félelmeim, már az is nyugtató hogy van egy tanárnő és szuperhős izék akik nem bántanak, segítenek, nem aláznak meg. Jó nem pont ezt mondtam, meg nem azt hogy hótra vernek de a lényeget levettem, oké. biztonságos, nem lesz gond, bólintok hogy felfogtam, bátrabb leszek, talán.
Nézek körbe, végülis ezt a bált is tragikusabban képzeltem el magamban és ahhoz képest, jól el vagyok és még nem menekültem sikítva a szobámba. De lehet ha nem egy pont ilyen felfogású emberrel futok össze most az egész estém meg lett volna lőve és borzalmasan érezném magam, pedig amúgy, tökre ellentétek vagyunk pedig és mégis milyen jól elbeszélgetünk, mosolyogtam is, egyszer, de mosolyogtam és be nem áll a szám magamhoz képest. Kaptam egy kis felvilágosítást is az egyetlen órával kapcsolatban amitől rettegtem, jó ez, aztán a másik tanár úrról röviden, jó arc, oké, az mit takar, majd megtudom. Aaah ő tanítja azokat a fura nevű órákat amiket elsőként húztam le a listámról, ühüm , pedig önvédelmi tárgy az egyik, a furábbik, így már nem tűnnek annyira vészesnek.
-Hát, a lakáskulcs, mondjuk, én azt ismerem, használni nem tudnám de az elméletét tudom, hogyan kéne.-enyhe mosoly-elsőre ezek a tárgyak is félelmetesen hangoztak.
Gondolkodom kicsit.
-Te elég sok ilyen harci órára jársz, talán ilyen szuper hős alkat vagy?

~Kayla és Ralf~

Na, önvédelemről beszélgetünk, ebben valamennyire jó vagyok, de az kicsit meglep, hogy érdekli a téma. Azt hittem volna, hogy ez olyan távol áll tőle, meg se hallgatja amit mondani akarok, vagy ilyesmi, ehhez képest még kérdez is, sőt, rendesen bekapcsolódik a beszélgetésbe.
- Lakáskulcs, hát igen, nem rossz dolog, de amúgy elég sok minden van, amit ha jól használsz, sokat segíthet. Egy toll, vagy ceruza is. - mondom komolyan, és a taktikai tollak jutnak eszembe, amik direkt ilyen célokra lettek kifejlesztve a marokbotokból. Aztán amit mond, arra kicsit felnevetek, nem bántóan, csak vidáman.
- Hát, az árvaházban ahol jöttem, szinte már az voltam. De amúgy inkább szeretem, ha tudom, hogy meg tudom védeni magamat. Mint mondtam, gyakran bántottak korábban, amíg nem álltam ki magamért. Már amikor idejöttem, is túl voltam néhány verésen, és volt egy alapszintű önvédelmi tudásom, ezt akartam fejleszteni. Nem mondanám, hogy szuperhős akarok lenni. - mondom, bár magam sem tudom igazából, hogy mit akarok. Ilyen szempontból jó, hogy buktam, maradhatok még egy évet, és eldönthetem, hogy mit akarok az életemmel kezdeni. Bár van pár gondolatom, de azokat egyelőre nem osztanám meg másokkal..