Bálterem

: Karácsonyi bál :: Gwendolyn Birghtmore és Charles Dialin

Charles próbálta feldolgozni a visszavonuló lány válaszát. Legszívesebben ő is vonult volna vissza a rajzokhoz és a zenéhez, de már megbeszélték, hogy az úgy nem jó. Mélyen ő is érezte, hogy nem kellet volna ennyire elidegenednie mindenkitől. Csak nézett a lány után, aki azt mondta, hogy pazar a buli és mégis elment.
- Neked is... - mondta zavartan.
Nem erre számított. Azért jött, hogy jól érezze magát, valaki mással együtt. A lehető legrosszabbul indult. Megszólított egy párost, amiből az egyik rögtön el is hagyta a helyiséget. Ezek után mennyi kedve kell, hogy legyen? Erőt vett magán és arra gondolt, hogy régen ennél sokkal durvább dolgokat is meg csinált.
- Helló! Azt látom. Örülök, hogy nem én üldöztem el. Valóban hagyjuk inkább!
Fogadta a kezet, amit meg is nézett, mielőtt finoman visszarázott volna.
- Charles Dialin. Zűrzavarnak is hívnak.
Megjegyezte Gwent. Talán már látta máskor is, de még bizonyosan nem beszéltek. Az ülve bálozók közé tartoztak, mindketten ültek, így élvezték a bált. Charles még nem élvezte annyira, remélte, hogy ez változni fog.
- Nagyon szép a hajad! Nyugtass meg, ugye nem rontottam el semmit!
Charles régen pont ezzel foglalkozott, mindent elrontott, nyugalmat, rendet, ilyesmit. Most már nem ez volt a célja. A művészetben megtalált mindenféle rossz dolgot, amit ceruzával megalkotott, nem érezte, hogy zűrzavart kellett keltenie. Gwenre nézve kipróbálta a képességét, azt is csak azért, hogy megpróbálja megmutatni, mit is tudott. Ha a lány picit is bizonytalan volt a válaszban, Charles be tudta zavarni.
- Te mikor jöttél? Azt hiszem, még nem igazán beszéltünk.
Nem akarta mondani, hogy nem is látta még, mert ha látta, nagyon rosszul hatott volna, hogy nem emlékezett rá.

: Karácsonyi bál :: Gwendolyn Birghtmore és Charles Dialin

Úgy látszott, hogy mindketten idegenek voltak egymásnak. Charles látta ezt a lány szemein. A rózsaszín haj furcsa volt, de itt nem a legfurcsább. Ezért nem tűnhetett fel neki.
- Mindig ilyen? Akkor mindig jól áll.
Valóban tetszett neki a szín és az egész. Charles megtanulta a látványt összességében kezelni, egy kis kocka jelent meg a szeme előtt, amiben elképzelte Gwent képregény szereplőként. Érdekes jelenet volt, több minden eszébe a jutott.
Az nem tetszett neki, hogy szomorkodásra késztette a lányt. Megmondta, hogy hagyják, ezért hagyta is.
- Nem volt jó azóta?
Meglepődött, hogy a lány nem tudta, hány hónapja jött. Ilyen rövid időt tudni szoktak. Ő a több évéből könnyebben tévedhetett.
- Túl régóta. Annak örülök, hogy még nem hallottál rólam. A pletykák nem terjednek úgy, ahogy szoktak. Az én képességem, hogy másokat össze zavarok. Mi a tied?
Charles alkalmazni is akarta képességét és ha egy pici bizonytalanságot is taált, akkor Gwenrt elkezdte megzavarni a válaszadásban. Érdekelte, hogy mit tudott a lány, nem akarta nagyon rossz helyzetbe keríteni. Megmutatta a képességét, mert erre kérték. A teremben még egyszer körbe nézett, látott néhány ismerős arcot.
- Hogy érzed magad nálunk? Remélem, jól! Én nem mindig éreztem magam itt jól, de úgy történt, hogy itt kellett maradnom.
Hűségesnek is lehetett volna nevezni, legtöbben inkább hülyének nevezték, hogy ennyi idije itt volt.