Bálterem

~KR~

Gondoltam hogy sok dolog van még, csak hirtelen ez ugrott be, amikor a ceruzát emlegeti, ahham, ez lett volna a kövi, igazán rám vallana, de ha egy ceruzám lenne és általában annyi szokott, lehet sajnálnám, utána el kéne dobnom, mert nem tudnék vele rajzolni, és meghalok a rajzcuccom nélkül, viszont ha nem használom lehet akkor is meghalnék, döntsük el melyik a jobb, egyik se, kiegyeztünk.
Felnevet a szuperhősös kérdésemre, de komolyan, aztán a magyarázat után valahogy megértem, de akkor mit akar kezdeni ezzel a sok skillel, én értem hogy megvédi magát de hova akar ő menni hogy mindig jaaaa, ezek a ranblásos izék, ki tudja mikor keveredik ilyen bajba kint. Végülis van valami valóság alapja, így érthető, van egy kis kattantsága ezek szerint a történtek után, bele ivódott a folytonos bántás meg tehetetlenség és nem akarja ezeket újra megélni, szóval nyomós a motiváció.
-Értem, akkor? Merre tovább innen? - valami terve csak van a jövőre nézve, vagy annyira pörög az élete hogy nincs ideje ilyen témákon gondolkodni vagy abban a tudatban élt hogy végleg itt marad, csak nem biztosak hogy olyan kedvezőek a házirendi szabályok hosszútávon, mondjuk nekem tetszenek.

- Nem tudom még. - vonom meg a vállam. - Haza nem mehetek, érthető okokból, de nem is akarnék. Azt se tudom már, hogy hol születtem. Nem igazán értek semmi olyanhoz se, amivel elhelyezkedhetnék odakint. Szóval egyelőre elég rosszul áll a szénám, de majd kihozok belőle valamit úgyis. Ha pedig nincs más, X-Men bármikor lehet az ember. - vigyorgok, és nem beszélek a másik tervemről, igazából próbálok nem is gondolni rá. Amúgy se biztos még, és jobb, ha egy telepata se olvassa ki az elmémből amire készülök, ha úgy alakul az életem. Inkább más témára terelem a szót.
- És amúgy milyen órákat vettél még fel? - érkezik hát a következő kérdésem, bár nem hiszem, hogy sok más hasonlóság lenne az órarendünkben, főleg hogy ő még csak most jött, én meg már végzős vagyok... esetleg szakkörökön találkozhatnánk még, de az én szakköreim ezer százalék, hogy nem érdeklik. Box klub, na ne nevettes, vadászat, vívás... elég biztos, hogy egyiket se vette fel. De amúgym se hiszem, hogy nagyon találkozni akarna velem máshol is, hiszen még csak most ismeredünk, és eléggé különböző az ízlésünk. Az is csoda, hogy most ennyit tudtunk beszélni egymással.

~K&R~

Semmi terve, semmi "szakértelme", valamire csak jó ez a sok harc tudás meg mi egymás, ha nem más tanárnak vagy nem tudom, de van b terve, x-men lesz, azaz szuperhős, azt hiszem szinte egyet jelent a kettő. Én tökre értékelem hogy itt lehetek és megtaláltak de szerintem nem tudnám itt leélni az életem, itt maradni, ő sem tűnik ilyennek, én túl inaktív vagyok, ő meg túl aktív, a két véglet. Valamihez meg mindenki ért, szerintem csak szimplán nem találta még meg magát, nem foglalkozik eléggé az önismerettel, pedig az fontos. Aztán az óráim felől kérdez, sejtheti milyenek de azért megosztom vele.
-Mind agyalós, csak az önvédelemben van mozgás, amúgy a filozófiát, a zen meditációt és a művtörit választottam első sorba, az utóbbit szerintem érted miért, de lehet nem egészen olyan lesz amilyennek én szeretném képzelni hogy legyen, és hozzá csaptam egy mágikus tanokat is mert érdekesnek hangzott. Ja meg a nyelvek, felvettem kettőt, az olaszt meg az oroszt, ne kérdezd miért ezek, böktem a lapon és ezek jöttek ki. Szóval inkább agyas vagyok mint izmos.
Remélem ezt az utolsó mondatot jól értelmezi és nem leszólásnak veszi, nem vagyok felsőbb rendű csak más beállítottság, ha úgy látom nem egészen úgy értette ahogy é gondoltam megpróbálom körbeírni.
-Ja, meg felvettem egy klubbot gondolván beillek a kreatív önmegvalósítók közé. Tudom, baromi izgisnek hangzik.
Az is csoda hogy van egy közös óránk.
-Te miket választottál, azokon kívül amiket mondtál. - bár sejtem azért így illik hogy vissza kérdezek, hátha meglep amúgy is.

~KR~

Sorolja az óráit, igazából a zen meditáció és a mágikus tanok meglepett, a többire számítottam. Filozófia, gondolkodós dolog, de nem tűnik rossznak, gondoltam már rá hogy kipróbálom milyen, de szerdán már elég órám volt amúgy is, szóval ez kimaradt az életemből. A művtörire számítottam a leginkább, azt biztosra vettem, bár az is inkább tanulós tárgy, mint rajzolgatás. Nem tudom, biztos érdekli, de én beásítanék azon, hogy a ming korabeli vázának milyen történelme van... Agyas, nem izmos, hát ez ránézésre látszik, de nincs is vele baj.
- A nagy harcosok semmit nem érnek a megfelelő stratégák nélkül. Hiába erős és robosztus a hegy, a ravasz víz idővel megtalálja az utat, hogy keresztüljusson rajta. - mondom, hogy érezze, nem nézem le, vagy ellenzem az ilyesfajta gondolkodást. A lényeg, hogy mindenki hasznos legyen, és megtalálja a helyét a világban.
- Egyébként, van ugye a már említett hármas, ezen kívül boksz klub, vívószakkör, és lövész szakkör, meg vadászklub. Ja, és én az Asgardit tanulom. - mondom, és elmosolyodom. Hát igen, nincs más közös óránk, csak ez az egy, sejthető volt.

~ KnR~

Jön is egy mondással, nem ugat le mert ilyet merészeltem mondani, egy tank most asztal csapkodva hajolna fölém hogy lehülyéztem, na igen. Amúgy az a vicces hogy ez a sok minden amit tanulok, kb semmit nem fogok belőle hasznosítani, csak azt amit a szabadfoglalkozáson csinálok vagy még azt se, attól függ hogy hova vet a sort, könyvtár vagy szalon, mindkettő kedvemre való szóval akármelyik is nem végződhet rosszul.
Jól sejtettem az összes harcos, lövős számomra agresszív órát kiválasztotta ami naptáron van, igen, az előző három harc, agyas harc, fegyverkészítés, legalábbis nem egészen készítés inkább átértelmezés hogy lásd a fegyvert egy hétköznapi tárgyban. Boksz klub, horror, Vívószakkör, azz mondjuk még lehet elegáns vagy olyasmi, lényeg talán nem sérülsz, lövész szakkör, öngyilkosság, vadászklub, na mondjuk az érdekesen hangzik, de sajnálnám az állatokat, eszembe nem jutna vadászni soha de túlélésnél fontos lehet ha kiesel egy erdőbe egyedül valami oknál fogva és ott ragadsz. Csodáltam hogy az az űrlényes tárgy nincs a listán, az ismerd meg az űrlények fajtáit és tanuld meg megölni őket jelszavú, a második tagja miatt nem választottam egyébként, akkor inkább a mágikus tanok. A nyelven is pislogok egyet, nem e világit tanul Asgardit, vissza kérdeznék hogy az mire jó de ő biztosan tudja úgyhogy, inkább felhozom az ufós órát.
-Meg lepődtem hogy nincs a listádon az űrlényismeretes óra. Én azt pont azért nem választottam amiért gondoltam hogy azt választanád.
Kissé nyakatekertre sikerült a mondat csak érteni fogja.

~KnR~

- Nem akarok ok nélkül ölni. - válaszolok arra, amit az űrlényes dologra mondott. [colro=cyan]- És az űrbe se tervezek menni. Persze, itt a Földön is vannak, de azért van a kormány, hogy az ilyeneket elintézze, nem? [/color] - mosolygok. - És amúgy is, a gyilkosság rossz dolog. Nem hiszek abban, hogy egy embernek joga van ölni, ha van más mód. Persze akadhat helyzet, amikor nincs más választás, és meg kell tedd. A vadász szakkörben is az a jó, hogy a Veszélyteremben zajlik, nem igazi állatokat ölünk kedvtelésből, viszont ha szükségünk lenne a túléléshez hogy megtegyük, és a haláluk tényleg szolgál valamilyen célt, és elkerülhetetlen a saját érdekünkben, akkor tudni fogjuk mit kell tenni, és nem halunk éhen mondjuk egy erdőben. - vázolom jelenlegi, igen instabil alapokon álló szemléletem, amit könnyű lenne megdönteni, de ezt neki nem kell tudnia. Persze, ha másképp nem élhetnék túl, képes lennék ölni, akár embert is, de ezzel nem szokott senki kérkedni. És csak úgy katonának se állnék be, hogy most akkor kapjak egy fegyvert, és sorra öljek másokat, akik szintén kaptak egy fegyvert, azért, mert két vezető szúrós szemmel néz egymásra. Könnyű az ilyesmivel takaródzni, "meg kellett tennem, belekényszerítettek, azért öltem hogy én életben maradjak" meg ilyesmi, ezek fontosak ahhoz, hogy megőrizzem a józan eszem, és ne tartsam magam egy szörnyetegnek. De ki tudja, mit hoz a jövő. Az X-menben ez is vonz, ők nem ölnek, nem gyilkosok, keresik mindig a lehető legjobb utat.

~KaylaRalf~

Nem akar ölni csak úgy, hát senki nem szokott akarni ölni csak úgy, az olyanokat pszichopatának nevezik akik kedvtelésből ölnek meg kínoznak másokat. Viszont van egy régi horror, gagyi nagyon de a története vagyis az elv amit boncolgat tetszik, legalábbis egyet értek vele. Bárki képes ölni, akár az élete párját is ha az élete múlik rajta, a saját életét szinte mindenki félti, max akkor áldozza fel magát ha már úgyis mindegy neki, ez így van és van egy olyan sejtésem hogy a főszereplő nem a gyilkosság miatt kattant meg hanem a kezelések miatt hülyült meg és ivódott az agyába ez az elv egy választ keresve a tettére ami megnyugtatta a lelkét. Persze az a folytatás hogy ezt szemlélteti is pár fiatalon az orvosa nyaralójában a saját fián és barátain, szóval a látvány gagyi de magam az elvvel egyet értek. Nem tudni milyen démonokat húz ki belőlünk a zord kaszás ha a vállunkat kopogtatja, megosszam vele a véleményem? Nem, mert ha véletlen valami necces kalandba kerülünk én leszek az első akit kiiktatnak a hülye teória miatt, elvégre aki az ilyen elveket elfogadja hamarabb kezdi alkalmazni, talán. Ki tudja, talán nem kéne sok hogy pszichó mészárossá váljak ha muszáj, nem vagyok valami erős lelkileg még akkor se ha próbálom jól titkolni.
-Érthető.-mondom bólogatva.
Amit a vadász szakkörről mond az meglep, a veszélyteremben tartják, nem vagyok állatvédő aktivista de így elfogadhatóbb az a tárgy is, megtanulod a fortélyokat de nem teszel kárt a természetben. Azt szinte sejtettem hogy valójában nem ölnek, azt hittem csak elméletet tanulna meg addig a határig kísérleteznek a gyakorlattal amíg nem sérül semmilyen élőlény, de így még jobb.
-Ne nézz green peace-esnek, de így megnyugtatóbbnak hangzik az a szakkör....de azért nem választanám, remélhetőleg elleszek a kis burkomban és annyira láthatatlan (jelentéktelen) tudok maradni hogy elkerülnek az olyan helyzetek amikben az ilyes fajta tudásra kéne hagyatkoznom, ha mégis az szívás.
Jelenleg egy légynek se tudnék ártani, de még mindig azt mondom a kényszer nagy úr és az élet nagy érték tétnek.

~Kaylf~

- Hát, én úgy gondoltam, hogy jobb felkészülni a lehető legtöbb eshetőségre. Nézd meg csak a közelmúltat, Loki, Démonok, meg minden szar, bármikor beüthet a gebasz, és oda juthatunk, hogy az alapvető túlélési praktikák mentik meg az életünk. Én inkább félek, mint hogy megijedjek. - mosolygok, és megvakarom a tarkómat elgondolkodva.
- Mondjuk erre a te képességed kifejezetten hasznos lehet, elrejtheted az állatok elől a csapdát, meg ilyesmi, nem kellene fegyverekkel vadássz, itt is használhatnád az eszed, és a kreativitásod. Szóval a te képességed erre is jó. Én még csak nem is teremtem a vizet, hogy legalább az ivókészletem meg legyen ha úgy van, csak a meglévőt tudom befolyásolni. - magyarázom a gondolatmenetem, de már megint ott lyukadunk ki, hogy az én képességem mennyire szar. Már nekem is kezd elegem lenni ebből a témából, nem csodálnám, ha ő is így érezne, ezért gyorsan folytatom, mielőtt beszólhatna.
- Viszont a rejtőzés nem feltétlenül jó, ha nem tudod ellátni magad vele. Lehet, hogy egy erdőben rekedsz, és hiába tudod a medve elől elrejteni magad, ha közben éhen halsz. Szóval az ilyen dolgokra sem árt, ha gondol az ember. Mellette pedig ügyességfejlesztés ez is, türelemre is tanít, bár ez gondolom rajtam nem látszik - vigyorgok - - de ha úgy adódik, tudok várni bármeddig, türelmes vadász vagyok. - kacsintok, direkt félreérthető a mondatom, érdekel a reakciója. Nem mintha akarnék tőle bármit is.

~KaylaRalf~

-Tudod engem a legtöbb ilyen katasztrófa hatásai nagyjából elkerültek, Kanadában. -kicsit merengek- Bár Montreál elég közel van a határhoz mégis megúsztam a legtöbb ilyet.
Majd vissza kanyarodunk  megint a képesség témához, mennyivel jobb az én adottságom és miért rossz az övé, alig észrevehető szemforgatás, ne lovagolj már ezen, csak fogadd el és kész, becsüld, más imádkozik az ilyesmiért te meg lehordod. Mintha az arcomra lett volna írva az unottság vagy ilyesmi emiatt a téma miatt rögtön vált, helyes, nem akarok éles kritikát hozzá fűzni, fizikailag nem bántok senkit de a szavaim néha lehetnek erősek. Igen, a rejtőzés se a legjobb, tökéletesen tudom.
-Figyelj, érdekes dolgokat hozhat ki egy emberből az élni akarás úgyhogy annyira nem aggódok.
Ó dehogy nem, de nem a haláltól hanem attól ami lesz belőlem, nem akarok olyan szörnyekké válni mint amiket egyes rajzaimon ábrázolok, de a józan ész háttérbe szorul ha egy civilizálatlan környezetbe vetődsz és csak az állatias viselkedés menthet meg, csak ne felejtsd el mi vagy és irányítsd azt az állatot, ami mindannyiunkban ott rejtőzik, valakiben mélyen szunnyad, valaki irányítja, valaki próbálja féken tartani kisebb nagyobb sikerekkel és van aki totál szabadjára engedi.
Türelmes vadász, azt azért megnézném hogy ül órákat egy csapda mellett mozdulatlanul, várj csak ez most egy célzás volt, reagáljak?
-Aaaha...-nézek a fél szemöldököm kissé felvonva, valamivel hűvösebb tekintettel.
Ez kicsit negatívra sikerült, remélem nem bántódik meg, de vagy nem reagálok mert nem tűnik fel hogy célzásról van szó, ha feltűnik akkor meg ez jön ki, nem valami pozitív, kicsit elutasító, de bocsi, tanulni jöttem, menedékért és a jó viszonyon túli kapcsolatok csak mérgezik az ittlétem, inkább skippelem és megtartom az ilyesmit a suli falain kívülre.
-Megszomjaztam, -felkelek a székről, és eszembe jut hogy ezt úgy veheti ezt hogy leakarom koptatni, pedig szó se róla, úgyhogy mi előtt indulok megkérdezem - ha már úgyis az italos asztalhoz megyek, hozzak neked is egy pohár innivalót?
Az is lehet hogy elutasítást kapok vissza és az első alakuló jó viszonyom a suliban elsétál, ha így lesz ez is haladás hogy ennyit tudtunk beszélgetni, viszont másnak nem óhajtok így megnyílni, legalábbis nem ma, úgyhogy egy kis üldögélés és nézelődés után valószínűleg vissza fáradok a szobámba vagy a birtokon egy nyugis padra ahova elég fényt vet a hold és tudok kicsit firkálni.

~Rayla~

- Kanadai vagy? Nem is tudtam. - csodálkozok, miközben járnak a fogaskerekek. Kanada, ott nem csak az angolt beszélik, nem? - Akkor te beszélsz más nyelveket is? - kérdezem, miközben bele gondolok, hogy én csak az Asgardit tanultam az angol mellett, nem túl hasznos, de legalább valami különleges. Ő meg tanulni fog oroszt, meg olaszt, mondjuk lehet pont ezeket beszélik Kanadában is, akkor nem nagy szám, de amúgy ha négy nyelven fog beszélni, az komoly... biztos jó a nyelvtudása. Magamban elvigyorodok, de próbálom fegyelmezni az arcom, hogy ne látszódjon mire gondoltam.
- Csak aztán nehogy baj legyen, ha mégse jönnek ki azok az érdekes dolgok. Mondom, én jobb szeretek a biztosra menni. - vázolom a témát, valószínűleg ennyit beszéltünk róla, mármint ebből többet nem nagyon lehet kihozni, meg nem is nagyon akarok.
A dumámra úgy reagál, ahogy vártam, kissé hűvös tekintet, enyhe elutasítás a hangjában, helyes, nem is akartam semmit, csak a reakciója érdekelt. Nem is illünk össze, felesleges lenne erőltetni is, bár van valamilyen megfoghatatlan egyedi kisugárzása, nem tudom mi, talán ez az érinthetetlenség, de nem, úgyse menne a dolog. Nem hiszem, hogy az esete lennék. Nézz oda, már le is akar koppantani, megy inni, aha, értem én, de várjunk, mégse. Felajánlja hogy hoz nekem is, nem tudom, hogy ez ilyen szánalomajánlat, amit illene elutasítanom, vagy komolyan gondolja, de úgy döntöttem hogy a köztes utat választom.
- Hagyd csak, megyek veled. Úgyse tudom még, hogy mit szeretnék. - így út közben, vagy az italoknál lekoptathat ha le akar, ha nem, akkor pedig kiderül, mennyire zavarja, vagy élvezi a társaságom. Mármint, ki ne élvezné amúgy, én vagyok a Csodálatos Ralf, engem mindenki szeret.

~K&R~

-Hát nincs a homlokomra írva. -vonom meg a vállam-Vagy van egy ilyen sztereotípiákra épített sablonkinézet ami árulkodik ha valaki kanadai?- nézek furán, de nem komoly a kérdés, a hangnememen is érezni.
A következő kérdése mondjuk meg lep, miért beszélnének a kanadaiak több nyelvet, mármint vannak páran, de nem sokkal többen mint itt az USA-ban, legalábbis én így gondolom.
-Aha, az angol mellet a franciát anyanyelvi szintem, anyám francia és mióta az eszemet tudom két nyelven beszélnek hozzám éss van egy francia nevem is erre utalva csak azt nem hangoztatom, elég ha csak a személyimen ott van. De ez hogy jön a származásomhoz?-nézek értetlenül.
Amivel lezárjuk a túlélős témát az az én bólintásom, megértem hogy a biztonságra hajt, ki nem? De egyre nehezebb megteremteni, már egy ilyen intézmény sem egészen biztonságos, már amit levettem abból amit mondott.
Igen, jól gondoltam, kissé látszott rajta hogy koptatásnak veszi az iménti megszólalásom, helyes volt hogy kiegészítettem a mondatot de így se valami magabiztos már, mármint nem összetört az elutasításomtól vagy bármi drasztikus csak nem is tudom, nem fogadja el hogy hozzak neki valamit hanem inkább velem jön és választ maga, hát rendben, talán jobb is így, tisztázódott már az elején hogy hányadán is állunk.
Az asztalhoz érve magamhoz veszek egy másik poharat és túl szalad a kezem a puncson, asszem kihagyom most és a kóláért nyúlok inkább, egy kis cukor és némi koffein is tán van benne, így nem kezdek hamar punnyadni vagy álmosodni, miután öntöttem magamnak fordulok felé hogy neki is ez kell e.

~S&N~

- Hát, ha jól tudom Kanadában hivatalos nyelv van az angol mellett, lehet, hogy akkor pont a francia? - vakarom a fejemet kissé zavartan, hát igen, nem vagyok egy nagy ész ilyen téren, de valamit mintha hallottam volna erről. - Amúgy emellé felvettél még két nyelvet? Nem semmi... négy beszélt nyelv, az úgy komoly - mondom mosolyogva, és elismerően. Én örülök a kettőmnek.
Az italokhoz érve egyből a puncsot támadom le, nem tudom miért, tudom hogy alkoholmentes, le is lomboz a téma, de attól még finom, és amúgy is Függetlenségi nap van, ehhez ez illik. Meg a grillezés, kár hogy nincs semmi ilyesmi, benyomnék egy hotdogot.
- Te nem vagy kajás? - kérdezem a lánytól, miközben a válla felett a kajákat stírölöm, tudnék enni az biztos, de egyedül olyan cinkes. - Én szerintem tolok valamit, gyere, te is ka... egyél valamit. - mondom, direkt javítva a mondatot, mielőtt eredeti formájában hangozna el. Az előző után lehet hogy ismét célzásnak venné, pedig tényleg nem annak szántam, ezért is javítottam mielőtt kimondtam volna. Jófej csajnak tűnik a kinézete ellenére, kár lenne elüldözni. Bár, most egy hambira jobban vágyok, mint bármilyen társaságra. Na jó, mégse bármilyen...

~K&R~

-Igen, de ez nem jelenti azt hogy valami sokan beszélik mindkettőt.
Jól tudja de hé ha itt két nyelv lenne nem tanulná meg gyorsan mindenki a másikat is hogy tudjon, elég egy is, ebből indul ki mindenki. Ki tudja, ha nem beszéltek volna hozzám két nyelven én is csak egyet tudnék. Újabb elismerés a felvett 2 nyelvért, igen két 4 nyelv talán sok de valamivel le kell kötnöm magam, ráadásul ebből még előnyöm származhat egyszer, lehet hogy a változatos nyelvtudásom fog megóvni egy fejlövéstől a jövőben, a tudást nem vehetik el. Oké, de el tudják egy szépen irányzott erőteljes ütéssel de amúgy nem úgy mint egy tárgyat vagy bármi mást.
-Nagyon sok helyzetben hasznos a nyelvtudás is, de az elsődleges motivációm talán a kíváncsiság  tudás vágy és a jövőbeli nyaralásaim megkönnyítése, ha lesz lehetőségem kicsit körbenézni a világban.
Aztán amikor az asztalhoz megyünk, úgy néz ki marad az eredetinél, nekem elment a kedvem tőle valamiért. Aztán felhozza az evést, a kólámat kortyolgatva nézek rá és agyalok hogy írjam le neki hogy nem szeretek tömeg előtt enni, sőt egy ember előtt sem, nem szeretem ha enni látnak, nem tudom miért, talán azért mert mindig egy maszkot mutatok az embereknek és ez egy túl természetes cselekvés aminél fenn áll a veszély hogy meglátják az igazi valóm, furcsa, tudom.
-Tudod, ömm - harapok a számra és összerakom a mondandóm- nem... szeretek más előtt enni. Tudom, érdekes stikli de tényleg...kellemetlen. -kicsit jobban belegondolok- Legalábbis még sose ettem a családomon kívül senki előtt.-húzom el a szám kínosan-Ne kérdezd miért.
A befordult korszakom óta főleg, de régebben se volt jellemző, fényevőnek hívtak általánosban, a gyerekek kegyetlenek.

~Rayla~

- Azt hittem, hogy ilyen állami szinten megy az oktatás. Mármint, sulikban meg ilyesmi. - magyarázkodom, kicsit kínos, de tényleg nem értettem hogy ment a dolog odakint. Én azt hittem, hogy a sulikban is úgy megy, hogy van angol, meg francia irodalom meg ilyesmik. Ezek szerint akkor nem így megy, vagy csak szivat, nem tudom. Egyelőre hiszek neki, nem tűnik hazudósnak.
- Ráadásul érdekes is, és több lehetőség nyílik előtted. Ki tudja, lehet nem is Kanadában leszel tetováló, hanem valahol külföldön. - mondom elgondolkodva. Nem értem mondjuk, hogy miért menne bárki is máshová, ha meg van a lehetősége, hogy New Yorkban lakjon. Mármint, ez a világ legjobb városa, tele munkalehetőséggel, meg mindennel, ki a fene akarna máshová menni? Vagy ha igen, akkor is a határon kívül? Hiszen ez a lehetőségek országa, itt a legfejlettebb a technológia, a legjobb az életszínvonal, oké néha megtámadnak minket a földönkívüliek meg ilyesmik, de azt is fedezi a biztosító. Én biztos nem mennék sehova, jó nekem itt.
A kaja téma úgy tűnik nem nyerő, már az alapvető reakcióján is látom, de utána ki is fejti a dolgot. Nem szeret mások előtt enni, ez elég fura.
- Nem voltál még gyorsétteremben? - csodálkozok. - Sőt, étteremben sem?

~K&R~

-Mivel hivatalos nyelvek meg van a lehetőség mind a kettőre tán, én full angol suliba jártam, a franci az otthonról ragadt rám, szóval, de idegen nyelvként lehetett választani azt hiszem, nekem felesleges volt ugye.
Igazából annyira nem néztem az oktatási rendszer, vagyis mondhatni semmit, semmi nem érdekelt, volt egy suli ahova járta, azt kész, max hírből meg sejtésből feltételezek ilyesmit, nálam alap dolog volt hogy angol nyelvű iskolába íratnak, az volt a fő nyelv a családban ugyanis apu nem igazán beszéli a franciát, de anyu több altató dalt tudott azon a nyelven és állítólag tetszett, így "megtanított" és kétnyelvű gyerek lettem. Kicsit vicces volt az elején amikor kevertem a két nyelvet és francia szavakkal tűzdelt angol mondatokkal próbáltam kommunikálni a játszótéren, ott kezdődött a csodabogár pályafutásom, mert a szülők lehet tudták miért de a gyerekek...
Majd a még több nyelvre visszatérve, igen, több lehetőség, de nem gondolnám hogy külföldre mennék, mégis csak itt az otthonosabb, mármint nem pont itt hanem a szülőhazámban.
-Eltudnál képzelni Oroszországban egy szalonban ahogy varrok egy nagydarab állatot miközben néha megállok és után töltöm neki a vodkát? - picit megrázom a fejem egy enyhe grimasszal, majd merengve felnézek a plafonra - Hmm, vajon változtathatok? Ha a japán választom szinte ugyan ez a kép csak egy jakuzával és szakéval, kicsit vagányabb.
Itt főleg az alkohol a csúnya képben, főleg az elsőnél, a férfitársadalom nagy része kemény alkesz és le van épülve, de legalább fájdalmat csillapító hatása is van és ebben a képzelgésben inkább ez a szerepe mint a tudatmódosítás. De mindegy hova megyek a lényeg hogy el innen egy nyugodtabb helyre, ezt a pár évet meg csak kibírom valahogy.
Az evés ööö mi erre jó szó? Mert azért ez nem rendellenesség, na mindegy, szóval az hogy nem eszek nyilvánosan látom hogy meglepte, hát igen, nem normális dolog, de senki nem mondta hogy az vagyok, nem igaz. A kérdéseire meg tudhatja a választ, száj húzva rázom meg lassan a fejem mindkét kérdésre majd mintha be villanna valami.
-Hacsak emlékeim előtt nem történt ilyesmi. De nyugi, ettem már gyors kaját meg hasonlókat, rendeltem már nem egyszer.
Majd gondolkodok és nem tetszik ami eszembe jutott.
-Bár gondolom itt nem lehet a szobánkba vinni az ételt és ott enni úgyhogy majd meg kell szokjam a nyilvános táplálkozást.

~K&R~

- Értem. - bólogatok, amikor a nyelvekről beszél, aztán felvázol egy vicces szituációt, mire felnevetek. - Ezeket tudod, hogy sztereotípiáknak hívják. Nem minden orosz egy vodkazabáló kigyúrt Igor. - nevetek, miközben beletúrok a hajamba. - De amúgy például Olaszban jó lehet, jó kaja, tengerpart, és ilyesmik. Ha csak nem félsz az ottani szervezett bűnözéstől is. - öltöm ki rá a nyelvem.
- Hát, tudtommal nem tiltja a házirend... - mondom, miközben elgondolkodom. - Én vittem már fel kaját, és nem volt belőle balhé, se gond. Sőt, ha valaki otthonról hozza, az se kell levigye a közösbe. - mosolygok, nem mintha engem ez érintene. Az még mindig fura, hogy nem eszik társaságban. Egy McDonaldsban nem a kaja a jó, hanem az, hogy megéhezel, befordulsz két sarkon, és ott van, tömheted a buci. Meg a sarki hotdogosok, meg ilyesmik, mind arra vannak, hogy bármikor ehess, mi a jó abban, ha csak otthon teszed meg ezt? Hülyét is kapnék, ha ilyen mentális bajom lenne, ha fogunk még együtt lógni a csajjal, valahogy tuti leszoktatom erről a hülyeségről. Egyen csak szépen rendesen mások előtt, mint minden normális ember.

~KaylaRalf~

-Tudom, de vannak statisztikák miszerint jelentős százalék meg igen- és különösen érzékeny vagyok az alkoholistákra, égetném mind, egyetlenek akiket utálok- amúgy, direkt jöttem ezekkel a képekkel, tudom hogy azok. Tényleg, a kanadaiakat hogyan képzelitek el? -erre valahogy mindig kíváncsi voltam, gondolom nem ragadtak meg a juharlevélnél és a piros-fehérnél, mondjuk évek során egy nemzetnek se nagyon változott az ilyen kitalált képe.
Olaszország, ha olaszba mennék az északi részre mennék, nem preferálom a tengerpartot meg a merőfényes napsütést, már magamon végig nézve, látszik mekkora nap párti vagyok, fehér vagyok mint a hó, és látszik hogy azért mert alig dugom ki a képem a 4 fal közül.
-Engem annyira nem vonz a tenger part, és így már Olaszország sem, de az étel tényleg jó.-de nekem ez annyira nem fontos.
Megnyugtat a kaja problémámmal kapcsolatban, van remény hogy fent lehet enni, sőt ő is megtette már és nem volt következménye, megcsillan a szemem.
-Ez nagyon jó hír.
Gondolom vannak más visszahúzódó diákok is, reméltem hogy engedélyezik és igaz ilyen nem volt a házirendben említve, hivatkozhatok erre ha mégis szóvá teszik. Ha felhozta a kaja témát akkor ő biztosan enni akart.
-De ettől független te nyugodtan ehetsz, engem nem zavar ha más eszik a környezetemben. -mondom nyugtatóan, majd beugrik valami - Óu, vagy te meg pont a társasági étkezős vagy? Mert akkor sajnálom, kifogtad az embered.
Hallottam már utcán rövid pár beszédeket, azokból építem az ilyeneket, hallottam már olyat hogy egy barátnő azért nem evett mert a többiek sem akartak és hiába morgott t-rex ként a gyomra, egyszerűen inkább éhezett, de ő nem tűnik ilyen szorongónak, főleg nem olyannak aki éheztetéssel gyötörné magát mert a másik nem akar enni. Hogy lehet hogy ilyen kis és természetes dolgon ennyit problémázunk, főleg én.

- De azt tudod, hogy alkoholisták mindenhol vannak. - mondom ki a nyílvánvaló tényt, amit mintha nem venne tudomásul. - Egyébként nem tudom, kb úgy, hogy ha fellöknek a pultnál és magatokra borítjátok a kávétokat, akkor még ti kértek bocsánatot. Ja, és persze elavultak vagytok, meg lovas rendőrök, meg hideg van, meg medvék... - gondolkodom hangosan. Nem akarom megbántani, de tényleg ilyesmik ugranak be Kanadáról, meg a juharszirup. Ja, és a hoki. - Ja igen, és iskolai sportként inkább nyomjátok a hokit, mint bármi mást. Gondolom ott nem annyira menő a foci. - mondom, és elképzelem, ahogy a jeges havas pályán egymásnak feszülnek a kigyúrt kanadaiak, sűrű elnézések közepette próbálják eltolni egymást... nem, ez túl vicces, fel is kuncogok.
- Biztos nem zavar? Ha éhes vagy, csak a tömeg miatt nem akarsz enni, akkor inkább nem eszek még én sem, nehogy emiatt érezd magad rosszul...- kezdem bizonytalanul, de ha megnyugtat hogy nincs vele problémája, akkor a kajákhoz lépek, és valami egyszerű ételt keresek, hotdog, hamburger, szendvics, ezek a fő prioritások ebben a sorrendben, de igazából bármi jöhet.

-Tudom, sajnos. -hajtom le a fejem kicsit gyászosabb tekintettel.
Az elképzelésén meg majdnem elnevetem magam, tényleg, ez jön át, ne már, ott is van egy halom tahó mint itt, és a hódokat kihagyta, ajjaj. Rég kuncogtam már meg bármit is, de ez.
-Nem is vagyunk olyan elmaradottak.-mondom vissza fogva a kuncogást.
Persze nem sértett meg, én kérdeztem meg, gondoltam hogy nem egy épp eszű választ fogok kapni, már elnézést.
-A sport témához viszont szintén nem konyítok. -fel is kuncog nem soká, akkor nem olyan unalmas a népem a közvéleményben ahogy én gondoltam.
Aztán vissza az evés témához, most kezdjem el neki azt ecsetelgetni hogy nem érzek éhséget, napi rendem van, nem olyan szigorú hisz hogyha elfoglalt vagyok, ami elég ritka akkor csúszik de amúgy, rám nem igazán hatnak a jó illatok meg egy (másnak) ínycsiklandozó étel látványa. Kérdezget hogy biztos nem baj e, hát azért mondtam, nem mondtam volna ha zavarna.
-Biztos, nem vagyok éhes, már ettem, és letudtam a napi adagom, nyugodtan egyél.
Ha véletlen eshetőségből megkívánnám is vissza tudom fogni magam, jó az önuralmam és profi vagyok a saját magam demotiválásában. Végig nézek a kajás asztalon azért, egyszerű, party ételek, ki gondolta volna, nem leírni akartam őket csak megjegyeztem magamban, ahhoz képest egész jó a választék, kortyolgatom a kólám és a táncoló tömeg felé fordulok.

~Kayla Ralf~

Úgy tűnik őt is mulattatja a kanadás véleményem, hát igen, mondjuk még nem is láttam nevetni, csak egy halvány mosolyt villantott korábban. Na persze a Csodálatos Ralfnak nem lehet ellenállni, bárkit megnevettetek, bármikor. Egyszerűen hihetetlenül bámulatos, ragyogó személyiségem van.
Viszont enni nem kíván, ami engem nem zavar, ettől én még bevágok egy-két burit. El is veszek két nagyobb burgert, jó húsosak, szeretem az ilyet, ettől eszembe jut hogy mekkora jó dolog a július negyedike. Miközben egy tányérra dobom őket, a csajszihoz fordulok.
- Előre szólok, hogy gyenge idegzetűeknek nem ajánlott műsor következik, ahogy én eszek, az nem emberi. - figyelmeztetem vigyorogva, és látom, hogy a táncolók felé fordul. Hmm, lehet hogy mégis lenne kedve egy kis mulatozásra?
[colorZ=cyan]- Egyébként ha bevertem a burikat, nincs kedved táncolni? Tudom, mondtad hogy nem tudsz [/color] - vágok a szavába, ha ellenkezni próbál. - De táncolni nem nehéz, és ha képes vagy leszarni hogy mások mit gondolnak, akkor ugyan olyan felszabadító érzés tud lenni, mint a rajz. Csak kizárod a tömeget, és mozogsz a zenére, ahogy természetesen jön, ennyi az egész titka. - magyarázom, olyat mondjuk nem mondok, hogy nem fogják kiröhögni, mert ha béna, akkor lehet néhányan beszólnak neki, de hát itt vagyok én, a hős lovag, majd megvédem meg ilyenek.

~KaylaRalf~

Hát igen, nem az én adagomnak beillő mennyiséget vesz magához, akkor se bírnék annyit enni ha letuszkolnák a torkomon. Nem ítélkezem, aktívabb ember, több energiára van szüksége szóval érthető. Viccesen megjegyzi hogy nem eszek valami szépen, talán úgy mint egy barbár? Vagy állat? Mindegy, nem zavar, amíg nem csap össze, amúgy is, a hamburger nem arról híres hogy olyan szépen tisztán lehet fogyasztani. Mondjuk én irtó lassan eszem, meg turkálva, nem azért mert válogatós lennék, nem tudom, állítólag rossz nézni, anyám mondta mindig, meg kérdezgette hogy ennyire nem jó az étel, kicsit mintha undorral ennék, ha arccal, semmi vélemény vagy reakció, étel-étel, eszem.
Kiszúrta hogy a táncoló tömeget nézem, igazából csak a ringásukat, bambulok, mindenki eltudja így homályosítani a látását akaratától függően, na így nézem, a színek a ringás, kicsit inspiráló, megpróbálom megtartani a képet a fejemben, kicsit olyan...és kizökkent a gondolatmenetből azzal ha szeretnék, táncolhatunk, mielőtt ismételhetném magam folytatja hogy tudja hogy nem tudok, igen, de nem ez itt a fő probléma. Azt mondja felszabadító és ne foglalkozzak mások véleményével, ajjaj.
-Nem nagyon érdekel mások véleménye, főleg olyanoké akiket nem ismerek, nem az a fő gond. -mondjam el vagy ne, jobb ha elmondom bár már boncolgattuk ezt a témát is valamilyen szinten- Nem is azzal van a gond hogy nem tudok táncolni, általában gyorsan tanulok inkább az ami mondtam, az érintés. -leszegem a tekintetem- Nem szeretem ha hozzám érnek.
Szívatott gyerek voltam, szóval lepergetem magamról a kritikákat és ha kinevetnek, belül szarul esik egy kicsit és igaz hogy gyűlik, gyűlik a negatív de már le tudom vezetni azt. Tánc, ugyan kérlek láttam már különleges gyöngyszemeket akik ráadásul tehetségkutató showkba jelentkeztek porig égetve magukat egy ország előtt. Amúgy is ahogy nézem ehhez a "lötyögéshez nem kell nagy tánctudás csak egy kis ritmus érzék, ráadásul a lány csak hagyja magát vezetni, és mint mondtam tanulékony vagyok még ha az első pár lépés fájdalmas is lenne a párom számára. Teljesen más dolog, a közelgés, az érintés, ezek amikhez még szintet kell fejlődjek hogy eltudjam fogadni feltűnő feszültség nélkül.

~Kaylus Ralfus~

Miközben falom a hambimat, válaszol, hogy mi a baja a tánccal. Ne érjenek hozzá, asszem vannak mások is, akik érzékenyek az ilyesmire, meg amúgy se fogdosol csak úgy mutánsokat, mi van, ha olyan képessége van? Szóval szerintem simán figyelnek erre, ahogy lenyelem a falatot, válaszolok is, miután lenyaltam a számról az ott maradt falatokat.
- Nem para, nem fog senki fogdosni. Gondolj bele, mi van akkor, ha valakinek olyan képessége van, hogy ha hozzáérnek mérgez, megráz, satöbbi? És nem feltétlenül tudja kontrollálni, elvégre ezért vagyunk itt mindannyian. Szóval nyugi, nem fognak fogdosni tánc közben. - biztosítom, és betolom a számba a hambi maradékát, aztán rágni kezdek, mint egy hörcsög. Igazán jól nézhetek ki, de nem érdekel, mindenki különc a maga módján, ő is, ha ezek után még megbélyegez, akkor nem is érdemli meg a barátságom. Mármint, ez legyen a legnagyobb stiklim, nem? Le is tolom a torkomon a kaját, maradt még egy hambi, de azt majd később megeszem. Inkább ledobom tányérostul az asztalra, és intek.
- Gyere, táncoljunk. - biccentek a fejemmel is a táncolók felé, ezek után csak van bátorsága követni, de ha nincs, akkor noszogatom még egy kicsit, nem erőszakosan, csak elejték még egy naaa, "gyere már"-t. Ha ezek után se áll kötélnek, akkor felveszem a kajámat, és intek az asztalok felé, hogy ez esetben üljünk vissza.

~KR~

Kapkodva eszik, türelmetlen azért olyan mintha állat módjára enne, csak szimplán nincs ideje a részletekre, újfent, nem ítélem el őt nézve nem megy az ember kedve az evéstől egy életre.
"Nem fog senki fogdosni", nem épp erre gondoltam, sejtettem hogy senki nem fog, de a tánchoz, legalábbis az én elképzelésem szerint a partnereddel érintkezel. Most ő értette félre vagy nekem megint mást jelent a tánc fogalma mint neki.
-Persze, gondoltam, nem az -túrom a fülem mögé a hajam kissé leszegve a fejem-mindegy.
Megint bátortalan lettem, mint az elején kb, ez érzékeny téma nekem, nagyon érzékeny, tűzzel való játék. Amikor először hív táncra, kissé kétségbeesetten nézek körbe a saját karomat szorítva, majd a második hívásnál elég bátortalan léptekkel kezdek haladni felé, kissé fagyott arccal, nagy kétségbeesett kiskutya szemekkel. Követem egészen a tánctérig, hagyom hogy ő menjen előre, akadozó mozdulatokkal követem, mintha egy halom penge közé sétálnék be vagy nem is tudom, mért vagyok ilyen frusztrált? Na vajon miért? Legalább hülyeséget ne kérdeznék magamtól, ismerem a határaim, és az egyik felső határt készülöm átlépni, nem csoda hogy szinte remeg a bokám és a húsig vájom a körmeim a karomba. Ha Ralf felém fordul vagy eddig is engem nézett próbálom ezt az idegességet leplezni, nagyon nehéz, ha meg áll én is megállok legalább egy lépésre tőle és várok, mintha gyenge lüktetést éreznék a torkomban.

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

Valahogy, mikor ide költöztem azt gondoltam, hogy az itteni diákokkal majd kalandos és bulis lesz az élet. Mármint nem abban az értelemben, hogy folyton bulikba járunk meg társai, hanem hogy lesznek közös programok, hülyéskedések, szóval normális dolgok. Mégis gyakran azon találtam magam, hogy az egész napomat az úszáson kívül semmi sem dobja fel. Persze némiképp szórakoztató volt, hogy az óráink egy része közel sincs ahhoz amit a "normális" gyerekek tanulnak, de akkor is lehetett volna egy kicsit több izgalom és akció a diákcsapaton belül. Ráadásul roppant kevés diákot ismertem meg komolyabban pedig egy ideje már itt vagyok. Ennek úgy vélem, hogy nem én vagyok az oka, hisz én próbálkoztam, de ennyi lett az egészből.
A bálterembe is úgy léptem be, mint valami vadidegen helyre. Még feszengtem is kicsit pedig ki sem öltöztem, egy vállra húzható felső volt rajtam, aminek az ujjai csipkések voltak (ebben a melegben jól jött), egy farmer és sportcipő.
Végül egy nagy sóhajtás közepette hivatalosan is beléptem, nem csak az ajtóban ácsorogtam, mint holmi farönk. Próbáltam úgy végighaladni az emberek között az üdítős asztalig, hogy kedvesen mosolygok és készen állok arra, hogy beszélgetésbe elegyedjek bárkivel, de valahol az út negyedénél már idegesítővé vált ez a magatartás és hagyva a fenébe inkább meggyorsítottam a lépteimet, hogy valami frissítőt szerezzek.
Szinte egy húzásra meg is ittam egy pohár narancslevet. Nincs tömegiszonyom, de azért feszélyez a sok idegen arc és hang. Nem is értem, hogy hogy vehettem rá magam, hogy eljöjjek erre a bálra. Inkább úgy döntöttem, hogy keresek valakit aki esetleg érdekesebbnek tűnik és látszatra egy kis kalandot vagy különlegességet sugároz. Remélhetőleg nem olyat találok aki valami életveszélyes dolgot sugároz magából, mondjuk soha el nem múló náthát, vagy balszerencsét.
Ahogy végignéztem a tömegen már azt hittem, hogy fel kell adnom és vesztesen kikullognom a teremből mikor valamin megakadt a szemem. Először azt hittem, hogy csak a narancslé volt sokat a melegben és megerjedt vagy valami és amiatt látom Logan arcát visszanézni rám valakinek a pólójáról, de második odanézésre is ott volt, és immáron biztos volt, hogy a pólón van rajta és nem az igazi személy az.
Azt hiszem erre volt szükségem, egy ilyen ígéretet nyújtó alakra. A pólóján kívül a további alakja is figyelem felkeltő volt, nem is tudom, hogy hogy nem vettem eddig észre, meg úgy maga a srác is valami fura kisugárzással rendelkezett. Ezt nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan mit is éreztem, de úgy véltem, hogy ő inkább lehetne a társaságom, mint bárki más a teremben.
- Üdv. Zavarok? - köszöntem és tettem fel egy kérdést némi beszélgetés elindítása érdekében, miután a poharam újratöltését követően elevickéltem a közelébe. Így az arcát is jobban megfigyelhettem és beugrott, hogy ki is ő. ismerősnek tűnt, de nem adtam korábban túl sok figyelmet ennek, most viszont már tudom, hogy ki is ő. Hallottam róla pletykákat és történeteket, bár különösebben nem jegyeztem meg őket. Másodkézből az ilyesmi amúgy is színezés attól függően, hogy ki milyen véleménnyel van róla. De majd biztos rákérdezek egy két dologra, nekem nem úgy tűnik, mintha valami szörnyen rossz ember lenne.