Bálterem

Alkali és Rick
A hálószobás poénomra elmosolyodik, majd közli velem, hogy már tud repülni. Az a jó, gondolom magamban. Szívesen kipróbálnám a repülést.
- Nos a falra és plafonra való mászás már megy, a lényeg, hogy oda kell figyelnem. A hálóm sajnos csak kb, 10kg-t bír el. - válaszolom, mikor megkérdezi, hogy nekem hogy megy a képességem kezelése. Közben pedig felszed egy epret és elkezdi enni. Esküszöm, ez a lány olyan aranyos. Szép, kedves, aranyos, talán jobban meg kéne ismernem. Kéne egy barát és jó lenne, ha ő lenne az.
- És Vörös Fülemüle - megeresztek egy mosolyt - Honnan származol? Gondolom olyan szép hely lehet, mint te. - kérdezem tőle. Úúú, talán a vége nem lett a legjobb, de remélem jól fogadja a bókot. Ha a bókot jól veszi, akkor mázlim van, ha pedig nem, akkor viszont gondban leszek. - Sajnálom, ha megsértettelek volna. - mondom neki, ha rosszul veszi a bókomat.


///A túl rövid reaggom eltűnt (sejtem miért), de remélem ez elég hosszú lett///

//Elnézést tegnap hulla voltam, azért nem írtam//
~Sam&Sandy&Borzas~

Arról beszél, hogy a vérfarkas nem fél, meg ilyenek, mire megvonom a vállam. Szerintem egy állatban pont, hogy erősebb a félelem, mint egy emberben, még akkor is, ha ragadozó, de persze tévedhetek. Viszont a szívatása bevált, bár Sandynek már ahogy gondoltam kezd sok lenni, és leállít. A srác viszont azt hiszi, hogy együtt vagyunk, alig várom hogy lássam a fejét amikor megtudja, hogy ikrek. Én még simán húznám az agyát, hárítanám a kérdést, és nem válaszolnék rá, folytatnám a hülyülést hogy még nagyobbat szóljon amikor megtudja, viszont Sandy nem ilyen türelmes, és lelövi a poént. Na mindegy, így is szólni fog, vigyorogva figyelem az arcát.
- De nyugi, szigorúan egészséges a kapcsolat köztünk. Nappal húgom, este dugom. Amúgy is a vérfertőzés csak egy mese. - teszem hozzá gyorsan, mert úgy érzem, Sandy itt meg fog ütni, amire fel is készülök, és próbálok hárítani, miközben figyelek a kis kígyóra, nehogy baja legyen. Ezek után jön a nyers húsos dolog, Sandy már egyből kötözködne is, hogy tévedek, de ez most besült, okoska hülyeséget beszélt.
- Na mi van, besültél? -vigyorgok, és kinyújtom a nyelvem, érezze csak, hogy most én voltam az okosabb, ritka az ilyen és ki kell élvezni a helyzetet, nem is hagyom hogy gyorsan letudja, húzni fogom vele az agyát. - A nyerstől nem, csak a sülttől, mi? - röhögök, és kinyújtom a nyelvem utána.

~Borzas, Sam&Sandy~

Mesélni kezd ő is az ereje használatáról, aminek több része egyszerűen is hangzik.
- Érhető. Repülésnél is koncentrálni kell, hogy le ne essen az ember. Amúgy meg ha csak tíz kilót bír azzal már elég szép összeget tudsz spórolni a hátizsákokon.
Mondom elgondolkodva, majd bekapok egy szem epret, majd még párat. A srác dicséri a nevemet, amin elmosolyodom. Aztán olyasmit mond ami kissé váratlanul ért. Hamar le is kívánkozik az aktuális eper a számban egy félhangos nyelés kíséretében. Én pedig elpirultam teljesen, legalábbis úgy éreztem, hogy most akár popcorn-t is lehetne pirítani az arcom mellett.
A népi piros festék talán takart valamit a pírból az arcomon, de az csak egy csík volt, így lehet a fiú is láthatta, hogy kissé zavarba jöttem.
- Kö...Köszönöm. Dakotából jöttem egy faluból, nagyon szép erdők vannak arrafelé.
Mondom kissé nehéz gördülékenységgel, de aztán csak belejövök és már nem dadogok mint valami idióta.

~ Akali és Rick~

Bizarrkodós játékuk nem ér véget, de aztál a csajszi elpöttyint valami meglepőt, amire én csak felhúzom a szemöldökömet kérdőn. Ránézek a csajra, majd a srácra majd vissza a csajra, majd megvonom a vállam és a tarkóm kezdem el vakarni gondolkodva.
- Lehet hogy csak azért mert túl sok smink van rajtatok, de én nem látok sok hasonlóságot rajtatok. Bár én nem sok testvérpárral találkoztam életemben, így nekem az ilyesmi fel se tűnik.
Ismerem be egy kaján vigyor kíséretében, mert nehéz megállni, hoyg ne röhögjek a srác szavai miközben a testvére vérét szívja a szóviccével.
- Lehet magányos, de attól még csodaszép.
Mondok egy rövid bókot a lánynak. Majd félmosoly húzódik a számra mikor látom, hogy megint civakodnak egymással, ezúttal az ész próbája, bár láthatóan az nem lepte meg őket, hogy talán mérgeket is túlélnék, vagy csak talán nem figyeltek eléggé.
- Ha már úgyis a mitológiákról beszéltünk, hány isten van abban a mitológiában, melynek most része vagy mint halálisten?

Rick és Alkali
- Érhető. Repülésnél is koncentrálni kell, hogy le ne essen az ember. Amúgy meg ha csak tíz kilót bír azzal már elég szép összeget tudsz spórolni a hátizsákokon. - mondja. Jobbára igaza van, de eddig fel se merült az ötlet. Na, akkor mostantól egy háló zsákban fogom hordani a cuccaimat. Közben bekap egy epret, de amikor bókolok neki, akkor egy félhangos nyelés után eléggé elpirul. Ez jó jel. Ezek szerint nem tart bunkónak, mert bókolni kezdtem, de a többi csak a válasza után derül ki.
- Kö...Köszönöm. Dakotából jöttem egy faluból, nagyon szép erdők vannak arrafelé. - mondja. Erdők, ott sokat tudnák kezdeni a hálómmal, sok legyecske röppenne bele...de miért is gondolok én erre? Mindegy, nem ez a lényeges. Talán meg kéne próbálkoznom egy újabb bókkal, de ezúttal burkoltan kéne tálalni.
- Dakota, mi? Hallottam már róla, de még sose jártam arra. Egyszer talán elmehetnék oda. Esetleg még meg is látogathatnálak. - mondom, majd egy süteményt kapok fel és bekapom. - Jut eszembe, milyen családod van? Ha tippelnem kéne, akkor van két nagyon szerető szülőd és egy kistesód talán, aki felnéz rád. - mondom egy mosoly kíséretében.

///Night, szerintem felcserélted a neveket. ///

~Kayla & Kayato~

A rövid mosoly szünet után, vagyis valami mosoly szerű dolog után amit megpróbáltunk az agytekervényeim megforgatva feltettem neki egy egyszerű kérdést amire adott is választ, viszonylag hosszú választ nem csak egy félmondatot, remek, haladunk. Velem ellentétben ő már hosszú ideje itt van, na most kinek mit jelent a hosszú idő de nem kérdezek konkrét időre, bizarr lenne, főleg ha másodpercre pontosan megmondaná, úgy érezném megtaláltam a suli pszichóját. Jó ez kicsit túlzás, egyébként én se tudnék konkrétat mondani, sőt most így belegondolva úgy összefolynak a napjaim azt sem tudom mióta vagyok itt, szerintem én még újnak számítok vagy csak azért érzem így mert szinte senkit sem ismerek. De az jó legalábbis nem tudom mennyire jó, az hogy ő sem egy nagy barátkozós, nem mintha nem szúrtam volna már ki messziről és ezért választottam volna pont őt. Remélem nem szívom le annyira az energiáit hogy el is menjen a kedve egy életre az emberekkel való kapcsolatba lépéstől. A mondandója végén csak bólintok kissé bátortalanul.
-Ebben hasonlítunk, mondjuk én új vagyok...azt hiszem. De megpróbálok fejlődni, ezért bátorkodtam idejönni hozzád. - mondom kicsi büszkeséggel - Az ember társas lénye és...nem akarok őrült..macskás néni lenni vagy ilyesmi...öregkoromra....már ha megélem. - sütöm le rövid ideig a tekintetem a földfelé.
Amiket az első bálomon mesélt Ralf nagyon a fejembe égtek, ezek az elrablásos dolgok, így úgy gondolom ebben a suliban nem biztos hogy olyan jól az esélyeim rá, de jó lenne kicsit pozitív irányba fordítani a gondolkodásomat és felfedezni hogy van olyan hogy "remény" meg ilyenek. Két megoldást látnék rá, egy olyan barát aki kihúz a sötét gödörből a pörgésével és nem hagyja hogy megdemetrolkodjam, de ez sajnos nem jött be, a másik hogy egy hasonszőrű illetővel ketten kezdjük egymást húzni és felfejlődni emberi szintre, most ennek az opciónak adok egy esélyt, ha megbukik ez is nem tudom mit teszek a továbbiakban. Emlékszem hogy milyen kellemetlenül érintett illetve még érint most is ha egy idegen hirtelen hozzám szól és látok rajta is némi megszeppenést úgyhogy rá is kérdezek.
-Amúgy...zavarlak? Mert ha kellemetlen a társaságom akkor...elmegyek. -ez elég határozatlan volt és sikerült olyan szerencsétlen őzike szemekkel nézzek ha képes elküldeni nagyon szőrös lehet a szíve de ezt az önkéntelen húzásom nem tartom fairnek vele szemben.

~Lewis ikrek & Borzas~

A kínos része felfedem hogy ikrek vagyunk, soknak éreztem volna már ezt a játékot de a bátyám így is bele tud még szúrni egy utolsót amire csak szimplán bokán rúgom, ettől a beszólástól mászok falra a leginkább, a vérfertőzős megjegyzésére meg vissza szólnék, vagyis rá förmednék kész tényekkel de felesleges úgyhogy csak szem forgatva megrázom a fejem. De a srácot tényleg sikerült meglepni már a reakciója alapján, kínos tarkóvakarászás is társul, nem lát sok hasonlóságot, hát az tény hogy nem vagyunk 2 tojás de azért van pár közös vonás.
-2 petéjűek vagyunk úgyhogy ha teljesen különböznénk is normális lenne, de mi azért hasonlítunk kicsit, csak....ahogy kitaláltad a festék takar.
Neki annyira nem zavaró a kedves bátyám beszólása mint nekem, sőt jól mulat rajta, én azért megilletném néha egy elegáns rúgással máshol is hiába a tesóm, lehet hogy sz*r a humorom de ezen az egyen nem tudok röhögni.
Aztán bevonnak a játékba, ki vagyok mi vagyok, utóbbi kikövetkeztethető, a srác egyből bókkal válaszol a szavaimra, önkéntelen mosolyra húzódik a szám az enyhe pirulást meg a fehér réteg az arcomon egy az egyben elfedi.
-Köszönöm. - csúszik ki, bár nem hinném hogy tudja ténylegesen hogy nézek ki, kicsit el van "torzítva" az arcom a festéssel és a szemem se látszik de akkor is jól esett egy kicsit, megnyomja az egóm.
Majd ezt így vissza töri Sam amikor jön a nyers húsos téma, fhu de rohadt büszke magára mert most az egyszer okosat mondott, talán véletlen is volt, bosszant is az önelégült vigyora, el is kezd hozzá oltogatni, amire csak morcosba vált az arcom és összefonom a kezeim elfordulva.
-Tévedni emberi dolog. -ennyit tudok kinyögni válaszul, nem veszek részt abba a szócsatában amire ki lettem hívva, okos enged szamár szenved.
Nem forog eléggé az agyam, kéne valami édes, cukros, energia bomba, kutatok is valami sütis pult vagy ilyesmi után amihez aztán lassacskán elkezdek oldalazni.

//Bocsi a csúszásért elég zsúfolt volt a múlthét //

Kayato és Kayla
Kissé érdekesnek és furának hat, hogy most beszédbe elegyedem valakivel, főleg egy lánnyal. Mondjuk, ő sem az a szociális típus, de azért nem olyan rossz ez a beszélgetés.
- Ebben hasonlítunk, mondjuk én új vagyok...azt hiszem. De megpróbálok fejlődni, ezért bátorkodtam idejönni hozzád. - mondja, kicsit büszkén, azt hiszem - Az ember társas lénye és...nem akarok őrült..macskás néni lenni vagy ilyesmi...öregkoromra....már ha megélem. - majd lesüti a tekintetét a föld felé. Azt hiszem, talán én szúrtam el valahol, hogy most rosszul érzi magát? Nem, nem hinném, de mondjuk ebben részben egyezünk.
-Amúgy...zavarlak? Mert ha kellemetlen a társaságom akkor...elmegyek. - mondja, mire én kis híján szívbajt kapok.
- Nem, dehogy! Nem zavarsz. - mondom kis félelemmel a hangomban - Izé...hosszú ideje nem beszélgettem senkivel se...évek óta...talán mióta idekerültem. A többiek nem akarnak velem beszélni...furának tartanak, vagy én nem tudom. - mondom, majd lesütöm a szememet. Perfekt, elgyengültem. Most tuti egy nyafogós majomnak néz, vagy minek.

~Sam&Sandy&Borzas~

Megjegyzi, hogy nem hasonlítunk, hát ez elég merész. Mármint, még én se ismerném fel Sandyt, ha nem tudnám hogy ő az, annyi smink meg szirszar van rajta, ez a gyerek meg úgy beszél róla, mint aki keresztül lát a tíz kiló alapozón. Megcsóválom a fejem, és inkább nem mondok semmit. A bóknál viszont nem bírom ki, egyszerűen hangosan elröhögöm magam, szerencsétlen kígyó, egész testemben ráz a nevetés, féltem is, úgyhogy próbálom kontrollálni magam inkább.
- Ember, nem is látod hogy néz ki, vagy te még nem láttál nőt ahogy leszedi a sminkjét? - nevetek, de jó lenne befejezni, mert félek, hogy elfolyik a sminkem, ha még könnyezni is kezdek hozzá. - Annyira naív vagy és aranyos. - fejezem be a kacagást, nem törődve Sandy rugdosásával, aki most valamiért nagyon belejött, és nem tud leszakadni a bokáimról. Jó lenne ha befejezné, vagy visszarúgok. Persze nem erősen, csak úgy, hogy észrevegye magát.
Végül a vallásos kérdésre megrázom a fejem. - Nem tudom, őszintén én sem igazán vágom, csak ezt a Halál témát. Azt tudom, hogy 4 főisten van, de meg nem mondom hogy kik és minek az istenei. - mosolygok barátságosan, és kérdőn nézek húgomra. - Esetleg a professzorasszony?

~Kayla és Kayato~

A nem akarok befordult gyogyós macskás néni lenni kijelentésem szinte figyelmen kívül hagyja, vagy csak szimplán nem tud mit hozzá szólni, ismerem az érzést, nap mint nap megtörténik. Hirtelen rám tört  az az érzés hogy tolakodó vagyok és esetlegesen kellemetlen lehet a társaságom amire rá is kérdezek. Csak egy ártatlan kérdés de egyből kiült az arcára a félelem és a hangjában is lehetett érezni ahogy azonnal tiltakozni kezdett, mintha napokig imádkozott volna hogy valaki beszélgetést kezdeményezzen vele csak már kiesett a gyakorlatból és nehézkesen megy neki vagy nem is tudom. Bááár van ez a fura érzés hogy ha valaki elkezd velem társalogni úgy menekülnék és megvagyok illetődve, blokkolva és nem jár úgy az agyam ahogy kéne mert kirántottak a kényelmes kis zónámból, viszont ha ott hagyna zavarna hogy megint egyedül és amúgy jól esik hogy hallok emberi hangot ami közvetlen nekem szól. A heves tiltakozására felkapom a fejem és kissé meglepetten pislogok a srácra, a mentegetőzésnél még a fejem is megdöntöm egy picit, vagy ez nem is mentegetőzés, inkább olyan sajnáltatásféle lenne, nem hiszem, esetleg panaszkodás, de mindegy is lényeg hogy meggyőzött hogy maradhatok, nem zavarom.
-Nyugi, csak arra voltam kíváncsi hogy kellemetlen e a közelségem, mert akkor nem pofátlankodok a személyes teredbe, de meggyőztél, maradok. - biztató kis mosoly - Hát nem tudom, nekem azért van egy kis direkt elriasztás a stílusomban mert szeretek egyedül lenni, a hobbimba temetkezni, olyankor úgy telik az idő hogy fel se tűnik. - sóhajtok - De ez az elzárkózás hosszútávon nem vezet sehova, végképp nem előre.
Arra hogy furának tartják, feltűnően és direkt végig mérem tüzetesen.
-Nem tudom, én nem látok semmi furát.
Kisugárzás, dementor-aura, észre se vesszük és gyönyörűen kialakul, szinte magától, nem úgy mint a pozitív fajtáik, na azokért kell küzdeni rendesen.

Kayato és Kayla
Miután bejelenti, hogy zavar-e, én heves tiltakozásba kezdek, ami meghozza az eredményét. Végigmér, meglepetten pislog, majd egy kicsit megdönti a fejét. Nem tudom, de lehet, hogy elijesztettem és akkor mindennek annyi.
-Nyugi, csak arra voltam kíváncsi hogy kellemetlen e a közelségem, mert akkor nem pofátlankodok a személyes teredbe, de meggyőztél, maradok. - mutat egy biztató kis mosolyt - Hát nem tudom, nekem azért van egy kis direkt elriasztás a stílusomban mert szeretek egyedül lenni, a hobbimba temetkezni, olyankor úgy telik az idő hogy fel se tűnik. - sóhajt - De ez az elzárkózás hosszútávon nem vezet sehova, végképp nem előre.
Perfekt. Nem tart totál flúgosnak, és ez jó. Jó érzés beszélgetni valakivel, aki nem szánalomból jött oda hozzám, vagy csak azért, mert zavarja az esti kiabálásom.
- Nem tudom, én nem látok semmi furát. - mondja arra, hogy furának tartanak. Nos, ő nem a szomszédomban alszik, így nem tudhatja, milyen az, amikor a szomszéd szobában valaki hajnalban ordítozik, mintha nyúznák.
- Hát...az első napokban kerültem az embereket, mert kissé féltem. - idegesen vakarom a tarkómat - A többiek kissé furán néztek rám, de ez nem zavart annyira. Sajnos minden este rémálmokkal küzdök és folyton visítva riadok fel, amit a szomszéd szobában meghallhattak. Ezekből gondolom valami pletykaféle kerekedett, de a legfőbb gond az, hogy néha Füsttel, vagyis magammal vitatkozom. - vallom be teljes őszinteséggel. A múltamról még nem beszélnék, de annak is eljön az ideje.

//sry én meg nem láttam, hoyg a testvérpárral már írtatok//

~Sam&Sandy&Borzas~

A srác nagyon okosnak hiszi magát és kiröhög, de erre is van válaszom.
- Nem kell látnom ahhoz az arcát, hogy tudjam valakinek szép a lelke, bár szerintem te most jobban nézel ki, mint lelki szépség terén.
Mondom bár folytom a röhögést már. Engem akar a csőbe húzni vagy a húgát szivatni nem érdekel én nem sértődők meg, nem adom meg neki azt az örömet.
A húsos dologra a csaj csak forgatja a szemét én meg csak jót mosolygok kettejükön, majd a srác válaszol a kérdésemre is bár kissé ködösen.
- Valamikor majd utána olvasok majd. Érdekelnek a vallási és isten elméletek. Sokféle van, nem fogy ki ez a téma egyhamar.
Mondom majd várom, hogy a lány is tud e többet a témáról mielőtt folytatnám.
- És hogyhogy a halálistent választottad? Csak a haloween miatt, vagy mert ő a nagy kedvenc?

Rick és Alkali

- Jól esik, hoyg ezt nézed ki belőlem, de eléggé csonka család a mienk. Csak anyám van nekem, apám eltűnt, és egyke vagyok. Bár ketten vagyunk, de látogatókat szívese látunk nálunk.
Mondom kissé összevonva a két választ majd folytatom tovább a témát.
- Bár kissé furi a házunk, ami nem is csoda, ha a a falu sámánnőjéé az a ház.
Mondom egy félmosollyal és reméltem csak, hoyg ezzel nem keltek túl rossz előítéleteket benne.
- És te hova valósi vagy?

Rick és Alkali aka Vörös Fülemüle
- Jól esik, hoyg ezt nézed ki belőlem, de eléggé csonka család a mienk. Csak anyám van nekem, apám eltűnt, és egyke vagyok. Bár ketten vagyunk, de látogatókat szívese látunk nálunk. - válaszolja, mire én egy kicsit rosszul érzem magam. Bár nem történt semmi, azért rossz, hogy neki is darabos a családja. Jobbára egy cipőben járunk, mert nála anya-lánya páros van, nálam meg apa-fia. Egyszer tényleg el kéne látogatnom hozzá, az biztos, hátha jobban megismerem.
- Bár kissé furi a házunk, ami nem is csoda, ha a a falu sámánnőjéé az a ház. - mondja tovább. Oh. Akkor biztosan könnyedén meg fogom találni, bár erősen remélem, hogy nem egy égig érő fában laknak, mindenféle tündérmanókkal meg ilyenekkel. Bár, ha az én szobámat vesszük alapul, ami pont olyan, mint egy pók barlangja, akkor lényegében semmin se lepődök meg. Időközben megvillant egy félmosolyt, majd kérdezi. - És te hova valósi vagy?
- Én Boulderből jövök, Coloradóból. Az apámmal élek együtt...vagyis csak éltem. - az utolsó szavakra leolvad a jókedv az arcomról - Pókokkal kísérletezett és az egyik megmart engem. Nekem szerencsém volt, hogy ide kerültem, de fogalmam sincs, hogy vele most mi lehet. Az is lehet, hogy elszállították, vagy börtönbe zárták...nem tudom.

Rick, Alkali, és ideiglenesen Rita
Miután, meg ettem pár szendót, és ittam valamit gondoltam szét nézek, hátha találok valamit, vagy valakit akivel beszélgethetek, ezért magamhoz is veszem a könyveimet, és indulok el. Keresés közben, egy fura fiút látok, aki egy pókra hasonlít. Nekem, nincs gondom a pókokkal, nem bántom őket, és azok se bántanak. Azt látom, hogy valakivel beszélget. Nagy levegőt veszek, és a páros felé indulok. Út közben, minden bátórságomat igyekszem össze szedni, hoggy amint oda érek, meg is mukkanjak. Nem lenne jó elsö benyomás, ha röktön le égnék.
- He... helló, a vagyok, Rita nevem. - Mondom, és tudom, hogy elszúrtam a dolgot, és gondolom olyan piros az arcom, mint egy homár, főzés után.
- Szóval akarom mondani, Szatmári Rita vagyok. - Kezdek bele, megint, mostmár remélhetőleg jól. Bár, egy kis idegesség, szerintem, egészséges mert nem minden napi látvány ez a srác, meg gondolom a másik se.

~Sandy, Sam & Borzas~

Nem is Sam lenne ha nem kötne bele valamibe, amin egy kis fogás is van azon egyből kap és igaz hogy most talán a bók miatt a srácot lenne illő "védenem" de a vissza szólására felvonom a fél szemöldököm. Szép a lelkem, ömm a lelkem tükrét, azaz a szemeimet mondhatjuk hogy a látható egészében lefedi egy vékony fekete réteg, azaz nem látszik, a többit meg hát nem beszéltünk olyan sokat eddig, vagy ennyi idő alatt sikerült következtetést levonni, akkor nem szóltam és tiszteletem. Végezetül Sam-et is leoltja, bár gondolom őt mennyire fogja meghatni. A szerepemhez híven lebiggyesztem az ajkam és halkan megjegyzem.
-De hát nekem nincs is lelkem...-
És jön a Baron téma, annyira nem érdekelt hogy utána nézze egyébként szóval semmit nem tudok róla, csak hogy hogy kell felkenni élő emberre a sminkformában. Témára hozza a srác de hamar kiderül hogy a viselő nem tud valami sokat a hozott karaktere hátteréről, rám néz, talán mint egy mentőm mellényre, de csak megrázom a fejem.
-Passz, annyira nem érdekel az a kultúra. De gyorsban lecsekkolhatom ha nagyon kell. - Nyúlok a kis zsebbe a telómért, fel is oldom a képernyőt, majd a fényébe temetve az arcom felnézek, full drámai lehet, nem amúgy ez a fény gyenge hozzá, és várok választ hogy keresni vagy nem keresni

Rick, Alkali és egy rövid időre Rita
Miután válaszolok és elmondom a történetem egy újabb darabkáját, hirtelen egy másik lány lép oda hozzánk. Hölgyeim, tessék kivárni a sorukat.
- He... helló, a vagyok, Rita nevem. - köszön a lány, amin eléggé meg is lepődök. Nem azért, mert köszönt, hanem az, hogy úgy dadog, mint egy kisbaba. És eléggé el is vörösödött, tehát neki is feltűnt a dolog.
- Szóval akarom mondani, Szatmári Rita vagyok. - próbálja újra, ami most jobban sikerül. Tehát Szatmári Rita, na ez se idevalósi, de nem vagyok az a modortalan kölyök, tehát a kezemet nyújtom felé.
- Rick. Rick Sims, de szólíthatsz Ricknek. - mutatkozom be, majd Alkalira nézek. Jól nézne ki, ha én mutatnám be, de inkább hagyom szóhoz jutni. Nem akarok túl nyomulós lenni, de amíg a csajok bemutatkoznak egymásnak, felszúrok egy ételt az egyik póklábamra, majd magamba tömöm. Fránya éhség.

Rick, Alkali és egy rövid időre Rita

- Boulder, Coloradó. Még nem jártam arrafelé sosem. Egyszer talán majd ellátogatok oda én is.
Mikor a családjáról mesél elszorul a szívem.
- Ó... sajnálom.
itt tartottunk a beszélgetésben, mikor egy lány lépett oda hozzánk. Bemutatkozott, Rick is neki, majd rajtam áll a sor, hogy bemutatkozzam.
- Az én nevem Akali Amikwa alias Vörös Fülemüle. hívhattok Akalinak meg Fülemülének is, mindkettőre hallgatok.
Mutatkozom be. Igazából Ricknek is most mutatkozom be rendesen.
- Új vagy az iskolában?
Kérdezem a lánytól. És kissé meglepett, hogy csatlakozott hozzánk.

Rick, Alkali, és ideiglenesen Rita
A elbénázott bemutatkozásomat követően, ők is bemutatkoznak. Elsőként a fiú teszi meg, majd a lány.
- Nagyon őrvendek a találkozásnak Rick, és Akali. Remélem nem gond, hogy csatlakozom, mert kicsit egyedül voltam egymagamban. - Mondom, majd meg nézzem mind a kettőt. - Szép jelmezek, de minek is öltöztetek pontosan? - Kérdem megint, közben gondolatban szídom mert a táskát, viszont a szobámban hagytam, magamnak köszönhetően. Majd a fülemüle becenév re eszembe jut, amit Akva adott nekem, csak nem tudom, hogy szóvá tegyem, vagy ne. Nagy dilemma, és nem tudom, hogy mit is tegyek.
- Egyébként te Akvától kaptad a beceneved, vagy valaki más hívott így? Engem, Akva nevezett el Bábosnak, így nyugodtan hivhattok úgy is. - Mondom, de gondolom azt se tudják, hogy kicsoda Akva, így szerintem ez a dolog most értelmetlen. Majd, Akali kérdez valamit, amire válaszólnom is kéne.
- Igen, újj vagyok itt. Gondolom, velem ellentétben, ti már jól ki ismeritek magatokat itt a suliban. - Mondom, majd el is hallgatok, hogy ők is szóhoz jussanak.

Rick, Alkali és Rita egy időre.
A bemutatkozások lezajlása után, a lány elmondja az ittléte pontos okát.
- Nagyon örvendek a találkozásnak Rick, és Akali. Remélem nem gond, hogy csatlakozom, mert kicsit egyedül voltam egymagamban. - mondja - Szép jelmezek, de minek is öltöztetek pontosan?
- Hát én önmagamnak. A pókkölyöknek. - mondom, majd megmozgatom a póklábaimat. Ezután megvárom, amíg Alkali is elmondja hogy ő minek is öltözött be. Ezek után Rita valami Akváról kezd el beszélni, akinek a neve egy kicsit se cseng. Akva...akva...Akva...nem, semmi, bár gondolom Alkali többet tud erről.
- Igen, új vagyok itt. Gondolom, velem ellentétben, ti már jól ki ismeritek magatokat itt a suliban. - mondja Rita, Alkali kérdésére válaszolva.
- Nos, igen. - mondom - Egy pók ismeri azt a helyet, ahol a hálóit szövi. - mondom, majd megvárom Alkali válaszát is. - Egyébként ki ez az Akva? - kérdezem utána, majd hozzáteszem - Bábos.

~Kayla & Kayato~

A tiltakozása után megnyugtattam hogy nem fogom itt hagyni és egy kis előzetes bemutatás szerű izé magamról, hogy mennyire antiszoc vagyok, illetve voltam vagy nem is tudom melyik a helyes. Bár jelenleg még a sketch füzetem és a ceruzám a legjobb barátom, meg a bögrém ami szép napot kíván aztán szépen bemutat, a cuccaimról nem is beszélve amik azt sugározzák hogy mindegy ki és mi vagy, én nem ítélkezem, mindenkit ugyanúgy utálok, pedig nem is igaz csak ez az én kis csigaházam ami megvéd, legalábbis gondoltam én hogy meg véd. De erre nem különösen reagál, aztán mondom neki hogy nem látok rajta semmi olyan riasztóan fura dolgot, "kivetni valót" , de kezdi is a történetét, kíváncsian figyelek. Az hogy az első napokban félt, érthető, én is a szobámba voltam zárkózva, csak az éhség űzött ki onnan meg hogy órákra kellett járnom, úgyhogy megértően bólogatok, nyugtatva, mert látom az önkéntelen tarkóvakarós reflexén hogy kellemetlen ez egy kicsit neki.  Furán néztek rá, itt? Komolyan? És ki? Legalább valami zöld vagy más bőrszínnel rendelkező egyed vagy egy olyan akinek mondjuk szarva van, itt mégis kire lehet furán nézni? Mert eddig nem sikerült rá jönnöm, erre picit fel is vonom a fél szemöldököm értetlenül, de aztán világossá válik hogy mi is lehet az oka. Rémálmok, hmm én már túl vagyok rajtuk és nem tudom mennyire lepődne meg ha most azt mondanám neki ha a szomszédja lennék fel se tűnne? Ha alszok azért, mert mint akit lecsaptak, ha ébren vagyok valszeg rajzolok úgyhogy nem hallok semmit mondhatni, ha tanulok azért, ha koncentrálok kizárom a világot magam körül, de érdekes. Mivel nagyon jó vagyok a belekérdezésbe főleg a rossz témáknál így most sem hagyom veszni a lehetőséget, sajnos...
-És miféle rémálmok? -teszem fel a baromi tapintatos kérdést, amúgy lehet ha kibeszélné könnyebb lenne, vagy ezzel csak magamat nyugtatom a kellemetlen kérdés miatt?
Majd mond még valami furát, veszekszik magával? Füst? Ezzel most megzavart és csak furán pislogok rá? Óóóóhogy ahaa....tudathasadásos...rohadt veszélyes...oké, elég lesz lassan a társalgásból, de mi van ha nem enged majd hogy itt hagyjam, most belém jött a para, mi van ha a másik énje erőszakos? Úristen, jól beleválasztottam, hát ezért kerüli mindenki, igazából nincs is okom de most elkezdtem félni tőle, de igyekszem ezt nem mutatni csak a hideg, érzelemmentes maszkomat mutatni és csak bólogatok, nem merem megkérdezni ki is pontosan az a Füst, számomra jelenleg ő lett a Mumus.

Kayato és Kayla
Látszólag nem igazán értette, hogy miért hiszem azt, hogy engem elkerülnek, de miután közlöm vele a rémálmokat, fel is tesz egy kérdést, amire egyszerre akarok válaszolni, meg nem is. Mert ha elmondanám, hogy a múltamról álmodok, ahol rengeteg ártatlant kellett megölnöm azért, hogy néhány ember jól érezhesse magát, az eléggé rossz színben tüntetne fel. Viszont, ha nem válaszolok, akkor meg totál befordultnak, vagy beképzeltnek fog tartani, ezért megpróbálok a rémálmos kérdésére egy viszonylag mindent és semmitmondó választ adni.
- A múltamról... sok szörnyűség történt velem még régen és ezek folyton kísértenek. - válaszolom, de egyenlőre többet nem kívánok elmondani. Jól esik a beszélgetés, de hogy hosszú legyen, ahhoz nem szabad elijesztenem őt azzal, hogy van egy pszichopata énem...a pokolba, de hiszen azt az előbb mondtam el. Én hülye, azt mondtam hogy vitatkozom Füsttel, ebből pedig azonnal levághatja, hogy tudathasadásom van. Gyorsan meg kell mentenem a helyzetet, méghozzá azonnal.
- De Füst már senkinek se bír ártani. Telepatákat szedtem, meg gyógyszerek turkáltak az agyamban... - kezdek bele a magyarázatba, de azonnal el is szúrom - Akarom mondani, gyógyszeres kezelésen voltam...vagyok és ezért ő nem tud előjönni...csak néha, de akkor csak én hallom őt... - na jó, túlzottan is elszúrtam. - Éééés...amúgy te mit szoktál csinálni a szabadidődben? - kérdezem idegesen, ekkor viszont egy halk hangot hallok, ami azt mondja Ölj! Öld meg a csajt! Basszus, ennek is pont most kell jönnie. De nem szabad most elküldenem a fenébe, ki kell bírnom a szövegelését.

~Kayla & Kayato~

A kérdést ami a rémálmait illeti már azután megbántam hogy feltettem, de válaszol rá, nehezen, de válaszol, ez haladás a megnyílás útja felé. A múltja kísérti, ő sem tudta még maga mögött hagyni, akkor ez egy újabb közös de most nem mondom neki hogy vonuljunk el a sötét sarokba és meséljük el milyen nyomorultak vagyunk/voltunk, két kiútja lenne, vagy még inkább magunkba fordulnánk a feltépett sebek miatt vagy segítene, de ez itt nem a kísérletezés helye úgy gondolom. Bólintok a válaszára aztán jön a hideg zuhany, a Mumus felbukkan mint "Füst", akivel veszekszik. Veszélyesnek ítélem a srácot egyből és kiszámíthatatlannak ezért megszabadulni se merek tőle, maradnom kell, és reménykedni a pozitív csalódásban. Arra hogy nem mondtam semmit el kezd magyarázkodni, észre vehette hogy megváltozott az arctartásom és  talán kiüt a smink alól is hogy kicsit vesztettem a színemből, egyből bele is kavarodik a magyarázat, pontosan a második mondatába, lehet az elsőre valaki rá cáfolt oda bent és megzavarta, a javítása se lett valami biztató amire akaratlanul is, talán látványosan, nyelek is egyet. Tereli is a témát, erre amúgy se tudtam volna mint mondani csak álltunk volna és szuggeráltuk volna egymást amíg be nem bolondul vagy nem tudom. Láthatóan ideges lett, valamitől tart, több oka is lehet de nem tudom melyik ezért nem is kezdem egyiket sem erősíteni magamban mielőtt félre fogok. Mit csinálok szabadidőmben, ez lett a kérdés most ami válaszra vár, nem is váratom sokáig mielőtt erélyesebben rám szól vagy megismétli vagy nem tudom.
- Hát, rajzolok..., - adok egyszerű választ, de remélem nem kéri mutassam meg neki a képeim, nem merem, ki tudja mit vált ki belőle, vékony jégen táncolok - és te? - kérdezek vissza ösztönösen.
Az álmok amiről beszélt, a múltja, lehet azt hozta ki belőle ezt a másik "énjét" , talán ha többet megtudnék ki tudnám logikázni milyen is ez a Füst, érdemes e félnem tőle, de egyszerűen nem merem, forognak a kerekek és megtenném de nem merem, de az amit az elején mondott "már senkinek se bír ártani", mégis csak elég lesz ennyi infó, rossz ember, Mumus, démon fajzat, nem akarok vele találkozni...Koncentrálok a szemeire és ha bármilyen változást észlelek, nem a színe meg ilyen feltűnő dolgok, hanem nem tudom, ezt látni kell hogy tudjuk, nem tudom körbe írni, szóval akkor valószínűleg elkezdek valahogy menekülni.

Kayato és Kayla

Egy esélyem volt. Egy esélyem volt, hogy szerezzek egy barátnak nevezhető valakit, de elszúrtam. Legalábbis, úgy tűnik, hogy elszúrtam. Nem kellett volna felemlegetnem Füstöt, de mivel megtettem, így nagy eséllyel el fog kerülni ő is. Miután elkezdek magyarázkodni, észreveszem, hogy mintha egy kicsit sápadtabbá vált volna a kelleténél, ami csakis egyet jelenthet: elszúrtam az egészet.
- Hát, rajzolok..., - válaszolja a feltett kérdésemre, amitől egy kicsit megenyhülök, hiszen válaszol és nem rohan el sikítozva. - És te? - kérdezi tőlem. Hogy mit is csinálok? Jó kérdés, általában csak ülök és nézek ki a fejemből, de ez egy eléggé hibbant válasz lenne, ezért kitalálok valamit.
- Hát...olvasok, meg...meg zenét hallgatok, ilyesmik. - válaszolok, de érzem, hogy mintha nem akarna velem beszélni. Muszáj megtudnom, hogy mi a helyzet, különben beleőrülök. - Öhm...ha zavarok, vagy nem akarsz velem beszélni, azt én megértem...szóval ha el akarsz menni, akkor elmehetsz nyugodtan...nem zavar vagy ilyesmi....meg...szoktam. - mondom neki, mikor újból hallom azt a jéghideg hangot a fejemben Nyírd már ki!. Ez az este nem úgy alakul, ahogyan én elterveztem.

~Sam&Sandy&Borzas~

Arra, amikor a lelkét dícséri, egyszerű, és hihetetlen faarccal nyúlok a kígyóhoz, megemelem, és megpróbálom Sandy nyakába tenni. Ha engedi, és ez megtörtént, akkor még a botomat is húgomnak támasztom, aztán megköszörülöm a torkomat, miközben lázasan járatom az agyam. Művészien elcsússzak a nyálon, vagy törjek ki óriási hahotázásban? Nehéz döntés, végül nevetni kezdek, majd látványosan rúgok kettőt a lábammal, mintha csúszna a padló, és elterülök a földön, ott röhögve.
-Ez... - nyögöm nevetés közben. - a leg... nyálasabb... szar.... szöveg... amit hallottam... - püfölöm az öklömmel a földet, és alig tudok beszélni, úgy nevetek. Felkészülök rá, hogy Sandy belém fog rúgni, de nem érdekel. Egyszerűen ennyire szar és szánalmas dumát még nem hallottam, és nem tudom mire számított ezek után, de tőlem ezt kapja. Persze, kicsit túldramatizálom tudom, de megérdemli, amekkora ripacs, még lehet értékelni is fogja.

~Kayla és Kayato~

Mit szeretek csinálni, én könnyedén tudtam erre válaszolni de amikor vissza kérdeztem, neki mintha kissé nehézkesen jött volna a válasz, 2 olyan dolgot mondott amit kb minden egészséges fiatal szokott a mindennapjaiban, mondjuk ez jó hír egyrészt, másrészt fura hogy nem talált még semmit ami különlegesen lekötné illetve nyugtatná, legalábbis ezek a válaszok nem azt sejtetik.
Úgy néz ki nem jött be se a téma váltás se az hogy megpróbálom kontrollálni az arcom hogy kifelé ne vetítsek semmit, sőt észreveszi a srác, na de miből? Kéne egy tükör, megnézném mit az amit esetleg észre vehetett, na de milyen lenne már ha most felemelném a mérges üveget és megnézném benne magam, elég pofátlan, nem igaz? Vagy inkább bunkó. Szóváteszi az észrevételét, kb úgy jön mint én az előbb amikor alig akart vagy bírt válaszolni, csak ő a végére tűz még egy kis érzelmi terrort, ez gonosz dolog volt mert hatott rám, valami érthetetlen okból. Oké, most meg fogom váltain a világot, legfőképp a sajátom hogy nyíltabb meg elfogadóbb leszek, de ez az ügy itt megnehezíti a dolgom, nem akarom itt hagyni mert egyedül lenni rossz...elvileg, de tartok is tőle. Rendben akkor legyünk őszinték, nyelek egyet majd hozzá kezdek a mondandómhoz miután sikerült összerendezni a fejemben.
- Hogy őszinte legyek, veled szívesen beszélgetek...akitől félek az "Füst", -jegyzem meg még halkan - bár nem ismerem. - szegem le a tekintetem, lehet nagyon el rontottam valamit azzal hogy ezt az utolsó két dolgot, főleg az utolsó előttit, kimondtam hangosan, de így igaz.

~Sandy és Sam~

A bókra Samnek egy rájátszás lett volna a válasza, aminek az előkészülete része volt hogy át adta a nyakamba a kígyót aminél fogva meg is feledkeztem mind róla, mind a csatlakozó diáksrácról, az meg hogy még a botját is nekem támasztja mint valami falnak, sértés. Ügyesen oda művészkedtem a botot a kezembe mert ha ez eldől törik és hiába ő a hibás az én fejemet fogja letépni érte. Tehát asszem még a nevetésnél tartott amikor gondoltam egyet és elszaladtam, legalábbis kocogtam, óvatosan hogy a kígyónak ne legyen baja. Be oldalazok a tömegben felszólítva az elém kerülőket hogy álljanak félre, engedjenek utat. Amikor kiértem a tömegből egy sötét zugban állok meg, azaz egy sarokban és amint rám figyel felemelem a botot diadalmasan és felkiáltok.
-ENYÉM A BARON EREJE! - majd gonoszan felnevetek, ha Sam közben megjelenik rá mutatok a bottal széles mosollyal - Már nincs hatalmad! -mondom sejtelmesen gonoszan ahogy a filmekben szokás.
Gondolom ezután jön a harc hogy vissza szerezze a dolgait, remélem óvatos lesz a kígyó miatt, amit majd többször is kiemelek ha veszélyes mozdulatsorba kezdene.